Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-08 / 82. szám

1978. április 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A gazda szemével... Változatlan létszám, új technológiák Negyvennégymilliót hozó tartalékok A Beton, és Vasbetonipa­ri Művek Alsózsolcai Gyá­rában nagy terveket szőttek az idén: mintegy 672 millió forint termelési érték előál­lítása a cél, ami a bázishoz viszonyítva 44 millió fo­rinttal több. Komplex gépesítés Szirbik Sándor, a gyár igazgatója elmondotta: fel­adataikat változatlan lét­számmal, a termelékenység növelésével akarják megol­dani. Az elmúlt évben több olyan intézkedést tettek, amely lehetővé teszi az idei feszített tervek realizálását. A megnövekedett igényekre való tekintettel tavaly egy kapacitásbővítő beruházást is megvalósítottak. Korsze­rűsítették az UNIVÁZ-csa- lád egyik elemét, a födém­panelt. E terméket az idén már jóval korszerűbb, ter­melékenyebb gyártósoron készítik. Az új gyártósoron a tavalyi 120 ezer négyzet- méterrel szemben az idén 220 ezer négyzetméternyi födémpanelt gyárthatnak. Olyan komplex gépesítést végeztek el itt, amely a ter­melés felfutásával egyidejű­leg a termelői létszám csök­kenését is eredményezi. Ugyancsak a nehéz fizikai munka megkönnyítését, a termelés növelését szolgálja az a fejlesztés is, amelyet a vasvázak szerelésénél való­sítottak meg. Korábban ugyanis kizárólag kézi kötö­zéssel szerelték össze a vas­szerkezeteket., ami érthető­en jóval több időt és mun­káskezet igényelt, mint az új módszer. A hagyományos technológiát az idén a kor­szerűbb, hegeszléses mód­szerrel váltották fel. A na­pokban adták át rendelteté­sének az új csarnokot, mely­ben kevesebb létszámmal, jobb munkakörülmények kö­zött többet termelhetnek. A gyárban ezzel egyidejűleg intézkedéseket tettek az anyagmozgatás korszerűsíté­sére is. Felújították a régi darupályákat, nagyobb te­herbírású emelőberendezése, két helyeztek üzembe. A mű­szaki fejlesztés mellett a munka- és üzemszervezésben rejlő lehetőségek jobb ki. használására is megkülönböz­tetett figyelmet fordítanak. Erre az úgynevezett multi­moment filmtechnikai eljá. rást alkalmazzák. A veszte­ségidők csökkentésére vonat­kozó kísérleteket 1976-ban kezdték meg. Először a fö­démgerendák gyártásánál vé­geztek felméréseket. Az ered­mény felülmúlta a várako­zásokat a kisebb-nag'yobb mó­dosítások hatására mintegy 300 ezer folyóméterrel több gerendát tudnak előállítani ezen a gyártósoron. A mód­szer tehát helyesnek bizo­nyult — a gyár vezetői szükségesnek vélik a kísér­letek kiterjesztését a többi gyártósorra is. Ebbén az év­ben két újabb technológiai sor tevékenységét ellenőrzik a multimoment filmtechni­kai eljárással. A gyár veze­tői úgy érzik: sokat tehet­nek még annak érdekében, hogy a szükséges szerszá­mok, gépek és alapanyagok a kellő időben rendelkezés­re álljanak. Gazdag termékválaszték Az üzemben azt is el­mondották: termelésüknek mintegy hatvan százalékát az univerzális, azaz a kö­zösségi vázszerkezetek ad­ják, amelyeket többnyire is­kolák, óvodák, bölcsődék, szállodák építésénél haszno­sítanak. Másik fontos ter­mékcsoportjuk a feszített födémgerendák családja, amelyet a lakosság részére, családi házak építéséhez ké­szítenek. Kis mennyiségben előregyártott garázsokat és távvezeték tartó oszlopokat is gyártanak. Ez utóbbi ter­mékeknek egyébként egye­düli előállítói ők az ország­ban. A!z idén korszerűsítik a közvilágítási lámpaoszlo­pokat; megbízást kaptak új, modernebb típusok előállí- tására. A fentieken túl több ki­emelt nagyberuházáshoz is szállítanak vasbetoneleme­ket Alsózsolcáról. Az első negyedévben készítették el például a szekszárdi hús­kombinát univáz elemeit. Ezen kívül különböző épü­letelemeket szállítanak még az Ózdi Kohászati Üzemek acélművéhez, a bicskei gyűjtőerőműhöz és a bél- apátfalvai cementgyárhoz is. Számos kommunális léte­sítmény építéséhez is alsó­zsolcai vasbetonelemeket használnak fel az idén. UnL váz elemekből építik példá­ul Szarvason az új száz fé­rőhelyes óvodát, á dunaúj­városi sporttelepet, a heté- nyi kórházat, a szekszárdi gyógyszertárat. A gyár veze­tői elmondták, hogy Borsod megyében viszonylag kisebb az érdeklődés termékeik iránt. Jóllehet, ők előnyben is részesítenék — érthetően —, a borsodi megrendelő­ket. Bár, az idén, mintha kedvezőbb helyzetről ad­hatnának számot. Ebben az esztendőben kaptak meg­rendelést például a MEDI­COR most épülő kétszintes szerelőcsarnokához szüksé­ges elemek, valamint a ZÖLDÉRT Búza téri új me­zőgazdasági áruháza vasbe­tonelemeinek elkészítésére. Ezen kívül ők szállítják a szükséges univáz elemeket az ongai általános iskolához is. Határidők A gyárban ez évben fon­tos feladat a szállítási ha­táridők pontos tartása, amely a korábbi években az üzem jó hírnevét megala­pozta. Tudják, hogy elsősor­ban az univáz termékcsa­ládból kell többet gyártani­uk; a tavalyi 430 ezer négyzetméterrel szemben eb­ben az évben 500 ezer négy­zetméternyi univáz szerke­zetet kívánnak előállítani. A feladatok sikeres megoldását szolgálják a gyár szocialista brigádjainak felajánlásai is. D. H. Aki belép Sajószögeden llolb Péierék portájára, ren­det és tisztaságot lát min­denütt. A gondozott udvar kertészkedő embert dicsér. A ház végéből hangzó röf- fentések árulkodnak csak arról, mivel is foglalkozik még a gazda, aki vederrel • jön az ólak felől. — Megisznak ezek napon­ta vagy száz liter vizet, csak győzzem hordani — amiért szerencsére nem kell messzire menni, mert bent van a lakásban —, de ez még semmi, ez a 19 hízó hat hónap alatt már 55 mázsa •takarmányt evett meg és a májusi átadásig még vagy 10 mázsát felfalnak. — És mégis, megéri? — Ha nem érné meg, nem csinálnám. De nemcsak a pénz miatt. Hét év óta rokkant nyugdíjas vagyok, és az idő így is, úgy is el- 1 megy, amit hasznosan aka­rok eltölteni. Mindig sze­rettem az állatokat. A falu­si ember belenő ebbe a fog­lalkozásba. Régebben csu­pán saját célra hizlaltam. Már lassan 15 éve, hogy le­adással is foglalkozom. A tavalyi év volt eddig a leg­eredményesebb, 18 darabot adtam át a Leninváros és Vidéke Áfészrnek. Az idén már negyvenre szer­ződtem. — Ennyi jószágtól talán ki sem lehet mozdulni a házból ? , — Dehogynem, ilyenkor a feleségem és a fiam végzi el a munkát. Magam csi­náltam önetetőt. Ha meg­töltöm táppal, három napig is elég a hízóknak. Sajószögeden az utóbbi években Holb Péter értéke­síti a legtöbb sertést. Az idei 40 darabos szerződésé­vel a megyében is a leg­eredményesebb szakcsoport­tagok közé fog tartozni. (iB) Házának falán ma is ott a cégtábla: Szegedi József kötélverő. Ám, a látszat csal, tudniillik a mester már évek óta nem dolgozik. Tavaly októberben töltötte be a 80. életévét, s — mint mondja —, elhagyta már az ereje, ö volt az ősrégi szakma utol­só művelője Putnokon. — Amikor beadtam, öt­venkét éves volt az ipariga­zolványom — említi Szegedi József. — Ezerkilencszázhu- szonegyben lettem önálló. * Apró kis ember. Rajta vi­seltes kockás kabát, kockás nadrág, barhenting, a lábán bakancs, a fején kalap. Amikor kezet fogunk, ér­zem, az ujjai bütykösek, a marka erőtlen. — Hogyan lett kötélverő, Józsi bácsi? — Kérem alásan, az én apám zsellér ember volt, ko­rán meghalt édesanyám hat félárvát hagyott hátra. Ti­zenegy évesén már eljártam apámmal napszámba, a mó­dosabb gazdákhoz. Abban az udvarban vágtuk a fát, ahol a lengyel származású kö­télverő. Dvorszky János dől. gozott, s hívott, szegődjek el hozzá inasnak. Az apám először nem akart engedni, de én már fel tudtam gon­dolni, hogv biztosabb ke­nyér ez. mint a favágás. Leinvitál a ház alatti nin- cébe. nézzem meg, milyen munkákat csinált. Maradt még néhány jószágra való kötél, csak nagy ritkán tér be egv-egy vevő. — Ezt a kötőfékfejet — veszi a kezébe — lóra hasz­nálják. amikor bekötik az istállóba. Három féle méret­ben készült. Ezzel a száras kötőfékkel a vásárra veze­tik a lovat, s vele együtt adják el. Ez csikó kötőfék­szár ... ez tehénre való kö­tőfék ... ezek istrángok — sorolja a még el nem kelt, i'údra aggatott „portékát”. — Aztán a szerszámok megvannak-e még? —• Ott hevernek a fészerben — mutat jobbjával az udvar túlsó végébe áz öreg. Hoz­záteszi: — Hirdettem, de eddig még nem kellett sen­kinek. Szekér gurul be a portá­ra, megrakodva szénnel. El- lépdeltink a terebélyes eper-' fa alatt, s megállunk a via­szos ponyvával letakart, gondosan bezsírozott kötél­verő alkalmatosságok előtt. Régi, mind, igaz, már akkor sem voltak újak, amikor Józsi bácsi Rimaszombaton őket megvette. Hajdani gaz­dájuk odaveszett az első vi­lágháborúban: — Magam is megjártam a ,tizennégyes háborút — tesz kitérőt a beszélgetésben —, a vasúlezrednél szolgáltam. Ausztriában, Bécs mellett állomásoztunk, utána két évig voltam a román fron­ton. Észreveszi, hogy kissé el­kalandozott, s visszakanya­rodik a mesterségéhez. — Ezen a fonókeréken — hajtja le róla a ponyvát; — a kenderből sodort fonala­kat fontuk zsinórrá. Ezen a szálazógépen aztán — lép odébb — a zsinórokból meg­fontuk a kötelet. — Az alapanyagot honnan hozták? — Félig kidolgozva kap­tuk a kendert, nekünk kel­lett utána tilolni. Három felé választottuk az anya­got, s a javából istrángot, kötőféket készítettünk. Gyár­ral I kellett versenyeznünk, de a kisipari munka jobb volt, megéltünk. •— Dolgoztunk is, reggel­től estig — folytatja az em­lékezést. —. Egy segédnek negyven száras kötőféket kellett elkészítenie naponta. Fiatalabb koromban télen sem pihentem, hajtottam magam. Volt úgy, hogy a markomra fagyott a víz... Szavaiból kikerekedik, mennyire emberölő mester­ség volt a kötélvetés. A munka nehéz volt, a ken­derpor lerakodott a tüdő­ben. Kevés kötél verő érte meg a 60 évet, neki sike­rült. Egykori tanítványai rendre hátat fordítottak az iparnak. — Vásárokra jártunk, el­adni a köteleket, összefog­tunk többen, béreltünk egy fuvarost. Leginkább Szend- rőt kedveltem, távol volt Miskolctól. Négy vásárt tar­tottak évente, de én csak a József napira és az aratá­sira mentem. Az utolsó putnoki kötél- verő mesél, s talán ismét átéli a hajdani zsibongó vá­sárok hangulatát. Szájában érzi annak a jóféle bornak az ízét-zamatát, amiből meg­ivott egy-két pohárral a jól­sikerült eladásra; Ennyi „dorbézolást” engedett meg magának mindössze, takaré­koskodnia kellett a házr a, a családnak. — A gyerekeim itt szület­tek, de egyik sem él Putno­kon. A nagyobbik fiamat megölték a második világ­háborúban, a kisebbik meg kidisszidált. Egyetlen képes­lapot küldött Rómából, s ír­ta,; megyen Amerikába; Az­óta sem hallatott magáról. Látom, az öreg kötél verő­nek elfutja kék szemeit a könny. Hogy enyhítsem' bá­natát, az unokákról kérde­zem. > — A lányom Alsózsolcára ment férjhez, két gyerme­ke született. A fiú az NDK- ban egyetemista, a lány gimnáziumban tanul, ök az én legnagyobb örömöm. * Már ismét mosolyog, a bút elhessentette a szeretet, a boldogság. Közeledik a fe­lesége, ebédelni hívja. Utol­sóként még felteszem a kér­dést: — Megtudná-e mondani Józsi bácsi, hogy hány mé­ter kötelet készített el az életében ? — Kérem szépen, azt fel­számolni bizony lehetetlen — tolja tarkójára tanácsta­lanul a fekete kalapot. — Ha csak úgy veszem, hogy nyaranta feldolgoztam tíz mázsa kendert, akkor is az ötszázhúsz mázsa, ötvenkét tonna. Nem is tudom, ho­gyan győztem annyit dol­gozni ... Kolaj László MH, Hin! Az évente egy és negyed milliárd körüli forgalmat lebonyolító Borsod megyei AGROKER Vállalat Miskolc és Mályi között levő új központjában a mezőgaz­dasági gépek, eszközök, al_ katrészek nagy választéka vár vevőre. A különböző mezőgazdasági gépekből, al­katrészekből az előző évnél jobb ellátást ígér az idén a vállalat. A legtöbb gépből egyelőre nagyobb a kínálat, mint a kereslet, mert főleg kedvezőtlen adottságú tsz- einkben nem dúskálhatnak a pénzben. SZK—5-ös kombájnok, különböző erőgépek, pótkocsik, gépek várnak vevőre a nagy gépudvaron Szép látványt nyújtanak a katonás rendben sorakozó erőgépek, de jobb lenne már a határban látni őket. KÉezö tavasz a Bodrogközben Régen köszöntött a ta­vasz a Bodrogközben a me­zőgazdaság számára olyan kedvezően, mint ez idén. Ami ritka dolog errefelé: sem árvíz, sem belvíz nem pusztított, s a telet is vi­szonylag nagyobb károsodás nélkül viselték el az őszi vetések. Azt is haszonként emlegetik a termelőszövet­kezetekben. hogy a tavaszi­ak alá ősszel előkészített szántóföldek kiváló állapot­ban vannak, így sokkal ke­vesebb talajmunkát kíván most a tavaszi vetés, mint más években. Ez a magyarázata, hogy bár kissé késve érkezett a tavasz. a mezőgazdasági munkákkal egyet lenegy ^nap­nyi elmaradásuk sincs az állami és szövetkezeti gaz­daságoknak, sőt egyes ese­tekben a szokottnál előbb járnak. A Bodrogközi Álla­mi Gazdaságban például nemcsak a tavaszi árpa ke­rült a földbe több mint 300 hektáron, hanem már a 165 hektárnyi cukorrépa vetését is befejezték, s minden elő­készületet megtettek, hogy tervüknek megfelelően 168 hektáron jó minőségben el­végezhessék a napraforgó vetését. Hasonlóképpen kedvező helyzetben van az állami gazdaság ..mezsgyeszomszéd- ja”, a Kossuth Termelőszö­vetkezet is. Jól telelt és már bokrosodik az őszi bú­zájuk, amit 200 hektárral nagyobb területen vetettek, mint az előző évben, össze­sen 1184 hektáron. Befejez­ték a cukorrépa vetését, összesen 158 hektáron, ami 52 hektárral nagyobb a ta­valyinál. Ugyancsak növelik a napraforgó vetésterületét a múlt évi 624 hektárral szemben 720, kukoricát pe­dig az 1977. évinél két és félszer nagyobb területen termesztenek: a tavalyi 401 hektár helyett 1075 hektá­ron. A szálas takarmány és a silókukorica vetésterületét is szembetűnően "növelik, mert míg 1977-ben az árvíz és a belvíz pusztítása miatt csak 534 hektárról gyűjthettek lucernát és szénát, az idei tervükben kereken 1000 hek­tárral nagyobb területen, összesen 1534 hektáron ter­mesztenek silókukoricát, lu­cernát és intenzív legelő­szénát. Erre a nagy létszámú ál­latállomány miatt égető szüksége van a termelőszö­vetkezetnek. Az 1978. évi bevételi tervükben ugyanis a növénytermesztés a ker­tészettel és a szőlészettel együtt 316 millióval, az ál­lattenyésztés viszont 70,1 millió forinttal szerepel. (h. j.) Indiai hetek Sajtosszendvics, fűszeres paradicsomleves, mandulás birkahús, lencse és pirosbab. pudding és még egy tucat ételkülönlegesség, s a me­nühöz szórakoztatásként klasszikus észak-indiai tánc ez dióhéjban a Duna Inter­continental Szállóban szom­baton kezdődő és április 23- ig tartó indiai gasztronómiai hetek programja. A látvá­nyosságszámba menő ese­mény pénteki sajtótájékoz­tatóján elmondották, hogy a bombayi testvérszálló kül­döttsége. szakács, táncosnő, énekesnő, az indiai hang­szerek művészei adnak íze­lítőt a távoli ország kony­ha-. zene- és táncművésze­téből­Sz utolsó putHki kötélverő

Next

/
Thumbnails
Contents