Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

ÉSZAK* MAGYARORSZAG 4 1978. február 7., kedd A képernyő eíőtt A bunker, meg a pénz Három folytatásban, három estén át, csaknem három órá­nyi játékidőre szegezett a képernyő elé az elmúlt napokban egy-egy tévéjáték, A bunker, televíziónk szórakoztató drama­turgiájának szülötte. Ez a szervezet — a szórakoztató dra­maturgia — valójában nem új a Magyar Televízió életében, különféle formákban már korábban is létezett, erre mutat a szórakoztató osztály több játék jellegű produkciója, s „alkot­mányosan” is már egy esztendeje tevékenykedik, noha csak most mutatkozott be első műsorával a nagyérdemű közönség előtt. A bunker — elöljáróban elmondható róla — hiánypótló jellegű tévéproduktum. A szórakoztatás, a nemes izgalom iránti igény természetes, s azt kielégíteni a televíziónak örök feladata. Ez a játék igyekezett a fantasztikus művek kedve­lőinek éppúgy kedvébe járni, mint azoknak, akik elsősorban a krimi-izgalmat keresik a képernyőn, de ugyanakkor súlyos mondandót is hordozott, s ha kifejezetten nem is jelölte meg a történés színhelyét, a feszült izgajmasságú történettel meg­határozott társadalmi formák között lejátszódó, vagy leját­szódható lélektelenségekre utalt. Magánjellegű tájékozódá­som szerint ez a folytatásos játék legalább olyan érdeklődést kelteit, mint sok importált krimi-sorozat, s — elfogultság nélkül tehetjük hozzá: — tartalmasabb, érdekesebb is volt azok nagy átlagánál. A Zsoldos Péter és Boldizsár Miklós írta és Horváth Adám rendezte, a legkisebb szerepekben is kitűnő színészeket-fel­vonultató játék a fantázia szülötte, de nem úgy mint meg­szoktuk, amikor a sci-fik általában későbbi évszázadokban játszódnak, olykor idegen planétákon, mesterséges bolygó­kon, ma még ismerhetetlen technikai és körülvonalazatlan társadalmi körülmények között. Ez A bunker láthatóan nap­jainkban játszódik, színhelye is nagyjából behatárolható — legalábbis a sokszor emlegetett 30 ezer dollárból következ­tetni lehet rá —, szereplői kortársaink, s ha egyik fő jellem­vonása is a pusztulás közelisége, mint más sci-fiknek, végső kicsengésében a „tudományos kísérletezés" embertelenségé­vel — ha késve is — szembe kívánja fordítani az élet- és emberszeretetet, az emberi jövőbe vetett hitet. A feltűnően magas honorárium ellenében harminc napra önmagukat kísérletnek alávető emberek — tizennégyen van­nak — különböző típusokat képviselnek. Van köztük még körözött gyilkos is, s van még suhanc korú gyermek. Van kalandor és megfáradt öregasszony. Sokuknak terheli is va­lami a lelkét. De az egyhónapos kísérleti együttlét a világtól hermetikusan elzárt bunkerben megmutatja: külön és együt­tesen is különbek, mint akik ezt a kísérletet kitalálták, s ké­nyelmes fotelekből televízión szemlélik. Különbek, még akkor is, ha van köztük „beépített” ember, aki végül is a kísérlet közvetett áldozata lesz. A bunker alapmotívuma nem egé­szen új: a teljesen zárt kis közösségbe került, vagy inkább szorult emberek kényszerű együttléte rendkívüli erővel tudja az embereket lemezteleníteni, rejtett énjük megmutatására késztetni. Egyik szálon alapvetően itt is ez történik, feltárul­koznak emberi múltak, jellemek, indulatok sőt szerelmek_is születnek. Ugyanakkor e zárt közösség és a kísérlet vezetői­nek kapcsolata már társadalmi, sőt össz-emberi vetületű, mert a háborús készülődés olyan vonulataira világít, amely­ben az emberek csak értelmesebb fehér egerek. így ötvöződ­tek az emberi drámák a nagyobb társadalmat érintő kérdé-! sekkel, s rendeződtek végül is roppant feszült, drámai izgal­makban. bővelkedő játékba. Megközelítőleg sem tudott ennyire fellelkesíteni, sőt már- már boszantónak érződött egy másik produkció, amely A pénz komédiája címmel és Furcsaságok a pénz körül al­címmel kínálta magát, hogy töltsünk vele nem kevesebb, mint hetven percet. Az összeállításba beiktatott irodalmi ér­tékű részletek önmagukban sokszorosan kipróbáltak szer­zőik kis remekei, a megjelenítésükben közreműködő művé­szek is elismerésre érdemesek A közbeiktatott riportok vi­szont többségben laposak, nem egyszer visszaköszönő témák­kal. Az egész összeállításból nem derült ki, miért kapta A pénz komédiája címet, sokkal inkább úgy tűnt, mintha innen onnan, meglevő és a pénzzel kapcsolatba hozható ér­tékes és kevésbé értékes kis jelenetek, meg riportok ötletsze­rű láncolata lenne. Ez utóbbiak közül az iszákos csövezővei készített tűnt a legújszerűbhnek Benedek Miklós A színész arca (2) HEGYEK KÖZÖTT Fotó: Kozák P. Mint arról korábban már hírt adtunk, a KISZ Borsod megyei Bizottsága életre hív­ta — az illetékes művészeti szövetségek és a megye kul­turális és irodalmi lapja vé­leménye alapján — a Fiatal Borsodi Művészek Társasá­gát E körbe meghívottak ta­lálkoztak pénteken este a di­ósgyőri Vasas Művelődési Központban, mely ezután otthont ad a fiatal alkotók­nak. A • baráti ismerkedő ösz- szejövetelen bemutatták a három — irodalmi, képző- és építőművészeti, valamint az előadóművészeti — tago­zat szakmai munkájának irá­nyítóit, vezetőit, majd mint­egy „bemelegítő” bemutatko­zásként, mindhárom művé­szeti ág képviselői letették „névjegyüket”. Szívós Mária, Kovács György, Nagy Mária, Aczél Péter, Kiss Ernő és Gladics Sarolta „házimuzsi­kálását” két fiatal színmű­vész — Martin Márta és Vi- táz László — József Attila verseinek tolmácsolásával követte. A fiatal építőművé­szek egy korábbi kiállításuk diaanyagával mutatkoztak be. A Fiatal Borsodi Művészek Társasága ezután munkaterv alapján dolgozik majd. A legközelebbi találkozóra a Mozgó Világ alkotóit, szer­kesztőségének képviselőit vár­ják. P-—■ .............. .......... A legkomolyabb csillag Tegnap, február 6-án déli 1 órakor a Farkas­réti temetőben örök nyugalomra helyezték Nagy László Kossuth-dijas költőt. M intha rossz tréfa lett volna... Nem akartunk hinni a fülünknek, a rádió­bemondó megrendült hangjának. Nem akartuk elhinni, hogy nincs többé, hogy már a „Mindenség summáslegénye” ő ma­ga is. Elment, „vállán bárányos éggel” be­telvén az ítélettel; elment „a legkomolyabb csillag”. Ha sírni tudnánk, bizony utána men­nénk a rettenetes tengerhez. Csakhogy, hol az a tenger? Ö is mondta: lejárt a köny- nyek kora. Mondta: vége a lírai fényűzés­nek, meséknek, mítoszoknak, Az ábránd vért akar ... Kihűlt, megfeketült immár az ő nyargaló, lángos-piros^ vére. Virrasztó, fényes veszedelme kihunyt. Költő volt; szenvedésre ítéltetett. Szen­vedése égető láng volt, szikkasztó kín és fájdalom. Nemcsak a testé. A léleké is, amely nem tűrt ellankadást, hadakozott minden szelídítő, minden eltespedésre igé­ző, hamis öröm és festett szép ellen. A szó igaz hőse volt, akart lenni mindvégig, pél­dát adva a léhán játszadozóknak, s a fájó némaságba zárkózóknak. Hitt a szóban; hitte, hogy rá figyelni kötelessége, bánni vele: odaadás és felelősség. Ütitársul vette magához a szót, a vers szavát. S kalauznak szakadékok mentén, a halál megnyíló ajkai mentén. Sereg előtt haladt, sereg követte. Költő- generációkat nevelt, erősített gyémánt-lelke hitelével. Az első mérték volt, a mintát adó mindenekben. Véresen-sárosan, meg- verten-összetörve s mégis kevélyen, törhe­tetlen daccal, s mindegyre tisztábban, egy­értelműbben sugározva az igazságot. A se­reg ime, magára maradt, árva; holnapra meg is gyávulhat. A sereget más mértékkel mérik, ha vezérét veszti. S lehet, utóbb meg is tagadja majd: (Atya) ^ .. ebben a korom estben én görnyedek csak a földön, forgó fekete gömbön, jajgatva két sír között, jaj, a harmadikba, enyémbe, elindulok! (Fiúk) Gyönyörű lesz az éj, elhallgat a kín meg a föld. (Atya) Hangomtól, ti, hűtlenek, nem menekültök soha! (Fiúk) Fúródsz a mélybe, zúdulunk mi messze az űrbe! (Atya) Rámgondoltok, ha ropogtok a vihar szívében! (Fiúk) Sírból beszélsz, te, a sírból, a sírból beszélsz! (Atya) A föld beszél itt, mert az föld az én torkom, a földi (Fiúk) Ö, ne bánts már, végre nyugodj meg, jóéjszakát, neked jóéjszalcát, édesapa, jóéjszakát!’’ (Ég és föld, oratórium) Mi lesz tehát, mi lesz aztán a vezére-ve- szett, vezérét tagadó sereggel? Szétszóródik vajon, zúdulva „messze az űrben”? Ma még itt van ö; hiányával hallhatób- ban, mint eddig. A szó, amit elhagyott, nekünk hagyott, harsog, jajong és üvölt belül. Szemünk homályosul, fülünk vadul dobol, s szívünk dong, mint a föld, a nyíló s bezáruló. Itt van belül, dobog s dobol; toporzékol is börtönében. Költő volt, teljes és igazi, hát most elmúlhatatlan. S kívül látszik a méla-fekete gyász, mu­tatkozik a könny a fehér zsebkendőkben, virágot tép, virágot hullat a tisztes fájda­lom. ,,... A virágdobálókat szeressük-e? Hullt áá virág, szakad a virág azóta is. Dobálják barbárok, igazi szeretők, sznobok, Lehajol néha a költő, megtisztel egy-lcét szálat, fel­fűzi lidérces kalapjába. Aki annyira kíván­ta a hódolatot, bolyongó szelleme csömört kap inkább. Lelkekbe néz, mint hajdan a Csorba tóba, és nem ismer magára: Föltámadtam, jaj, föltámadtam! A darabotokat, a koncolókat megves­sük-e? Ezek a belsőséget marcangolók, idő múltával mindig mások, megjelennek, szólván: Nekem az epéje a kedves, nekem a csiger-imádó gyomra, nekem istenes lel­ke, nekem az istentelen, nekem a fekete ménsége: mímelem, nekem vérszínű orátor- sáya: fölveszem. Költők, esztéták s egyebek, én a szentséges testet megtartom töretlenül. Szóljon a végszó a kufárlelkcknek, az adóvevőknek. Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfelé is csúsznak a rom- lasztó csókok. Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort.. (A föltámadás szomorúsága) Nagy László meghalt ötvenkét éves volt A halál oka: szívgyöngeség. A költő él; erősebb, mint valaha Él fe- hér-glóriás feje, belülről világló moso­lya, szűkszavú beszédessége, értő-átlá- tó lénye. Nem födik el a rázáporozó rögök, a ráhullatott virágok, felszalagozó, sekélyes tirádák. S hite, dacos és rendíthetetlen hite él és megmarad, a szavakat meghurcolok és meggyalázók ellenére, a hígagyúak, a kaucsuklabda-fejűek, az irigységtől asza­lódó májbetegsárga-arcúak, nótával-háza- lók, pitiáner mese-szatócsok, s mind az adóvevők ostorának, lopók és csalók sis­tergő-fényes veszedelmének. .. Világ sebe rajtad Libánus Eltörölni nem támad Mágus . Villámolva véső ha kivágja Úriásabb seb lesz a hiánya.” (Seb a cédruson) A legkomolyabb csillag végtelen messze világol már. Papp Lajos Törőcsik Mari A mezőgazdasági könyvhónap újdonságaiból Mintegy félszáz filmszere­pet játszott el huszonkét év alatt Törőcsik Mari. Az 1955- ös Körhinta, s abban Pataki Mari szerepe volt az akkor még főiskolás Törőcsik filmes pályájának kezdete. Most A színész arca című kiadvány- sorozat 2. számaként jelent meg a Törőcsik Mari című kötet Gaál Katalin szerkesz­tésében, s ebben igen sokszí­nűén rajzolódik az olvasó elé egy kiemelkedő színészegyé­niség portréjának néhány jel­lemző vonása. Rendezők, pá­lyatársak, kritikusok, a nem­zetközi filmes sajtó szemel­vényei vallanak róla, művé-. szetérőL Fábri Zoltán film­rendező, aki a Körhintában elindította pályáján, nyitja a vallomások sorát, felidézve a hajdani forgatás emlékeit, Földes Anna pedig filmes pá­lyafutásának kiemelkedő mér­földjelzőire emlékezve a szín­padi pálya korábbi nehéz­kességeiről szól igen őszin­tén. Molnár Gál Péter —, aki korábban kismonográfiát is írt róla —, a sokszoros sze­replőtárs Avar István, az egykori mester és mai szerep­lőtárs, rendező Major Tamás, az operatőr Koltai Lajos, az írók közül Hernádi Gyula és Pilinszky János írásai, nyi­latkozatai, Törőcsik önvallo­mása, több hazai és külföldi sajtókivágás, s (nem utolsó sorban fényképek hosszú sora jeleníti meg a füzetben Törő­csik pályáját, ad újabb és újabb vonásokat arcképéhez. Eddigi pályájának jó ismere­tében is érdekes olvasmány. (bm) Az idei 21. mezőgazdasági könyvhónapra hat kiadó gon­dozásában 51 mű jelent meg, több mint félmillió példány­ban. A sok hasznos és értékes szakkönyv közül néhányra külön is felhívjuk az érdek­lődők figyelmét. Minden bizonnyal nagy ér­deklődésre tarthat számot Balázs Sándor—Filius István szerzőpáros könyve: Zöldség- termesztés a ' házikertben. Csaknem 50 zöldségféle kör­nyezeti igényeit, gazdaságos termesztését, ápolását, beta­karítását, tárolását tartalmaz­za a könyv, közöttük több nálunk eddig még nem is­mert fajokat is. A mezőgazdasági szakmun­káskönyvtár sorozatban je­lent meg Böő István: Szak­értelemmel több sertéshús című könyve. A tenyésztést, a tartást, a takarmányozást és az állategészségügyet nem külön fejezetben tárgyalja, hanem a korszerű követelmé­nyeknek megfelelően mind­ezeket összefogva, egymástól elválaszthatatlan egységben. Elsősorban az iparszerű ter­meléssel foglalkozik, de a háztáji gazdaságokat sem mellőzi. Így nem csupán a nagyüzemi szakmunkások, hanem a házi tenyésztők min­dennapi munkáját, tovább­képzését is igyekszik eredmé­nyesen szolgálni. Szakkönyvtár egyetlen kö­tetben ! Így jellemezhetjük legtalálóbban a Kozma György szerkesztette Házunk tája — aranybánya című mű­vet, amely a kertészet és az állattenyésztés minden alap­vető ismeretét tartalmazza. Ez a könyv azonban nemcsak a kezdőknek nélkülözhetetlen, hanem a gyakorlott háztáji gazdálkodók is sok apró fo­gást, korszerű ötletet talál­hatnak benne, amelyekkel nagyobb befektetés nélkül növelhetik, gazdaságuk hoza­mát. A könnyű tájékozódást gazdag képanyag szolgálja. A mezőgazdasági könyvki­adás minden bizonnyal leg­nagyobb sikerű műve —Pro- hászka Ferenc: Szőlő és bor című könyve —/ immár 11. alkalommal jelent meg. Az alaposan átdolgozott könyv a szőlőtermesztés és a borászat legfrissebb eredményeit is figyelembe véve szól a kis­termelőkhöz. Olyan útmutató, amelynek ismeretével egész­séges, jól termő szőlőültet­vényt, élvezetes bort lehet előállítani. Természetesen fel­öleli a tárgyával kapcsolatos összes kérdést. Külön fejezet szól a lugasművelésről, továb­bá a korszerű tápanyag-után­pótláshoz és a növényvéde­lemhez is ad tanácsokat, re­cepteket. A borászati rész rö-' viden, de minden részletre kiterjedően mutatja be azo­kat a szabályokat, amelyek betartásával egészséges jó bort készíthetünk. Ezt nem lehet kihagyni! Engedményes bútorakció Füzesabonyban. 20—40 százalék engedmény utort Fuze a b on yból! Fiatal ural lÉIOZÓjf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents