Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-09 / 34. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. február 9., csütörtök Nézőtéri meditáció Parasztfelkelés és kalózkaland i A címben jelzett két téma mellé oda kellene írni még egy harmadikat is: partizán- huború. A hét egyik filmje, a Larisza Sepitykó rendezte Kálvária 1942 telén játszódó partizándráma. Errúl a szov­jet filmről, mivel nem érke­zett előre időben, csak jelzést tudunk adni, méltatást nem. (Sajnálatos, hogy immár so­rozatosan elnézést kell kérni az olvasótól, pedig a filmek késedelmes megérkezése nem a mi hibánk.) A hét további két filmjé­nek sok a közös vonása, jól­lehet, az egyik történelmi magra épülő dráma, a másik pedig szokvány kalandos ka­lóztörténet. Mindkettőben igen sok a tömeg jelenet; lát- vány.os ütközetek, vívójelene­tek vannak és mindkettő vég­telenül hosszú. Sokkal hosz- szabb, mint amennyi egy-egy játékfilmben fáradtság érzete nélkül elviselhető. Kezdjük az Anno Domini, 1573 című jugoszláv filmdrá­mával, amelyet Valroslav Mimica írt és rendezett. A címben található a játék, il­letve történés időpontja: az 1573. esztendő. Gondoljunk bele, valamivel több mint egy fél évszázaddal a magyaror­szági Dózsa György vezette parasztfelkelés után vagyunk, és Horvátországban ugyan­olyan nyomorban, olyan ki­zsákmányolástól sújtottan élnek a jobbágyok, a parasz­tok, mint nálunk Dózsa előtt, illetve Dózsa leverése után. A földesúr nemcsak dézsmát szed, és lányokat soroztát be magának, hanem pallosjogá­val élve, vadászkutyákkal té­pett szét a jobbágyokat. Érik a parasztök felkelése, hatal­mas tömegek mozdulnak meg, de mint a történelemből is tudjuk, ezek a kellő átgon­doltság nélküli, senkitől nem támogatott felkelések végül is gyengéknek bizonyultak az uráli jól felszerelt hadsere­geivel"^ szemben. Horvátor­szágban is elbukik ez a fel­kelés, véres megtorlás kö­vetkezik és a felkelés veze­tőjét, Gubecz Mátét éppúgy tüzes koronával a fején, tró­non égetik meg, mint a ma­gyar urak bosszúja tette Dózsa Györggyel. A film története megeshe­tett igy is. Valószínűleg több­ségben költött elemek alkot­ják, de hihető. A rendező igen érzékletesen teremti meg a kor hangulatát, idézi meg légkörét, roppant látványo­sak a kézitusák, a csatája je­lenetei, igazan kár, hogy a helyenként túl bőven buzogó cinóberfesték, illetve a sok vér, meg a naturalista mó­don bemutatott kaszabolás jó gyomoridegeket kíván a né­zőktől. Meg a több mint két­órányi yetítési idő is megkö­veteli, hogy a néző bírja tü­relemmel. Merőben más jellegű A fe- kete kalóz című olasz kaland­film. frója és rendezője Sergio■ Sollima láthatóan arra törekedett, hogy . a viszonylag vékony szálú és fordulatai­ban is kevés újszerűséggel büszkélkedő filmbe mind .több vívójelenetet, tengeri ütközetet, kalózhajók csatá­ját, másfajta verekedést, küz­delmet zsúfoljon össze. Van még benne szép indián lány, meg egy nem kevésbé szép fehér lány, bosszúra való es­küvés és szerelem, és vélet­lenül sok pengevillogás, míg az elviselhetetlenül hosszú já­ték már-már elriasztó példa­ként tanítható giccses felol­dással, illetve befejezéssel zárul. Nem éppen nagy öröm­mel láthatjuk a zsarnok kor­mányzó főszerepében Mel Ferrert, aki de messze is ke­rült a Háború és béke And­rej hercegétől. (bencűck) A művészetek története Lyka Károly művének újabb kiadása Nemzedékek sorának szol­gált első kalauzul’ a művé­szetek világában Lyka Károly műve, A művészetek történe­te. A Képzőművészeti .Alap Kiadóvállalata most ötödik kiadásban adta közre a Kép­zőművészeti Zseökönyvtár című sorozatban. A sok kép­pel illusztrált, 330 oldalas kö'- tet első megjelenését köve­tően negyvenhét esztendővel is hasznos, útbaigazító olvas­mány az európai festészet és szobrászat, valamint építé­szet múltja iránt érdeklődők számára. Az új kiadáshoz Végh Já­nos írt Bevezetőt, s abban olvashatjuk — többek között — Lyka Károlynak az első kiadás elé írt előszavából: „Ez a könyv azok számára készült első olvasmányul, akik lehelő rövid összefogla­lásban kívánnak megismer­kedni az európai építészet, szobrászat és festőművészet legjelentősebb mestereivel és műveivel, mégpedig könnyen érthető, összefüggő olvasmány alapján ... Az ily kicsiny ter­jedelmű olvasmány, mint ez a könyv, remélhetőleg kedvet kelt a nagyközönségben is a részletezőbb munkák tanul­mányozására. Hogy ez a cél eléressék, több évtizedes ta­pasztalat alapján arra a meg­győződésre jutottam, hogy kerülnöm kell az elméleti fejtegetés minden fajtáját, az irányok bonyolult alakulás- történetének boncolását és le­hetőleg a kevésbé ismert mű­szókat is. Azt az érzést sze­retném kelteni az olvasóban, hogy egy olyan múzeumban sétál, amelybe összegyűjtöt­ték a művészet múltjának legbecsesebb emlékeit, ame­lyek fontosabb jellemvonásait megismerve közelebb juthat azok élvezéséhez.. A kötet tizenhárom fejezet­re oszlik, az őskortól — Ba­bilónia és Asszíria, majd Egyiptom művészetén, az égéi, á görög, az etruszk, a római, az ókeresztény és bizánci, a középkori, a reneszánsz mű­vészeten, a barokk, a klasz- szicizmus és romantika mű­vészetének korszakain át — a XIX. század művészetéig vezeti az olvasót. Végh János így zárja bevezetőjét: „Nyu­godtan mondhatjuk, hogy Lyka Károlytól nemzedékek tanultak művészettörténetet, képzőművészek és laikusok egyaránt, még a művészet- történészek között is van olyan, aki leendő szakmájá­nak alapjait az ő segítségé­vel sajátította el. A mester 1965 óta nem él közöttünk, személyes tanítványai közé nem szegődhetünk. Ne mu­lasszuk el tehát az alkalmat, hogy legalább írásaiból ta­nulhassunk, különösen pedig legjobb könyvéből, A művé­szetek történetéből.” Ezzel a gondolattal hívjuk fel mi is a figyelmet Lyka Károly mű­vére. (bm) • • Ünnepélyes díjkiosztás „Ismerd meg s szovjet íifRiniOvészelet!” Az elmúlt esztendőben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére „Ismerd meg a szovjet filmművészetet!” cím­mel ifjúsági versenyt hirde­tett a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya, Mis­kolc megyei város Tanácsá­nak művelődésügyi osztálya, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Borsod megyei Bizott­sága, a megyei és a városi Űttörő Elnökség és a Borsod ,megyei Moziüzemi Vállalat. A pályázatok elbírálása meg­történt és február 12-én, va­sárnap 9 órai kezdettel a miskolci Kossuth moziban ünnepélyes keretek között ad­ják ki a díjakat. Természe­tesen, ehhez kapcsolódik a verseny hivatalos értékelése is. A díjkiosztás után filmet vetítenek a verseny győzte­seinek tiszteletére. Pályázati felhívás A közelmúltban az alsó- és középfokú intézményekben pályázati felhívásokat tettek közé a pedagógus munkakör­ben. Ily módon lehetővé vá­lik, hogy a betöltetlen állá­sokat a pályakezdők számára kiírandó állásoknál is figye­lembe vegyék. A munkahe­lyet változtatók csak egy ál­lásra nyújthatnak be pályá­zatot. A más pályán dolgozó pedagógusok a felhívást ki­bocsátó intézményhez nyújt­hatják be jelentkezésüket. A beküldési határidő: február 17., a pályázók február 22- ig megkapják a döntési ér­tesítést. r 1 "• —— 11 Két emlékező kiállítás Molnár Edit fotói Fájdalmasan szép ez a galériabeli tárlat. Olyan, mintha Molnár Edit kezében érző lénnyé vált volna a fényképezőgép hűs optikája, fémszerkezete, amikor nyomába szegődött művészeti életünk nagyjainak. Megleste őket a munka és a pihenés per­ceiben, a töprengés és a megkönnyebbedés óráiban, s megörökítette őket a jelennek és a jövőnek. Kell egyfajta művészi alázat ahhoz, amit Molnár Edit — e kiállítás tanúságaként — hivatásként tűzött maga elé: kell a lemon­dás a mesterségbeli fogásokról, a technikai bravúrokról. A portrénak valósnak kell lennie! De segítenie is kell, hogy közelebb hozza az embert, az alkotó szellemet, azt a megismételhetetlen csodát, amelyet mind­egyik magában hordoz. A köztünk levőket, a körünkből már eltávozottakat akarja személyes ismerőseinkké tenni. Portrékat látunk magunk előtt a Mis­kolci Galéria nagytermében és előcsarno­kában. Portrékat akkor is, ha mint Kondor Béla, Kodály Zoltán, Nagy László és Erdei Ferenc esetében „háttér rajzot” is kapunk a portré mellé. Portrékat, amelyek ugyan magukon hordozzák a „köteles-tiszteletet”, a művészet tiszteletét, de azért a fotómű­vész szuverenitását is. Az „ahogy én lá­tom, ahogy én érzem, ahogy én szeretem” emberi érzéséi. Fájdalmas ez a kiállítás. Az embert óha­tatlanul számvetésre kényszeríti. Lukács György, Lengyel Ferenc, Kondor Béla, Szabó Pál, Veres Péter... s most már Nagy László is csak e fotókról néz le ránk. (A Nagy László kép előtt, a parkettára elhelyezett virág még túlontúl friss veszte­ségét jelzi irodalmunknak.) Molnár Edit mégsem akar nosztalgiába ringatni minket. Fotóin az alkotó szellem, az ember jelenik meg, s az életet igenli. Mokri Mészáros Dezső képei Adósságot „egyenlít ki” a Herman Ottó Múzeum Képtára, amikor megrendezte az 1881-ben Sajóecsegen született, s 1970-ben Miskolcon elhunyt Mokri Mészáros Dezső kiállítását, s ezzel áttekintést ad e furcsa, autodidakta, vagabund művész művészeté­ről. Különös, fantasztikumtól sem mentes Mokri Mészáros képi világa, amelynek megértéséhez két dolgot is tudnunk kell: kalandos élete során a földgolyó távoli országaiba is eljutott, többek között Ceylon szigetére is; elemi erővel ragadta meg a primitív népek művészete, amelyből kibom­lik ősvilág-szemlélete. De hihetetlenül nagy hatással volt rá a magyar népművészet is; primitív, naiv báját ez adta. Különös világ Mokri Mészáros Dezső mikrovilága, távoli tájak soha sem látott virágai és élőlényei népesítik be képeit, reliefszerűen megmin­tázott kerámiatálait és edényeit. De meg­elevenedik képein a sajóecsegi gyermek-, világ, a falusi emberek élete, amely „de­koratív feszültséggel szerveződik képpé”. A kiállításon a földszinti két teremben mutatják be munkáit, míg a harmadik, kis teremben életének néhány dokumen­tuma került a nagyközönség elé. (cs. a.) Köteles példányok — tudományos feladatok Az új könyvtári törvény- erejű rendelet 5. paragrafu­sának 3. pontja kimondja, hogy „Az a könyvtár, amely a szakirodalmi igények ki­elégítésében és e körben a tájékoztatás nyújtásában je­lentős feladatokat lát el, a tevékenységi körére tekintet nélkül tudományos könyvtár­rá minősíthető.” E paragrafus értelmében 1978. január 1-től tudomá­nyos könyvtári feladatokat lát el a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei II. Rákóczi Fe­renc Könyvtár is. A dátum jelentős a könyvtár életében, hiszen a köteles példányszol­gáltatás és elosztás új rend­szere ez év első napjától lé­pett életbe, s a II. Rákóczi Ferenc könyvtár Észak-Ma- gyarországra — Borsod, He­ves és Nógrád megyére — terjeszti ki a tudományos könyvtárközi kölcsönzését. Január elsejétől ugyanis, mondotta Berecz József, a megyei könyvtár igazgatója, a megyei II. Rákóczi Ferenc könyvtár is megkapja a Ma­gyarországon megjelent (1978. január elsejétől megjelenő) nyomtatott és sokszorosított kiadványokat, mindazokat, amelyek példányszáma meg­haladja az ötvenet, illetve a hetvenet. S ezek között ott vannak azok a kiadványok is, amelyek a könyvárusi for­galomba nem kerülnek. Mindez — mondotta az igaz­gató — megnöveli a könyv­tár feladatait, hiszen a köte­les példányoknak nemcsak fogadója, megőrzője és hasz­nosítója, hanem ők továbbít­ják a műszaki szakirodalmat a Nehézipari Műszaki Egye­tem könyvtárának, mint rész­leges regionális szakkönyv­tárnak, az orvostudományi és biológiai szakirodalmat a megyei egészségügyi központ orvosi könyvtárának, a pe­dagógiai irodalmat pedig az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolának. S túl a szakiro­dalom helyi feldolgozásán és archiválásán, a könyvtárra hárul a köteles példányok könyvtárközi forgalmának le­bonyolítása is. A köteles példányok elosz­tásának új rendje kétségtelen gyökeresen javít a vidéki könyvtárak szakirodalmi el­látottságának helyzetén. Je­lentősen megnöveli a könyv­tár használati értékét. Hiszen azzal, hogy teljes értékű gyűjteményt fejleszthetnek ki, nemcsak a közművelődési funkciókat láthatják el ma- radéktalanabbul, de a kuta­tás. a tudományos munka, a különböző szintű tudományos tevékenység lehetőségeit meg­erősítik. Teljes értékű tudo­mányos dokumentációs bá­zissá válhat a megyei könyv­tár. Mindez természetesen meg­növeli a megyei könyvtárban dolgozó könyvtárosok felelős­ségét és munkáját. Berecz József elmondta, hogy bár továbbra is a tömegigények kielégítése a megyei könyv­tár elsőrendű feladata, de ezzel párhuzamosan töreked­niük kell az új feladatok tel­jes érétkű megoldására is. Mindenekelőtt a feldolgozó és az olvasószolgálati osztályok feladatait növeli, hiszen a köteles példányként érkező művek fele olyan, amely nem szerepel • a könyvtár ellátó jegyzékein, s így azok feldol­gozását — évente legalább tízezer példányról van szó — helyben kell biztosítani. Nagymértékben megnövek­szik várhatóan a könyvtár- közi kölcsönzés is. Eddig a megyei könyvtár csak továb­bítója volt, elsősorban a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem Könyvtára felé, a kölcsönzéseknek. Most a kölcsönzési igények kielégí­tése is rájuk hárul Észak- Magyarországon. De nyilván­valóan szaporítja ez a tájé­koztató csoport feladatait is. Így — s remélhetőleg a fenn­tartó szervek megtalálják majd a megoldás módját — szükségesnek látszik egy mi- nigráf-rendszerű sokszorosító berendezés és egy gyorsmá­soló berendezés beszerzése. Az előbbi a katalóguscédulák elkészítésében, az utóbbi pe­dig a könyvtárközi kölcsön-' zésben -jelenthet óriási segít­séget. Az a tény, hogy a megyei könyvtár bekerült a köteles példányokban részesülő könyvtárak közé — rajta kí­vül csak a szombathelyi Ber­zsenyi Dániel megyei Könyv­tár közművelődési könyvtár még — megvalósul az a terv, hogy a nagy megyei könyv­tárak valóban részleges tudo­mányos könyvtári feladatkört is betöltenek. S megteremtő­dik nálunk is az a bázis, mely a társadalmi és hu­mántudományok kutatását megalapozhatja. Legközvetle­nebbül természetesen a hely- ismereti és helytörténeti ku­tatás lehetőségeit növeli meg. Jóllehet, ez idáig is jelentős erőfeszítések történtek a hely- ismereti részleg kialakításá­ra; a részleg megvalósítása, a mikrofilm-berendezés, a le­olvasó berendezések számá­nak gyarapítása mind-mind idesorolható, az új köteles példányrendszer nemcsak tel­jesebbé teheti a gyűjteményt, hanem jelentőségét is nagy­mértékben megnöveli. A könyvtár igazgatója sze­rint azonban nem elhanya­golható az sem, hogy kiala­kítható egy tudatos, tudomá­nyos együttműködés a könyv­tárak között, elsősorban azok. Jcal a könyvtárakkal, amelyek a tudományos szolgáltatások­ban részt vesznek. E kapcso­latok eddig is éltek, most a mindennapi gyakorlatban hasznosíthatókká válnak. Saz új elosztási rendszer egyik legnagyobb előnye lesz, hogy hozzáférhetővé, fellelhetővé válnak — közvetlenebbül — a különböző kiadóknál, a kü­lönböző intézetekben és in­tézményekben megjelenő munkák. Az áttekintés és a betekintés válik lehetővé. Csulorás Annamária

Next

/
Thumbnails
Contents