Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

1978. március 9., csütörtök ÉSZAK MAGYARORSZÁG 3 Ivét vagon, csikorogva áll meg a raktár előtti iparvágá­nyon. Munkások gyürkőznek neki, s könnyítőnek a jármű terhén. A kicsiny udvaron tehergépkocsi tehergépkocsit ér, olykor alig tudnak egy­mástól mozogni. A pilóták öklüket rázva noszogatják egymást, adjanak utat, hiszen az árut. amellyel elhagyják a telepet, Miskolcon és a megye sok helységében na­gyon várják. Ez a kép fogad az Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi Vállalat miskolci központjának udvarán. Ké­sőbb egyik ismerősöm „meg­nyugtat”, hogy ez még kitű­nő állapot a Sajó-parti telep­hez képest, ahol a nagy for­galomban a járművek szétti­porták az utat, jóformán tér­dig, tengelyig süpped ember és gép a sárban. A negykereskedelmi válla­lat koránt sincs könnyű hely­zetben. Gondja örömteli tény­nyel kezdődik, nevezetesen azzal, hogy az életszínvonal növekedésének eredménye­képpen az elmúlt 8—10 év alatt megduplázódott a for­galma. A baj az, hogy ezt csak részben követték a sze­mélyi és a tárgyi feltételek. A beruházási keret, lehetőség kevés, voltaképpen csak a szinttartásra elegendő, több korszerűbb raktárra lenne szükség, de nincs rá pénz. A FÜSZÉRT-nek a Bor­sodban és Hevesben levő hét fiókból és a hozzá tartozó telephelyekről a két megyé­ben nyolcezer egység — az üzletek mellett az üzemi konyhák, a büfék — igényeit kell kielégítenie. A munka nagyságát jó] tükrözi, hogy tavaly az 1 millió 137 ezer vásárlóhoz — az előző évitől tíz százalékkal többet — 2?,6 521 tonna árut juttattak el a kiskereskedelmi válla­latok közvetítésével. Az áru terítését naponta a Volán 3-as és 4-es Vállala­tától és a BSZV-től bérelt mintegy 40 tehergépkocsi végzi. — A túrajáratokat úgy szerveztük meg — mondja Szabó József, a vállalat igaz­gatója —, hogy negyedévre előre tudjuk, hogy a kocsik a nap melyik órjában, me­lyik egységbe érkeznek áru­val megrakottan. Gyakorlati­lag egész nap szállítunk, de a boltok nem mindig tudják fogadni az árut, illetve azok dolgozói olykor túlórában végzik az átvételt. Hadd mondjam el példának, hogy nyáron a községekben a bolt reggel négytől kilencig van nyitva, s ha késik a járat, a boltvezetőt a lakásáról hív­ják be az üzletbe az áru át­vételé végett. Miskolcon pe­dig az okoz gondot, hogy a keskeny, a járművekkel túl­zsúfolt főutcában bármikor szállítunk, mindig útban va­gyunk, vagy sokszor csak úgy állhat meg a tehergépko­csi, hogy a rakodóknak mesz- szire kell cipelniük az árut. I Mit mutat az érem másik oldala? Mátyás Lajos, a Mis­kolci Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat igazgatója: — Az elmúlt év vége felé sok gondot okozott a járatok késése, kimaradása. Volt rá példa, hogy az igényelt árut az adott üzlet hetes, kéthe­tes késéssel kapta meg. Az­óta lényegesen javult a szál­lítás. most elégedettek va­gyunk vele. Nagyon kérjük a nagykereskedelmi vállalat embereit, úgy dolgozzanak, hogy ne forduljon elő a múlt év végéhez hasonló helyzet. A nagykereskedelmi válla­latnál is borzongva emlékez­nek vissza a múlt év utolsó negyedére. A korábbitól job­ban próbálták szervezni a munkát, többet dolgoztak, tárgyalás tárgyalást követett, de az erőlködés egy sajátos helyzet miatt nem hozta meg a kívánt eredményt. Ez a