Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-29 / 74. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. március 29., szerda A képernyő előtt Húsvéti mortadella A mortadella olasz eredetű, igencsak közepes minőségű töl­telékáru. Korábban állandóan ott hevert a hentesek pultjain, mostanában más elnevezésű, hasonlóan közepes minőségű, de más nevű készítmények váltották tel. Éz a mortadella nevű olasz szendvicskellék volt a főszereplője a húsvéti estén tömegszórakoztatási célzattal sugárzott, s igen nagy művé­szek nevével operáló olasz—amerikai filmnek, s a címe is ez volt: Mortadella. A film ismét bizonyságát adta annak, hogy a nagy művészek neve — Sophia Loren, Carlo Ponti, Mario Monicelli ez esetben — nem mindig jelent minőséget, néha még a középszerűnél is gyengébb minőséget produkálhat, a címe meg mintha az egész húsvéti időszak műsorait akarná jellemezni: közepes minőségű töltelékáru, felvágott. Szom­battól hétfőig egy szokvány krimi — Esthajnalcsillag —. a mozikban sem túlzottan sikeres amerikai Pelulia, az ugyan­csak amerikai érzelgős régiség, a Madame Curie, az ifjúkorom moziélményeit idéző, 1935-ös, megintcsak amerikai Botrány az operában képviselte a mozifilmet a már emlegetett Mor- tadellán kívül. Meg néhány sorozat és gyermekfilm. többség­ben egyenesen képernyőre gyártva. Sport nagy mennyiség­ben, kisfilm, zene stb. jól álgondolt adagolásban, s az ün­nepnapok zárásaként, tekintettel a március 27-i színházi vi­lágnapra Warrenné mestersége a Madách Színház előadásá­ban. (Tekintettel arra, hogy évente 40—50 új magyar darab kerül színpadjainkra, bizonyára akadt volna olyan közöttük, amely alkalmas, hogy több millió néző figyelmét a színház felé fordítsa. G. B. Shaw immár hálhatatlan színműve iránti minden tisztelet fenntartása mellett is szívesen láttunk volna magyar művet ez ünnepi alkalommal.) Feltétlenül említést kíván a húsvéti vegyesfelvágottból a Magyar Televízió két saját produkciója: az Örökzöld dalla­mok sorozatból a Randevú a Tico-Tico Bárban című kelle­mesen szórakoztató, túlnyomórészt valóban örökzöld meló­diákra épült félórás show-műsor, meg a vasárnap esti A Tv a zene otthona című rövid szatíra, Kállai István és Bednai Nándor atelier-humoron túlmutató játéka, a fontoskodó ren­dező, az asszisztens, meg az elismerés kapcsolatának egyéb kulisszamögötti úzusra is vonatkoztatható görbe tükre. * Persze, az elmúlt hét nemcsak húsvétból állt. A megelőző napok adásaiból feltétlenül kiemelést kíván a Per című do­kumentumjáték — írta Sipos Tamás és Bohó Róbert, ren­dezte Mata János —, amely a Magyar Tanácsköztársaság megszületésének évfordulóján a későbbi időkből a népbiztos- pert idézte képernyőre. A névelő nélküli meghatározás a cím­ben arra utal, hogy az alkotók nem egyetlen pert, hanem a Horthy-kormányzatnak rettegésből és félelemből ötvözött dühödt kommunistaellenességét, a jognak e tendencia szol­gálatába állítását kívánták felmutatni. A meglehetősen jól ismert események a látott rendezői felfogásban kicsit törté­nelmi lecke felmondássá változtak, itt-ott a megoldások is ismerősnek tűntek, különösen a tanár siralomházi töpren­gése idézte Sallai Imre utolsó óráit, amit Hernádi Gyula Vörös rekviemjéből és az abból készült Grunwalsky-filmből mozilátogatók tízezrei ismertek. A szereplők közül nehéz bárkit is kiemelni, talán Szirtes Ádám és a Bethlen Istvánra emlékeztető Sipos Tamás említhető külön. * Falusiak címmel négy szovjet író egy-egy novellájának négy rendező teremtette tévéváltozatát