Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-22 / 94. szám

1973. április 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 L.E ISI ! N F ényképek, festmények — ismert arc­vonásai vajon melyiken a leghűebbek, legigazibbak? Fényképek: Lenin, amint elhelyezi — a Nagy Októberi Szó- cialista Forradalom első évfordulóján — a Marx-emlékmü alapkövét Moszkvában. — Lenin találkozása Szamuely Tiborral és a magyar csekistákkal. — Lenin — s ez ta­lán egyik leghíresebb képe — a Kommu­nista Internaeionálé harmadik kongresszu­sán, a lépcsőn ülve, jegyzeteket készít. — Lenin a neves amerikai közgazdásszal, T. T. Christensennel beszélget dolgozószobá­jában. — Lenin megszemléli az első villa­mos ekét, körülötte parasztok, fiatalok és idősek. Hál ilyen volt Lenin? — kérdezte a kö­zelmúlt hónapokban a tévében bemutatott film után egy kamasz fiú. „Ilyen? Hát mi­lyennek láttad a filmben?” S a válasz: „Nagyon határozottnak. Aki tudja, mit akar. S akire mindenki odafigyelt. De ö is odafigyelt mindenki gondolataira, szavai­ra." Hát milyen volt Lenin? Ezt keresi-kutat- ja ennek a századnak oly sok embere, s nemcsak az életművét rendszerező tudósok, nemcsak az őt ábrázolni akaró művészek, de szerte a világon az egyszerű emberek milliói. Hogy lehetne öt bemutatni a ma embe­rének, hogy több legyen és más legyen, mint a talapzaton álló szobor, hogy szim­bólummá magasodott neve és alakja más legyen, mint egy szoborkolosszus? Elképzelem, ravaszkásan mosolyogna azokon, akik — bár bizonyára a legnagyobb megtisztelés okán — nagy szavakkal, nagy pátosszal vették körül alakját. E nemzedék már csak hangfelvételről ismerheti reked­tes hangját, s mindig szabatosan fogalma­zott, sohasem cikornyás, nagyon határozott, de soha sem ellentmondást nem tűrő be­szédét. Az eredeti fényképeken soha egy pózoló, hamis mozdulat, figyelme egyfor­mán nyílt és őszinte, ha neves politikussal beszélget, vagy munkásokkal, vagy parasz­tokkal. Gondolkodtak már azon, mennyi ideje lehetett Leninnek? Hány órából állhatott egyetlen napja, a huszonnégyre osztott egyetlen nap? Gustav Rovio, a finn mun­kásmozgalom egyik harcosa, akinél Lenin 1917 augusztusában rejtőzködött az ideigle­nes kormány letartózlatási parancsa elől, így emlékezik rá: „Közismert és régi igaz­ság, hogy egy ember jellemét a nehéz idők­ben ismerhetjük meg igazán. Milyen r'olt Vlagyimir Iljics a legsúlyosabb időkben, a Kerenszkij uralom július utáni napjaiban? Először talán említsük meg csodálatos ön­uralmát és hidegvérét. Alighogy megérke­zett, nyomban az íróasztalhoz ült és mun­kához látott. Itt fejezte be „Állam és for­radalom” című könyvét. Pedig olyan út volt mögötte, amelyen könnyen lebukha­tott volna...” Lenin életművét még ellenségei is elis­merték, s emberi tulajdonságainak, szemé­lyiségének varázsa alól senki sem tudta magát kivonni. A vele való találkozásról sokan emlékezlek meg. Gorkij egy párt- kongresszuson látta-hallotta öt először. S erről így irt: „... íme, felsietett az emel­vényre Lenin, és raccsolva mondta: «élt»- társakh Az volt az érzésem, hogy rosszul beszél, de beszéde egy perc múlva engem is, akár a többieket, magával ragadott. Először hallottam, hogy a politika kérdé­seiről ilyen egyszerűen is lehet beszélni.” Lenin fényképeit nézve igazi énjét keres­sük. H. G. Wells, angol iró, aki a szocialis­ta forradalom után, az elsők között utazott a Szovjetunióba a történelmi változást megismerni, így ír Leninről: „Leninnek kedves, gyorsan változó barna arca van, a mosolya élénk ... Nem nagyon hasonlít a fényképeihez, minthogy azok közé az em­berek közé tartozik, akiknél az arckifeje­zés változása nagyobb jelentőségű, mint arcvonásaik... Gyorsan beszélt, nagyon érdekelte a mondanivalója, nem volt ben­ne semmi mesterkéltség, képmutatás, vagy tartózkodás, úgy beszélt, ahogy egy jófajta tudós beszél... Benne megértettem, hogy a kommunizmus igen nagy teremtőerő kifej­tésére lehet képes.” Majd másfél évtizeddel később, visszaemlékezéseiben így írt róla Wells: „Erjesztő hatása még jóval a halála után is tartott. Még ma is tart, és talán még erősebben, mint valaha”. Ma 108. esztendeje, hogy született Lenin. S valóban: hatása erősebb, mint valaha. Építők Vigasztalanul csepegő eső­ben inkább csúszkálok, mint lépkedek az Avas tetején a ragadós, tapadós agyagten­gerben. Az én utam csak most, s egyszer vezet erre. Megértem és sajnálom azo­kat, akiknek mindennap da­gasztaniuk kell a lábbelit marasztaló sál-tengert — Fejér Miklós brigádját keresem. Merre találhatom meg? Érdekes, hogy bár itt több vállalat emberei ügyködnek — köztük a metrósok is — mégis minden megszólított pontosan útbairányít. Ez meg­erősíti bennem, hogy a BÁEV kőművesei népszerű, közis­mert emberek. Végül is a 262. számú épület homályos lép­csőházában —, ahol hegesz­tők forrasztják eggyé a lép­csőkorlátokat — sok-sok lép­cső megmászása után jutok fel a 9. emeletre. Itt már nem kell irányító, víg fütyörészés, fürge vakoló, simító neszek, mozgások vezetnek a célhoz. — Fejér Miklóst és brigád­ját keresem — mondom illő köszöntés és bemutatkozás után. Az egyik középkorú kőműves vidáman rámhunyo­rít: — Azt hittem, hogy új dol­gozó jön. A fülem felfogja a kérdés­ben rejlő jogos büszkeséget. A kollektívát — kitűnő mun­kája mellett — kádernevelő brigádnak is tartják. Most is azért van emberhiány, mert Győri Sándor, a szakközép- iskolát elvégezve a házgyár­ba került meósnak, és Fontos Frigyes, a mestervizsga és az érettségi után a szakipar cso­portvezetője lett. „Készül” a következő vezető. Kiss Ká­roly, most gyűri magába a szakközéniskola 3. osztályos anyagát. Többen szakmunkás továbbképzőn vettek részt, s van, aki ezután akarja meg­szerezni a mestervizsgát. A brigád szorgalmas, „haj­tó” emberekből áll. Látoga­tásom sem okoz számukra különösebb gondot. Akivel éppen beszélgetek, az rövidke időre abbahagyja a munkát, aztán, mint akit tüzelnek, erőteljesebben fog hozzá. — 1951. óta vagyok a BÁÉV-nál — vázolja életút­ját Fejér Miklós. — Hogyan kerültem ide? Baráti alapon. Korábban Pesten dolgoztam, a barátom csalt ide, aztán itt is maradtam. 1968 óta van együtt a brigád. Legrégebben Zelei Györggyel, Erdélyi Ist­vánnal dolgozunk együtt. Ta­valy például 350 lakást csi­náltunk meg, s az ÉMASZ- székházba 810 négyzetméter válaszfalat építettünk be. — Mi az eredményünk tit­ka? Mindig itt vagyok köz­tük, együtt., s megállás nél­kül' dolgozunk. Ha valamit el kell intézni, h'a lehet, inkább a brigád egyik tagját indítom útba. Tapasztalatból tudom, hogy ha a vézető dolgozik, akkor a többi is csinálja. Ne­héz a mi szakmánk, mire vége a napnak, elfárad a kéz. Magam is építkezem. Hejő- keresztúron, 10 éve csinálom a házat, amennyit kerestem, mindig annyit építettem bele. Még mindig van egy kis csi­nálni való. Reggel fél ötkor kelek, s este fél hét tájban érek haza. Annyi erőm még van. hogy átnézzem a sajtót, de a tv-nézés közben már le­ragad a szemem. Zelei György messzebb. Nagyhalásziban lakik, igy a munkásszálló második ott­hona. — Össze-vissza 29 éve dol­gozom a vállalatnál. Volt egy hónap megszakításom. Épít­keztem, hát kértem egy hónap fizetetlen szabadságot, de nem adták meg, azt mondták, hogy számoljak le. A most építkezőknek már nincs ilyen gondjuk, jobban támogatják őket. A munkánk is más. Amikor kezdtem, forró na­pon, vagy zuhogó esőben, ha­gyományos módon egy eme­letet egy hétig csináltunk. Most jobbak a körülmények. — Szívesen dolgozom itt, jó a kollektíva. Mindenki jól akar keresni. Megállás nél­kül dolgozunk, így mindig