Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1978. április 9,, vasárnap .ca A kultúra társadalmi forgalmazása A fa, a véső és az ember 7 » Munkában a fafaragók (Néhány éve a Szovjet­unióban, részben a filmgyá­radban, részben a Szovjet Filmművész Szövetségben Hallottam arról, hogy a ke- 1 ''ti köztársaságok távoli le­épüléseibe, hegyi falvaiba íjátos módon juttatják el a Imet: a filmet szállító mo- >ros népművelő mozigépész gyben, aki nemcsak kifu- 'arozza és levetíti a filmet, ; hanem vetítés előtt rövid evezetöt tart, mintegy elő- 'sziti a nézőket a film be- gadására, az esetek nagy *nyadában „szinkronizálja” a filmet, tekintettel arra, 'gy nem biztos, megértik-e "őszül a. messzi vidékeken élők. Ilyen módon, ennyire szinte emberre menő eszkö­zökkel segítik a film társa­dalmi hatásának érvényesü­lését.) ' Az utóbbi két-három év- '•en igen gyakran szóba ke- 1 filmes szakmai tanácsko- 3kon, legutóbb pedig a ópont című televíziós yrális magazinműsor nagyobb vitablokkjá- mvoit a témája egy új a társadalmi, for- .u>«>izzás. Ennek a lényege, hogy az alkotó, illetve a íil- i met forgalmazó szerv nem bízza a véletlenre a mű és a befogadó , találkozását, ha­nem különböző társadalmi keretek között, klubokban, munkahelyi összejöveteleken, különféle szervezetek háló­zatainak felhasználásával le­szi azt biztonságosabbá, cél- \ szerűbbó és elmélyültebbé. többségben a mű és a kö- nj;ég találkozását egybe- '„■iolja az alkotó és a kö­rn találkozási és gon- ,csere lehetőségeivel. Et­ában a film területén Ygetik mostanában a tár- f^mi forgalmazást. Oár- *István rendező és né- mi, munkatársa, valamint iftizs Béla Stúdió fiata- laijo alkotói ennek a moz­galomnak az apostolai. Bár a kezdeteknél tartanak, már néhány igen jó eredményről adhatnak és adnak is szá­mot L * Társadalmi forgalmazás. Furcsa fogalom ez. Gyakor­latilag minden mű, amelyet ■ a társadalom számára vala- ■ly szerv megsokszorosítva read, már eleve a társa­mi forgalmazás fogalom- rébe tartozó cselekvés út- i hat a tömegekre. Nap­ink gyakorlatában leszü- i il ez a fogalom a filmnél mozikon és filmklubokon iviili 1 bemutatásokra. Ezek Ibbségben meghatározott irsadalmi, foglalkozási réteg zámára szervezett alkalmak, ellemző rájuk a. téma cs a nézők rokoni kapcsolata — Például Dárday Istvánnál maradva, a néhány év előtti ötrészes pedagógussorozata kifejezetten pedagógus kö­rökben került ilyen forgal­mazásra, vagy a Balázs Béla Stúdiónak a közművelődési fonákságokat bemutató Hím­je ugyancsak szakmai körök­ben került vetítésre —, va­lamint az, hogy az azonos érdeklődésű nézők rendsze­rint vitával, vág-” vitaalap­nak fogadják el a filmet. Az esetek nagy hányadában az alkotók is részt vesznek a filmek bemutatását követő gondolatcserékben. De lépjünk tovább a film­ig tői. Vajon nem tekinthető-e társadalmi forgalmazásnak egyik-másik színházi vendég­szereplés? Nem azokra a táj­előadásokra gondolok, ahol kimegy egy színház, lejátssza a darabot és eltűnik, hanem olyasmire, mint amit a Ta- nyaszinház csinál az Alföl­dön, vagy amit korábban a Huszonötödik Színház csi­nált, és utódja a Népszínház hihetőleg folytatni fog, ne­vezetesen, hogy a produkció szereplői már jóval az elő­adás elölt emberi kapcsola­tokat teremtenek a település lakóival, a várhaló nézőkkel, s így a tájolás a vendégelö- , adás merőben más tartal­mat