Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-03 / 53. szám

1978. március 3., péntek ÉSZAK'MAGYÁRORSZÁG 3 Vasútépítés, kiváló szinten A robogó vonat utasai kí­váncsian pillantanak ki az ablakon. Bár hét vége van, de a vasútépítők ekkor is dolgoznak. A másik vágányt acélfürésszel szabdalják 24 méteres mezőkre, utána markolók szedik fel, billen­ősek viszik el a felépítmény anyagát. Földgyalú kése hasít az anyaíöldbe, mögötte henger tömöríti a talajt. Készül a tükör, a korona, amelyre ka­vics és kőréteg zúdul. Tá­volabb a géplánc, a szovjet Platov dolgozik. Tízméteres sínmezőt rak maga elé, azt a letelthez kapcsolják, a sze. relvény már gurul is rajta, és a Platov újabb mezőt ereszt az ágyazatra. Űj gép lát munkához: tömöríti az anyagot, s milliméter pon­tosságra a kívánt szintre emeli, süllyeszti a sínpárt. Mi, utasok csak ennyit lá­tunk a MÁV Miskolci Épí­tési Főnökség munkájából. Mi van a „háttérben?” — 1977-et is beleértve, im­már ötödik éve dolgozunk kiváló szintű eredménnyel — jellemzi az 1333 tagú kollek. tíva munkáját Váradi István, a főnökség igazgatója. — Ta­valy a korábbi évekétől na­gyobb feladatokat tűztünk magunk elé. A jó szervezés, a szocialista munkaverseny, a fizikai és a műszakiak jó együttműködése eredménye­ként két vágány-folyókilomé- terrel többet cseréltünk ki, mint amennyit az éves vo­nalkorszerűsítési terv előírt Valamennyi súlyponti mun­kát maradék nélkül teljesí­tettük. A magas- és a híd­építési feladatokat is elvé­geztük. Jó eredménnyel gaz­dálkodtunk. Az eredmények forrása, « hogy hetven brigád 808 tag­gal vállalkozott és küzdött a szocialista cím kiérdemlé- séért. Hat nagyobb kollektí­va mérte össze tudását, ké­pességeit, amelyek közül el­ső a gépállomás, ezt követi a vasútépítő-, valamint a ma­gasépítő építésvezetőség. A feladat megoldása ko­rántsem volt könnyű. A lét­szám mindössze tizenhárom­mal nőtt, ami elenyésző • ugyan, de a nagy munkaerő- hiányt tekintve ezt is ered­ménynek könyvelik el. A be­fejezett termelés értéke 15 százalékkal volt nagyobb a tervezettől. 15,9 százalékkal az elmúlt évitől. A sok munka közepette a 37,8 vágánykilométer és a 41 csoportkitérő cseréhez 534 ezer köbméter földel mozgat, tak meg, szállítottak el. és 140 ezer tonna zúzottkövet építettek be. Az előző évitől jóval nagyobb eredményt a termelékenység növelésével biztosították. / Tovább gépesítették a munkát, így például korsze­rű tömörítőhengert szereztek be. A szabvány-árkok ásá­sát — ötletes megoldással — teljesen gépesítették, s elő­ször alkalmaztak a bontott sínmezők deponálásához autódarut. Valójában a mun­kálatok 90—95 százalékát gépekkel tudták elvégeztet­ni, ez megkönnyítette az em­berek munkáját, meggyorsí­totta az építést. Az is ered­mény, hogy a magasépítési, hídépítési munkák minősége tovább javult;, s a felsőbb szerv értékelése szerint is a vonal korszerűsítést kiváló szintű eredménnyel valósí­tották meg. 197ll-ban a múlt évitől jó­val, mintegy 10 százalékkal nagyobb feladat hárul a fő­nökség dolgozóira. A tenni­valókat már több fórumon és szinte a részletekbe me­nően elemezték. A fő feladat: a tavalyitól 4,4 kilométerrel több, 42,4 vá- gánykilométer hosszúságban kell korszerűsítést, vágány­cserét végezniük. A Vámos- györk—Ludas közötti sza­kaszon, mindkét vágányt ki­cserélik, korszerűsítik. Ugyancsak átépítik a szeren, esi állomáson átmenő két fővágányt, tíz csoportkitérő, vei egyetemben. A bizton­ságot szolgálja, hogy itt a méterenként 48 kilogram­mos sínek helyett 54 kilo­grammosokat építenek be. Az itt felszedett sínmezőket a Tolcsva és Sátoraljaújhely közötti vonalon rakják le. Az említett szakaszon — a már korábban megkezdett mun­kák folytatásaként — a mé­terenként 34 kilogrammos síneket 48 kilósakkal váltják fel. Ez itt is lehetővé teszi a vonatok nagyobb sebességgel való közlekedését. A főnökség munkásai meg­kezdték a kazincbarcikai, ru- dabányai vonalon, a Sajó ártéri, valamint az újszállási vonalon a Tarna-híd építé­sét. Ügy tervezik, hogy ez év közepéig befejezik a miskol­ci rendezőpályaudvaron a HCM termékek szállításával szorosan összefüggő biztosító- berendezés épületének mun­kálatait. A programtan szerepel, hogy mintegy 5 millió forin­tos költséggel tovább építik a Tiszai pályaudvaron a 440 fős szociális épületet. A Hi­dasnémetiben készülő szoci­ális épület — amelyre 2,3 milliót fordítanak, — az év végére elkészül. A vasútépítők különös munkát végeznek. A jól el­készített tükörre, vagy más néven koronára alig három milliméter vastagságú mű­anyag szövetet helyeznek. A régi technológia szerint a tükörre 20—25 centiméter vastag kavicsréteget raktak, tömörítettek. Mpst ez elma­radt, s a műanyag szövet­re zúzott követ zúdítanak. Miért teszik?! Az igazgatóság vasútvona­lai többnyire agyagos tala­jon fekszenek A hosszas eső­zés, vagy a talajvíz eliszapo- sítja az ágyazatot, víz-zsákok képződnek, esetleg le is „haj­lik” a vonal. Az alig három milliméter vastagságú mű­anyag szövet — legalábbis az eddigi tapasztalatok szerint — mind a felülről, a zúzott kő között lecsurgó vizet, mind a talajban lévő ned­vességet oldalra kivezeti. Ez igen nagy megtakarítással jár, hiszen szükségtelenné teszi 20—22 centiméter vas­tagságú kavicsréteg szállítá­sát, beépítését. A vasúti közlekedésben igen fontos, hogy a kitérő biztonságos legyen. E célból a méterenként 60 kilogram­mos sínből készítik a kitérő, két. Az anyagot francia és osztrák cégektől szerezték be. Ez biztonságosabb min­den korábbitól. Üj módszert honosítanak meg az acélsínek biztosítá­sánál is. Korábban a hagyo­mányos geo-sínleszorítót al­kalmazták. Bármennyire is meghúzzák azonban a csa­varanyát, a vonatok sűrű közlekedése, a rezgés meg­lazíthatja a sínleszorítót. Üj megoldással ezt kiküszöbölik. Gyakorlatilag a sínleszorílót rövid, de igen erős acálszál- lal kapcsolják össze. így, ha meg is lazul a csavaranya, a rövid, nyitott ollószerü acél­szál változatlanul a sínnek feszül, biztosítja annak moz­dulatlanságát. Végeredményben a több éven ót tartó kiváló szintű munka, a tapasztalatok, új technológiák alkalmazása, a további gépesítés biztosítéka annak, hogy a főnökségi kol­lektíva, a szocialista brigá­dok példamutatásával az idén is jó eredményeket könyvelhet majd el. Csorba Barnabás A gyermelyi Petőfi Tsz 1977-ben 800 vagon tésztát gyártott, legnagyobb reszt saját alapanyagból. Most Olaszországból vásárolt új gépeket állítanak be, melye­ket ebben a hónapban üzem­be helyeznek. Az év végére a gyár termelése eléri az 1200 vagont. Új lakások Encsen Legnagyobb kiterjedésű já­rásunk székhelyén, Encsen, a gyorsan fejlődő nagyközség­ben ez év augusztusáig két darab egyenként 16 lakásos ház építését fejezi be a for­rói Hernádmenti Építőipari Szövetkezet. A 32 lakás el­készülte után a szövetkezet hozzáfog két hasonló, 16—16 lakásos ház építéséhez. Még az idén 24 OTP-lakás építé­sére is sor kerül a nagyköz­ségben. E hét keddjén szü­letett meg az a megállapo­dás, hogy az OTP-lakások felépítését a helyi költségve­tési üzem vállalja. A szak­ipari munkák elvégzésére a Hernádmenti Építőipari Szö­vetkezet ajánlotta fel szabad kapacitását. Ehhez az égtáj-meghatáro. zóshoz aligha szükséges iránytű, vagy térkép. Ugyanis a helyet, a telepü­lést könnyű behatárolni a Tisza, a Sajó, és a Hejő kö­zött, s a mágneses tűt sem zavarná semmi, hogy meg­találja északot. És mégis Ne- mesbikken két év óta a leg- íejfájósabb kérdés: — Hol vagyunk: délen, avagy északon? — mondta Balogh János, a Nógrádi Sándor Termelőszövetkezet elnöke. — Az eredményes­ség, a jövedelmezőség fogal­mazza meg egyértelműen „kulcsnövényünknél”, a ku­koricánál a kérdést. Ma már tudjuk, hogy a legmagasabb termésátlagot a hosszú te­nyészidejű kukorica adja, de az elmúlt évek sorozatos ku­darcai bizonyították, időjá­rásunk inkább északinak fe­lel meg, s ezért olyan kuko­ricafajtákat kell keresnünk, amelyeket biztonsággal lehet és érdemes termeszteni. Gondolom, nem fontos kü­lönösebben bizonygatni, hogy ilyentájt, vagy még koráb­ban a tervkeresés időszaká­ban a tapasztalatoknak mi­lyen nagy szerepük van. — Saját bőrén tanul az ember, minden mondás elle­nére. Tavaly tavasszal a bel­víz, nyáron a viharok és a jégesők szinte minden növé­nyünknél károkat okoztak. A korai fagy pedig a nagyon várt jó kukoricatermés előtt tette be a kaput. A mintegy 30 mázsás hektáronkénti ter­més annyit jelentett, hogy drágábban termeltük a ku­koricát, mint amennyiért cl tudjuk a kereskedelemnek adni. Ha rövid és közepes te­nyészidejű kukorica hibride­ket alkalmaznak, akkor egy­általán nincs, vagy jóval ke­vesebb a kár. És miután iparszerű termelési rend­szerben tevékenykednek, a technológián a jövőben sem tudnak változtatni, csak a fajtaösszetételen. De már az is bőven elég ahhoz, hogy a tervezett 52 mázsás hektá­ronkénti termést elérjék, s akkor az állattenyésztés ab_ rakigényének 70 százalékát a saját területükön meg tud­ják termelni. Végső soron ez az eredménye a felismerés­nek, hogy Nemesbikk csak megyénkben van délen, de a megye északi... Az elnök így folytatta: — A sikeres kukoricaiermesztés nálunk létkérdés. Éppen az időjárás döntötte el, minden­képpen arra kell töreked­nünk, hogy kevesebb kocká­zatot vállaljunk és növeljük a biztonságos ágazatok szá­mát. Termelőszövetkezetünk kicsi, hiszen összterülete 2841 hektár, amelyből mintegy kétezer hektár a szántó. Ilyen arányoknál, már egy növény­nél bekövetkező kártételt is megérez a gazdaság, ha nincs állattenyésztése. Itt pedig van. Nem is ke­vés, mert az állattenyésztés négy ágazata közül — a ba­romfit kivéve — hárommal foglalkoznak. Arányok? Be­vallom a méreteket erősen túlzásnak éreztem. Ügy tű­nik, az elnök is erre gon. dőlt, mert magyarázatában rögtön ezt indokolta: — Eleve figyelembe vettük tartási hagyományainkat, s azt, hogy több mint 600 hek­táron legelővel rendelkezünk. Ezek gyenge termőképességű gyepek, mert sziken, vízállá­sos területen s ártéren fek­szenek. De nem mondhatunk le hasznosításukról, hiszen célunk, hogy minden föld, minden tábla teremjen. Igaz, az elmúlt évben 405 hektáros területünkön nem termett — javarészt belvíz miatt — semmi. És ez luxus. A jö­vőben ezt nem engedhetjük meg még egyszer magunk­nak. Kissé elkanyarodtunk — s már megint a sokat szi­dott időjárás került szóba — a legolcsóbb takarmányunk, tói, a gyeptől. Pedig a ter­melőszövetkezet tervei java­részt arra épülnek. A sza­badban, legelőn tartott ál­latra, a húshasznú szarvas- marhára s a juhra, amely maga „takarítja” be a takar­mányt és hónapokon át gon. dozást alig igényel. Ha költ­ségcsökkentésről beszélünk, talán éppen ezért lehet a gyep sikeres hasznosítása a legközelebbi célpont. Az el­nök: — A középtávú terveink szerint 1980-ra már három szakosított teleppel rendelke­zünk. És az egészet lényegé­ben 2 új épület létesítésével, egy 600 férőhelyes juhho- dállyal. és egy MEZÖPANEL tehenészeti istállóval elér­hetjük. Felhasználjuk régi, eddig más célra alkalmazott épületeinket, telepeket ala­kítunk ki, a legelőt „oda­visszük” az istállók kapujá­hoz, mert úgy gondoltuk, iga­zán nyereségesen termelni csak kis ráfordítással lehet.-r- És a 15 millió? — Sajnos arra is szükség van — értette el a kérdést.— Egy némrégiben épült szako­sított, sertéstelepet 15 millió forintos ráfordítással korsze­rűsíteni. első hallásra pazar­lásnak tűnik. Viszont meg vagyok győződve róla, hogy ez a telep a nagyüzemi ser­téstartáshoz már eleve kor­szerűtlen volt. Évente külön­böző tartási hibákból, 900— 1000 állat pusztul el. A kor­szerűség teljes hiánya — a munkák kézi erőre alapozói­tok — rányomja bélyegét az ágazatra. A tervezett árbe­vételt az elmúlt évben sem értük el. így nem marádt más választásunk, áttérni az újra, olyan technológiára, amellyel növelhetjük a férő­helyek számát, munkaerőt takaríthatunk meg s meg­szüntethetjük a betegsége­ket előidéző okokat, Ez az ISV technológia, s ha nem is tűnik olcsónak, végső so­ron mégis olcsó, hiszgn új épületeket nem építünk, s a termelést növeljük. Azt még hozzá kell fűz­nünk, hogy korszerű sertés- tartáshoz a korszerű techno­lógia kevés. Ha marad a ré­gi fajta, akitor hiába van meg a nagyüzemi tartás ösz- szes ‘feltétele, a termelés „bukdácsolni” fog. (Sajnos megyénkben is tudnánk rá példát mondani.) A nagy­üzemhez mindenképpen olyan fajta kell, amely a technoló­giát „bírja”, s jobb eredmé­nyekre képes. Nemesbikken a HUNGAH1B .sertéshibridre kötöttek szerződést. És így már a korszerű termeléshez az összes tényező biztosítva van. Gazdasági figyelő Lipcsei vásári előzetes Március 12—19. között tartják Lipcsében az idei ta­vaszi vásárt, amelyen 60 or­szág 9000 kiállítója vesz részt. A kiállítók 53 száza­léka külföldi. Az NDK-ból 4200 külkereskedelmi és ipa­ri vállalat, a többi szocialis­ta országból pedig 300 kül­kereskedelmi vállalat kép­viselteti magát a vásáron. Ismét részletesen demonst­rálják a KGST-integráció eredményeit:' például az NDK és a Szovjetunió mér­nökeinek közös munkáját a többi között 14 szerszámgép, ipari termék, köztük 5 meg­munkáló központ szemlélte­iig Magyar—NDK—csehszlo­vák együttműködés eredmé­nye (a villamosgépipar te­rületén) az a C-típusú egyenáramú gépsor, amelyet a gép- és szerszámgépipar­ban alkalmazhatnak számos helyen. Hazánkat 40 külkereske­delmi, illetve külkereskedel­mi jognál felruházott válla­lat képviseli, nagyobb terü­leten állítva ki, mint bármi­kor az előző években. Új­donságnak számítanak a sza­kosított standok a magyar alumíniumipar gyártmá­nyaival, papíripari termékek­kel, irodaszerekkel, csoma­golóanyagokkal. Transzeurópai autópálya A tervek szerint 1990-re készül el a tíz országot át­szelő, mintegy 10 ezer kilo­méteres autópálya. A nemzetközi vállalkozás központi irodája Varsóban lesz, a sztráda északi kiin­dulópontja Gdansk. Innen kiindulva, Lengyelországon és Csehszlovákián áthalad­va Magyarországon és Bul­gárián át Görögországba és Törökországba vezet. . Másik ága Ausztria és Jugoszlávia bekapcsolásával Olaszország­ban végződik. Felépült az omisalji olajkikötő A Krk-szigeti. Omisaljban, az Adria kőolajvezeték kiin­dulópontjánál felavatták az újonnan épült kikötőt. Ide futnak majd be a Jugoszlá­via, Magyarország, Csehszlo­vákia számára nyersolajat szállító tartályhajók. Az új kikötő 190 millió dinárba került. A kikötő vízmélysé­ge megközelíti a 30 métert. Betonacél-fonat A miskolci December 4, Drótművekben az idén meg­kezdik a betonacél-fonat ké­szítését. Évenként 5000 ton­na ilyen terméket gyárta­nak majd és' ezzel mintegy 1,5 millió dollár értékű, az autópályák építésénél hasz­nálatos betonpászma im­portját teszik feleslegessé. Moszkva-London autóbuszjárat Június 3-tól rendszeres, autóbuszjárat indul a szov­jet és az angol főváros kö­zölt; — adja hírül az Izvesz­tyija. A menetideje 84 óra (az utazás vonaton 43 órát vesz igénybe), az utasok me­net közben 2 éjszakát tölte­nek szállodában. A megálla­podás a szovjet Szovíransz- autó vállalat és az angol Wallace Arnold Ltd. cég kö­zött született. Az elsősorban a turisták szállítását szol­gáló menetet szovjet és an­gol autóbuszok látják el he­tente kétszer. Főbb állomá­sai: Minszk, Varsó, Hanno­ver, Brüsszel és Calais. A csatornán átkelőhajóra ke­rülnek a buszok. Borbemutató A MONIMP15X magyar borbemutatót tartott a lon­doni Claridges hotelben. Az ismertetőben 14 borfajtát mutattak be. Az angol im­portőr az egri bikavér sike­res bevezetése után nagy­szabású reklámkampányt in­dít az angol piacon eddig ismeretlen magyar borfajták megkedveltetésére. így pél­dául a soproni kékfrankost, a kecskeméti olaszrizlinget, a balatonfüredi rizlinget és a pécsi kadarkát kívánják népszerűsíteni a tokaji bo­rok valamennyi válfaja mellett. Jelenleg évenként átlag 40 ezer hektoliter magyar bor jut az angol piacra, és így az oda bort exportáló orszá­gok torában a kilenced fii helyen állunk. A mostani borbemutató újabb lehető­séget kínál a magyar borok angliai exportjának jelentős bővítésére. Del V3QY eszelte? Minden föld, minden tábla teremjen

Next

/
Thumbnails
Contents