megvan a négy és fél ezer ha­vonta. Sok házat felépítet­tünk. Ott van a kezünk nyo­ma a miskolci házak egyhar- madán. Még jó néhányat fel­építünk a fiataloknak, küz­dünk értük, hogyha letesszük a vakoló kanalat, akkor majd ők gondoskodjanak nekünk jó nyugdíjról. Most már Sza­bolcsban is nagyban építkez­nek. Átmehetnék oda, köze­lebb a családhoz, de hát a szivem már idehúz a brigád­hoz. a vállalathoz. Kiss István a brigád legif­jabb tagja. Hat hónapja ke­rült ide. Először Pesten a metrónál dolgozott, de hogy megnősült, visszajött a vá­rosba. ahol a szakmát tanul­ta. Ö is a munkásszállóban lakik, s a hét végén utazik haza otthonába. Rakacára. — Jó brigád ez, egymáshoz i'lő emberek vannak benne. Ha beállunk dolgozni, csak ebédre és este állunk meg. A polipropiléngyár határidőre elkészül Finishez irtezöt a nagyiieraMzás megvalósítása A petrolkémiai távlati fej­lesztési program keretében a Tiszai Vegyikombinát be­ruházásában megvalósuló po­lipropiléngyár jelentős léte­sítménye lesz a magyar vegy­iparnak. Elkészültével olyan üzemmel gyarapszik az or­szág ipara, amely fedezi majd a belföldi igényeket, sőt, számottevő polipropilén­exportra is lehetőség nyílik. Eddig ugyanis a magyar népgazdaság tőkés importból volt kénytelen biztosítani az ipar ' szükségletét, amelyért súlyos devizát kellett fizetni. A TVK-ban létesülő, évi 40 ezer tonna termék előál­lítására alkalmas polipropi­léngyárat 1976-ban kezdték el építeni. Hogy miért éppen a TVK-ban? A válasz kézen­fekvő: a kombinát olefin­gyára az etilénen kívül .éven­ként 130 ezer tonna propi­lént állít elő, tehát a poli­propilén-gyártáshoz szüksé­ges alapanyag rendelkezésre áll. A beruházási program ér­telmében az új létesítményt — csakúgy mint korábban az olefinüzemet — 3 év alatt kell felépíteni. Vagyis a 4,2 milliárd forint értékű beru­házást 1978 végére üzembe kell helyezni, ami egyet je­lent a polipropilén-gyártás megkezdésével. Ily módon fi­nishez érkezett a gyár építé­se, hiszen több mint 27 hó­nap telt el az első kapavágás óta. Teljesíthető-e a kitűzött cél? A kérdésre Balázs La­jos, a Tiszai Vegyikombinát beruházási igazgatóhelyettese egyértelmű igennel válaszol. — A technológiai szerelés a legtöbb üzemben gyakor­latilag a végéhez közeledik. Sőt, egynémely helyen olyan előrehaladott állapotban van a gépek, berendezések szere­lése, hogy részben már meg­kezdhettük, illetve a közel­jövőben megkezdjük az üze­mi próbákat. A gyár egész területén az úgynevezett be­fejező jellegű, nagy gondos­ságot igénylő szerelési tevé­Meg is van az eredmény, havi négyezer körül keresek. Mit szóljak? Egy éve sincs, hogy felszabadultam, így min­dennel meg lehetek elégedve. Annyira beleéltem magam a szakmába, hogy nem tudnám abbahagyni. Nem is akarom. Most indult egy továbbképző, én is beneveztem; mester- vizsgát akarok tenni. Juhász József innen vonult be, s leszerelése után ide tért Vissza. így jellemzi társait: — Szorgalmas, jó kollektí­va. Dolgozni kell, s dolgo­zunk, hogy legyen teljesít­mény, jöjjön a pénz. Szabó József Hidasnéme­tiből jáy be. Hajnal három­kor kel és este fél nyolc van, mire hazaér. Nagyon meg­unta a napi 120 kilométeres utazást. Felsőzsolcán vett tel­ket, s az év közepére nagy­jából kész is lesz az új ház. — A BÁÉV-hez rendezked­tem be, a brigádban akarok dolgozni, így az otthont hoz­tam közelebb a munkahe­lyemhez. Figyelem a munkájukat. Szó nem esik, mindegyik jól begyakoroltán, szépen élre si­mítja a szobasarkakat, eltün­teti a vasbetonfal hézagait. Valójában mindig| „felborít­ják” a tervet. Tavaly a Nagy Október tiszteletére szervezett versenyben 130 százalékon felüli teljesítménnyel dol­gozlak. nem volt ritka a 145 százalék sem. S elismerik-e a munkájukat. Többször kap­ták meg az arany fokozatot, s egyszer a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet. Látogatásomkor még nem tudták — vagy szerénységből titkolták —. hogv ánrilis 26- án megkapják az MSZMP KB jubóeumi oklevelét, az Ága­zat Kiváló Szocialista Brigád­ja kitüntetéssel egyetemben. Csorba Barnabás Nagy szakértelmet igényel a polimcrizációs üzem berende­zéseinek beszabályozása. nek, berendezéseinek üzemi, próbái még az első fél évben befejeződjenek. Minden jel arra mutat, hogy a beruházó és a kivitelezők fáradozását siker koronázza. Jó hír az is, hogy tulajdonképpen befeje­zés előtt áll a poiimerizációs üzem berendezéseinek szere­lése, és üzemi próbára kész állapotot sikerült teremteni az oldószerregeneráló üzem­ben. — A beruházás megvalósí­tásának határidejét minden körülmények között betart­juk — hangsúlyozta Balázs Lajos. — Beszámolhatok arról, hogy hozzáfogtunk a gyár közbenső termékének, a poli­propilén-pornak a tárolására és kezelésére szolgáló létesít­mények berendezéseinek tech­nológiai próbáihoz. Előrelátó felkészülésre vall az a döntés is, mely szerint még jóval a gyár üzembe he­lyezése előtt polipropilénport vásárol a TVK külföldről és így fokozatosan feltöltik azt a hal darab, egyenként 300 köbméteres „silót”, amelyek­ben az alapanyagot tárolják, s amelybő] a végtermék, azaz a polipropilén készül. Így el­érik, hogy az import polipro­pilénporral, tehát „éles kö­zeggel” idejekorán elvégez­hetik ebben a fontos üzem­ben a gyárindításhoz szük­séges termelési próbákat. E hét végéig csaknem 200 ton­na polipropilénpor érkezik Belgiumból. Ha a beruházó erőfeszítése mindvégig meg­felelő eredménnyel jár. vár­hatóan júniusban sor kerül­het az üzemi próbákra a végterméket előállító üzem­ben és utána már csak na­pok kérdése és megjelenik az első magyar gyártmányú polipropilén. Lovas Lajos kenység, s a különböző szak­ipari munkák végzése került előtérbe. Nagy a sürgés-forgás ma­napság a polipropiléngyár kiszolgálására hivatott külön­féle szolgáltató rendszerek­nél. — Ez abból is kitűnik, hogy egy sor helyen már üzemi próbákat folytatunk az Az oldószerregeneráló üzem egy részlete. Rövidesen itt is megkezdődnek az üzemi pró­bák. Fotó: Kovács Endréné egyes berendezésekkel — erősíti meg az általunk szer­zett tapasztalatokat az igaz­gatóhelyettes. — így például megkezdődött a levegő, a nitrogén, a földgáz, a víz, va­lamint a középnyomású gőz­rendszerek kipróbálása. Az igazgatóhelyettes ezzel kapcsolatban elmondta: az egész beruházói apparátus arra törekszik, hogy a gyár indításához nélkülözhetetlen kiszolgáló üzemrészek gépei­Az esőzések után gyorsítani kell a vetést Az április szinte őszies időjárása — annak ellenére, hogy a csapadékot a leg­több határban már igen vár­ták — nem volt kedvező me­gyénk mezőgazdasága szá­mára. A mezőgazdasági nagyüzemekben a kedvezőt­len időjárás, az esőzések és a hideg hátráltatta a tavaszi vetéseket. A korai növények már szinte mindenütt mag­ágyba kerültek, de a napra­forgó egy része még sok gazdaságban vetetlcn, s kü­lönösen a kukoricával van­nak „késésben”. A melegigényes növények, igy elsősorban a kukorica vetésére szánt időből egy hét veszett már kárba az időjá­rás miatt. Ezért, amint a hő­mérséklet és a talaj megen­gedik. mindenütt azonnal, gyorsított ütemben, minden munkára alkalmas órát jól kihasználva kell folytatni a tavaszi vetéseket. A meteorológia az időjá­rás változását, némi javulást „ígér”. Megyénk mezőgazda- sági üzemeiben fel kell ké­szülni arra. hogy a szeszé­lyes április utolsó hetében végre jó. a tavaszi munkák végzésére alkalmas időjárás­sal lepi meg a növényter­melőket. Kár lenne a vetési munkákra alkalmas időből akár egyetlen napot is el­mulasztani, kihasználatlanul hagyni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents