Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-25 / 72. szám
É5ZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. március 25., szombat Dr. Szakács Ödön beszámolója ' (Folytatás az 1. oldalról) Az ítélkezés egyik legfele- lősségteljesebb területe napjainkban a családjogi viták elbírálása, a családvédelmi érdekek hatékony érvényesítése. Különösen jelentős ez az elvált szülők' gyermekének jövendő sorsa — és gyakran ezzel együtt — a házastársi közös lakás feletti jogvitákban, pmelyek a családjogi ítélkezés gyújtópontjában állnak. A családjogi ítélkezés tapasztalatai arra utalnak, -iogy a családok jövendő sorsának alakításában igen hatékony lehet a társadalom segítő szerepe. A bírói ítélet nevelő ereje akkor bontakozik ki igazán, ha minden fórumon kellő súlyt kap a családi élettel kapcsolatos felelősség- érzet fokozása. — Általános politikai és társadalmi igény a munkahelyi demokrácia fejlesztése, s ezzel párhuzamosan a munkafegyelem erősítése. Törvényeink arra kötelezik a munkáltatót, hogy tervszerűen javítsa a munkavégzés körülményeit és tegyen meg mindent a dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárításáért. Az országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a hozzászólásokra adott válaszát egyhangúlag tudomásul vette. Napirend szerint a külügyminiszter beszámolója következett; Púja Frigyes emelkedett ’szólásra. Púja Frigyes külügyminiszter beszéde Púja Frigyes expozéjában egyebek között hangsúlyozta: a békés egymás mellett élés politikáját, a béke és biztonság megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés kiszélesítését ma már nemcsak a szocialista országok kormányai és népei tartják nélkülözhetetlenül szükségesnek, hanem a fejlődő országok és a fejlett tőkésországok sok százmilliós tömegei is. Ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől, hogy a béke és biztonság ellenfeleinek erősödő tevékenysége bizonyos lassulást idézett elő az enyhülési folyamatban. Ismételt kísérletekkel találkozunk, amelyeknek célja az égetően időszerű nemzetközi p*oblé- mák rendezésének halogatása, a szocialista országok előremutató javaslatainak meghiúsítása, a szocialista és más haladó országok pozícióinak gyengítése és a nemzetközi feszültség növelése. Ilyen körülmények között — mutatott rá a miniszter — a szocialista közösség országainak, köztük hazánknak még szívósabb, még kitartóbb küzdelmet kell folytatniuk az enyhülés irányzatának térnyeréséért. Kormányunk az elmúlt időszakban is az MSZMP XI. kongresszusának útmutatásai alapján tevékenykedett a nemzetközi színtéren. Külpolitikai tevékenységünkben nagy figyelmet szenteltünk néhány, az enyhülés szempontjából kiemelkedően fontos nemzetközi kérdésnek: a leszerelés problémakörének, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya végrehajtásának és ennek kapcsán a külügyminiszterek megbízottai belgrádi találkozójának, valamint a különböző válsággócoknak. Az elmúlt években a leszerelés egyes részterületein már fontos megállapodások is születtek. Tagadhatatlan azonban. hogy a leszereléssel kan- csolatos tárgyalások lelassultak. Ez veszélybe sodorhatja az enyhülés eddigi eredményeit is. Az utóbbi időben a hadiipari monopóliumok képviselői fokozzák erőfeszítéseiket, hogy új, minden eddiginél költségesebb fegyverke- .zést kényszerítsenek az emberiségre. Növelik a csapatok létszámát, az ütőereiét Nyu- gat-Európában. A NATO-ál- lamok szavakban ugyan elismerik az egyenlő biztonság elvét, a valóságban azonban egyoldalú előnyökre szeretnének szert tenni. A neutron- bombával való fenyegetőzés nemcsak a feszültség világméretű növekedését ' és a fegyverkezés új hullámát eredményezheti, de kockára teheti az eddig elért pozitív eredményeket is. Ügy véljük — hangoztatta Púja Frigyes —, hogy a szocialista országok kormányai által kidolgozott és a genfi leszerelési bizottságban beterjesztett szerződéstervezet nyugati részről történő elfogadása megfelelően