Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-06 / 80. szám
1978. április 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Postánkból Küldöttgyűlés Hét községben A Putnok és Vidéke Áíész a közelmúltban tartotta meg Hét községben küldöttgyűlését, ahol az igazgatóság elnöke, Horváth László számolt be az 1977. évben végzett munkáról, eredményekről és az elvégzendő feladatokról. Elmondotta többek között, hogy a szövetkezethez tartozó 15 község taglétszáma a terven felül 2839 főre emelkedett, a részjegyek értéke 400 ezer forintra, a célrészjegyeké pedig 486 ezer forinttal növekedett, s a termelési érték 119 millió forintot tett ki. A 4 millió forint nyereség lehetővé tette, hogy 700 ezer forint beruházást eszközölhettek. Ez évre 221 ezer forint beruházást terveznek. Szólt arról is, hogy a szakcsoportok létesítése és azok segítése révén elérték, hogy jelentősen növekedett a felvásárolt sertés, nyúl mennyisége. Tovább akarná borsodi szénbányászat egyik nagy gondja, hogy főfoglalkozású üzemorvosokat tudjanak biztosítani a bányák dolgozói részére. Ezért az illetékesek úgy határoztak. hogy részükre lakást juttatnak, s ez már egyfajta garancia a letelepülésükhöz. Edclényben, Özdon, Farkaslyukon, Putnokon és Bükk- alja ellátására Kflzincbarci- kán új otthonokat adtak ál Egy kis körsétára indultunk március 26-án Szerencsen. Eközben betértünk a Pepsi étterem—presszóba, ahol az emeleten foglaltunk helyet. Két üveg muskotá- lyos bort fogyasztottunk 100 forint 80 fillér értékben, s 102 forintot fizettünk. A felszolgálónk, egy barna férfi, egy forint 20 fillért visszaadott, majd — ez a borravaló — mondta, s le- ’ tett elénk 10 fillért. Ez a cinikus, sértő viselkedés engem is, asztaltársaságunkat is felháborította. A borravaló nem kötelező, de az ják növelni a növényi eredetű termékek felvásárlását is újabb szakcsoportok létesítésével, támogatásával. A kül'döttgyűlésen több hasznos javaslatot vetettek fel a küldöttek, majd a lemondás folytán megüresedett két igazgatósági tag helyére a több éves szakmai és politikai ténykedésük alapján, Juhász Imre és Lóri ncz József lett megválasztva. A' küldöttgyűlésen részt vettek a megye, a járás és Putnok nagyközség párt- és tanácsi vezetői is. Soós Ottó, az MSZMP Edelényi járási Bizottságának első titkára hozzászólásában elismerését fejezte ki a szövetkezet valamennyi dolgozójának, vezetőségének, az 1977. évben végzett jó munkáért, eredményes tevékenységükért. M. T. Bánréve a főfoglalkozású üzemorvosoknak. Bizonyára ezzel az üzemegészségügy javulásában is eredményes változás, javulás várható majd. Szénbányászati vállalataink tovább folytatják a kormány bányászlakás-alcciójá- nak teljesítését, s 1978. évben várhatóan 500—520 bányászcsalád jut lakáshoz. B. I. udvarias kiszolgálás, úgy gondolom elengedhetetlen egy vendéglátó helyiségben. Ezt azonban nem tapasztaltuk, s az asztalunkon a terítő vizes, piszkos volt, a hamutartó pedig tele csikkel. Az biztos, hogy még egyszer itt nem leszünk „vendégek”. Inkább a vasúti restibe ülünk le beszélgetni, iszogatni, ahol kedves, előzékeny a kiszolgálás. Kisvárdai Tibor 1142 Budapest, Tatai u. 85. sz. A Miskelci Bőripari Szövetkezei közgyűlése Április 2-án, vasárnap tartotta közgyűlését a Miskolci Bőripari Szövetkezet a BAÉV munkásszállójának éttermében. Juhász István elnök, Győr fi Lás-óné főkönyvelő aaott számot az 1977. évi gazda-ági, és társadalmi tevékenységről, a tavalyi mér- legrő’ majd a felügyelő bizottság ismertette véleményét az 1977. évi gazdálkodásról. 