Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

1978. március 26., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÄG 5 Pillantás a kilátóról K ell néha az is, hogy megálljunk, kö­rülnézzünk. S ha magunk mögé is, előre is szeretnénk látni, körbepil­lantani, keressünk valami magaslati pon­tot. Kilátót. Pár lépcső felfelé, elvesznek talán az apró részletek, de többet látni a nagy egészből. Jó néhány lépcsőt tett felfelé tavalyi munkás évében a párttagság. Egyenként is, mindenki, hiszen elmondtuk véleményün­ket, javaslatainkat,, erősítettük szándékain­kat: bogoztuk a csomókat, há voltak és kötöttük a szálakat erősebbre, ha az évek alatt néha-néha gyengültek volna. Tudatta velünk a párt, határozataival, állásfogla­lásaival, hogy szükség van tenniakarásunk- ra, eszmei és politikai fejlődésünkre, szi­lárdságunkra, fegyelmezett munkánkra, s mi is elmondtuk újult tenniakarásunkat, s bizonyítottuk munkánkkal, környezetünkre gyakorolt hatásunkkal. Ez most a kilátó, amelyről sok mindent együtt lát, mint egy panorámát, a párt­tagság, így néztük a beszámoló taggyűlé­seken a tavalyi évet. Jelentős fórumnak tartja a tagság a beszámoló taggyűléseket — ez bizonyoso­dott be az idén is, hiszen a kibontakozott vitában a tagság közel egyharmada vett részt. A hozzászólások tartalma szinte „felmenti” azokat, akik nem szólaltak meg, hiszen amikor az „előttünk szóló” kifejti a véleményét, tárgyilagosan és lé- nyegretörően elemzi az alapszervezet, a vezetőség, a munkahely eredményeit, gondjait, miért is lenne szükség ismétlé­sekre? Márpedig az emberek igen kis há­nyada érintett egyéni problémákat és sé­relmeket, többségük a párt belső szerve­zeti életével, az alapszervezet feladataival foglalkozott. Jellemző, hogy a párttagság politikai hangulata jó. Volt, aki úgy vélte: hosszú volt az idei beszámoló taggyűlés, mert sok volt a hozzászóló — viszont volt. is miről beszélni. S igaz, máskor is van miről beszélniük egymással a kommunis­táknak, de ahogy nagyobbak lettek a kö­vetelmények, sokasodtak a feladatok, úgy, annak arányában kellett jobban is dol­gozni. S ezt csak a munka elosztásával lehetett. Ahogy egyre többen kaptak az alapszervezetekben megbízatásokat, jobban becsülik mások munkáját, s a közösség eredményeit is. Érezhető az összetartozás érzése a legtöbb alapszervezetben, jobban, mint bármikor, s ez abban is meglátszik, hogy könnyebben, szívesebben nyilatkoz­nak meg egymás előtt, mondják el véle­ményüket. Néhol tényleg hosszú volt a beszámoló taggyűlés, mégsem sírták visz- sza azokat az időket, amikor egy-két hoz­zászóló után vetettek véget a beszélgetés­nek. Volt mihez hozzászólni. Évről évre tar­talmasabbak, hozzáértőbbek a vezetőségi beszámolók. Nem kell hosszas elemzés, az okokat látni: az egészséges cserén kívül nem sok változás történt a vezetőségekben, összeszok'ottabban és szakszerűbben dol­goznak. A Lenin által meghatározott mun­kastílust vallják — kimondva, kimondat­lanul — magukénak, amelynek alapja a hozzáértés. Kiviláglott ez az idén is: az alapszervezetek és pártvezetőségek politi­kai, szervezeti ereje tovább javult, növe­kedett önállóságuk, bátran kezdeményez­nek, minden, de minden közös gondot ma­gukénak vallanak. Jobban érzik: a kom­munistáktól azt várja a párt, hogy min­denütt ott legyenek, s az elmúlt években ennek köszönhetően konkrétabbá vált a gazdasági munka pártirányítása, a