Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

1978. március 21., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Látások felújítása, Mitarlása Céltudatosság, kedvező feltételekkel Korszakzárás és nyitás a mezőgazdaságban Csaknem 18 ezer tonna szén | r kr | Felvételünk Sajószentpclereii készült, ahol a vállalat és a Bükkaljai Bányaüzem vezetői, adminisztratív és műszaki dolgozói a leendő bányászlakások építésénél végeztek hasz­nos munkát. Fotó: Kozák Péter K orszakot. összegező s korszakot nyitó doku­mentumként értelmez­hetjük azt a határozatot, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-j ülésén fogadott el, s amely­ről a közleményt a napila­pok tegnapi számukban hoz­ták nyilvánosságra. Hazánk mezőgazdaságának és élelmi­szeriparának helyzete, hosz- szú távú fejlesztése olyan kérdéskör, amibe szinte min­den beletartozik. A komplex szemlélet, az összefüggések fokozott tisz­teletűén tartásának követel­ménye olvasható ki a Köz­ponti Bizottság üléséről meg­jelent közleményből. Ahhoz, hogy ez az igény ilyen hatá­rozottan megfogalmazódhas­sák, több mint másfél év­tized kemény munkája kel­lett. Ahogy arra a párt ve­zető testületé rámutatott: a nagyüzemi mezőgazdaság ki­alakulása és megszilárdulá­sa reálisan elérhetővé tette a korábban csak vágyakban szereplő célokat, s mind markánsabb vonásokkal for­málja át a földművelő em­bert, s a megművelt tájat, benne a lakóhelyet is. Ilyen értelemben korszakot össze­gezett — nagyszerű eredmé­nyeket felmutató esztendő­ket! — a Központi Bizottság, s mert az alapok erősek, fo­lyamatosan gyarapodnak és korszerűsödnek, új korszak feltételei teremtődtek meg. Olyannyira, hogy valójában a korszaknyitás már megtör­tént —, ha még nem is min­den tekintetben s valamennyi részterületen —, a mezőgaz­daság rálépett az intenzív fejlesztés útjára. Ez az in­tenzív, dinamikus haladás szülte azt az ellentmondást, hogy az élelmiszeripar mind nehezebben birkózik meg a halmozódó terméktömeggel. A Központi Bizottság rámu­tatott arra, hogy a két terü­letet összehangoltan kell a jövőben fejleszteni. Néhány hónappal ezelőtt, a Központi Bizottság 1977. ök­lében 20-i ülésén elhangzott előadói beszédben Németh Károly, a Politikai Bizottság 'tagja, a Központi Bizottság titkára így fogalmazott: „Adottságainkból fakad, hogy a mezőgazdaság és az élel­miszeripar a jövőben is nagy jelentőségű szektora lesz népgazdaságunknak. A meg­változott világgazdasági hely­zetben a mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmi­szertermékek szerepe egyre növekszik, ugyanakkor hazai lehetőségeink kedvezőek ezek termelésére. Ezért a két ága­zat összehangolt fejlesztése kiemelt feladat.” Akkor a termelési szerkezet és a kül­gazdasági politika fejleszté­sének hosszú távú irányel­veiről tárgyalt és határozott a Központi Bizottság, s a tö­mör helyzetképnek most rész­letes, teljes elemzését olvas­hatjuk ki az ülésről megje­lent közelményből. Kiindulópontul azt a tényt kell választanunk, hogy a mezőgazdaság további dina­mikus fejlődése lényeges eleme a gazdasági növeke­désnek. A dinamikus növe­kedésnek azonban az eddigi­eknél szorosabhan kell kap­csolódnia a termelés kívána­tos összetételéhez, a minőség és a gazdaságosság javításá­hoz, s mind a mezőgazdaság­ban, mind az élelmiszeripar­ban a beruházásoknak, a faj­ták és a technológiák kivá­Mind nagyobb gondot for­dítanak a munkavédelemre a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemben. A zajártalmak csökkentése érdekében, a ka_ zánházban zajcsökkentő fa­lakat, a kompresszorházban kezelőfülkét építettek az el­múlt évben. A balesetek meg­előzésére is több műszaki in­tézkedést: tettek, s fokozták a felvilágosító, nevelő levá­lasztásának, az eszközök kor­szerűsítésének egyszerre kell szolgálniuk a hazai ellátás egyenletességét és a deviza­hozam növekedését. Erre kü­lönösen a kukoricaterme­lésben és az állattenyésztés­ben, valamint az állati ere­detű termékek feldolgozásá­ban van szükség — mutatott rá a Központi Bizottság, mert ilyen tekintetben a legutóbbi evekben meglehetősen nagy rés támadt a növényterme­lés több területe és az állat- tenyésztés között. Sokféle adat bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üze­mek termelése —, amiben, közrejátszott az ésszerű egye­sülések folyamata éppúgy, mint az eszközellátottság magasabb szintje — hatéko­nyabbá vált a hetvenes évek­ben. Ezt nemcsak a termés­átlagok több növénynél lát­ványos növekedése igazolja, hanem az élőmunka-szükség­let mérséklődése és a fajla­gos eszközhatékonyság javu­lása is. A munka társadalmi hatékonysága azonban — s erre nagy hangsúllyal hívta fel az érintettek figyelmét .a Központi Bizottság mostani ülése — nem statikus foga­lom, sőt változása gyors: a tegnapi élen járók szintje mára esetleg csak a közép­mezőnyt jelöli, s holnapra a sereghajtókat. Az ülésről ki­adott közleményben — s a határozatban, ami később ugyancsak nyilvánosságra kerül — ezért foglalják el a fő helyet a hosszú távú fej­lesztés irányelvei, s ezért he­lyeződik a hangsúly az élel­miszeripar eddiginél gyor­sabb korszerűsítésére, illetve a mezőgazdasági termelés szerkezetének a bel- és kül­földi igényekkel egyező ki­alakítására. Rengeteg tennivaló sűrűsö­dik a vezető párttestület ál­lásfoglalásában, hiszen a di­namikus fejlődés fenntartá­sához a kukoricatermelés —, s általában a hazai íe- hérjetakarmánybázis bővíté­se éppúgy elengedhetetlen, mint a zöldség- és gyümölcs- termelés fokozása, az élel­miszeripar technológiai re­konstrukciója, a tároló- és hűtő térhiány felszámolása. Kapcsolódó, egymással több­szörös kölcsönhatásban álló tényezőkről van szó, azaz — s gyakorlati tapasztalatok erősítik az intelem szüksé­gességét — nem elég egyik vagy másik területen elérni a célt. Éppen ezért az eddi­ginél nagyobb céltudatossá­got fogalmazza meg kívána­lomként — vagy nyersebben fogalmazva, követelményként — a Központi Bizottság ha­tározata, mert így érvénye­sülhetnek maradéktalanabbul az össztársadalmi érdekeli. A céltudatossághoz az is hoz­zá tartozik, hogy az iparfej­lesztésben, különösen a gép­iparban és a vegyiparban, a mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra korszeiűsíté- sében jobban figyelembe kell venni a mezőgazdasági és az élelmiszeripari igényeket, r É ppen a teendők e sokré­tűsége az oka, hogy a „mezőgazdasági hatá­rozatot” valójában az egész társadalmat érintő, s vala­mennyi népgazdasági terü­letnek feladatokat adó állás- foglalásként kell értelmez­nünk szóban és írásban, s cselekedeteinkben még in­kább. M. O. kenységet. Bevezették az au- iovizuális oktatást, ami meg­gyorsította a munkavédelmi ismeretek szerzését. Tisztasá­gi versenyt is indítottak az üzemrészek között, megfelelő anyagi ösztönzéssel. A szoci­ális ellátás.t nagyban javítja, hogy megépítették az 500 sze­mélyes, fekete-fehér rendsze­rű fürdőt és öltözőt. Március 18-án, szombaton kommunista műszakot tartot­tak megyénk szénbányáinál. Az időpont kitűzésénél a dolgozók javaslata találkozott a Borsodi Szénbányák Vál­lalat gazdasági, párt-, szak- szervezeti és KlSZ-vezetői- nek álláspontjával. Az üze­Sehillerwein Ferenccel, a „Kossuth Lajos” üzemfenn­tartási szocialista brigád ve­zetőjével a Szerencsi Csoko­ládégyár egyik irodájában, a tűzvédelmi felügyelői szobá­ban találkoztunk. — Eredeti szakmám mű­szerész, a tűzvédelmi fel­ügyelői munkakört négy éve látom el — mondja a bri­gádvezető. — A brigádtól nem kellett megválnom; a jelenlegi beosztásomban ta­lán még gyakrabban talál- kozhatom a társakkal, mint korábban. A mi brigádunk ugyanis komplexbrigád — ahányan vagyunk, annyifelé dolgozunk. — Kik a Kossuth brigád tagjai ? — Tizenhármán vagyunk. Van közöttünk műszerész, hegesztő, géplakatos, asztalos, marós, esztergályos, sőt még autószerelő is. A brigád meg­alakulása óta 1965-től együtt dolgozunk. Persze, akkor még nem volt itt mindenki­nek szakmája; ketten már a brigádban szerezték meg a szakmunkás-bizonyítványt. — A brigád tagjai a gyár­ban minden munkahelyen megfordulnak. (Folytatás az 1. oldalról) A tervekből kitűnik: a szö­vetkezet fontos feladatának tekinti az áruellátás színvo­nalának javítását, a különbö­ző árucikkelv választékának bővítését. A vendéglátóipar­ban elsősorban az ételforgal­mat emelik, s fejlesztik a -munkahelyi- és a diákétkez­tetést. A jobb zöldség-gyü- mölcsellátás érdekében nagy gondot fordít az áfész ebben az évben is a mezőgazdasági szakcsoportok támogatására. Ugyancsak vasárnap tar­totta meg küldöttközgyűlé­sét a Mezöcsát és Vidéke Álész. A beszámolóból ki­tűnt, hogy a szövetkezet si­keresen teljesítette elmúlt évi tervét. Kiegyensúlyozott volt a lakosság áruellátása az alapvető élelmiszerekből, iparcikkekből, javult az áru­kínálat. bővült a választék. Eredményükhöz nagymérték­ben hozzájárult a munkahe­lyi szocialista verseny, to­vábbá a különböző termelő- és -kiskereskedelmi vállala­tokkal kötött jó kapcsolat. Tavaly tizenegy munkahe­lyi kollektíva, 132 dolgozóval versenyzett a szocialista bri­gád cím különböző fokoza­tainak elnyeréséért, illetve meknél. az aknáknál termé­szetesen körültekintően meg­szervezték a szabad szombati műszakot, mozgósítottak a nagy jelentőségű munkára. Dr. Szentpélery Ernő, a vállalat bányaművelési osz­tályának vezetője arról Tá­jékoztatott, hogy a kommu­— Három nagy terület tar­tozik hozzánk; a cukorüzem, a csokoládéüzem és a drazsé­csomagoló terem gépeinek zavartalan üzemelését kell biztosítanunk. Jóllehet dél­előttös műszakban dolgozunk, de ha a szükség úgy kíván­ja, délután is bent mara­dunk — társadalmi munká­ban. — Gyakran kerül erre sor? — Ügy, egyszer-kétszer, havonta. Közel lakunk az üzemhez, van amikor éjsza­ka jönnek értünk a gyárból, hogy: „baj van gyerekek, gyertek gyorsan, áll az egyik gép.” A legtöbb gondunk a „HM 1-es” csomagológéppel van, a vágókés gyakran el­törik. — Most min dolgoznak? — A legnagyobb felada­tunk a csomagológépek javí­tása és karbantartása. De ta­lán beszéljenek erről a töb­biek ! Amíg a műhelybe érünk-, megtudjuk a brigádvezetőtől, hogy tíz év alatt 61 újítást nyújtottak be. De legbüsz­kébbek a tavalyira, arra, amikor egy régi csomagoló­gépet sikerült átalakítaniuk 20 dekás táblás csokoládét megtartásáért. Az év folya­mán 137 új tag kérte felvé­telét az áfészhez, többségé­ben fiatalok. Ennek ellenére a szövetkezet tagsága elöre­gedett és a létszámnövekedés nem kielégítő. Ezért egyik legfontosabb feladatuk a jö­vőben a létszám gyarapítása. Jól dolgozott a szövetkezet nőbizottsága. Javaslataikkal, véleményükkel érvényesítet­ték a nők sajátos fogyasztói, szolgáltatási érdekeit, segí­tették háztartási és ház körüli munkájuk elvégzésének meg­könnyítését. Az ifjúsági bi­zottság működése is kielé­gítő volt. Azon igyekeztek, hogy a fiatalok szervezettebb keretek között tölthessék el szabad idejüket. A szövetkezet igazgatósága fontos feladatának tekintette a dolgozók szakmai és kul­turális műveltségi szintjének emelését. Ennek érdekében támogatták azokat a dolgozó­kat, akik különböző tovább­képzésen vesznek részt. A 315 lag közül százan jelenleg is résztvevői valamilyen szintű oktatásnak. Az áruforgalmi munka ér­tékelésekor megállapították, hogy az élelmiszer- és ve­gyesiparcikk csoportok túl­teljesítették tervüket, a Tu­nisia műszak kimagaslóan jól sikerült, összesen 11 ezer 125-en mentek be önként dolgozni, s ez a lehetséges létszám 95 százaléka. A föld alatti munkahelyek, a front­fejtések teljes kapacitással termeltek, s a bányászok csaknem 18 ezer tonna sze­net küldtek a felszínre. A mennyiség közel ugyanany- nyi, mint egy átlagos mun­kanap termelése. A termelő aknák közül is kiemelkedik Farkaslyuk, Or­mosbánya és Putnok, ezek­ben az egységekben érték el a legnagyobb teljesítménye­ket. Dolgoztak szombaton a műszakiak és az adminiszt­ratív beosztásúak is. szám- szerint 1242-en. Besegítettek a bányászlakások építésébe, a lakótelepek karbantartó munkálataiba, az üzemterek csinosításába. A kommunista műszak bére mintegy kétmillió forint, A pénzt egyrészt a bányászla­kások építésére, a hajdúná­nási üdülő fejlesztésére for­dítják. Hozzájárulnak a be­vételből a VIT- és a nemzet­közi szolidaritási alaphoz is. csomagoló géppé. Eddig ezt a fajta csokoládét kézzel cso­magolták az asszonyok. Jo­gos büszkeséggel emlékeznek arra az esetre is, amikor a tervezettől húsz nappal ko­rábban sikerült elvégezniük a táblázó sor nagyjavítását. Igaz, dolgoztak szabad szom­baton és vasárnap is. (Azt már csak később, a munka- versenyfelelös irodájában tudjuk meg, hogy a Kossuth brigád valamennyi tagja ki­érdemelte már a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést.) A gyárudvaron elsőként Kovács László, garázsmester­rel találkozunk. — Laci is tagja a brigá­dunknak, a megalakulás óta — jegyzi meg a brigádvezető. — Ha nem is dolgozom egy helyen a többiekkel, azért jó a kapcsolatunk, nap mint nap találkozunk egymással. Mind- nyájan műszaki emberek va­gyunk, tanult szakmáink jól kiegészítik egymást, ki-ki a saját területén segíti a töb­biek munkáját. Természete­sen, közösen vesszük ki a részünket a társadalmi mun­kából is, a munkaidő után többet vagyunk együtt, mint ilyenkor... házati cikkből azonban le­maradás van. Lényeges ja­vulást érlek el áruellátásban a zöldség- és gyümölcsforga­lomból. sőt a megnövekedett mennyiség miatt néha gon­dok jelentkeztek a szállítás­ban. A legdinamikusabban a vegvesiparcikk forgalom fej­lődött: az elmúlt időszakhoz viszonyítva 12.6 százalékkal emelkedett. Akadtak nehéz­ségek is, mert a mezőgazda- sági munkák idején olyany- nyira megnőtt az igény és a kereslet ásók, kapák, lapátok iránt, hogy a raktári kész­letet csak import cikkekből tudták pótolni. A vendéglátásnál minimá­lis mértékben növekedett az ételforgalom, javult viszont az előfizetéses étkeztetés. A kulturált szolgáltatás bizto­sítása érdekében az áfész igazgatósága több, modern kultúrcikk boltot nyitott meg, korszerű berendezéssel ellá­tott kölcsönzőboltot alakított ki. számos egységet átalakí­tott, felújított. A múlt évben bővítették a mezőgazdasági szakcsoport hálózatát, szervezetét és fej­lesztették ipari tevékenysé­güket is. A Kazincbarcikai Varos­gazdálkodási Vállalat: az idén. 30 millió forint értékben vé­gez lakásfelújítást és kar­bantartást. Mint azt Gáspár Ferenc főmérnök elmondta, a munkák 80 százalékának színhelye Kazincbarcika lesz. A vegyipari városban 44 la­kás felújítását tervezik, ami egyben korszerűsítést is je­lent. Folytatják a Lenin úti lakóházak „újjávarázsolását”, az Augusztus tér 6. szám alatti épületben pedig kija­vítják a kéményeket, a tönk­rement tetőszerkezetet. A vállalat Rudabányán, Sajószentpéteren, Putnokon, Rudolítelepen- egyaránt kül­ső javításokat, karbantartá­sokat végez. Putnokon meg­kezdték a belső bányatelep lakásainak felújítását, Ru­dolftelepen öt ház tetőszer­kezetét javítják meg, s ugyanide vízbekötéseket és egy vízmérőakna építését írja elő a program. Az említett településeken egyébként az ötéves terv so- rán 150 millió forintot for­dítanak lakások felújítására, karbantartására. A brigádvezelő egy hosszú, szürke epület felé kalauzol. — Ez az üzemfenntartók birodalma — mondja. — Itt dolgozik, velünk együtt a Ságvári brigád is, amellyel évek óta kooperációs kap­csolatunk van. A Ságvári brigádban zömmel villany­szerelők, elektroműszerészek dolgoznak — kölcsönösen se­gítjük egymás munkáját. A műhelybén, nem messze a bejárattól, négyen hajolnak egy gép fölé. Éppen magya­ráz valamit Perecsi József gépésztechnikus, a műsze­részműhely vezetője, aki szintén tagja a Kossuth bri­gádnak. — Érdekes munkát kap­tunk — mondja, most már felénk intézve a szót —, a csokoládéosztályon elrom­lott az egyik temperáló gép. A masszaszivattyún van egy kis kopás, azt kellene vala­hogy kijavítanunk. Beszélgető partnerünk el­nézést kér, de már mennie is kell vissza a géphez, sür­get az idő. Most egy tempe­ráló gép látja el mindkét gvártósort, elképzelni is rossz, mi történne, ha az is fel­mondaná a szolgálatot... A brigádvezető a csarnok végébe invitál; á legutolsó gépnél is egy Kossuth brigád tag dolgozik: Simkó Imre, marós. — Jaj, most nagyon sok munkánk van — mondja. — Kevés a tartalékalkatrész. Most éppen fogaskerekeket készítek. — Maga az egyetlen marós a brigádban ... — Igen. Ügy kell igyekez­nem, hogy a többiek soha ne maradjanak el miattam. Igaz, nem normában dolgozom, de lazítani így sem lehet itt. Mindnyájan egymásra va­gyunk utalva... Az üzemfenntartóktól a csokoládéüzembe megyünk, A táblázó sor végén, a tem­peráló berendezés mellett ta­láljuk Tóth Istvánt, a Kos­suth szocialista brigád gép­lakatosát. Nagy munkában van, vasas szokás szerint kö­szönéskor csuklóját nyújtja felénk. — Én is azon a temperáló berendezésen dolgozom most, amelyhez Perecsiék a szi­vattyút javítják, s amelyhez Simkó Imre fogaskerekeket készít. Ebből is látszik, hogy kollektív munkáról nemcsak akkor beszélhetünk, ha köz­vetlenül egymás mellett dol­goznak a brigádtagok. Ha sok a munka bent maradunk tovább, társadalmi munká­ban. Mint ahogy ma is tesz- szük majd ... Déváid Hedvig Munkavédelem a járműjavítóban Mérlegen az áfész-ek Munkahelyük az egész gyár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents