Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. április 30., vasárnap Műtere msarokban Szanyi Péter, a Debrecenbe készült plasztikával. Az út messziről vezet Varga Éva, a pártbizottsági székház relifjének mintázása közben. (Herényi László felvételei) Négy hete áll készen a Borsod megyei Pártszékház bejárati falán a fehér süttői mészkőből faragott, csaknem húsz négyzetméteres relief. A béke gondolatát, a békés épí­tést hirdéti: álló férfialak feltartott karja mellett ga­lambraj, mintha zászló, vagy kendő lobogna. Alkotója Var­ga Éva miskolci szobrász- művész, aki meghívásos or­szágos pályázaton nyerte el a megbízást a relief megalko­tására. A pályázatnak vi­szonylag sok kötöttsége volt, legjobban Varga Éva értel­mezte a pályázók közül a fel­adatot. Ez első nagyobb köz­területi alkotása. Varga Évával most az új Derkovits Gyula utcai mű­vésztelepi lakásban, illetve műteremben beszélgetünk. Az eszmecsere harmadik részt­vevője Szanyi Péter szobrász- művész, Varga Éva férje. Kö­zel két és fél évvel ezelőtt Péter és Éva cimmel mutat­tuk be a Miskolcon akkor még viszonylag szűk körben ismert művészházaspárt. Ak­kor még a szűkös, korszerűt­len régi művésztelepi lakás­ban éltek, és akkor alapoz­ták még — rövid egy eszten­dővel ideköltözésük után — miskolci élftűket. Még nem voltak egészen otthon a kör­nyezetben. Most arról beszél­getünk. mi minden történt e rövid két és fél év alatt. — Alapjában a pártbizott­sági székház falára készített relief töltötte ki leginkább az időmet. — mondia Varga Éva. — 1976. májusára kellett a pályázatot beadni. Aztán jött a hosszú munka a szoborról. A ginszöntést Péterrel ketten csináltuk. Csak érdekesség­ként említem, hogy harminc mázsa agyagot és tizenöt má­zsa gipszet kellett megmoz­gatnom. Jöttek az izgalmak aztán, amikor a Képzőművé­szeti Kivitelező Vállalat el­készítette a kőfaragásokat és felraktuk az épület falára. Közben természetesen mással is foglalkoztam. Volt kama- rakiállításom Miskolcon a Mini Galériában, Cirkusz címmel; ezt az anyagot Haj­dúböszörményben is bemu­tattam, most pedig arra ké­szülök, hogy augusztus 27-én Hódmezővásárhelyen mutas­sam be újabb munkáimat. Hódmezővásárhelyhez sok szál fűz, korábban díjat is nyertem ott. Érdemes megemlíteni, hogy Varga Éva Miskolcon is nyert díjat: az 1977-es mis­kolci téli tárlat nagydíját. Ugyancsak 1977-ben elnyerte a megyei KISZ-bizottság dí­ját, részt vett a Fiatal Mű­vészek Stúdiójának fővárosi kiállításán, a hódmezővásár­helyi őszi tárlaton, Sopron­ban az első magyar érem- biennálén, a FIDEM tárlatán a Budavárt Palotában, a sal­gótarjáni tavaszi tárlaton és egy besztercebányai kiállítá­son, Részt vettem a Kulturális Minisztérium kiküldetésében egy egyhónapos lengyel ta­nulmányúton — folytatja Varga Éva. — És a hódme­zővásárhelyi tárlat mellett egy leninvárosi köztéri szo­borpályázatra is készülök most. Ez is meghívásos pá­lyázat. Elég sok a meg~ hívás, a kiállítási lehetőség, nehéz is mindnek eleget ten­ni A beszélgetés során szóba került, hogy a szobrász mun­kába bizony lassú, hosszadal­mas. a szorosabban vett al­kotómunkán kívül sok az előzetes szervezés, az anyag- beszerzés sok gonddal jár. A kivitelezés nemcsak gondok­kal teli, hanem hosszadalmas, a munkák sokszor átnyúlnak egyik esztendőből a másik­ba. vagy éppen a harmadik­ba. Ehhez kapcsolódik Sza­nyi Péter: * — Amikor legutóbb be­szélgettünk, még csak terv volt a zalaegerszegi és deb­receni nagyobb szabású köz­téri munkám, de most ebben az évben már mindkettő felállításra kerül. Sőt ebben az évben állítják fel előre­láthatóan a margitszigeti Nagyszállóban is egy szobro­mat, egy fürdőző nőt. (A szo­bor gipszváltozatát meg is néztük a műteremben: egy pádon ülő nőalak, széles ka­rimájú kalappal, amint für­dőzés után, ernyedten pihen.) Egy díszkuiat készítek Le- ninváros egyik terére, egy csőplasztikát. Várhatóan 1979-re elkészül ez is, de na­gyon sok utánjárás van még, például a krómacél csövek beszerzése. Ez a díszkút kő­vel kiképzett térségben áll, a csőrendszere négy méter ma­gas és alulról kap majd meg­világítást. (A kis méretű ma­kett is jól érzékelteti az arányokat, az új, modern városhoz illő majdani tér­elemet.) A legfontosabbról még nem szóltunk. Pedig leg­utóbbi találkozásunk óta tör­tént. Péter és Éva átköltöz­tek 1977 májusában az új műtermes lakásba. Jóllehet, összehasonlíthatatlanul job­bak a körülmények, a műte­remgond és főleg a raktáro­zási gond előreveti az árnyé­kát. Nem arról van szó, hogy két ‘ szobrász nem fér meg egyetlen műteremben, bár nem a legjobb megoldás, de ők nem elkülönülni akarnak, hanem térség kellene szá­mukra az anyag és a kész­munkák raktározásához. Pil­lanatnyilag még nem szorító ez a gond, de fenyegető. Nézelődünk a műteremben. Érmek, érmek, érmek, mind­ketten igen sok érmet csi­nálnak. Szanyi Péter mosta­nában készült el a Mezőkö­vesd városáért elnevezésű emlékplakettel, meg a ha­sonló emődivel. Elszállításra vár a műteremből Varga Éva Simonyi óbester című bronz reliefje — ezzel nyer­te tavaly a miskolci nagydí­jat —, hogy a miskolci gyermekkórházat díszítse. Az otthonteremtésről, az új élet alapozásáról írtunk két és fél évvel ezelőtt. Mint a fentiekből kitűnik, munkál­kodtak közben derekasan. Szanyi Péter. több. közéleti funkciót is vállalt emellett. A Fiatal Művészek Stúdiója hattagú országos vezetőségé­nek lett tagja, ugyancsak ve­zetőségi tag a Hazafias Nép­front helyi bizottságánál, és néhány hete. a környék la­kóinak bizalmából időközi választáson a városi tanács tagjává választották. Képző- művészeti és egyéb közéleti szerepe egyre jelentősebb. Ezek mellett szobrászszakkört vezet a Gárdonyi Géza Mű­velődési Házban és előkészí­tő tanfolyamot ugyanott a Képzőművészeti Főiskolára készülők számára. Péter és Éva most már itt­hon van Miskolcon. Egyenle­tesen fejlődő művészi tevé­kenységük, szorgalmuk, sok irányú érdeklődésük, alkotá­saik értéke megteremtette számukra a biztos társadalmi hátteret. Munkájuk, tevé­kenységük már szervesen kapcsolódik Miskolc művé­szeti és közéletéhez. Otthon vannak. Korábban ezt írtuk róluk: „Fiatalok még, s min­den bizonnyal megismeri őket hamarosan a? érdeklődő közönség". Ügy tűnik, ez a jóslat nem volt megalapozat­lan. Benedek Miklós Délidő. A két dombsor közé Deekeiodött Árion csak az iskola környékén eleven az utcakép: gyerekek szorgos- kodnak a pártház előtti Kis téren, játszanak az iskola­udvaron, s lejjebb, az ovoua- udvaron Körjátékra énekel­hetnek a picik, de hangjukat elnyeli a távolság. Majdnem azt írtam: élet­kép Arlón, 1978 ta vaszán ... Csakhát ennyi korántsem lenne igaz, legalábbis ko­rántsem tenne teljes a kép. A férfiak Ozdra járnak, a Konászati Üzemekben kere­sik meg a mindennapira va­lót. Azt mondta érről Takács Sándor, az arlói Általános iskola igazgatója, a nagyköz­ségi tanács elnökhelyettese: Jól szituált munkások lakják a nagyközséget, akik az OKU munkásgárdájában vívták ki maguknak a kétkezi mun­kásnak kijáró tiszteletet. A legtöbben szakmunkások, az arlói lakosság 31 százalékát kitevő cigánylakosság férfi­tagjai pedig többnyire segéd­munkásként helyezkednek el. Szerencsére ma már mind ritkább közöttük, aki nem vállal rendszeres munkát. Arlón nincs művelődési ház. Van viszont könyvtár, amely egyre látogatottabb, van moziterem, s egy-egy rendezvénynek a pártházban is helyet adnak. A lakáson kívüli művelődéshez viszont —, hiszen rádió, televízió egy­re több lakásban van, s na­pilapokat, hetilapokat is egy­re több családhoz visz a pos­tás — mégiscsak az iskolán keresztül vezet az út. Rész­ben a gyerekeken keresztül, részben úgy, hogy maguk a felnőttek is keülnek az is­kolapadba. ­Három osztály is volt eb­ben a tanévben az esti tago­zaton. Kit az üzem ösztökélt arra, hogy tanuljon, ki pedig a maga „elgondolása” után ült be ismét a padba. A többség persze ösztönzésre vállalta az esti tanulást, a szakmaszerzés ígérete is csá­bította őket. Így vagy úgy: a lényeg mégiscsak az, hogy ráadták a fejüket. Az üzemek pedig segítették szándékuk végrehajtását. A putnoki bá­nyaüzemnél dolgozó arlóiak közül például most tízen fejezték be az általános is­A távolság legyőzhető. Tér­ben, időben egyaránt. És ezt a szándékot, ha kölcsönös, nem akadályozhatják ország­határok, világnézeti különb­ségek ; államformára, társa­dalmi rendszerre való tekin­tet nélkül, a közeledés őszin­te igényére, az egymást-meg- ismerés természetes vágyára, s ezáltal nem kismértékben a nemzeteket, népeket, egy­máshoz közelítő baráti kap­csolatok kialakítására, ápolá­sára alakult huszonegy éve a Testvérvárosok Világszövet­sége. A szövetség április utol­só vasárnapját nyilvánította a testvérvárosok világnapjá­vá. A fennállásának 20. év­fordulóját tavaly ünneplő világszövetség a karib-tenge- ri Guadeolupe-szigeten meg­tartott IX. kongresszusán ugyanúgy, mint az eltelt két évtizedben az együttműködés új útjait, az egymásra tekin­tés új lehetőségeit vitatta meg. Akkor egyik legfonto­sabb célként határozták meg a fiatal korosztályok bevoná­sát a világszövetség munká­jába. Hazánkban — természete­sen megyénkben, Borsodban is — a 60-as évek elején szá­mos város csatlakozott a Testvérvárosok Világszövet­ségéhez. A kapcsolatfelvéte­lek után nehéz lenne hirtelen számadást készíteni a kap­csolatok elmélyedésének, a területek, városok lakóinak, s ezáltal egy-egy nép barát- I ságának megszületését befő- 1 kólát, s a törvényben előírt tanulmányi szabadságon kí­vül jutalommal, fizetésjavi- tassal is serkentették őket. Az iskolaigazgató valahogy úgy fogalmazott, hogy Arlón is nagyot fordult a világ, amióta napvilágra került az MSZMP 1972-es oktatáspoli­tikai határozata. A felnőttek tanulási kedvén is érezhető, sokkal inkább a rábeszélés, mintsem a lebeszélés mód­szerével élnek a munkahe­lyek. A legnagyobb változás viszont a gyerekek körében tapasztalható. „Mert — mondta az igazgató — tan­kötelezettségi törvény addig is volt, de érvényszerzésére igazán azóta fordítanak na­gyobb figyelmet.” Méghozzá eredménnyel. Ami, ha figye­lembe vesszük a község la­kosságának összetételét, s a tanulói létszám arányainak alakulását — kétszeres ered­ménynek is számíthat. Az arlói általános iskola 675 tanulójából ugyanis 374 hátrányos helyzetű tanuló... A tanulók ötvenöt százaléka úgy kerül az iskolába, hogy családon belül legfeljebb né- hányukat engedik el hazul­ról azzal, hogy tanuljál fiam... Vagy, hogy ponto­sabbak legyünk, engedték el úgy... Mert ma már — ez akár öt esztendővel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna —. közülük is egyre többen jutnak el a nyolcadik osz­tályba. Idén például majd’ húszán időben kapják kézhez az általános iskolai végbizo­nyítványt, s egy tanuló kivé­telével valamennyien szak­munkásképző intézetben foly­tatják a tanulást. Sok munka van persze eb­ben az eredményben. Benne van a tanácsi szigor, amely gyorsított eljárással intézke­dik az igazolatlanul mulasztó tanulók szüleivel szemben. Benne van az is, hogy a pe­dagógusok — a Hazafias Népfront aktivistáival, a ta­nácstagokkal és a szülői mun­kaközösségi aktívákkal — a tanítás első napjától rendsze­resen kijárnak a családok­hoz, s többször is megteszik ezt, ha mulasztanak a gyere­kek. Benne vannak a korre­petálások, az alsó tagozatban speciálisan szervezett osztá­lyok, az előkészítő foglalko­lyásoló-segítő ezernyi szálról. Nevek, amelyek Borsodban és Miskolcon is sokaknak so­kat mondanak: Dimitrovgrád. Bad-Salzunger, Tekirdag, Col- legnó, Tampere, Katowice, Vologda... Valahol sok száz kilométerre innét ugyanígy hangzik Kazincbarcika, Me­zőkövesd, Sárospatak, Mis­kolc és Borsod is A testvér- városok, baráti megyék kap­csolatai megerősödtek az el­telt _ évtizedek alatt. A ha­tár két oldalán élők őrzik ápolják ezt a kapcsolatot. Nemcsak közintézmények, utcanevek tanúskodnak erről, hiszen sokkal mértékadóbb, hogy a testvérvárosok képvi­selőinek rendszeres és köl­csönös látogatásai közben: a barátsági heteken, kulturális A május elsejei utasforga­lom igénye eltér a korábbi kétnapos • ünnepekétől. A MÁV ennek megfelelően el­sősorban a Balaton, a Duna­kanyar és a Velencei-tó köz­lekedési lehetőségeit bővíti A május elsejét megelőző napokra és az ünnepen a hi­vatalos menetrend szerint is 38 mentesítő vonat indul Ezenkívül készenlétben tar­tanak ötven mentesítő sze­relvényt, amelyeket szükség zások. Most. hogy egyéves előkészítőt szerveztek, már az ötéves gyerekeket keresik ki az ózdi anyakönyvi hivatal­ban — a legtöbb gyerek az ózdi kórházban születik, ott is anyakönyvezik őket, mond­ta az igazgató —, s sorra járják a lakásokat is. S azt a gyereket sem engedik ki az iskola vonzásköréből, aki részben éretlen a tanulásra. Nekik a korrekciós osztályt szervezték meg. Tény: keve­sebb a bukás, kisebb a le­morzsolódás, a korábbi 90— 95-ről harminc körülire szo­rították vissza a felmentése­ket. Amikor Takács Sándor igazgatót megkérdeztem, mégis, hogyan sikerült ilyen látványosan előre lépniük — négy-öt évvel'ezelőtt legfel­jebb 1—2 tanuló jutott el közülük a nyolcadik osztály­ba —, csak azt válaszolta: Különleges dolgokkal nem tudtunk jönni... csak azt te­hettük, hogy törődtünk ve­lük, s kartársaim vállalták az áldozatokat is. Azt, hogy nehezebben érnek be a sike­rek, Mert sikerélményre nem­csak a tanulónak, a tanító­nak, a tanárnak is szüksége van. Messziről vezetett az út a mostani eredményekhez. S hogy idáig eljutottak, abban a szemléletformálásnak is ré­sze van. Először csak azokat a cigányszülőket tudták ma­guk mellé állítani, akik an­nak idején legalább az ötö­dik, hatodik osztályig eljutot­tak. S azután mind többet... Mostanában már jiarminc- negyven cigányszülő is rend­szeresen eljár a szülői érte­kezletekre, érdeklődik a ma­gatartás. a gyerek tanulmá­nyi előmenetele után .. Az út vége persze még messze van... De ahogy az iskolában megtörtént a for­dulat, előbb-utóbb erőtelje­sebben mozdulhatnak előre a felnőttek is. Már délutánba fordult az idő, a gyerekek még mindig szorgoskodtak. — Társadalmi munka —, mondták, és vidá­man vágták ki a korán kinőtt gyomokat, s füles kosárban hordták az egyengetéshez szükséges földet... rendezvényeken, üzemlátoga­tásokon barátságok szövőd­nek. A hivatalos bemutatko­zás, az egész napos progra­mok előtt és után igaz oa- rátságok, amelyek ápolásá­val közelebb, sokkal közelebb kerülhetünk egymáshoz. Valahol itt, az egyénnél kell keresni a Testvérváro­sok Világszövetségének igazi célkitűzéseit. Annál a város­lakónál, aki azután e közele­dések igényét Miskolcon vagy Katowicében. Bad-Salzuncer- ben. vagy Mezőkövesden. Ka­zincbarcikán vagy Dimitrov- grádban, és lehetne sorolni tovább is — már nemcsak a maga, hanem közössége javára is szélesbíthetné. szerint állítanak a forgalom­ba. A felvonuláson részt vevő távolabb lakók zavartalan utazása érdekében a vasút- igazgatóság helyi mentesítő vonatokról is gondoskodik. A Volán-vállalatok ugyancsak megerősítik a budapesti és a vidéki elővárosi forgalmat és csatlakozást teremtenek a mentesítő vonatokhoz. Or­szágosan kétezer mentesítő buszt indít a Volán, számít­va a kiránduló-forgalomra. Csutorás Annamária Április 30. Testvérvárosok világnapja — pusztafalvi — Kirándulóvonatok Peter és Éva m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents