Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

1978. március 19., vasárnap

£SZAK-MAGYARORSZAG 3

Ahol a sszél vág...

Szerelők

Pálya fönntartók

— Most... Lökd meg! — vezényel az elöl állók egyike és a 6 ember a három acélíogó végeit keményen megmarkolva a töltésen felvonszolja, s a helyére csúsztatja a 270 kilopondos vasbeton aljat Rákerül a két alátét, visszaengedik a megemelt sínpárt. Jöhet a fúrás és a síncsavarok „behajtása”. A hat embert odébb újabb „rokkant” vasbeton várja, kihúzzák és épet tesznek a helyébe.

— Nehéz munka lehet.

— De még mennyire — erősíti meg az egyik munkás —, mire letelik a műszak, az ember úgy érzi, mintha arasznyival megnyúlt volna a két keze.

Itt a szerencsi országút, és a Mád közötti vasúti szakaszon szabadon futkározik a szél, hűvös az idő, ráadásul az, eső is szitál. Megnyug. tatnak, hogy ez még jó idő, mert lehet hó, fagy, zuhoghat az eső, perzselő, íullasz- tó a hőség, a munkát nem hagyhatják abba, hiszen nincs is hova bújniuk.

— Nálunk az étkezde a töltésoldal, menü a hideg- étel és műhelyünk mennyezete az égbolt — mondja Soltész János, a 16 tagú Baross brigád vezetője, aki immár 29. évét morzsolgatja a MÁV szolgálatában. — Ez a nép igen kopik, ki fog majd később javítani? — nyugtalanítja a vasút gondja. — Van több olyan ember is, aki elmegy, de életútja később visszavezet

Ilyen Nagyházi Dezső esete is:

— A vasútnál 36-ban, még gyermekkoromban kezdtem a munkát. Később elmentem a bányába, de visszahúzott ez a kemény, nehéz munka.

Az itt dolgozók nagyobb része bodrogközi; ricsei, ci. gándi, zemplénagárdi, vagy tiszakarádi, mint Nagyházi. Ö hajnalban fél négykor kel, s ha van busz, akkor délután* fél ötre otthon van. Ha nincs, altkor társaival később érkezik haza.

Az itt dolgozó 60 ember szakmai elnevezése: gépesített. mozgó pályafenntartási szakasz. A jelen pillanatban azonban mindössze egyetlen gép van; sínvégeket fúrnak ki vele.

— Egy géppel naponta negyven lyukat, fúrunk ki — mondja Kóródi László, az Ady brigád vezetője.

A betonágyba épített tiplit kézi erővel fúrják. Dicsekszenek vele, hogy Zsiga József személyében olyan univerzális , képességű fúrókészítő mesterük vaii. amilyen nincs több még ebben az országban.

Molnár Gábor, a Sátoraljaújhelyen székelő pályafenntartási főnökség vezetője elmondja, hogy ez a kollektíva a „legütőképesebb” csapat. Ezt tanúsítja a mögöttük maradó kiselejtezett vas. betonalj-erdő. A Szerencs és Mád közötti szakaszon az előkészítő munka nyomán a nagy I-betűs helyett a méterenként 48 kilogrammos síneket „gombolják” be. Az előkészítést, sajnos, ma is csak kézi, emberi erővel tudják elvégezni. A további munkát a gépek veszik át. Áprilisban a már eliszaposodott zúzott követ nagy gép rostálja át, és utána a gépi sínszabályozás következik.

Feltűnik, hogy a munkacsapatban két asszony is dől. gozik. Egyikük. Bongyics Istvánná, már 16 éve dolgozik a vasúton. Ivóvizet, télen teát hord, bevásárol, kisebb munkák végzésénél segédkezik. Olaszliszkáról jár be dolgozni, s egyedül tartja el gyermekét, i ,,

Barati Endre részlegvezető pályamester nagy elismeréssel beszél az itt dolgozó szocialista brigádokról. Készek a társadalmi munkára, a segítésre. Most is, hogy a Tiszáin két vonat összeszaladt, a 60 emberből 55 jelentkezett a segítésre.

Visszaindulunk. Jó kilométernyi gyaloglás után éx'jük el az országutat. A mikró- busz motorja felzúg, s néhány kilométer után Mező- zombor közelében áll meg.

Feltűnik, hogy a vasúti sínhez kicsi műszer tapad. Felemelik, s a mágneses hőmérő plusz .11 Celsius fokot mutat. Ezzel a lineáris hő- tágulást. mérik, mivel a különböző hőmérsékleten más és más módon viselkednek az anyagok, s a hőtágulásnak, vagy az acél összehúzódásának megfelelően illesztik ösz- sze a sínvégeket. A Kossuth brigád tagjai kitérők, váltók, keresztezők fenntartását végzik. A nagyobb részben szakemberekből álló kollektíva a hideg ellenére ugyancsak télikabát nélkül, esetleg kesztyűben, nagyobb részben anélkül, puszta kézzel fogja a szerszámot, igazítja helyére a sínvégeket, szakavatott kézzel szorítja meg a csavarokat. Kozma József. a brigád vezetője így magyarázza helyzetüket.

— Nem panaszkodhatunk. Hideg nincs, s ha van, akkor az frissít.

Az itt dolgozók egyike, Ka- rajz János a nyugdíjazás előtt áll. — Negyvenháromtól vagyok a vasútnál. Még egy fél év. . . Voltam vonatkísérő, váltókezelő, pályaőr,

aztán itt ragadtam. Amit végzünk, kényes munka, veszélyes is, de én szeretem. Ha elmegy az ember a szépen, a jól végzett munka mellett, örömet érez. A feladatunk a technika fejlődésének eredményeként mind nehezebb, pontosabb, figyelmesebb munkát kíván. Ami mondjuk, 25 éve jó volt, ma már kezdésnek is rossz. Mindig tanulni kell. A brigád nagyobb részben középko- rúakból áll, van fiatal is, az egyiket, Filecskó Lászlót ösztönzőm is, tanuljon, tanuljon de eddig ez sikertelen.

A mikróbusz motorja újból felzúg, indul, az erdőbé- nyei főrakodónál áll meg. Bánkúti József jelenti, hogy fekszint szabályozást végeznek, kőzúzalékot raknak a betonaljak alá. Hogy milyen az élet, a munka?

— Télen csak mi vagyunk itt a szabadban és a varjuk. Most nagy a mozgás, több új ember jön ide, megnő a brigádlétszám.

E kollektívában többen tanultak, s a brigádvezetővel egyetemben elvégezték a VII—VIII. általánost. Kovács János, aki írni—olvasni nem tudó emberként került ide, a VI. általánosig jutott el.

— Nem fog már az én fejem, különben is csak 9 évem van hátra.

— Nem látszik 51 évesnek.

— Biztosan még keveset dolgoztam — hunyorít vidáman. Azt mondják róla, hogy ő a brigád motorja. Nem bír munka nélkül lenni. Gyakran noszogass társait:

— Fiúk, gyerünk, csináljuk!

Az ő véleménye:

— Ha neki fogok, csinálom. De, ha az ember húz, nekiesnek: minek ez a nagy sietség. Dehát ilyen vagyok, ez a természetem.

Mesélik róla, hogy az egyik szőlőtulajdonos elhívta dolgozni. A gazda csak kényelmesen munkálkodott, erre emberünk „bepörgött” és hazazavarta azzal, hogy egyedül jobban boldogul, mint piszmogó társával kettesben.

E napon három csoport munkáját néztük meg. Mindhárom a 480 főt számláló sátoraljaújhelyi főnökséghez tartozik. Jókora terület, 350 kilométer vágány javítását kell elvégezniük. Fabók János. a MÁV Miskolci Igazgatóság osztályvezetője elmondotta, hogy sok gondjuk ellenére kiváló szinten dolgoznak. Igen sok még a kézi. emberi feladat, de az elképzelésem szerint 1980-ra gépesítik ezt a munkát is.

Csorba Barnabás

Megjelent a Fáklya

A Fáklya március 19-én megjelenő 6. száma melléklet formájában közli L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a Malaja Zénójáról szóló visszaemlékező írását.

Interjút közöl a lap Tyi- mofej Guzsenkóval, a Szovjet Tengeri Kereskedelmi Flotta miniszterével. Riport ismertet meg a Balti Hajózási Társaság utasszállító flottájának vezérhajójával, a Diesel-motoros „Mihail Ler- montov”-val, amely' a Le- ningrád — New York — Leningrad útvonalon közlekedik.

Színes riport ad képet Jakutföld „fekete aranyáról”, a kokszolható szénről és a 60 százalékos vastartalmú ércről, a hasznosításukra épülő dél-jakut területi termelési komplexumról.

A lapszámban ezen kívül orosz nyelvleckét, filmismertetést és a1 Szovjet. Kultúra és Tudomány Háza programját olvashatjuk.

Harminckét sor, négy centi mélyen

Veits, cigándi módra

Rázkódunk a traktoron. Szűk ez a vezetőfülke. A modern gépeken valahogy mindent idezsúfoltak. A lábam alatt a kapcsolók, a fejemnél a klímaszabálvozó berendezés. de — véleményem szerint — a vezető még rosz- szabb helyzetben van. ölében a kormány, (hogy a csudába mászhatott be oda), s ráadásul termetes ember lévén, alig fér tőlem a pedálokhoz. Jegyzetelni lehetetlen. mert abban a pillanatban beverem a fejem a mennyezetbe. Inkább beszélgetünk :

'— Nem tudom, miért vetünk ilyen korán. Még képlékeny a talaj, a borona nem tudja tökéletesen szétverni a rögöket. Reggel esett egy kis eső, s összetapasztotta a talajt.

Rögökre érünk. A mellettünk dolgozó kombinátoro- kat vontató három traktor

valahogy otthagyta. Felülről rögtön észre lehet venni a hibát, még akkor is. ha a szem elkalandoz, mert az ugráló gép, vagy egy percen ót dobálja az embert. Mondja is Bodnár Zoltán, a traktoros :

— Sajnos a táblán nem lehet kerülni. Csak mereven tartani a kormányt, az előző keréknyom mellett fél méterre. Ha a komák — int fejével a három piros MTZ felé, — hagynak nekem egy- egy ilyen „szigetet”, amit a kombinátor fogai, csillagkerekei nem vertek szét, ugyancsak ugrál a gyomrom.

Hátra fordulok. Csak most veszem észre, a vetőgépen nincs nyomjelző. Csodálom a traktoros biztonságát, (és bátorságát), hogy szinte vakon irányítja a traktort, a nem látható utolsó elvetett sor mellett. Támpontja, csak az a keréknyom, amelyet gépe

/

idefelé hagyott. Nem fél, hogy kihagy sorokat?

— Már tíz éve vagyok traktoros, igaz ezt az MTZ 80-ast csak két éve kaptam meg. Nem szeretjük a nyomjelzőt, tárcsája sokszor törik, állandóan javítani kell. Kényelemből nem használja az ember, mert a munkához az is elég, ha valamivel jobban odafigyel. Borsót különben sem nehéz vetni, hiszen a gépet, beállítjuk, beszabályozzuk, itt a táblán elég a sebességet tartani.

Ami óránként — szigorúan’ kikötve — hat-hét kilométer. A fejtőborsót a vetőgép 32 sorban, négy centiméter mélyen „fekteti” a talajba. Ezzel nem árulok el semmilyen titkot, hiszen megyénk más gazdaságaiban is ugyanígy, ugyanilyen szabályok szerint dolgoznak. A cigándi Egyesült Termelőszövetkezet tavaszi vetésének mégis van specialitása, sőt nem is egy, mindjárt kettő.

X

— Tavaly ilyentájt — mutatót körül a traktoros — vízben úszott a határ. Akkora belvizet még sohasem láttunk. A szivattyúk nem győzték megszabadítani a táblákat, csak május végén kezdhettük a vetést. Nem volt sokkal jobb a helyzet a megelőző két évben sem. Sokan nem hiszik el; errefelé áldás az aszály, a táblák igazán csak akkor teremnek.

Idén március közepén „Indítják az életet” a vetőgépek. Korán, mert úgy tűnik, a szakemberek félnek a belvíztől, s a nagyobb termés érdekében „megnyújtják” a borsó tenyészidejét. Pedig az eső gyakran szakíthatja meg a munkát, hiszen a hajnali esö után már gyülekeznek a felhők, a párától alig látható zempléni hegyek felett. És éppen a párától, meg a szemben dolgozó, s a tábla végéhez érkező RS traktorról juI

fl/ a snios'tás ^ fo ^

M

agyarország politikai, társadalmi és gazdasági fejlődése 1948-ban a szocializmus irányába fordult. Az iparban március

25-e adott indítást ennek a folyamatnak. A száznál több munkást foglalkoztató ipar- vállalatok magyar tulajdonú részvényeinek államosításával, több mint félezer ipar- vállalat állami tulajdonba vételével a hazai iparban túlsúlyra jutott a szocialista szektor. Kiemelkedő eseménye és dátuma e nap a magyar ipartörténetnek, mert az ipari államosításokkal kezdő ott az az átalakulási folyamat, amely a modern ipar kiépítésével a magyar gazdaság szerkezetét, jellegét és fejlettségét is formálta.

A magyar ipar termelése az elmúlt évben csaknem nyolcszorosa volt az 1950. évinek, bruttó állóeszköz vagyona — ennek legfőbb elemei a műszaki-technikai színvonalat is meghatározó: gépek, technológiai berendezések — mintegy hétszeresére növekedett, az ipari dolgozók száma pedig több mint kétszeresére. A csaknem három évtizednyi időt a termelés-növekedés évi kb. 8 százalékos átlaga jellemzi. Olyan növekedési ütem ez, amely a hazai ipartörténetben példa nélküli, nemzetközi összehasonlításban pedig jóval a világátlag feletti.

Az ötvenes évek dereka óta az ipar a népgazdaság vezető ágazata, amely napjainkban az ország társadalmi termékének 57—58, nemzeti jövedelmének pedig 45—46 százalékát állítja elő. Az ipar nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban is első helyre került. A magyar ipar teljes termelésének csaknem egynegyedét a külpiacokon értékesíti; végtermék-kibocsátásában — vagyis az ipari termékek fogyasztásra, felhalmozásra és exportra való felhasználásában — az exporthányad az 50 százalékot is meghaladja, összes kivitelünknek csaknem 90 százaléka az ipar produktuma, s ha ebből levonjuk a nyers- és alapanyagokat, az állapítható meg, hogy a magyar export mintegy négyötödét ipari kész- és félkésztermékek alkotják.

A magyar ipar elmúlt évtizedekben fejlődése során arculatát, ágazati szerkezet ét is megváltoztatta. A két világháború közötti időszakban, de még az 1950-et megelőző esztendőkben is az ipari termelés több mint a felét, a könnyűipar és az élelmiszer- ipar állította elő, jelezvén, hogy a ma gyár ipar a korabeli nemzetközi szinthez képest is elmaradott volt. A gazdasági haladás ütemét, az

tott még valami eszébe a traktorosnak.

— Ebbe a táblába idén kétszer vetünk. Most a borsót, s alighogy befejezzük, áttér a szomszéd földről a traktor, s felülveti még egyszer konyhaköménnyel. Az a növény meg nagyon szereti a párás, tiszamenti tájat, s mivel két évente hoz magot, a területet úgy hasznosítjuk, hogy borsót is termesztünk, amelyet még a nyáron betakarítunk.

A „faros” Sólyom István jelez. Leesett a csoroszlyák- hoz vezető gumicső, a traktor megáll. Miután helyére teszi, széles kézmozdulattal kifelé int. Bodnár Zoltán érti, rábólint. A vetőmagos zsákok mellett állítja újból meg a traktort és egyszerűen fölhajtja a kormányt, hogy kiférjen. Két perc, amíg az öt. hetvenkilós • zsákból a borsót a gép vetőmagládájába zúdítják. És már indulnak is. A forgó után. a gép tárcsái utat nyitnak egyenletesen süllyedve a .magnak, amelyet ugyanaz a tárcsa ..földel” el. Magot temetnek a nyirokba.. hogv az csírát ébresszen; — élet kezdődjön.

— ki —

egész gazdaság fejlettségét meghatározó nehézipar részesedése a teljes ipari termelésben ma mintegy 63 százalék. Ennek jegyében lett a gépipar a magyar ipar első számú ágazata, amelynek részesedése a teljes ipari termelésben 26—27 százalék, a vegyipar pedig megtöbbszöröz., e részesedését — a korábbi kb. 5 százalékról több .mint 15 százalékra, — folyamatosan zárkózik fel ahhoz a termelési arányhoz, amely a modern vegyianyagok általános alkalmazásához szükséges.

Az államosítás a magyar ipartörténet nevezetes eseménye, dátuma, fordulópontja; jogos tehát a történelmi szemlélet, a múlthoz történő viszonyítás. Jogos, de nem elegendő. A magyar ipar jelentős és egyre növekvő részvétele a nemzetközi' munka- megosztásban szükségessé teszi a kitekintést, a nemzetközi összehasonlítást.

Nemzetközi mércét, szemléleti módot alkalmazva az állapítható meg, hogy a mai magyar ipar ágazati szerkezete közel került a fejlett ipari országok struktúrájának mai jellemzőihez. E tekintetben a magyar ipar viszonylag gyorsan felzárkózott, jóval erőteljesebb mértékben, mint a termelékenységben, és a műszaki színvonalban.

A magyar * ipar a közelmúltig extenziv jellegei és módon fejlődött, a termelés bővítésének egyik mozgatója a létszámnövelés volt. Kétségtelen, hogy az utóbbi esztendőkben ez a több évtizedes tendencia az ellenkezőjére fordult, a munkatermelékenység termelést növelő szerepe ■megnőtt. 1950—1977 átlagában mindemellett a termelékenység mindössze 3,4- szeresére nőtt, a termelés bővülését még fele részben sem fedezte. Az ebből származó, s a napjainkat terhelő örökség: a magyar ipar jelenlegi törmeléke ysége messze a nemzetközi átlag mögött van.

Szorosan összefügg ezzel a műszaki színvonal nem kielégítő volta. Az extenziv iparfejlesztést ugyanis egyidejűleg az is jellemezte, hogy a műszaki-technikai színvonal. a technikai felszereltség — azaz az ipar állóeszközeinek gyarapodása — nem tudott lépést tartani á termelés növekedési ütemével. E negatív jelenség csak a hatvanas évek közepe táján szűnt meg. azóta a technikai felszereltség évi növekedési üteme már meghaladja a termelés fejlődési ütemét.

Az államosítás óta eltelt három évtized iparfejlesztő munkája jelentősét és maradandót alkotott: alig em- Eferölíőnyi idő alatt a közepes fejlettség szintjére emelte a teljesítőképességben sokszorosára növelt magyar inart. Most — s ezalatt. napjaink, s a soron következő ötéves tervek időszakai értendők — az ipari fejlettség magasabb szintjét kell megcéloznunk és elérnünk. Ez fejeződik ki a hetvenes évek iparpolitikájában, amely az ipari termelés hatékonyságának növelését — s az ehhez kapcsolódó feladatokat; a termelési és a gyártmánystruktúra korszerűsítését — állította az iparfejlesztés középpontjába. Az intenzív jellegű iparfejlesztésben csak a kezdő lépéseket tettük meg, amikor a világpiaci árváltozások — mindenekelőtt a nyersanyagok és az ipari késztermékek árarányainak módosulása — is megsürgették e teendők tempósabb végrehajtását.

A

z iparfeüesztés múltbeli és mai feladatainak különbözőségét azzal érzékeltethet’ hogy napjainkban a már meglevő és működő iparvállalataink kapuin belül zajlik az inarfei- lesztés. ott kell megúiítani a termékszerkezetet, a gyártási eljárásokat, a szervezettse- get. magasabb szintre emelni külön-külön minden vállalat, s végül is a magyar ipar fejlettségét.

G. I.