Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. május 28., vasárnap Hantiiróes a tsz-mozialu (Folytatás az 1. oldalról) Bevezetőben az Elnöki Ta­nács elnöke a szövetkezeti mozgalom hazai indulásai­nak körülményeivel foglal­kozott, majd azt hangoztat­ta, hogy a magyar mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti mozgalom az azóta eltelt 30 évben korszakos, mi több: forradalmi jelentőségű ered­ményeket ért el. — Szövetkezeteink terme­lése — mondotta — olyan színvonalra emelkedett, hogy most már alapvetően járul­nak hozzá országunk népé­nek megbízható és kiegyen­súlyozott ellátásához; az ipar mezőgazdasági eredetű nyers­anyagszükségletének fedezé­séhez és kiviteli feladatának teljesítéséhez. Szövetkezete­ink terméshozamai egész sor területen a világszínvonalat ostromolják, itt-ott pedig már meg is haladják. A technikai felszereltségük ugyancsak kiállja minden összehasonlítás próbáját. — Megszilárdult és maga- ■ sabb fokra emelkedett a munkás-paraszt szövetség — szocialista társadalmi rendszerünk legfőbb politikai bázisa. Nagy társadalmi vív­mányunk ez! — A tények meggyőzően bizonyítják, hogy parasztsá­gunk helyesen cselekedett, amikor — bízva a párt po­litikájában — a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás útjára tért, s helyesen tette mun­kásosztályunk, társadalmunk is, hogy nagyarányú politi­kai és anyagi támogatásban részesítette a szövetkezeti mozgalmat. Eredményeink forrása a párt politikája iránti bizalom volt és az lesz a jövőben is. Kézzelfog­ható tények szólnak emel­lett. — Világosan látnunk és tudnunk kell, hogy hazánk­ban a mezőgazdaságnak, a mezőgazdasági viszonyok fej­lődésének, fejlesztésének vi­tathatatlanul nagy politikai, társadalmi és gazdasági je­Szovjel péizigyi szakemberek lífipttsa Tegnap megyénkbe látoga­tott a Szovjetunió Építési Bankjának hazánkban tar­tózkodó küldöttsége, Mihail Szemjonovics Zotov vezeté­sével. Itt tartózkodásuk so­rán Miskolcon az Állami Fejlesztési Bankban dr. Ká~ dár László igazgató tájékoz­tatta a szovjet bankdelegá­ciót a magyar beruházási ta­pasztalatokról. Ezt követő­en a Borsodi Vegyikombi­nát próbaüzemelés alatt álló PVC—III. nagyberuházását tekintették meg Körtvélyes István, a BVK igazgatója társaságában, majd hasznos eszmecserére került sor. A késő délutáni órákban me­gyénk nevezetességeivel is­merkedtek a vendégek. KISZ-kiiltlötfgyülések Tegnap délelőtt az Észak­magyarországi Vegyiművek gyártelepi kultúrtermében tartották meg a miskolci já­rás KISZ-fiataljainak kül­döttgyűlését. Az elnökségben foglalt helyet Bialis József, a Miskolci járási Pártbizott­ság első titkára, Körösi Ist­ván, a KISZ Központi Bi­zottságának tagja is. A jelentéshez Király László, a KISZ járási bizott­ságának titkára fűzött szó­beli kiegészítést. Hangsúlyoz­ta, hogy a küldöttgyűlés eredményes, tartalmas mun­káról adhat számot. A mis­kolci járás KISZ-szervei és szervezetei a kongresszusi határozatnak megfelelően, eredményesen vettek részt az V. ötéves tervben meghatá­rozott- helyi feladatok végre­hajtásában. A szóbeli kiegészítést kö- ■ vető vitában a hozzászólók sok értékes javaslattal gaz­dagították a járási bizottság beszámolóját. Ezután került sor a KISZ járási bizottsá­ga, a pénzügyi ellenőrző bi­zottság tagjainak és a me­gyei küldötteknek a megvá­lasztására. Tegnap délelőtt Ózdon, a Liszt Ferenc Művelődési Központban került sor a KISZ Ózd városi Bizottságá­nak a küldöttgyűlésére. Az elnökségben foglalt helyet Nagy Eszter, a KISZ Köz­ponti Bizottságának mu íka- társa, Török László, a KISZ megyei bizottságának első titkára, valamint az állami szervek, a társadalmi és tö­megszervezetek képviselői. A KISZ Ózd városi Bi­zottságának beszámolójához a KISZ IX. kongresszusa óta végzett munka főbb tapasz­talatairól Suszter Sándor, a KISZ-bizottság titkára fű­zött szóbeli kiegészítőt. El­mondotta, hogy az ózdi KISZ-fiatalok eredményesen vettek részt a gazdasági építőmunkában. mozgalmi eszközeikkel eredménvesen segítették a fiatalok haza­fias és honvédelmi, valamint a proletár internacionalista szellemben való nevelését. Javult a KISZ érdekvédelmi munkája, jelentős eredmé­nyeket értek el az „Edzett ifjúságért” tömegsportmoz­galomban. A szóbeli kiegészítést kö­vető vita után került sor a városi KISZ-bizottság, a pénzügyi ellenőrző bizottság, valamint a megyei küldött- gyűlésen részt vevő küldöt­tek megválasztására. lentősége volt, az van ma is és az lesz a jövőben is. Me­zőgazdaságunknak kiemelke­dő helye, szerepe van — és lesz! — egész életünkben. A mezőgazdaság a népgazdaság szerves része, annak egyik kulcsfontosságú ágazata. A mezőgazdaságra hárul né­pünk megbízható és kiegyen­súlyozott ellátása élelmiszer rel, a lakosság évről évre növekvő élelmiszer-szükség létének mind magasabb szín vonalú, gazdagabb választé­kú és bőségesebb kielégítő se. továbbá iparunk mező- gazdasági eredetű nyers anyaggal való ellátása, ezen túl pedig a mezőgazdasági .és az élelmiszeripari termé­kek gazdaságos kivitelének magas szinten tartása, sőt fokozása. Losonczi Pál ezt követően áttekintette szövetkezeti moz­galmunk fejlődésének fon­tosabb állomásait, tisztelet­tel adózott azoknak, akik ott álltak a bölcsőjénél, s min­den elismerést megérdemlő kitartással alapozták meg mai eredményeinket. Agrár- és szövetkezetpoli­tikánk alapelveiből adódó konkrét feladatok vázolása után az Elnöki Tanács elnö­ke így folytatta: — Megnyugtató az az egy­értelműség és következetes­ség, amellyel az MSZMP Központi Bizottsága a mező- gazdaságot érintő kérdések­ben állást foglalt. Határoza­tában megerősítette a lenini elveket, és egységes, követ­kezetes továbbvitelük mel­lett szállt síkra. Hitet tett két évtizede folytatott, be­vált és hplyes agrár-szövet- kezetpolitikánk mellett, ezek szellemében jelölte meg a továbbhaladás útját. Mező- gazdaságunk ügye és sorsa ezzel hosszú távra kapott olyan garanciát, amilyenre szüksége van a nép és a ha­za sorsáért, a szocializmus jövőjéért, a munkás-paraszt szövetség szorosabbra fűzé­séért küzdő erőknek. Az ünnepi beszéd után Losonczi Pál átnyújtotta a Lenin Tsz elmúlt évi kima­gasló munkájával kiérde­melt „Kiváló Szövetkezet” kitüntető oklevelet Bódi Im­rének. Ezt követően a mun­kában élen járó szövetkezeti vezetőket, tagokat tüntetett ki. WVILAGHIRADO Nyugati államférfiak az ENSZ-ben. Helmut Schmidt nyugat­német kancellár, Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök, Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár és Jack Lynch Írország mi­niszterelnöke a világszervezet rendkívüli leszerelési üléssza­kának szünetében. verzet növelésének és fej­lesztésének tilalmát is tar­talmazza a szovjet javaslat. Mondale beszédében szov­jetellenes rágalmak is el­hangzottak. New York-i megfigyelők szerint ez most „divat” az amerikai diplo­máciában ... Eredetileg Car­ter maga lépett volna az ENSZ szónoki emelvényére, de ha ő is ilyen kijelenté­seket tett volna, akkor nyil­ván veszélyeztette volna a Gromikóval a hét végére ki­tűzött megbeszéléseket. A Szovjetunió végtelen türelemmel keresi a meg­egyezés lehetőségeit, de — és ezt a diplomáciai finom­ságok ismerői észrevehetik — „nem megy a helyébe” Amerikának, amit az is je­lez hogy míg az amerikai külügyminiszter ismételten Moszkvába látogatott, addig Gromiko egyszer Genfben találkozott amerikai kolle­gájával, az USA-ba viszont csak az ENSZ-közgyűlés kapcsán utazott, tavaly ősz­szel és most is. Ami, persze, az Egyesült Nemzetek Szer­vezete bizonyos hasznosságát is jelzi. Az ENSZ-ülésszak már összehívásának puszta té­nyével is pozitívan volt ér­tékelhető, most pedig, hogy összegyűltek New Yorkban a világ országainak vezető diplomatái, sőt egyes állam- és kormányfők is, a közgyű­léssel párhuzamosan létrejö­vő találkozások, eszmecserék, tárgyalások képesek jótéko­nyan kihatni a világ dolgai­nak alakulására — ugyan­akkor viszont nem tudni még, hogy eredeti célját mennyire éri el a közgyű­lés, nehéz megjósolni, hogy milyen, valóban hatékony határozatokat, ajánlásokat hozhat a leszerelés érdeké­ben ... A leszerelésre vonatkozó szovjet és amerikai elkép­zelések különbségét jól mu­tatta Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, illetve Mon­dale amerikai alelnök fel­szólalása. Míg az USA kép­viselője csak általánosságo­kat hangoztatott, és a köz­gyűlés résztvevőiben csaló­dást keltett, addig Gromiko rendkívül átfogó leszerelési javaslatokat ismertetett a Szovjetunió nevében. Az atomfegyverek gyártásának beszüntetése mellett például még a hagyományos fegy­Űj fejezet Palesztinái Szervezet kezdődik-e a Felszabadítási történetében? Alighanem igenlő a válasz... A Palesztinái Felszabadítási Szervezet, amely nem is olyan régen még kategori­kusan tagadta Izrael állam létjogosultságát, s amely fegyveres harcot hirdetett Izrael ellen, most először ad elsőbbséget az önálló palesz­tin állam kialakításáért fo­lyó küzdelemben a politikai eszközöknek. Dél-Libanon- ban ezelőtt „az El Fatah országában” palesztin ki­képzőtáborok voltak, ezeknek újra felállítása úgyszólván lehetetlennek bizonyul, mi­vel az ENSZ „kék acélsisa­kosai” meg akarják akadá­lyozni á palesztin fegyvere­sek visszatértét Izrael terü­letének közelébe. Az elmúlt hetekben több fegyveres összetűzés volt az ENSZ- erők és a palesztinok között, amelyek francia, norvég, szenegáli stb. katonák halá­lát is okozták. (A nyugati sajtó minden egyes esetből világszenzációt csinált, és alkalmat talált a palesztin mozgalom egésze elleni vá­dak. rágalmak felújítására.) Persze, közismert, hogy a palesztin mozgalom koránt­sem egységes, és az is vilá­gos, hogy dr. Georges Hab- bas szélsőséges csoportja a múltban többször is keresz­tezni igyekezett a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet törekvéseit. Most pontosan az történt, amire számítani lehetett: Habbasék, valamint más kisebb csoportok Arafat ellen fordultak. Arafat személyét Wa­shingtonból is támadás ér­te: Young, az USA ENSZ- nagykövete nyilatkozott úgy, hogy Jasszer Arafat és a PFSZ nem képviseli igazán a palesztin népet. Persze, az ilyen nyilatkozat időzítése elgondolkodtató: éppen ak­kor hangzik el, amikor a PFSZ nagyszabású engedmé­nyeket tesz a libanoni kor­mánynak és az ENSZ-erők- nek. Lehet, hogy az Egye­sült Államoknak az volt a jobb, ha egyes palesztin fegyveresek — feltehetően provokációs céllal — szem­beállították a palesztin mozgalmat a világszervezet­tel? A peenemündei robbaná­sok megszokott hangjához különös, az eddigi kísérle­tekhez egyáltalán nem ha­sonló dörgés társult 1945 ja­nuárjában. Azt is lehet mon­dani, hogy nagyon idegesí- tőek voltak ezek az isme­retlen hangok, ha messziről hallatszottak is. Peenemünde napról napra nyomasztóbban érzékelte a szovjet tüzérek közeledését- Ebben a hely­zetben a kísérletek is szüne­teltek, az utolsó V—2-őt. a hónap közepén lőtték fel. A tát • r SS-'parancsnoka, Kammler táviratot küldött Braunnak, hogy azonnal hagyja el Peenemündét em­bereivel és az összes doku­mentációval együtt, s utaz­zék Nordhausenbe, ahol majd Mittelwerk föld alatti termeiben folytathatja a kí­sérleteket. Néhány órával ezután egy másik távirat is érkezett. Ez az újo.man szervezett Visz­tulái hadseregcsoport főnöké­nek "evében Himmler pa- rarcsát közvetítette: „Min­den tudóst, mérnököt, kato­nát és szakembert azonnal a Volksturm keretébe kell he­lyezni és az utolsó emberig tartani kell a peenemündei állást.” De mindenki csoma­gol és senki sem gondol a peenemündei állásra. Leg­főképpen nem az éveken át szajkózott szövegre, a végső győzelemre. Menekülnek. A peenemündei nagy fu­tás a szovjet tankok elő] március közepére fedeződött be. A „csodafegyver” illú­ziója német földön foszlott © A peenemündei nagy futás szét: az utolsót Remagen környékére lövette ki az SS. Ettől függetlenül Braun még dolgozik, részben a Jéna melletti kísérleti telepen, aztán Mittelwerk kazamatái­ba ahol szinte semmi sem változott. Legfeljebb az, hogy még nagyobb kegyet­lenséggel ölték a koncent­rációs táborok foglyait. A módszeres éheztelések, a szadista kivégzések, s egyál­talán az embertelen viszo­nyok miatt naponta százával pusztultak az emberek — a fasizmus végvonaglásának óráiban, Kammler és jó em­bere, Braun nem tétlen. Az előbbi már kidolgozta az újabb föld alatti műhelyek tervét, is: az Alpokba kellett volna átköltöznie a rakéta­gyárnak. Az akció „Cement­háború” néven volt ismerős a beavatottak előtt. Braun később Leuchtenburg labo­ratóriumaiban dolgozott, s mivel nem találta megfele­lőnek a munkakörülménye­ket, elhatározta, hogy már­cius 5-ről 16-ra virradóra személyesen utazik Berlinbe, hogy a hiányosságok mielőb­bi kiküszöbölése érdekében meggyőzze főnökeit. Ö is, a gépkocsivezető is elaludt, a kocsi letért az útról. Az utóbbi koponyaalapi törést szenvedett, Braun kartörés­sel megússza. Egy héttel később újra' a laboratóriumban van és be­gipszelt karral irányítja a munkát — s ünnepli 33. szü­letésnapját. Az ünnepi va­csorát Nordhausenben. Mit­telwerk poklának szom­szédságában. a jövő iránti aggodalom íelhőzi. Dornber­ger a Kammlerrel folytatott telefonbeszélgetés tartalmát ismerteti, miszerint az ösz- szes peenemündei fontos ember olyan zónában van, amelyet hamarosa" az ame­rikai hadsereg fenyeget. Ép­pen ezért, a léhető leggyor­sabban ki kell választani azt az "00 személyt, akik a leg­értékesebbek és ezeket hala­dék nélkül az Alpokba kell vinr.i. Kammler külön hang­súlyozza, hogy elsősorban Dornberger és Braun nem eshet az ellenség kezébe, mert nekik folytatniuk kell tev 'kenységüket a győzelem érdekében. Braun és tábornoka, Dorn­berger beszállnak abba a különvonatba, amelyet az SS Gruppenführer bocsátott rendelkezésükre, hálókocsik­kal, étkezőkkel, és 1945, áp­rilis 5-én érkezik meg Ober- ammergau állomására. A különítményt egy volt ka­szárnyában helyezik el. Braun később — törött kar­ja miatt — kórházba kerül, ahol egyik alkalommal sza- nitő- ébreszti álmából. — Professzor úr, azt a parancsot kaptam, hogy aze nnal szállíttassam önt Oberjochba. A mentő a ka­pu előtt várja önt. — Ki adta ezt a paran­csot? — Dornberger tábornok úr. De sietnünk kell, mert a franciák egész közel van­nak. Oberjochban. a „Haus In- geborg” kényelmes szobáiban a . mentés” második szaka­szaként Dornberger már összegyűjtötte a peenemün­dei társaság színe-javát. A esc őrt semmiben sem szen­vedett hiányt akkor, amikor egész Németország éhezett Ök az élelmiszer-utánpót­lást sőt az Falókat is ma­gukkal hoz*ák néhány félt­ve őrzött dossziéval együtt. Az. oberjochi átszállóállomás tehát semmikénpen sem volt a pokol tornácának nevez­hető. Legieljebb az tette ké­nyelmetlenné a helyzetet, hogy a csatlakozásra váró rakétásokat vagy 30 SS őriz­te, formailag Doi-nberger testőreiként. A tábornok, aki eddig életében sokkal inkább a parancsolás egyértelmű eszközét használta, most fel­mérte a helyzetet, és úgy dönt hogy derék testőreit a tanácsadás fegyverével veszi le lábáról. Egész pontosan oly módon, hogy közli ve­lük, a háború elveszett, s legjobb ha ruhát cserélnek, addig, míg az amerikaiak meg nem érkeznek ... Ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy Dornberger is, Braun is teljesítette hábo­rús feladatát, nem kell mást tenniük, mint dolguk vég­zetten várni az új munkát. Ugyanekkor. • helyszíntől valamive’ távolabb, három amerikai „fejvadász” semmi egyebet nem tett, mint egyetlen feladatát teljesítet­te: Trichel ezredes. Toftoy ezredes és Staver őrnagy ja­vában folytatta a vadásza­tot a peenemündei különít­ményre. Mégpedig egy ..fe­kete!’ és egy ..szürke” lista alapián. Az előbbin a leg­titkosabb nevek szerepeltek, Braunnal és Dornbergerrel az élen. Toftoy ugyanakkor kapott egy másik narancsot is, amely úgy szólt, hogy száz V—2-őt sértetlenül szállít­son a» Egyesült Államokba. Ha másképp nem mesv a legrosszabb esetben szedes­se szét őket. de a rakéták­nak meg kel! Király Ernő (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents