Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. március 5., vasárnap Andreotti és a kormányválság Giulio Andreotti kijelölt miniszterelnök szombaton délelőtt újabb tanácskozásra ült össze a tavalyi pártközi program megállapodást létrehozott hat párt vezetőivel. A megbeszélésen a kommunista párt tárgyalóküldöttségét Enrico Berlinguer főtitkár vezeti. A pártok főtitkárain kívül jelen vannak a tanácskozáson á parlameti csoportok vezetői is. Az immár nyolcadik hete tartó kormányválság megoldását célzó újabb tárgyalás, tájékozott körök értesülése szerint, két napig tart. Amennyiben sikerül megegyezésre jutni egy közös program körvonalait illetően, akkor Andreotti a jövő héten megkezdheti kormányalakítási tárgyalásait. Ebben az esetben pedig a parlament még a húsvéti ünnepek előtt napirendre tűzheti az új kabinetre vonatkozó bizalmi szavazást. Az OKP vezetősége pénteken kiadott nyilatkozatában újból leszögezte, hogy a kormányválság megoldásának előfeltétele az egyetértés a kereszténydemokraták és a többi párt között, beleértve a kommunistákat is. A szombaton délelőtt megkezdett tanácskozáson a kereszténydemokraták. a kommunisták, a szocialisták, a szociáldemokraták, a köztársasági pártiak és a liberálisok vesznek részt. A kínéi alkotmány revíziója A kínai országos népi gyűlés képviselői szombaton folytatták a vitát az alkotmány revíziójáról szóló beszámolóról, valamint a módosított alkotmány szövegéről. A Pekingi Televízió szombat esti híradásában külön riportban számolt be arról, hogy Je Csien-jing, a KKP KB alelnöke, honvédelmi miniszter a nap folyamán részt vett a kínai népi felszabadító hadsereg parlamenti képviselőinek ülésén. Ez alkalommal mondott rövid beszédében az előrehaladott korú politikus a hadsereg és a kormány, valamint a hadsereg és a lakosság közötti kapcsolatok erősítésének szükségességét hangsúlyozta. Állást foglalt a kínai hadsereg megerősítése és korszerűsítése mellett, a háborúra való felkészülés érdekében; Mint mondotta, a nemzetvédelem erősítésével is hozzá kell járulni ahhoz, hogy a század végére Kína hatalmas és korszerű országgá váljék. Tito nyilatkozata — Korunk nemzetközi életében az a legfontosabb, hogy elhárítsuk a háború, elsősorban a nukleáris háború veszélyét, s megszilárdítsuk a világ békéjét és biztonságát. Ez a veszély már nemcsak egyik vagy másik országot fenyegeti, hanem általánossá vált — hangoztatta a New York Timesnak adott nyilatkozatában Tito elnök. A jugoszláv államfő küszöbönálló hivatalos amerikai látogatására készülve fogadta James Restont, a lap ismert kommentátorát, s több órás beszélgetés során mintegy 30 kérdésére válaszolt. A többi között kifejtette: — A jugoszláv—amerikai kapcsolatok fejlődése azt bizonyítja, hogy két ország nagyságában és erejében, társadalmi rendszerében és egyes nemzetközi kérdésekről vallott nézeteiben mutatkozó különbségeknek nem kell feltétlenül akadályozni- ok a barátság és együttműködés folyamatos és sokoldalú fejlesztését. Az amerikai életformáról alkotott véleményét tudakoló kérdésre rámutatott: „Őszintén szólva, az amerikai életforma nekem nem nagyon tetszik. Demokrácia van ugyan, bizonyos kérdésekben túl nagy is, másokban viszont egyáltalán nem létezik. Amikor államfőként az Egyesült Államokban jártam, szállodám előtt a cset- nikek és usztasák egész hadserege gyülekezett, akik hazájukból elmenekültek, mert árulók, a fasiszta megszállók kiszolgálói voltak. Szerintem egyetlen országban sem szabadna ilyesminek megtörténnie.” Az elnök a közel-keleti helyzetet rendkívül bonyolultnak értékelte, megállapítva, hogy holtpontra jutott. „Szadatnak nem sike-- rült -megvalósítania tervét. Elment Izraelbe, de úgy látszik, hogy ezzel semmit sem ért el. Illúziókban ringatta magát.” „Nem hiszem, hogy helyesen cselekedett, mert nem tanácskozott egyetlen arab országgal sem. Ez pedig mulasztás. Noha Szíria, Jordánia és a PFSZ is harcol, Szadat nem tájékoztatta tervéről egyiket sem. Engem sem tájékoztatott, pedig jó barátok vagyunk. Különben azt tanácsoltam volna