Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

ÉSZAK - M AGYARORSZÄG 2 1978. május 26., péntek "SMBraaras Lázár György fogadta az indiai iparigyi Minisztert Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke csütörtökön hivatalában fogadta George Fernandes indiai, iparügyi minisztert, aki a ' magyar— indiai gazdasági és műszaki- tudományos együttműködési vegyes bizottság most váaet ért budapesti ülésszakán in­Puja Frigyes külügymi­niszter New Yorkban talál­kozott Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel. A talál­kozó során eszmecserét foly­tattak a két ország kapcso­latairól és a nemzetközi helyzet egyes kérdéseiről. A találkozón részt .vettek: ame­rikai részről Averell Harri- man, volt utazó nagykövet, A közelgő gyermeknap al­kalmából ünnepi csapatgyű- lést tartottak tegnap, május •25-én a taktaszadai általános Iskola úttörőcsapatának tag­jai. A pirosnyakkendős paj­tásokat köszöntötték a sze­rencsi' járás és a község ve­zetői is, hiszen a tegnapi csapatgyűlésen vették át a KISZ KB vörös selyem ván­dorzászlaját. Jó úttörőmun­kájuk elismeréseként kap­ták meg a vándorzászlót, Sárospatakon a KISZ vá­rosi Bizottsága megtartotta a 'kétévenként esedékes kül- . döügyűlését. amelyen részt vett Tóth József, az SZMT vezető titkára, Karajz Miklós, a megyei pártbizottság tag­ja. a TESZÖV elnöke. Mol­nár And.rás, a városi párt- bizottság első titkára. Bencz- kő Béla, a KISZ KB intéző’ S íkságának tagja. Korpás s, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára, továb­bá a város állami és gazda­sági vezetői. A küldöttgyűlésen Saláta László• titkár adott tartalmas beszámolót. hangsúlyozva, hogy a legutóbbi küldöttgyű­lés óta Sárospatak örvende- / tes fejlődést ért el társadal­mi, gazdasági és kulturális téren egyaránt, s a változá­sok az ifjúsági szövetségben folyó munkára is hatással voltak. Ennek következtében erősödött az ifjúság eszmei, politikai elkötelezettsége, nőtt a gazdasági szerepe. Az új szervezeti keretek kialakulá­sa kedvező tapasztalatokkal járt: meggyorsult a határo­zatok eljuttatása az alapszer- Vezetekhez, s a végrehajtás segítése került ’ előtérbe. Az eltelt két év alatt 377 új taggal 2164-re emelkedett a létszám, s 11-el nőtt a dol­gozói alapszervezetek száma. Sárospatak ifjúsága helytállt a munkában, a tanulásban, s becsületesen dolgozott a fejlett szocialista társadalom, a 10 ’ éve várossá nyílvání­tott település építésén, szé­pítésén. Erről tették tanúbizonysá­got az egyes üzemek, válla­latok, intézmények képvise­letében hozzászóló fiatalok, s ezt erősítette meg felszólalá­sában Molnár András és Korpás Lajos is. A küldöttgyűlés ezután megválasztotta a 13 tagú vá­rosi bizottságot, a 7 tagú pénzügyi ellenőrző bizottsá­diai részről a tárgyalásokat vezette. A r ívélyes légkörű talál­kozón jelen volt Keserű Já- nosné könnyűipari miniszter, a vegyes bizottság társelnöke és ott volt Árun Kanti Das, az Indiai Köztársaság buda­pesti nagykövete is. kívüli ülésszakán részt vevő amerikai küldöttség tagja és George Vest, európai ügyek­kel foglalkozó külügyi ál­lamtitkár. Magyar részről Eszlergá- I lyos Ferenc, a Magyar Nép- köztársaság washingtoni .. nagykövete és Holtai Imre nagykövet, a Magyar Nép­köztársaság állandó ENSZ- képviseletének vezetője. amelyet Szebeni Győző, az Országos Űttörőszövetség el­nökségének tagja adott át. Az ünnepélyes csapatgyűlé­sen Sarlai Péterné megyei úttörőelnök adott át úttörő­vezetői kitüntetéseket a leg­kiemelkedőbb munkát végző taktaszadai nevelőknek. A csapatgyűlésen részt vevő patronáló vállalatok és szo­cialista brigádok emlékszala­got kötöttek a zászlóra. got és a 7 megyei küldöttet. A városi bizottság titkára is­mét Saláta László lett Duncan Sandys — ki jó néhány évvel később oly lel­kes táviratot küldött von Braunnak az Apollo—11 fel­lövése után — szenvedéllyel vetette bele magát a mun­kába: el kell pusztítani a titkos fegyvereket és terve­zőiket. Ehhez mindenekelőtt a kísérletek helyét kell meg­találni. Kivette tehát a tit­kosszolgálat archívumából az Oslo-Reportot és elhatározta, hogy átnéz mindent, ami az ügyben rendelkezésére áll. Később Constance Babing- ton-Smith főhadnagynő vizs- gálgatta a Peenemündéről készített légi felvételeket. Végül az egyik kockán fel­fedezett valamit. A legerő­sebb nagyítóba helyezte és szinte felugrott, mert észre­vette. hogy a betonpálya előtt szokatlan alakú repülőgép áll, olyan, amiről’ nincs tu­domása a brit légierőnek. Ez lenne az átkozott rakéta? A leletekről beszámolt főnökei­nek, akik a szolgálati sza­bályzat idevonatkozó parag­rafusai ellenére megölelték. Az idő tehát megérett a cselekvésre, Churchill így íjr erről: „A Peenemünde elle­ni támadás ugyanolyan ké­nyes. mint amennyire szük­séges volt.. A berendezé­sek egv keskeny partszala­gon .találhatók és ezeket mes­terséges köddel védik. Hold­világnál kell tehát bombáz­ni és' szembe kell nézni a közelben állomásozó éijeli vadászokkal. A személyzet 2400 méíerre kapta a bom­bázási parancsot, tóval a szo­kásos magasság alatt.” 1943. augusztus 17-én éj­szaka hangzott el ez a pa rancs, az úgynevezett Hydra- terv, melynek értelmében 598 bombázó, fedélzetén 4 ezer emberrel startolt Né­metország irányába. Akik a bevetésben részt vettek, csak ENSZ- ' rendkívüli ülésszak . ENSZ-esített leszerelési tár­gyalószervezetet, ellenőrző nemzetközi műholdrendszert, európai leszerelési konferen­ciát javasolt Giscard d’Es- taing csütörtökön New York­ban,. de semmi készséget nem jelzett az eddigi leszerelési megállapodásokhoz való fran­cia csatlakozásra. A világszervezet közgyű­lésének rendkívüli üléssza­kán, amely kedden nyílt meg az ENSZ székhelyén, csütör­tökön a francia köztársasági elnök volt az általános vita első szónoka. Giscard d’ Estaing nyoma­tékosan felhívta a figyelmet arra. hogy nem lehet előre­haladás a leszerelés terüle­tén, ha nincs javulás a nem­zetközi kapcsolatokban. Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszter beszédében olyan leszerelési intézkedé­sek mellett szállt síkra, ame­lyek nem károsítják egyet­len állam biztonságát sem. Emlékeztetett Lengyelország leszerelési kezdeményezései­re, a nevezetes Rapacki-terv- re, a közép-európai atom­fegyvermentes és korlátozott fegyverzetű övezet tervére, a leszerelés témáját érintő kutatási kezdeményezésekre, s nem utolsósorban az 1964. decemberében felvetett el­gondolásra, amelynek meg­valósítása 1975-ben elvezetett Helsinkibe. Wojtaszek külügyminiszter támogatta azokat a javasla­tokat, amelyek Leonyid Brezsnyév 1978. április 25-i beszédében fógalmazódtak meg. Helyeselte az el nem kötelezett államoknak azt az álláspontját, hogy a rendkí­vüli leszerelési ülésszak kez­deményezze egy átfogó lesze­relési program kidolgozását. az utolsó pillanatban ismer­ték meg a célt. A rakétabázison 13,30-kor hangzott el az első sziréna­jel. de senki sem vette ko­molyan. Megállapították, hogy nagy magasságban né­hány Moszkitó húz Berlin irányába. Mindig így szokott lenni, a Moszkitókat valami­vel később nehézbombázók fogják majd követni. Az éj­szakai vadászokat tehát ri­asztották, sőt Berlin légte­rébe irányítottak 55 nappali vadászt is. Az első Moszkitó- rajok 23,56-kor értek Berlin fölé. ahol 313 gép várta az angol kötelékeket. A fény­szórók tűzijátéka elkezdő­dött, a német légifölény meg­semmisítő volt. Senkisem sejtette, hogy a légelhárítást félrevezették. A másik tűzijáték ugvanis 1 óra 10 perckor kezdődött Peenemünde fölött s a be­vezetést a világító bombák adták. Hat perccel később megérkeztek a három hul­lámban támadó kötelékek. Nyugodtan dolgozhattak, hi­szen az összes bevethető ná­ci vadászgén Berlin fölött várta őket. Ezen az éjszakán 1593 tonna robbanó- és vilá­gító bombát zúdítottak a ra­kéta-szigetre. Amikor a hír Berlinbe megérkezett, csak egvetlen ténvt konstatálhat­tak: a vadászgépeknek, le kell szállni, mert elfogyott az üzemanvas. Ezután az SS vette át a „csodafegyver” szigorú őrzé­sét minthogy von Braun A nagygyűlés résztvevői (Folytatás az 1. oldalról.) — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy immár hosszú időtől, az 1960-as évek máso­dik felétől a hidegháborút felváltotta az enyhülés fo­lyamata. A Szovjetunió és a szocialista országok béke­programja és kezdeményezé­se nyomán új korszak nyílt meg: a békés egymás mel­lett élés korszaka. De tény az is, hogy a nemzetközi helyzet az utóbbi 2—3 évben minden korábbinál bonyo­lultabbá vált. Az enyhülési folyamattal szemben jelentős ellenerők léptek fel. — Bonyolult időket álünk. Egyfelől: a nemzetközi fe­szültség enyhülésének folya­mata történelmileg rövid idő alatt nagy sikereket ért el; másfelől: az enyhülés ellen­felei újra fokozzák erőfeszí­téseiket. Napjainkban új rém fenyegeti az emberiséget: a neutronbomba... Ennek gyártása és rendszeresítése a NATO-országok hadseregei­ben út az ’ atomsorompó fel­számolásához, ami megnöve­SS-Sturmbandführer mun­kájának sikerét biztosítani akarták. Himmler ennek ér­telmében adta át az SS len­gyelországi kiképzőhelyét, ami Blizna közelében, a Szán és a Visztula folyó mellett „Heidelager” néven volt is­meretes. Dr. Kammler SS- Gruppenführert bízták meg a szükséges épületek elkészí­tésével. A munka befejezé­se után a koncentrációs tá^ bor lakóit az utolsó emberig agyonlőtték, nehogy a titok kiszivárogjon. A rakétakísérletekről kül­dött újabb jelentések nyo­mán Londonban megfogal­mazták az újabb akciót: azt üzenték a lengyel partizá­noknak, hogy lopjanak ra­kétát ... Ez az üzenet, első hallásra, maga a képtelen­ség. A partizánok azonban tisztában voltak a vállalko­zás fontosságával és véghez- vitték a második világhábo­rú egyik legszenzációsabb ak­cióját. 1944. április 29-én Schröder főhadnagy egy átmulatott éiszaka után hiába várta a jelzett A—4 becsaoódását. Az eső vigasztalanul szakadt. Ignaszak, lengyel partizán és emberei számára tehát a Bug folyó homokos partján tom­pa puffanással célhoz ért ra­kétával. a kanott feladat tel­jesítésének nagy . lehetősége érkezett el. A rendkívüli helyzet megsokszorozta ere­jüket és bátorságukat. Igna­szak és harcostársai görgetni kezdték a hatalmas, szivar 11 az atomháború veszélyét. Európa népeinek tehát meg keli hatványozniuk harcukat a neutronbomba ellen, kon­tinensünk, egyben a világbé­ke védelme érdekében. A nagygyűlés szónoka, vá­zolta a nemzetközi imperia­lizmus ellentámadásának tö­rekvéseit. Ennek egyik fő jellemzője: a fokozott pro­pagandaháború. Másfél év­vel ezelőtt a nemzetközi im­perializmus az emberi jogo­kat tűzte zászlajára. E cél­juk csődöt mondott, hiszen az emberi jogoknak ősi gyö­kerei vannak. Most elkezd­ték a nemzetiségi ügyeket „piszkálni”... A főtitkár vázolta, hogy a békéért folytatott harcban az első vonalban hardolnak a szakszervezetek is. A nem­zetközi politika nagy kohó­jában nemcsak mint ener­giaforrás, hanem, mint öt­vöző elem, jelen van a nem­zetközi szakszervezeti moz­galom is. Jó példaként szol­gál erre a IX. szakszerveze­ti világkongresszus, amely alakú testet a folyóba. Köz­ben néhányan elsiettek a kö­zeli legelőre, a tehéncsordát behajtották a folyóba, és még ott is állandóan jártatták a teheneket. Amikor a német kutató különítmény mégér­kezett. csupán néhány sze-‘ gény és tudatlan parasztot talált a zavaros Bug part­ján. akik természetesen sem­miféle rakétáról nem tudtak. Az éj leple alatt még egy partizáncsoport jött. Ezeknek senkit sem kellett-kérdezni­ük. hanem kiemelték a víz alól az ,.ő rakétájukat’’, s a halállal dacolva szétszedték, vásznakba csavarták, majd három rozzant kocsira rakva elszállították. 1944 július 25-én a dél­olaszországi Brindisi repülő­teréről startolt egy póttar­tályokkal felszerelt Dakota típusú teherszállító repülő­gép. A BBC lengyel adásá­ban 12 órával a leszállás előtt elhangzott a várt ielszó. ami azt ielentette. hogy a gép éjfélkor érkezik, a csomago­kat vigyék a helyszínre. Blizna és Krakkó között egy erdei tisztásra. A Dakotát egyébként nem­csak az értékes szállítmány, hanem négyszáz mindenre elszánt partizán is várta. A felhők oszlani kezdtek, helvenkint csillagok is lát­szottak és nem sokkal éifél előtt, nagyon messziről fel­hangzott a tomna repülőgép- zúgás. A partizánok meg- gyújtották a lerakott rőzse- kötegeket. hogy a fénnyel zett Prágában. Százhuszon­hat ország 303 szervezetének .996 küldötte vett részt raj­ta, mintegy 230 millió szer­vezett dolgozó képviseleté­ben. Az orientációs program szerint többek között szak- szervezeti feladat: szélesíte­ni, erősíteni a békéért, áz enyhülési folyamatért vívott harcot, fejleszteni a népek közötti együttműködést. E célok megvalósításáért fog dolgozni — május 29. és jú­nius 3. között az V. nemzet­közi vasutas szakszervezeti szeminárium Berlinben, ame_. lyen részt vesz a magyar vasutas szakszervezeti dele­gáció is. Koszorús Ferenc emlékez­tetett az MSZMP KB leg­utóbbi ülésére. Országunk belső helyzete nyugodt, nem­zetünk magáénak vallja a párt irányvonalát és egysé­gesen törekszik arra, hogy megvalósítsa a XI. kongresz- szuson elfogadott építő prog­ramot. A békepolitika a párt programjának alapja, amely megegyezik a békéért folyó nemzetközi törekvésekkel. A ránk váró feladatok megol­dása fegyelmezett munkát követel valamennyiünktől, ezen túlmenően minden ko­rábbitól színvonalasabb gaz­daságszervező tevékenységet, nagyobb körültekintést a be­ruházásban, szorgalmat a munkában. Az eddigi ered­mények elérésében’ jelentős részük van a vasutasoknak is. Ez év első negyedében 32 millió tcinna árut szállí­tottak el, amelyből több mint 7 milliót a MÁV Mis­kolci Igazgatóság dolgozói teljesítettek, 109 százalékos eredménnyel. A nagygyűlés résztvevői az Országos Béketanácshoz cím­zett táviratukban állást *og- laltak a béke ügye mellett. tájékoztassák a pilótát. A gép földet ért, bukdácsolt, a gödrös talajon, maid meg­állt. Kilenc perc alatt a gép­ben volt minden csomag. Culliford kapitány sürget­te az indulást, beszálltba négytagú személyzet. A mo­torok erőlködtek, de a sú­lyos gép nem mozdult. Sőt, a kerekek mind mélyebben elültek a sárban. Több. mint egy órán át kísérletezett a pilóta, akkor elvesztette uralmát idegei felett, kiszállt és parancsot’ adott, hogy önt­sék le benzinnel és gyújtsák fel a gépet. Eközben a par­tizánoknak még arra is volt ielkierejük, hogy a közeli fa­luból szerszámokat hozzanak, majd ái-kot ássanak a gép kereke elé. hogy kimásszon a kátyúból. A különösen mélynek ítélt gödröket rő- zsével terítették le. Szinte reménytelen harc folyt az egy szikrányi reményért. A 95. nercben Culliford ismét elindította a motorokat: a 400 partizán valószínűleg élete legcsodálatosabb rpu- zsikáiát hallgatta, miközben a Dakota bukdácsolva haladt, maid felemelkedett és eltűnt a fák fölött. A rakéta tehát kissé szo­katlan pályán csakugyan megérkezett Angliába. A szigetországi vizsgálatok­kal szinte egybeesett, hogy az akciót irányító Koc- ian mérnököt és 140 elvtár- sát Lengyelország egyik bör­tönében bestiálisán kivégezte az SS. A fasiszták minden remé­nye most már a megtorlás volt. S persze, a megtorló fegyver, a Vergeltungswaffe 1 és 2. Azaz: a V—1 és V—2, Király Ernő (Folytatjuk) Púja—Vance találkozó az ENSZ-közgyűlés 10. rend­KiSZ-katdöttgyités Falakon április 16—22. között ülése­© Lopjatok rakétát! Béitenagygyűlés Miskolcon üftiriim TaktaszadáB

Next

/
Thumbnails
Contents