kap. Olyan kapcsolatok születnek így, mint máskép­pen soha. Hasonlóan a tár­sadalmi forgalmazás címszó alá sorolható nem egy olyan képzőművészeti vándorkiállí­tás, ahol a nézőnek, a tár­lat látogatójának a tsz klubjában, a népírontklub- ban, vagy egyéb helyen ■módja nyílik a művésszel szól ejteni, s ezen keresztül közelebb kerülni a műhöz. Megközelítően hasonló tevé­kenységről hallunk például a Miskolci Szimfonikus Zene­kar különböző vidéki ven­dégszerepléseinél is. A lényeg az, hogy nem pusztán a pro­dukció levelítésére, bemuta­tására, eljátszására kerül sor, hanem valamely társa­dalmi szervezet, a társada­lom valamilyen közössége meghatározott céllal ülteti össze a müvet, az alkotót és a nézőt és teremt- alkalmat a kölcsönös kapcsolat felvé­telére és elmélyítésére. Nem egy esetben a mű megérte­tésére. Talán még a társa­dalmi forgalmazáshoz kap­csolhatnánk az író—olvasó találkozókat is, ahol nagy­részt azonosak a célok a len­tebb vázoltakkal. • Kitágítva a társadalmi forgalmazás fogalomkörét, felbukkannak annak veszé­lyei is. Például előtérbe ke­rülhet az alkotók vagy szí­nészek, vagy egyéb, szemé­lyesen ritkán látott szemé- Jyek „megcsodálásának” le­hetősége, a találkozó tartal­mi értékeinek rovására. Vagy a találkozó bizonyos nagyobb felkészültségét igényel. Ami­nap égy napilapban arról ol­vastunk, hogy egy költővel történt találkozásnál a kö­zönségnek jobban fel kelle­ne készülnie, hogy megfele­lő kérdéseivel megfelelő megnyilatkozásokra inspirál­hassa a vendégel. Vitatható okfejtés, de nem egészen alaptalan, hiszen igen sok­— Igyekeztünk rendesen dolgozni. Ügy értékelték munkánkat, hogy első díjra érdemesek vagyunk. Nem ugrálva örültünk; nézze, azt hiszem, talán csak a gyerek tud így örülni. Mi már fel­nőtt-módra örülünk: érez­tük, hogy tettünk valamit az olvasó munkásokért, tudtuk mennyit ér ez, a díj, az elis­merés csak fokozottan bizo­nyította: jó ütőn járunk, ér­demes ügyért munkálkodunk — mondta Landenberger Ist­vánná, a kazinckarcikai vá­rosi könyvtár helyettes veze­tője. — Egyébként is az a fel­adatunk, hogy á munkásol­vasók számát növeljük; két nagyüzemünkben, az LKM- ben és a DIG ÉP-ben az ol­vasó munkások érdekében dolgozzunk a magunk terü­letén, a könyvtárban. A pá­lyázat — mondta Székely Miklósné, a diósgyőri Vasas Művelődési Központ Könyv­tárának vezetője — csak újabb inspirációt adott eh­hez a tevékenységhez. Ügy érezzük, az elismerésként kapott első díj alapján is, hogy sikerül valami pluszt adnunk, valamivel többet tennünk „az asztalra” — Az utóbbi években tanúi lehetünk annak, hogy mind a szakszervezeti, mind a ta­nácsi fenntartású és irányí­tású könyvtárak munkájuk előterébe állították az olvasó munkásokkal való foglalko­zást, erőfeszítéseket tesznek rendszeres olvasóvá nevelé­sükért, s nem utolsósorban az olvasmányok színvonalá­nak folyamatos és fokozatos szór megbámulni mennek el a költőt, vagy írót, a kérdé­sek banálisak, gyakorlatilag így ez a társadalmi találko­zó nem éri el a célját. Fenn­áll az elkényelmesedés ve­szélye is. Kivárjuk, amíg mindent házhoz hoznak, ki­várjuk, amíg mindent meg­magyaráznak. Fizikailag és szellemileg egyaránt restek leszünk. Az igazi találkozás a filmmel általában a mo­ziban kell, hogy történjen, és olt, én, a néző kell, hogy megpróbáljam érteni és megérteni a müvet. Könyvet otthon olvasok. Még akkor is, ha személyesen is tiszte­lem az írót, de a találko­zóra nem azért megyek el, mert nincs egyéb kapcsola­tom a műveivel. A kamara­koncerten is a zenemű ér­dekeljen, ne az előadók ma­gánjellegű, esetleg intim vo­natkozásai. És így tovább. ® Ha ennyi veszélyesség fennáll, szükség van egyál­talán a lársadalmj forgalma­zásra? Igen, szükség van. Vagy mondjuk úgy: is-is. A társadalmi forgalmazás nem zárhatja ki a kultúra hagyo­mányos forgalmazását és nem is pótolhatja azt. Első­sorban. a filmnél és azon be­lül olyan műveknél van rá szükség, amelyek meghatá­rozott nézőréteghez szólnak, amelyek eleve társadalmi viták serkentésének célzatá­val születtek, s amelyek haszna valójában a bemuta­tásukat követő vilasoroza- •tokbói adódhat. (Feltétlenül szükséges lenne ilyen módon is bemutatni például A ha­ló ttlátó című filmet Borsod­ban!) A társadalmi forgal­mazás néven elindított fil­mes mozgalmat igen tiszte­lem. Becsülöm és sokat vá­rok tőle. Tisztelem annak apostolait is. És feltétlenül szükséges megjegyezni, hogy ezt a törekvést nem szabad múló művelődéspolitikai di­vatnak felfogni. De túlérté­kelni, mindenek feleit való módszernek tartanunk sem. jak, hogy ez a tevékenység nem lehet kampány, nem szorítkozhat egy-egy „látvá­nyos akció” szervezésére es lebonyolítására. Mindez amit elmondtunk, nem ellentétes azzal, hogy növelheti, lendítheti az ol­vasóvá nevelési folyamatot egy-egy jó célú, tartalmi munkát erősítő és számon- kérő „akció”. Ilyen az „Ol­vasó munkásért” elnevezésű pályázati program is, ame­lyet másodszor hirdettek meg országosan, s melynek a közelmúltban volt az érté­kelése. Ez az értékelés állí­totta a diósgyőri és a ka­zincbarcikai könyvtárat az első díjasok sorába. Miben, mivel járnak má­sok előtt? Erre kerestünk választ, meglátogatva a két könyvtárat. Landenberger Istvánná; — Az az igazán jó ebben a pályázati rendszerben, hogy minden kollektívát önmaga fejlődésében értékel. Mi kezdettől arra töreked­tünk, hogy Kazincbarcikán ne csupán a BVK és a Hő­erőmű dolgozóit nyerjük meg magunknak. Itt a vá­rosban nagyon sok kisüzem, vállalat, szövetkezet van, könyvtárunk, könyvtárosi munkálkodásunk őértük is A fa — kincs. Kincs a kemény diófa, amelyik bar­nás-fekete színt ölt magára, ha megkenik parafinolajjal, kincs a csodálatos szépségű, gazdag erezetű körtefa, a cseresznye-, s a ritkaság- számba menő tiszafa, amely oly selymesen simul a véső alá, hogy a simogató kéz nem érzi szálkáját. A fa még holtában is él, csak. kéz és szív kell hozzá, hogy életre keljen, levelek, s virágok nélküli életre, s ka gyümöl­csöt többé nem is hoz, örö­met még tud szerezni, s mesélni is képes. A vésővel, faragókéssel életre keltett holt fának új meséi szület­nek: emberi meséi. A fafaragó emberek órá­kat tudnak mesélni a faról. Hiszen mindegyik darab más, amit a kezükbe vesznek. Tömb vagy hosszúkás desz- kaforma — szerintük már magában hordja ez is, s az is, amit ráálmodik a szem, s ki farag a kéz. Gaái János elölt; a sárospataki munka­asztalon — oly szorosan dol­goznak itt egymás mellett az ország legkülönbözőbb vidé­keitől ide érkezettek, hogy szinte összeér a könyökük — alig emberkéznél nagyobb, kupolaszerű „fadarab”. Mint­ha egy kicsit meghajolt embe­ri alak lenne... Ahol az anyó­ka arca lesz — Anyámat lá­tom benne — mondta csen­desen —, még csak elna­gyolt ceruzavonás — de a faragó ember már látja mö­götte az arcvonásokat.— van. Mindenekelőtt a szocia­lista brigádokat kerestük meg. Három évvel ezelőtt 3 8 kollektívával volt szocialista szerződésünk, az elmúlt év végén már 40-nel. Kisebb üzemekben mi magunk léte­sítettünk letéti könyvtárat. Az első lépés természetesen az volt, hogy a munkásolva­sók számát növeljük, s 1977- ben elértük, hogy a városi könyvtár olvasóinak — 8171- en iratkoztak be — egyhar- mada munkás ... Székely Miklósné: — A mi olvasóink száma a két nagyüzemben a pályá­zat ideje alatt kétszázzal növekedett. A központi könyvtár 43 letéti helyet tart fenn — 35-öt a kohászatban, 8-at a gépgyárban. Könyv­tárunknak az elmúlt év vé­gén 10 826 olvasója volt, a beiratkozottak 57 százaléka munkás ... Kettős feladatot vállaltunk az Olvasó mun­kásért akcióprogram most lezárult szakaszaimul: egy­részt az üzemi hálózati-mód­szertani munka erősítését, másrészt: az olvasószolgálati tevékenység színvonalának az emelését. A pályázat ide­je alatt javultak munkafel­tételeink, körülbelül két­százezer forintot fordíthat­tunk a központi és a letéti ■ Odébb két asztallal Nagy Kristóf ütögeti a fehér fába, a fa húsába puhán simuló véső nyelét. A nyárfába pu­hán. könnyen szalad bele a véső. De a jókora íatömbböl csak jó időre formálódik ki a véső nyomát megőrző ket­tős komatál... Farádi Zsuzsa, a sárospa­taki fafaragó tábor idei egyetlen olyan résztvevője, aki a gyengébb nemet kép­viseli (idén különben ötven­egyen jöttek el Patakra, amely rangot jelent a fával s vésővel dolgozók között), csupa fűrészpor... A szövő­széliből még csak a gőzölt bükk formákat hasította ki a fűrész, s éppen onnan jött. Mennyi izmot lázba ho­zó, megfeszítő mozdulat van még hátra, s mennyi kapott jó tanács, amíg azon a szö­vőszéken szőni is lehet a szülök kazincbarcikai laká­sában. A táborlakók azt mondják, aki egyszer megkóstolta Pa­takot, a - pataki együttdolgo­zás ízét, az soha többé nem tud lemondani róla... Az év napjai úgy telnek el. hogy ide készülnek, s erről mesél­nek. A jászberényi Varga József, aki a hét alkalom közül még egyet sem mu­lasztott el, s Mezey Tamás egyik legaktívabb segítője a szervezésben, a tábor dol­gainak* igazgatásában, úgy tartja: Patak varázsa abban van, hogy itt mindenki kész segíteni egymásnak. Már Plusz Kazincbarcikán és Diósgyőrben könyvtárak berendezéseinek gyarapítására, korszerűsíté­sére. A számok tények, bizonyí­tanak —, a mérhető ered­ményt, előhaladást mérték­kel mutatják. Ez azonban csak egyik — mondhatjuk úgy is, statisztikai oldala — a dolgoknak. A könyvtáros sem nélkülözheti a számo­kat;, adatokat, de mindig is mélyebbre néz: azt kutatja, ami a számok mögött van, arra kíváncsi, ami a könyv- lorgalmazás-kölcsönzés mér­hető mértékei mögött van. Kazincbarcikán például min­den szocialista brigádtagnak személyi lapja van: a könyv­tárosok folyamatosan figye­lemmel kísérik az „olvasói igény” változását, igyekez­nek a folyamatban irányító­vá, alakítóvá is válni. Azt vallják — amit Diósgyőrben is —, hogy a könyvtárosi munka nem csupán „Kiszol­gálás, szolgáltatás” hanem emberi, személyes kapcsolat. Természetszerű tehát: a ta­lálkozást, az olvasóvá neve­lés folyamatának lehetősé­geit nemcsak a könyvtári „pultnál” keresik. Landenberger Istvánná: — önvallomásunkban, ön­értékelésünkben azt írtuk szólni sem kell, hogy „tes­sék, nézd meg pajtás” — szakmailag összekovácsolja őket a fa s emberileg az együtt töltött idő. A szintén jászberényi Muhari László például azt mondta: „Az el­ső nap azzal telik el, hogy örülünk egymásnak, a máso­dik nap nyüzsgünk, s az újonc ^csakúgy mint a régi, már veteránnak számító tá­borlakó izgatottan várja a zsűri döntését. Mii monda­nak hozott munkájáról” ... Persze nemcsak a fafa­ragók — mind megannyi tisztességes keresetű, foglal­kozású ember is, mondják félig komolyan, félig bolon­dozva — lepik el az iskolai tavaszi szünetben (mert ez szabja meg a tábor idejét!) a sárospataki Petőfi Általá­nos Iskolát. Aki csontban, bőrben s szaruban álmodik, aki a „semmirekellő” lopó­tökbe karcolja a szebbnél szebb, egymásba fonódó sti­lizált virágokat, az is szí­vesen jön el ide. Miként a nagykálai Bodrogi Sándor bácsi is, aki talán • hatéves korában tekerte ujjai köré először a kocsi saroglyájába szorult hosszú lószört, s az­óta lószőrböl készült éksze­reinek országhatárainkon túl is híre s neve futott. ■ Szokás mái- — egy ilyen ..öreg” tábornak megvannak a maga hagyományai —, hogy Sárospatakra . nem ér­keznek üres kézzel a tábor­lakók. A tábor mindig ki­állítást is jelent. Az iskola első emeletén van a kiállítás is, meg a nyi­tott műhely is ... A mellém szegődött Mu­hari László azt mondta er­re, szándékkal rendezkedtek így be ... Aki megcsodálja a szépen faragott tékákat, tálakat, a csontból készült ivópoharakat, lássa azt is, miből s hogyan készülnek . . A kiállított tárgyak közölt nézelődve megállították: — Tessék mondani, hogy lehet ide kerülni? Van egy tanítványom ... Gyors párbeszéd, s már adta is a tanácsol, kit érde­mes felkeresni a fiatalem­bernek, aki segíteni, tud ne­ki, tanácsokkal láthatja el... A fafaragók összetartanak — mondta később, s örömüket lelik ,abban, ha valakit ma­guk közé fogadhatnak. Csutorás Annamária Kotö: Szabados György egyebek között, hogy '„a munkás- és a szakmunkás- tanuló olvasók számának nö­velésén túl a könyvtár és az olvasók közötti kapcsolat „szélessége” és „mélysége” is bővült. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy bővült egyrészt a rendezvényeink köre, túllép­tünk a „csak író—olvasó” ta­lálkozók szervezésén. Sike­rült a céljellegű propagan­dánkat megerősíteni. Más­részt pedig — mert hiszünk abban, hogy fejleszthető az olvasói igény — folyamato­san és tervszerűen figye­lemmel kísérjük munkásol­vasóink „izlésalakulósát”... Székely Miklósné: — Létrehoztuk a könyv­barátok körét, havonta egy alkalommal találkoznak tag­jai, s ennek az ismeretszer­zésen túl hatékony propa­gandaszerepe is van. A bri­gádok házigazda szerepet vál­laltak egy-egy rendezvény lebonyolításában, ez az ak­tivitás is a tartalmi tevé­kenységünket erősítette, s a könyv és olvasó tartalmas kapcsolatát szolgálja ... A két könyvtár — bizo­nyítja a díj is — mindenna­pos — hosszú távú feladatá­nak tekinti a munkásolva­sókkal való törődést, foglal­kozást. Mindkét könyvtár­ban azt vallják: az eredmé­nyek nem egyéni sikerek révén születnek; a kollektí­va minden tagjának munká­ja, töprengése, jobbat szán­dékozó akarata és lelkese­dése szükséges ahhoz, hogy a siker öröme, ha „felnőtt- módra” is: megtalálja az embert... Xcnagy József Benedek Miklós Az olvasó munkásokért növeléséért. Mindenütt vall-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents