Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-06 / 80. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 127G. április 6., csütörtök A képernyő előtt Nézőtéri meditáció 0 0 Ünnepre várva Díszszemle hiányában a gellérthegyi ünnepi ifjúsági nagygyűlés közvetítését néztem, s közben meditáltam, mivel is tette ünnepivé április 4-ét, meg a megelőző napokat a Magyar Televízió műsora. Minél tovább meditáltam, annál inkább rá kellett jönnöm, hogy a televíziónál megszűnt az a lajtu ünnepi műsorszerkesztés, amikor egy-egy állami ünnep közeledtére minden más jellegű a das kikerüli a program, bői, minden műsor az ünnepre való felkészítési, az ünnep hangulatának erősítését szolgaira. Tagadhatatlan, hogy voltak annak a gyakorlatnak hátrányai is. Most elsősorban a híradók sugározták az ünnep közeledtének hangulatát: koszorúzások a hősök emlékműveinél és a sirkertekben, művészeti dijak és egyéb kitüntetések átadásának pillanatai, miniinterjú egy-két kitüntetettel, mind az ünnepek előtti megszokott adások. De vajon melyik az egy hét adásai kő- ! /.ül, mely markánsan, meghatározó módon, a Magyar Tele- j vízió produktumaként rémjelezné az ünnepre várást, vagy magát az ünnepet? 'Nézzük a hét néhány műsorát. Filmek túltengése a jel- , lemzö. Befejeződött az Égj, hogy világíts! című, hétrészes bolgár film. Tagadhatatlanul voltak izgalmas pillanatai a visszaemlékezésben felidézett hírszerzőkalandoknak, bár a visszatekintés mindig elveszi az izgalom egy részét, hiszen előre tudjuk, ki élte túl a történteket, de ebben a filmben kicsit sok volt a túlbonyolított, más helyeken meg a túlontúl leegyszerűsített részlet (például a bolgár rendőrfőnök, meg a Gestapo kapcsolatában), ugyanakkor roppant erősen érződött rajta az emlékezetes A tavasz tizenhét pillanata hatása. Aligha ez volt a magyar felszabadulási évfordulóra előkészítő alkolcis. Tisztelettel néztük a Ment a katona című szovjet dokumentumfilmet, amely a maga nemében nagyszerű alkotás, de hiányérzetünket nem ellensúlyozta. Talán azt említeni sem kell, hogy nem fogható fel április 4-e hangulatához illő adásnak az Egy kínai viszontagságai Kínában című Belmondo—Ursula Andress film. a Quiller-jelentés, Az egymilió karátos ötlet című krimi. Németh László iszonyának képernyőre vitele, A Privalov milliói című szovjet re_ gény-adapíáció a polgári humanista gyáros kudarcáról, Az '■ állam támaszai című, kétrészes nyugatnémet múltvallatás, A vadon szava című Jack London-adaptáció, az egyébként tiszteletre méltó Vörös és fekete és több más íilmműsor. Ünnepi hangulatú volt a. Zenés Tv-Színház sorozatában a Hunyadi László című Erkel-opera tévéváltozatának bemutatása prózai színészek játékával és operaénekesek hangjával, de ez sem kifejezetten erre az ünnepi alkalomra szolgáló adás volt. Említendő még a Magyarország 1978. című dokumentumfilm, de aligha hihető, hogy ez a montázs jelentette volna az ünnepi emlékezést és emiékeztetést.. Hát ennyit az ünnepről, illetve annak a képernyőn jelentkezéséről. * 'Szóljunk most az előző napok két művészeti műsoráról. Nem a televízió műsora volt. csak közvetítés, de maradéktalan örömet adott a Petruska című vásári komédia a Kör- : színházból. Az orosz népi figurának házai színpadra alkalmazása kellemesen szórakoztató két és fél órát adott, s a — nem. egy esetben — több szerepet játszó színészek kitűnő alakításai közül messze kiemelkedik a címszerepet játszó Esztergályos Cecília sokszínű, életigenlő, nem egyszer akrobatikus elemeket is tartalmazó, vidám játéka. A hét egyetlen hazai gyártmányú tévéjátóka a Vlagyimir Tyend’rjakov írása nyomán, Mihályfy Sándor rendezésében született Érettségi bankett után volt. Régi módszer: valamilyen jeles alkalom, vagy kényszerkörülmény kapcsán ösz- szekerült társaságok lelkileg levetkőznek. Itt most két ilyesmit is láttunk párhuzamosan: egy érettségizett ifjú társaság a kocsmában, tanáraik meg a tanári szobában mondtak el, sőt mondtak fel egymásról mindent, roppant unalmasan, érdektelenül, nem kevés erőltetettséggel. Korábbi munkáit ismerve nem ismertünk volna a rendezőre, ha nem olvassuk nevét a főcímben. * Jó szerencsét, Pereces! címmel a perecesi általános iskola immár példamutatóan nagy hírű szaktantermi munkájáról láthattunk riportot a Pedagógusok fóruma hétfőn kora délutáni adásában. (Korábban lapunk is bemutatta.) A mondandó nem is fért egy adásba, két hét múlva folytatják. Ismét képernyőre került a szomolyai tornaterem ügye is. Most a társadalmi összefogásról kaptunk vázlatos képet. # Negyvenkét sztár a vásznon Egy kocka a Hollywood, Hollywood-ból Megkezdődött a diákok tavaszi vakációja, a moziban meg megjelent egy olyan film, amely igen nagy érdeklődésre tarthat számot — a negyvenen felüliek körében. Van egy másik új film is, a szovjet Konsztanylyin Jersov rendezte A rézhegyek királynője, amely Bazsov meséje nyomán készült, s így aligha a serdülőkorba lépett vakációzok kedvére szolgál, a kisebbek viszont kedvüket lelik vele. Nézzük hát a másikat. Negyvenkét világsztár énekel, táncol, komédiázik, vagy csak éppen jelen van e film kockáin. Nem összefüggő történet, sőt egyáltalán semmiképpen sem történet a Hollywood, Hollywood című amerikai filmmusical, hanem Metro—Goldwyn—Mayer filmgyártó cégnek a harmincas években készített filmjeiből való ollózás. Gene Kelly rendezte, s Fred Astaire társaságában ő vezeti végig a nézőt az ‘egymást meglehetősen rapszodikusan követő filmrészletek szövevényén. Van, aki csak feltűnik, egy-két pillanatra, mint Greta Garbo, vagy a halhatatlan Stan és Pan páros, vagy Johny Weismüller, az egykor híres Tarzan, másokat hosszabb snittekben élvezhetünk. • Kárdenne ebben a filmben valami logikát keresni, kár Rádiószó mellett lenne azon töprengeni, vajon miért hiányzott belőle néhány sztár, például a most elhunyt Charlie Chaplin. A film készítői csak arra törekedtek, hogy felvillantsák a régi Hollywood világát, emlékeztessenek tovatűnt évtizedek sztárjaira és filmjeire. Ezek a filmek a hajdani hollywoodi álomvilág jellegzetes termékei, a szinte társadalmon kívüli világot varázsolták a nézők elé, s többségük nem méltánytalanul merült feledésbe. De a sztárok többségének emléke él. Nevüket nem mossa el a víz, nem fújja el a szél és nem égeti meg a tűz, mint arra a szellemes főcím utalt. Mi az, ami az emlékidézö nosztalgián kívül ebben a kétórás összeállításban ma is érdekes? Nem elsősorban a pazar kiállítású díszletek — már azóta tudjuk — talmi csillogása, hanem elsősorban a táncos produkciók, némely film koreográfiája, amely ma is példa lehet koreográfusainknak, s a tánckarok egyöntetű mozgása, ami ugyancsak példa lehet. Nem egy részletet már sokszor láttunk különböző összeállításokban, akár moziban, akár a képernyőn. Mégis jó volt a jelenetkék többségével újra találkozni, mert megtekintésük két derűs órát biztosít. tbcncdek) A könnyűipari minisztert faggatta Vértessy Sándor a Megkérdezzük a minisztert... sorozatban. A riporter Jól felkészült,, a miniszterasszony is. a beérkezett kérdések — sajnos — elég szakállasak, hurráoptimizmusra semmi ok. Erről viszont nem a riport és riporter tehet. Benedek Miklós A kempingszezon kezdetén április 5-től, az az ksanfa egyes kon/emel 38—40 százai engedménnyel, amíg a készlet tart Nekézsenyből szállt a dal Felszabadulásunk nagy ünnepének előnapján, hétfőn délután borsodi dalosok hangja szállt a rádiókészülékekből. A Kossuth adó műsorán, a népszerű Népdalkörök rrszágszerte című adássorozatban, Béres János szerkesztésében és vezetésével hangzott el a nagyrészt kó- russzámokbó’ 'álló összeállítás, amely az ózdi járásból, Nekézseny község daloséletéről adott hírt az egész országnak. Egy híján negyven esztendeje tevékenykedik a községben Igó István helyi pedagógus, a község zenei, népdalokat és néphagyományt ápoló életének leglelkesebb mozgatója. Őt kérte a műsorvezető mikrofonhoz, tőle kaphatott a hallgatóság részletes tájékoztatást arról, miként is leit daloló, muzsikáló községgé Nekézseny, miként lett a dal, a népi muzsika életelemévé gyermeknek és felnőttnek egyaránt. És persze, szállt a dal, a vegyeskar, a gyermekkórus, a férfiszóló, a lányok furulyamuzsikája, a citerák hangja. Az adásidő kevésnek bizonyult akár csak a legfontosabb vonások felmutatására is. Éppen ezért — mint az adás végeztével hallottuk — legközelebb ismét Nekézsenyből jelentkezik e műsor, hogy a rádióhallgatók milliói mind többet ismerhessenek meg ennek a kislélekszámú. de népdalkultúrája nyomán nag’' hírű községnek daloséletéből. fljm) A népi művészet • ápolói Ha körbekérdeznék a népművelőket, de az utcai járókelőket is, hogy véleményük szerint, melyik a legnagyobb tömegeket megmozgató szakköri mozgalom manapság, minden bizonnyal úgy vélekednének, s nem is alaptalanul, hogy a díszítőművészet. Talán gyakorlati hasznossága teszi tömegméretűvé, talán a népművészet reneszánsza, ahogy az ember jól- rosszul, de mégiscsak igyekszik visszalopni köi’nyezeté- be valamit abból, ami egykor sajátos színfoltja, jellegzetessége volt a nehéz munkában önmagát megszépítő, önmagát kifejező embereknek. Ám azt hisszük, a díszítő- művészeti szakköri mozgalomban nemcsak ezt kell látnunk, bár kétségtelen, hogy elsősorban ez a minden emberben benne bujkáló széprevágyás mozgatja a népművészet reneszánszát. A díszítőművészeti szakköri mozgalom azonban azt is jelenti számunkra, hogy legnagyobb körben ezen a téren tudjuk bevonni a nőket — á kislányoktól egészen a nagymamákig — a népművelésbe, a közművelődésbe. A szakkörben való tevékenykedés ugyanis korántsem jelent csak tűvel és színes cérnával való öltögetést: egyrészt olyan alkalmakat jelent, amikor közösségben dolgozgathatnak, s beszélgethet-* nek, másrészt kutatják az eredeti, tiszta népművészeti hagyományokat is, ami megóvja őket attól, hogy egy deformálódott, eltorzított népi motívumkincset hagyományozzanak tovább. Megyénkben is — akárcsak országosan — jó tizenöt esztendőre tehető a népi díszítőművészeti szakköri mozgalom elterjedése. Talán ez a megünnepeletlen jubileum is késztette a közművelődés munkásait, hogy valamiféle * helyzetképet készítsenek a mozgalom jelenlegi helyzetéről. Nos, a kép meglehetősen vegyes; egyes járásainkban — -például az encsiben és a szerencsiben tízen felül működnek szakkörök, másutt pedig alig 1—2 a számuk. A szakkörök élén vizsgázott körvezetők vannak — ez jó. De korántsem megnyugtató a helyzet, ha arra gondolunk, hogy legtöbbjük már elég régen szerezte meg a szakkörvezetői képesítést, s a körvezetők utánpótlása a fiatalok köréből meglehetősen bizonytalan. Az elmúlt években például jószerével csak a mezőcsáti járásban szerveztek szakkörvezetői tanfolyamot — viszont a járásban meglehetősen kevés számú szakkör működik, ami újabb ellentmondása a mozgalomnak. Miként az is elgondolkoztató, hogy a szakkörökben meglehetősen kevés a nem fizikai dolgozó asszony. Hasonlóan problematikus a szakkörök anyagi fenntartásának kérdése is: működésükhöz igencsak szűkös anyagiak állnak rendelkezésükre, holott a munkák egy része a szakkör, s az őket fenntartó művelődési intézmény birtokában marad. A gondok, s a belőlük következő feladatok adottak. Ma még megyénket úgy emlegetik, mint ahol példásan szép hagyományai vannak a népművészet ápolásának. De a népi művészet megőrzéséért, továbbviteléért —, melyeknek kimagasló országos rendezvényei is vannak nálunk — valamivel többet kell tennünk. Mégpedig haladéktalanul. Cs. A. Feledy Gyula köszöntése Meleg hangulatú, baráti találkozón köszöntötték szerdán délután a Sajtóházban Feledy Gyula grafikusművészt, a Napjaink művészeti rovatának vezetőjét munkatársai, a helyi irodalmi élet képviselői, két napilapunk szerkesztői és újságírói, továbbá más barátai abból az alkalomból, hogy felszabadulásunk évfordulójára eddigi munkásságát kormányzatunk Kossuth-díjjal jutalmazta, A munkatársak és más tisztelők, barátok nevében Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője mondott köszöntőt. ISMERJÜK MEG MÉG JOBBAN! MARVÁNYSAJT Tehéntejből készül, francia eredetű sajt. Az érett, jó márványsdjtot kékeszöld penészeredet szövi át, hiszen a sajt jellegét a nemespenész alakítja ki. Kellemes, kissé csípős, enyhén sós izü sajt. Az ízhalást fokozza, ha vékonyra szeletelt retekkel, zöldhagymával és zöldpaprikával együtt fogyasszák. Újabban saláták elkészítéséhez is használják, a salátáknak igen jó izhatást biztosítva. Közvetlenül vagy vajjal keverve kitűnő reggeli és tízórai. Szendvics alapanyagként is használható. Alufóliába csomagolva, korong alakban kerül a forgalomba. 10 dkg ára 4,80 Ft Jó étvágyat kíván a Borsod megyei Tejipari Vállalat