neki, hogy ezt a lépést ne tegye meg, mert ilyen módszerrel nem juthat eredményre.” A CIA titkos akciói Daud afganisztáni elnök kétnapos látogatáson Indiában tartózkodik. A képen vendéglátójával; Deszai miniszterelnökkel. A CIA titkos külföldi tevékenysége — amelyet Carter elnök a hírszerzéssel kapcsolatos legutóbbi rendeletében hivatalosan jóváhagyott — „kiterjed a szabotázsra, a propagandaakciókra, a gazdasági nyomásra, a választási eredmények meghamisítására, a zsarolásra, és a gyilkosságra is” — állapítja meg a washingtoni nemzetbiztonsági kutatóközpont egy most megjelent kiadványa. Mindezt a CIA az Egyesült Államok érdekeinek védelme ürügyén folytatja. „A CIA titkos akciói az emberi jogok ellen” címmel a napokban közzétett kiadvány két részre bontotta a hírszerző ügynökség tevékenységét. Az első kategóriát a „viszonylag enyhébb” „rutinakciók” jelentik. A második kategóriába tartoznak a jelentősebb, szigorúan titkos külföldi felforgató akciók. Ezeket olyan kormányok ellen folytatják, amelyek Washington számára kellemetlenek. Ide sorolható a választási eredmények meghamisítása, a haladó szervezetek elleni fellépés,, más országok belügyei- be való nyílt beavatkozás: a zsoldostoborzás, különböző diverziós cselekmények, az ellenzéknek szállított fegyverek, a gazdasági nyomás stb. E lépéseket az úgynevezett különleges koordinációs bizottság ellenőrzi, amelynek elnöke Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó. „A titkos akciók mind a mai napig folynak” — állapítja meg a kiadvány. A hírszerző szervek tevékenységével foglalkozó szenátusi bizottság közölte, hogy 1975- ben e célokra a CIA költségvetésének 37 százalékát fordították. E nagyságrend azóta lényegében változatlan ... Egyetemre, főiskolára készülők! Hol van több lehetőség? A roham esztendők óta nem enyhül — az érdeklődés és a vállalkozókedv mértékét jószerivel azonosnak tekinthetjük, bár korábban az ötvenes évek nagy létszámú korosztályai dörömböltek, mostanában a demográfiai mélypont diákévfolyamai jelentkeznek sorra, rendre. Egyetemeink és főiskoláink változatlanul számolhatnak azzal, hogy a nyáron megint legalább harmincötezer fiatal kíván felvételizni a nappali, illetve az esti és levelező tagozatokon. Aligha érdemes hosszasabban töprengeni azon: milyen forrásai vannak az esztendők óta folyamatosan tartó diplomaszerzési láznak. Az esti és a levelező formájú felsőoktatásban eléggé egyértelműen jelentkeznek a munkahelyi törekvések, hogy minél többen — szakmunkások, értelmiségiek, adminisztratív dolgozók — szerezzenek magasabb képesítést, vagy szerezzék meg a munkájukhoz szükséges, de korábban elmaradt felsőfokú végzettséget. Maradjunk most inkább a középiskolákban végző diákoknál: körükből verbuválódik az a mintegy 25 ezer jelentkező, aki rendre „célbavesz” körülbelül 11 ezer helyet — tehát a nagyobb hányaduknak óhatatlanul szembe kell majd néznie a kudarccal is. Egyértelmű és nagyon helyeselhető alapkövetelmény a felvételi vizsgáknál az, hogy a felsőoktatási intézményekben elsősorban azoknak jusson hely, akik a leginkább rátermettek: tehetségükkel, addigi tanulmányi eredményeikkel, egy-egy pályára való feltétlen elhivatottságukkal kiérdemlik a továbbtanulás lehetőségét. De — figyelve a jelentkezéseket, az alakuló érdeklődést —, biztosak lehetünk-e ennek a kiválasztási munkának a tökéletességében ? Nem lehet erre egyértelmű igennel felelni. S nemcsak azért nem, mert a felvételi vizsgák mércéje sem tökéletes, jóllehet törekszik' erre. Hanem azért sem, mert mór a jelentkezéseknél érezhető esztendők óta biznyos torzulás, információhiány, s főleg — a lehetőségek nem megfelelő felmérése. Miről van szó? Arról, hogy megkopott a műszaki pályák vonzása, az érdeklődés túlzottan a humán képzettséget igénylő pályákra irányul. A bölcsész, a jogi és az orvosi karokról tehát igen kiváló, másutt sikeres indulásra számítható fiatalok százai szorulnak ki, nem érve el a maximális pontszámot. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, a dunaújvárosi főiskolai karra, a kazincbarcikai karra —, de említhetnénk még egész sor műszaki főiskolát, vagy kart — tehát nem mindig azok kerülnek be, akik pontszámaik alapján is a legtehetségesebbek, hanem gyengébb képességűek is sikerrel veszik sok vidéki karon a felvételik akadályait. Sikerük egyik alapja, hogy jelentkezési lapjukat nem a legnépszerűbb, leginkább megrohamozott egyetemnek, főiskolának küldik meg. Ezzel egyidejűleg évekre, de sokszor végérvényesen is kiszorulnak felsőoktatásunkból olyan tehetséges fiatalok, akiknek pedig ott lenne a helyük — csak éppen nem mérték fel kellőképpen a lehetőségeket. Nem számoltak például azzal a nyilvánvaló igazsággal, hogy a felsőszintű műszaki képzettségnek nemcsak „a” gépész- mérnöki. építészmérnöki diploma megszerzése számít, mondjuk a Budapesti Műszaki Egyetemen, vagy megfelelő diploma az ELTE természettudományi karán —, hanem egész sor, az „alapkívánságukkal” szinkronban levő, terveikhéz igen hasonlító képzésű intézmény is kínálkozna. Bányamérnöknek, kohómérnöknek, műszaki szakoktatónak, gyártástechnológusnak, textilmérnöknek, papíriparban dolgozó műszakinak lenni: legalább annyira fontos — és legalább annvi- ra kifizetődő, mint valamelyik ismertebb, divatosabb karon megkísérelni a bejutást, számolva a kudarccal.' Sőt, a reálisan gondolkozó fiatalok sokkal kevesebb elutasítási valószínűséggel indulhatnak, sokkal kevesebb évük fecsérlődik el a többszöri vizsgakísérlettel, ha átgondoltan, a felvételi esélyeket reálisan kiszámítva adják be felvételi lapjukat. Az átirányítási lehetőségek sem eléggé ismertek a középiskolákban — bár a Felvételi Tájékoztató valamennyit tartalmazza —, több meggyőző, felvilágosító, pedagógiai munkára lenne szükség. „Utolsó fordulójához” érkezik ezekben a napokban a jelentkezések rendje. Március közepéig, végéig már az egyetemekre kell érkezniük a jelentkezési lapoknak. Érdemes most még egyszer átgondolni: hova, mely intézményekbe is induljanak el ezek a fontos papírlapok. Ismételjük: sok főiskola ad a választott,. nagy egyetem képzéséhez hasonló ismeret- anyagot, hasznos, érdemes tehát a családokban is, iskolákban is mérlegelni a döntéseket, segíteni, tanácsot adni, érvelni azért, hogy a legjobbak valóban sikerrel szerepelhessenek a nyári felvételi vizsgákon. V. M. Smith rhodesiai miniszterelnök és a fajüldöző politikáját támogató afrikai politikusok aláírták a Zimbabwe népét eláruló megállapodást. ÖSSZE LEHET-E KAPCSOLNI A SALT-OT ÉS A KELET-AFRIKAI VISZÁLYT? A választ a moszkvai Pravdától vesszük kölcsön: nem. Veszélyes is lenne összekapcsolni a SALT-tárgyalásokon elérendő haladást az etióp— Szomáliái konfliktus rendezésével, • hiszen egymáshoz semmi közük sincs ezeknek a problémáknak, korántsem azonos horderejűek, s csak precedenst teremtene egy ilyen „junktim” (ez ennek az eljárásnak a jogi-politikai műszava). Persze, a hivatalos Washington minden ilyesmit cáfol! Carter elnök kijelentette: kormánya nem kapcsolja össze a Szovjetunió afrikai szerepe körüli vitát a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokkal, illetve a nukleáris kísérletek teljes eltiltásáról megindult tanácskozásokkal. Hozzátette viszont, hogy a szenátust „befolyásolja a közvélemény”. Márpedig a szenátusnak kell minden nemzetközi szerződést jóváhagynia, így a SALT-megállapodás is majd szenátusi ratifikálásra vár. Az elnök úgy összegezte a közvélemény álláspontját, amely természetesen az amerikai sajtó manipulációjának hatása alatt áll, hogy Afrika szarvának térségében a Szovjetunió nem szolgálja a békét __ A z USA vezető köreiben már napok óta szakadatlan mondogatják, hogy nem akarják junktimba hozni a két kérdést. Mégis éppen ezzel ösztönzik a szenátusnak és a közvéleménynek olyan megnyilvánulásait, hogy az Egyesült Államok addig ne jusson megegyezésre a SALT ügyében, amíg Afrika szarvában a Szovjetunió segítséget nyújt Etiópiának. Természetesen arra is volt példa, hogy külön tudta választani a két nagyhatalom a létfontosságú nagy kérdéseket más vitás ügyektől: ez történt éppen az első SALT- megállapodás előtt, amikor a vietnami háború miatt más területen a szovjet—amerikai szembenállás teljes volt. Viszont már az angolai események, most »pedig az eti- óo—Szomáliái ellenségeskedések nyomán az enyhülés ellenfelei Washingtonban egyre nagyobb hangon követelik "a két kérdés összekapcsolását. A rbidesiai aike visszhangja A Rhodesiával határos országok, az úgynevezett frontállamok közül egy további, Zambia is a leghatározottabban elutasította a Salis- buryben létrejött „belső” megállapodást, amelyet pénteken írtak alá Smith, a fajüldöző kormány feje és afrikai tárgyalópartnerei. Reuben Kamanga, a Zambiai Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt KB-tagja az egyezményt „az angol és az amerikai imperialisták műveként” bélyegezte meg. Mint jelentettük egy másik „frontország”, Tanzánia már aláírása napján elítélte a többségi uralomra való áttérés elodázását - célzó egyezményt. Szombaton késő délelőtt több pokolgép robbant Salisbury külvárosaiban. A postaládákban és szemétládákban elhelyezett robbanószer- kezetek a rendőrségi jelentések szerint nem okoztak különösebb kárt. A honvédelmi miniszter jelentkezésre hívja fel azokat a férfiakat, akik — meghatározott felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanulnak, illetve már felvették őket, vagy felvételre jelentkeznek — a dolgozó nép fegyveres szolgálatát önként vállalják, a Magyar Nép. hadsereg hivatásos tisztjei kívánnak lenni. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, büntetlen es feddhetetlen előélet, erkölcsi-politikai megbízhatóság, egészségi és fizikai alkalmasság, nőtlen családi állapot, 21 évnél nem magasabb életkor. A honvédségi ösztöndíjra pályázók a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságoktól — Budapesten a fővárosi hadkiegészítő parancsnokságtól — kaphatnak jelentkezési lapot. A jelentkezési laphoz mellékelni kell saját kezűleg írt részletes önéletrajzot, erköcsi bizonyítványt, három hónaposnál nem régebbi mellkas röntgenfelvételt. A kitöltött jelentkezési lapot és a mellékleteket a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságnak — Budapesten a fővárosi hadkiegészítő parancsnokságnak — sorkatonai szolgálatot teljesítőknek alakulatuk parancsnokának kell átadni. Honvédségi ösztöndíjra a budapesti Műszaki Egyetem gé. pészmérnöki kar gépgyártás- technológus: villamos mérnöki kar. híradástechnikai szak digitális számítástechnikai ágazatos; műszer- és irányítástechnikai szakos: közlekedésmérnöki kar járműgépész szakos; építőmérnöki kar szerkezetépítő: közle. kedésépítő, földmérő szakos és az épílésmérnöki kar hallgatói, a tudományegyetemek állam és jogtudományi karainak, természettudományi karainak programozó-matematikus, fizikus (amennyiben vállalják, hogy a második évfolyamtól kiegészítő szakként a meteorológiai szakot felveszik) szakos hallgatói, az általános orvostudományi karok hallgatói, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem általános közgazdasági kar terv- gazdasági és pénzügyi szakos hallgatói, a Pollack Mihálv műszaki és Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola építőipari kar mélyépítési szakos: gépészeti kar épületgépészeti szakos hallgatói, az Erdészeti és Faipari Egyetem földmérési és földrendezői főiskolai kar hallgatói, valamint az ezekre a felsőoktatási intézményekbe jelentkezettek pályázhatnak. A pályázók a hivatalos szolgálatra való általános és egészségi alkalmasság megállapítására fevételi vizsgán vesznek részt. A honvédelmi ösztöndíjasok a tanév, a szakmai gyakorlat és a katonai alapképzés tartamára havonként tanulmányi ösztöndíjat kapnak. A főiskolákon tanuló honvédségi ösztöndíjasok az államvizsgát követően. rövid katonai alapképzés után hivatásos tiszti állományba kerülhek. A tanulmányaikat befejezettek képességüknek. Illetve képzettségüknek megfelelő munkakörbe, a néphadsereg csapatainál kapnak beosztást. A felsőoktatási intézményekben már tanulmánvokat folytatók bármikor, a felvételre jelentkezők 1978. március 31-ig pályázhatnak. Pályázati felhívás!
