Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6

1978. május 21., vasárnap

A búcsúfia

Az apai örökség

tudna beszélni ez a láda? Legjobban a szekerekről, a ponyvával védett, kátyús úton rázkódó lőesös szekérről, amelynek formájára készült. Hogyan készült? Tölgyfából;, és úgy, hogy a legnagyobb viharban. amikor a szél leszakította a ponyvát, az ember, állat a villámok elől, az országútról védett helyre menekült, ne tudjon beszivárogni a zivatarok ésőfüggönye. Ennek — a ma már kopott ládának mélye — rejtette több hónap munkáját, a vízben péppé ázó anyagot, a mézeskalácsszíveket huszárokat. papucsokat. Mikor készült?

— Apám meg tudná mondani. De ő meghalt és én csak 66 éves vagyok. Ez még a múlt században készült, s ha jól emlékszem, Pozsonyban.

Fojthó Gyula, a mézes- kalácsos mosolygott. Jól tudhatta, mire gondolok.

— Hát, igen ezek nem fiatal szerszámok. Kérték már a múzeumba is. De nem adom, mert ők adják a kenyeret, s az igazság; hogy ma már ilyen precízeket nem tudnak csinálni. Kiszolgálták az apámat, kiszolgálnak engem is.

Szerszámok. Valamikor, ki tudja mikor, ki tudja ki, ki tudja kinek készítették. Kemény fa a bükk. A fatányért abból formálták. Vésték, talán égették, de a megmunkálás nyomát még nem mosta el az idő, a tésztát, amelyet ebbe a formába préselnek, nem lehetne a századelejitől megkülönböztetni. A fán, ott . áll készítőjének neve: B. Cs. Hány mézeskalácsost szolgált ki?

— Apám mondta még, hogy miután Pozsonyban kitanulta a szakmát. Hajdi János mesterétől kapta Öváron. Akkor még a fiatal mézeskalácsos az országot járta. Nem telepedett le sehol, amíg a műhelyre, a sajátjáéra össze nem ku- porgatta a pénzt. Ö a század elején költözött ide, Göncre.

Abból a korszakból származik a kemence. Legutóbb, amikor át kellett volna rakni, a kőműves tanácstalanul vakargatta a fejét. Nem is szégyellte bevallani; ehhez nem ért. Végül, mit lehet mást tenni," Fojthó Gyula maga rakta át. Mondja is:

— Mérges voltam akkor, mert már rég modernizálhattam volna. Nem vitt rá a szívem, hogy a fafűtést gőzzel, vagy villannyal cseréljem fel. Amikor átraktam, dühös voltam, mert hatalmas munka volt,

Készülődés a vásárra. Egyre fogy a mézeskalács-figurák világa. Fotó: Laczó József

de azután megbékéltem. Sok fát fogyaszt el, de a mézeskalács igazi íze, ilyen kemencéből származik. Ne érje láng, ne érje füst, de a melege egyenletes legyen.

Mézeskalács. Vásárok, búcsúk legkeresettebb

ajándéka. A gyerekvágy, a sírásra. örömre görbülő száj álma, az elmaradhatatlan, a vásárban járás legnagyobb igazolása. Ma is?

— Talán. Már nem any- nyira, mint régen. Akkor még jóval több formát készítettem. Olyanokat, amelyekre ma már nincs igény. De talán, jobb is, az ember ebben a korban nem szeret pepecselni, babrálni.

Ahogy ő mondja: bücsű. Nekem bölcső. Magyarázza, mennyire nehéz összehajlítani, megsodorni, az uj- jaknak milyen összeszokottsága kell, hogy az anyag engedelmeskedjen az akaratnak. Igen, bármilyen furcsán hangzik, az akaratnak, hiszen ez nem nehéz munka, nem vassal, agyaggal birkózik, egyszerűen tojással, liszttel kevert cukorsziruppal, amely szakad, nehezen érzékelhető.

— Régebben szinte mindenki ezt a bücsűs” babát kereste. Mert baba is van benne. Belopták esküvőkön a menyasszony tányérja alá. s alig várták, hogy felemelje, hogy kinevessék magukat.