terme­lés pártellenőrzése. Nemcsak azért, mert a gazdasági vezetők nagy része párttag, az aiapszervezet tagja, hanem mert a veze­tőségek és a tagság a maga gondjának érzi a termelést gátló hibákat, azok le­küzdésében a saját tennivalóit is, nem­csak másokét. A felelősségvállalás pedig önkéntes, belső igényből fakad. Nemcsak a határozatokkal azonosulnak, de — amint ezt nyilvánvalóvá tette az a tény is, hogy ekörül alakult ki a legélénkebb vita — tevékenyen részt vállalnak a termelés, a gazdaságpolitikai feladatok jobb végrehaj­tásában is. Felsorolni érdemes — ha most kifejteni nem is lehet — milyen sok véle­mény, őszinte kritika és megszívlelendő javaslat hangzott el arról, hogv sok he­lyütt nem jó a munkaszervezés; akad elég baj a munkájukat fegyelmezetlenül, rosz- szul végző emberekkel; hogy több figyel­met érdemel a szocialista munkaverseny szervezése, javítása, s figyelemre méltó: mindezeket tudatos jobbítani akarással változtatni lehetne. Alig van alapszerve­zet, ahol ne lett volna az a vélemény: a párttagok személyes példamutatása nagy erőt jelent, a jó munka mellett maga a nyílt, őszinte kiállás is a párt politikája mellett. Mindkettő egyformán fontos: aki jól, megbízhatóan dolgozik, annak szava is hitelt érdemlő. Ahhoz viszont, hogy a párttag mindig vitaképes legyen, feltét­lenül szükséges az ideológiai-polilikai fel- készültség is. Noha mindenütt gondosan elemezték a beszámolóban a pártoktatás szervezését, tapasztalatait — melynek a „kézzelfogható” eredménye többek között a sok jó hozzászólás is! — kevés helyütt esett szó arról, hogy a párttagok szemlé­letét miként ítéli meg a pártvezetőség. Bátran állíthatjuk-e, hogy helytelen néze­teket nem tapasztalunk, s ellene nem kell sehol fellépnünk? Mert néhol bizony, fő­leg a gazdasági jellegű pártalapszervezelek- nél, időnként háttérbe szorul a politikai nevelő munka a sok egyéb tennivaló miatt. Sosem állítottuk, hogy a kommunisták kö­zött mindenki hibátlan — ilyen ember aligha született-nevelődött még —, de azt igen, hogy a párttagok igyekezzenek ön­magukat és egymást megnevelni, jobbí­tani. S erről a taggyűléseken beszélni nemcsak lehet, kell is. Beszélni, megvitatni mindent — ez min­den párttag jogos igénye. Tapasztalható volt az idei beszámoló taggyűléseken is, hogy bátran bírálták a vezetőség mun­káját. Olyan gondokat vitattak meg, mint­hogy miképp lehetne a pártmunkát egyen­letesebben elosztani; számon kérik-e az el­vállalt munka teljesítését; elég jó-e a pártcsoportok munkája; igyekeznek-e meg­szüntetni a formalitásokat; egyenlő-e a munka elosztása a pártvezetőségeken be­lül; rendszeres-e a vezetőség munkája; tartalmas-e a szervezeti élet; van-e idő a párttagok egyéni gondjaival is foglal­kozni? Mindahány téma felvetése is fon­tos, a megvitatás pedig mindenképpen hasznos volt. Abban sehol sem volt hiba, hogy ezeket megbeszéljék, de néhol a párt­tagság munkájának megítélésekor inkább az általánosságokba burkolóztak, mintsem a névre szóló értékelés, ha kell a bírálat ódiumát vállalták volna. Márpedig erre szükség van. Az elvtársias bírálat erejé­ben nem véletlenül bízunk, bárki tudhat­ja saját magáról, hogy nemegyszer még a dicséretet se érzi olyan jogosnak az em­ber, hiszen esetleg önmagába nézve azt állapíthatja meg: még többet is tehettem volna. Sokszor akadályoznak bennünket rajtunk kívülálló okok, körülmények, de hogy odaadóan. mindig megújulva dolgoz­zunk, ahhoz mindenképpen kell a figye­lem, a dicséret, vagy a bírálat. A tag­gyűlések közös jellemzőjének méltán tart­hattuk az idén azt aZ elhatározást: tenni akarunk, többet, mint eddig, az alapszer­vezeti munka javítását mindenki maga ügyének érzi. A termelőüzemek alapszervezeteinél a beszámolók középpontjában a gazdaságpo­litikai kérdések, a tervfeladatok végrehaj­tásának értékelése állott. Ez éppúgy termé­szetes, mint az, hogy a községi alapszer­vezetek a községpolitikai célkitűzések, a tanácsi munka, a társadalmi és tömegszer­vezetek kommunistáinak a lakóterületen végzett tevékenységével, a nyugdíjas párt­tagok gondjaival, a párt munkájával fog­lalkoztak kiemelten. A beszámolók átte­kintették a párttagsági könyvek cseréje előtt folytatott beszélgetéseken elhangzott javaslatok megvalósítását, megállapították, hogy ezek többségének megoldása üteme­sen történik. Értékelték az irányító párt­szervek konkrét segítségét, megállapítva, hogy erre a jelentős erőre szüksége volt és lesz ezentúl is minden alapszervezet­nek. A tavalyi munka értékelésével együtt elfogadták az alapszervezetek és pártve­zetőségek az idei féléves munkaterveket és éves cselekvési programokat. Legtöbb alapszervezet konkrét, a feladatokat jól átfogó és értő programot készített, gon­dosan elosztották a munkát is. De néhány olyan programot is megismerhettünk, amely túl általános feladatokat szab meg, szinte mechanikus utánérzése a réginek, s nem az idei feladatokat célozza. Jó az összefoglalás, kell a megméretés — nem azért, mintha máskor nem láttuk volna a feladatokat. Évek óta ugyanaz: motorja legyen a párttagság környezeté­nek, érződjék a munkahelyeken, műhe­lyekben. irodákban, a tömegszervezetekben a politikai munka hatása. De a jó, a jobb eredmények? Azokhoz honnét merítsük a pluszt? Ne feleljünk rá valami hangzatos meg­fogalmazással. Azzal se, hogy tudja azt mindenki. Az ellenőrzés — s az éves beszámoló is az, a vezetőség és a párttagság számára egyaránt — mindig arra késztet, hogy ne csak összeadjuk az elvégzett munkát, ha­nem gondolkodjunk is a végeredményen, s a tanulságokból újabb tervek szülesse­nek. Helyüket, feladataikat jól ismerik az alapszervezetek, a kommunisták — ez most is világosan látszik —, de a mozgalom l~u.„ a cseieicvgs, a tett. A beszámoló után — mint a kilátóról — messzebbre látni, előre is. Ne fe­ledjük a panorámát, amikor lejö­vünk, de nézzük kicsit közelebbről az ap­róbb részleteket, is. Az, összefoglaló és tá­volabbra is célt adó beszámoló taggyűlé­sek után a napi aprómunkát., i Sz. M. Miskolc-Tapolca a tavaszvárás hangulatát idézi. A kiskertekben szorgalmasan ásózzák a talajt, permetezik a szőlőtőkéket, gyümölcsfákat. Megyénk kedvelt kirándulóhelye várja a turistákat. Fotó: Szabados György Az utaseiíátás napjainkban Tijiozií a Máj expresszi \ Vörös szőnyegpadló, 1 élénk színű vörös és zöld szö­2 vet térítők az asztalokon... I Mindenütt egy-egy szál vi- J rág. Átlósan elhelyezett i üvegpoharak, bennük bonyo- j lulían hajtogatott papírszal- i véták. Minden asztalon más 1 és más a színhatás. A fess ! felszolgálók hellyel kínálnak, i ezúttal azonban „csak” mo- J soly a kommunikáció. i A Tokaj expressz étkező- J kocsiján vagyunk, a „Román 1 vendéglátás magyar sínelven” 1 elnevezésű program nyitóút- [ ján. Miskolcon már nincs sza­• bad hely, az expressz utasai j gyorsan felfedezték ezt a kü- i lönleges szolgáltatást. A ro- [ mán felszolgáló hozza az ét- i lapot. Tizenöt féle reggeli 1 ételből lehet választani. Rán- , tóttá szárnyas májjal, rántotta > gombával, bukaresti szalámi, | rántott sajt, tükörtojás f.üs- i tölt. sertéshússal... De van ! még friss zöldpaprika, para- i dicsőm ... Az árak szolídak, 1 egy pohár tejeskávé például I 1 forint 80 fillér, a májas i rántotta 11,90. Asztaltársunk | segíteni igyekszik, ő már túl i van az út felén, a reggelin is, 1 volt ideje tapasztalatokat i gyűjteni. Így aztán megis- 1 merkedünk Tóth Lászlóval, ! az Utasellátó Vállalat főígaz- i galójávaL J — Kétoldalú kapcsolataink • egy re szorosabbak szocialista | országbeli társvállalatainkkal, i Tavaly az NDK Utasellátójá- 1 val, a MITROPA-val szervez- 'j tünk hasonló programot. A 1 mi kocsink Berlin—-Schwar- i zenberg között közlekedett, i német barátaink a Budapest J —Szeged vonalon teljesítet- i tek szolgálatok. Jó eredményt ! hozott, egynéhány magyar , étel felkerült a MITROPA 1 étlapjára, mi is megtanul- i tunk néhány receptet. Most a i ROMVARÉD-del folytatjuk a J rendezvényt, úgy látom, sike- i re lesz itthon. Remélem a | magyar étkezőkocsinak is i ilyen sok vendége van, vala- [ hol Bukarest és Constanca i között i A pincér feketét szervíroz, J súlyos porcelánban. Erős, i aromás, mintha magyar em- [ bér főzte volna. i — Nemzetközi tevékenysé- ] günkben altkor következett i be a döntő fordulat, amikor i a KGST-n belül megkezdtük | a közös munkát — folytatja a i vállalat főigazgatója. — Hat [ ország közlekedési miniszter- i helyettesei 1973-ban " írták [ alá a háló- és étkezőkocsi i vállalatok együttműködéséről [ szóló KGST-határozatot. Ez i a megállapodás elsősorban az • utasok érdekébe^ született, | de vállalataink számára gaz- i daságilag is előnyös. Az | együttműködésért a Megha- i talmazottak Tanácsa a fele- 1 lős, a tanács a vállalatok ve- i zérigazgatóiból áll. 1 .— Mi történt 1973 óta? 1 — Valamennyi vállalat lét­" rehozta országa területén az ellátóbázis-hálózatot, amely segítségével -a partner válla­latok bárhol feltölthetik kész- leteiket. Szabályoztuk a vé­telezés és fizetés módját is. Kidolgoztuk az étkezőkocsik, a hálókocsik belső felszerelé­sére vonatkozó javaslatain­kat, kijelöltük a minimális étel- és italválasztékot, ame­lyet minden kocsin tartani — kötelező. Emellett gasztroló- giai vetélkedőket szervezünk, együttműködtünk a szakmai szótárak összeállításában. — Milyen nyelven illik tudnia a nemzetközi vonaton dolgozó utasellátósnak? — Orosz és német nyelvet beszélnek kollégáink. Az Utasellátó Vállalat 6800 dol­gozója közül eddig négyszáz­nak van nyelvvizsgája. Éven­te 80—90 fő tanul. Népszerű­ek az intenzív nyelvtanfo­lyamok. Célunk, hogy a ha­tár menti területi igazgatók, vezetők megtanulják a szom­szédos ország nyelvét is. — Mi a Meghatalmazottak Tanácsának idei programja? — Vendégeink tudják, mennyi kellemetlenség szár­mazik még abból, hogy nem tudnak itthon hálóhelyet foglalni a nemzetközi vona­tok visszaútjaira. Most dol­gozunk a háló- és 'fekvőko­csik helyfoglalási rendszeré­nek javításán. A vonat megáll, kiszállunk. Nyíregyházi, debreceni vas­utasok és utasellátósok veszik körül a roman étkezőkocsit, ismerkednek a román kollé­gákkal. A románok a pálya­udvar üzleteire kíváncsiak. Az étteremben rend, tiszta­ság, gazdag étel- és italvá­laszték, a gyorsbüfé valóban gyors. A pályaudvaron lévő pavilonok — öt ilyen van Nyíregyházán — üdítőt, tejet, szendvicset, dohányárut, ajándékcikket kínálnak. Buczkó Ferenc állomásíőnök dicséri az utasellátót: —Szín­vonalas a kiszolgálás, min­denkor alkalmazkodnak a vasút üzeméhez. A szeszkor­látozásnak nagyon örültünk mi. vasutasok. Alkohol nél­kül egészen más egy pálya­udvar képe. Sajnos azonban a szomszédos fűszerboltban hajnaltól árusítják a szeszt, így aztán utasaink nyugal­mát már a reggeli órákban zavarják az erősen ittas sze­mélyek. A Tokaj expressz a harma­dik vágányon áll. Személy­zete a budapesti útra készü­lődik. Miric Szíjgyártó, a de­legáció vezetője a menükár­tyát mutatja, ötféle levés, tízféle húsétel, nyolcfajta fő­zelék. öt desszerféleség. Ro­mán ételspecialitások, sok zöldséggel, sok tejjel. — Otthon is ilyen gazdag a választék? — Ennyire azért nem. mi most reprezentáljuk a ROM- VARED konyháját. Ellenben a hazai étkezőkocsikon is az egészséges táplálkozási kultú­rát népszerűsítjük. Sajtótájékoztatóval folyta­tódik a program, Kelet- és Észak-Magyarország sajtóor­gánumának képviselői fag­gatják az Utasellátó Vállalat vezetőit. Szót váltunk a hazai étk&- zökocsikról, hiányoljuk, hogy kevés. Aztán elfogadjuk a választ, miszerint az utazási idők örvendetes lerövidülése miatt sokkal praktikusabbak az állóétkezős kocsik. Az ex- presszvonatokon már nem igen érdemes fehér asztal mellé ülni. Hazánkban jelenleg 24 bisztró- és 40 büfékocsi fut. A korszerűség megkívánná a fülkeszolgálat átszervezését. de a vonatok zsúfoltsága miatt nem leltet egyelőre al­kalmazni a guruló báraszta­lokat. A folyosókon ugyanis állnak időnként az emberek. Valaki feltette a kérdést: ré­gen vizet is árultak a pálya­udvarokon, az indulásra vá­ró szerelvények mellett, ma szomjazhat az utas. A vá­lasz: ablakmagasságig érő, elektromos targoncákkal kí­sérleteznek. Pénz kérdése az egész, a nyugati országokban ez már természetes. — Apropó, nyugat! Mikor utazhatunk magyar hálóko­csikkal Nyugat-Európába? — Korszerűsítjük étkező- és hálókocsiparkunkat. Az idei év második felében á Magyar Államvasutak 30 fekvőkocsit, 20 hálókocsit és 10 étkezőkocsit szerez be. Üzembe helyezésük a jövő év első felében várható. Ugyan­ekkor sajnos ki kell selejtez­nünk jó néhány, 20—30 éves kocsit. A szolgáltatás bővíté­sére tehát csak az új fekvő­kocsik szolgálnak majd. Az új kocsik konstrukciója kitú- •nő, megállják helyüket a nemzetközi expresszeken. — Udvariatlanok néha ve­lünk, magyarokkal a külföldi hálókocsi-kalauzok. — A Meghatalmazottak Ta­nácsa gondoskodik a jövő­ben arról, hogy idegen or­szágokban. idegen testület el­lenőrizze a személyzetet. Be­vezetjük például az alkohol- szondát ... Dicsérnek is az újságírók. Kitűnően dolgozik az UTAS- TOUR1ST. Világszerte ismert cégek, így a Philips Morris, a Cinzano, a Givenchy, a Ronson szállítja az árut. A válasz: — Továbbra is növel­ni kívánjuk konvertibilis va­lutabevételeinket. \\UU\o Tiszai pályaud- LIHShOlL, var Koch Já_ nosné, az Utasellátó Vállalat területi igazgatója mondja: — A MÁV törekvése, hogy ne csak szállítsa, hanem el is lássa az utasokat. A mi vál­lalatunk szerves része a MÁV-nak. tehát hozzátehe­tem. minden évben korsze­rűbb kiszolgálást remélhet­lek tőlünk az utasok. Lévay Györgyi /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents