Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
í978. március T9., »asámctp ÉS2AK-MAGTAR0RSZAG 7 Milyennek szeretnék 1980-ra? Jövőn zőhen Sétálunk megyénk nagy múltú, történelmi városában, Sátoraljaújhelyen. Mi épül jelenleg, s mivel gazdagodik a település az elkövetkezendő években ? Milyennek szeretnék látni, tudni lakóhelyüket a sátoraljaújhelyiek 1980-ra? Ezekre a kérdésekre keresem a választ. — Az ötödik ötéves tervidőszakban 488 millió forinttal gazdálkodunk — tájékoztat Rónay Ferenc, a városi tanács terv- és munkaügyi osztályának vezetője. — A pénz több, mint amennyi bármikor is a rendelkezésünkre állt. Mégis kevés azonban, mert kissé elmaradtunk a fejlesztésben. A títnácsházától feljebb lezárták a főutcát, terelő- ulakon közlekednek a jármüvek. Február végén megkezdték az elavult, hepehupás, agyonfoltozott főutca korszerűsítését. — Tíz éve húzódik a város közlekedésének fejlesztése — mondja Gyarmathy László, a városi tanács műszaki osztályának vezetője. — Bizonytalan volt a Hegyköz—bodrogközi kisvasút sorsa, nem kezdhettük el az út átépítését sem. A most „beindult” 120 milliós programmal végre megoldódik a régi gondunk. Ötven éves hagyománya van a személy- és teherszállításra egyaránt szolgáló kisvasúinak. Az utóbbi időben nagyobb kapacitású és tengelynyomású szerelvényeket állítottak üzembe, s a terhelésből eredő rezgés egyre inkább rongálta a műutat és a lakóépületek alapját. — Szakaszosan végezzük el a munkát — folytatja Gyarmathy László. — Felújítjuk az elektromos és postai kábeleket, kicseréljük az armatúrákat, három kilométer hosszban új utat és járdát építünk. Lefektetjük az ivóvízhálózatot, zárt szelvénybe tereljük á csapadék- és szennyvizet. A vasút a helyén marad, de süllyesztett pályát készítünk számára. — Mikorra fejeződik be a beruházás? — Az út átépítése előreláthatóan két évet igényel, de a járdát csak 1980-ra adják át a rendeltetésének. A kivitelezésben három szerv érdekelt, nevezetesen a KPM Közúti Igazgatósága, a MÁV Miskolci Igazgatósága és Sátoraljaújhely városi Tanácsa. A generál- kivitelező a Miskolci Közútépítő Vállalat. A KPM egyébként koordinációs sürgősségére, így remélhetően a munka megfelelő ütemben halad majd. — örülünk a készülő új útnak — jegyzi meg a műszaki osztály vezetője —, de ez is csak átmeneti megoldást jelenthet. Az igazi, a megnyugtató az lesz. ha a városon kívülre terelik a forgalmat. Ebből a célból új utat építünk az ezredfordulóig, egyes szakaszai azonban már jelenleg is megvannak. Lakásépítés alagűtzsahival A 700 éves téren daru emelkedik ki a tájból, s a félig kész épület falain a tanács költségvetési üzemének munkásai dolgoznak. Háromszor 48 lakásos házat építenek ezen a területen. — Sátoraljaújhely másik nagy gondja a lakásellátás, jelenleg is 1300-an várnak új otthonra — magyarázza Rónay Ferenc. — Sajnos, valamennyi igénynek az ötéves tervidőszakban sem tudunk eleget tenni, hiszen csak 324 tanácsi és tanácsi értékesítésű lakás építésére futja a pénzünk. Közben ugyanis már el kell végeznünk a következő időszakban megépítendő 150 telepszerű,. több szintes társasház elöközművesilését. Az idei esztendő döntően befolyásolja a tervidőszak sikeres befejezését. Ez az igyekezet látszik az építkezéseken is. Ugyanakkor nehezíti a program teljesítését, hogy pincék vannak a föld mélyében, s ezért előzőleg be kell tömedékelni az üregeket. Így minden szorgalom ellenére előfordulhat. hogy csúszik az elképzelések megvalósítása. — A lakásépítés meggyorsítása érdekében a városban is rátérünk az alagútzsalus technológia alkalmazására — újságolja a terv- és munkaügyi osztály vezetője. — A korszerű eljárás premierje a Dózsa— Vasvári tömb építése lesz, ahol hatvan munkáslakás készül. A Somogyi—Bacsó lakótömb otthonait is alag- útzsaluval építi fel a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. Összesen ötszáz lakás átadását tervezzük ezen a helyen, évente százas tételekben. Az ötödik ötéves terv végére elkészül majd a lakások fele. Az egészségügyért, az idegenforgalomért Megszépül, gazdagodik a város kórháza. Jól látni, hogy előrehaladtak már a felújítással, a bővítéssel, igaz, sietve közeledik júli- usf az átadás ideje. A század elején épített egészség- ügyi létesítmény a rekonstrukció után 600 beteget tud elhelyezni. — Az új konyha ezer adagos lesz — mondja Gyarmathy László. — Az NDK-ból vásárolt berendezésekkel felszerelt mosodában 15 mázsa ruhát lehet majd kitisztítani naponta. Hamarosan megkezdik az újabb épületszárny építését is, s 1980-tól ez lesz a gyermekosztály és a szülészet. A régi épületre készül már a fejújítási terv, itt az orr-fül-gége osztály, a röntgen, a sebészet, s a gyógyszertár kerül elhelyezésre. Elkezdődött már a városban az ifjúsági és úttörőház építése, s a művelődési ház renoválásán is dolgoznak. A tervezők most álmodják papírra a 8 tantermes szlovák iskolát és a 120 személyes kollégiumot. A határidő úgy szól. hogy 1930 szeptemberében itt megkezdődik a tanítás. Épül majd egy 100 személyes óvoda is, ehhez a vállalatok nyújtanak anyagi támogatást. — A vidék köztudottan idegenforgalmi hely. s most már van szállodánk is — mondja Rónay Ferenc. — A forgalom várható fellendülése megkívánja új határátkelőhely létrehozását. Az eddiginél több víz is kell. ezért hétezer köbméter napi kapacitásúra bővítjük a vízmüvet. Az idén megkezdjük a szennyvíztisztító telep fejlesztését, amely napi ötezer köbméter teljesítményű lesz. ■ Végére érünk jövőbe tekintő sétánknak. Nos, ilyennek szeretnék városukét 1980-ra a satoraliaúj- ■ helyiek. Kívánjuk, ilyennek is láthassák majd . .. Kolaj László Ami nincs a szolgálati könyvben n n t«. ^ jj *® ^| | Nyári egyetem Ez évben, augusztus 1. és 14-e között negyedik alkalommal rendezik meg a Nyíregyházi Nyári Egyetemet. A magyar történelem, irodalom és művészet iránt érdeklődők ezúttal, Krúdy Gyula születésének 100. évfordulóján, a két világháború közötti időszak fontosabb történeti, irodalmi eseményeivel ismerkedhetnek meg. A program az előadások, konzultációk, filmvetítések mellett gazdag és színes — nem utolsósorban pedig hasznos — időtöltést is kínál: a hallgatók szervezett kirándulások során megtekinthetik Szabolcs-Szatmár megye nevezetességeit, részt vehetnek kétnapos kelet- szlovákiai kiránduláson, ellátogatnak múzeumokba, hangversenyekre. A szervezők ígérete szerint a nyári egyetemre jelentkezők személyesen győződhetnek meg arról: „... hogy múltunkat becsülve és őrizve, a gazdasági és kulturális fejlődés gyors ütemét diktáljuk magunk számára” — Olvasható a negyedik Nyíregyházi Nyári Egyetem programfüzetében. Az érdeklődők május 31- ig jelenthetik be részvételi szándékukat a Nyíregyházi Nyári Egyetem titkárságának. Levelezőnk. Borbély Sándor útmutatása és postarovatunkban megjelent rövid híradása nyomán indultunk el, hogy részlelésen megtudjuk. miként mentett ki Nagy Janos gátőr és Pacsv- ta József szivattyúgép-keze- lő két embert a gyorsan áradó Tisza szorításából. A helyszín a végeken van. Cigánd és Ric.se közölt magasan a levegőben elektromos távvezeték feszül, szinte alatta és vele párhuzamosai á földben húzódik a ricsei főcsatorna. Torkolatánál, a Tiszánál körülbelül húsz méter széles. Bal oldalán van a szivattyútelep és a gépész szolgálati lakása, a csatorna jobb oldalán a gátőr „birodalma”. így az ablakból is látják egymást. A kapcsolat azonban ettől sokkal mélyebb. Nagy János gátőr és Pacsula József szivattyúgép-kezelő már régebben ismerik egymást, de 1969 novemberétől itt, egymás mellett, a lakott településektől távol, egymásra utalva teljesítenek felelősségteljes szolgálatot. A gátőr 38 éves, tízéves fia és kilencéves kislánya van, a gépész egyedül él; a felesége meghalt, kislánya pedig Györgytarlón a nagymamánál nevelkedik, ott jár iskolába. A gátőrházban előkerül a szolgálati könyv. Február 16-ról a következő szűkszavú bejegyzést olvashatjuk: „Jégfigyelés, vonalellenör- zés. A jég torlódottan vonul lejjebb. Tizenegy órakor az 509 folyókilométernél megállt. A víz feláradt. A vízállás 18 órakor 690 centiméteres volt. Jelentettem felügyelőmnek, és Sárospatakra ...” A bejegyzés a munkaidő végeztével készült. Már sötétedni kezdett, amikor Nagy János az úgynevezett Kanyári-szö- szög felől kiáltozást hallott. Onnan fújt a szél, így jól értette: „Mentsetek kiii...!” Autóba ült és a gáton elindult a kiáltás nyomába. Az úgynevezett szöszögi járónál, a kanyarban nagy ártér van, ennek a közepén pedig a szöszögi domb emelkedik ki. Ez tulajdonképpen egy magas part, ahol a Cigándi Egyesült Termelőszövetkezet gyümölcsöse és akácoserdöje van. Innen hallatszott a kiáltozás. A gátőr annyit már megállapított, hogy ketten rekedtek a dombon, ahová reggel még száraz lábbal mehettek be dolgozni, de estére a rohamosán áradó folyó szorításába kerültek. A gátőr tudta, hogy ha azonnal nem cselekszik, az két ember életébe kerülhet. A feltorlódott jég miatt ugyanis a Tisza olyan gyors ütemben áradt, hogy a dombot is elönti rövid időn belül. A termelőszövetkezettől kaptak egy terepjáró C^AZ gépkocsit. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság két dolgozója pedig, akik szomszédok a munkában és az életben, á gátőr és a gépkezelő, gyorsan összekészítette, amire szükség lehetett, a fémcsónakot, a csáklyákat, az evezölapá- tokat, a kötéllel ellátott mentőövet és az akkumulátoros lámpákat. A csónakot a gépkocsi után kötötték, úgy vonszolták végig a gát koronáján addig, aool a gátőr úgy gondolta. az ártér fái itt akadályozzák legkevésbé a csónakot és itt lesz a legrövidebb az út. Velük volt; még egy ember a faluból is. Este hét óra lehetett és sötét, amikor az akkumulátoros lámpák világánál az egyre növő, kavargó vízre szálltak. Közben kiáltoztak egymásnak, mármint a dombon rekedök és a csónakban feléjük igyekvők. Közel ezer métert eveztek fák és a vízből kilátszó cserjeágak között, amíg elérték a dombot, ahol a víz közelében, tűz mellett vacogott a hidegtől és az életveszedelemtől Bállá Károly, az apa és Bállá Dezső, a fia. Nemcsak ők kerültek a csónakba, hanem két kerékpár is. Visz- szafelé ugyanezen az úton jöttek. De sokkal többet kellett kínlódniuk, hiszen a csónakban több volt a teher és a víz sodrával ellenkező irányban kellett evezniük. Amikor a gát közelébe értek, s már a csák- lyákkal sem tudtak segíteni, Nagy János gátőr a vízbe ugrott es úgy húzta ma- . ga után a csónakot. A megmentettek olyan gyorsan ugrottak ki a csónakból a gát derekára, hogy majd’ visz- szaestek. Ekkor mondta az egyik közülük, és fejével intett visszafelé a sötétbe, hogy ez az igazi föld, nem amaz, ahol ők voltak ... Igaza volt. Az a föld mar nem volt föld. mert az egyre magasodó víz elöntötte, s kioltotta rajta a tüzet is. mint ahogy kiolthatta volna az ottrekedt két ember életét is. De erről már a gátőr- házban esett szó, ahol valamennyien megszárítkoz- tak a kályhától és megmelegedlek a pálinkától. S míg a megmentettek köszönték, nagyon köszönték — már hogyne köszönték volna —, amit értük tettek, közben elfeledkeztek a halál- félelemről. A mentés az áradó folyón, az ártér fái, bokrai között, vaksötétben igen veszélyes volt. Miért vállalták hát ezt a veszélyt ezek az emberek, miért kockáztatták életüket? — Én gátőr esküt tettem — válaszolta a kérdésre Nagy János. — Mindent meg kell tennem ennek ér-' leimében a bajbajutott ember megsegítésére. S mintha csak tudta volna, hogy ez a válasz nem egészen pontos és nem fejezi ki mindazt, amit vállalt és amit tett, a társaságunkban levő feleségére nézett és kisfia fejét simogatta. — Meg hál emberi kötelességünk — vette át a szót Pacsuta József. — Nem gondolkozik ilyenkor különösebben az ember — folytatta elgondolkodva, csendesen. — Ilyen esetben, amit tettünk, olyan természetes cselekedete, tette, szinte reflexe az embernek, mint amikor a napot keressük és nem jut eszünkbe félni a fénytől... Aztán később a gátőr halkan még hozzátette: — De azért jó volt túllenni rajta, megszárítkózni, megpihenni. És egy jót, nyugodalmasat aludni, ahogy ezt csak a tiszta lelkiismeretű emberek tehetik... O. J. Egy liffDy ipái Minden zenei művészi eredmény a .következő tényezőkből tevődik össze: az előadott mű művészi értéke, a karmester, vagy karvezető képessége, tudása, tapasztalata (és még sok — most fel nem sorolt tényező). az előadó apparátus (énekkar, zenekar) — és — a közönség. Mindezen tényezők harmonikus együttműködése eredményezi a legkedvezőbb hatást. Jegyzetem ugyan hangverseny nyomán készült, de nem annak értékelése kíván lenni — mégis talán levonhatók belőle olyan tanulságok, amelyek nemcsak figyelmet, de változtatást is remélhetnek. Hogy egy hangversenyen milyen művek kerüljenek előadásra több szerv együttes tanácskozásából alakul ki. Ebbe a közönségnek (sajnos) sok beleszólása nem adódik. A hangverseny, amelyről szólok, olyan műveket tartalmazott (örömünkre), amelyek nagy előadói apparátusi igényelnek. Énekkart, zenekart, sőt még külön hangszereket is. Az előbb felsorolt tényezők közül a karmester megbízatása egy arra rendelt szerv joga. Ezzel sem kívánok foglalkozni. A „jegyzet” műfajába azonban talán belefér annak a kérdésnek felvetése, hogy' énekzenekari művek előadásánál feltétlen elengedhetetlen és megmásíthatatlan gyakorlat e, hogy a „kar- igazgató”, aki a művet szinte ülemrölTÜlemre ismeri — csak „karigazgatói” minőségben szerepelhessen még akkor is, ha már ismételten bebizonyította alkalmasságát? Van gyakorlat mindkét formára. A következő tényező: az előadó apparátus — jelen esetben külön súllyal a kórusra. Minden kórus szereplésénél elengedhetetlen szabály: hogy a tér és a kórus nagysága arányos legyen, az énekkar alatt dobogó legyen. emelvény, amely a hangot erősíti, és az is követelmény, hogy a kórus fölött ne legyen nagy üreg, amely a hangot elnyeli. További követelmény, hogy a dobogón álló kórus lehetőleg szép látványt nyújtson. Mindezek a közönség szempontjából sem mellékesek. Köztudott, hogy városunk (s ebben nem állunk a többi nagy város között egyedül) nem rendelkezik „igazi” hangversenyteremmel. Nagyobb szabású művek csak a színházban kerülhetnek előadásra. mint ahogy kerülnek már a század eleje óta. Ámde a színház, színház, és nem hangversenyterem. Ebből következően az akusztikai viszonyai kívánni valót hagyhatnak maguk után. Mindeddig hangverseny célokra — esztitékailag ugyan nem különösebben vonzó látványt nyújtva — de alkalmaztak színpadot behatároló falakat. Az utóbbi időben — feltehetően, hogy a látványt szebbé tegyék — befedték a zenekari árkot. Ezzel a megoldással a zenekar teljesen előre, a nézőtér elé került. Az énekkar számára igyekeztek teret biztosítani, de szinte szerepcsere kerekedett belőle. Most az énekkar került egy „képletes” árokba, azaz alig látni belőlük valamit. dobogó híján. Ez a megoldás — úgy tűnik — tartósan nem alkalmazható. Az énekkart eltünteti. felesleges erőkifejtésre készteti, ami veszélyezteti a művészi produkciót, és nem jó a közönség egy részének sem ez a helyzet. Márpedig akár színház, akár zenei produkció legyen is. a „nagyérdemű”, aki miatt minden történik elengedhetetlen tényező. Mi a mostani „felállásnak” a hátránya? Túl közel került a zenekar és az első sorokban a produkció inkább lármának hallatszik, mint zenének. A művészettel kapcsolatban pénzről, áruról beszélni profán kérdésnek tűnhet. Pedig szükséges. Bármily magasztos dolog is a művészet, az anyagi oldal nem kapcsolható ki. A közönség joggal várhatja, hogy a pénzéért megfelelő . ellenszolgáltatást kapjon. Lehet vitatkozni a bérletrendszeren. bizonyosan egyszer fognak is. de a bérletesek egyelőre biztos anyagi bázist jelentenek. És nem csupán a bérletesekről van most szó, hanem művészi színvonalról, amely mindnyájunknak, városnak és más szerveknek közös érdeke. Keresni kell a jobb hangzási feltételek módját. S hisszük, meg is fogják találni a jó szándékú müvé- szetszeretö, vagy szervező szakemberek. Miskolc város példamutató támogatással létrehozott egy évtizedek óta várt és áhított nagy teljesítményekre képes kórust. A kórushoz méltó körülményekben sem fogunk talán szűkölködni. Mert a jelenlegi helyzet változtatást kíván. Vagy most mondjunk le nagyszabású művek igazi élvezetéről, amikor végre megvan hozzá a zenei lehetőség?! Varga Gáborné