1977-ben az elért fejlődés számokban, . százalékokban kimutatható, bizonyítva g ' szorgalmat, a küzdelmet az objektív hátráltató tényezőkkel és a saját hibákkal szemben .is. Az éves tervet 99,3 százalékra teljesítették. Javult az egy főre jutó termelési érték; 147 ezer forintról 154 ezer forintra, 8 százalékos volt a bevételi növekedés. Növekedtek a személyi jövedelmek. Az átlagjövedelem elérte a 31 728 forintot, ösz- szesen 316 ezer forint nyereséget tudtak szétosztani. Emelkedett a munkaverseny színvonala, jól dolgoztak a szocialista brigádok, a kilenc kollektíva közül heten elnyerték a címet. Részt vettek a fiatalok az Alkotó ifjúság pályázaton, úgy, hogy,egyik fiatal dolgozójuk megyei szintén az első helyre került és részt vehetett az országos versenyen. A lább-lijavításban is lemaradás mutatkozik. Nagyon dicséretes az a törekvés, hogy gyorsjavító cipőszalonokat hoznak létre, a diósgyőri városközpontban már egy működik, nemsokára elkészül a Vologda városrészben egy másik szalon is. Közismert, hogy a bőrön- dösök és a cipészek több mint másfél esztendeje egyesültek, a kezdet nfehéz volt —, mint a beszélgetés során Juhász István elnök megjegyezte — túl vannak a személyi problémákon, az ügyeket sikerült megnyugtatóan rendezni, s ehhez hozzátette Csillám Ferenc párttitkár is, hogy a „házasság” bevált. A felügyelő bizottság- úgy értékelte az 1977. évi gazdasági munkát, hogy az pozitív volt, ugyan az eredmények némileg csökkentek, de 1978 már mutatja a javulást. Tízből kilencen — Kedveském, iborkamag kapható-e? A kérdést az a fekete fejkendős, bőszok- nyús, ködmönös nénike teszi fel, aki Aszalóról érkezett. Megnyugtatják, nem fáradt hiába. Amikor megkap mindent ( az uborkamagon kívül petrezselyemmagot és rágcsálók ellen mérget is vásárolt), kibogozza csomóra kötött zsebkendőjét, s ebből az ősi pénztárcából fizeti az ellenértéket. Megszólítom. — Volt mór itt máskor is a nénike? Rámnéz. Kicsit csodálkozik; ugyan miért kérdezem? Azért a választ nem halogatja. — Mindig idejárok vásárolni, kedveském. Aszaló nincsen messze, s a környéken ez a legközelebbi mezőgazdasági bolt. — Ezek szerint kialakult vásárlóközönsége van a boltnak? Ezt már a szikszói mezőgazdasági szaküzlet vezetőjétől, Szőllősi Jánostól kérdezem. — Azt hiszem, igen. Van egy vonzáskörzetünk, Alsóvadász, Homrogd, Rásonysáp- berencs, Aszaló, hogy csak néhány községet említsek. Ezekről a helyekről általában hozzánk járnak vásárolni mezőgazdasági eszközöket. Szikszó központjában (igaz, kissé elrejtve a szakmunkásképző iskola mögött), a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 1973 óta üzemelteti a szóban forgó szaküzletet. A bolt forgalma évről évre növekedik, amit nemcsak a vásárlók emelkedő száma jelez, hanem a javuló, bővülő áruválaszték is. Bizonyságul azért megkérdezem: — Jelen pillanatban milyen az ellátásuk? — Nem panaszkodhatom. Egy-két hiánycikk akad ugyan, de döntő többségben ki tudjuk elégíteni a vásárlók igényeit. — Mi az, ami leginkább hiánycikk? — A miskolci kapa. Nagyon keresik. Régen 24 forint volt az ára, most 70—80 forint körül van, de most sincs belőle. Helyette egri kapát vehet, akinek kapa kell. — A tavasz a magvetés időszaka. Vetőmagból van elegendő? — Százhúszezer színes tasakkal kaptunk. Minden zöldségféléből tudunk magot adni. — Tehetek próbát? Például bimbóskel kapható-e? A vezető névét. — Kapható. Sőt, még zöldségkülönlegességeket, például patisszont is tudok adni. De ha hiánycikket keres, akkor elmondom, hogy a takarmányfélék közül a muhar és a tavaszi bükköny hiánycikk. Persze az is igaz, ezeket korántsem keresik annyira, mint a sárgarépát, káposztát vagy a paprikamagokat. A boltot piaci napokon, kedden és pénteken látogatják legtöbben, de különösen most, tavasz idején (vetőmagért, műtrágyáért, növényvédő szerért) más napokon is van vevő bőven. Az évi forgalmuk 1976- ban 900 ezer forint volt, tavaly pedig már elérte a másfél millió forintot. Amíg a boltban voltam (röpke 15 percig és nem piaci napon), megszámoltam: tíz vevőt szolgáltak ki. Véletlen volna? Alizból kilenc „vásárfiával” távozott. (hajdú) Üj otthonhoz jutottak Nem sértő viselkedést vártunk... „Viskóból palotába” A szakmunkástanulók új otthonában, Kazincbarcikán Alkalmi földrajzóra az új kollégium könyvtárában. Kazincbarcikán, a 105. számú Lékai János Ipari Szakmunkásképző Intézet új kollégiumának homlokzatán vörös és nemzeti színű zászlókat suhogtat a szeszélyes tavaszi szél. Az intézet négy. száz leendő szakmunkása a forradalmi ifjúsági napok tavaszbontó eseménys oroza- tának már 50 millió forintért épült és berendezett új kollégiumában, csupán legmerészebb álmaiban remélt, szép környezetben lehetett részese. Az avatás eseményéről alig több, mint egy hete adtunk hírt, s most' arra kerestük a választ, mit is nyújt lakóinak az új kollégium, hogyan érett tetté a társadalmi összefogás gondolata? Vélemények, felső fokon A H-betűt formázó négy-, illetve ötszintes épület egyik virágokkal övezett, csupa- üveg folyosóján sünpedős fotelekben ülve találunk néhány kollégistát. Megszakítjuk a beszélgetést. Sóvári Béla és Pék Frigyes műszerész tanuló. Varga Miklós szerves-vegyianyag gyártó szakmunkásnak készül. Egymás szavába vágva válaszolnak a kérdésre: — Hogy tetszik új otthonuk? — A különbséget zongorázni sem lehet, ég és föld! A régi „viskóból” valóságos palotába kerültünk — mondják.— Szobájukba invitálnak egy kis mustrára. A szokásos vaságyak helyett négy kárpitozott heverő, beépített gardróbszekrények modern vonalú íróasztal. Varia polcok a falon, békésszent- andrási szőnyeg a melegpadlón. Hát még a társalgók, a tanulószobák, a klubhelyiségek! A berendezés nem egyszerűen szállodai színvonalú, de kényelmes, otthonos is. Ebben a bőkezűen felszerelt, esztétikus környezetet nyújtó kollégiumban minden feltétel adott a színvonalas klub- és szakköri élethez. Nyolc színes televíziót kaptáit, a kollégium könyvtára pedig a réginél majd háromszor nagyobb helyre került. Miklós és Frigyes rakamazi, Béla Üjcsanálosról került a szénbányáktól örökölt ormosbányai kollégiumba, s onnan költözhettek most ide. Lezárult a vándorélet Dr. Czaga György igazgató: — 940 nappali tagozatos tanulónk közül 418 a vidéki bejáró. Kollégista fiaink Or- mosbányáról, egy régi munkásszállóból; lányaink a Borsodi Vegyikombinát munkásszállójáról jöttek ide. A városban ez a tizenhetedik tanévünk, bizony ez idő alatt sokat „csavarogtunk”. Volt kollégiumunk Leninvúrosban, Sajóbábonyban. Berentén. az omladozó kürityáni kastélyban és Kazincbarcika munkásszállóin, vagy öt helyen. Most végre otthonra leltünk. Olyan otthonra, amely méltó fiatal, szocialista városunkhoz és az iskolához. Az intézetben 10 szakma utánpótlását nevelik: vegyianyaggyártó, villanyszerelőműszerész és szerelőipari szakmunkásokat. Hogy milyen színvonalon, arról az országos szakmai és tanulmányi versenyeken elért előkelő helyezések, a megye kollégiumi versenyének arany oklevele, a kiváló címet többszörösen elnyert aranykoszorús ifjúsági klub, az Olvasó munkásért pályázat idei első helyezett kollégiumi könyvtára, s a KISZ KB 1975-ben. majd 1976-ban adományozott Vörös vándorzászlaja tanúskodik. Dr. Vékony Ernő, az MSZMP városi bizottságának első titkára így beszél az intézet szerepéről: — Városunk vezető testületéi az avató ünnepségen Kazincbarcika címerével ékesített fehér se. lyemzászló adományozásával ismerték el az intézet tanulóinak önzetlen munkáját, Evek óta segítették a város villamosítását, óvodákat, iskolákat és bölcsődéket patronálnak. Anyagiakban sem csekély társadalmi munkájú, kát tudatos politikai eredmények kísérik. Sok ifivezetőt ad az intézet az úttörő- mozgalomnak; az intézetben vált közösségi, mozgalmi emberré, érett politikai vezető, vé a város, a megye KISZ- bizottságainak, s a környező nagyüzemek társadalmi szer. vezeteinek sok vezetője, politikai munkatársa. Knopp Józscfné, az intézet KISZ-bizottságának titkára megerősítette Vékony Ernő szavait, több tucatnyi nevet sorol, majd sebtében készült kimutatást tesz elém: eszerint a kollégium építésén, átadásán 2500 munkaórát dolgoztak a villany- szerelő, a lakatos és a festőmázoló tanulók, a 35 K1SZ- alapszervezet 648 tagja — együtt a KlSZ-en kívüliekkel. Közös érdekből Csalódik aki azt hiszi, hogy a kollégium születése bonyodalmaktól mentes folyamat, a társadalmi összefogás „diadalmenete” volt. — A kollégium ügye legalább tízszer bukott el, de szerencsére eggyel többször mindig sikerült talpra állni — mondja dr. Czaga György igazgató most már jókedvűen. Közel egy évtizede vetődött fel a Munkaügyi Minisztériumban a kollégium megépítésének szükségessége, de elegendő pénz nem állt rendelkezésre. A döntő fordulat öt éve következett, amikor a városi pártbizottság erőteljes politikai agitációja nyomán a minisztérium 12 milliójához a Borsodi Vegyikombinát 2? millió forintot adott. Ez volt a gyorsan kibontakozó társadalmi összefogás alapja. Sikerült megnyerni a kollégiumépítés ügyének az ■ Eszakmagyaror- szági Vegyiművek vezetőit, majd a tőlük kapott hárommilliót újabb hárommal egészítette ki a Magyar Villamosipari Tröszt és az Északmagyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat. A beruházás irányítására Körtvélyes István, a BVK igazgatója vállalkozott, megnyerte e munkára a kivitelező BÁÉV-et, amely a VEGYTERV terveinek megvalósításával gondos, jó munkát végzett. A BVK igazgatója szerint a kollégiumépílés ügyének sikere mindenekelőtt az érdekek közösségével magyarázható. Hiszen az iparvállalatok többségének csupán „jótékonykodásra” aligha futná erejéből. A BVK 11,3 milliárd forintért épülő új PVC—III. gyára nemsokára munkába áll, s már az építés kezdetén nyilvánvaló volt, hogy időben gondoskodniuk kell a szakmunkás- utánpótlásról. A három évfolyam tanulóinak több mint fele a BVK munkása lesz. 110-en kötöttek szerződést az Eszakmagyarországi Vegyiművekkel, 90 szakmunkást var Barcikáról az ÉMÁSZ és a hőerőmű, néhányukat pe. dig a vízügy. Nem mindegy, mit tud majd az utánpótlás, milyen körülmények között nő fel a jövő szakmunkásnemzedéke, u korszerű termelőberendezések irányítói, karbantartói. Közülük legtöbben — mint például az ötgyermekes Al- bert-telepi bányászcsaládból származó első éves Kosztyó Marika is — hátrányos körülmények közül kerülnek az iskolapadba. Am ébben a kol_ légiumban módjuk nyílik behozni a kényszerű elmaradás minden hátrányát, művelt, teljes embert, igényes munkást nevelő otthonra lelnek. Kovács György Attila
