Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

1978. április 9., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Vonalban ÚJSAQÍRÓ-STÚDIÖ----------------MISKOLC__________ G yűjtjük vagy olvassuk? Gondolatok a könyvespolc körül Az LKM fiataljai kérdeznek Könyvek a szekrényen, könyvek a polcon, könyvek az asztalon, könyvek a do­hányzóasztal alatt, könyvek mindenütt. Mai mondások; „Mutasd meg a könyveidet, megmondom, ki vagy". „Ma­darat tolláról, embert köny­véről”. Nézem a könyveket, nézem a lakást. Hová lehetne még könyvespolcot csinálni ? Mi lesz, ha ilyen tempóban sza­porodnak? örüljek, vagy so­pánkodjak, sírjak, Vagy ne­vessek? Sokasodnak a bará­taim. Itt vannak, egy levegőt szívnak velem, ismerik a gon­dolataimat, szokásaimat, örö­meimet, bánatomat. Szóra­koztatnak, tanítanak és meg­próbálnak nevelni, olyanná, azzá, amilyenné. Itt vannak. Nem rakhatom ki a szűrüket. Felelős vagyok értük, felelősek értem. Kö­zösséget vállaltunk. Körbejá­rom őket. Csaknem velem egykorúak. Ök itt, ezek a megfakultak, sőt — szégyen ide vagy oda — egérrágottak három évet vártak a szülői ház padjásán, hogy újra ma­gamhoz vegyem őket. Ezek itt az albérletből albérletbe vándorlók a hűség mintaké­pei. Itt vannak és nem tu­dom eldönteni, milyen gaz­dája, milyen barátja vagyok ezeknek az igazán rangos vendégeknek. * Névnapra készülök. Töröm a fejemet, mivel állíthatnék be. Egy üveg ital, pár szál virág, esetleg egy doboz édes­ség. — Te szamár! — mond­ja feleségem. Törjed csak azt az okos buksidat, minek örülnének a legjobban. Na? Na? — Nem tudom, ha meg­feszülök, akkor sem. — Hát tudod mit? — Vegyél két könyvet, egyet a MINERVA, egyet pe­dig az EUROPA Zsebköny­vek sorozatból. Ezeket a so­rozatokat gyűjtik. Ezt bizto­san tudom. Különben is öt szál szegfű, vagy két könyv Villamoson ülve láttam meg. Azonnal megtetszett, ezért leszálltam, és sietve in­dultam visszafelé. Előtte már kisebb tömeg tolongott hoz­záértéssel méltatva, vagy csak őszinte csodálattal bá­mulva szépségét. A plakát — mert erről van szó — való­ban csodálatos volt. Egyön­tetű és gyors sikert aratott, s mert ez volt a feladata, el­érte célját. A Mányoki Ádám által festett Rákóczi-képmás, alatta kis fehér szegély, ben­ne a jubileum évszámai — ennyiből állt a falragasz. És ez hozta meg a sikerét is: az egyszerűség, a hiteles színek és az aktualitás. # Még aznap el kellett utaz­nom., A pályaudvarnál, az aluljáró előtt láttam meg a plakátragasztót. Ránéztem az órára, időm volt, odamentem. A nagy vászontáskából gyors, biztos mozdulattal lapokat húzott elő, enywel bekente azok hátoldalait, majd a falra nyomva még kefével végigsi­mította néhányszor, és már nyúlt is a következőért. A — ha az árát nézzük — egy­kutya és azért a virág még­iscsak elharvad. Hátradűlök a széken, fe­jemet a falnak támasztom és nevetek, nevetek, mint akit csiklandoznak — Hát ezért, mert gyűjtik a könyveket — mondom ha- hotázva. És nevetek, neve­tek, mintha csiklandoznának. * DOMUS Áruház. Bútorok tömkelegé. Szobabútorok, konyhabútorok, ülőgarnitú­rák, divatosak és ízlésesek, luxus méretűek, luxus árúak, kispénzűeknek és igényesek­nek. Szekrénysorok. A szek­rényeken polcok, mégpedig könyvespolcok. Megáll mellettem egy fiatal pár. Szinte biztosra veszem, hogy az új lakást akarják bebútorozni. — Ez az a szekrénysor amiről beszéltem neked — mondja a fiatalasszony. És ezekhez jól megy az ülőgar­nitúra ott. — A férj kezében notesz. Számolgat. — Ne felejts el még leg­alább 500 forintot bekalku­lálni. — De mire? — kérdezi a férj. Mit találtál már ki megint? Távolabb megyek, nehogy feltűnő legyen ólálkodásom, de azért hallom, ahogy a fe­leség magyarázza a férjnek, hogy ezen a szekrényen mi­lyen sok a polc, és nekik csak egypár olyan könyvük van, amit oda kirakhatnának, és ha eljönnek a rokonok meg az ismerősök megnézni az új lakást, azért még sem állhatnak azok a polcok tel­jesen üresen. * Állok a könyvesbolt kira­kata előtt. Tétovázom. Be­menjek, ne menjek? Gyűj- töm a könyveket, vagy olva­som? Sallai Ferenc Szikra mozi havi műsora, Fonográf-koncert, Egy pohár tej — tiszta fej — sorx'a ol - vasiam mindegyiket. Aztán benyúlt még egyszer a táská­ba és előrántott egy plaká­tot ... a Plakátot, a Rákóczi- képet. Közelebb léptem, éreztem, hogy itt a lehetőség, talán megszerezhetem. (— Hű, de jó lenne!) De nem tudtam, mit mondjak, hogyan fogjak hozzá! Ö tudta. Köszöntem, és éppen el­kezdtem volna, amikor ... * — Már sokan kérték — dörmögte (jó érzékkel meg­sejtve szándékomat) és kö­szönésképpen. vagy helyett, öklét sapkája sittjéhez nyom­ta.-i- És... ? — Nincs én. Nem adtam. — Nem lehetne ... — Nem — (vágta rá azon­nal). Kevés van belőle, ezért a főnök könnyen ellenőriz­het. kiragasztom-e mindet. Lekente ragasztóval a fa­lat, majd a plakátot is és odaillesztette a többi mel­lé. Nem megy a dolog — tö­Érdekes összejövetel szín­helybe volt a Lenin Kohá­szati Művek Ifjúsági Klub­ja. Az új program: a politi­zálj velünk kör vendége Koszti Lajos elvtárs, sze­mélyzeti és szociális igaz­gató volt. A fiatalok kérdéseire vá­laszolva elmondta, hogy a nyári szezonra teljes re­konstrukcióval várja a vál­lalat mezőkövesdi üdülője vendégeit. Az épületek telj­esítése és egyéb munkálatok 10 millió forintot igényel­nek. Figyelemfelkeltő új le­hetőség Tapolcán a csere- üdültetés bevezetése, amely keretén belül módjuk lesz a kohászfiataloknak baráti or­szágokba is eljutni. Jó kezdeményezésnek ígér­keznek a külön szervezett ifjúsági turnusok is. rődtem belé, amikor ismét felcsillant a remény. — Már egy ötvenest is ígértek érte, de tudja, a fő­nök ... meg, az ellenőrzés. Pedig szép, igazán szép pa­pír. — Ötvenet nekem is meg­ér! — Ezeket mind eladhat­nám, vevő lenne rá. De nem tehetem, ki kell rakni őket. Meg aztán — megváltozott hanghordozással mondta — én különben is becsülettel dolgozom. Elvégzem, amit kell, aztán fájront. A másik falragasszal kez­dett bíbelődni. Leenyvezte és felsimította a falra. — A plakát meg ugyebár, az utca dísze, a falra való — oktatott ki és beláttam, igaza van. •— 'A szebbjét, mi it ezt is — bökött a csillogó plakátra — még a falról is leszednék frissiben. De én túljárok az eszükön. Tudja, mit csinálok? Kérdőn néztem rá. Válasz helyett a képek elé lépett, és gyakorlott kézzel, hirtelen megrántva a sarkokat, hosz- szan berepesztette mindket­tőt. A lógó papírszelvényeket A legtöbb kérdés a lakás­helyzetre vonatkozott. Meg­tudtuk, hogy a vállalat 63 lakással rendelkezik ebben az évben, és ebből több mint negyvenet 30 éven aluli dol­gozó kap meg. Komlóstetőn az első lakások átadására áprilisban kerül sor, akik pedig ekkor nem, azok au­gusztus, illetve szeptember hónapban jutnak új otthon­hoz. Szó esett még a bérfeszült­ségek feloldásáról, a fejlesz­tési tervekről, a kohászati termékek tőkés exportjáról és a fiatal közgazdászok helyzetéről — hogy csak a legérdekesebbeket említsem. Jó példa az ilyen hangu­latos, tájékoztató jellegű fó­rum. Diósgyőrött várják a folytatást. Sz. K. a kezével visszanyomkodta. Elégedetten hátralépett, a táskáját a vállára dobta, ci­garettára gyújtott. — Csak ennyi az egész — mondta dolga végeztével és elment. Az „utca dísze” elszomorí- tóan nézett ki. Két-három milliméternyi fehér forradás éktelenkedett rajta. Fel le­hetett ugyan ismerni Rákóczi arcképéj!, de így, brutálisan megcsonkítva szinte senki sem nézett rá, nem álltak meg előtte. * Gyakran nézegetem a ki­ragasztott hirdetéseket, rek­lámokat. mert érdekesek, színesek, mert, mutogatják magukat. Néhány falon, hosszú kerítéspalánkon ízlés­sel, szinte művészien meg­komponált—kirakott plakát­erdő — a plakátraeasztót és munkáját dicsérve — meg­állásra, olvasásra késztet. A Tiszai pályaudvar kör­nyékén ilyen ..veszély” nem fenyeget. Az oda kitett fal­ragaszok, hirdetmények „szebbje” még mindig megté- petten mutatja magát és a plakátragasztó saiátosan ér­telmezett becsületes munká­ját. Bartha Zoltán Nagy sóhajjal kezdem a munkám, ot: telefonálnom kell. Ki tudja miért, ettől mindig ideyes vagyok. Sem­mi okom rá, tudom. Semmi­ség az r sz. Főleg, ha az ember, rákészül. Mert ugye, "Hemelem a kagylót, s mind­össze ez az egy dolog kiszá­mítható z egészben. A fel­emelt kagyló fel van emel­ve. Más aligha történik.. A búgó — óh, mily kedvesen bú; ! — hang ritkán örven­dezteti meg az embert! Na, most...! Hopplá! Tárcs -om a számot. Nagy jg, kicseng! Nyugalom, csak nyugal'm ...! — Halló! Bruncsinszka kartársnőt keresem. Ön az? Örvendek. Jó napot kívánok! Segítségét szeretném kérni egy ügyben. Panasz érkezett a szerkesztőségbe... halló? Halló! Ne tessék elbontani! Jó a másik vonal is vidék­nek! Micsoda? Párizs? Kit? Jó, ahhoz semmi közöm, de én ... De én parton maradtam.. Bontotta. Jó messzi van Pá­rizs, éppen most kellett be­jönnie annak a hívásnak? Se panasz, se segítség, se Brun­csinszka kartársnő. Kezdjük. Üjból kicsöng. — Halló, itt vagyok újból... — Tudok örülni! — dörmö- gi egy férfihang. — örülni? De én nem ma­gát hívtam.. .* vagyis kere­sem ... — Nem baj, pintyőkém, csak csicseregjen! Olyan jó hallgatni azt a bagós hang­ját. Ilyenkor, hajnali fél ki­lenckor, álomtól részegen ... — Álomtól? Nem mástól...? — De! De, pintyőkém, más­tól is. Mit gondol, különben mit rr udanék, mielőtt levá­gom a kagylót?! Már mondta is. Egészen eredeti volt. — De a panaszlevél! Azt csak el kell intézni. Búg. Kapcsol. Felveszik. — Bruncsinszka kartársnő? — Nem. az nem vagyok. Némi. .n • vagyok. Ha ez nem sérti. Ez Bruncsinszkának hangzik? — Oh, a legkevésbé. Tar­tózkodom az ilyen felelőt­len állításoktól. De én őt ke­resem, elr ’ ést... — Nem ismerem, drágám. És nem is akarom megismer­ni. Ha ez nem sérti. Pá, drá­gám. Fenséges volt, mint egy százezer for ntos esküvő. Ezt ki kellett volna pihen­ni. De én már csak ilyen vá­gyó..: azonnal kockáztatok újból. Hajjaj, fog ez menni, ké­rem! Ha lesz vonal. De incs. Megunta a telefonom. Én is őt. Fuj. te fekete, te dög, te idegborzoló mű­anyag csm-gettyű ... ! (Bár­csak ' nnél a lakásomban!) Te drága... hát vonalat is adsz? Még akkor is simogattam, amikor halk lt'hécselés hal­latszó’!. Kényszeredetten kö- hentettem hát egyet én is. Kisvártatva összeszedtem magam megszólaltam. — Kérem, én Bruzf*s* nyák... vagy mit beszélek: Bruncsinszka kartársnőt... — Aha! — így egy nő. — Most eglepődtél, mi ? — Hát... meg. Ez már igaz. — Bravó, kedvesem! Min­dennap új szöveg. Ötletes vagy, cicuskám ... ! Belepirultam ennyi dicsé­retbe. Korai volt az öröm. — Hál ide figyelj! — hangzott a szózat. — Eluta­zott, vidéken van, nem mondta neked ? Biztos a má­sikkal ment. Ejtett, drágám! Te se llesz már, haha! - aj, nem ismeritek ti Ká­rolyt! Mire követelőzni kez­denétek, lelép. Ez egy sóher alak. drágám. Még a leves­be való sót is kétszer főzné ki. Hr.ha, mit gondolsz te? Nem is tudom, mit, gon­doljak. Nahát, ez a Károly! Erőgyűjtés. Munka köz­ben frissít a torna. Egy-két kagylóemelés. Passzióból: fel, kettő, jobbra, négy, egy, ket­tő, három, négy ... idege­sebbek abbahagyhatják. Nekem folytatnom keik Mar egy halom cigit elszív­tam de csak tudnám, kit aka.ok hívni? Ja, a Brun ... vagy micsoda kartársnőt. Kicseng. Szenvtelen női hang. Ez csak központos le­het. — Tessék vonalban ma­radni ! — Maradok én, kérem szépen, boldogan vonalban maradok, csak gyorsan .., döbbent csend a forró vallo­másra. — Halló!? — Halló. Csak kivárom, míg meg­mondja, kicsoda. Én már töt oet el nem kezdem, hogy... — Halló, itt van...? — Halló. Itt. — Teslák. Rossz a vonal? Ez a miskolci telefon...? Mit mond? Nem értem. Itt Bruncsinszkánés .. — Óh. egek! Ez hihetet­len! Csudajó. Hát hol is hagytuk abba? Hát kérem szépen, én kezdhetem elöl­ről is. Ott tartottunk, hogy panasz érkezett... hol is a levél, majd azonnal meg­mondom, kérem, máris ... elke ertem ... mert az a ré­szeg alak. meg az a nem- tudom-kicsodáné ... jaj, nem is ez a lényeg: szóval, az Imre! Hát hitte volna, hogy az egy smucig alak, és más­sal ment vidékre? Hogy? De kérem... a felesége mondta Igen zabos volt! Hogy miért keresem ... ? Hogy'ogy miért keresem? Hogy én... összevissza? Ug­ratja p jóisten! Hát ha egy­szer maga a Bruncsinszka kartársnő. Na, mindegy. Majd hívom később, ha semmi sem ért. Pá, picikém. Ma mindenki megbolon­dult. Biztosan frontátvonulás van. Szőke Mária Hirdetmény A Magyar Államvasutak Igazgatósága értesíti a tisz­telt utazóközönséget, hogy menetjegyirodáját, melj épületfelújilási munkálatok miatt ideiglenesen Mis­kolc, Szemere utca 4. szám alatt működött, folyó hó április 10-én, visszaköltözteti régi helyére, Miskolc, Széchenyi utca 103. szám alá. ahol a korábbi szolgálta­tásokkal ismét az utazóközönség szíves rendelkezésé­re áll. Nyitás: április hó 11-én, 7 órakor. A költözködés alatt, azaz április hó 10-én nyitva tartás nem lesz. MÁV Vasútigazgatóság kereskedelmi osztálya Ä munka becsülete... Tavaszt váró gyerekek a Győri kapui játszóparkban

Next

/
Thumbnails
Contents