Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 6 1978. március 19., vasárnap mwmar A begy tetejéig izzasztó emelkedők vezetnek a rit- kás bokrok, zörgő-száraz szőlők, cserjések között. A tokaji Kopasz-hegy csak déltájban szabadul meg köd- sapkájától, akkorra felíeny- lik az adótoronyig a Bodrog vize az erősödő tavaszi napsütésben. Ezeken a turistautakon, ösvényeken hordták tel negyedszázaddal ezelőtt az építőanyagot, a hegy lábától lajtokban vitték tel a vizet. A terv, egy kisebb épület rajza, keveset mondott azoknak a környéken toborzott építőknek, akik az első kapavágást tették, akik az első téglákat lerakták. Egy év alatt tető alá került a mű: 1953. márciusában mikrohullámú összeköttetés született Budapest és Miskolc között a tokaji adó közvetítéséve- Az akkor új szolgáltatás: a 24 csatornás mikrohullámú távbeszélő kapcsolat mindmáig megmaradt, a berendezés bő- VÜltj Azok közül, akik az első naptól kezdve itt teljesítettek szolgálatot a Kopaszhegyen, alig találni valakit. A hattagú csoport tagjai nyolc éven át, az út elkészültéig harmadnaponként jártak fel gyalog a környé- ző falvakból. Két nap szolgálat alatt beiktathattak persze kisebb pihenőket, addig főztek maguknak. Pásztorok járták a hegyoldalt és olykor összeadták a műszakiak egy bárány árát, és annak a húsán éltek napokig. — Az a hír járta a környéken, hogy Borsodban három, a szomszédos Szabolcsban pedig' öt televíziós készülék van — mondja Re- géczkei Dénes, az adóállomás vezetője. — Tudtuk, hogy, a földrajzi- terepadottságok a tokaj adó fejNegyedszázad a Kopasz-hegyen I Ion# szita# A televízió kettes programjának antennáival tovább „nőtt” a tokaji adótorony. Iesztése mellett szólnak. Amikor 1958-ban megkezdte a műsor sugárzását egy kis teljesítményű tv-adó a hegyről, kollégánkat kerék, párral útnak indítottuk, menjen el az egyik szabolcsi faluba, nézze meg. látható-e a műsor? így kezdődött. .Átmenetileg egy amatőr adó helyettesítette az első berendezést, amikor azt Miskolcra vitték, az Avasra, egy lakókocsiba szerelték. A hivatalos szerelési, átadási határidőkön kívül az adó fejlesztőit mindig sarkallta valami szubjektív cél is: sietve szerelték fel az új adót, mert már csak hónapokban lehetett számolni a római olimpia nyitányáig visszalevő időt. A műszakok végét maguk határozták el és győztek: amikorra az első képek megjelentek Rómából, „élt” az új adó. Egy országrész, északkelet Magyarország műsor sugárzására vállalkozhattak már 1965-től. Egészen kis szünetekkel szinte folyamatossá vált a tokaji adóállomás fejlesztése. Kiépült a nemzetközi műsorcsere céljait szolgáló keleti mikrohullámú hálózat, megteremtették a korszerűbb rádiózás feltételeit az URH-adók telepítésével, majd a televízió II-es programját sugárzó berendezéseket szerelték fel. Az újabb antennákkal tovább nőtt a tokaji hegyek fölé emelkedő torony. A nagy. parabolák közt széles panoráma tárulkozik fel a hegyek lába alatt kanyargó Bodroggal, az utakkal szabdalt szántóföldekkel távolba vesző szőlősorokkal. A torony törzsén széles karéjban körbefutó ablaksorok fölött, a lift legfelső állomása után már csak a cikk-cakk lépcsők kígyóznak még magasabbra, a torony széljárta acélbordái között. Azok a mérnökök, techni kusok, akik a szolgálatuk 24 órájában a példásan tiszta, padlószőnyeges termekben színesben, vagy fekete-fehérben „nézik a tévét”, „hallgatják a rádiót”, ha kell széllel, hóval meg- küzdve. tisztítják meg az antennákat, hogy a borsodi, szabolcsi, hevesi otthonokban stúdió minőségű legyen a kép, a hang. A csendes hétköznapokon a pontosságot, felelősséget követelő munka mellett sajátos „szakmai juttatásként” láthatják a világ legnagyobb tévéadóinak műsorait, nagyobbrészt színesben. Helyszíni adások valamennyi számottevő eseményről, érdekességekről, megunhatatlanul pergő tempóban. Háborút és tengerparti idillt idéző képsorok, gigantikus építkezések fázisait megörökítő felvételek váltják egymást, Európa egész nap a képernyőn. Csöpp szünet, váltás: osztrák tévé, ahol éppen orosz nyelvleckét sugároznak színesben. .. Nagy József Ez a munka jó .felkészültséget, pontosságot, figyelmet követel. A képen Csorna Károly Eaczó József felvételei — Mit jelent a kultúra, a művelődés egy brigád életében? — kérdezem Pod_ holcsik Antaltól, az LKM húzóüzem dolgozójától, aki a Bokányi Dezső szocialista brigád legaktívabb szervezője, afféle mindenese. — Nagyon fontos feladatunknak tekintjük a politikai műveltséget, — mondja — ezért sok folyóiratot, napilapot olvasunk, igyekszünk a világpolitikában végbemenő folyamatok között eligazodni. Egy-egy fontosabb, érdekesebb kérdést közösen megvitatunk. — Szeretünk olvasni, ezt talán bizonyítja, hogy a brigád valamennyi tagja rendszeres látogatója a gyár könyvtárának. Van mozi- es színházbérletünk: a látottakat megpróbáljuk együtt értékelni, elemezni. Az utóbbi időben néhány tárlatot is megtekintettünk, legutóbb Mata János fametszet-kiállítását láttuk. Őszintén mondhatom, mindnyájunknak tetszett. Nemes feladatunknak éreztük, hogy névadónkról, Bokányi Dezsőről minél többet megtudjunk. Kutatásaink során sikerült megtalálnunk leányát, Bokányi Emmát, aki Moszkvában él és bár hetvennégy éves, friss szellemnek és jó egészségnek örvend. — Most végeztük el a szocialista brigádok 1977. évi munkájának értékelését — mondja Vida József üzemvezető. — A Bokányi Dezső brigádnak nincs miért szégyenkeznie, bár úgy gondolom, éppen a művelődésben van még pótolni valójuk. Egyébként a legjobb szocialista brigádok egyike, főleg a társadalmi munkában _ megmutatkozó aktivitásuk örvendetes. Kedves epizód volt a brigád életében tavaly A. Sz. Drigin elvtársnak, a Vologda megyei pártbizottság első titkárának levele, amelyben köszönetét mondott a Nagy Októberi Szocialista Foradalom 60. évfordulójára küldött jókívánságokért, a munkaversenyben elért eredményekért. A levelet a brigádnaplóban őrzik. Jellemző a brigádra a szellemi kapcsolatok keresése: így léptek érintkezésbe a budapesti Bokányi Dezső általános iskolával. A tanulókkal közösen végezték a névadójukra vonatkozó dokumentumok gyűjtését, de ezen túl is eleven a kapcsolat. Részt vesznek az iskola ünnepségein, rendezvényein, ugyanígy az iskola képviselteti magát a brigád életének fontosabb eseményein. A brigád könyvcsomagokkal járul hozzá az iskola tanulóinak szellemi gyarapodásához. Fecske Csaba KALÁSZ LÁSZLÓ VERSE: Utas Korán'kellett ma fölkelni, hogy elfogyjon ez a kölni, időm sincs, hogy hintsem másra, csak erre a szép virágra: virradatkor harmatozzon, reggel ezer szirmot hozzon, nappal mind kinyíljon végre, s gazdagítsa a Nap fénye! Álmösodjon alkonyaira, záródjon boldog álmokra, s hogy legyen kedve fölkelni, segít talán ez a kölni. JUHÁSZ JÓZSEF lieÉég Akkor mi lesz, ha már nyomodra sem talál — hiába szimatol — a sárgaföldig nyomott, hűvös kutyaorr? Meleg, puha tenyér nem másért, magáért csukódik ökölbe, hogy a keserűség zárja be örökre. Fiam, 'ki.'.', mulatsz rajtam., megrögzött szokásaimon; Te hetyke lány a nagy szívajban, túl zsúfolt utcasarkokon, nézd meg jól fáradt arcomat? — Nem látod rajta önmagad? (Jobbágy Károly; Az elhagyott repülőtér — resztet) Inkább csak magamtól kérdem: ugyan mit őrzünk meg legbelül róluk? Róluk, kikkel így vagy úgy, valahol és valamikor sorsunk közös volt. Egyáltalán meg- marad-e bennünk valami ? Valami jellemző mindentől lényegesebb! Sok esetben csak egy tekintetet kellene őriznünk, a szemgolyók ragyogását, vagy egy kézmozdulatot, esetleg az arcráncok kuszaságából valamit. .. valami emberségesen emberit. Sokat kívánok? Impressziókat őrzök. Fényképdarabokat. Délibábok-e? Netán mélyebb az igazuk? Az utóbbiban hiszek! Mondtam neki: amióta nem találkoztunk — pontosan tíz éve ennek — alig változott. Nevetett ezen. — Akkor is ilyen öreg voltam? — kérdezett vissza. Nem tanár úr, nem volt öreg! Bár a haja már akkor is — Arany szavainál szebben ki mondhatná?— őszbe csavarodott. De emlékezzen csak, amikor tavaszt érezve rácsodálkozni indultunk az ébredő határra, a Lóbércnek, a Dolinának véve az útirányt, bizony nekünk, akik fiai lehettünk volna, nekünk kellett sza- porázni lépteinket, hogy szégyen szemre ne maradjunk le tanár úr mögött. Azok a határjárások! Többet értek tíz elméleti óránál is. Talán ezért kedves az a kép, ami róluk bennem megmaradt. Akárcsak az iskoláról őrzött emlékek, erről a családias, baráti légkörű alma materről. Tiszteltük tanár úr! Az egyszerűségéért. Azért, mert nagyon tudta szeretni a mezőgazdász életet. Mi úgy éreztük mindig: szépen, hittel szereti. Gazdász élet szép élet... így fújtuk a banketten a gazdászindulót. Kormos Gyurka — ugye emlékszik rá? — még most is emlegeti: Zoli bácsi menynyire szerette a lovakat. Apropó, azt mondta: ha úgy szólítottuk Zoli bácsi, annak jobban örült. Emlékszem, az egész osztály így nevezte. Visszatérve a lovakra. Igen, igaza van. Nemcsak hasznos állat, rendkívül szép is. Valóban gyönyörködik bennük az ember. Tiltakozott. Azzal érvelt, újságcikket csak az érdemel, aki valami nagy dolgot hajtott végre. — Én ilyenre nem voltam képes — fűzte hozzá. És az a sok tanítvány, akiben felkeltette a mező- gazdasági pálya iránti vonzódást, elkötelezettséget? Az talán semmi volna? Nem az a jó tanár, aki könyveket ír, aki lexikon módra mindig tudja a helyes választ. Mert ilyennél a diák azért drukkol, legalább egyszer tévedjen, akadjon meg, hogy elhihesse: ember oktatja. A lényeg az, amit Ön említett: a személyes példa. Példákkal válik a jó. Nagy szó, mégis ideírom: emberség kell. Mezőgazdász és pedagógus, együtt volt mindkettő. Ugye ezért szerette annyira a gyakorlati 1 oktatást? A két — egyébként különböző pálya — itt ötvöződött egységes egésszé. Mit kellene még elmondanom? A konzervativizmusát. Mindig ragaszkodott a megszokott helyhez. Sosem volt vándormadár. Putnokon huszonhét évet tanított egyhuzamban. Osztályozni soha sem szeretett. Jól emlékszem az állattenyésztési szigorlati jegyemen milyen sokáig meditált. Az abszolút igazságosságot kereste. Ezért volt nehéz döntenie, ezért nem szerette soha az öt- számjegyű értékelést. Most, hogy találkoztunk, hévvel beszélt nekem azokról a gyepkísérletekről, amelyekbe belefogott. Hogy például a taréjos cincor, amit alig emleget a szak- irodalom, a juhnak milyen kiváló. Taréjos cincor — a név mögött ritmust, zenét éreztem, s jó volt hallgatni. .amit mondott. Ne haragudjon, hogy efféle, badarságokat írok. tudom, tanár úr sokkal racionálisabb ennél. s nem fordulnak meg fejében ilyen butaságok. Tudom, hogy azokra a Dolinához hasonló elkopároso- dott lejtőkre, jó füvű legelőket álmodik, edzett fűfélékkel és erre alapozva, virágzó juhászatot. Kívánom, hogy elképzeléseit siker és szerencse koronázza. Hogy támogassák, s ne afféle öregemberi bogarasságnak tartsák mindazok, akik erkölcsileg, anyagilag e szép terv valóra váltását segíthetik. * , Szabó Zoltán, a pulnoki Mezőgazdasági .Technikum, majd szakközépiskola, a putnoki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, a gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola egykori tanára (most már így kell mondanom, egykori tanára), 1977 végén 34 év oktató munka után nyugállományba vonult. Szabó Zoltán putnoki nyugdíjas (most már így kell mondanom), azonban nem pihen. A katedrát a kutatómunkával cserélte fel. A Sajó mellett és a már említett Dolinán kis- parcellás kísérleteket kezdett fűfélékkel. Vizsgálja az istállótrágya és a műtrágya-kombinációk hatását. Ösgyepeken, úgynevezett tartamkísérleteket állít be, ahol a különböző műtrágyaadagok ' fűfélékre gyakorolt hatását figyeli. Szabó Zoltán nyugdíjas, 61 éves. Ezek tények. És a lényeg? Aki hat évtizeddel a háta mögött is újabb és újabb terveket sző — arról ugye elhiszik? — nem lehet öreg. De a dicséret, a tisztelet duplán kijár neki. És ez a lényeg. Neki is, nekünk is. Hajdú Imre Kmetty János:
