Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
1978. február 7., kedd ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 ■•swr ft Ember a vezetőfülkében Sürgős az “ *?]; van a miskolci Kun Béla úti megállóban, de hiába nyújtom meg lépteimet, nem érem el. Kattan az. ajtó, s a jármű nélkülem indul el. Ügy érzem, mégsem kések el, mert a zöld utat kihasználva, gyorsan mögéje áll a másik sárga alkotmány. Ajtók nyílnak, utasok szállnak ki, ajtók zárulnak, s legnagyobb megrökönyödésemre a villamos mar indul is. Arcomon át-átrándul az ideg, a bosszúság, s magamban csöndes szitkot nyomok cl. Felháborít a villamosvezető közönye, aki látszólag ügyet sem vet rám. A jármű elém ér. Szisszen a fék, szétnyílik az első ajtó, s mint kilőtt nyíl, pattanok a kocsiba. — Köszönöm, vezér! — mondom hálásan. — Nincs mit. Ez természetes, ez a kötelességem — hangzik a zömök, középkorú, kicsit fáradt arcú villamos- vezető halk szava. Az utat, az ő mozdulatait figyelem. Lelkiismeretfurdalás-félét érzek. Érdekes, hogy a legkisebb vélt, vagy valódi sérelemért, közönyösségért, de hamar is begurulunk. Végtelenül bő a szótárunk, ha sérelmünkről beszélünk. Csodálatosképpen, ha a széppel, jóval, emberi megértéssel találkozunk, legfeljebb olykor az eldünnyögött „köszönöm- íg” futja. A köszönőmre sok eset ad álltaimat. Reggelenként az Ady-lu'dnál levő „zebrán” térek át a túlsó oldali járdára. Gyakori eset, hogy a Tiszai pályaduvar felől jövő autóbusz vezetője lassít, a fékre lép, kezével udvariasan int az átcsorgó gyalogos hadriak; tessék, szabad az átjáró. Ilyenkor szétfoszlik bennem a rossz kedély, még a ködöskormos, nyálkás idő is, mintha szebb lenne. Volt olyan elképzelésem, hogy az ilyen emberségről tanúskodó tettet feljegyzem. Felírtam a villamoskocsi számát, amelynek vezetője a gyermekével idegesen kapkodva leszállni akaró ifjú mamát így nyugtatta: — Csak nyugodtan tessék leszállni, addig úgy sem indulok! Felírtam a 6-os autóbusz számát, amelynek pilótája az induló kocsit megállította, mert észrevette, hogy a szakadó esőben kis embercsoport rohan a kocsi felé. Ha tovább megy, senki nem szólhat, legfeljebb eláznak az utasok. Több ilyen apró esetet láttam az 1-es és a 2-es autóbuszoknál is. A lista szépen gyarapodott, aztán felhagyjam a jegyezge- téssel. Mindössze annyit közöltem az MKV vezetőivel, hogy sok rendes, udvarias pilótával találkoztam. E vezetők „névtelenek” maradnak. Igen, hiszen mi csak/többnyire azt vesszük észre, ha az autóbusz-, a villamosvezető hibát vét. Természetesnek tartjuk, hogy az autóbuszba villamos sok-sok utassal teli, még akkor is megáll a zebránál, ha a személygépkocsik közbevágva elfüstölnek ... Ha a közlekedési morálban nekem kellene rangsorolnom, az első helyet a városi autóbusz vezetőinek adnám. Említettem, sokszor vagyok abban az emberbolyban, amelynek utat nyit a pilóta, előnyt ad akkor is, ha mi, gyalogosok szinte érthetetlen szertelenséggel, a gépkocsiáradattal szembeni közönnyel, fatalista meggyőződéssel csapunk át az útteste^. Érdekes, magán kocsi-vezetőnél, főleg, ha az egyedül van a járműben, még nem találkoztam olyan udvariassággal, mint az autóbuszvezetőké. Azaz, bocsánat, egyszer majdnem volt barátommal a színháznál levő „zebrán” akartunk átmenni a túléldalra. Diósgyőr felől személygépkocsi jött, a pilóta a fékre lépett, s intett, mehetünk. Jólesősen mondtam: — Végre! Találkoztam egy udvarias személygépkocsi-vezetővel is. b Előttünk ifjú ember haladt, e kijelentésre hátrafordult. — Tévednek. Ez nem udvarias, hanem a haverom volt... Cs. B. Egyik „Elvesztett” milliók A mezőgazdasági termelés megalapozásának egyik fontos munkája a melioráció. A legutóbbi mező- gazdasági aktívaülésen hangzott el, hogy az elmúlt évben ezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez megyénkben 68,5 millió forint