Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-24 / 71. szám

1978. március 24., péntek ■atiÉta£ I Elhunyt Ortutay Gyula jiiiii it "'*Tfi r^i,^iTH,l^^"flgi*ngaiagg ^■t*fBirjmw,^iniikj^i'LiiT?gnwfMwgTWgrtli*MljtlTJItlMTTB'Miywírfiywr iwiinr^*1^^” Mély fájdalommal tudatjuk, hogy hosszú, súlyos betegség alán szerdán, 68 éves korában elhunyt Ortutay Gyula akadé­mikus, országgyűlési képviselő, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökc, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke, az MTA néprajzi kutatócsoportjának igazgatója. Temetéséről később intézkednek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Tudományos Akadémia Ortutay Gyula 1910. már­cius 24-én, Szabadlcán szü­leteti, iskolait Szegeden vé­gezte. Itt járt egyetemre, ahol klasszika-filológiával, pszi­chológiával, irodalomtörté­nettel és néprajzzal foglalko­zott. Egyik alapítója és ve­zetője volt a Szegedi fiatalok művészeti kollégiuma néven működő baloldali értelmiségi csoportnak. Itt kötött életre szóló barátságot Erdei Fe­renccel, Radnóti Miklóssal, s a magyar kultúra cs tudo­mány számos, azóta nagy ne­vet szerzett kiválóságával. Első munkái a'művészeti kol­légium kiadásában jelentek meg. Doktori értekezését Tö­mörkény Istvánról írta. Első néprajzi gyűjtőútjain a külö­nösen elmaradott szabolcsi tájak parasztságát ismerte meg, ezekből született müve, a. nyíri és a rétközi paraszt- mesék. Már a felszabadulás előtt írott tanulmányaiban az orosz es a szovjet kutatások köve­tésére hívta fel a figyelmet. Népművészeti, tudománytör­téneti, elméleti cs módszer­tani munkák egész sorát ír­ta ezekben az években: ekkor keletkezett a Magyar népis­meret, a Székely népballadák, a Magyar népköltési gyűjte­mények. története, s a kétkö­tetes Magyar népművészet. Tudományos kutatása mel­lett, korán bekapcsolódott a haladó politikai mozgalmak­ba. Egyik szervezője volt a Magyar Történelmi Emlékbi­zottságnak. A felszabadulás után a Kisgazdapárt balszár­nyához tartozott. A Rádiót, a Magyar Távira ti Irodát, a Filmhíradót egye­sítő Magyar Központi Híradó elnökeként tevékenykedett 1945—46-ban, Nem, sokkal később, 1947—50 között val­lás- és közoktatásügyi mi­niszterként dolgozott, nevé­hez fűződik az iskolák álla­mosítására telt törvényjavas­lat kidolgozása, beterjesztése. A magyar múzeumügy cs mű­emlékvédelem újjászervezője 1950—1953 között a Múzeu­mok Országos Központjának vezetőjeként. Az iskolát teremtő nevelő az 1930-as években kezdte pályáját előadóként, majd a. szegedi egyetemen a folklo­risztika. magántanára lelt. A budapesti Eötvös Loránd Tu­dományegyetem tanszékve­zető professzorává 1946-ban nevezték ki. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora 1957—63 között. Az ellenforradalom után, 1957-től hét éven ál volt a Hazafias Népfront főtitkára, majd haláláig egyik alelnöke. Az országgyűlésnek a. felsza­badulás óla megszakítás nél­kül tagja és a kulturális bi­zottságnak 1970-től több cik­luson át elnöke volt. 1958 óta vett részt az Elnöki Tanács munkájában. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, el­nökévé 1964-ben választották meg. A Magyar Tudományos Akadémiának 1945-ben lett levelező, 1958-ban pedig ren­des tagja. A nyelv- és iroda­lomtudományok osztályának titkáraként, majd elnökeként 1967-től két cikluson keresz­tül végzett tudománypolitikai és tudományszervező munkál és ebben a minőségében alko. laan és eredményesen segí­tette az MTA elnökségének munkáját. Az MTA néprajzi kutatócsoportjának alapításá­tól, 1967-től mindvégig igaz­gatója volt, A felszabadulás óta tudo­mányos munkássága is kitér rebélyesedett. Az 1948-ban kiadott Két előadás című könyvében a kortársi magyar társadalom néprajzi vizsgá­latának módszereit kutatta, 1960-ban trólc, népek, száza­dok, 1966-ban Halhatatlan népköltészet, 1972-ben The Hungarian folklore címmel jelentette meg válogatott ta­nulmányait. A magyar néprajztudo­mánynak vitathatatlanul leg­nagyobb hazai és nemzetközi tekintélye volt. Több külföl­di akadémia választotta tag­jává és számos nemzetközi tudományos szervezet, hívta meg vezetőségébe. Megszer­vezője volt a nemzetközi finnugor kongresszusoknak, evekig vezette a finn—ma­gyar kulturális vegyes bizott­ság munkáját. Sokoldalú munkásságát Állami-díjjal, a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjével és számos más magas hazai és külföldi állami kitüntetés­sel ismerlek cl. Közéleti és tudományos munkájával jelentős mérték­ben járult hozzá a szocialis­ta társadalmat építő népünk felemelkedéséhez, a nemzetek együttműködéséhez és egy­más értékeinek jobb megis­meréséhez. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a hazai és a nemzetközi tudományos, kul­turális életet. A széÉányászok lervEibő! Az idén 5 millió 130 ezer tonna szén kitermelését ír­ja elő a tcrvfeladat a Bor­sodi Szénbányáknál. A vál­lalat 1 százalékos túlterme­lést vállalt, pótműszakok nél­kül. A programban szereplő 66 ezer méter bánya folyosó kihajtása is, s az elövájók ezt az előirányzatot is szeret­nék túlszárnyalni. Köztudott, hogy az elmúlt évben három, kedvezőtlen körülmények között termelő aknát bezártak a szénmeden­cében, s ez 200 ezer tonna kapacitáscsökkenést jelent. Az ez évi feladatoknak a bányá­szok csak akkor tudnak ele­get tenni, ha a fronti telje­sítményt 3, az. elővájási tel­jesítményt 5 százalékkal nö­velik a tervezetthez képest, valamint 10 százalékkal ja­vítják a munkaidő kihaszná­lását. Tavaly a széntermelés 63 százalékát gépesített frontok adták. Az idén tovább akar­ják fokozni ezt az arányt, s újabb gépi berendezéseket helyeznek üzembe. Az év so­rán az aknáknál 30 frontát­szerelést hajtanak végre, összesen 2580 méter lesz a fejtések homlokszélessége., A takarmánylisztből egy mázsa 380—390 forint. A rak­tárban. ha tele van, 35 millió forint értékű fér. A kár eny- nyi — lenne, ha tűz pusztí­tott volna a sárospataki Kos­suth Termelőszövetkezet ter­ményszárítójában. Március 23., délelőtt, né­hány perccel háromnegyed 11 előtt, tűzriasztás. Hármas fokozatú. Vonulnak a sátor­aljaújhelyi tűzoltók három kocsival, a szerencsi tűzoltók két kocsival, és Miskolc egy­ségeit is riasztják, ök szin­tén két kocsival vonulnak. A feltételezett tűzhöz. Tegnap ugyanis megyei tűzoTtógyakor- Lat volt Sárospatakon, a hely­beli Kossuth Termelőszövet­kezetben. Víz itt sem volt elegendő. Hatszáz méterről hozták a tüzolók, négy alapvezetéken, nyolc atmoszféra nyomáson. Égj' óra múlva a tűz elolt­va, s a megyei tűzoltópa­rancsnokság vezetője. Csapó András mérnök-ezredes, a vezetési törzs főnöke gratu­lált az oltásban részt vett egységeknek: a helvenper- ces gyakorlatot időben, fe­gyelmezetten. és tervszerűen végrehajtották. A z a légkör, amelyben élünk alkalmas rá, hogy időről-időre fel­mérjük cselekedeteink ha­tékonyságát, ha úgy tétszik, finomítsuk azokat a mód­szereket, amelyek egybees­nek, nemcsak káderpoliti­kái, hanem általános cél­kitűzéseinkkel is. Ma már őszintén valljuk, és mun­kastílusunkban alkalmaz­zuk azt az elvet, hogy a káderpolitika tartalma nem örök és nem változ­tathatatlan, hanem nagyon is összefügg az altalános politikával. Így hát semmi­képpen sem tekinthető va­lami léle eretnekségnek ki­mondani, hogy e tevékeny­ség során a belső elemek változhatnak évek múlásá­val. Ez nem teszi próbára az „egyensúlyhelyzetet” a káderpolitikában. Sajátos alapelvnek te­kinthetjük azt, hogy ká­derpolitikánkban fontos tö­rekvés a munkásosztály ha­talmának és a párt poli­tikai törekvéseinek szem előtt tartása. Ilyen alapelv például az, hogy a veze­tőkkel ' szemben minden szinten követelményeket tá­masszunk, hogy párton kí­vüliek is betöllhetnek kü­lönféle vezető beosztásokat, vagy az, hogy a vezetők minősítésének alapja a végzett munka és a maga­tartás. De alapelvnek te­kinthetjük a káderpolitiká­ban nemcsak a nyíltságot és az őszinteséget, hanem épen ennek kapcsán az em­berek iránti tapintatot és bizalmat is. Következés­képpen minden témát azokkal kell megvitatni, ha úgy tetszik tisztázni, akik­re tartozik. Ezzel elejét le­hel, venni számos találga­tásnak, folyosói „jólértc- sültségnek” — egyáltalán annak, hogy emberekről megalapozatlan „magánvé­lemények” keljenek szárny­ra. Mindez nagyon is felté­telezi az emberséges han­got és bánásmódot, a he­lyes megítélést, csakúgy, mint a szocialista humaniz­mus gyakorlati megvalósí­tását, éppen a legérzéke­nyebb területen, az élet­út akat befolyásoló dönté­seknél. Ez a humanizmus teszi lehetővé a különböző korosztályú vezetők együtt­dolgozását, az idős, harc­edzett, nagy tapasztalatok­kal rendelkező emberek és a lendületes, de mégis meg­gondolt fiatalok helyes „keveredését” a különböző vezetői testületekben. S ott, ahol ez az arány jó, egyensúlyhelyzet van a káderpolitikában, ha tetszik, e tevékenység vál­tozó elemeit „elbírják" a változatlan részek. Az ilyen helyen jól összefér olyan látszólagos, egymásnak el­lentmondó fogalom is, mint az ésszerű stabilizáció, meg a tervszerű cserélődés. Egyre gyakoribb jelenség az, amikor az úgynevezett hármas követelményt a szakmai felkészültséget, a politikai alkalmasságot és a rátermettséget sajátos módon szembesítjük a gya­korlattal. Persze azoknak az elemeknek a kőre is bő­vült az évek során, ame­lyeket mindenképpen aján­latos szem előtt tartani, ép­pen e hármas követelmény aspektusából. De hiba vol­na az is, ha valamiféle sor­rendiséget alakítanánk ki, és az egyik követelmény ro­vására, mondjuk a másikat fontosabbnak tartanánk. Éppen ezért az új vezetők beállításánál mindenképpen szembesíteni kell ezeket a követelményeket a valós helyzettel, ha úgy tetszik, a váró mán yos tula jdonságai- val. Megkockáztatnám azt is. — éppen káderpolitikai elveink kapcsán —. hogy akinél a három követel­mény közül egy hiányzik, azt helytelen vezetői poszt­ra állítani. Manapság nagyon sok szó esik az úgynevezett po­litikai alkalmasságról, ami immár nem egyenlő csak a politikai hűséggel, ahogy mondani szoktuk, a meg­bízhatósággal. Félreértés ne essék, a megbízhatóság nél­külözhetetlen. de éppen ko­runk bonyolultsága miatt, új motívumokkal gazdago­dik a politikai alkalmasság. Azt szoktuk mondani, ma már kevés a politika is­merete és értése egy veze­tőnél — ma már szükség van e politika mellett a nyílt kiállásra. S e politi­kának tükröződnie kell a cselekedetekben, az intéz­kedésekben és a magatar­tásban. • Ez a kiállás, ha úgy tet­szik, politikai elkötelezett­ség, nemcsak szavakat, ha­nem nagyon is konkrét lel­teket, ha az élet úgy kí­vánja. kemény cselekedete­ket igényel. E követelmé­nyekre szokták mondani, hogy „emelt szintű” politikai alkalmasság,' holott nem más, mint egy korábban hozott határozat hozzáiga­zítása a fejlődő, örökkön változó újabb és újabb mo­tívumokkal gazdagodó, a szocialista demokráciát szem előtt tartó életünkhöz. S eme új motívumok al­kalmazása sajátos garan­ciája a vezetésnek abban, hogy • döntéseinél helyesen képviselje a népgazdaság érdekeit. Biztosítsa szavak­ban és tettekben a politika elsődlegességét azzal, hogy a döntések a szocialista rendszert szolgálják, a mun­kásosztály érdekeit képvi­selik. Mindez tulajdonképpen egyenes folytatása annak, amit a XI. kongresszus ha­tározata tartalmaz, éppen e téma kapcsán. E dokumen­tum ugyanis nagyon egy­értelműen kimondja: o párt vezető szerepének erő­sítése, politikájának helyes megvalósítása, szükségessé teszi a kádermunka elvei­nek hatékonyabb, színvona­lasabb és következetesebb érvényesítését. Mindez nagyjából azt is jelenti, hogy növelni kell a testü­letek szerepét a személyi kérdések eldöntésében. De jelenti azt is, hogy a stabi­litás fenntartásával és a káderek tervszerű cseréjé­vel javíthatjuk a vezető szervek összetételét, miköz­ben bátorítjuk az új iránt fogékony, kezdeményező, a véleményüket nyíltan kép­viselő emberek funkcióba kerülését. Ahol ez együtt jár a bizalom, az őszinte­ség, a nyíltság légkörének fokozásával. ott hatéko­nyabban léphetnek fel a szubjektivizmus, a protek­cionizmus és más negatív jelenségekkel szemben. E gondolat megvalósítása a mindennapi munkában egyfajta garanciája annak, hogy helyes utat kövessünk a káderpolitikában. A ve­zetők személyesen is fele­lősek azért, hogy a párt káderpolitikai elvei megfe­lelően érvényesüljenek az általuk irányított területen. Gyakran szoktuk mondani, hogy nálunk a vezetés szolgálatot jelent, Így igaz, a mi társadalmunkban ve­zetőnek lenni a szó nemes értelmében szolgálat — és nagy feladat. Nehéz, de szép munka. A vezetőnek egy jó politikát kell meg­valósítani, s ez lelkesítő, nagyszerű dolog, különösen akkor, ha a megvalósítás feltételei adottak. Ha az, ami ..feni” helye­sen tükrözi általános poli­tikánkat. „lent” a végre­hajtás során sem akadozik. Ezért nagy a felelőssége a vezetőnek, mert helytelen döntésekkel, rossz végre­hajtással a legjobb politi­kán is csorbíthat. Ezért * hangsúlyozta például a me­gyei pártbizottság káderpo­litikával kapcsolatos hatá­rozata, hogy azokat a ve­zetőket, akik megsértik a szocialista erkölcs szabá­lyait, visszaélnek a hata­lommal, erőszakos módsze­rekkel vezetnek, nem tud­nak bánni az emberekkel, — le kell váltani — és szakképzettségüknek meg­felelő munkakörbe kell he­lyezni. Meg kell ezt tenni, hiszen a kádermunkában emberekről van szó, ahogy mondani szoktuk, a legér­zékenyebb műszerekről, s ehhez a munkához megértés­re, emberségre, kulturált­ságra. egymás iránti segítő- készségre van szükség. A kádermunka a vezetés szerves része. Állandó fel­adat, melyet, jelen tenniva­lóink megoldása és a hol­nap szép terveinek valóra váltása érdekében soha nem tekinthetünk valami­féle adminisztratív munká­nak, rangon aluli tevékeny­ségnek. Hiszen annak, hogy vállalatok, intézmények, ki- sebb-nagyobb kollektívák élén milyen emberek fog­ják a kormányrudat, nem­csak gazdasági, hanem po­litikai jelentősége is van. Így a vezetést sem tekint­hetjük csak szakmai mun­kának, hanem politikai lem nivalónak is, melynek sa­játos egységet kelt alkotnia. Ahol ez az egység megbil­len, ahol az elemek súlya szembetűnően eltér, ott ne­héz egyensúlyhelyzetet te­remteni a káderpolitikában. Ott akaratlanul is csorbít­hatja a korszerű elvet, a jó határozatok megvalósítá­sát, az idejét múlt módsze­rek alkalmazása. O lyan időt élünk, ami­kor nemcsak az anyaggal, az energiá­val, és a pénzügyi lehető­ségekkel gazdálkodunk tervszerűen, hanem az em­beri tényezőkkel is. Félre­értés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a munkain­tenzitás nálunk társadalmi­lag elfogadhatatlan szintjét kell megkövetelni, csupán arról van szó, hogy rend­nek és fegyelemnek kell lennie minden szinten. Ez pedig csak ott lehetséges, ahol a vezetők is átérzik küldetésük fontosságát, ahol természetes dolog az őszin­te, nyílt., szókimondó véle­ménycsere és magatartás, ahol bátorítják a kezdemé­nyező készséget. Ahol a tévedést nem tekintik bűn­nek, mint ahogy a bűnt sem tekintik tévedésnek. Paulovits Ágoston Több mezőgazdasági termék A Nagymiskolci Állami Gazdaság ez évben 259 mil­lió forint értékű, a tavalyi­tól 14 százalékkal több me­zőgazdasági terméket akar adni a népgazdaságnak. Első­sorban tojásban, tejben, ba­romfihúsban, vágómarhában, burgonyában, zöldségben és gyümölcsben számolnak a nagy „felfutással”. 1978-ban 18 millió 272 ezer forint nye­reséget akar elérni a mintegy ezer főt számláló kollektíva. A célkitűzések szerint a ha­zai ellátás mellett jelentős értékű exportigényeket is ki akarnak elégíteni. így példá­ul tojásból, baromfiból, vágó­marhából és gyümölcsből. Az elhatározás szerint mintegy 800 vagon burgonyát termel­nek. elsősorban Miskolc el­látására. valamint saját és láregazdaságok számára ve­lőgumóként. Az állami gazdaság közvet­lenül is értékesít árut. E vo­natkozásban az idén 32 mil­lió forint árbevételt tervez­nek a Miskolc Béke téri. va­lamint a diósgyőri városköz­pontban levő üzletből. Sárospataki gyakorlat „Eivensúlyheiyzet” - kÉrpoiiiÉn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents