Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-24 / 71. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. március 24., péntek Színjátszók Borsodban Ma este premier: Az öreg hölgy látogatása Negyvennégy versenymű a tévéfesztiválon Az öntevékeny művészeti mozgalomban különös figyel­met kaptak mindig a színját­szók. A műkedvelő színját­szás hosszú évtizedekig nem­csak önművelő, szórakoztató tevékenység volt, hanem a felszabadulást megelőzően a munkásmozgalom sajátos agi- tációs eszköze, a tudatfor­málás egyik közvetett for­mája. Természetesen, ez utóbbi megállapítás nem vo­natkozhatott a színjátszás egészére, hiszen voltak a fel- szabadulás előtti színjátszás­ban önmutogató, vagy hibás nézeteket tudatosító tenden­ciák is, de elsősorban a munkáscsoportok, a munká­sok lakta települések ama­tőr együttesei mind a mű-: vészeinek, mind a mozga­lomnak rendkívül erős bá­zisát jelentették. Napjainkban lecsökkent a színjátszás szerepe, ami te­kintettel, a művészetek fej­lődésére, a technikai eszkö­zökkel továbbított művésze­ti anyagok mindenhová el­jutására, sok tekintetben érthető is, de az is tagadha­tatlan, hogy önművelő, tu- datfejíesztő szerepe ma is fennáll, létezése szükséges, ugyanakkor sajnálatosan ki­sebb iránta az aktív érdek­lődés. A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ a közelmúltban felmérést végzett, hogy helyzetképet kapjon Borsod színjátszó együtteseinek életéről és a diagnózis alapján levonható tapasztalatokkal segíthesse a további munkát. Az intéz­mény saját kebelében műkö­dő, többszörösen kitüntetett Csortos Gyula Színpadot ez alkalommal nem vették vizsgálat alá, hiszen annak tevékenysége, működési kö­rülményei, nem Utolsó sor­ban eredményei nemcsak a vizsgálódók, hanem a nagy- közönség előtt is ismertek, tehát adatokat nem most kellett róla beszerezni. A ki­alakuló képhez viszont min­dig hozzá kell számítanunk ezt az együttest is, mégpe­dig mindenkor pozitívum­ként. A felmérés kiterjedt a művelődési házakban, a középiskolákban és a szak­munkásképző intézetekben működő csoportokra. Mint­egy 180 csoportot kívántak felmérni, sajnos elsősorban a felmérendők érdektelensé­ge vagy tevékenységük fel­mérésre alkalmatlan, mini­mális volta miatt, mindösz- sze 51 csoportról sikerült ér­demi adatokat beszerezni. Lehet, hogy ez az 51 csoport a felmérni tervezett 180-hoz képest kis hányad, azonban működő, meglevő együtte­sekről szóló adatokat lehe­tett belőle nyerni, s így va­lamelyest általánosíthatók a tapasztalatok. Eddig is tudott volt, de a vizsgálat is megerősít ben­ne, hogy az amatőr színját­szás Magyarországon ma ki­fejezetten ifjúsági mozga­lom. (Vajon hová lettek a felnőtt csoportok, és miért törvényszerű bizonyos kor­határon túl az amatőr szín­játszással való szakítás?) A felmért 51 csoportból 37 if­júsági, 14 pedig gyermek- színpadi kategóriába tarto­zik. A gyermekszínpadok könnyítik a későbbiekben az utánpótlást, ugyanakkor ar­ra is felhívják a figyelmet, hogy a gyermekszínjátszás­sal többet kell törődni, már- csak azért is, mert az esz­köz a gyermekek személyi­ségfejlesztéséhez és nevelé­séhez. Érdemes azt is meg­jegyezni, hogy a 14 gyer­mekszínpad közül 11 olyan intézményben működik, ahol függetlenített vezető van, háromnál pedig tiszteletdí­jas. Két évtizednél hosszabb múltra a már említett Csor­tos Gyula Színpadon kívül a diósgyőri Vasas Művelődési Központ Pécsi Sándor Szín­pada és a miskolci 101-es számú Szemere Bertalan ipari szakmunkásképző cso­portja tekint vissza. Tíz év­nél régebbi három, 5 évnél régebbi 12 csoport. Négy éve három csoport műkö­dik, a továbbiak mögött mindössze kétéves, vagy an­nál rövidebb munka áll. A csoportok színvonala hullámzó, a kapott kép nem megnyugtató. Találunk ki­emelkedő, magas színvona­lon dolgozó csoportokat is, amelyek országos viszony­latban is számottevők, s mintegy 18—20-ra tehető a jó színvonalon működők száma. Közepes nincs, a többi sajnos gyenge, több­nyire csak ünnepi műsorok kiszolgálására szorítkozik. Az 51 csoport közül 14-nek a vezetője képesített, enge­déllyel bíró színjátszó-ren­dező, 7 együttessel tanfo­lyamot ugyan végzett, de vizsgát nem tett, működési engedéllyel nem rendelkező vezető foglalkozik, 23 cso­portot rendez lelkes, jó szándékú pedagógus, 7-et pedig középiskolai végzett­ségű fiatal. A színpadveze­tőkről kapott kép szüksé­gessé teszi a színjátszócso­portok vezetői képzésének, illetve továbbképzésének fe­lülvizsgálatát, nem utolsó sorban annak megvizsgálá­sát, hová lettek, miért nem dolgoznak a művelődési köz­pont tanfolyamain koráb­ban végzett és vizsgát tett hallgatók. Ezeknek a száma sem lebecsülendő. A tartalmas és folyamatos munka biztosításának másik feltétele és eszköze a sze­replési . alkalmak, lehetősé­gek biztosítása és az együt­tesek közötti’ kapcsolat ki­alakítása. Jelentős előadás­szám mindössze 12 csoport­nál jelentkezik, és igen sok a csak alkalmi fellépés. Fel­tétlenül szükséges lenne já­rási, városi, megyei bemu­tatók, tapasztalatcsere jelle­gű találkozások szervezése és mindezek gazdasági vo­natkozásainak átfogó leude- zése. Általában tematikailag nem kifogásolható a legtöbb csoport tevékenysége, téma- választása, műsorpolitikailag kevés velük a gond, sokkal inkább baj, hogy gyakran választanak erejüket meg­haladó műsorokat, ame­lyeknek kivitelezése alapos gondot jelent. Jó, hogy részt vállalnak a politikai ün­nepségek gazdagabbá tételé­bén, az egysíkú műsorpoliti­ka egyes csoportoknál azon­ban beszűküléshez vezethet. Sokkal kedvezőbb a kép a gyermekszínpadok műsorvá- lasztásánáL A felmérést végző Szovák Béláné, a művelődési köz­pont munkatársa olyan kö­vetkeztetéseket vont le töb­bek között, mint a rende­zők képzése, továbbképzése differenciált megoldásának, a végzett rendezők foglalkoz­tatásának szükségességét, a már említett tapasztalatcse­re jellegű találkozók bizto­sításának, a csoportok ven­dégszereplési lehetőségei megteremtésének, megyei fel­mérő jellegű találkozók szer­vezésének halaszthatatlansá­gát, s nem utolsósorban a szakmunkás intézetekben való intenzív tevékeny­ség sürgősségét. Nem nyu­godhatunk bele, hogy éppen a jövő szakmunkásait kép­ző intézetek között kapja ez a mozgalom — tisztelet a kivételnek — a legkevesebb figyelmet. Az amatőr színtjászó moz­galom funkciója, feladatai megváltoztak. De ma is több figyelmet és több gondosko­dást kíván, mert több benne a lehetőség, mint amennvivel élünk. Erre hívja fel a figyelmet a mű­velődési központ felmérése. (bcnedek) Tegnap megtartották az utolsó főpróbát, ma este hét órakor pedig megáll a nem­zetközi expresszvonat a képzeletbeli Güllen városka apró állomásán, megérkezik szülővárosába a milliomos­sá lett Claire Zachanassian, az öreg hölgy, hogy megle­hetősen sajátos módon fi­zesse meg a hajdan rajta esett sérelmeket. Friedrich Dürrenmatt drámája Szűcs János rendezésében kel má­tól életre a Miskolci Nem­zeti Színház, , színpadán, a két legfőbb szerepben Má- thé Évával (Claire) és Somló Ferenccel (Alfred 111), akik képünkön még a felhőtlennek vélt viszontlátás pillanatait érzékeltetik. A 18. miskolci tévéfeszti­vál előkészítő bizottsága csü­törtökön délelőtt Balogh Mária fesztiváligazgató el' nökletével tartott megbeszé­lésén számba vette, hogy a május 15-én nyíló rendez­vénysorozat előkészületei hol tartanak. A tanácskozás meg­állapította, hogy az előké­születek terv szerint történ­nek, s ezért már a további­akban hasonló összejövetelre nem is lesz szükség, a bi­zottság tagjai külön megbe­szélések nélkül végzik a to­vábbiakban a munkát. A nagyközönség tájékozta­tására érdemes elmonda­nunk, hogy már megalakult a zsűri, amely 15 tagú, elnö­ke Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottsága agit­prop. osztályának vezetője lesz, tagjainak sorában pe­dig három miskolci foglal helyet: Feledy Gyula gra­fikusművész, Illés István színházi főrendező és Tolnay Ferenc művelődésügyi osz­tályvezető. A megye tíz pontján működik társadalmi zsűri __ (ezeknek elnökei ma délelőtt tanácskoznak Ba­logh Máriával) és a Magyar Film- és Tévékritikusok Szervezete is külön kritiku­si zsűrit delegál a fesztivál­ra. Ennek elnöke Benedek Miklós. Tizenkét vetítés során 44 film kerül a közönség elé versenykeretek között, S ki­helyezett vetítés és 4 gyer­mekmatiné során további filmekkel ismerkedhetnek a nézők. Nyolc szakmai vita és tizenhét közönségtalálko­zó szerepel még a program­ban, azonkívül a filmgyár is tart információs vetítést és a nagyközönség számára kü­lön szórakoztató műsort rendeznek, amelyet a Déli Hírlapban folyó sajtópályá­zat nyilvános sorsolásával kötnek ..egybe. A fesztivál nyitásakor mutatják be az Ilyennek láttuk a várost cí­mű, e célra készült összeállí­tást, amellyel a Televízió Miskolcot köszönti. A Rónai Sándor Művelődési Közpon­ton kívül az érdeklődők a programot saját készülékei­ken is megtekinthetik, két alkalommal pedig a prog­ram országos adásba is ke­rül. (Fotó: Jármai György) Megalakult a Magyar irodalomtörténeti Társaság miskolci csoportja „Otthonos világ” Darabont Tamás kiállítása Miskolcon „Ha ez a csoport Szege­den, Debrecenben vagy Pé­csett jön létre, senki nem csodálkozik rajta, természe­tesnek tekintjük. Ott, abban a városban, ahol bölcsész egyetem, főiskola működik, nyüzsgő irodalmi életet fel­tételezünk. Tisztelet Mis- kolcnak, az ipari városnak, hogy elsőként hozza létre a Társaság vidéki csoportját” mondta dr. Tolnai Gábor irodalomtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, amidőn megnyitotta az Irodalomtörténeti Társa­ság miskolci csoportjának alakuló ülését, március 21- én a Földes Ferenc Gimná­zium nagytermében. Írók, költők, tanárok, iro­dalom- és kultúrtörténészek s az irodalom iránt érdeklő­dő tanulók töltötték meg a termet, hogy meghallgassák dr. Weber Antal előadását szülöttéről, felvilágosodás-ko­ri költőnlú-ől és Tolnai Gá­bor visszaemlékezését Rad­nóti Miklósra. Tolnai Gábor 1930 óta meleg barátságot tartott fenn a tragikus sorsú költővel. Radnóti utolsó ver­seit, a „megfeszített menet” közben alkotott razglednicá- kat (levelezőlapok) egy avitt borítékban, a belső zsebében barátjának, Tolnai Gábor­nak címezve hordozta. Az előadások után Dayka Gábor születésére emlékez­vén Varga Gáborné, a Ha­zafias Népfront Miskolci Bi­zottságának helyettes elnöke megkoszorúzta a gimnázium falában elhelyezett emlék­táblát. Városunk író és olvasó kö­zönsége érdeklődéssel várja a társaság működésének to- vábi jeleit; érdembeli tevé­kenységét. (Gy. Á.) A Képcsarnok miskolci Szőnyi István-termében ezekben a napokban festmé­nyek fogják meg a látogató figyelmét, s vezetik egy is­merős viíágba. Mert mi sem áll közelebb az emberhez, mint a harmónia, a nyuga­lom, az élet csendes nyuga­lomban is erős akaratú igen­lése. Álom és valóság vilá­ga elválaszthatatlanná szer­veződésének lehetünk része­sei, beavatottak végignézve Darabont Tamás festőmű­vész kiállítását. A megnyitón megjelenő érdeklődők előtt Végvári Lajos művészettörténész mutatta be az ebből az al­kalomból idelátogató mű­vészt. művészi világának jel­lemzőit, felvillantva az élet­út egyes — az alkotói tö­rekvést mozgató — epizód, jait. A Budapesten élő és Fiatalok képzőművészeti kiállítása az egyetemen Március 20—22. között ren­dezték meg az országos egyetemi és főiskolai kul­turális napok vizuális mű­vészeti fesztiválját a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. A fesztivál ka­talógusa szerint 470 képző- művészeti alkotás — a gra­fikai és festészeti munkák az aulában és a III. számú előadóterem előterében, az iparművészeti alkotások a IX. emeleti üvegteremben — várja az érdeklődőket A ía- íaragványoktól a tűzzo­máncig, a ceruzarajztól az olajfestményig a műfajok és technikák sokszínűsége jel­lemzi a kiállítást, amelyen huszonnégy felsőoktatási in­tézmény több mint száz ön­tevékeny alkotója mutatja be alkotásait. Az összbenyomás alapján nehéz ítéletet alkotni, vajon a szabad idő felhasználásá­nak sajátos,, de nem újkele­tű megnyilvánulásairól, eset­leg a világ megismerésének más területein tanuló fiata­lok „elkalandozásairól” van- e itt szó? Az alkotások túl­nyomó többsége olyan szin­ten valósult meg, hogy a né­ző elhiszi ennek az „elka­landozásnak” a jogosultsá­gát, amellyel például a ter­mészettudományi vagy a mű­szaki főiskolák hallgatói kí­vánták feltárni problémái­kat, gondolataikat Az egyik legszebb, illetve legtisztább kollekcióval az óvónőképző intézetek hall­gatói jelentkeztek. Egységé­ben az ő képi világuk tűnik a leghitelesebbnek, a legki- forrottabbnak, egyszerűsé­gük ellenére is, ami talán abból is adódhatott, hogy olyan témákhoz és eszközök, hoz nyúltak, amelyek köz­vetlen környezetük saját­jai, s amelyeken átsugárzik a gyerekekkel való kapcso­lat minden bója és humora. A kiállítás mélységét és hitelét általánosságában is erősítette az a tény, hogy a művekben elsősorban az al­kotók tárgyi és gondolati környezete jelenik meg, ami azért nem lebecsülendő kö­rülmény, mert ez mentett át sok grafikát, festményt az utánérzések, az ellesett for­mai megoldások világából. Ezeket viszont feledtetik azok a metszetek, rajzok és más technikai megoldású grafikai munkák, amelyek kiforrott anyagkezelésről, önálló világlátásról tesznek tanúbizonyságot. Külön dicséretet érdemel a II. emeleti üvegteremben összeállított iparművészeti részleg, ahol a látogatók méltó körülmények között tekinthetik meg a beneve­zett műveket, többek között a Budapesti Gyógypedagó­giai Tanárképző Főiskola diákjainak üde színvilágú textiljeit. Valószínűleg nehéz hely. zetben lehettek a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­tem dolgozói, a Közművelő­dési Bizottság munkatársai a kiállítás megrendezésekor. Az anyagi feltételek biztosí­tása, tehát a paravánok, installációk beszerzése, vi­szonylagos egységének kiala­kítása nem kis fejtörést okozhatott. A képzőművészeti alkotá­sok mellett a fesztivál ideje alatt film-, diavetítés, fotó- kiállítás is szerepelt. Remél, jük a nyertes alkotások kö­zül később is láthatunk né­hányat a művelődési ottho­nok klubjaiban, segítve ez­zel Miskolc lábadozó ama- tőrfilmes életét. A kiállítá­sok előreláthatólag március 31-ig állnak az érdeklődők rendelkezésére. D. Szabó Ede dolgozó Darabont Tamás ti­zenhárom éve, hogy rend­szeresen részt vesz országos és kollektív kiállításokon. Képei megtalálhatók a Ma­gyar Nemzeti Galériában, múzeumokban, Szófiában, Hanoiban és magángyűjte­ményekben, s képei bizo­nyára Miskolcon is híveket szereznek a bemutatkozó festőművésznek. Megnyitójában Végvári Lajos is hivatkozott rá, de a képeket megtekintőkben is azonnal megfogalmazódik a festmények szürkés-okkeres tónusában rejlő és kibonta- • kozó nyugalmasság. „ö a vi­lággal jóba akar lenni, s ez az akarat otthonosságot ad képei világának” — hallot­tuk a megnyitón, s közben szemünk a szavak hallható­ságát a színek, képek látvá­nyával igazolta. Darabont Tamás képei akár tájat, em­bert, munkát tárnak elénk: bennük az otthonteremtő nyugalom él, s valóban él, nem pedig szunnyad, hiszen a művészi megfogalmazás harmonikus mozgássá ala- kítja-alkotja mindezt. Akik magukénak érzik, akik óhajtják-vágyják ezt a világot, szívesen ajánljuk a kiállítás megtekintését. A Képcsarnok miskolci Szőnyi István-termében Darabont Tamás festőművész képei áp­rilis 6-ig láthatók, naponta délelőtt fél tíztől este hat, szombaton délután két óráig. A VIT irodalmi pályázaton Borsodi nyertes Amint hírül adtuk tegnapi lapszámunkban, a KISZ Köz­pont) Bizottsága és a Magyar Rádió a XI. VIT tiszteletére — négy műfajban — iro­dalmi pályázatot hirdetett, s ennek eredményhirdetésére kedden délután került sor. Az irodalmi pályázat ered­ményhirdetésén borsodi nyer­tesnek is tapsolhattak a részt­vevők. A dokumentumjáték pályázatra beküldött alkotá­sok és alkotóik között négy díjat osztott ki a zsűri: ezek egyikét kapta Czeglédy La­jos, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szociológiai kutatócsoportjának a munka­társa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents