Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
ESZAK-MAG YARO R5ZÄG 6 1978. május 28,, vasárnap Hidasnémeti Kis túlzással: mintha kerten át .kanyarogna a 3-as főút. Virágokkal terhes-díszes orgonafák, ugyancsak virágzó gesztenyefák, a lugasokra, a házak falára messze felfutó lila akácok és más, sokféle virág között. Itt, északon. Hidasnémetiben, Tornyosnémetiben normális időjárási viszonyok között is később nyílnak a virágok, most pedig, az állandó borulások. záporok, csendes esők idején már majdnem júniusban is tavasz kezdetén érezhetjük magunkat. A házak előtti kertek, utcák szépítésére, a falu külcsínének megteremtésére a mi megyénk községeiben sem kell ugyan különösebben biztatni a lakókat, itt. az említett, két településen — azonban — ha lehet így fogalmazni —intézményesen. hivatalosan is szorgalmazzák ezt a munkát. Határátkelőről van szó, az ország egyik kapujáról. Nem is akármilyen forgalmú kapuról. A hazánkba érkező vendégeknek mintegy 20 százaléka itt jön át a határon, gépkocsival, vagy vonaton. Egy-egy forgalmas nyári vasárnapon 25—30 ezer ember! Anélkül, hogy ebből túlzott következtetéseket vonnánk le — vagy túlzott követelményeket állítanánk a helyiek elé —, ' annyit azért mégis mondhatunk: nem mindegy, hogy az ide érkezők mit látnak, mit tapasztalnak első élményként. Mit is láthatnak? Min-! denesetre látniuk kell, hogy különösen az utóbbi néhány évben a két köz- . ség valahogy „nekilendült.”. A vasútnál elegáns, szép állomás készült el, a közúti átkelőhely is szépül, ; csinosodik. Formás, kis büfét építettek ide, előtte asztalok, székek, jókora parkírozóhely, a fák alatt padok, az út mentén virágtartók. A közvilágítást korszerűsítették, nemcsak az átkelőnél, hanem a községben is higanygőzlámpák világítanak, az utat rendbehozták, jelzőtáblákat szereltek fel. 1 Zöldség-gyü- mölcsellátásról mindkét községben ' gondoskodtak, Hidasban elkészült az új önkiszolgáló élelmiszerbolt, Tornyosnémetiben az idén lesz készen. A közúti átkelőnél nyomóskutat építenek, és ami ugyancsak nagyon fontos: most épül itt a női W. C.-sor. Egyáltalán: a terület korszerűsítésére 1980- ig kész a terv. Ami az anyagiakat illeti, nyilvánvaló. hogy a közös tanács nem bírná a terheket. A szükséges fedezetet a megyei tanács biztosítja. Az Tájékoztató tábla a határnál. anyagiakon kívül persze szükséges még bizonyos többlet, bizonyos más is, amit jobb híján tálán szemléletnek nevezhetnénk. Ezt a többletet, ezt a „mást” Matisz Károly tanácselnök állampolgári feség'esen szóljon, beszéljen, viselkedjen, hogy ha kimondja: Hidasból jöttem, hát ne hozzon szégyent a falura. És persze sok minden tartozik még ide. A közös munkálkodás, az' áldozat- vállalás a faluért, mely a gyarapodást, az előbbre lépést szolgálja. Egyet hadd említsünk még meg ezek közül, mert valami módon ennek valószínű a Hernád mentén levő, más községekben is érzik majd a hatását. Ugyanis a Hernádról van szó, mely itt, ezen a környéken különösen szép. Szép. de nem jó. A tanács kénytelen volt a fürdést tiltó táblát is kitenni, mivel a víz szennyezett. Főként a határon átjövő patak szennyezi nagymértékben. Ezzel a patakkal kezdenek most valamit a hidasiak. Kétszer hetven hektárnyi területen ülepítőket építenek, ezekbe terelik A közúti átkelőnél, már magyar területei». gyelemnek,' az emberek „hozzáállásának” nevezi és nagyon szívesen beszél róla. Van ugyanis miről beszélni. Valahogy úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az emberek érzik — nyugodtan kimondhatjuk — azt a rangot, amit a határátkelő, az ország kapuja biztosít. És eszerint teszik, amit tesznek a községért, a községekért. Ehhez tartozik mái' az is, hogy például a gyerekek udvariasan válaszolnak minden kérdezős- ködőnek, eligazítják, tájékoztatják őket. Ide tartozik az a jó együttműködés, ami a vámosok, a ;vasutasok, a tsz vezetői, a tanács vezetői között évek óta megvan. Ide tartozik annak tudatosítása, — kicsit megkövetelése is —, hogy ha valaki ügyes-bajos dolgának intézése végett utazik például Encsre, Miskolcra, vagy másüv.é, az tisztességesen öltözzön lel, tisztesmajd be a patakot, hogy itt rakja le a szenny legnagyobb részét és a nádasokon, sásos részeken áthaladva mégiscsak megszűrve, az eddiginél mindenképpen tisztábban kerüljön vize a Hernádba. Kibsiben azt akarják elvégezni, amit előbb-utóbb a Balatonnál is el kell. a Zala esetében. Hidasban jelenleg az ülepítőkhöz szükséges terület kisajátításánál tartanak, az idén megkezdik a munkát és ha minden jól megy, •jö-- vőre már tisztább víz kerül a Hernádba. Az orgonás, gesztenyés utcák, kertek nagyon szépek a községekben. Bizonyára sikerül valamit tenni a Hernád szépítéséért is. Meg a községek további gyarapításáért.1 Azzal a „hozzáállással”,- amelyről a tanácselnök olyan szívesen beszélt. Priska Tibor Fotó: Szabados György Hidasnémetiben korszerű állomást építettek. Közlekedünk Az egyik Széchenyi utcai kapualjból kocsi próbál óvatosan kihajtani. A kísérlet lassan megy, mert az úton folyamatos a forgalom. A gépkocsivezető nyugodtan vár, hogy a néhány méterre levő ^villanyrendőr” mindjárt tilosra vált, és akkor az amúgy is megállni kényszerülő kocsik között — .némi figyelmet és előzékenységét feltételezve — kihajthat. S valóban: a piros jelzés megállítja a lámpánál a sort, lelassítja a később érkezőket és a járdán eddig türelmesen várakozó autós már indulna. hogy az úttestre kanyarodjon, de egy újabban érkező jármű, bár látja emennek kihajtási szándékát, előnyét élvezve, elébe gurul. A tilos jelzés miatt pár másodpercig áll a sor. az erőszakos autós tehát nem mehet tovább, és mivel önző módon nem állt meg három méterrel előbb, a közlekedésben részt venni akaró másik társának a kihajtását is megakadályozta. Az utat elálló gépkocsi vezetője mereven előre néz, szeme sem rebben. Úgy tesz, mintha nem látná a másikat, de fél perccel később, az Ady-hídnál már ő lepődik meg. amikor nem tud a vele párhuzamosan közlekedő villamos mellett továbbhaladni, mert a kijelölt átkelőhely közepén, éppen előtte várakoznak a gyalogosok. Most viszont ő szidja a gyalogosokat, hogy miért nem a járdán várakoznak, amikor a villamostól úgysem mehetnek át, őt pedig feleslegesen feltartják. A járdán várakozó másik gépkocsivezetőre, akit a kihajtásban önző módon megakadályozott, már nem emlékezik. A fenti példa sajnos nem egyedi, sem Miskolcon, sem másutt. Napjainkban is sokan megfeledkeznek róla, hogy a közlekedésben nemcsak a KRESZ által kötelezővé tett szabályoknak van szerepük, hanem magatartásunknak, a többi közlekedővel Kialakítóit kapcsolatunknak, egyszóval a közlekedési erkölcsnek is. Erkölcsi normáról beszélünk tehát és nem jogszabályról. A közlekedési erkölcs olyan sajátosságokat, erényeket feltételez, mint az alkalmazkodás, a figyelem másokkal szemben, az óvatosság, az önbizalom. Sokan vitatják, hogy a közlekedési erkölcs elválasztható-e magától a jogszabálytól. De kell-e egyáltalán elválasztani? Hiszen a közlekedési erkölcs lényege éppen jellemünk viszonya a jogszabályokhoz és a közlekedésben részt vevő társainkhoz. Az ittas vezetést például a jogszabály is tiltja, de ugyanúgy tiltani kell a felelősségérzetünknek is. A gyorshajtás a KRESZ szerint is tilos. de rajtunk múlik, hogy — még a megengedett sebességen belül is — az adott helyzetben és helyen milyen sebességet választunk. A közúton kívánatos magatartást hadd szemléltessük még egy példával. A KRESZ —:, tehát a jogszabály — azt írja elő, hogy minden közlekedésben részt vevő bízhat abban, hogy a többiek is megtartják a szabályokat. Nos, a helyes erkölcsi magatartás kicsit másként közelít ugyanehhez a kérdéshez. Ügy fogalmazódik meg mindez, hogy: „a többiek bíznak bennem”; hogy: „én mindenképpen megtartom a közlekedési szabályokat” ... Ma még többnyire negatív példákkal jellemezzük a közlekedést. Mindig a másik” gépkocsivezető a hibás. Az tolakszik, siet, feltart, gyorsan megy, lassan megy, öklöt ráz, kiabál ... Egyszer az lesz az íratlan, de mindenki számára természetes alapelv, hogy az emberit, a jót nézzék és lássák meg a mű-, síkban. <—rí) í---------—1————1— A fenyőfák általában karácsony táján kerülnek reflektorfénybe, az érdeklődés középpontjába. Az év többi részében legfeljebb kirándulásainkon csodáljuk meg lélen-nyáron gyönyörű zöldjüket. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy Vas megyében, az Alpok alján az elmúlt években komoly fenyőnemesítő, -szaporító bázis alakult ki, amely már nemzetközi hírnévnek örvend. Ilyenkor, tavasszal az erdőgazdálkodásnak ebben az ágában is megpezsdül az élet: új kis fák „születnek”, a nagyobbacskák „faiskolába”, mások végleges helyükre, a. fenyveserdőkbe kerülnek. Növényvédelmi munkák is folynak a kártevők ellen. E tájon magról is képesek szaporodni a tűlevelűek, tehát szeretik az itteni körülményeket. Ezt igazolják a fenyőországnak is nevezett Őrség és Köszeg- hegyalja hatalmas fenyvesei. Ezekben hónapokon ál csordogál a falürzsekre szerelt edénykébe az illatos gyanta. A fenyöcsapolás — így hívják a műveletet — az illatszergyártáshoz szolgáltat. anyagot, a tobozt is gyűjtötték a vasi ..fenyvesemberek”, s a pergetőüzemben „kiverték” belőle a jövő fenyveseit hordozó magot. Ennél azonban többet, jobbat akartak csinálni, s tervüket céltudatosan meg is valósították, összegyűjtötték az ország legszebb, leg- sudárabb, legegészségesebb fenyőfáinak magját, s ebből magtermelő ültetvényt hoztak létre. így ma már a legjobb tulajdonságú öreg fenyők szép utódai növekednek a „neveldékben”, majd az ország fenyveseiben. A fenyőt a lakosság .is megkedvelte: egyre több díszíti a , családi házak, nyarálók udvarát, kertjét. Ä villanyoszlophoz kötött ló, se nem szép, se nem táltos. Ha egészen pontosan kellene körülírni, hát igencsak megsértődne a gazda, aki az út túlsó oldalán levő füszerboltban féldeci- zik, Mert a ló, bizony, rozoga, piszkos