nehéz időszak azzal a ren­delkezéssel függött össze, mi­szerint 80 kilométeres kör­zetben a vasútról a közútra terelték át a forgalmat. A vállalat hatókörében két cu­korgyár van, a szerencsi és a hatvani. Innen korábban vagonban szállították a FŰ­SZERT raktáraiba az árut. Számára előnyös volt, hiszen például Miskolcon iparvágány vezet a telephelyre. így nem okozott nagy gondot a vagon kiürítése. Az említett intézkedés, az új helyzet szerint a FÜ­SZÉRT-nek több tehergépko­csira volt szüksége, de a szállító vállalatok erősen le voltak terhelve, nem állt rendelkezésükre elegendő te­hergépkocsi. Így történt, hogy a túrajáratokat voltak kény­telenek igénybe venni, pél­dául a cukornak, a lisztnek, a műből a raktárakba való szállításához. <3 A nagykereskedelmi válla­latra az idén a tavalyitól is nagyobb feladat vár. Az ár­változásokat is beleértve, 13 százalékkal kell nagyobb forgalmat lebonyolítania. En­nek érdekében korszerűbben szervezték és szervezettebben végzik a munkát. Azzal kez­dődik — mint Szabó elvtárs elmondja —, hogy átálltak az áru éjjel-nappali fogadására. Ez azért is szükséges, mivel az ország különböző terüle­teiről sűrűn érkeznek áruval megpakolt vagonok. Azt a módszert is alkalmazzák, hogy a tehergépkocsit este vagy éjjel megrakják áruval, így az korán reggel útbain­dulhat. A ki_ és berakás gyorsabb végzése, a fizikai munka könnyítése érdekében 17 targoncát vásároltak. A vállalat a partnereinél szorgalmazza, maga is gyako­rolja az egységrakomány képzését. Jelenleg a legjobb módszernek a 20—30 kilo­grammos, zárt. legragasztott, kartonos csomagolás látszik. Alkalmazzák a zárt és a nyi­tott konténereket, s a válla­lat híve a rakodólapos szál­lításnak is. Ez elsősorban az áruk fogadásánál, a raktá­rozásnál könnyíti meg a mun­kát, hiszen az emberek ci- pekedése helyett, targoncák ürítik ki a vagonokat és he­lyezik el az árut a raktárban. A kiskereskedelembe áramló áruknál már kevésbé tudják alkalmazni, mivel az üzle­tekben ma • még nincsenek meg a feltételek, hogy gépek szedjék le a teherkocsiról az árut és gének vigyék azt a bolt raktárába. — Az ipar és a kiskeres­kedelem között állunk — halljuk az igazgatótól. — A mi munkánk, szervezésünk akkor jó, ha mind a kettő­nek előnyösebb, mint koráb­ban volt. Nekünk kell a le­hetőségekhez, az igényekhez igazodnunk. Mi csak biztatni tudjuk az üzletek vezetőit: ne féljenek az árutól, mer­jenek bátran rendelni, hiszen, amit nem tudnak eladni, azt visszavesszük, sőt. azt is megtesszük, hogy egyes áruk­nál a nagykereskedelmi árrés egy részét is átengedjük. Csorba Barnabás Speciális munka, de nem szakmai?!) Gépöntők Kulcsok, tízezerszámra. Különböző méretűek, külön­böző tollúak-szárúak. külön­böző fémbevonatúak. Csak kulcsból legalább 50 típust, szaknyelven: fazonút gyárta­nak. Nem beszélve a további mintegy 120-féle alkatrész­ről, melyeket ugyancsak itt, az ELZETT Sátoraljaújhelyi Gyárában állítanak elő. Az olajszagú, olajsáros mű­helyben gépöntők dolgoznak, a délutáni műszakban. A fia­tal üzemvezető, Kazsimérszky Róbert megjegyzi: — Nyomásos öntő a hiva­talos megnevezésük. Speciális munka, de nem szakma. Nem értem. Erre elmagya­rázza : — Nincs megoldva a kép­zés. Hogyan is lehetne per­sze, amikor nincs szakiroda- lom. Hazánkban a negyvenes évektől ismerik ezt az önté­si módszert, s csak másfél évtizede terjedt el szélesebb körben. — Hogyan kezdődött? — Lefordították a nyugati szakirodaimat. Mi is ezt tet­tük, s ezt tesszük napjaink­ban is. Megtanultuk, amire szükségünk van. Érdemes ... — Mi a nyomásos öntés lényege, előnye? — A gravitációs öntéskor a folyékony fém az önsúlyá­nál fogva ömlik a kokillába. A nyomásos öntésnél ugyan­akkor több száz atmoszférá­val sajtoljuk be a fémet a formába. Kényszerítjük tehát, hogy a legvékonyabb repe­dést is kitöltse. Sokszorosan jobb lesz ezáltal az öntvény minősége. A műhelyben 60 gépöntő dolgozik, folyamatosan, 6+2- es munkarendben. Tizenöt gép sorakozik egymás mellett, több jelenleg nem üzemel. Tanfolyamon vannak a ke­zelők, munkaidőben tanul­nak. — Négymillió forint értékű gépparkról van szó. nem le­het: csak úgy odaállni mellé­jük — mondja az. egyik „di­ák”. Kécsmár László. — Igaz, a gyakorlatban dől el, mire képes az ember, de szükséges az elméleti tudás is. — A 70 órás tanfolyamon a hallgatók aprólékosan meg­ismerkednek a gép működé­sével. Utána pedig komoly vita következik — kapcsoló­dik a beszélgetésbe az üzem­vezető. — Hogyan lett gépöntő? — fordulok a szőke, mosolygós arcú, jó beszédű 33 éves fia­talemberhez. — Az eredeti szakmám kárpitos, de nem tudtam el­helyezkedni. Elmentem a MÁV-hoz, s évekig vártam rá, hogy bekerüljek a gyár­ba. A csiszolóban nem bírta a kezem a vibrációs ártal­mat, orvosi javaslatra, hat évvel ezelőtt kerültem az ön­tödébe. — Azonnal gépre tették? — faggatom tovább. — Dehogy —■ legyint. — Egy évig csak ismerkedtem a géppel. Aztán lassanként be­letanultam a munkába. Ma már a geo hangjáról megál­lapítom, jó lesz-e a munka­darab. A jó gépöntő együtt él a gépével. Kecsmár az egyik legkivá­lóbb gépöntő. Még jobb szak­ember akar lenni, ezért .szak- középiskolában tanul. Nincs egyedül... — Ez egy DMW—160-as, kötött programú, félautoma­ta gén — mutatia be n ma­sináiét Karajz János, ö már 14 éve dolgozik az öntödé­ben. Figyelem a gyors, szaksze­rű mozdulatokat. A bor- kesztyűs íobb kéz a fémpál­cára erősített olajos ronggyal Egy V—42-cs villamos mozdonyon zsírzást végez Fecskó Csaba, a MÁV Miskolci Igazgatóság Vontatási Főnöksége vil- Iainosmozdony-javító műhelyében. Oltváiyfermelés Tárcáin A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát fel­adatának tekinti, hogy saját, szükségleten kívül, a történel­mi borvidék termelő- és szak­szövetkezeteit, kistermelőit is ellássa a zárt borvidéken ho­nos furmint, hárslevelű és muskotály fajtájú szaporító­anyaggal. Ezért a borkombinát Tar- calon oltványtelepet tart fenn, amelyhez 42 hektárnyi alanytelep és oltványiskola tartozik. A hajtatóházban 60 asszony és leány végzi az oltványkészítést, ami körül­belül április közepéig tart. A borkombinát oltványai iránt igen nagy a kereslet, éppen ezért a gazdaság tervében szerepel, hogy 15 millió fo­rintos beruházással korszerű­síti és kibővíti a régi hajta­tóházat. S ha ez megtörtént, évi 3.2 millió darabra kíván­ják növelni a gyökeres vesz- szók és gyökeres , oltványok számát. Nem fehetünk elégedettek Tejtermelés és a takarmány Megyénk termelőszövetke­zeteiben a szarvasmarha-te­nyésztést, s ezen belül a tej­termelést a „kimozdulás” jel­lemezte 1977-ben. A me­gyénkben levő 84 termelőszö­vetkezeti tejtermelő tehené­szetben tavaly az egy tehén­re jutó tejtermelés 265 liter­rel, 11,7 százalékkal alakult kedvezőbben, mint az előző évben, az értékesített tej pe­dig több. mint 6,7 millió li­terrel, 16,7 százalékkal volt több mint 1976-ban. (Per­sze, sokkal „szebbet” mutat­nának a számok, ha külön összesítenénk a tsz-ek szako­sított telepeinek eredményeit, s még „mutatósabb” lenne a tejtermelés alakulása, ha ál­lami gazdaságaink is szere­pelnének az összesítésben. De ahhoz, hogy a legreálisabb képet kaphassuk, maradjunk csak a 84 tsz-ben található kereken 20 200 tehén tejho­zammutatóinál.) Nem véletlen, hogy a Bor­sod megyei Állattenyésztési Felügyelőség szakemberei is a 84 termelőszövetkezeti te­henészet eredményeit elemez­ték, s ebből az „átlagból” vonták le a megszívlelendő következtetéseket. bekeni a szerszámot, ahogyan sütéskor a tepsit szokás, a bal kéz bezárja a nyitólapot. A 400 Celsius-fokos horgany­ötvözet a szerszámba ömlik, s a gép mozgó és álló része 160 tonnás erővel összesaj­tolja. Kipattan a nyitólap, a munkás a jobb kézben levő fogóval kiemeli a munkada­rabot, a vízzel teli edénybe mártja. Letördeli a felesle­ges részeket, s a ^munkadara­bot a ládába helyezi, a töb­bi mellé. Mindez pillanatok alatt játszódik le. Sietni kell, 800 darab a norma műsza­konként. Lévai László munkája még nagyobb odafigyelést igényel. Teljesen automatikus üzeme­lésű a gépe. s Zsiguli zárbe­téteket; készít. Ezeket is, akárcsak a Karajz által gyár­tott Heinze-bútorpántokat, exportálják. A gépöntők munkája nagy fegyelmet kíván, hiszen rend­kívül balesetveszélyes. Ha megsérül valaki, a seb fáj­dalmas, hoszan gyógyuló. Nyáron a gének mellett 40— 50 fokos a bőség. — Miért szereti a gépön­tést? — kérdezem Kecsmár- tól. — Ne higgye, hogy csak a pénzért. Igaz, hazaviszem havonta az öt darab ezrest. Tetszik nekem, hogy nálunk, gépön tőknél a pontosságot ezredmilliméterre mérik. Kolaj László De folytassuk még a „ki­mozdulást”, bizonyító ered­ményekkel: a 3000 liter felet­ti termelési szintet elérő tsz- ek száma 7-ről 18-ra emelke­dett, 27 üzemben évi több mint 400 literrel (ebből 16- ban több mint 500 literrel) nőtt az egy tehénre jutó tej­termelés; 2 százalékkal javult, azaz csökkent a borjúelhullás. Minden szép és minden jó — mondhatnánk —. de a va­lóság az, hogy még korántsem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. Mert ha folytatjuk az elemzést, a kö­vetkezőkkel is találkozunk: az induló tehénállomány el- lési százaléka 2,2 százalékkal csökkent; a megyei átlag alatt termelő üzemek 47-ről 50-re emelkedett; az országos tsz- átlag a tejtermelésben (a mi 265 literünkkel szemben) 320 literrel növekedett, pedig az országos emelkedés a miénk­nél magasabb szintről indult. És e^ azt is jelenti, hogy az országos és megyénk átlaga között nem csökkent, hanem tovább nőtt a különbség. A szakemberek, anélkül, hogy az elért fejlődést leki­csinyelnék, a „kimozdulás” tényét tagadnák, joggal álla­pítják meg, hogy termelőszö­vetkezeti tehenészeteink zömé­ben nagyon sok még a ten­ni-. a javítanivaló, bőségesek azok a további tartalékok, amelyeknek „feltárásával” és hasznosításával lényegesen fokozhatok az eredmények. A 84 tsz-tehenészetből csu­pán 23-ban (27 százalék) ér­ték el az elmúlt évben az or­szágos tejtermelési átlagot. De nemcsak ez a „mutató” gyenge. Alacsony a borjúsza­porulat is. A tejtermelésnek ez az „előfeltétele” 44 tsz- ben rosszabbul alakult:, mint az előző évben. Csak 15 olyan termelőszövetkezeti tehené­szetünk akadt, ahol elérték az optimális 80, vagy ennél magasabb ellési százalékot. Kevés az olyan kiemelkedő, jó példa, mint az emödi Sza­badságharcos Tsz-é, ahol az egy tehénre jutó termelés 3449 liter, az ellési százalék 88.6 százalékos volt, és a bor­júelhullás 6 százalék alá csökkent. A Borsod megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség szak­emberei az egyes járások mu_ tatószámait összehasonlítva, a szerencsi járás szövetkezetei­nek átlagos eredményeit és fejlődését tartják a legjobb­nak, ugyanakkor a legtöbb gondot a sátoraljaújhelyi já­rásban látják. Ott ugyanis a tejtermelés már az előző év­ben is a legalacsonyabb szin­ten volt. a növekedés mégsem érte el a megvei átlagot, ho­lott ilyen alacsonyra akár 6—860 literes javulás is aránylag kisebb erőfeszítés­sel lenne elérhető. A szakemberek elemző ér­tékelésük során a következ­tetéseket is levonták. Hosszú lenne felsorolni, hogy’ vidé­kenként, termelőszövetkeze­tenként hol, miben látják a legfontosabb teendőket. A legmegszívlelendöbb, a me­gye egészére vonatkozó meg­állapításuk, hogy a takar- many termesztésen belül a szá­las és lédús takarmányok termesztésének színvonalát, kiemelt feladatnak kell te­kinteni. Annál is inkább, mert e takarmánynövények termésátlaga lényegesen az országos átlag alatt van. Ha az állati termékek termelési színvonalával az országos át­lag elérése a célunk, akkor látnunk kell: erre csak ab-, ban az esetben lesz reális le­hetőség, ha ezt megelőzően a takarmánytermesztés színvo­nalában is megközelítjük az országos átlagot. Jelenleg ugyanis, sajnos ott tartunk, hogy szálas takarmánynövé­nyeink termésátlaga és az or­szágos átlag között lényege­sen nagyobb a különbség, mint a tejtermelés színvo­nalában. Vörösheréből, lucer. nából, de silókukoricából is 13—23 százalékkal maradiunk el az országos átlagtól, de a gyepgazdálkodás hozamaival sem dicsekedhetünk. Külö­nösen a silókukorica termés­átlaga irreálisan alacsony, 22 tsz-ben például hektáronként 100 mázsa alatt maradt! (Nem is beszélve az alacsony ke­ményítőérték-hozamról.) Ah­hoz, hogy megfelelő mény- nyiségű és minőségű takar­mányokat takaríthassanak be a tsz-ek, ahhoz elsősorban szemléletváltozásra és fegyel­mezett munkára van szükség. Nem szabad ezeket a takar, mánynövénveket, a gyepte­rületeket továbbra is amo­lyan „mellékesen” kezelni. Elképesztő ugyanis, hogy mi­lyen szakszerűtlenségeket, ki­rívó „hibákat” követtek el igen sokan például a silóku­korica termesztésének külön­böző folyamatában, a beta­karításnál, vagy éppen a si- lókészítésnél. Pedig a silóku­korica az a növény, amely a kérődzők „energiaszükségle­tének” jelentős részét a leg­olcsóbban képes biztosítani, de csak abban az esetben, ha termesztésével és betakarítá­sával olyan szinten foglalkoz. nak a tsz-ek. mint az árunö­vényekkel. És ez vonatkozik a többi takarmány termesz­tésére is. A hiányosságok fel­számolása nem pénz kérdése. Szem lélel változásra. fegyel­mezett. lelkiismeretes mun­kára van szükség mindenütt, s okkc- kevesebben lesznek, akik „kilógnak” a sorból (p. s.) fl nagykereskedeEem és a lakosság

Next

/
Thumbnails
Contents