Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
1978. május 28., «tsarnop ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A belvárosi kicsiny, homályos helyiségben ketten; a diszpécser és a kisegítő dolgoznak. Megállás nélkül. A műszerfalon — amelyen több sor kapcsoló van — sűrűn kigyúlnak a piciny lelon, reccsen a rádió-adóvevő hangszórója, valamelyik taxis kérdez, közöl, válaszol. Megpróbálom a párbeszédeket követni. Berreg a telefon: — Tessék, taxi .1; már írom is, Semmelweis kórház ... Tessék a vonalban maradni... Halló, már elment a négyes. A hangszóró reccsen,' 1 — A tizennyolcas vagyok. — Rendben. t Újból a telefon berreg. — Tessék, taxi... Milyen névre? ... Tessék maradni a vonalban ... Gombnyomás a mikrofonon. / A harmincegyest keresem. Reccsen a hangszóró. — Tessék, jelentkezem. — Benedek út 7. — Kösz, mentem. A hangszóró reccsen. — Az ötvenhatos Csabán szabad! A hangszóró továbbítja: — Az ócskapiacról beszélek, van rendelés, jöjjön egy másik taxi is. Közbeszól egy hang. — Nem kell. már itt állok a hátad mögött. Telefonon morózus férfihang. — Előrendelés . .. Szomorú eseményre kell kocsival mennem. — Temetés? — érdeklődik megértőén a diszpécser. — Nem. Esküvő! A szokatlan indoklás mosolyt fakaszt. De kattan a hangszóró, s a mosoly' gy’or- san lehe.vad; i •— A vágóhidat kerüljétek. Halálos baleset ... — Ügy látom, bőven van munkájuk. A kérdezett Bartha Ágnes, a Volán Taxifőnökségének fődiszpécsere, ezt mondja: — Pár éve még igen rossz volt, sok volt a probléma. Most a hely'ünk is jó, és az URH igen sokat segít. Naponta 140—150, szombaton 250, fizetésnapon 300- an is igényelnek kocsit. Szombaton az esküvő, a ballagás miatt sokat hívnak bennünket. Ha esik az eső, oly’an nagy' a forgalom, hogy nem tudjuk kielégíteni. Evvébként kedden és pénteken nappal, szombaton éjszaka nagy a forgalom, vasárnap pihen a nép. Ami a hónapokat illeti, decemberben igen nagy a hajítás. január—február—március gvenge. most kezdődik, s a nyáron fokozódik a taxiigénylés. — Az URH nagy'on megkönnyíti a munkánkat, nem is tudom nélküle elképzelni az életet. Sokszor kapunk a rendőrségtől, a men- 'töktől köszönetét. Taxisaink a várost járják, sok mindent észrevesznek, s ha balesetet, tüzet látnak, rögtön beszólnak, mi pedig továbbítjuk a jelzéseket a rendőrséghez, a mentőkhöz, vagy éppen a tűzoltókhoz. Az Ády-hídnál a kispa- don öt taxis ücsörög. Egyikőjük. Veres László meséli, hogy egy ízben Diósgyőrött, amikor megállt a villamos, a kinyílt ajtón kivágódott egy ittas ember. — Szóltam a vezetőnek, ne menjen sehová, tudok kapcsolatot teremteni. Beszóltam a központba és hamar kint volt a helyszínen a rendőrség és a mentő. Most kissé kedvetlenek. Még a beszéd is lassan csordogál. Panaszkodnak, hogy kevés a fuvar. Öt perc sem telik el, a stand már üres. Érdekes, hogy’ mihelyt utas van, a gépkocsivezető hangulata átvált, s ő maga is mintha más ember lenne. Egyik ifjú ember szinte ragyog az örömtől, hogyisne, mikor Abaújszántóra megy egy családdal. Az ilyen fuvar ritka, mint a fehér holló. — Az URH mindenki számára előnyös — magyarázza Faul József brigádvezető. — Előnyös nekünk, mert több fuvart biztosít, kevesebb az üres kilométer, előnyös az utasnak, mert: a hozzá legközelebb levő taxis megy a megnevezett színhelybe. Utasok? Vannak törzstagok, Velük baráti, közvetlen a kapcsolat. Sajnos, főleg fizetésnapon sok az ittas. a garázda ember, főleg a fiatalok közül. Volt esel rá, hogy egy ily'en banda verni kezdte a taxist, a másiknak a bőrkabátját szaggatták le. s akad olyan utas is, akinek nincsen pénze. de taxival megy a lakására. Volt rá eset, hogy otthon sem volt pénz, s egyikük fizetés gyanánt készségesen felajánlotta: vigy'e el a feleségem. A másik azt mondta, nincs más, mint a két kisgy’erek, válasszon a pilóta és viheti. A taxikon van vészjelző készülék, de még erre egyszer sem voll szükség. Igaz, volt eset, amikor az utas kötekedett, fizetés hely'ett verést helyezett kilátásba. A pilóta csak beszólt a mikrofonba és másik, három taxis jelentkezett a hangszóróban: — Tarts ki két percig, ott leszünk a helyszínen. Az utas nem várta meg, gyorsan megtalálta a pénzét és elpucolt a négykeréken robogó segítség elől. A miskolciak nem panaszkodhatnak a taxira. A főnökség 74 jármüvéből 58 áll a város lakói rendelkezésére, ebből 24 új Zsiguli. A kocsik nagyobb részére már a múlt évben, a kisebbik részére ez évben szerették fel az URH-t. A taxi- íönökségen elmondották, hogy a „járműállomány felújítása és az URH-beren- dezések felszerelése mintegy’ 4 millió forintba került. Mindezt a lakosság érdekében tették, hogy még pontosabban, gyorsabban elégíthessék ki az igényeket. Kétségtelenül a rádióadóvevő berendezés eredményeképpen csökkent az üres járat. Ami hátrány', az á város jellegéből adódik, abból, hogy egy’ főútvonala van. s a peremkerületekhez kifelé van utas, visszafelé ritkán akad. Egy gondjuk van még, nincs szerviz, a készülékek javításához. Ennek megoldásához több Volán vállalat összefogása szükséges. Csorba Barnabás Józanul a borról Szabó-Jilek Jenő tavaly megjelent Nagy' hírű boraink című könyvében olvastam a következő történetet: Egy francia borász a bor- ivás művészetét ecsetelte a walesi hercegnek: — A nagy bornál nézzük annak játékát a pohárban, beleheljük illatát és azután ... — Azután megisszuk! —• vágott közbe a herceg. / Nem, herceg —mosolyodon el a borász —, előbb beszélgetünk róla. * Az ember azt gondolhatná, nincs annál nagyobb élvezet, mint kényelmes karosszékben hátradőlve, újra meg újra elénk rakott, minden esetben más karakterű. de minden esetben csodálatos illatú, zarnatű borokat kóstolgatni, ízlelgetni, bírálni, s persze beszélgetni róluk. Élménynek élmény az már szent igaz, főlég annak, aki ilyesmit csak hébe-hóba élhet át. A borász azonban úgy a negyvenedik minta után csak anv- nyit mond: rendkívül fárasztó. Félreértés ne essék, nem azért érzi annak, mert már túl van negyven kóstolón! A tréfás csipkelődés szerint: az iszákos ember nem szereti a bort... szájában tartani. Ök viszont szájukban tartják, rágják,. izével, zamatéval kitöltetik a szájüreg, a nyelv minden ízlelő pórusát. De amikor megszületik az ítélet, a bor minősítése, a korty nem lefelé, hanem kifelé vándorol. A borversenyen, a szakzsüri tagjainál ez már így szokás. ... * Tárcái, Rakóczi-kastély, 1978. május. Történelmi hangulatot lehelő termek, szépen terített asztalok, poharak, gyertyák, tálcán sajt és almaszeletek. Minden kellék a helyén, kezdődhet a borok „megmérettetése”. A bükkaljai borok zsűrijében nyolcán vannak, kutatók, kertészmérnökök, borászok, valamennyien értői, ismerői a jó boroknak. Az elnök Érczhegyi László, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet tudományos munkatársa. A tagok pedig: Bozóki István, a Móri Állami Gazdaság főborásza, Kamocsay Ákos úgyszintén móri borász, Kerényi Zsolt, akárcsak az elnök, ugyancsak a kutatóintézetben dolgozik, Tóth András, a szent- istváni tsz főkertésze, Ht- lóczki János kertészmérnök, a bogácsi tsz elnöke. Schweifer Károly Súlyból, Váradi János, az egri bor- kombináltól ugyancsak jeles szakemberek. * A látvány:... Tóth Andrást figyelem. A kezében tartott pohár falán itt is ott is megtörik a fény'. Az üveg átlátszóságát zöldes- fehér színben ..megfesti'’ az első minta. Olaszrizling bor. A poharat a gyertyafény elé tartja. A zöldesfehér szín a fény hatására kivilágosodik. Afféle röntgenkép. Azonnal észreveszi, ha a borba oda nem illő anyag került. A pontozólap ..tisztaság’’ rovatában máris ott a megjegyzés, a látvány igazolásául: kiváló, jó vagy éppen megfelelő. '' A pohárban a bor megmozdul a kéz ringalására. Felszabadul a benne őrzött illat, s a zsűritag dönt. A minősítés elárulja: fajtára jellemzo-e az illat, vagy’ sem. A következő érzékszervi bírálatnál a szájé és a nyelvé a főszerep. A korty nyomán mint áram, szétfut az íz. A kiváló olaszrizling ize kellemes, enyhén kesernyés, megfelelő savtartalmú. — Érezni kell ezt. szavakkal sokkal nehezebb körülírni — mondta Tóth András. A pillanat élménye alatt a szakember analizál, és szintetizál is. összetevőire bontja az izkompor.enseket, vizsgálja külön-külön is, majd összerakja újra!egészsíé. Az íz, a zamat szerepe kulcsfontosságú. A y'égső szintézis, az összhang, harmónia elbírálása. Ez az utolsó megmérettetés, az utolsó összegzés. A pontozólap meglelt, összegyűjtik, s a zsűri kilencedik tagja, a titkári teendőket ellátó Borosnyai Karoly zsebkomputerén máris jelzi az eredményt. Az első minta 20 hibapontot kapott. Éremdijazásbari nem részülhet. * Mi is van egy bírálati lapon? A 4-es számú minta ugyancsak olaszrizling. Tóth András így pontoz: 1. tisztaság kiváló; 2. illatintenzitás: jó; 3. illatminő- ség: közepes: .4, íz-, zamat- intenzitás: jó; 5. íz, zamal, minőség: jó; 6. összhang, harmónia: jo. * A zsűri minden egyes tagja más-más egyéniség. Legtöbbször Hilóczki János megy' ki a teremből (ö do- hiány’zik legtöbbet), Schweiler Károly eszi két minta között, a legtöbb sajtot.. A mintákat behozó Knapp Ilona abaújszántói szőlész szakmunkástanuló, úgy látszik. az egri Váradi Jánost .kedveli a legjobban, mert mindig az ő poharába tölt legtöbbet. Ezen olykor-oly’- kor nevetnek is a többiek. Mert .bár komoly dolog a borverseny, azért mégsem halottas menet. A móriak töprengök (nekik szokniuk kell még a bükkaljai ízeket). Tóth András, a legkomolyabb, a koncentráló ember mintaképe. Az elnök a legiialkszavúbb. De érti a dolgát, mert mindenki „odafigyel” arra, amit mond. * Délre megszületik a végeredmény'. Az eltelt három óra alatt a zsűri tagjai 41 mintát kóstollak végig. Az eredmény; 11 arany’. 10 ezüst. 4 bronzérem és 8+1 fáradt ember. A legeslegvégén azért mindenki kóstol még egy kedvenc mintát. Ügy csinálják megint, mint a verseny közben negyvenegyszer. Nézik a bor játékát, majd az illatát belehelik, ízlelgetik sokáig, s azután ... — nos, most az egyszer a walesi hercegnek lenne igaza — azután megisszák. Váljék egészségükre! Megérdemlik! Hajdú Imre Boldog gyermekkor. ~.. Meg most is fülembe csengenek anyám féltő-tiltó szarai, amikor a focizástól kimeiegedve a vizesponár után nyúltam. A legkedvencebb uzsonna: a snidlinges zsíros kernyér, melyből jicgy-öt karéj meg se kottyant. Csintalanságom rang- jelei: a térdemről soha le nem fogyó ragtapaszok. Délben az utolsó csengetés: elszabadult csikókként rohantunk ki az iskolakapun. Még most is érzem u hátamhoz verődő taska ütemét. Évtizedek múltak el, de a parkokban, játszótereken, a magas hazak közé zsugorított aszfaltos gr un-lökön épp olyan vidám, zsibongó a kép. mint hajdanán. Ügy lendül a hinta, ilgy repül a libikóka. A srácok épp úgy rúgjál; a bort, mint egykor mi. felnőtt-gyerekei;. Amikor kipirult arccal, .felhevülten a jutóktól hozzánk futnak, mi épp úgy. mint annak idején anyánk, homlokukra tesszük kezünket, s aggódva mondjuk: Kisfiam, várj egy kicsit, míg lehűlsz, addig ne igyál... Kevés időnk jut rájuk, de a nemzedékváltozásokban mindig örök marad: féltve őrzött, legdrágább kincsünk a gyermek. Ki kér egy kis hideg zuhanyt? Vigyázat! Indul a motorizált íatürzs Nehéz lecke Az „aranylábú” fiúk a grundon születnek Halló, taxi!