láttuk szerdán. A rö­vid, tömör, feszes szerkesztésű novelláknál mindig is fennáll a veszély, hogy a prózai alapmű nem tűri a más műfajba való átültetést. így adódott ez most is Solohov Nagycsaládú ember című írásánál, s ezzel már a kezdeten megtört az a szerkesztői törekvés, hogy négy művel hatvan esztendőt íveljenek át: az első időszak, a polgárháború korának meg­jelenítése nem sikerült. A további három adaptáció sikere­sebbnek bizonyult, a szovjet élet más-más korszakait meg­lehetősen plasztikusan állította a magyar néző elé, s közben néhány ragyogó színészi alakításra is alkalmat adott, első­sorban Szirtes Ádámnak, Bulla Bírnának, Rajz Jánosnak, Gobbi Hildának. * A Tv Zenei Klubja ezúttal Bartók Zene húros-, ütőhang­szerekre és cselesztára című kompozícióját mutatta be Mi­hály András már-már e sorozatban is csak szuperlatívuszok- kal méltatható közreműködésével, Antal Imre műsorvezetésé­vel, Bánki Iván rendezésében. E csütörtöki adás után bizo­nyára igen sokan fogadták értőbben és több szeretettel szom­bat este Bartók Concerío-ját az MRT Szimfonikus Zenekara Lehel György vezényelte koncertfilmjében. Benedek Miklós Két jílmes kiadvány A magyar filmszakma ál­lamosításának 30. évforduló­jához közeledve két érdekes, a szakmán kívül szélesebb filmbaráti tömegek figyel­mére is számot tartó kiad­vány jelent meg a közel­múltban. Mindkettő e három évtizedhez kapcsolódik. A Magyar Filmtudományi In­tézet és Filmarchívum, meg a MOKÉP adta közre az in­tézet Film és közönség cí­mű sorozatában Tárnok Já­nos A magyar játékfilmek nézőszáma és forgalmazási adatai 1948—1976 című kö­tetét, amely rövid bevezető tanulmány után másfél száz oldalon ad közre kimutatá­sokat, statisztikai táblázato­kat az 1948 óta készült ma­gyar filmek fogadtatásáról, látogatottságáról. Rendkívül tanulságosak ezek az össze­hasonlító táblázatok. Mind a filmszakmához tartozóknak, mind a művelődéspolitika egyéb területein működők­nek hasznosak. Érdemes fel­jegyezni, hogy az államosí­tás óta a kötet lezárásáig, te­hát nem egészen harminc év alatt 433 magyar film ké­szült és azokat 1976 decem­beréig 520 millió néző látta a tízmilliós országban. Mintegy ehhez kapcsoló­dik a MOKÉP kiadványa. A forgalomban levő magyar filmek ajánló jegyzéke, amely az előző kiadványban emlí­tett magyar filmeknek mint­egy a felét mutatja be — a másik fele ezek szerint már nincsen forgalomban! —, s tizennyolc féle, különböző megközelítésű sorozatot ajánl az úgynevezett társadalmi forgalmazásban részvevők, a közoktatási és közművelődé­si intézmények, egyéb, film­bemutatásokat is tartó kö- zületek számára. Az ajánló jegyzék alkotók és közremű­ködő művészik filmográfiáit is tartalmazza. Reich Károly rajzai között Beszélgetők Reich Károlyt igen sokan ismerik és szeretik. Tiszta- vonalú rajzai gyakorta inte­nek ránk az utcai plakátok­ról, ott látjuk szinte minden rangos országos tárlaton, s ott vannak e rajzok köny­veinkben, a pajzán pásztor- idillek illusztrációiként csak­úgy, mint az elsőként kéz­bevett gyermekmese-köny- vekben. A Kossuth-dijas gra­fikusművész Konccsni György és Hincz Gyula tanítványa­ként1 fejlesztette tudását a főiskolán, s 1950 óta állan­dó szereplője tárlatainknak. Miskolcnalc gyakori vendé­ge, úgyis mint kiállító, úgy­is, mint a képzőművészeti közélet reprezentánsa, aki „hivatalos” minőségben — zsűrizni stb. — jár itt, s úgy­is mint a miskolci grafiku­sokhoz barátsággal kötődő művész. Rajzait a hajlékony, játé­kos, könnyed, tiszta vonalak, a természet, az állatok és emberek poétikus megjele­nítése jellemzik, meg a szin­te minden munkájából su­gárzó életigenlő öröm. Min­dig őszinte érdeklődéssel várjuk miskolci jelentkezé­sét, örömmel fogadjuk mun­káit. Üjabb miskolci tárla­tán húsz lappal örvendezte­tett meg legutóbbi — 1976— 77-es — éveinek terméséből. A miskolci Mini Galéria fa­lain látható Reich-rajzok többségben a művész ismert és visszatérő témáit kínál­ják. De ott van a legfris­sebb, a legfájdalmasabb, az egyetlen, amely a többitől eltérő eljárással — montázs­technikával — készült, a Nagy László halálára című lap, a váratlan veszteség és fájdalom szülte búcsú és em­lékeztető az elhunyt rajzmű­vészre és költőre. Somogyi Józsefnek címmel lavírozott tusmunkát látunk, amelyen Reich tiszta lányalakja ló­szobrot mintáz. Hat lap so­rozatot alkot: Tisztelet a szobrászoknak a címe, s azo­kon az elevenedik meg, mi­ként kel életre, változik lányalakká, vagy lóalakká a szobrász keze nyomán az élettelen anyag. Még egy to­vábbi lap idézi a szobrásza- tot — öreg szobrász —, amelyen az alkotó, talán Pygmalionra emlékezve, szin­te humanizálja alkotá­sát, a kőszobor nőalakot. A további lapokon Reich ál­landó figuráinak szép vari­ánsai sorakoznak, játszado­zó lovak, emberek lóval, cso­dás rajzú akt stb. Külön említést kíván az Apám em­lékére című rajz, az öreg szekér alkatrészeiből szer­kesztett, az elhunytra emlé­keztető, sajátos fejfa. Érde­mes ezeket a rajzokat újra, meg újra végignézni. * A művész kedden délben felkereste a miskolci Her­man Ottó Gimnáziumot, ahol a diákokkal találkozott, dél­után pedig részt vett tárla­ta megnyitóján a Mini Ga­lériában, ahol Varga Viktó­ria és Röffler Mariann fu­volajátéka után Feledy Gyu­la grafikusművész ajánlotta a műveket a közönség fi­gyelmébe. A tárlat helyén Reich Károly illusztrálta könyveket árusítanak, a nyi­táskor a művész azokat de­dikálta is. A kiállítás (és a könyvárusítás) április 22-ig tart' (bin) ÜíeifÉíyes tiordóvásár március 20—31-ig Telepeinken és járási átvevőhelyeinken 10 napig árengedménnyel vásárolhat olajtárolásra alkalmas 200 literes import hordót, darabonként 220 forintért Előny az engedményes vásárlás során az is, hogy a jelenlegi készletek a vásárlónak a legmegfelelőbb áru kiválasztását biztosítják­Észak-magyarországi (meSQ Nyersanyaghasznosító V. A pedagógus dolga B izonyos; hogy az „ál­lásfoglalás-tér vezet” kifejezés nem a leg­szebben hangzó szópár nyelvünkben. Am azok a nevelők, akik száznegyven iskolában vitatják meg, tan- testületi értekezleten a pe­dagógus munkaköri köte­lességeket tartalmazó kis füzetke mondanivalóját, aligha akadnak meg a ki­fejezésen. A tartalom fon­tosabb. Az, hogy az V. ne­velésügyi kongresszus aján­lásait és az 1972. évi okta­táspolitikai párthatározat egyik javaslatát valóra vált­va az Oktatási Miniszté­rium és a Pedagógusok Szakszervezete elkészítette ezt a tervezetet — remél­hetőleg ezzel pontot téve az évek óta vitatott kérdések, megoldásra váró panaszok után. Minden iskolába eljutott már a füzet, tehát vala­mennyi pedagógus számára hozzáférhető, véleményt le­het róla mondani. Célja: meghatározni és egységeseb­bé tenni a pedagógusok kö­telezettségeit, s elhatárolni mindettől a vállalható, ám semmiképpen sem kötelező tevékenységeket. Végső so­ron nincs is szó vadonatúj dolgokról. Hiszen a rend­tartások, s a különböző rendelkezések eddig is ad­tak támpontokat. A ponto­sabb megfogalmazásra még­is igen nagy szükség volt, az utóbbi esztendőkben ugyanis erősen szaporodtak a nevelők terhei — köztük is a korántsem iskolai, ne­velési-oktatási feladatok. A tervezet most igen ka­tegorikusan és egyértelmű­en leszögezi: a pedagógus alaptevékenysége az intéz­ményi, tehát iskolai, nevelő- otthoni, hivatásának megfe­lelő munkahelyen végzett oktató és nevelő munka! Ez a kötelező, erre „esküdött fel” minden nevelő. Benne van —, s ez megint csak természetes — az önképzés, sőt, jó néhány olyan iskolai feladat, az ifjúsági szerve­zetek segítésétől a gyermek- védelemig, a szülők köré­ben folytatott nevelő mun­káig mindaz, ami szintén nem választható el a peda­gógus hivatástól és az is- colai nevelőmunkától. Mun_ caköi'i kötelesség, de csak egy-egy nevelő „testresza- 30tt feladata”, a szükséges correpelálás, helyettesítés, a felnőttoktatás, az osztályfő­nöki munka, a pályaválasz- , fás segítése, munkaközössé­gek vezetése, vagy a sport és kulturális diáktevékeny­ség felügyelete. Ami nyilván elégedettsé­get és jó végrehajtás ese­tében megnyugvást is kelt: lezárva a sok helyütt pa­rázsló vitákat, egész sor te­vékenység nem tekinthető munkaköri kötelezettség­nek. Csak dióhéjban: pél­dául a tankönyvárusítás, az ösztöndíjak kifizetése, a fo­lyóiratok vagy az iskolatej árusítása, a közönségszerve­zés, esetenként névsorok, egészségügyi törzslapok ké­szítése, kezelése, külső szervek számára adatszol­gáltatási igények kielégíté­se. A tervezet készítőinek az az álláspontjuk, hogy ilyen tevékenység ellátására le­hetőleg még társadalmi munkában se nevelőket ve­gyenek igénybe, hanem el­sősorban az iskola ügyinté­zőit kérjék fel, sőt — a felkérő szervek adminiszt­rátorai is elláthatják ezt a munkát. Nem zárja ki ter­mészetesen társadalmi munka végzésből a terve­zet a nevelőket, sőt leg- jo j képességeiknek, hiva- tásszeretetüknek megfelelő- lelően ösztönzi őket erre, ajánlva az ilyen terhek egyenletesebb elosztását. Végül a bérezés, illetve a többletmunka megfizetésére is tartalmaz elveket a ké­szülő állásfoglalás. Azt szokás mondani: min­den rendelet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Igaz ez erre az ál­lásfoglalás-tervezetre is. Vi- tája és elfogadása, hivata­los közzététele után is pon­tosan annyit tud majd se­gíteni, amennyit gyakorlat­tá változtatnak belőle isko­lák, iskolai vezetőségek, ta­nácsok. Reméljük, hogy so­kat. I smételjük, állásfogla­lás ez, tehát nem til­tó jogszabály; irányt mutat, végső soron jól hasz­nálható és logikus érvelést; tennivalók sorát tálalja. Az egyenlőbb teherviselés meg­teremtése, a pedagógus­munkához nem tartozó te­vékenységek kiszűrése azon­ban a munkahelyeken, az oktatási intézményekben kell, hogy megtörténjék. Okos és demokratikus veze­tési módszerek nyomán; őr­ködve azon, hogy a döntő, a legföntosabb pedagógus­munka valóban az oktatás, a nevelés legyen mindenütt. V. M. Elsők a területi döntőn A Ki tud többet a Szov­jetunióról ? vetélkedő terüle­ti döntőjére bejutott bqrsodi középiskolai csapatok igen szép sikerrel szerepeltek. Borsod, Heves és Nógrád megyék legjobb csapatainak, Salgótarjánban megtartott versenyén a szerencsi Bocs­kai István Gimnázium lá­nyai gyűjtötték a legtöbb pontot, s így biztos résztve­vői lesznek az országos dön­tőnek. A második helyen a balassagyarmatiak végeztek, s harmadik díjat nyert a miskolci Bláthy Ottó Szak- középiskola versenyző csa­pata. 145 SR 13-as, 670x15-ös, 825x20-as, 590x15-ös, 900x20-as ÉRKEZTEK A „KELET” Szöv. Kcr. Vállalat Gumiáruboltjába Nyíregyháza, Felszabadulás út 25. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents