Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 4 1978« március 19.» vasárnap Dürrenmatt harmadszor Nem suba alatt Készül a KÖDMÖN így kell ezt csinálni. A képen a készülő műsor egy pillanatát állítja be a próbán Stoller Antal, a KÖDMÖN művészeti vezetője. Dürrenmatt svájci íróval vagy két évtizede kezdtünk közelebbről megismerkedni. Az eltelt két évtized alatt a magyar olvasók sok ezrének lett kedvelt írója, sok ezren nézték meg darabjait a színházakban, s bizonyára tízezrek látták műveinek tévéadaptációit a Magyar Televízió képernyőjén is. Tagadhatatlan, volt időszak, amikor egy kicsit sikknek is számított Dürrenmatt rajongójának lenni, Dürrenmatt műveit követelni. Dürrenmatt értékéből azonban mit sem von le, hogy szűkebb, sznob rétegek is körüldongták. Munkái, drámái világsikerek, s okkal azok. Közéleti író, mondandója a mához szól és a máról szól. Mestereinek Arisziophanészt, Plautust, Moliére-t, Shaw-t, Weedekinde-t, Wildert. s mindenekfelett Bertolt Brechtet tekintette és jelölte meg nyilatkozataiban. Elsősorban a politika, a közélet problémái foglalkoztatják. Darabjai parabolák, tézisdrámák, mindenkor határozott és félre nem érthető mondandó tolmácsolására konstruált cselekményekkel és figurákkal. Az első igazán dürrenmatti dráma. A nagy Romulus 1049-ben született, és a 'csendes tyúktenyésztés közben birodalma széthullását szinte tétlenül néző utolsó római császár történetében a gyarmati rendszer tarthatatlansága mellett tör lándzsát. Mindmáig legnagyobb drámai alkotása, világsikerének legszilárdabb báziása az 1956-ban írt Az öreg hölgy látogatása. És érdemes még itt megemlítenünk az 1962-ben írt A fizikusok című drámáját. E három dráma kiemelése nem rangsorolás, nem a többi elé helyezésért említjük, bár Az öreg hölgy mindenképpen kiemelendő, hanem ezt a három darabját kell eddig Miskolcon emlegetnünk. A Miskolci Nemzeti Színházban éppen az időrendben egyik legkésőbbi műve, A fizikusok került először színre. A bemutató 1965. december 17-én volt, az előadást Lend- vay Ferenc rendezte. (A fővárosi Vígszínház mem egészen két héttel előzte meg a bemutatással Miskolcot.) Az Máthé Éva próba közben atomkor tudósainak ember- feletti felelősségéről szóló drámában a tudósok egy elmegyógyintézetbe menekülnek, hogy ne kelljen a kinti őrült világban tudásukat a világ pusztítására felhasználniuk. E darab bemutatása emlékeztes siker volt Miskolcon is. Másodszorra Dürrenmatt első nagy sikerű drámáját, A nagy Romulust hozta színre a miskolci együttes 1968. január 23-án. tehát jó évtizeddel ezelőtt. Az előadást akkor Nyilassy Judit rendezte, s most a színház újra Dür- renmatt-bemutatóra készül. Az öreg hölgy látogatása próbái folynak már hetek óta és közelednek befejezésükhöz a miskolci színpadon. (Szeretnénk felhívni azok figyelmét, akik a közelmúltban a miskolci Rónai Sán- don Művelődési Központ filmarchívumi vetítéseinek sorában e dráma olasz— francia — amerikái — nyugatnémet koprodukcióban látott filmváltozatát látták, s most színpadon akarják Az öreg hölgy látogatását megtekinteni, sürgősen felejtsék el a Dürrenmatt művét és mon- dondóját tökéletesen meghamisító, szirupos happy enddel záruló filmet, mint az alapdrámához méltatlan és félrevezető adaptációt.) Érdekesség. hogy nemrégen újította fel e drámát a szolnoki Szigligeti Színház is. az Idősebb színházlátogatók közül még bizonyára sokakban él a Vígszínház emlékezetes előadásának élménye. *A dráma értelmezéséhez maga az író írt kommentárt, itt-ott rendezői utasításnak is felfogható megjegyzéseket. Ezek az instrukciók azonban aligha kötelezők a ma rendezőjére, a szerző nem zárhatja ki eleve azokat a következtetéseket, amelyek az ő általa teremtett szituációkból és dialógusokból logikusan adódnak. Az egykori szülővárosába hazalátogató öreg milliomos asszony, akit a városka polgárai hajdan embertelenül kitaszítottak maguk közül, valóban egy régi sérelemért akar bosszút állni és áll is kegyetlenül, de ez jóval több, mint egyetlen ember magánügye: az öreg hölgy nem csak egykori hűtlen csábítóját öli meg. hanem gyilkossá teszi a városka minden polgárát, akik hajdan vele voltak embertelenek, s most a milliomos asszony pénzéért mindenre képesek, hiszen — szerinte — az emberek megvásárolható árucikkek. Dürrenmatt utólag írt jegyzeteiben le kívánja egyszerűsíteni drámájának mondandóját. Maga a dráma azonban ellene mond e szerzői akaratnak. Hogy mennyire több egyetlen ember bosszújánál Az öreg hölgy látogatása, mennyire inkább a jóléti társadalom, a manipulált közvélemény, a pénzért megvásárolható nyárspolgári tisztesség kritikája, az majd hihetőleg kitűnik a Miskolci Nemzeti Színház előadásából. Mindenesetre a színház nagy erőpróba előtt áll. mert e tragikomédia sok útvesztőt, buktatót is rejt. S a nézőnek sem önfeledt, hahotázó szórakozást ígér a mintegy három órányi j^ték, hanem szellemet is tornáztató élményt.-#■ A miskolci előadást Szűcs János rendezi, a címbeli öreg hölgy Máthé Éva, Alfred 111, az egykori csábító pedig Somló Ferenc lesz. Az igen népes szereplőgárdából — mint főbb szereplőket — megemlítjük Sallós Gábort, Fehér Tibort, Kulcsár Imrét, Varga Gyulát, Csiszár Andrást. A bemutató március 24-én, pénteken este lesz. (benedck) A hír, hogy KÖDMÖN „készül”, mint a fiatalok elmondották, szájról szájra terjedt Miskolc középiskoláiban. Akik belekóstoltak, továbbadják a titkot. Titokról természetesen szó sincsen. Mert a beszéd-, az -ének- vagy a mozgáskultúra aktív elsajátítása nem titkok ködoszlatá- sával, hanem ismeretszerzéssel, a közösségi munka élményével, akaratot edző erőfeszítéssel jár. KÖDMÖN, így leírva nagybetűvel, annyit tesz: Közép- iskolás Diákok Művészeti Önképzőköre. Amiből összeállt, összeáll: színjátszókor, formációs tánc, kórus, népi tánc. Kétszáz-kétszázötven fiatal. Aki az adott anyagból „fazont szab” a KÖDMÖN- nek: Stoller Antal, művészeti vezető: — Az elmúlt évben, a november 7-i ünnepségre, közel hatszáz középiskolás fiatal műsorának színpadra állításával bíztak meg. Énekesek, táncosok, szavalok, kórusok, sok-sok iskola először találkozó diákjai, természetesen tanáraikkal: tulajdonképpen ez volt a születésünk... Ezt követően kezdett élni az ötlet: jó lenne, ha nem csak egy alkalomra, nem „ad hoc”-szerűen csinálnánk ezt az egészet. A városi tanács művelődési osztálya vette a lapot... (Kiss Mária, a Kossuth Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola 3. éves tanulója: „Semmi előképzettségem nem volt a népi táncban. Óvónőnek készülök, gondoltam, amit még itt tanulhatok, annyival is többet tudok majd adni a gyerekeknek. Persze, a szereplés lehetősége, vágya is izgat. Most készülünk.”) — Folyamatos munkát szeretnénk, ami nem zárja ki azt, hogy egy-egy nagyobb eseményre közös-együttes műsorral gazdagítsuk a város kulturális életképét. Nem elszakadni akarunk az iskoláktól, ellenkezőleg: hozzájárulni nevelőmunkájukhoz, s ha lehet ilyen utópisztikus gondolattal előhozakodni, szeretnénk elérni, hogy ez a négy műfajban dolgozó csoport a középiskolák „művészeti bankja” legyen. Mindennek a kezdetén vagyunk, a jelenünk majd’ egyidős múltunkkal ... Csütörtök délután van, helyszín a miskolci 13-as számú általános iskola tornaterme. Zongora, ének, tánc, vers, próza. Mozgás mindenütt és fiatalok. Újra és újra „megállunk” — és ismét elölről. Készül a KÖDMÖN. Április 3-án este a Miskolci Nemzeti Színházban felszabadulásunkat köszönti majd együttes műsoruk, valamil- közölni vágyuk. A próba nem egy embert kíván. Kétszázat — egyszerre. Annál fárasztóbb. Annál nagyobb élmény-öröm minden sikerült részlet. Szorít a jövő rövidsége. Szorít a „múlt” közelsége. Héjjas Ilona, a Zrínyi Gimnázium 3. éves tanulója: „Nem, nem egy iskolába járunk azzal a fiúval... Egy verset beszéltünk meg, azt próbáltam elmondani neki, én hogy’ érzem. Régóta mondok már verset, de most nem az irodalmi csoportba jelentkeztem, hanem formációs táncra. Nagyon > szeretem a régi táncokat, de tanulunk moderneket is. Szerintem minden fiatalban van igény a tánckultúra iránt. Hogy tudjuk, mikor mit és hogyan táncoltak”. „Szóval jó, jó”... — mondta tömören egy másik lány, ő elsős, s az irodalmat szereli. „Lötyögni mindenki tud”, ha táncolni kell, mondta egy fiú — kevesen vannak egyébként — s hozzátette, hogy itt az „igaziból is ragad” valami az emberre. Minden nagyon szép tehát és jó? Óh, nem, még várni se lehet alig két hónap után. Hiszen mint a kórusvezető tanárnő mondta, nem minden iskolában járt még igazán „szájról szájra” a hír... A jó elhatározást pedig következetes cselekvésnek is követni kellene. A KÖDMÖN nyitott, néni „gombolkozík” be. Nem „suba alatt készül”. Stoller Antal: — Hiszek benne, hogy sikerül. Hogy sikerül Miskolc középiskoláinak legtehetségesebb, „aktívan izgalomba hozható” fiataljait saját, kedvenc művészeti területükön túl egy egész és egységes művészeti élmény létrehozóivá és befogadóivá tennünk. Folyik a próba, lázas a készülődés. Nagy próbatétel előtt' áll a KÖDMÖN. Fogalmazódik a gondolat, közlésre egységesedik, összemozdul négy műfaj. Kétszáz fiatal. Jó nézni őket, ezeket a középiskolásokat. Jó tehát, hogy lehetőséget kaptak. Ezt mondatja alig-múltjukról az érzés, s ennél többet mondani nem is kívánunk jelenleg. Még annyit: szorítunk" a KÖDMÖN-nek, drukkolunk a vállalkozás sikeréért. Nem suba alatt. Őszintén és nyíltan ... Ténagy József Pálházán eldőlt a vita A tanulás és az a bizonyos lapát Kollégisták vetélkedője Marchall István, a palházai nagyközségi pártbizottság titkára váltig állítja, hogy semmi különöset nem csináltak, pusztán kihasználták a lehetőségeiket. Mármint azt a tényt, hogy az itt lévő üzemek (Látja, ez is olyan háttér, amire építhetünk, s ami a járásban nem adott mindenütt!) vezetői egyetértettek a nagyközség és az iskola vezetőivel abban, hogy többet lehet bízni azokra a munkásokra, akik elsajátították az általános iskola anyagát, mint azokra, akik „adósságukat” azzal a vállvonogatással intézik el: a lapáthoz nem kell iskolai bizonyítvány. Azt elég, ha erősen megmarkolják. Negyven aíaíí mindenki A lapát-elvnek olyan kevés hirdetője akad a nagyközségben, hogy arról az egyetlen egy .fiatalabb emberről, aki az iskola szomszédságában lakik, de semmi rábeszélésre nem hajlandó beülni a padba, hallottam az iskola, ban, meg a perlilüzemben is. Nagy Gyula, a perlitüzem igazgatója az alig négy hónappal ezelőtt készített friss kimutatásból viszont percek alatt- kinézte, az sem tartozik már a fiatal korosztályhoz. Néhány évvel túl van a negyvenen. Mert negyven év alatt ebben az üzemben már senki sem akad, akinek ne lenne kezében a bizonyítvány, vagy éppenséggel ne kapná a kezébe néhány nap múlva. Sőt, az elmúlt négy évben Írét olyan munkásuk is volt, akik ötvenöt éves fejjel magük jöttek; ők bizony beülnének megint a padba. Az általános iskola volt a feltétele annak, hogy elvégezhessék a gépkezelői tanfolyamot. — Nem titkoljuk, komoly terhet jelentett az üzemnek, de az embereknek is, mondta Nagy Gyula igazgató, aki a megyei tanácsban is képviseli a községet, hogy sokan jártak, s járnak iskolába. (Nemcsak az általánost végzik a dolgozóik, középfokra is iskoláztak be, s a különböző pártós szakszervezeti oktatásban is jeleskednek a z-észvételt illetően.) Hiszen itt még az is furcsa, szokatlan dolog, hogy nemcsak vasárnap nincs, de , karácsony és húsvét se. De talán éppen az üzem léte, s az ipari munka jelenlétével kialakuló új életmód is sarkallta az embereket. Hiszen a szocialista brigádok konkrét vállalásokra törekednek, s a tanulás ilyen konkrét vállalás, s most már maguk noszogatják, biztatják a lemaradókat. Ezt erősítette Fekete István, a pálházai fűrészüzem főmérnöke is, félig tréfásan fűzve hozzá, hogy persze az iskola is agitálja őket, aligha lenne merszük nemet mondani. De a tréfát félretéve is, leginkább talán a fűrészüzemet és. a Kemence-pataki erdészetet szorongatta a dolgozók hiányos iskolázottsága. Nem lehet véletlen, hogy az erdészet dolgozóinak, az egyéb juttatások mellett, megyei szinten, ezer forint jutalmat adnak a bemutatott nyolcadikos bizo- nyítványérL „Utánpótlási” nem engedünk meg O U magunknak. A nagyközség felelős .-vezetőn — beleértve a tanácsi vezetőktől kezdve a tömegszervezetek helyi vezetőit is —• leginkább az sarkallja, hogy a nagyközségi ranggal élni kell tudni. S ahogy kimozdultak lassan olyan dolgokban, mint az úthálózat, a járda fejlesztése, előbbre kell lépniük a kulturális feltételek biztosításában is. S minéj hamarább. annál jobb, mert bizony a késedelmek sokba kerülnek. Igó Béla, a helybeli, körzeti általános iskola igazgatója számszerűen is bizonygatta a tétel igazságát. A nagyközségi tanácsnak 40 000 forintjába került tavaly a felnőttoktatás. Igaz, az üzemek sokat segítettek. Kellett is a segítség, mert mind az öt tag. községben működött csoport. Osztottak, szoroztak, s arra jutottak, hogy könnyebb a tanároknak kimenni a tagközségekbe, mint onnan utaztatni be a felnőtteket. Hiszen az esti órákban már bajos dolog hazajutásuk. Igaz, így a szemléltetőeszközöket is cipelni kell, csak a térképeket tartják kint, de megéri a pluszmunkát. — 367-en jártak esti iskolába 1973-tól a községben. De azt hiszem, ennél többet mond az, hogy négy év alatt 123-an végbizonyítványt szereztek — mondta az igazgató, — S bár külön gondot okoznak ne- kün, az is eredménynek számít, hogy Füzérradványban hatan most végzik az alapfokú tanfolyamot. A számszerű eredményeket, s a mögötte levő igen komoly munkát elismerően nyugtázták a járásban. S az iskolaigazgató nyugodtan felelhetett a kérdésekre: a felnőtt fejjel tanulók „utánpótlásáról” nem gondoskodnak. Az elmúlt években mindössze egyetlenegy tanulójuk ment el a nyolcadik osztály befejezése nélkül. Kihasználni a lendületet ' A pálhazaiaktól semmi sem áll távolabb, mint az elégedettség. Marchall István, nagyközségi párttitkár a könyvtárat hozta példaként. Szép, szép, do a látogatottság korántsem olyan, mint amilyent elvárnánk. Be kell csalogatni az embereket a könyytárba. S ezt csak úgy lehet megtenni, ha érdekes könyveket, szakkönyveket adnak a kezükbe. Igaz, most már tartalmasabb közművelődési programok készülnek, a közművelődési munkabizottság megalakítása előnyösen érezteti hatását. A munkás-, az értelmiségi és az ifjúsági klub is egyre tartalmasabb életet él. S jól sikerültek a vágáshutái baráti találkozók is, amelyre a helyi TIT-szervezet a nyolcadik osztályt végzetteket hívta meg. Huszonöt-harminc érdeklődő mindig volt az előadásokon, úgy vonzották egy-" mást az emberek, mint amikor arról volt szó, hogy kinek nincs még meg az általános iskolája. A kedvező légkört persze nemcsak így ijzeretnék kihasználni. Hutka Vendelt, a járási pártbizottság csoportvezetőjét is azzal a kérdéssel fogadták, hogy lesz-e valami a szakközépiskolai osztályból? Mert tavaly szeptemberben vagy hatvan embert ösz- szeírtak, akik beiratkoznának a gimnáziumba, vagy a mezőgazdasági szakközépiskolába. Az újhelyi tanárokat a púlhazaiak utaztatnák, a helyiségről is gondoskodnának. Akkor egy félreértésen múlott az indítás. De nem,mondtak le a. tervről, a kihelyezett osztályról. Szükségük van rá. Azt hiszem, erre mondta szerényen Marchall István, hogy talán többet is tehettek volna... Csulorás Annamária Hatodik alkalommal rendezték meg megyénkben a kollégiumok történelmi szellemi vetélkedőjét. A témakör ezúttal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió története volt. A versenyre 27 középiskolai kollégium nevezett, s a selejtezők után 9 — háromhárom tagú — csapat maradt, ök vetélkedtek a Mezőkövesden megrendezett döntőn, A színvonalas versenyt —• melynek a művelődési központ adott helyet — szépszámú, „információra-éhes”, közönség szurkolta végig. A csapatversenyben végül is hazai siker született: a mezőkövesdi Földes Ferenc Középiskolai Kollégium csapata végzett az élen, a sárospataki Kossuth és a miskolci Petőfi Kollégium előtt. Az egyéni versengésben —• nagy küzdelem után — Gye- nes János gondoskodott arról, hogy a másik első díj is Mezőkövesden maradjon. A miskolci Petőfi Kollégium tanulója, Juhász Gábor végzett a második, Urban Zoltán, a sárospatakiak versenyzője pedig a harmadik! helyen. Az első hal helyezett — csapat és egyéni — szép díjat kapott teljesítményéért,1 I
