Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
1976. május 2T,, vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Régi törzsasztalokról Visszatekintő vendéglátók Monográfiák íródnak a honismereti szakkörökben, vállalattörténeti dokumen- tumgyű j temények, visszaemlékezések sorából ipar- történeti, iparágtörténeti könyvek, kiadványok kerekednek, összefogják, megőrzik számunkra mindazt, ami megőrzésre érdemes. Munkakörüknél fogva nem avatott toliforgatók a monográfiák szerzői, némelyikük felkérésre, vagy utasításra fog hozzá a történeti anyag, gyűjtéséhez, és többségüknél menet közben jön , meg az étvágy, minél többet megtudni, illetve tudatni másokkal is. Az így kialakuló közlésvágy aztán már szárnyakat ad az ilyen munkához. Megint más, ha a történetíró tudatosan is készül, mondandójához keres újabb adalékokat és talál is. Jó néhány üzeni-, illetve gyártörténeti munka átolvasása után érződik: szerzőik mindig is dédelgették magukban a szóformálás mesterségét, a környezetükben szívesen elvégezték másoknak sok fejtörést okozó „fogalmazásokat”, mert tudtak bánni a szóval. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat nemrég kiírt pályázatának egyik célja, hogy teret engedjen a visz- szaemlékezések szerzőinek, pincéreknek, szakácsoknak, csaposoknak, nyugdíjas vendéglátósoknak: írják meg a múlt egy-egy darabját, mozaikját, egyénien, sokszínűén, hitelesen. A' napi fárasztó munka után, bizonyára csak azok fognak majd tollat, akik igazán szeretik, szerették szakmájukat, akik számára többet jelentettek az elmúlt évtizedek az egész napi állómunkánál. a szoros, magasszárú cipőben eltöltött műszakoknál, a borravaló- várásnál, a pénzszámolásnál. A vendégül látás fogalma eredendően magában hordja, hogy akit az asztalunkhoz ültetünk, annak a kedvét keressük, igyekszünk kitalálni a gondolatát, és ha a hajdani vendéglők főpincéreire gondolunk, ők ki is találták, kinek-kinek milyen ételre volna kedve a törzsasztaloknál, és mi több, belelátlak az ismerős vendég zsebébe is. Az a remegö- gyengére készített körömpörkölt ugyanolyan volt akkor is, amikor előre tudni lehetett a kézfogással nyomatékossá tett kérést: írja a többihez. Amikor műszak végén, vagy két tárgyalás közben betérünk az étterembe, az önkiszolgálóba, legkevésbé élednek nosztalgiák bennünk az iránt, hogy időtlenül elüldögéljünk, a vendéglátók előzékenységében sütkérezve. Ámbár, ha valami hiányzik, talán éppen ez utóbbi. Még arra a kevéske néhány percre is, amíg megkapjuk, elfogyasztjuk az ebédet, vagy a reggelit helyettesítő egytál valamit. A kedvesség, igen, az lehetne a régi. mert aligha kell a hétköznapi zöldborsófőzelékhez az aranysújtá- sos brokát háttér, az ezüst étkészlet, a hajlongás. De az előzékenység, a kedvesség jólesne. Mint ahog’yan vendégriasztó ennek az ellenkezője. a mogorva, kelletlen modor, néhol a lekezelő, csaknem durva hangnem. Vannak foglalkozások, melyek nem nélkülözhetik az udvariasságot, vagy csak a munka színvonalának rovására. Reméljük, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat pályázata sok értékes történeti anyag születéséhez ad ötletet, azoknak, akik mint vendégek, vagy mint vendéglátók érdemesnek tartják írásba foglalni mondanivalójukat. Biztosan megfogalmazzák majd, hogy a szakmáját szerető vendéglátós. pincér, főpincér udvariassága, kedvessége nem borravalósróíoló, hanem szakmához tartozó, minden vendégnek kijáró előzékenység. . Miskolcon járva a közelmúltban megjegyezte egy alföldi vendég: ha gyorsan, jól akar étkezni az idegen, ezt megtalálja főbb helyen is. Drágán berendezett, fényes étterem is van már Miskolcon, de hol vannak a régi meghitt hangulatú vendéglők, ahová, ha beléptem, mint kedves vendéget fogadtak, és ha csak kétszer fordultam meg ugyanott, már tudták a szám ízét, úgy fűszereztek, ahogy a pincértől kértem, és a nagyfröccs mellé pár jó szót is hozott a pincér. A vendég nem a hajlon- gast várja a pár forintos borravalóért, emberi tartását minden szakmában megőrizheti, aki a munkáját mások megelégedésére, a maga örömére1 végzi. A szakács olyan ételekkel, melyek hírére messziről oda járnak, az izek, zamatok mesteri aranyai miatt. Könnyebb lesz a dolguk azoknak, akik a most induló gyűjtő munkában a vendéglátás tárgyi emlékeit kutatják .és ajánlják fel a vállalati múzeumnak. Nehezebb azoknak a vállalkozása. akik ennek a szép szakmának a lénj'egét akarják átörökíteni a mába, illetve a jövő számára: a vendéglátás emberi-szakmai értékeit. Nagy József Nehéz betakarítás A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és más szervek által kiírt Mezőgazdaság ’71 fotópályázaton lapunk fotóriportere, l.a- ezó József munkáját a bíráló bizottság IV. díjban részesítette. Az cmlékplakettet és a vele járó pénzjutalmat az elmúlt héten a MUOSZ-székházban Pásztor János, a MUOSZ főtitkárhelyettese adta át lapunk munkatársának. A zsűri által elfogadott SO képből a rendező bizottság kiállítási rendezett a szövetség budapesti székhazában. A negyedik díjas képek a „Nehéz betakarítás” címet viselik. (Képeink). Az emberi. a társadalJ mi életnek értékes, szép színfoltja, kedves' jelensége a barátság. (Nem hiába esett róla any- nyi szó Homeros eposzaiban, Platon dialógusaiban, Cicero értekezéseiben, Horatius költészetében, vagy akár az egész magyar irodalomban és művészetben, társadalomtudományban és publicisztikában a kezdetektől fogva, s a jövőben is!...) Mégis: nehéz róla egyértelműen szólni. Mégpedig azért, mert barát és barátság egyaránt sokféle. Nemcsak jó. igaz, szívbéli, őszinte és áldozatkész barátunk lehet, de álnok, csalárd, kétszínű és rossz is — aki valójában már nem is barát, csak nem tudjuk, nem ismerjük fel idejében valódi mivoltát... Még a jó barátságot is fenyegetheti az eltorzulás lehetősége: vagy: kiderülhet róla (s jobb. ha előbb, mint utóbb), hogy csupán hamis látszat volt: az önérdek húzta magára a „jó barátság'’ álorcáját... A barátsághoz egyébként ősi bölcs tapasztalatokat sűrítő népi szólások is kapcsolódnák: ..Madarat, tolláról. embert barátjáról.’’ (Ebben az is ^enne van. hogy akinek egyetlenegy barátja sincs, se magán-, se közéletében — ha ugyan elválasztható egymástól e kettő —, az vagy beteg lelkű, nem „egesz ember", vagy magába zárkózó, magának élő, önző. önimádó társadalomellenes lény!.. .) Ugyancsak mélységes az igazsága ennek a népi szólásnak is: ..Bajban ismerszik meg az igazi jó barát!” Ezzel rokon az ókori római költészetnek az a két verssora, mely hevenyészett prózai magyar fordításban valahogy így hangzanak: ..Amíg kedvez neked a szerencse. sok mindenkit sorolhatsz barátaid közé: am. amikor gondok felhózik be homlokodat, egyedül maradsz!” . .. Tegyük hozzá e régi eredetű szólások elgondolkodtató valós magvához, hogy érvényük ma némileg más és máskénpen is hat, mint keletkezésük idején, természetesen ... Találó megfigyelés, hogy a legmaradandóbb, legtisztább barátságok — a szép kivételektől eltekintve — többnyire azok, amelyek még a gyermek- és ifjúkorban, a tanulás és pályakezdés éveiben szövődtek. Ezek rendszerint kiállják az idő próbáját: megmaradnak akkor is, ha ápolásukra, megújításukra gyérül az alkalom. Az ilyen régi barátok kerülhetnek egymástól messzire külsőképpen; lehet eltérő a későbbi munkakörük, munkahelyük és lakóhelyük: mégis tudják, hogy érzelmeik változatlanok, egymásra, egymás kölcsönös segítségére bármikor számíthatnak. Nem véletlen találkozásaik, hanem szeretettel szervezett találkozóik vannak (például: az iskolavégzés, a szakma- szerzés, vagy az érettségi kerek számú évfordulóin)... A későbbi keletkezésű új barátságok is lehetnek értékesek és szépek, bizonyulhatnak igaziaknak és tartósaknak — ám inkább magukban rejtik a formalitás, az érdek, a képmutatás, a kényszer, u sznobság, tehát az ilyen-olyan eltorzulás veszélyét . .. A felületes vagy a látszat-barátságoknak rendszerint nincs több tartalma, mint pusztán az együttes szórakozás. (Akkor tartalmas ugyanis az együttes szórakozás, ha csupán formája mélyebb gyökerű és messzibb érvényű tartalmaknak!...) A csupán „kártya”- és ..berbarátság”: nem az igazi! A pusztán „ivócimborái" kapcsolat aligha teremti meg azt a meghitt, viszonyt, azt a kölcsönösen segítségre kész rokonszenvező jóakaratot, mely nemcsak nevében, de tartalmában, szintjében is valóban barátság! <A ..fehér asztal melletti” szeszgőzös állapot. amilyen gyorsan teremt ellágyuló „összeborulásokat”, ugyanolyan hirtelen kirobbant sértő, összeveszítö vad indulatokat! Felületesen köt, és jóvátehetetlenül old ...) A valódi barátságot leginkább o hajlam és az érdeklődés, az ízlés és az elvek rokonsága teremtheti meg. („Az ellentétek vonzzák egymást” törvénye a természeti. de nem a társadalmi jelenségek körében érvényes!. . .) Ehhez a rokonsághoz nem a szakma, a képzettség azonossága, egyező szintje szükséges, hanem az, hogy az élet dolgaiban hasonló gondolkodásúak legyünk... A barátságok révén jótékony és egészséges közeledés alakulhat ki ily módon a társadalmi munkamegosztás különböző posztjain tevékenykedők (például munkások és értelmiségiek) kö„ zött. s ez tiszteletieméi tobt/ mint az önmagukba zárt „szakmai beltenyészetek”, melyek többnyire ,.a kispolgári szemléletmód és erkölcs. a befeléfordulás”, a nagyobb, a nagy „közösségtől való elzárkózás”, előidézői és tápláló forrásai, melyekkel szemben — sajnos — niég „kevésbé egységes a közhangulat”. Az igazi barátságra képes ember nem beosztás és „rang” szerint barátkozik! Nemcsak — es nem is elsősorban — azt nézi. hogy mit. nyer. mit kaphat ő maga a barátjától, hanem azt, hogy ö mit adhat a másik félnek. Ilyen ö.sztornó. ajándékozó s ugyanakkor alkotó barátság fűzte össze Petőfit és Aranyt, Goethét cs Schillert, Bartókot és Kodályt. hogy csak a legközismertebb irodalom- és zenetörténeti Gondolatok a barátságról példákat említsük. És hivatkozhatunk Marx és Engels kristálytiszta barátságára, melyben Engels gyakran névtelenül „épült be” munkájával Marx nagy műveibe, mert a közös cél önzetlen szolgálata fontosabb volt számára, mint személyének és nevének szerepeltetése... És anyagilag is segítette a nehéz élethelyzetű Marxot, lévén biztosabb jövedelme, kevesebb családi gondja ... Az emberi, a társadalmi életnek nem csupán az egyes személyek közötti barátság az értékes, szép jelensége és kedves színfoltja, hanem, — és még inkább — a közösségek barátsága is: brigádok, testvérüzemek és testvérvárosok barátsága ... Társadalom- és történelemformáló erő az osztályok és rétegek barátsága. politikai szövetsége; a népek, nemzetek. államok közötti barátság. a békés egymás mellett élés. a kölcsönös és sokoldalú, egyenjogú és jó kapcsolatok... Bosszantó, ha valójában elintézhetetlen vagy nem egészen „tiszta” ügyeket úgynevezett ., baráti alapon", tehát: elvtelenül igyekeznek „rendezni” ... Megütközést kelt az is. ha a barátkozna — a munka rovására megy. vagy ha a jó barát, ahelyett, hogy ösztönző kritikusa lenne, elfogult rajongója barátjának! ... Természetesen: nem rossz barátok a családtagok, a rokonok, a természet, a könyvek, képek, hanglemezek sem!... \ A«mI • a barátság szé1 f*'U* * lesebb értelmezését abban foglalhatjuk össze, hogy legyünk barátai minden jónak cs szépnek. minden igaz ügynek! De csakis annak!... Gyárfás Imre