színű, bátortalan, egyszóval szánnivalóan elesett. Alig-alig bír állni, s ha elsuhan mellette e?y- egy autó, a légörvény e,, építi. Szerencse, hogy jó erős kötéllel van a villanyoszlophoz biztosítva — bár, talán még ennek a súlya is fárasztja. így hát csak áll 'ott magának Miskolc egyik legforgalmasabb útján; figyeli az őt kerülgető autókat, s a másik' oldalon levő fűszerbolt bejáratát — ha ugyan ellát még odáig. A gazda, a kisöreg nem siet. Inkább közelebb van már a nyolcvanhoz, minta hetvenhez, de szürke szemével végigmustrálja az eladólányokat, s mint, aki csodát lát, meg-megcsóvál- ja fejét. A lányok észreveszik, hogy is ne- vennék észre ... Először csak a háta mögött, később előtte is összenevetnek. Mi van. apóka, mindig ilyen pajzán? — kérdi egyikük, s közben a vásárlók is somolyognak az aggastyán titkolatlan csodálkozásán. A kisöreg kihúzza magát, megsimítja ősz, majdcsak állig érő bajszát, azután olyan magabiztos szövegel enged el a témához tartozó, főleg tapasztalati ismeretekről tanúskodó kérdéskörben, hogy eladó és vevő egyformán dől a nevetéstől. A sikert nyugtázva újabb féldecit enged le a torkán, s amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozik a boltból. Kintről még visszanéz, ujjúval megfenyegeti a pénztárnál ülő lányt, aki még most is nevet ezen a furcsa kis öregemberen. Amott, szemben a ló ész- revehelett valamit, mert felhorkanva fordul meg. A bácsika is morog valamit, annyit hallani csak. hogy az anyját emlegeti, miközben megáll a járdaszélen. Menne ő torony-, pontosabban lóiránt, de nem tud ettől a sok jövő-menő autótól. Türelmetlenül toporog, balra-jobbra tekintget. Hol van már az előbbi maga- biztosság? . Kalapját feltolja egészen a feje tetejére, s homlokáról patakokban indul meg a víz, ami nemcsak a két féldeci eredménye. Lelép a járdáról, s nagyon bizonytalanul, tesz egy lépést. Azután mint a villám, szalad vissza a sarkon bekanyarodó Z1L pilótájának messzehangzó káromkodása elől. De ott, a túloldalon, a ló is érzékeli ezt a szerencsétlen helyzetet. Már feszül a kötél, s szakadna is talán, ha a ló bírná ezt a megerőltetést. A gazda innen csitítgatja, miközben egyre idegesebb, A ló meg át-áthorkant felé. mintha bátorítani akarná, pedig talán jobban fél, mint ő. Ez a komikus helyzet pediig csak fokozódik, s akkor érj el csúcspontját, amikor bentről, á boltból kijön az egyik eladólány, s megveregetve^az öreg vállát. megmutatja a zebrát. . Bezzeg az öreg most nem olyan magabiztos, mint tíz percé. Inkább mintha még összébb is töpörödött volna; nagy figyelemmel, szinte alázattal hallgatja a lánykát, majd elindul arra, amerre úgy gondolja, biztonságban átérhet. Odaát, a túlsó oldalon nincs semmi ünnepélyesség a találkozásban. Az öreg, talán mérgében, megcsapja a ló nyakát, s a szegény pára alig bír állva maradni a nem is ei'ős ütés után. Annyi ereje azonban még van, hogy fejével megbillentse az öreget, persze csak tréfából, de úgy, mintha véletlenül tenné. Amaz eloldja, s megkönnyebbülésében teljesen ellágyulva biztatja: „gyere, szép táltosom, gyere, menjünk —” Beállnak a kocsisorba. Amikor a lámpa zöldre vált, megindulnak. Elöl az öreg, a kötéllel a kezében. Mögötte a ló engedelmesen hagyja vezetni magát... Pusztafalvi Tivadar ..... \ A Sgpze’É msgyar fenyik