Furcsa érzés, holt formákat nézni. A mézeskalácsos már nem használja, pedig nem a divatból mentek ki; nem kap annyi pénzt érte, amennyi munkát belefektet. Maradnak a szívek, a huszárok, a papucsok, a különböző méretű babák, az, amire Fojthó Gyula rámondja: — tucatmunka.

Bár sokan még örülnek ennek is. Mi is. Hiszen a mézeskalács — eddig még — megőrzött, egy régi világot, a vásárok ízét, a búcsúfiát:. És az újságíró még láthatja a munkát. A kéz biztos ív.ét, amint a burgonyaliszttel kevert festéket a formákra felrakja, a kialakuló szirmokat, vonalakat.

— Haldoklik ez a szakma. A környéken én volnék az utolsó mézeskalácsos» Azért volnék, mert tulajdonképpen már nem vagyok. A feleségem váltotta ki az ipart, amióta nyugdíjba mentem, és a járási KIOSZ ebben sokat segített. Ö nem ért hozzá, tulajdonképpen én csinálok mindent tovább, s a kis pénz, amelyet még meg tudok keresni, mindig jól jön.

Meddig? Nem sokáig. Nemrég halt meg az utolsó pesti kisiparos, aki a szívekhez, huszárokhoz a képeket, szövegeket nyomta. Olyat mint: „Fogadd hűn e csekélységet, mint szívből eredt emléket.” És ezzel megint szegényebb lesz a mézeskalács világ. Eltűnik sok figura, s újak nem születnek.

A műhelymúzcunilian

már reszkető kezek követik a szív vonalát. Öreg ládák között, öreg szerszámok között, megint megöregedett egy ember. A családban a második mézeskalácsos Fojthó Gyula, harmadik pepiig már: nincs.

— kármán —

Az elidegenedés elidegenítése

Érzésem szerint már nemcsak megbarátkoztunk a házgyári elemekből készült lakásokkal, és lakótelepekkel, hanem esetenként büszkén mutogatjuk másfelől érkezett ismerősöknek és bal-átoknak. Magam is így vágj'ok vele, szívesen látom, mekkorát változott a város az elmúlt két évtizedben, örülök a Győri kaouban magasodó új lakóépületeknek. a modern vonalú, szép szolgáltatóháznak, a diósgyőri új városközpontnak, az avasi lakótelepnek, csakúgy, mint a most formálódó ösz- szekötő városrésznek.

De miközben gyönyörködöm. ebben a változó, önmagát megújító Miskolcban, felötlik bennem az is. milyen az élet itt. az Avasaidén. hogyan telnek a délutánok, ezeken a korszerű, modern hakóteleoeken, mit csinálnak a fiatalok, és megszokták-e a lebontott kertes házak egykori lakói az új környezetet, és az új szomszédokat. Miként telnek hétköznapjaik azoknak, akik becsületes munkával, soksok áldozatvállalással töltött kemény esztendők után nyugdíjba mentek, s így nemcsak az új életformát kell megszokniuk, hanem meg kell barátkozniuk alapijában megváltozott új környezetükkel is. Más szóval, miként rendezik át “egész

Levéltári

gondok

A tudomány, a közművelődés és a kultúra számára egyaránt óriási értékeket rejtenek a még feldolgozatlan, rendszerezetlen iratok, amelyek a levéltárakban vannak. Országosan 40 ezer iratfolyóméter anyagot kellene a levéltáraknak átvenniük megőrzésre,,de a hazai levéltárak dugig vannak. Máris 170 ezer iratfolyóméter anyagot őriznek falaik között. Szó van az országos levéltár központi tematikus mutatójának tervéről is. Az elképzelések szerint ez egy olyan adatbank lenne, amely közös rendszerbe foglalva áttekinthetővé tenné az óriási tömegű iratanyagot. Jelezné azt is, hogy egy-egy irat melyik korból való, milyen nyelvezeten íródott, milyen terjedelmű.

Hangol a zenekar. Ujját a húrra illeszti a másodhegedűs. megérezvén a dallamot, ébresztgeli a futamokat. Illan a hang, sikertelen a melódia. Kezdi hát újra. Belső hallásával pillanatról pillanatra követi a hang vonalát, szótagolja az ütemet. Minden idegszálával figyel. A megtalált harmónia után ismét meghal a folytatás, de lám, segít a másik hangszer. Megszületik az összhang. Lágyan csendül, majd íeizúg a hangáradat, árnyaltan, biztosan szól a zene. A levegőben marad az utolsó taktus. Aztán a csend. A sikert nem ünnepli senki. Üres a terem.

Csend van a vezérlőteremben is. Munkaköpenj'- ben a szakmunkás, megfeszített idegekkel vár utasításra. Előtte a műszerfal, szemével végigtapogatja a színes gombok bonyolult sorát. Már csak néhány perc

PRÓBA

a próbáig. Nagy a lét. Pedig csak egy gombhoz kell nyúlni, pedig csak egy mozdulat műve az egész. Az ember magára utalt, kezét, arcát, nem látta senki. Mégis a pillanatra kell feltennie egész eddigi életét. Társai, megedzett szak társai távol tőle, mégis, mellette állnak. Ha mozdulatára megindul a gépezet, s percek múltán megjelenik az első kész termék, csak bólintanak. De ha millimétert vét, a koncert elmarad.

Néma a mozdony. Sínre illesztett kerekeivel, szabályosan mért műszereivel biztosnak tűnő. Első vezetője néhány lépésnyire tőle, ösz- szeszűkült szemmel mustrálja. Kell, hogy barátkozzon, hogy megérezze kettejük kapcsolatát. Mert a következő percekben már egymásra lesznek utalva. Lépcsőről lépcsőre rugaszkodik az ember, siVnítja kezével a fogantyút, figyeli a nyomásmérő billenését. Előtte a végtelen sínpár. A mozdony mögé még nem kapcsoltak • kocsikat, még nem kell biztosan vezetni az újságjukat hajtogató, nézelődő utasokat. Ám, ha csak egj'etlen. 'műszer hibázik, nem születik az összhang. Ha biztosan gördül a kerék, győzi a sebességet, sikerült a próba. A szerelőt, a mozdonyvezetőt, nem jutalmazza dörgő taps.

Talpat készít a cipész. Először illeszti a dikiccsel

szabott bőrt a formára. Szakszerű igyekezete csak a faszögekkel teli műhelyében marad, még nem nyugtázza vevője elismerő mosolya. Lendül a táncos lába, a metronóm órák óta ketyegő ütemére csak most éri el teste a kifejező ívet. Hibátlan a produkció, de a verejtékét törlő mozdulatára ' csak a próbatükörből visz- szanéző arca válaszol. Mozdulatainak kerítésén belül csak egy bólintásnyi ideje marad: a próba sikerült.

Az új földben erőre kap a palánta, az üres színházban megtalálja mozdulatát a színész, elsőre illik a csavar a menetbe. Nagy a becsülete a próbánaf^f *

(mikcs)

korábbi életvitelüket, mikor és kik segítenek ebben?

Mert ezeknek az idős embereknek, nemcsak a régi munkatársak, hanem az egykori szomszédok, a családi házak nj'újlotla kerti munka lehetősége, a kamra szögletében kialakított mühé- lj’ecske. a barkácsolás — egyáltalán, a megszokott közösség és életforma egyaránt hiányzik.

Nehezen találják meg önmagukat, és társaságukat, az úgynevezett „betonlenger- ben”. Jószerével azt sem tudják, ki lakik a lépcsőházban, — túlságosan is jó a hő- és a hangszigetelés, mely párosul valamiféle elzárkózott Sággal.

A gyerekek rugalmasabbak. Egy-eg>' focimeccs, rollerverseny, vagy a homokozóban a várépítés, és máris meg vannak a játszótársak, az új barátok. Nem ritka az sem, hogy a szülők, akik talán nehezebben ismerkednek, éppen gyerekeik révén kerülnek közelebb egymáshoz. De a közös parkosítás, a környezet csinosítása, a pincékben levő barkácsmű- helyek is jó szolgálatot tehetnek a bezárkózottság, ahogy filozófiai kategóriával divatos mondani, az elidegenedés csökkentésére, netán megszüntetésére.

Talán a munkahelj'eken oldják meg a legjobban a közösségi szellem javítását. Szocialista brigádok, kisebb- nagyobb kollektívák fáradoznak azért, hogy a szó nemes értelmében figyeljünk egymásra, osztozzunk örömökben és gondokban. De voltaképpen ilyen küldetést töltenek be, egyebek mellett a különféle sport- és kulturális rendezvénj'ek, túrák, kirándulások, baráti és hivatalos összejövetelek, hogy csak néhányat említsek a magánj', az elidegenedés szorító érzését űző lehetőségek közül.

így tavasszal, amikor kinyitjuk az ablakokat, hogy odabenn a szobában föld- szagú, friss levegő keveredjék a beton száraz szagával — próbálkozzunk meg egy másfajta kitárulkozással is. Mert ez olyan ténj'ező. amely újabb beruházások nélkül is szebbé, és gazdagabbá teheti életünket.

I’aulovits Ágoston

Újdonság: a gézruha

Mit viselünk nyáron?

A kerskedelem már a nyárra készült. A megye boltjaiban sorakoznak a nyáriruhák, a könnj'ű blúzok, a szandálok.

Milyen lesz az idei nyári viselet? Nos, a boltokban kapható készruhamodelle- ket a célszerűség, a sportos szabásvonal jellemzi. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is hódít a farmer. Az eredeti farmeráruk nagy mennyiségben várják a vásárlókat ‘ Miskolc és a megye ruházati boltjaiban. Több bolt e tavaszon is kialakította a farmerosztályt: bakfis és női méretű ruhák, kétrészes együttesek találhatók itt. A férfiaknak farmernadrágokat és blézereket kínálnak. Ám az áruházból nem hiányoznak a könnyű, vászon férfiöltönyök sem; az idén nyáron a kék és a drapp zínek divatosak. Újdonság i koratron eljárással kézült, gyűrtelenített pantalló, nagykamasz és féiTinnéret- nen készültek. A férfiruha- noltokban most is széles vá- asztékban találhatunk farmer- és ballonanj'agból készült biézert és dzsekit, ízhatlan anorákot. Egy kis livattanács férfiaknak: a :lasszikus öltönyök zakói, ó, ha könnj'edén követik a est vonalát. A gallérformák inomodnak, gyakori a bé- eletlen megoldás. Az öltö- yölchöz viselt nadrág öv- ántja a derékvonalra ke- iilt, szára párhuzamos vagy nyhén bővülő lehet. A di- atos nyakkendő finoman síkozott vagy aprómintás, mindenképpen szolid, gyszerü.

A női ruhákat a sportos, a klasszikus és a romantikus stílus jellemzi. Jellegzetes a férfias stílusú vászonkosztüm, — fehér, kék és drapp színekben kaphatók a "megye boltjaiban —, s' divatos a mellény és a szoknya variáció. A szoknya a térdel takarja, de a fiatalabbak megengedhetik a rö- videbbet is. A romantikus hatás a szoknyánál és a ruháknál érvényesül: ezek bővek, fodrosak, s divatos kiegészítőjük a vállkendő. A nyári műszálas és kartonruhák hagyományos és újszerű szabásvonalban készültek. A fiatalok körében népszerűségre számíthat a kockás zefírruha, fodros betéttel. Az idei nyár újdonsága a női gézruha. Áz indiai import és a magyar alapanyagú készruhák fehér és nyers színben, csipkebe- tétlel már . kaphatók a bol- \ tokban. A nyári blúzok egy része is megérkezett; an.ya- guk könnyű batiszt és géz.

A gyerekek viseleténél a tervezőket megint csak a célszerűség elve vezérelte. A kényelmes, könnyen mosható anyagú kislányruhák mellett elegendő mennyiségben kínálják a boltok a fiúknak való, kétrészes vászonegyütteseket.

A nyári cipőviseletre — a ruhák stílusához alkalmazkodva — a sportos lábbelik, kerek orrformával és alacsony sarokkal, a klasszikus cipők nyújtott orral, magas, vékony sarokkal készüllek.

A boltok nagy választékban kínálják a női és férfi vászon- és farmerszandálokat; s végre a gyerekeknek is minden méretben kapható a könnyű, kényelmes szandál és félcipő.

(m—m)