Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
1978. április 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 E zekben a napokban is — a proletariátus nemzetközi ünnepére készülve — mindkét kezünk dologgal van tele. A mindennapok feladataival, örömeivel, gondjaival és egyben a holnap, a távolabbi jövőnk terveivel vagyunk elfoglalva. Egy-egy hír határainkon túlról — és különösen május 1. közeledése — osztálytestvé- reink, a felszabadulásukért küzdő népek sorsát is gondolatunkba idézi. A nemzetközi méretű osztályharc részesei vagyunk mi is, a magunk erejével, képességével. Az elsődleges feladatunk ebben a világméretű küzdelemben, hogy a magunk területén helytálltunk. Ezért és így lehet az természetes, ha ezen a nemzetközi ünnepen- a saját dolgainkkal is foglalkozunk. Pártunk Központi Bizottsága alig egy hete fejezte be a XI. kongresszus határozatai megvalósulásának átfogó értékelését, további feladataink kijelölését és az elismerő szavak mellett egyben figyelmeztette népünket néhány gondunkra. M; tagadás, az elismerés jólesik. Nagy öröm, őszinte büszkeség úgy gondolom, valamennyi miskolci becsületes ember számára. hogy az elmúlt évben végzet munka, a NOSZF 60. évfordulójára kezdeményezett munkaverseny győzteseiként a Lenin Koászati Művek a jubileumi zászlót, négy vállalat a KB oklevelét. három vállalat pedig a megyei pártbizottság oklevelét vehette át az elmúlt héten. Ezek az elismerések, a kitüntetések viselése nem csökkenti, hanem növeli felelősségünk -t, hiszen a Központi bizottsági ülés megállapításai, intelmei nekünk is szólnak. A város dolgai összességében jó irányba haladnak, a termelő üzemek a korábbinál eredményesebben tevékenykednek. Miskolc és környéke lakóinak élet- és munkakörülményei sokat javultak. Ezzel együtt joggal lehetünk néhány dologgal szemben türelmetlenek, hiszen ahhoz képest, ahogy szeretnénk. amilyen lehetőségeink vannak, nem tesszük meg mindig, mindenütt azt, ami és ahogy elvárható, sőt szükséges is lenne. He áttekintjük a legutóbbi — az 1075-ös városi pártértekezlet óta eltelt — éveket, jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy az akkor megjelölt legfőbb célok megvalósításában előbbre jutottunk, vagy a megoldás útján vagyunk. A város termelési szerkezete tovább fejlődött, a munkafolyamatokat köny- nyebbé, emberibbé és termelékenyebbé tudtuk tenni, ipari üzemeink környezeti ártalmai jelentősen mérséklődtek. Mindez nemcsak a város termelőerőinek a népgazdaságban betöltött szerepét növelte, hanem nekünk, a város lakóinak is új. kedvezőbb feltételeket teremtett. Az LKM nemesacél-hengerműve, mely felváltotta a századeleji régi finomhengerművet; az új cementgyár, amely egy több évtizedes elavult gyártástechnológiát cserélt korszerűre; a húskombinát. az új kenyérgyár, amelyek a lakosság biztonságos élelmiszerellátását oldották meg, egyben az ott dolgozók munkakörülményeiben is hatalmas változásokat hoztak létre. Nem kevésbé jelentős, hogy — kemény tandíj árán. de*— új korát éli a városkörnyéki szénbányászat, Európa egyik legkorszerűbb 'bányaművelése folyik a Lyukó-völgyben. önmagát átalakítva, a hagyományos technológiát nagyipari rendszerré formálva, egy új építőipar teremtődött és fejlődik a városban. amely a legkorszerűbb ipari beruházásokra, dinamikus városépítésre, a modern építészeti termékek, közénületek, közműveit, utak létrehozására képes. Elkezdődött a közép- és kisüzemek. a tanácsi, vállalatok, az ipari szövetkezetek centralizálása. koncentrálása és legtöbbjük modernizálása. Az üveggyár korszerű eszközökkel exportképes termékek gyártására vált képessé, a közlekedési vállalat, a meMindkét kezünk dologgal van tele írta: Drótos László, az MSZMP Miskolc városi Bizttisápoak első titkára gyei és á városi vízművek új telephelyet, az ÉPFU komplextelepet, a volt VI- MELUX Vállalat, a gyerekkocsigyár a MEDICOR nagy-- vállalatban, a Műanyagfeldolgozó Vállalat a Borsodi Vegyiművekben új ..gazdát” és új, hatékonyabb termékprofilt kapott. Döntés született a Diósgyőri Gépgyár fejlesztésének irányára, és épül a Lenin Kohászati Művek új kombinált technológiájú acélműve. Egyre keresettebbé válnak a December 4. Drótművek termékei, amely egyúttal további fejlesztést is sürget. És sorolhatnám hosszan tovább. Gyakorlatilag nincs a város 115 termelőüzeme közül egy sem, amely ne élné át újjászületését. De nemcsak a termelőeszközök. berendezések, hanem az azt irányító emberek tapasztalata, ismerete. az egymás közötti kapcsolataik, az egész termelési szervezet újjászületik, a „születés” minden örömével és fájdalmával, sikerélményével és csalódásával. Ezek és az egyéb más munkahelyeket teremtő, vagy átalakító intézkedések — a szolgáltatás, az igazgatás fejlesztése, iskolák, egyéb intézmények telepítése — a város foglalkoztatási struktúráját, társadalmi szerkezetét egyaránt a céljainknak megfelelő irányba módosítják. Hol, miben van akkor e téren a gond, mivel nem lehetünk elégedettek? Nem vagyunk megelégedve e nagyarányú munka végrehajtásának tervszerűségével, a végrehajtás ütemével, esetenként minőségével, és e munkán belül a komplex szemlélet még mindig gyakran előforduló hiányával. E dolgokban az egyéni munkánkkal, fegyelmünkkel szembeni személyes igényességünk ma még gyakran alatta marad a társadalom által támasztott jogos igényeknek. Mire gondolok? A termelőmunkában, de különösen beruházásainknál az elfogadhatónál több a tervezési tévedés, gyakori a munka végrehajtását gátló, azt keresztező tényező, nemritkán értelmetlenül felcseréljük a munkák sorrendjét is. Ez a szakmai irányítás, szervezés színvonalára nézve jelent kritikát, mint ahogy a lakás faláról leváló tapéta, a hanyagul felszerelt villany- kapcsoló, a tonnaszámra hengerelt rossz méretű acélszelvény, vagy az emberi fogyasztásra alkalmatlan húsipari termék, az érintett helyi szakmai vezetők és a munkások felelősségének, igényességének, szakmai presztízsének hiányát is érzékelteti. A végrehajtás ütemével kapcsolatos türelmetlenségünk szintén jogos, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt években itt Miskolcon megvalósított konkrét termelésigazdasági feladataink közül az volt a „kivétel”, amely határidőre elkészült. A Diósgyőri Gépgyárban, az építőipari vállalatoknál, különösen távol esett egymástól a vállalkozási és teljesítési határidő. Nem ritkák az olyan fejlesztéseink, beruházásaink, amelyek fél éveket, éveket késnek a tervezett határidőkhöz képest. Ami pedig a komplex gondolkodás esetenkénti hiányát illeti, erre is több példát hozhatnánk. Ezek közül egyet1 említek e helyen, azt. hogy egy-egy gazdasági feladat megoldása serán az eddigieknél jobban kell a végcélra figyelnünk. Maradva a beruházási példáknál: a nemesacél-hengerművet. a húskombinátot, a kenyérgyárat megépítettük, de mivel — rosszul értelmezett megtakarításból — elhagytunk néhány kiegészítő berendezést, így azokat a termékeket, amelyeket elvárnánk ezektől a korszerű termelőberendezésektől, nem képesek adni. A mennyiséget igen. a minőséget azonban nem. Pedig nyilvánvaló, hogy ez utóbbira lenne ma egyre inkább szükségünk. Felvetődik a kérdés: lehet-e hibáinkat, ellentmondásainkat csökkenteni? Meggyőződésem, hogy igen! És nemcsak hiszem, de helyi példákkal is bizonyítva érzem. Itt van például a múlt évi lakásépítés: 1977-ben első esetben teljesítette úgy építési feladatát a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, hogy év végéig valamennyi lakás beköltözhető volt. Kellő elő- gyártást és épületszerelést végeztek 1975-ra, miközben — egyebek mellett — két olyan jelentős közintézményt adtak át — minőségileg alig kifogásolható állapotban —, mint a Vasas Művelődési Központ és az ■ új pártszékház. Lehetne a győztes, a jubileumi oklevelet most átvett szocialista brigádok jó példáját is említeni. | a kutatjuk a jó példák magyarázatát, s a rosszak okát, végső fokon odajutunk, hogy a végrehajtásban dolgozó egyéneken, vezetőkön, szakembereken. azok szemléletén, fegyelmén, hozzáértésén és lelkiismeretén sok minden múlik. Nagyon igaz. és a miskolci viszonyokra is igen találó tehát a Központi Bizottság értékelésének az a szakasza, mely szerint „az eddigieknél is nagyobb súlyt kell helyezni a végrehajtás megszervezésére és az ehhez szükséges személyi feltételek megteremtésére”. A gazdasági építőmunka eredményessége pártunk munkájának ma központi kérdése; különösen érvényes ez egy ilyen ipari centrumban, mint városunk és környéke. Ezt azonban mindig társadalmi törekvéseink: a minél teljesebb szocialista emberi élet megvalósítása, a, jólét, az életszínvonal emelése eszközeként fogtuk fel. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk Miskolc életét, itt is nyomon követhető a fejlődés. Különösen vonatkozik ez a személyi jövedelmekre, az élet anyagi feltételeinek változására, a már említett munkakörülményekre. Miskolcon a nagyüzemi munkások jövedelme a XI. kongresszus óla mintegy 26 százalékkal nőtt, jelentős központi béremelés történt az oktatási és kulturális, az egészségügyi ágazatokban, a villamosenergia-iparban. a köny- nyűipar egyes ágazataiban. Emelkedtek a nyugdíjak, és egyéb szociálpolitikai intézkedések történtek. Városunk kiskereskedelmi forgalma 32 százalékkal nőtt, az áruellátás kiegyensúlyozottabbá vált. összesen 7369 új lakás épült, rohamosan nőtt a városkörnyéki víkefidtelkek, személy- * gépkocsik száma, a rádió, televízió, a háztartási gépek már szinte számbavehetetle- nek. Nyugodt, az alkotómunkához alkalmas politikai légkörben dolgozhatunk, a közrend, a közbiztonság összességében kielégítő. Mindezeket végiggondolva, a legvisszafo- gottabb minősítéssel is azt mondhatjuk: soha ne legyen rosszabb. A pártnak éppen ez a legfőbb törekvése, hogy egyetlen elért vívmányunkból ne kelljen jottányit sem feladni, sőt az a cél, hogy népünk életszínvonala egyenletesen és folytonosan emelkedjék. Elégedettek lehetünk-e ezzel kapcsolatban Miskolcon? — tehetjük fel a kérdést. Ügy gondolom, nem. Nagyon sok még a tennivalónk. Változatlanul feszítő társadalmi órob- lémánk ma is — és még várhatóan nagyon sokáig — a lakáshiány. Ez év első negyedévének végéig az igénylések száma elérte, illetve meghaladta a 20 ezret (a korrigálásokat is iigyelembevéve, három év alatt ez mintegy hétezerrel nőtt). Több ezerre tehető a szociális szempontból alkalmatlan, és növekszik az állagában romló lakás. Ez önmagában is óriási gondja a városnak. De nem elég „csak" lakást építeni. Meg kell szüntetni az elmúlt évek elmaradásait, meg kell akadályozni újak keletkezését a lakótelepek kapcsolódó létesítményeiben, a gyermek- és egészségügyi intézményekben, a kereskedelmi és szolgáltató ' egységekben. Nem elég csak komplex lakótelepet létre- kozni, hanem korszerű városfejlesztést kell megvalósítani, amelynek eredményeként Miskolc képes eleget tenni annak, hogy Észak-Ma- . gyarország kiemelt felsőfokú központja legyen, és emellett lakóinak a szolgáltatások legszélesebb körében, a kulturális igényeket is kielégítő otthont tudjon nyújtani. Mindehhez természetesen a felismerés, a megoldásra irányuló szándék kevés. Ezekhez sok-sok pénz kell és mivel ezzel nem rendelkezünk korlátlanul, még hosszú időre van szükség. A feladatok rangsorolásában, a megvalósítás ésszerűségében azonban ma még nagyon sok hasznosítható tartalékunk van. Ha mintegy varázsütésre egyik pillanatról a másikra megteremtődnének további anyagi feltételeink, még akkor sem mondhatnánk magunkénak a „teljes boldogság városát”. Gondjaink ugyanis nemcsak anyagi természetűek. Formálódnia kell a város több mint 200 ezer lakosának szemléletben, gondolkodásban, saját jogos társadalmi elvárása érdekében. Igaz. elindult egy egészséges fejlődés, de még csak elindult! Fokozatosan növekszik a miskolciakban a városért érzett felelősség, a város értékeinek becsülése, gyarapítása, az egészséges lokálpatriotizmus, aminek számos szép példája van. Igazán azonban még nem nőttünk fel városunkhoz, nem éljük megfelelően mai lehetőségét sem. Valamennyiünk gondja, hogy különösen az új városrészeken. de nagyon sok munkahelyen is „egymás mellett’’ és nem „együtt" élünk, az egészséges emberi kapcsolatok, a szükséges társadalmi érintkezések nehezen alakulnak ki. A nagyon jelentős fejlődés ellenére a lakosság kulturális érdeklődése, önművelődése még ma is szűkkörű. Jelentős szerepük- és felelősségük van mindebben a társadalmi és tömegszervezetek. a tanácsi és gazdasági szervek, intézmények vezetőinek. E helyzet változtatása érdekében a város növekvő számú értelmiségi rétegével szemben is nagyobb igényt kellene támasztanunk. Jobban be kellene vonni a lakosságot a város gondjainak megismerésébe, terveinek kialakításába. hogy még tudatosabban. nagyobb elkötelezettséggel lehessen a megvalósítás részese, a megvalósultak védelmezője. Meggyőződésem, hogy a miskolciak közérzetét ma jobban befolyásolják a tudati és társadalmi jellegű helyi problémák, mint valóságos anyagi, tárgyi pótolnivalóink. Így tehát egyáltalán nem lehet „másodlagos” az e területekkel való foglalkozás. Nem lehet már csak azért sem, mert a város dolgozói általános és szakmai műveltségének mai gondjai hovatovább korlátjaivá válhatnak — néhány helyen talán már azzá is váltak — a rohamosan korszerűsödő anyagi termelésnek is. A miskolci pártvezetést e kérdések foglalkoztatják ezekben a napokban. amikor a Központi Bizottság legutóbbi határozata szellemében városunk helyzetét tekintjük át. Tisztában vagyunk ‘azzal is, hogy ezek helyes megválaszolása, a feladatok megoldása a pártmunka. a pártirányítás és ellenőrzés színvonalában. a pártmunka módszereiben városunk minden területén fejlesztést, javítást igényel. Tudjuk és vállaljuk ezt. Ezért mondiuk most — és igaz —, hogy a munka ünnenén mindkét kezünk dologgal van tele. Igényességünknek, .türel- 'metlenségünknek” határo- zottabbnak kell lenni, elsősorban önmagunk és környezetünk munkáiéval' életével szemben — leeven munkahelyünk a nagyüzemekben a közlekedésben, a kereskedelemben, a szoleáltatások területén, a tervezőasztalnál a tanulópadnál tanácsi, vagy nártapparátusban. A párt Központi Bizottsága joggal hangsúlyozza: .szűségesr ek tartia a végrehajtás gyengeségeinek önkrtMkuc vizsgálatát. a munka mö<y4avt*ását minden szinten ’’ Erre van szükség a megyeszékhelyei^ Miskolcon is.
