Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
1973. március 5., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 9 Tudomány— tochniks Űj technológia a söriparban Erjesztés nyomás alatt A világon minden sörgyár arra törekszik, hogy berendezéseit minél jobban kihasználja, például a technológia megváltoztatásával. A nagy sörivó nemzetek — a németek, a csehek — évek óta végeznek ilyen irányú kísérleteket. Nálunk a legjelentősebb — és a hazai söripart szinte forradalmasító — változás a nyomás alatti erjesztés bevezetése. A kísérleteket 1969—70-ben kezdték el a Kőbányai Sörgyárban. — Mi a nyomás alatti erjesztés? Milyen előnyei vannak? — erről beszélgettünk a hazai kísérletek egyik szorgalmazójával, és továbbfejlesztőjével, Nagy Zámbó Imrével, a Söripari Vállalatok Trösztje vezérigazgatójával. — A hagyományos sörlé- erjesztés nyitott tartályokban, kádakban történik. A fözőházban elkészített sörlevet sörélesztő hozzáadásával plusz 6—8 Celsius-fokos hőmérsékleten erjesztik, a klasszikusnak számító előírások szerint annyi napig, ahány Balling-fokos lesz a sör. Ugyancsak a klasszikus előírások szerint, az erjesztett sörlevet annyi hétig kell ászokolni, pihentetni, ahány fokos sört akarunk készíteni. Tehát egy 10 és fél Balling- roni Ászok sört tíz és fél napi erjedés után tíz és fél hétig kellene pihentetni. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy azt a mennyiséget — körülbelül 7 millió hektolitert — amit az ipar évente kibocsát, mekkora üzemekben és milyen nagy összegű beruházásokkal lehetne csak előállítani. — Az évről évre növekvő sörfogyasztás miatt kezdték el tehát a kísérleteket egy újabb, az eddiginél gazdaságosabb és gyorsabb gyártási eljárás bevezetésére? — A nyomás alatti erjeszT tés előnye a hagyományossal szemben, hogy nem kell plusz 6—8 Celsius-fokot biztosítani. Az erjesztés folyamán a 12—16 Celsius-fok is elegendő. A másik és talán ez a legnagyobb előnye: bár. milyen sört, világosat és bar. nát, 10 és fél fokost ugyanúgy, mint a 18 Balling-fo- kost, 5 nap alatt lehet erjeszteni ezzel az eljárással. Nem lesz rosszabb a sör minősége a nyomás alatti eljárás alkalmazásával. Az így erjesztett sört mindössze par napig kell csak kondicionálni a hosszú, hetekig tartó ászokolás és pihentetés helyett. Ez a művelet — a kondicionálás — kizárólag az íz. és üdítőhatást biztosító szénsav jó megkötését segíti elő a sörben. — A nyomás alatti erjesztéshez is nagy beruházásokra van szükség? — Valóban, speciális tartályok kellenek hozzá. Ezek 200, 220 hektoliteresek, s minimum 3—4 atmoszféra nyomást kibírnak. Ez a beruházás a nyomás alatti eljárás bevezetéséhez szükséges,. de nagyon hamar megtérül, hiszen a gyártás során sokszor cserélődik benne a gyártmány, azaz a sör. Minősége és íze is jobb, mert a fő- és utóerjedéskor keletkező melléktermékek a klasszikus eljárásnál ízrontó hatásúak, és csak a hosszú pihentetéssel, az ászokolással tüntethetők el a sörből. A nyomás alatt történő erjesztés alkalmazásával gyakorlatilag teljesen kizárható a melléktermékek ízrontó hatása . — Nem hiszem, hogy az olvasók, ' illetve a • sörivók közül sokan tudnának a sörgyártásban alkalmazott új technológiáról. Azt viszont tudom, hogy a sörivók sokszor emlegetik a hazai sörök gyengeségét: jellegtelen ízét, azt, hogy nem tartják a magyar sörök habjukat és a szénsav is hamar elillan a pohárból, összefüggésben van ez az új eljárás bevezetésével ? — A nyomás alatti erjesztés — ezt már említettem — csak javít a sör minőségén. Az, hogy egy sör habzik-e vagy sem, az függ a szén- savtartalomtól, de függ attól is, milyen hőmérsékleten tárolják az italt a kereskedelemben. Az sem mellékes, hogy miben, milyen pohárban szolgálják fel a sört Nálunk elfogy a sör szinte minden mennyiségben, és a sörfogyasztásnak még nincs megfelelő hagyománya sem, mondhatom azt is — „kultúrája”. Mert nem. lenne szabad például bor’ospoharak- ban sört felszolgálni, de ép- penhogy kiöblített korsókban sem. A probléma néma gyártással van. — Kőbányán kezdték a nyomás alatti erjesztés bevezetését. Viszont csak a borsodi gyár dolgozik ezzel az új gyártástechnológiával. Hogyan tovább? Mennyi idő kell a nyomás alatti erjesztés teljes bevezetéséhez? — Nem idő, hanem pénz kérdése. Sörgyáraink többsége régen épült. Sok felújítani, javítani való van mindegyik üzemben. Egyébként ez a technológia nem csodaszer, de nagy segítsége a magyar söriparnak. Bevezetése könnyebbé teszi a munkát, ezért is szorgalmazzuk mielőbbi általánosítását, Nagykanizsán, Sopronban és Pécsett is. Jegykezelő automaták Mágneses jegyváltási és jegykezelési rendszert kísér, leteztek ki az amerikai kutatók. Az utas az állomáson egy jegyváltó automatába bedobja a kívánt jegynek megfelelő, húsz dollárig terjedő összeget, majd megnyomja, az „Új jegy kiadása’’ jelzésű gombot. Az automata a befizetett összeget nem. csak rányomja a jegyre, hanem annak mágneses sávjá- ra is bekódolja. Ezután az utas a bejárati forgókorlát jegykezelő nyílásába helyezi a jegyet, s miután ott az újabb automata ellenőrzi a jegy érvényességét, rákódolja az indulóállomás jelét, a dátumát és az időpontot, majd átengedi az utast. Az utazás befejeztével \ a kijárati forgókorlát jegykezelő nyílásába helyezi jegyét Gyerekszáj j Érdekes, izgalmas riport- 1 film megy a tv-híradóban. i Az oroszlánköiyköt magára i hagyta az anyja, egy mun- J kas pártfogásába vette a te-- hetetlen kölyköt, s a család ■ kislányának azóta kedvenc i játszópajtása a nagyobbacs- [ ka cica. A kisfiú a riportfilm után J megkezdi az ostromot: — Ügy szeretnék egy ilyen [ kis oroszlánt?! — Szó se lehet róla! — J így az anya. — Bérházban [ nem lehet oroszlánt tartani. ' — De lehet! Most mutat- 1 ták... — Van mór papagájod, ' halad, kutyát szeretnél, i most meg egy oroszlánt... t Mi ez? Állatkert? — próbál j véget vetni a vitának a szü- J lói inegfellebbezhetetlenség. ■ — De anya, tudod, hogy i állatbarát vagyok! — azért-“ sem hagyja abba az ostro- J mot a gyerek. S’ a fűzőcske így megy i még egy darabig. Végül a i szülők felteszik a kérdést: [ — De hát lásd be, mit ! tudnánk mi csinálni egy J oroszlánnal ? S akkor felcsillan a kis- ' fiú szeme, s kivágja az adut: ■ — Mindent Játszanék J vele, sétáltatnám. És tudod J mit, néha kölcsönadnám ne- 1 ked, hogy ijesztgesd a fő- ■ nöködet. — ♦ Fotóriporter kollégánk egy [ "óvodában tüsténkedik. A ' gyerekek kellő áhítattal fi- ' gyelik ténykedését ahogy i szorgalmasan villogtatja a , vakuját amely, csak ma- [ gyarázatképpen, kollégánk | szemmagasságában villant ■ S az általános ámulat kö- i zepén megszólal az egyik , gyerek: — Övó néni kérem, a bá- ' csinak nem sül ki a szeme? ■ tes. a.) A humor nyelvén importhumor Két rab beszélget a börtönben: — Te miért ülsz? — Én — én a verseny áldozata vagyok. — Hogyhogy? — Pontosan ugyanolyan bankjegyet készítettem, mint a Nemzeti Bank! ' * Az ügyvédhez azzal a kéréssel fordul egy ügyfél, hogy legyen segítségére a válóperében. Az ügyvéd megkérdi: — Hány év óta nős? — Tíz év óta. — És csak most szánta rá magát, hogy hirtelen csak úgy elváljon? — Tudja ügyvéd úr, az elmúlt években semmi sem zavarta a boldogságunkat tegnap óta azonban az életem valósággal elviselhetetlen lett! — De hát mi történt ? — Hát az, hogy a feleségem visszatért hozzám! * — Mondja, miért beszélt tegnap olyan sokat azokkal az unalmas emberekkel? — Mert attól féltem, hogy hallgatnom kell a fecsegésüket. * Az ifjú feleség figyelmezteti férjét, miután kiléptek az anyakönyvvezetőtől: — Drágám, be kell vallanom, nem tudok főzni! — Semmi baj drágám, én is tartozom egy vallomással: nem keresek annyit, hogy kettőnknek jusson ennivalóra belőle! Miután a vonat kiér egy hosszú alagútból, Mix-a férjéhez fordul: Még sohasem csókoltál meg ilyen szenvedélyesen! — Én? — csodálkozik a férj. * — Nézd, milyen szép kutya! — Nem kutya e2, hanem kecske! — Ha kecske lenne, szarva lenne. — Nem érdekel a magánélete! Önkritika — Ön mit gyárt? — Én egyenesen a Bizományi Áruháznak, hibás árukat... Vérbeli horgász Ö — Mondja kollegám, ahol ön a lékbe esett, látott halat? Jó munkaerő — Van valami üzemi gyakorlata? — De mennyi, fél év alatt 6 helyen dolgoztam. A „kukás” szerelmes — És tudod, így öleltem magamhoz... Vízió Akinek nem inge. LEFEKSZEM,. már érzem is az álom hódító ölelését. Hosszú csengetés, erős dö- römbölés riaszt fel. Dühösen pattintom az ajtó zárját, a folyosón két erős, izmos ember. — Mit akarnak? — A közvélemény és az építők megbízásából vagyunk itt. Öltözzön, indulnia kell! — Indulni, hová? — Majd meglátja — hangzik a rejtélyesnek tűnő válasz. Révülten szegődök nyomaikba. Rövid gyaloglás után a nemrégiben épített utcában .állunk meg. Kijelölnek egy széles sávot, a kompresszor felzúg, kezembe nyomják a légkalapácsot és integetnek: kezdhetem. A légkalapács erős zörgéssel feszül a kemény betonnak. A szerkezet szörnyűén sivít, erősen reszket, úgy. mintha a lelket akarná kirázni belőlem. Lazítás nincs, felügyelőim a közelben állnak, sűrűn buzdítanak: • — Nyomás apatej, így sosem készülünk el! A homlokom kezdi a verejtékezést, aztán egész testemen átárad a forróság, szinte izzadtságban úszom. Egyre fáradtabb vagyok,, lassan vánszorognak a percek, az órák. A szám kiszárad, vizet kívánok, de nincs a közelben. Órák, napok telnek? Nem tudom. Végül is elkészülök a munkával. Csöveket, kábeleket fektetnek az úttestbe vésett árkokba. Intenek, rám most nincs szükség, kicsit pihenhetek és megkezdhetem az árok tömítését. Este van, és én fáradt vagyok. Vacsorázni sincs kedvem. Lehunyom a szemem, s már alszom is. Hosszú _ csengőberrpeés. dübörgés riaszt. — Mit akarnak még tőlem? — A betemetett árkót újból ki kell vésni, kimaradt két kábel. A robotgép egyhangúságával fogok a munkához, s már előre tudom, hogy sor kerül még az út további vésésére, az árkok kemény munkát kívánó betömésére. Vége a napnak, én az ágyba roskadok. Nem ízlik az étel, a tévét figyelem, de már az első képeknél elnyom az álom. Újból berregés, dübörgés ébreszt. — Hát nem volt még elég?! Nem vésem tovább az utat! — Nem is kell — nyugtatnak —, most a parkokban kell a vezetékeknek árkot húzni. — De hiszen az odaültetett rózsabokrok már ki is nyíltak. Bűn azokat kiforgatni a talajból. — Nem vitatkozunk! Azt kell csinálni, amit a főnökség előír. , Csákánnyal vésem a talajt, s lapátolok reggeltől estig. Nem érzem a munka örömét. értelmét, de hát erre senki sem kíváncsi. Álom, ébresztés. Az alapnak ások árkot, betonozok. Alszom, felzavarnak. Az új építményt szét kell verni. Alszom, újból dübörgéssel ébresztenek. — Jó emberek — könyörgöm — szánjanak meg! — Nem lehet. Újszerű büntetés: annak kell kivésni, betömni az útakba, parkokba vágott árkot, aki a felesleges munkát okozta VEREJTÉKBEN fürödve, arra ébredek, hogy nem alszom. Az óra halk ketyegéssel figyelmeztet, vége az alvásnak, itt az idő. kelnem kell. S én csak töprengek, töprengek: az álomvízióban miért, az én ielkiismeretem szólalt meg, hiszen én sohasem voltam beruházó, tervező. kivitelező, építő. S vajon nekik van ilyen álomvíziós éjszakáiul»"’ Csorba Barnabás az utas. Ott ismét automata ellenőrzi a jegy érvényessé, gét, majd a leutazott távolság alapján kiszámítja», a menetdíjat, levonja a jegy értékének az összegéből, a fennmaradt összeget rányomhatja a jegyre, amelyet visszakap az utas. Amennyiben az utas hosz- szabb utat tett meg, mint amennyinek a menetdíjára futná a jegy értékéből, felgyullad egy jelzőtábla: „Hiányosan fizetett — menjen az utáníizetőhöz” felirattal. Ha valaki három óránál többet tölt el a belépéstől a kilépésig — esetleg elaludt az állomáson —, a kilépő jegykezelő automata nem fogadja el a jegyet, és az utasnak az állomási tisztviselőhöz kell fordulnia, aki magyarázatot kér. .
