Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. március 21., kedd A képernyő előtt Tisztelgő drámák és más adások Az elmúlt müsorhétbe esett az 1848-as márciusra való em­lékezés. Több más jellegű, e kimagasló történelmi esemény­re emlékeztető, a kor hőseit idéző adás mellett, 15-én került képernyőre Az ünnepelt, Illyés Gyula drámájának tévéválto- zata, Henrik Ibsen születésének 150. évfordulójára pedig a Ha mi, halottak, feltámadunk című drámájának tévéadap­tációja. A két tisztelgésre szánt bemutatóról kell szólnunk elsőként. Petőfi Sándor emlékezetes szabadszállási követválasztási kudarca körül bonyolódik Illyés drámája, vagy inkább ez szolgál alkuimul a szerzőnek arra, hogy a néphez tartozás­ról. a nép megbecsüléséről, a kudarctól is megingathatatlan hitről szóljon. Hintscjh György rendezése mintha túlzottan is tisztelte volna az alapművet, és kevésbé figyelt volna a televízió, a vizuális művészet kívánalmaira, megjelenítési, ábrázolási követelményeire, a dráma televízióra, alkalmazá­sában nem volt mindvégig következetes, a kívánatosnál több volt a színpadon elfogadható, de képernyőn fárasztó retori­ka. A Petőfit játszó Szacsvay László szerepfelfogása, játéka meghökkentett: az általa megjelenített, kardot markolászó, csupa megszállott és meggondolatlan lobogásból és nem ke­vés túlzott önhittségből szőtt költő aligha alkalmas az Illyés megfogalmazta gondolatok megszemélyesítésére. De a tévé­játék sok-sok harsányra hangszerelt részlete is ellentmon­dani látszott a dráma gondolati koncepciójának. Hintsch György rendezésével már régen nem találkoztunk, nagy vá­rakozással ültünk most a képernyő elé. * Míg Az ünnepelt elsősorban a 130 év előtti forradalom és annak hősei előtti tisztelgésként került képernyőre, a Ha mi, halottak, feltámadunk bemutatása a szerzőre emlékeztet. Ibsennek e kései drámáját Ruszt József állította képernyőre. Jóllehet Ibsen e darabban jelentkező allegóriái a ma néző­jének' nagyrészt idegenek, a művészet és az élet kapcsolatát másképpen látjuk, a tévéjáték mégis eleven volt, a kitűnő színészi játék — Gábor Miklós, Alrnási Éva, Törőcsik Mari. Lukács Sándor — és a rendezés a csaknem nyolcvanéves drámát a mához szólóan keltette életre, kiemelve azt a szö­vegkönyv porosodó lapjaiból, maradandó élményt adott a nézőnek. * Szombat este vegyestálat kínált a televízió a fél országnyi nézőtábornak. Változatlanul nagy és mindinkább nehezen megoldható gond a hét végi szórakoztató műsorok sugárzása. Nem először, most újra ahhoz a módszerhez folyamodott a műsorszerkesztőség: íme, itt van egy vegyestál, tessék vá­lasztani. A Gusztáv-elöételt követően széles skálán mozgott ,a választék, akinek show kell, nézhette az elnyűhetetien ■Kessler-növéreket, akinek csontig lerágott közhelyekből ösz- szerakott kabarészerűség a vágya, az a Második otthonunk — az áruház című összeállítást. (Hasonló címmel már jár­hattunk az SZTK-ban, vajon mi jöhet még?!) Akinek egyik sem kellett, megnézhette a másik csatornán A Wardinok- asszonyai című, több mint két emberöltőt átfogó NDK-beli folytatásos filmtörténet befejező másfél óráját, s lényeges adalékokkal gazdagodhatott a német birtokos parasztság magatartás- és életformáinak ismeretéből. Éjszaka pedig Jancsó-film, a Szerelmem, Elektra került a képernyőre, s bizonyára erősen megosztja a nézők véleményét. E filmről mozibeli bemutatása után, 1975. januárjában írtunk, s elis­merő véleményünket ma is fenntartjuk. Feltétlenül meg­jegyzendő azonban, hogy a sajátos képszerkesztésű Jancsó- filmeknek nem válik javára a kis képernyőméret, a több­ségben fekete-fehér vételi lehetőség, s az sem jó, ha egy vi­ták kereszttüzében álló alkotó egyetlen művét kiragadjuk az életműből és úgy mutatjuk be. Ha valaha, itt nagyon kel­lett volna rövid bevezető, ha már a teljes Jancsó-sorozat évek óta hiánycikk a képernyőn. * Űj szerkezeti kerettel jelentkezett a Filmszem. Láthatóan igen keveset tartott meg korábbi jellemzőiből. Korai lenne még egy adás után érdemben ítéletet mondani róla, de azt már most megjegyezhetjük, hogy Pécsett 25 film szerepelt a szemlén, túlzás hát egy különkiadás egy órája után újra a műsoridő felét kizárólag — az egyébként igen nagy tiszte­letet érdemlő — Magyarokkal kitölteni. * Röviden két műsorról: — Nagy örömmel néztünk be újra a Soroksári út 160-ba, az azonos című, Zolnay Pál rendezte dokumentumfilm segítségével. E film előzménye hét évvel ezelőtt több díjat is nyert a miskolci fesztiválon. A gyár problémáira visszatérni, a hatást lemérni izgalmas, és — mint láthattuk — nem hiábavaló, jól megoldott tévés feladat. — Szívesen néztük Vértessy Sándor és Pintér Gyula két portrétilmjét a két harminc éve kitüntetett Kossuth-díjasról; a két riportban három évtized történelme sűrűsödött egy tudós, meg egy munkásból lett vezető élete tükrében. Benedek Miklós A Mátraderecskei Téglagyár értesíti Tisztelt Vásárlóit, hogy — igényeiknek megfelelően — AZ ARUKIADÄS RENDJÉT KIBŐVÍTETTE. Arukiadás: munkanapokon: réggé) 6 órától 18 óráig, vasárnapokon: reggel 6 órától 12 óráig. Szabad szombatot nem tartunk! Előzőleg szabályszerűen rendezett TÜZÉP-i, gyártelepi számlával, vagy érvényes vállai: kiutalás terhére bélyegzővel lehet termékeinké szállítani. Gyártelepi befizetés szombat és vasárnap kivételével, reggel 8 órától 14 óráig. Felvilágosítást Mátraderecskc 2-cs és 16-os telefonon adunk. GYÁRVEZETŐSÉG Magyarországon Pécsett és Szegeden képeznek nemzetiségi tanárokat. Szegeden román és szlovák, Pécsett német és dél­szláv tanárokat képeznek az országban működő nemzetiségi iskolák számára. A Pécsi Tanárképző Főiskola két nemzeti­ségi tanszékének összesen 272 — ötvenhat szerb-horvát és 216 német nyelvű — nappali és levelező hallgatója van. Az itt képzett tanárok anyanyelvi szinten oktatnak majd nemzeti­ségi iskolákban- Képünkön a német tanszék III. éves hallga­tóin»,k egy csoportja nyelvművelés órán. Rádiószó meSSeít Három óra vasárnap délelőtt Színesek a vasárnap dél- előttök a Kossuth, meg a Pe­tőfi adó hullámhosszam. Rá­diójáték a gyerekeknek, ko­moly zene, Vasárnapi koktél, kórushangverseny, sok egyéb hallható. A legutóbbi vasár­napon két összeállításra fi­gyeltem, a Kulturális maga­zinra, meg a Szivárványra. A kettő együtt éppen három órát vett igénybe. Kiegyensú­lyozottan ülhettem le ebédel­ni. A Kulturális magazin cí­mével elárulja, mit is várha­tunk tőle. (No, meg a mű­sorújság közli is részletesen előre.) Érdekes, sokszínű, va­lóban élvezetes magazin volt a minapi összeállítás, amely a meghirdetett műsorszámo­kon felül is szolgált egy szín_ folttal, hanglemezeink újabb külföldi sikereiről kaphattunk részletes — és természetesen — zenés tájékoztatást. Igen érdekes vállalkozás á rádiós tárlatvezetés a Szépművésze­ti Múzeumban, ahol pedig el­sősorban nem hallani, hanem látnunk kellene, csakúgy, mint a ráckevei Savoyai Je_ nő-kastélyban. Mégis ott érez­hettük magunkat mindkét helyen. S nagyon érzékletes volt a többi rioort is. A köl­tészet napia előtt Garai Gá­borral. a Norma úijáterem- tése előtt Mikó Andrással, a Sütő András-bemutató kap­csán Avar Istvánnal folyta­tott beszélgetések — az előb­biekkel együtt — színes, ka­leidoszkóp szerű képet adtak kulturális életünk néhány érdekességéről. A Szivárvány címe is sok­színűséget sejtet. Általában sok dologról esik benne szó, sokszínűén. Most egyetlen témát járt körül: a hiúságot. A legkülönbözőbb embereket keresték fel és szólaltatták meg a riporterek, hogy meg­tudakolják, mit tartanak hiú­ságnak. mint vélekednek ró­la. Hiúk vagyunk mindnyá­jan, ez tűnt ki a műsorból, s ez a hiúság nem minden esetben elmarasztalást ér­demlő tulajdonság. A példák érdekesek voltak, a műsor kellemes, kiegyensúlyozott, jól szórakoztató. S mert va­lamennyien hiúak vagyunk, példaként csak egyet ragadok ki a kétórányi műsorból: a fővárosi színművész önmaga hiúságáról szólva kategoriku­san kijelentette, hogy a kri­tikusok mind idióták, a szí­nésznek nem partnerek, s ki­alakult már valami cinkos összekacsintás a színész és a nézők között a kritikus ro­vására. A riporter ezt köve­tően megkérdezte tőle, vajon ő mire hiú. Mire a válasz: — Arra. hogy nem vagyok hiú. — Hát ennyit a szivárvány színeiben megjelenített hiú­ságról. fbm) Iskolaigazgatók továbbképzése Az áprilisi tantestületi ne­velési értekezleteket meg­előzően, azok témájához kap­csolódva tartották meg teg­nap, március 20-án, a megye oktatási intézményvezetőinek továbbképzését a diósgyőri Vasas Művelődési Központ­ban. Az egész napos tovább­képzést Brandstätter György, a Borsod megyei Tanács mű­velődésügyi osztályvezetője nyitotta meg, s részt vett a ta­nácskozáson Bujdos János, a megyei tanács elnökhélyette- se, Kövér Árpád, a Borsod megyei Pártbizottság osztály, vezető helyettese. Azary Zol­tán, a Pedagógus Szakszer­vezet megyei bizottságának titkára, valamint Tolnay Fe­renc, Miskolc város Tanácsá­nak művelődésügyi osztályve­zetője is. Két igen jelentős témában hangzott el előadás a tegna­pi továbbképzésen. Dr. Ra-- kusz Lajos, az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának mun­katársa tudománypolitikánk időszerű feladatait ismertette. Miklósvári Sándor minisz­tériumi főtanácsos, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet, fő­igazgatója volt a tegnapi to­vábbképzés másik előadója. A nevelő iskola kialakításá­ért végzett eddigi feladatok­ról. az egyes tantárgyak kö­zötti nevelési koordinációról tartott előadást. Egyébként, e témáról lesz szó az áprilisi tantestületi nevelési értekez­leteken Is. „Ez a föld az életé’1 Amatör csoportjaink megyei bemutatója Szombaton délután 2 óra­kor kezdődött, vasárnap dél­után 2 órakor, az eredmény- hirdetéssel ért véget me­gyénk amatőr együtteseinek seregszemléje. A VIT-műsor- pályázat megyei döntője után a zsűri az alábbi eredményt hirdette ki: Pol-beat: győzött a kazinc­barcikai Varietas, az ózdi Hagymácskák együttes előtt. Irodalmi színpadok: megosz­tott díjat kapott a bocsi iro­dalmi színpad és a miskolci Etűd munkásszínjátszó cso­port. Kórusok: a kategória­díjat a miskolci Földes Gim­názium vegyeskara kapta, második lett az ugyancsak miskolci Zrínyi Gimnázium kamarakórusa. Táncegyütte­sek: nagy versenyben a diós­győri Vasas Táncegyüttes nyert a Hegyalja Népi Együt­tes előtt. A Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztálya által felajánlott négy különdíjat a zsűri a miskolci Híd együt­tesnek, a miskolci Földes Gimnázium kamarakórusá­nak, a miskolci Hennán Gimnázium leánykarának és a miskolci Spirituálénak ítél­te oda. Ugyancsak különdí­jat kapott a legeredménye­sebb iskola: ezt a leninvárosi Kun Béla Gimnázium és Ipari Szakkc zépiskola vehet­te át. A VIT-műsorpályázat me­gyei döntőjének fődíját a miskolci Avas Táncegyüttes­nek ítélte oda a zsűri. * Vastapsot kaptak azok is, akik a „háttérben” dolgoz­tak a kétnapos verseny zök­kenőmentes lebonyolításáért: a diósgyőri Vasas Művelő­dési Központ dolgozói. S ha már itt tartunk, említsük meg: új büszkeségünk, a művelődési központ először adott helyet ilyen jellegű rendezvénynek. Kiderülhe­tett: képes-e élni adott lehe­tőségeivel, biztosítani har­minchárom műsort adó cso­port (kórus, irodalmi színpad, pol-beat és táncegyüttes), há­romszáz fiatal nonstop mű­sorának zavartalan lebonyo­lítását. Nos, a vizsga kitűnő­re sikerült. S ha az eddigiekből az de­rült ki, hogy itt, akkor min­denki örült mindenkinek: így is volt... A KISZ Köz­ponti Bizottságának kezde­ményezésére, a XI. Világif- jűsági Találkozóra készülő­dés jegyében megyénkben is fiatalok százai mozdultak meg. hogy hitet tegyenek az „antiimperialista szolidari­tás. béke és barátság” esz­méjéhez kötődésükről. Ki dallal, ki verssel, ki tánc­cal ... Akik jelen voltak szombaton és vasárnap kö­zépiskolásaink. munkásfia­taljaink e seregszemléjén, nem tarthatták magukat kí­vül a fiatalos szépség, a fia­talos lelkesedés, tehetség és tenniakarás kifejeződésén. Itt — bár verseny volt — nem volt „ellendrukker”. Együtt mondtuk a két nap folyamán többször visszatérő dal ref­rénjét: „Szürke varjú szállj el messze / Többé ne gyere az én földemre / Ez a föld az életé... A bemutató — éppen mert megyénk amatőr művészeti együtteseinek helyzetképéből láthattunk pillanatrögzítést — alkalmat szolgáltatott né­hány feljegyezni valóra. Erre tehát visszatérünk. (t. n. j.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents