Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. április 9., vasárnap Lai-flma: a nos Hins A latin-amerikai országok­nak a hetvenes évek elejétől egyre jelentősebb antiimpe- rialista intézkedései, a nem­zeti öntudatra ébredés ten­denciájának erősödése, az Egyesült Államokkal szem­beni közös fellépések, a la­tin-amerikai regionális in­tegrációs folyamat erősödése — többek között —, arra kényszerítette az Egyesült . Államok vezetőit, hogy a la­tin-amerikai egység megbon­tása érdekében a sokoldalú megbeszélések, találkozások helyett áttérjenek a kétolda­lú, differenciált bánásmódra, s aszerint alakítsák politiká­jukat. Az új amerikai kormány­zat, kétségtelen, szívesebben látna Latin-Amerikában szé­lesebb társadalmi bázison nyugvó, az alkotmányosság­nak a látszatát keltő rend­szereket, mint nyíltan jobb­oldali fasiszta diktatúrákat. A nemzetközi politika ural­kodó tendenciája is erre kényszeríti. Amikor kijelen­tette, hogy a kongresszus nem járulhat hozzá a kato­nai segélyek folyósításához az emberi jogokat megsértő latin-amerikai országok szá­mára, ugyancsak kiéleződtek az ellentétek az érdekelt or­szágokkal. A Carter-kormányzat a kö­zelmúltban több kezdemé­nyezést tett Kuba irányába. Alapjában véve ezek nem je­lentenek egyebet, mint az el­múlt másfél évtized alatt be­következett nemzetközi vál­tozásoknak realisztikus szám­bavételét. A Kubával való kapcsolatok megszakításáról hozott AÁSZ-határozatolj ér­vénytelenítése, továbbá' az a tény, hogy a 26 független la­tin-amerikai ország közül je­lenleg már 11 tart diplomá­ciai kapcsolatot Kubával, nyilvánvalóan a kapcsolatok felülvizsgálatára, javítására ösztönzi az Egyesült Államo­kat. A Nemzetközi Valuta Alap pedig legutóbbi tanács­kozásán nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy Kuba — amikor szükségét látja —, visszatérjen az NVA tagor­szágai közé. Kifúlóban van az Amerikai Államok Szer­vezete, mely a pánamerika- nizmus intézményes szerve­zeteként az USA monopóliu­mainak politikai, katonai és gazdasági eszköze. Nem töl­tötte be a „latin-amerikai” Marshall-terv szerepét az USA által meghirdetett „Szövetség a Haladásért” ne­vű új latin-amerikai program sem, amelyben 20 milliárd dollár folyósítását helyezett kilátásba. Az Amerika-közi kapcso­latok másik sarkalatos kér­dése a Panama-csatorna fö­lötti rendelkezés, a panamai szuverenitás kiterjesztése a csatornára és az övezetére. Panama, maga mögött tudva a latin-amerikai országok egy­séges támogatását és szoli­daritását, harcot indított az egyoldalú és egyenlőtlen szerződés hatálytalanításáért. Tekintettel arra, hogy feke- te-Afrikában az erőviszonyok a 'progresszív erők javára változnak, az Egyesült Álla­mok körei fokozzák erőfeszí­téseiket egy dél-atlanti kato­nai paktum létrehozására. Tárgyalnak egy kontinentá­lis hadsereg felállításának tervéről is. Velük szemben egyre na­gyobb erő a közös fellépés. A felszabadító harc menete le­hetetlen volna a Szovjetunió vezette szocialista világrend- szer léte, a latin-amerikai mukásosztály, a kommunista pártok, a reakciós rendsze­rekkel szemben álló impe­rialista-ellenes egység nélkül. E kontinens megszűnik az USA hátországa lenni, s az igazi nemzeti felszabadítás útjára lép. Az amerikai im­perializmus és a belső reak­ciós erők képtelenek meg­szüntetni az objektív okokat, amelyek meghatározzák a la­tin-amerikai népek nemzeti és társadalmi felszabadulá­sának elkerülhetetlenségét. A gazdasági struktúra jel­lege, elmaradottsága megha­tározza a társadalom osztály­szerkezetét. A latin-amerikai proletariátus a kontinens fő termelő és társadalmi poli­tikai ereje. Létszáma 50 mil­lió, ebből 20 millió agrárpro­letár. Történelmi küldetésük, hogy vezessék a társadalom széles rétegeit az antiimpe- rialista és oligarchia-ellenes harcban, végig vigyék a for­radalmi folyamatot, közelebb fiozva Latin-Amerikában a szocialista perspektívát. Lét­számuk egyre növekszik, kü­lönösen az ipari ágazatok­ban, s ezzel együtt erősödik harciasságuk, tudatosságuk. A proletariátus szerepének további növekedését néhány latin-amerikai országban gá­tolja szétforgácsoltságuk az imperialisták, a nagytőkések egyes szakszervezeti vezetők miatt. A társadalmi forra­dalom helyébe a tudományos és technikai forradalmat igyekeznek becsempészni. A munkásosztály felkészí­tése mellett a kommunista pártok törekednek minden olyan réteg megnyerésére, amelyek érdekeltek a teljes függetlenség kivívásában. Fontos forradalmi szerepet tölthet be a városi kispolgár­ság, a nacionalista burzsoá­ziának is vannak olyan po­litikai mozgalmai, amit ki le­het aknázni ' a győzelemért folytatott harcban. A nem proletár nézetek terjedését jelentősen elősegíti olyan ré­tegek bekapcsolása, amelyek­nek hiányos a felkészültsé­gük. Az antimarxista ideoló­giának egyik megnyilvánulá­si formája „baloldali” forra­dalmi — amelynek hívei el­utasítják a proletariátus és a néptömegek szövetségének, az egységfrontnak egységét, nem ismerik el a kommunis­ta párt vezető szerepét. A kommunista pártok" kitartóan harcolnak az effajta „elmé­letek” ellen. A társadalmi-politikai fej­lődés formái Latin-Ameriká­ban igen változatosak. Van egy közös vonásuk, amely az egész ideológiai küzdelem jellegét meghatározza, ez pe­dig a latin-amerikai népek és az imperializmus, elsősor­ban az amerikai imperializ­mus közötti ellentét. Latin- Amerika forradalmi antiim- perialista és demokratikus erőinek egyik legfontosabb feladata, az imperialista-ba­rát ideológia, különösen a fasiszta ideológia elleni harc. Az a tény, hogy egyes latin­amerikai országokban erő­södnek a fasiszta áramlatok, még nem jelenti azt, hogy a fasizálódás a kontinensen domináló tendenciává válna. Az ideológiai befolyásolás egyik tényezője az egyház. A lakosság 90 százaléka római katolikus. Az egyházra ma már nem lehet kizárólag úgy tekinteni, mint a reakció egy­séges bázisára, például Chi­lében számos formában el­ítélte a fasiszta kormány rémtetteit. Hiba lenne viszont lebecsülni a haladással szem­ben álló ereje súlyát, szere­pét. Latin-Amerika több orszá­gában kiéleződtek az osztály­ellentétek, fellendült a mun­kásmozgalom, fokozódott a tömegek harckészsége. A gazdasági nehézségek, az inf­láció elleni tömegmegmozdu­lások egyre inkább imperia­list.. ellenes jelleget is ölte­nek. A legszervezettebb, legfe- gyelmezettebb politikai erőt a kommunista mozgalom képviseli, mintegy félmillió taggal, valamennyi ország­ban működnek. Túlnyomó többségük ipari munkás. A pártok többsége csaknem mindig üldöztetésnek volt ki­téve, a párttagsági könyv gyakran bolettát — belépőt — is jelentett a börtönbe. Az egyes kommunista pártokban az elmúlt években komoly vitákra is sor került. Egyes csoportok eltúlozták, abszo­lutizálták a gerilla-taktikát, és a fegyveres utat, s figyel­men kívül hagyták a forra­dalmi mozgalom sokféle ta­pasztalatát. A hatvanas évek végére túljutottak ezeken a vitákon, a korábbinál követ­kezetesebben formálják azt a politikát. Latin-Amerika kommunista és munkáspárt­jai 1975-ben tanácskoztak Havannában. Megállapítot­ták, hogy a kontinensen még mindig nem vált valósággá a függetlenség, továbbra is a nemzeti felszabadítás a leg­fontosabb feladat. Ilyen ér­telemben dolgozták ki a mozgalom stratégiájának és taktikájának legfőbb voná­sait. A jóváhagyott platform elsősorban az imperialista monopóliumok ellen irányul, követelve azok államosítását, a természeti erőforrások és más javak visszaadását, ra­dikális agrárprogramot. A pártok az internacionalista szolidaritás talaján állnak. Számukra létkérdés, a tér­ség testvérpártjainak és azon túl az egész nemzetközi mun­kásmozgalomnak az egysége. Ez a dokumentum rámu­tat arra is, hogy nem a de­mokratizmus, antiimperialista felszabadító harc a kommu­nisták végcélja: a szocialista forradalom győzelméért, a kommunista társadalom fel­építéséért harcolnak. A szo­cialista forradalmat azonban a latin-amerikai országokban minden bizonnyal a demok­ratizmus, antiimperialista szakasz fogja megelőzni. A harc egyik nagy nehézsége a térség földrajzi helyzetéből következik. Az amerikai im­perializmus nem fog önként lemondani latin-amerikai po­zícióiról. De ma már ezek az országok kedvezőbb nemzet­közi feltételek között vívhat­ják meg küzdelmüket. Meg­változtak a nemzetközi erő­viszonyok, előre törtek a bé­ke, a demokrácia, a nemzeti felszabadulás, a függetlenség és a szocializmus erői. Ebben kiemelkedő szerepe van a Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikájának, következetes kezdeményező magatartásuknak. A függetlenség, a társadal­mi haladás kitartó munkát igényel. Elkerülhetetlenek a heves összecsapások. Ezek időnként éles kitérőket idéz­hetnek elő, sőt, olykor visz- szafelé fordíthatják fejlődé­sük irányát. A fejlődés fő iránya azonban vitathatat­lan: a nemzeti és társadalmi haladás elkerülhetetlen Dél- Amerikában. Dr. Uray Miklós (Vége) VILAGHIRADO „Becs köszönti Budapestet” címmel az osztrák fővárost bemutató rendezvénysorozatot tartanak április 7—15-ig a fővárosban. A bécsi hét idején Bécs életét bemutató kiállítás nyílik a budai várpalotában, hangversenyeket, divatbemutatókat tartanak. Megkezdődött az izraeli csapatok kivonása Dél-Liba- nonból, de a határra törté­nő visszarendelésük helyett egyelőre megelégednek né­hány kilométeres hátrálással. Washingtonban elhalasztot­ták a neutronfegyvérről ese­dékes döntést, de egyúttal zöld fények gyúltak a fegy­verkezési verseny más terü­letein. Etiópiából és Ango­lából a konszolidáció hírei érkeznek, de a jelek szerint nem értek véget a két ha­ladó ország elleni provoká­ciók. Jelentős új eleme volt ugyanakkor az elmúlt hét­nek, hogy két várható ese­mény, Vance amerikai kül­ügyminiszter április második felében esedékes moszkvai látogatásának és Leonyid Brezsnyev május elejére ter­vezett bonni útjának beje­lentése a keleti—nyugati tár­gyalások megélénkülésére utal. Brezsnyev szibériai és tá­vol-keleti munkalátogatása, amely a Szovjetunió mére­teinek megfelelően viszony­lag hosszabb időt vesz igénybe, jó alkalom volt a hatalmas országrész gazda­sági feladatainak előtérbe állítására, de kellő hang­súlyt kapott a védelmi ké­pesség demonstrálása is. Hi­szen maga az SZKP főtitká­ra hangsúlyozta, hogy az óceánon túl, de a másik ol­dalon is vannak olyan erők, amelyek képtelenek beletö­rődni a békés egymás mellett élés gyakorlatába. A célzás aligha lehetett félreérthető a több ezer kilométer hosszú szovjet—kínai határ mentén, miután Pekingből alig né­hány napja utasították el a tárgyalások újraíelvételére vonatkozó szovjet indítvá­nyokat. A szovjet vezető külpoli­tikai vonatkozású megjegy­zései között különösen lé­nyegesek voltak a SALT ügyében, Vlagyivosztokban elhangzott megállapítások. Ennek a távol-keleti szovjet városnak szomszédságában írta alá Brezsnyev és Ford, akkori amerikai elnök 1974 novemberében a hadászati fegyverrendszerek korlátozá­sát szolgáló második meg­egyezés keretszámait. Az új­ságolvasók betéve tudhatják a vlagyivosztoki keretszerző­dés számadatait, amelyek jól tükrözik a nélkülözhetetlen, egyenlő biztonságot: 2400— 2400 rakétaegyenérték, s azon belül 1320—1320, több robbanófejjel ellátott, fürtös MIRV rakéta ... Vlagyivosztokban akkor úgy tűnt, hogy a nehezén túljutottak, s a Genfben rendszeresen tanácskozó, ki­váló szakértők néhány hó­nap alatt végleges formába önthetik majd a szerződés­szöveget. Nem így történt, s ha ebben közrejátszottak előre látott és előre nem lá­tott technikai nehézségek is, mégsem ezeket tartjuk a ne­hézségek igazi »okának. A megtorpanás azért követke­zett be, mert az Egyesült Államok vezető körei, s az új kormányzat különöskép­pen. engedtek a fegyverke­zési ipari komplexum nyo­másának, siettek eltekinteni saját kötelezettségvállalá­saiktól. s a kölcsönös bizton­ság megvalósítása helyett egyoldalú előnyök szerzésére törekedtek. Kísérleteik azon­ban kudarcra ítéltettek, hi­szen ha egyszer a világooli- tika valóságában létrejött a stratégiai egyensúly, azt semmiféle ügyeskedéssel sem lehet „átírni”. Ankét A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Elnökségének pedagógiai társadalmi bi­zottsága, a Borsod megyei Tanács és a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa ápri­lis 14-én délelőtt fél tíz órai kezdettel tanácskozást tart a szakmunkásképzésről. Beve­zetőt Varga Gáborné, a nép­front megyei alelnöke, a peda­gógiai társadalmi bizottság el­nöke mond, majd három elő­adás következik: Bujdos Já­nos, a megyei tanács elnök- helyettese a szakmunkáskép­zés helyzetéről Borsodban, Téglás Gyula, a Munkaügyi Minisztérium főosztályveze­tő-helyettese a szakmunkás- képzés időszerű kérdéseiről. dr. Polgár Péter, a 114. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet igazgatója a szakmunkás- képzésben érdekeltek kap­csolatrendszerérői szól. Turistaházak, utak, parkok Az Országos Idegenforgal­mi Tanács az idén is juttat bizonyos összeget megyénk­nek az idegenforgalmi alap­ból, úgynevezett vissza nem térítendő támogatásként. Eb­ben az évben 3,3 millió fo­rint áll rendelkezésre, mely­nek kisebb részét már ko­rábban elosztották, 2,6 millió forint odaítéléséről pedig a napokban döntött az Észak­magyarországi Intéző Bi­zottság. A rendelkezésre álló pénz­ből több intézmény, szerv kap kisebb összeget megha­tározott célra. Tapolcán a park rekonstrukciós munká­jához, füvesítéshez, a Hejő patak medrének iszaptalaní- tásához, Mezőkövesden a hő­fürdő kempingjéhez vezető út építéséhez, Rakaeán az úthálózat, a parkírozó bőví­téséhez, Füzérradványban a parkot, a kastélyt látogatók számára parkírozó kialakítá­sához, Hollóházán ugyancsak autóparkírozó építéséhez, Sá­toraljaújhelyen a kemping ivóvízellátásának bővítésé­hez, Szentiéleken parkosítás­hoz, a turistaházhoz vezető út szélesítéséhez, korszerűsí­téséhez, Rudabányán a Föld­vári Aladár Emlékmúzeum pavilonjának létesítéséhez nyújtanak támogatást. Bold- varákón az Esztramos csepp­kőbarlang anyagát kívánják bemutatni, erre a célra ki­állítási és kutatóhelyet léte­sítenek, melyhez szintén az alapból kapnak bizonyos ösz- szeget. A lengyel kormány elnök­sége fontos szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott leg­utóbbi ülésén. A tanácskozá­son, amelyet a Szakszerveze­tek Központi Tanácsának el­nökségével közösen tartot­tak, meghallgatták a mun­kaügyi miniszter beszámoló­ját a legalacsonyabb kerese­tű alkalmazottak életkörül­ményeinek javítását célzó intézkedések végrehajtásáról. Május 1-évei a havi mi­nimális bért 1600 zlotyra emelik — ez mintegy 570 ezer embert érint. Ugyanak­kor további 400 ezer mun­kás fizetését is felemelik, azokét, akik a minimális bér fölötti legalacsonyabb kere­seti kategóriához tartoznak. A kormány elnöksége jóvá­hagyta azt a határozatterve­zetet, hogy április 30-tól az eddigi anyasági segélyek mellett minden megszületett gyermek után egy összegben 2000 zlotys támogatást jut­tatnak a szülőknek. A két világrekorder „Újra szilárdan áll a lá­bán” vagyis gyakorlatilag teljes mértékben visszanyerte eredeti földi fizikai formá­ját Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko szovjet űr­hajós, az űrbéli tartózkodás két világrekordere — jelen» tette a TASZSZ abból az al­kalomból, hogy befejeződik a Szaljut—6. űrállomás legény­ségének • „utókezelése”, amelynek célja a világűrbeli tartózkodás fizikai és bioló­giai következményeinek ki­küszöbölése volt. A readaptációs időszak ele­jén a kozmonauták napokon át erős fáradtságot éreztek, szédültek, izomlázuk volt. s bár a háromhónapos űrre­pülés során lefogytak mégis hosszú ideig úgy érezték, hogy szokatlanul nagy teher nehezedik rájuk. Megmutat­koztak az első orvosi vizs­gálatok során az ilyenkor már megszokott biológiai el­változások is, például a vö­rös vérsejtek számának csök­kenése. Az utókezelés eredmé­nyessége mindazonáltal be­bizonyította a szovjet űrha­jókon és űrállomásokon al­kalmazott egészségügyi biz­tosítási rendszer — a külön­leges „túlnyomásos” ürkosz- tüm. a rugalmas amortizáto- rok és a különféle torna°'''a- korlatok — alkalmazásának hatékonyságát. Odafent a vi­lágűrben Romanyenko és Grecsko az utolsó oillana^g megőrizte munkaképességét, s a maratoni űrutazás befe­jezése utón viszonylag rövid idő alatt visszanyerte földi formáját. Lengyel intézkedés

Next

/
Thumbnails
Contents