állami támogatás állt rendelkezésre. Ez a saját üzemi hozzájárulásokkal együtt 101 millió forint értékű meliorációs munkavégzést tett lehetővé. Az állami támogatós biztosította, hogy 8 üzem .17 ezer hektárnyi területre készíttessen meliorációs terveket, 22 gazdaság mintegy 68 500 hektáron agronómiái feladatokat oldjon meg, 15 tsz 38 ezer hektáron üzemen belüli vízrendezést hajtson végre, 5200 hektáron kémiai talajjavítást eszközöljenek, és 8 üzem 2500 hektáron mélyla- zítást végezzen. És az igények még nagyobbak is voltak, a támogatási keret csak ezek felének teljesítésére volt elegendő. Ennek ellenére — nemcsak tavalyi, hanem általános tapasztalat —, hogy a támogatási keretet többszöri átcsoportosítás után sem használják fel teljesen az üzemek, és jelentős ösz- szeg, évente 4—5 millió forint elvész! Az állami támogatást igénylik, több esetben valósággal „kisírják” egyes üzemek, majd elmarad a kivitelezés, nem használják fel az összeget, amelyet más hasznosított volna. Az ilyen gazdaságok, amelyek ugyan lekötik, de nem használják fel az állami támogatóst, más üzemeket zárnak ki a támogatás lehetőségeiből. Nagyon elítélendő, nemcsak önmagukat, de másokat is károsító magatartás. Reméljük, hogy az idén nem lesznek ilyen „elveszett” támogatási milliók megyénkben. (p. s.) /N « rr I >< Cipoborze A Tisza Cipőgyár idei első börzéjén 1978. második felére 276 különböző modellt mutatott be és ajánlott a belkereskedelemnek. A vállalat tovább folytatva korábbi eredményes üzletpolitikáját, újabb, korszerű divatformákkal, modellekkel bővítette a hagyományos lábbelik választékát anélkül, hogy termékeinek ára változott volna. A felkínált több mint 2,7 millió pár férfi, női és gyermekcipőt, csizmát, továbbá tornacipőt csaknem teljes egészében lekötötték, sőt terven felül 300 ezer pár lábbeli gyártására is igényt jelentettek be. Sátoraljaújhely ipari fejlődéséről Beszélgetés Vavrek Istvánnal, a városi pártbizottság első titkárával A Hegyalja Ruházati a női kabátok Szövetkezet varrodájában készülnek Zemplén vármegye székhelyét a következőképpen jellemezték a felszabadulás előtt: jelentéktelen iparú, kispolgári város, amely borkereskedelméből és vasúti centrumából él. A mai Sátoraljaújhely közepesen fejlett ipari város. Lakosainak száma lí) ezer 500. A foglalkoztatottak létszáma 11 ezer 600, az iparban 5400-an dolgoznak. 1978 elején 2100 sátoraljaújhelyi lakos a városon kívül keresi kenyerét, de ugyanennyi vidékinek a járási székhely üzemei adnak munkát. Az üzemek mindennapjairól, fejlődésük üteméről beszélgetünk Vavrek Istvánnal, a városi pártbizottság első titkárával. — A felszabadulás után 15 évvel még ezrek vártak munkára Üjhely lakosai közül. Kérem, beszéljen erről az időszakról. — A dohánygyár, a Hegyalja Ruházati Szövetkezet mellett csupán egy-két kisebb ipari szövetkezet működött a városban. Aki tehette, ingázott. .A nők, a családanyák nem tehették ezt. Így adódott, hogy egy-egy nyugdíjba vonuló asszony munkahelyére tízen, húszán is pályáztak. Mintegy két és fél ezerre volt tehető azoknak a lakosoknak a száma, akik a hatvanas évek elején munkát kértek. — Ekkoriban épül fel az ELZETT-gyár, amely ma az egyik legjelentősebb ipari üzem. — Az ELZETT több mint 1500 munkással dolgozik. Nagyot fejlődött a hatvanas években a Hegyalja Szövetkezet, ma közel 1500 nőt foglalkoztat. Időközben néhány A nyugdíjas ezermester ' Farkasék Ha néhány esztendeje azt kérdezte volna valaki Farmosi Imrétől, a Mezőkövesd és Vidéke Áfész elnökétől, hogy ki ért a legjobban a községben (mert akkor még az volt a mai város) a fólia alatti primőrtermeléshez, ugyancsak furcsán nézett volna a kérdezőre. Fólia? Primőr?! Ugyan, mi fán teremnek. legalábbis itt? Zöldség is csak néhány ágyasban, a kiskertek • zugában, s legfeljebb annyi, amennyi a konyha szükséglete. Hogy eladásra? Hát bolgárkertészek ők? Napjainkban az egész megye, sőt a fél ország ide jön tanulni Mezőkövesdre, a városba, ellesni a „fóliásoktól” a különböző primörzöldségek termesztését. Az érdem, hogy sikerült meghonosítani, megtanítani, s kifizetődővé tenni ezt az „újat”, a fogyasztási szövetkezeté. Persze, hogy ennyire elterjedt a „fóliázás”, hogy több, mint 46 ezer négyzetméter alatt termelnek primőrt a kiskertekben, s tavaly rnár 4 millió forint feletti értéket küldtek a piacokra (még külföldre is), az már a szorgalmas, tanulékony, az újra fogékony matyók érdeme. — És, hogy ki ért hozzá közülük a legjobban? Farmosi Imre tucatnyi nevet sorol mosolyogva, mert nehéz, lenne rangsorolni a sok legjobb „íóliázót”. fóliái — Menjenek az utcákba, a közökbe, s ahol sok fóliasátrat látnak, kopogtassanak be ... Bízzák a véletlenre... A Vörösmarty utca 35-ben, Farkas József óknál kötöttünk ki. (Utólag kiderült, hogy az egyik legjobb helyen.) Gyönyörűen kezelt szőlő, szép gyümölcsfák, s köztük jókora fóliasátrait. És nem is akármilyenek. Dupla fóliával fedettek, fűtöttek. Sőt, akad egy mini hajtató, azaz palántanevelö sátor is, „központi” fűtéssel. — Igaz, az áfész 4000 négyzetméteres palántanevelő telepe bőven ellát mindenkit jó minőségű palántával, de én megpróbálom ezt is magam csinálni, így még olcsóbb, még kifizetődőbb lesz... Különben náluk tanultam ezt is. Miután a lyukóbányai elővájásról nyugdíjba mentem, télire elszegődtem fűtőnek az áfész palántanevelőjébe. Nagyszerű iskola volt... — A „központi” fűtést is ott leste el? — Nem, azt magam barkácsoltam. A házunkat is magam építettem ... Ott is nragaim csináltam meg a központi fűtést. Ezt, ftt a hajtatéban, egy másutt már kidobott, hordozható cserépkályhából és ócska csövekből eszkábáltam. Mert, tetszik tudni, az olajnál sokkalta olcsóbb a széntüzelés. Több munkával jár, 5—6 óránként rá kell rakni a tűzre, de én ráérek, nyugdíjas vagyok ... Kiderül, hogy Farkas József, a nyugdíjas bányász valóságos ezermester. Nemcsak a fűtést, a fóliák vázát is maga „eszkábálta” össze. — És érdemes vele bajlódni? — Vajon csinálnánk-e ennyien, s egyre többen, ha nem lenne kifizetődő? — kérdez vissza mosolyogva —. Persze, akad, aki abbahagyja, mert vágj' néni ért hozzá, rosszul csinálja, vagy pedig azt hiszi hogy csak úgy munka nélkül is mellékes keresethez juthat. Dolgozni, fáradozni kell itt nagyon sokat. De aki megszokta, hogy szorgos, becsületes munkával keresse a forintot, annak megéri... A fóliasátrakat két-három „menetben” is hasznosítják. Tavaly az egyikben hónapos relék volt az első „menetben”. Csak erről 13 ezer forintot árult. Most a retek mellett, már húsvét előtt „fejes” lesz a hajtatéban nevelt hatezer salátapalánta. Jó néhány ezret ez is hoz a konyhára. Persze akad rá kiadás is bőven, és az egész Farkas csalód sokat szorgoskodik a fóliák alatt. (p. s.) Épületek Sátoraljaújhely belvárosában Laczó József felvételei kisebb üzem is letelepedett a városban, s megerősödött az élelmiszeripar. Szakmunkásképző intézetünkben géplakatosokat, textilipari szakmunkásokat, tejipari és faipari szakembereket képeznek. Nagy szükség volna a húsipari szakoktatás meghonosítására, mivel a városi húsüzem nagyolt fejlődött és fejlesztési programja megvalósításához több szakemberre lesz szüksége. — Mennyit termelt a város ipara 1977-ben? — Ipari és élelmiszeripari üzemeink bruttó termelési értéke meghaladta a 2 milliárd 151 millió forintot. Egy kisebb üzem kivételével, valamennyi gazdálkodó egység túlteljesítette terveit. A városi pártbizottság cselekvési programja azt a feladatot szabta meg, hogy az ipari termelést, a népgazdasági igényeknek megfelelően 6—6 és fél százalékkal növeljék 1977-ben. Az előbb említett 2.1 milliárdos termelési érték 9,1 százalékos növekedést jelent. Néhány ipari üzem munkásai termelési rekordokat értek el a múlt évben. A Hegyalja Ruházati Szövetkezet például 136,1 százalékra teljesítette terveit, az ELZETT Művek gyárában 114,5 százalékos a tervteljesítés, a tejipari vállalatnál 117,1 százalékos. Mindez nem azt jelenti természetesen, hogy nem voltak gondjaink tavaly. Az első fél évi eredmények alapján bizonytalanok voltunk: vajon teljesülnek-e a tervek minden vállalatunknál. — Tehát a második fel évben megszaporodtak a tennivalók. — Néhol a külső tényezők is kedvezőbbre _ fordultak, mint például a bútorgyárban, ahol a sokáig elfekvő konyhabútorokat végül isér- tékesiteni tudták. Sokat segített a tömegpolitikai munka: minden gazdasági egységben tudatosították —• és a dolgozók megértették —, hogy a terv teljesítése a saját munka eredményességétől függ, tehát minden egyes dolgozótól figyelmesebb munkát vár népgazdaságunk. A hibák kiküszöbölésénél, a jó gazdasági eredmények megalapozásánál mindenütt nagy segítséget adtak a szocialista brigádok. Szerepük 1977- ben jelentősen megnőtt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny során nagyszerű eredményeket értek el a kis szocialista közösségek. — A múlt év során több új termék került ki a város ipari üzemeiből. Mindez bizonyára az exportáru alapnövelését is célozza. — Cselekvési programunk a tőkés export 16—20 százalékkal való növelését irányozta elő. A Hegyalja Szövetkezet 119,9 százalékra teljesítette a tőkés országba irányuló exportkötelezettségét és ezzel eleget tett a cselekvési programban meghatározott feladatának. Az ELZETT az előző évi tőkés exporthoz képest 111,3 százalékos teljesítést ért el, ennél valamelyest többet vártunk. A szocialista export növelésében szintén a Hegyalja érte el a legjobb eredményt Üzemeink valóban nagy gondot fordítottak 1977-ben a gyártmányszerkezet korszerűsítésére. Az ELZETT Művek gyárában például 9 új termék gyártását kezdték meg, ezek mindegyike értékesíthető nyugati piacokon. A dohánygyárban megkezdték a füstszűrös cigaretta gyártását. A Finommechanikai Vállalat a gazdaságos termék- szerkezet kialakítása céljából 27 új gyártmányt vezetett be, a Vas- és Fémipari Szövetkezetben pedig megkezdték a korszerű, csomag- megőrző automaták készítését Ez a szövetkezet készíti egyébként a híres Toldi-pán- célszekrényeket A gyárt- mányszerkezet korszerűsítésének folyamata az idén tovább tart. A Tisza Bútoripari Vállalat gyárában például — igazodva az építőipari igényekhez — jelentős mennyiségű beépített szekrényt gyártanak már az idén. — Kérem, ismertesse a város iparának idei terveit! — Nagyobb arányú beruházások kezdődtek a Hegy- alja Ruházati Szövetkezetnél és az ELZETT Művek gyárában a tőkés export fokozása érdekében. Ettől függetlenül is jelentős a város beruházási programja, a teljesítés összehangolt' munkát vár tervezőtől, építőtől és beruházótól. Ugyanakkor feszített a gazdasági program is; a tervidőszak közepéhez érkeztünk, ily’enkor sokat tehetünk az ötéves terv sikeréért. Üzemeinkben tovább javítjuk a munka- és üzem- szervezést, tennivalóink vannak a termelőkapacitások kihasználásában, javítanunk kell a munkaerő-gazdálkodáson. Ipari üzemeink 1978-ra 2 milliárd 176 millió forint bruttó termelési érték előállítását tervezik. — Híre kelt a város északi részén elterülő agyagmezőnek, az itt bányászható agyag — a hírek szerint — kiváló minőségű. Milyen tervei vannak a városnak? — Több nagyvállalat érdeklődik, szívesen építenének csempegyárat Sátoraljaújhelyen. Kitűnő minőségű csempe készíthető egyszeri égetéssel is az itteni ágyasból. Piaca is volna a terméknek, például a Szovjetunió is szívesen vásárolná. A gázhiány akadályozza a gyárépítést, illetve a gyártás megkezdését. Reméljük a hatodik ötéves terv közelebb visz a tervek realizálásához — mondotta befejezésül Vavrek István. fcévay Györgyi
