Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-29 / 74. szám
1978. március 29., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Feladatok a Központi Bizottság ülése után Ibi kibaszni az adottságokat A Központi Bizottság' ez ev március 15-i ülésén áttekintette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéi, értékelte agrárpolitikánk megvalósításának tapasztalatait, s meghatározta a továbbfejlesztés feladatait. Az ülésről kiadott közlemény részletesen elemzi a magyar mezőgazdaság két évtizedes történetét, mint a szocialista mezőgazdaság történelmi művét, s hosszú időre megszabja azokat a feladatokat, tennivalókat, amelyeket a gyorsabb ütemű előrehaladás érdekében meg kell valósítani. A határozat többek között erőteljesen hangsúlyozza: Egyetemes érdek, hogy valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet fejlődjön, az élvonalba tartozók gazdálkodása váljék még eredményesebbé, a jó természeti és gazdasági adottságokkal rendelkező, de közepes színvonalon gazdálkodó szövetkezetek közeledjenek az élenjárókhoz.” Ebben az írásban néhány gondolatot ehhez a megállapításhoz kívánok fűzni. Ha megyénk termelőszövetkezeteinek helyzetét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ezen a téren mutatkozik az egyik legjelentősebb gondunk és feladatunk. Vannak kiválóan gazdálkodó, évről évre kimagasló termelési eredményeket elérő szövetkezeti gazdaságok, ugyanakkor vannak közepesen, vagy gyengén gazdálkodó szövetkezetek, amelyek természeti és gazdálkodási adottságai hasonlóak, vagy teljes egészében megegyeznek az élen járókéval. Némely helyen a föld minősége, a gépesítés foka szinte teljesen azonos és a termelési eredményekben mégis 25—30 százalékos különbség mutatkozik. Amíg például Bekecs és Mezőnyárád szövetkezeti gazdaságai búzából 50 mázsa felett termeltek hektáronként, más, hasonló adottságú termelőszövetkezetek eredményei viszont még a 23 mázsát sem érték el. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok sem mentesítik például Perkupa, Mikó- háza, Hercegkút, Kenézlő üzemek vezetőit a 20 mázsa alatti átlagtermésért. Elismerést érdemelnek viszont a szerencsi, encsi és miskolci járás mezőgazdasági üzemei, ahol stabilizálódtak az országos szintet közelítő 35— 40 mázsa közötti termésátlagok. A megyei, szervek jelentős erőfeszítéseket tettek a lemaradás felszámolására, azonban —, amint a fenti példák mutatják — továbbra sem szűnt meg az üzemek között meglevő indokolatlanul nagymérvű átlagterméseltérés. A napokban tartotta mérlegzáró közgyűlését a Szerencsi Ruházati Szövetkezet. A tagságnak ez alkalommal olyan eredményekről adhattak számot, amelyekre a tavalyi igen gyenge első féléves teljesítmények után senki nem számított. 1977-re nagy terveket szőttek, olyanokat, mint az később ki is derült, amelyek igencsak meghaladták erejüket. Az első féléves termelési tervet csupán 83,3 százalékra teljesítették. Ennek megfelelően rosszul alakult a nyereség is; az időarányos nyereségtervet csak 38,2 százalékban realizálták. Az első féléves eredménytelenséget objektív és szubjektív tényezők egyaránt befolyásolták. Időközben csökkent a létszám is: hat hónap alatt mintegy harmincán számoltak le a varrodából. A szövetkezet vezetői ekkor felmérték a helyzetet, elhatározták, hogy megpróbálják az év végéig helyreütni a csorbát. Első lépésként módosították a terveket, a termelési programot az alacsonyabb létszámhoz igazították. Átszervezték a munkát, megszigorították a munkafegyelmet, a körülmények Joggal vetődik fel a kérdés. hogy minder miből adódik, miből fakad? Az erre illetékes szervek sokat vizsgálták, elemezték az okokat, sok helyütt meg is találták azt, csak éppen a szükséges intézkedések megtétele és a következtetések egyértelmű levonása maradt el. Az év végi gazdasági mérlegek elemzései és a zárszámadó közgyűlések pedig mindezekre rendszeresen módot adnak, mégis lassú az előrelépés. Pedig ma már nem lehet belenyugodni abba, hogy szakmai vagy vezetői hozzá nem értésből, hanyagságból, vagy esetleg nemtörődömségből milliós értékű termeléskiesések keletkezzenek. Nem szabad szemet hunyni afelett, hogy egyik termelő- szövetkezet évek óta 40—50 mázsa búzát, 50—55 mázsa kukoricát takarít be hektáronként, s a vele szomszédos pedig ennél jóval kevesebbet. A megyei pártbizottságnak a megye gazdálkodásával foglalkozó ülése is megállapította, hogy a helyenként tapasztalható helytelen vezetői magatartás a termelés és vezetés szervezetlensége, esetenként felelőtlen, nem átgondolt döntések meghozatala is nagyban hozzájárul ehhez. Ennél a gondolatnál érdemes egy kicsit elidőzni. A szakértelemnek sokféle fokozata van. Vannak végzett, oklevéllel rendelkező szakemberek, és vannak kiváló, hivatási; szerető, áldozatot vállaló és jó vezetőkészség- gel rendelkező szakemberek. A kettő viszont korántsem azonos. Éppen azért kellene nagyító alá tenni ezt a problémát és közvetlen közelről vizsgálni. Nemegyszer halljuk, tapasztaljuk, hogy egyik vagy másik szövetkezetben a csődöt mondott „szak”-em- ber, pár hónap múlva felbukkan egy harmadik, majd negyedik termelőszövetkezetben. Aligha hiszem, hogy ezek a „vándorok” erősítést, megváltást jelentenének bárhol is... Aztán gyakran halljuk azt is egy-egy személyi, egyéni megítélés és minősítés során, hogy X. Y. tudása, felkészültsége felett ugyan eljárt az idő, •—, mert közben nem képezte magát —, de egyébként rendes ember, tehát maradjon. Félreértés ne essék, itt nem arról van szó, hogy a munkában megfáradt vezetőket vagy a kor követelményeivel lépést tartani nem tudó szakembereket félre kell állítani, csupán arról, hogy képességeiknek megfelelő helyet és beosztást kell számukra biztosítani. Nem engedhető meg az, nek legjobban megfelelő normarendszert vezettek be. Az intézkedések meghozták a kívánt eredményt. Az év végére 21 millió 853 ezer forint termelési értéket állítottak elő, ami meghaladta az előirányzottat. A termelékenységet 14,5 százalékkal növelték; az eredmény kizárólag a hatékonyság fokozásából származik. A' vártnál is sokkal jobban alakult a szövetkezet exportja. Több mint 7 százalékkal teljesítették túl mind a szocialista, mind pedig a tőkés exporttervet. Eredményeikkel felzárkóztak a szerencsi járás ipari szövetkezeteihez, sőt, most a járás három legjobban dolgozó szövetkezetének egyike lett a szerencsi ruházati. — Tanultunk a tapasztalatokból — jegyzi meg Jakab Ferenc, a szövetkezet hogy elnézésből, „álhumanizmusból”, jószívűségből egy gazdasá° r..-nkáskollektívája a rossz irányítás, vezetés és korszerűtlen gazdálkodás miatt évekig csak a fele jövedelmét keresse, mint a szomszédos szövetkezetiek. És azért sem, mert ez végső soron az egész társadalom, a közösség zsebét is érinti. Aztán találkozunk szak- ember-ellenességgel is. A közelmúltban egy termelőszövetkezet elnöke mesélte, hogy a kertészetüket háromszorosára, közel 100 hektárra bővítették. Ennek irányítására már magas képzettségű, tapasztalt agrármérnököt kívántak kinevezni. Erről a „lépésükről” viszont a tagok hallani sem akartak. Eddig is jól jövedelmezett a kertészet. — mondták —, ezután is megbirkózunk a feladatokkal. A sok vita és huzavona után majdhogynem úgy kellett a tsz-be csempészni a fiatal kertészmérnököt. Némely helyen bizony még a régi kisparaszti gazdaságok „vezetői” koncepciója kísért. Aztán az elégedettség és az önteltség is megtalálható. Ezelőtt 10 évvel egy hektáron 17 mázsa búzát termeltünk, az idén elértük a 28 mázsát, hát már ez sem elég? — mondják az önteltek. Bizony nem elég! Mégpedig azért nem, mert a szomszédban 40 mázsán felül termelnek évek óta, és azért sem. mert a népgazdaságnak évről évre még többre van szüksége. És mindezeknek a feltételei megteremtődtek az elmúlt években. Minden gazdaságnak szem előtt kell tartania a megyei pártbizottság 1977. december 12-i határozatának főbb célkitűzéseit. amelyele előírják, hogy megyénk mezőgazdaságának továbbra is dinamikusan kell fejlődnie. Az országos két-három százalékkal szemben — elsősorban a nagyüzemekben — 7—8 százalékos növekedési ütemet kell előirányozni, hogy a megyében mutatkozó lemaradást pótolhassuk. Mindezekhez nagymértékben járulhatnak hozzá a ma még gyenge, vagy közepes termelési eredményt felmutató termelőszövetkezetek azzal, hogy felzárkóznak a jók mögé. A gazdaságok termelési eredményei közötti indokolatlan eltérések, különbségek természetesen még sok más tényezővel is magyarázhatók. De most csak a fentiekkel kívántunk foglalkozni. Wirlh Bajos elnöke —. az idén olyan terveket készítettünk, amelyekhez adottak a feltételek, amelyek ténylegesen teljesíthetők. Ebben az évben, változatlan létszám mellett, 8,1 százalékkal akarunk több termelési értéket előállítani, mint tavaly. Beruházást erre az évre nem tervezünk. Gazdaságosabb, nyereségesebb termékeket akarunk készíteni: a bázishoz képest 15.1 százalékkal több nyereséget akarunk realizálni. Varrónőink jól felkészült, tapasztalt munkások — a bonyolultabb termékek készítésében is számíthatunk rájuk. Ebben az évben termé- . keink nagy részét exportáljuk, közvetve, a gesztor szövetkezeteken keresztül. Elsősorban a tőkés exportban szeretnénk előbbre lépni. A bázishoz képest 80,5 százalékkal több, azaz 11 millió Vasbetonszerelés Fotó: Sz. Gy. Ismeretes, hogy a közelmúltban jogszabály rögzítette a munkásszállók új besorolását, illetve a dolgozók által fizetendő térítési díjakat. Az illetékesek elvégezve a szükséges vizsgálatokat úgy döntöttek, hogy a lyukói és alberltclcpi munkásszállókat III. kategóriába sorolják, s itt a havi térítési díj 120 forint lesz. A KOSZGÜ-bcn, a Rudolftclepcn és a Kuri- tyftnban levő munkásszállók a négyes kategóriába kerültek az elbírálást követően, s ennek értelmében a KOSZ- GU-ben 85, Rudolftclepcn 80, Kurilyánban pedig 70 forint lett a dolgozók részéről kifizetendő havi térítési díj. 200 ezer forint, értékű tőkés export bonyolítását tervezzük. Az idén holland és NSZK-beli megrendelőknek szállítunk — kapacitásunkat mar az elmúlt évben lekötötték. — A feladatok megoldását kétféle módszerrel segítjük — veszi át a szót Csorba István főkönyvelő. — Különösen az üzemszervezésben vannak nagy lehetőségeink. Az idén úgy szervezzük a munkát, hogy a szalagokon ne legyen gyakori a profil- váltás, azaz minden szalagon ugyanannak a megrendelőnek varrnak egész éven át. Erre a megrendelők eltérő igényei miatt van szükség. A szervezésben igen sok segítséget kapunk a Ruházati Szövetkezetek Műszaki Fejlesztési Irodája Társulásától. Tapasztalataik, módszereik jól alkalmazhatóak szövetkezetünkben. A magasabb nyereség realizálásáról szólva, nem titkoljuk azt sem, hogy7 az idén a tavalyinál magasabb vállalási árakkal dolgozunk a lökés megrendelők számára... n. h. Mérlegzárás után Ismét a jók között Kukorica, kukorica Legfontosabb szemes takarmányunk Egy kedveszegett föagro- nórnus legyintett: — Megismerkedtem az új kukorica- rajtával az „észak hibridjével”. Jellemzője, ha a tavaszi fagy megkíméli, akkor sem terem, mert a korai dér „elintézi”. Minek ilyen tájon a kukorica termelést erőltetni ? Füstölgő, keserű vélemény. A íöagronómus nem tudta, hogy elődje ezelőtt három évvel homlokegyenest mást mondott. Akkor még „szent” növény volt a kukorica. Még északon is! Mi az igazság? Kinek van kettőjük közül igaza? A fiatalnak, aki kézlegyintéssel elintézi a kukoricatermesz- tér vagy az idősebbnek — aki már nyugdíjba ment —, s aki a legjövedelmezőbb növénynek tartotta legfontosabb szemes takarmányunkat. Az országos adatok, statisztikák a kivetkező képet rögzítik: „A növénytermesztésünk bruttó termelési értékének egynegyedet, a kukorica teszi ki. állattenyésztésünk 70—75 százaléka, mint abrakra, a kukoricára támaszkodik, a 40 milliárd forintos sertés- és baromfi- ágazat teljesen ettől a növénytől függ. Az utóbbi három évben 181 ezer hektárral csökkent a kukorica vetésterülete.” Ebből az adathalmazból kitetszik, hogy legfontosabb növényünk a kukorica, és termesztésével az utóbbi három évben gondok adódtak. Annyira, hogyha 10 százalékkal ne n emeljük az elmúlt évhez viszonyítva a termőterületét, akkor hazai állatállományunk abrakigényét nem tudjuk kielégíteni. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium éppen ezért kérte fel a termelőket a 10 százalékos területnövelésre. Farkas Attila, & megyei TESZÖV osztályvezetője itt említette meg: — Megyénk éghajlati, domborzati adottságai nem kedveznek különösebben a •kukoricának. De a kedvezőtlen tényezőktől függetlenül nem vagyunk annyira elmaradva az elvárásoktól, mint a déli megyék gazdaságai. Jelenleg 1350 hektárral kevesebb a kukorica területe, ennyi hiányzik az üzemi tervekből, de rögtön hozzá kell tennem: termelőszövetkezeteinktől ígéretet kaptunk, hogy az elmaradást pótolják. Itt viszont az újságírónak szükséges megjegyeznie: nem mindegy hogyan! Járva a megyét, a gazdaságokat, sok furcsa, néha „hajmeresztő” véleményt hallhat. Akár hivatkozhatnánk az elmúlt évre. amikor a belvizes földek száradása után, május legvégén vetették abraknak a kukoricát, előre tudva, hogy semmi esélye nincs area, hogy beérjen. De. visszatérve a mába, idézhetném egyik gazdászunk véleményét a kukorica termőterület növeléséről: „Jó, jó elvéten.. s majd levágom silónak.” Akár megkérdezhetnénk: minek? HiszAi kihasználatlan tömegtakarmány termő területekkel rendelkezünk — ősgyepek, rendkívül alacsony silókukorica átlagok — és erre fel. az abrak, a szemtermés rovására növeljük a szálas takarmányokat. Nem luxus ez? — Az, — fogalmazott röviden az osztályvezető. — Sajnos, termelőszövetkezeteinket sokkolta az elmúlt év. Sok helyen csak nagy késéssel tudták a kukoricát elverni, s a korai őszi fagy7 végképp elbúcsúztatta a nagy7 termések remény7ét. Jellemző, hogy7 a megyei átlag 28,2 mázsa lett. Ez a gyengébbtől is «gyengébb, s úgy tűnik az üzemek vezetői megijedtek a kukoricától. A szigorú gazdaságossági számítások alapján, a kukorica termesztési költsége hektáronként 12 ezer forint körül alakul. Levonva a következtetést, 40—45 mázsa hektáronkénti termés alatt a ku- korica termesztése gazdaságtalan. Üzemeink gondjait az elmúlt évben növelte, hogy sok helyen 40 százalékos víztartalmú termést kellett szárítani, amelynek költségnövelő hatását nem szabad lebecsülni. Az így szárított kukorica nem felelt meg a harmadosztályú minőségnek. Tehát, az egyenlet az elmúlt evben így íródott: gyenge termés, ugrásszerűen növekvő termeiért költségek egyenlő: a ráfizetéssel. Ez a félelem alapja. — Megyénkben meghatározó. hogy a kora őszi fagy milyen gyakorisággal támad, A meteorológiai statisztika szerint egy7 évszázadban öt-hat ilyen év van. amikor nagy károkat okoz a dér. Ezért a termelőnek mindenképpen az a feladata, hogy7 minél kevesebbet kockáztasson, biztonságra törekedjen. És ezt mivel tudja elérni? Azokkal a fajtákkal, hibridekkel. amelyeket a szak- irodalom korainak és középkorainak nevez. Idén a TESZÖV a termelési rendszereknél eljárt, s a vetésterület felére ilyen rövid tenyészidejű hibridet, sikerült biztosítani. A termelő ilyenkor szokta felvetni: — Mit érek a rövid tenyészidejű hibridekkel? Igaz, előbb tudom betakarítani, de keveset teremnek. Azt viszont mi tesszük hozzá: még így is érdemes, kifizetődő. Egy'részt a termelés biztonsága nő, s tőszám- növeléssel a hozamokat is lehet növelni. Másrészt: nem kell vásárolni abrakot. — egy gazdaságunkban a kukorica megvétele 2 millió forint költségemelkedést jelentett — így7 saját állatállományának biztosítani tudja a szemes takarmányt. Ezért tűnik úgy: egyes helyeken a kukoricára panaszkodás „alibi", hogy7 a kultúra ledo- rongálásával helyet biztosítsanak más növényeknek, főleg a napraforgónak. És ha mindenki így7 gondolkozna, nem tudom mivel etetnénk az állatokat. — Ezekkel a rövid tenyészidejű hibridekkel — érvelt az osztályvezető — csökkenteni lehet a szárítási költségeket, és el lehet érni a tervezett hektáronkénti 45,4 mázsás termést. A kukorica vetésterületén (termelőszövetkezeteink 35176 hektáron vetik az idén) ez pedig 1,6 millió mázsa megtermett abrakot jelent. A kukoricatermesztés helyzetének értékelésénél nem mehetünk el bekötött szemmel amellett, hogy a termelési rendszerekbe tartozó gazdaságainkban a technológiai fegyelem meglazult Csak ezzel magyarázható, hogy még hasonló adottságok esetén is 40 mázsás különbségek adódnak a hektáronkénti szemtermésben. És befejezésül még egy7 példa: a her- nádnémeti Hernádvölgye Tsz- ben. igaz kedvező körülmények között, két év átlagában 80 mázsas termést értek el. Rendszeren kívül, csak „saját” technológiájuk eredményeként. És ez az eredmény nem véletlen, hiszen tavaly 72 mázsát, azelőtt pedig 87 mázsás átlagot mutathatnak fel hektáronként. Hogyan csinálják? Érdemes lenne elmenni egy7 kis tapasztalatcserére. — kármán — ÉÉSSZálíÓI