rendezné ezt a problémát. Hazánk a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával együtt kitartóan küzd a leszerelés na;.irenden levő, égető kérdéseinek megoldásáért. A szocialista országok a belgrádi találkozót kezdettől fogva az enyhülési folyamat fontos állomásának tekintették, s ennek megfelelően készültek arra. Ebben a felfogásban tevékenykedett hazánk küldöttsége is. Számos javaslattal járult hozzá a találkozó munkájához. Végül is teret nyert Belgrádban a józan megfontolás- és- a találkozó kielégítő eredménnyel zárult. Kormányunknak továbbra is az a véleménye, hogy a helsinki záróokmány ajánlásait maradéktalanul valóra kell váltani. Ezt a dokumentumot továbbra is hosszú távú programnak tekintjük. A belgrádi tapasztalatokból levonjuk a megfelelő következtetéseket és megtesszük a továbbhaladáshoz szükséges intézkedéseket. A miniszter ezután részletesen szólt az arab népek igazságos harcáról, Végül a miniszter felhívta a ügyeimet arra, hogy az enyhülést, a békés egymás mellett élés elvének gyakorlati érvényesülését nagyban befolyásolja a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya, amely jelentősen kihat a nemzetközi légkörre, előmozdíthatja vagy lassíthatja az enyhülés folyamatát. Az utóbbi időben e két nagy ország viszonyának normalizálásában a korábban elért jelentős eredményeket az Egyesült Államok és a Nyugat- Európa egyes befolyásos körei megkísértik kisebbíteni és gyengíteni. Szovjetellenes propagandakampányaikkal, a Szovjetunió ellen irányuló politikai mesterkedéseikkel azt a konstruktív nemzetközi együttműködést veszik célba, amely hosszú évek kitartó erőfeszítése nyomán alakult ki. Szeretnénk, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak jelenlegi, nem kielégítő alakulását belátható időn belül ismét előremutató szakasz váltaná fel. Ez a béke és a biztonság megszilárdításának a kilátásait is nagyban javítaná. A kormány külpolitikájáról megtartott beszámolót az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. A külügyminiszteri beszámoló vitája közben a földszinti páholyban helyet foglalt Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke és kísérete. A vendégeket Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke köszöntötte: — Örömünkre szolgál — mondotta —, hogy a magyar törvényhozás házában üdvözölhetjük a Német Szociál- demokra Párt elnökét és kíséretét, majd kérte Willy Brandtot, hogy hazatérve adja át a magyar országgyűlés szívélyes üdvözletét a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlésének. Napirend szerint ezután az interpellációk következtek. Harmincéves az államosított nspipar H arminc évvel ezelőtt, 1948. március 25-én adta ki a rendelkezést a kormány u 100-nál több dolgozót foglalkoztató vállalatok államosításáról, s még aznap a társadalom tulajdonába kerültek az érintett ipari, közlekedési és bánya- vallalatok, villamosművek. Az államosítás a magyar nagytőke gazdasági hatalma ellen folytatott küzdelemsorozat döntő ütközete volt. Összesen több mint lül) ezer embert foglalkoztató 594 vállalat került állami tulajdonba, s ezzel a szocialista szektor részaránya a magyar gyáriparban 80 százalék fölé emelkedett. E nagy horderejű intézkedés a szocialista építés kibontakoztatásának egyik alapvető feltételét teremtette meg. A magyar ipar egy ideig feszített, de mindvégig gyors ütemű fejlődése megszüntette a munkanélküliséget, megalapozta a nemzeti jövedelem lényeges növelését, elindította a nagyarányú társadalmi átrétegzödést, s óriási tömegek számára megteremtette a szakmai képzés, a művelődés feltételeit, a korábbinál sokkal jobb munkakörülményeket. A magyar ipar az 50-es évek első felében évente átlagosan 13,8, az évtized második felében 7,ö, a 60-as években 6,7, a 70-es évek első felében pedig 6,6 százalékkal növelte termelését, amely indokoltan csökkenő irányzata ellenére nemzetközi mércével mérve is igen gyors ütem. Ma hét és félszer annyi ipari termék készül hazánkban, mint 1950-ben, az ipari vállalatok vagyona csaknem hétszeresére, az iparban foglalkoztatottak száma pedig 2,4-szeresére emelkedett. A dolgozóknak több mint 35 százalékát most már az ipar foglalkoztatja, s ilyen szempontból megközelítette a lehetséges felső határt, mivel a nemzetközi tapasztalatok szerint a. .szolgáltató ágazat ■ munkaerőigényei miatt az említett szintet már nem igen lehet túlhaladni. A dolgozók hatalmas tömegeit foglalkoztató, anyagiakban megerősödött, az egész társadalom számára döntő fontosságú állami vállalatok funkciói azonban ma már távolról sem korlátoParlamenti jegyzet Sándor Dezső interpellációja Közös vonások Belátható időn belül mikor, es milyen érdemi intézkedéseket hoz az egészségügyi kormányzat a borsodi 15. választókerület betöltetlen körzeti és üzemorvosi állásainak ügyében — így interpellált Sándor Dezső (Borsod m. 15. vk) tanácselnök az egészségügyi miniszterhez. Szólt arról, hogy a körzetben élő ipari és mezőgazdasági munkások, mindenekelőtt a mákvölgyi, a szuhavölgyi és az ormosbányai bányászok megbízása alapján kér intézkedést. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter válaszában kiemelte, hogy a lakosság joggal türelmetlen, s a megoldáshoz központi és helyi intézkedésekre is szükség van. A kistelepülések egészségügyi ellátásának javítására még az idén rendelet születik, s lehetőséget biztosítanak arra is, hogy az üres orvosi állások betöltésére „vezényléssel’’ irányítsanak szakembereket. A miniszter hozzátette, hogy az nterpelláló képviselő írásán beadott kiegészítő javaslatait megvizsgálják, és az intézkedésekről részletes ’ájékoztatást küldenek Sándor Dezsőnek. A választ az interoelláló épviselő és az országgyű- és egyhangúlag tudomásul vette. Sándor Dezső, a nehézipari miniszterhez is interpellált. Kérdezte: mikor intézkednek a lakossági áramdíjak egységesítéséről, mikor jut több villamos kapcsolóóra a falun élőknek? A képviselő elmondotta, hogy a községekben, a tanyákon lakók az elmúlt évtizedekben a jelentős állami támogatás mellett társadalmi munkával és pénzzel járultak hozzá a községek villamosításához. Most mégis jóval többet kell fizetniük az áramfogyasztásért, mint a városiaknak, s ez társadalmi igazságtalanság. Igaz, hogy csak részkérdés a témakörön belül, ám mégis sok embert érint, hogy a villamos kapcsolóórákhoz vidéken csak nehezen lehet hozzájutni, s ezért az ott lakók a meleg vizet adó villanybojlereket — e kapcsolók híján — nem használhatják a kedvezményes éjszakai áramdíjjal. Az órahiány ilyképpen mintegy havi 600—700 forintos veszteséget okoz a falusiaknak. Simon Pál nehézipari miniszter válaszában elmondta: Pesten egy kilowattóra áramért egy forintot fizetnek az emberek, ugyanennyi áram a falusiaknak 2.30 forintba kerül. A különbségek régen alakultak ki, s akkoriban a kisebb és nagyobb laksűrűségű körzetek energiaellátásának beruházásában, fenntartásában, üzemeltetésében mutatkozó eltéréseket tükrözték. Azóta a költségek arányai változtak, ám a fogyasztói térítések között meglevő különbségek eltüntetését csak az életszínvonal-politikai célként lehet kezelni. Árcsökkentésre nincs mód, hiszen — mondotta a miniszter — tavaly is majd egymilliárd forintnyi állami támogatást adtak a lakossági fogyasztóknak. A kapcsolóórákról szólva kiemelte: felszerelésük és a hőtároló berendezések, köztük a villanybojler éjszakai használata nemcsak a lakosságnak, hanem a népgazdaságnak is jó. A kapcsolóóra azonban kevés annak ellenére, hogy az idén már tízezret importáltunk, és további 20 000 berendezés behozataláról tárgyalnak. Növelik a hazai gyártást is. ám a jelenlegi ,.sor- banállás” várhatóan csak 1979. végére, 1980. elejére szűnik meg. Az interpelláló képviselő a választ elfogadta, az országgyűlés pedig négy ellenszavazattal tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelynek második napján Aoró Antal és Péter János látta el az elnöki tisztei — befejeződött. Tegnap hangzott el a Legfelsőbb Bíróság elnökének a beszámolója. Mint ismeretes, az előző napon az országgyűlés a belkereskedelmi törvényjavaslatról tárgyalt, majd törvénnyé emelte. Nem lehet cél ugyan a két napirend között párhuzamot vonni, néhány közös vonás viszont óhatatlanul előbukkan. Az első és a legfontosabb, hogy bíróságaink a köz érdekében, a törvényeink szellemében munkálkodnak. Nemcsak az ítéletek, hanem az elvi állásfoglalások is e célt szolgálják. Mint ahogyan a belkereskedelmi törvény is a köz érdekében született meg. A tegnapi beszámolóban elhangzott. hogy bíróságaink ítélkezési gyakorlata mentes a szélsőségektől, az állampolgárok döntő többsége elégedett az ítéletekkel. Jellemző a bíróságok lelkiismeretes, körültekintő, kellő módon mérlegelő és differenciáló munkájára, hogy az évi, mintegy 409 ezer ügynek csupán töredéke ellen emel az érintettek valamelyike panaszt. Sokrétű munka a bíróságoké és ennek a sokrétűségnek csakis azzal a lelkiismeretességgel lehet tisztességesen eleget tenni, amivel bíróságaink ellátják tevékenységüket. A belkereskedelmi törvény ugyancsak sokrétű feladatot foglal ösz- sze, tisztes végrehajtásához ugyancsak szükség lesz fele- ' lősségteljes, lelkiismeretes munkára. Egyetlen dolog szó szerint is szerepelt az országgyűlés tegnapi, valamint előző napi ülésén is: az ital. Tehát az alkohol. A belkereskedelmi miniszter egyebek között elmondta, hogy az úgynevezett élvezeti cikkek forgalma, fogyasztása hihetetlenül megnőtt az utóbbi 10—15 évben. Köztük az alkoholfogyasztásé, melynek mérséklését éppen napjainkban, a már ismert módokon próbáljuk elérni. A Legfelsőbb Bíróság elnöke ugyancsak szólt erről a témáról. Volt időszak ugyanis, amikor az ítélethozatalban bizonytalanság uralkodott az ittassággal kapcsolatosan. Ma mór viszont az ittas állapot minden bűncselekménynél súlyosbító körülménynek számít. Az italozás tehát valamilyen vonatkozásban az országgyűlés mindkét napján szóba került. P. T. j zódnak csupán a termelésre, a gazdálkodásra. A közelmúltban elfogadott vállalati törvény is kifejezésre juttatja, hogy az állami vállalatok egyben sajátos társadalmi szervezetek is, amelyek gazdasági feladataik teljesítésén kívül egyre magasabb szintre emelik a dolgozók tulajdonosi tudatát, szocialista életformáját, formálják gondolkodásmódját, segítik általános műveltségük, szakmai-politikai ismereteik gyarapítását, szociális és kulturális igényeik kielégítését. E funkciók jegyében szervezték meg valamennyi vállalatnál a dolgozók képzését és továbbképzését, s egyre nagyobb az üzemi demokrácia fórumainak jelentősége, ahol nemcsak szót kaphatnak a dolgozók, hanem arra a vezetők kötelesek is odafigyelni és az ott elhangzottakkal érdemben foglalkozni. A mostani ötéves tervidőszaktól kezdve e funkciók jegyében készülnek a vállalati szociális tervek is, amelyekben öt évre előre dokumentálniuk kell, hogy mit akarnak tenni a szociális intézmények fejlesztéséért, a dolgozók helyzetének további javításáért, s e tervek végrehajtását a kollektívák számon is kérhetik. E tervek alapján az öt év folyamán hozzávetőlegesen 45 milliárd forintot költenek a vállalatok jóléti célokra, főként a lakásépítések támogatására, a munkások kulturáltabb szállítására, a távol lakók elhelyezésére, üzemi étkeztetésre, kulturális és sportcélokra. üdültetésre, gyermekintézmények bővítésére, fiatalok taníttatására. Vállalati támogatással a tervidőszak első két esztendejében becslések szerint több mint 30 ezer dolgozó jutott lakáshoz, újabb tízezer gyermek elhelyezését tették lehetővé az üzemi óvodák bővítésével. A vállalati óvodákban most már 32 ezer. a bölcsődékben tízezer gyermeket gondoznak, a vállalati üdülőkben évente 400 ezren tölthetik szabadságukat. a legfőbb program azonban továbbra is a helytállás a termelés korszerűsítésében, a lakosság ellátásában, s a nem-: zetközi piacon az egyre nehezebbé váló versenyben.
