Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4

1978, február 5,, vasőrnap

Két borsodi téma

'Milyen a világ?

Mindennapjaink tükörcserepei dokumentumfiimjeinkben

Mindennapi életünk rezdüléseire legélénkebben reagáló filmes műfaj a dokumentumfilm. (Természetesen, a híradót és a televízió gyorsriportjait figyelmen kívül hagyva.) A MAFILM Hírei dó és Dokumentumfilm Stúdiója, amely az elmúlt évi miskolci filmfesztiválon igen nagy előrelépésről tett tanúbizonyságot, ismét csokorba gyűjtötte a legutóbbi fél esztendő termését, és Művészeti Tanácsának azzal a célzattal mutatta be, hogy a meghívott filmes, kritikus, filozófus, esztéta és egyéb szakembereknek módjuk legyen egy fél esztendő terméséből — az egyes filmek értékelésén túl — a stúdió munkájának egészéről is levonni néhány következtetést, felfedezni bizonyos tendenciákat.

©

A napokban tizennégy filmet mutatott be a stúdió vezetősége. Ezekből az a következtetés vonható le alapvetően, hogy mind erőteljesebben növekszik a stúdió munkájában a közéleti felelősség, a közéleti témák iránti ér~ deklödés, egyre több az ilyen töltésű alkotás anélkül, hogy a művészi megoldásokra való törekvéseket, a mind újabb kifejezési formák keresését feladná. A most látott tizennégy film között szinte egy sem volt. amelyik nem kifejezetten közéleti témájú, vagy amelynél, a közéletiség erőszakolt lett volna. Természetesen mindez nem jelentheti azt, hogy ezek a filmek egyformáit jók, egyformán értékesek. Itt elsősorban a bemutatott filmek összességéből kitűnő tendenciákról szóltunk, mert maguk a filmek meglehetősen eltérő szinten mozogtak és egészen kiváló alkotások mellett szokványosak, kevéssé sikerültek is akadtak. De még a kevéssé sikerültek is mindennapjainknak egy-egy kis szeletét, egy-egy vonását tükrözték, hacsak töredékesen, cserepekben is.

Milyen a világ? — kérdezi az egyik bemutatott film már a címében. Magyar József rendező és Bánok Tibor operatőr kitűnő alkotásának ci- me, mint a vita egyik résztvevője mondta, kulcsot ad az egész termés értékeléséhez. Nevezetesen ahhoz, hogy milyen is a világ, milyenek mindennapjaink, hogyan ábrázolják életünket a Híradó és Dokumentumfilm Stúdióban készüll dokumentumfilmek, különös tekintettel a termésben nagyrészt újként jelentkező hosszú dokumen- tumíilmekre.

©

Maradiunk az e cikknek is címet adó filmnél. Magyar József már említett alkotásánál. Alighanem a félesztendei termés egyik legjobbja. Ez a kisfilm azt a régi témát közelíti meg igen jó szemszögből, vajon, helyes-e, ha a gyermeket a régi értelemben vett „csak a. szépre és jóra” neveljük, és nem tesszük fogékonnyá az élet kevésbé szép és jó megnyilatkozásaival szemben. Vajon jó-e az, ha a tankönyvi olvasmányok és a való élet ellentmondásai megzavarják a gyermeki gondolatvilágot, hu a gyermek túlságosan kiszé- pítve, kicsinosítva ismerheti csak meg az elképzelt világot, és értetlenül áll mindennel szemben, ami ezekkel a mesékkel nem egyezik. .E film igen szerencsés szerkesztéssel, tételekre bontva, a bevágások és az ellenpontok nagyon jó alkalmazásával szól hozzá ehhez a pedagógiai vitához. Nem dönti el expressis verbis a vitát, de jó irányba gondolkoztalja el a nézőt, s úgy láttatja a témát, hogy az általa helytelennek ítélt állásfoglalást ki is nevetteti. Magyar József másik filmjének a címe Ma már csak emlék? Rendkívül időszerű és sajnos egyre időszerűbb kérdést feszeget. Nevezetesen azt, hogy a felnövekvő generáció a háborútól időben távolodva mind kc~ vésbé veszi komolyan a háború gyötrelmeit, a később születettek közül sokan cinikusak, a kortársak egy része felejteni akar, de akadnak olyanok is, akik maguknak is hazudva emlékeiket szépitge- tik. Rádöbbent ez a film történelemszemléletünk fogyatékosságaira, a történelemtanításunk hibáiból adódó tudati szakadékokra:

E két kitűnő film után, de semmiképpen sem mögé sorolva kell megemlíteni Szálkái, Sándor rendező Csiki- csuki című nagyszerű munkáját, amely igen határozott, kemény szembesítésekkel azt a témát járja körül, hogy az egyszerű ember véletlen károkozását észrevesszük és megtéríttetjük, míg az esetleg több milliós beruházási és egyéb tévedéseknél kibúvók adódnak, és nagyon sokszor maguk a jogszabályok is módot adnak a kibúvásra. Szálkái egy konkrét beruházást vett példának, az adott eset való szereplőit állítja kamera elé, és igen kemény slusszpoénnal mond véleményt a sajnos nem egyedül való esetről.

©

E három film a legkiemelkedőbb és napjainkra legtöbb jellemző vonásokat felmutató alkotás, bár feltétlenül az elsők között kellene megemlíteni A halottlátó című, Mol- dován Domonkos alkotta hetven perces filmet. E film Putnokon készült, számunkra ezért is különösen jelentős, de országos érdeklődésre szá- mottartó, kitűnő alkotás. Ezzel majd közeli televíziós bemutatása kapcsán foglalkozunk részletesen. Van egy másik borsodi vonatkozású film is, bán ez nem sorolható a legjobbakhoz. Életképtelenek? a címe, és Gulyás Mihály írásai alapján született Nádasy László rendezésében. Az elnéptelenedő abaúji falvak' gondjait, és általában a faluról városközelbe tömörülés gondjait járja körül; erre a filmre is — helyi jellegénél fogva — érdemes lesz visszatérni.

j ©

Hogyan tükröződik még mindennapjaink élete, miként mutatják meg dokumentumfilmjeink, milyen a világ? Képet kapunk az Uszty-Ilimszkben dolgozó magyarok életéről a Jó reggelt, Szibéria című Kolonits Ilona rendezte filmből. Egy szétesett munkáscsalád életének drámáját tükrözi Gyarmati Lívia Kilencedik emelet című munkája. A hátrányos helyzetű gyermekek főiskolai előkészítéséről ad képet — tegyük hozzá: vitatható képet — Lestár János munkája, a Felvételi előtti az új lakótelepek nyomasztó monotóniáját tükrözi Knoll István filmje, a Betonkor; a békéscsabai szőnyegszövő asszonyok életéről szól Különíts Ilona munkája, a Több szólamban, egy salgótarjáni kohászcsoport érettségi utáni emlékezéseit örökíti meg Lestár János a Gaudeámus igitur-bun. Megemlítendő még a Protest Song ’77 című Dean Reed chilei énekesről szóló film, valamint a mezőny egyetlen kisjátékfilmje, a bürokrácia kinövését gúnyoló Skorpió Rt., Gárdos Miklós munkája. Végül feltétlenül szólni kell Schiffer Pál igen időszerű gondokat körüljáró munkájáról — Hová tűntek a többiek? —, mely a Ganz Villamossági Művek forgácsoló üzemének eltűnt szakmunkásai után nyomoz, kutatva az okokat, mi késztette a szakmunkásokat mun" kahelyük elhagyására. Efilm rendkívül élesen mutatja meg, hogy nemcsak kereseti okok játszanak közre ez esetben. hanem munkaszervezési körülmények és olyan okok is, hogy az értelmes munkás nemcsak termelni, hanem alkotni szeretne, azaz tudni azt is, mire való, amit csinál, hogyan illeszkedik az ő munkája egy nagy termelő- egység egészébe. Ez a film igen sok tanulsággal szolgálhat vezetőknek, munkaszervezőknek.

©

A fentiekben csak néhány filmet ismertettünk közelebbről, a többinél szinte csak a legszűkebb jelzésre szorítkoztunk. Ezek között vannak a kevésbé sikeresek is, de azok is megérdemelnék bemutatásuk idején majd a bővebb elemzést. A tizennégy film összessége azonban fényesen bizonyítja a stúdió közéleti témák magas szintű bemutatására való törekvéseit és a címünkben feltett kérdésre — Milyen a világ? — gyakorlatilag a filmek nyújtotta képek mozaikjával válaszol.

Benedek Miklós

Fiatal or'osz írónő, Lilija Beljajeva regényével ismerkedhet meg az, olvasó Magyarországon először a Szovjet Irodalom februári számában. Beljajeva értelmiségi környezetben nevelkedett, s ahhoz az írónemzedékhez tartozik, amelyik gyerekfejjel élte át a háborút, s az azt követő nehéz éveket. Hét év nem számít című regénye művei sorában a második, és saját vallomása szerint ebben is, mint minden írásában napjaink társadalmi és erkölcsi problémáit vizsgálja.

A Líra rovatban és a két nyelven közölt alkotások között a most hetven éve született, s öt esztendeje elhunyt Leonyid Pervómajsz- kij verseit olvashatjuk Ba- ranyi Ferenc előszavával. Pervomajszkij neve ismerősen hangzik Magyarországon, hiszen Petőfi és Radnóti verseinek ukrán fordítója. A személyes barátság mély szálai fűzték Hidas Antalhoz és Kun Ágneshez.

Harminc év tanulságai címmel Molnár Ferenc kul- -turális államtitkár a Szovjetunió és Magyarország között 1948. február 28-án dokumentumban, a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben is rögzített kapcsolat jelentőségét értékeli a kulturális élet fejlődése szempontjából. Az együttműködés a „legjobban felfogott nemzeti és internacionalista érdekünk, a legújabb kori történelmünk nyújtotta lehetőség egyedül ésszerű kihasználása, politikai kötelességünk a magyar nép előtt” — hangsúlyozza Molnár Ferenc.

r

Zsignár István rajza

Hétfőn, a rádióban

PßiiÜ,

kultúra,

imÉtóelem

Hétfőn este a Petőfi adó műsorán jelentkezik 18 órakor A kultúra sokszínű szövete című műsor, amelyben közgazdász, szociológüs és irodalomtörténész keresi a választ arra a kérdésre, mi a politika szerepe abban, hogy a kultúra termelő, társadalomalakító erővé váljon a szocializmus építésében. Szó lesz a kultúra értékmegőrző szerepéről, az értékátadásról, az értékrend alakításról. A szocialista politika kultúrája és a szocialista kultúra politikája témaköre is felvetődik az adásban.

Valamivel, később, 21.30- kor a Kossuth adón jelentkezik Bakonyi Péter műsora, Ami a számok mögött van, s arról ad képet, hogy államunk lehetőségeihez képest, mennyit áldoz kulturális létesítményeink, ipari emlékeink megőrzésére, a műemlékek védelmére, mire telik az erre tervezett keretből, s az elég-c.

4,

M

i, akik itt élünk Észak- Magyarország felső csücskében, abban a megyében, amelyet Borsodnak neveznek, nem titkolt büszkeséggel szoktuk elmondani, hogy itt összpontosul a nehézipar egyik bázisa, vegyiparunk jelentős hányada, s számottevően képviseltetjük magunkat a bányászatban és a gépgyártásban is. Ipari megye vagyunk, amit többek között jelez az is, hogy leszámítva a most már főiskolai rangú sárospataki tanítóképzőt, egyetemünk, felsőoktatási intézményünk is nehézipari-műszaki jellegű. S a kettő: az ipari háttér és a műszaki felsőoktatási intézmény természetszerűen kapcsolódik egymáshoz, hiszen a társadalom termelése kötődik a mérnöki tevékenységhez, a műszaki szakemberek szerepe fokozódik a társadalom életében. Egyáltalán nem mellékes kérdés tehát, milyen mérnökutánpótlásunk. A Nehézipari Műszaki Egyetem elsőrendű feladata épDen a mérnökutánpótlás biztosítása, noha nem kevésbé jelentős az a tevékenysége is, amit a kutató- tudományos munkában vállalnak az itt dolgozó tanárok, oktatók és kutatók. S alaptudományi kutatásokról itt csakúgy szó van, mint az ipari fejlesztéssel kapcsolatos konkrét kutatásokról.

Minderről azért érdemes és kell szólni, mert a műszaki pályák fokozódó társadalmi jelentőségével ellentétben a fiatalok körében csökkent az érdeklődés a műszaki felső- oktatási intézmények, következésképpen a mérnöki pályák iránt. Ez tény, amelyet konkrét adatokkal, számokkal lehet bizonyítani. Hiszen amíg a Budapesti Műszaki Egyetemre 1972-ben 3400-an kérték felvételüket, 1976- ban 2500-ra csökkent a jelentkezők száma. Ugyanezen időszakokban a veszprémi egyetemre százzal kevesebben kísérelték meg a felvételt, s hasonló csökkenés tapasztalható a jelentkezéseknél a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen is. A mostani első évfolyam 450 helyét mindössze 740-en pályázták meg, s elmondható, hogy évente átlagosan 150-el csökken a felvételt kérők száma.

Ez u csökkenés pedig azt jelenti, hogy szűkösebb választási lehetőség áll az egyetemi felvételi bizottságok

rendelkezésére, s viszonylag alacsony, minimális pont- számmal is be lehet jutni az egyetemi, illetve a főiskolai karokra. Nem véletlen talán, hogy a miskolci egyetemről úgy tartja a szólás, hogy „könnyű bejutni ide, de nehéz bentmaradni.” Nos, ez magyarázható a már elmondottakkal is, hiszen a kevésbé felkészültek, az egyetemi tanulmányokat a középiskolában kevésbé megalapozó fiatalok nehezebben tehetnek eleget az egyetemi tanulmányi követelményeknek. Különösen az első és a második évfolyamon, amikor a miskolci egyetemen elsősorban az alaptudományok igen magas követelményével találjak szemben magukat. Mindez azonban nem jelentheti, hogy az egyetemi követelmények szintcsökkentése jelenthetne megoldást. Iparunknak, a kohászatnak, a bányászatnak és a gépiparnak egyaránt konvertibilis mérnökökre van szüksége. Megnövekedtek az igények a mérnöki tudással szemben — ma mar például egyre inkább követelmény a nyelvtudás is a mérnökök számára —, de ugyanakkor a képzési idő határt szab az elsajátítható Ismereteknek is. Így szükségszerűen érvényesül az egyetemi képzésben, hogy mindenekelőtt a megfelelő mérnöki elméleti alapokra helyezik a hangsúlyt, s a speciális igényeket a lehetőségeken belül elégítik ki. Az eddigi speciális szakképzés, amit korábban, például a villamosgépészeti, a szerszám- és vegyipari gépészeti, a hidrogeológiai, a rendszerszervezői, vagy éppen a szakfordítói szakok és ágazatok bevezetése jelentett, tovább nem járható út vaz egyetem vezetői szerint, azaz bővítésükre nincs lehetőség? A mérnöki munka megalapozásán van a hangsúly, a jó mérnökök képzésén.

A követelmények, amit a hallgatókkal szemben támasztanak, nem teljesíthetetlenek. Pusztán rendszeres, szorgalmas tanulást, jó munkamorált követelnek meg, melyhez a feltételek biztosítottak. (A Nehézipari Műszaki Egyetemen, például az egyetemi karokon, mintegy 500 oktató dolgozik, közöttük nagy számban is találhatók az ország tudományos életének kiváló egyéniségei, jól felszereltek a műhelyek és a laboratóriumok, a kollégiumi elhelyezés biztosított.)

Akkor mégis mivel magyarázható ez a csökkenés a jelentkezéseknél? Sokféle ok jótszthat közre, amelyek között minden bizonnyal nem elhanyagolható az a téves szemlélet, hogy ma Magyar- országon mérnöktúlképzés van. Igaz, s ez a szemlélet elterjedésében minden bizonnyal játszott szerepet, sok olyan munkahely van, ahol nem alkotó feladatokra is mérnököket' alkalmaznak. A jó mérnökökből viszont messze nincs túlképzés ma hazánkban. Sőt! Sok beruházás előkészítésének lassú üteme is a szakemberhiánnyal 'függ össze. Nem beszélve arról, hogy a népgazdaság előtt álló jelentős feladatok is mérnököket, irányító szakembereket igényelnek. Hogy a házunk táján maradjunk csak, a kohászat vagy a bányászat népgazdasági fejlesztési tervének is. megvannak a maga szakember-, mérnökszükségletei. S a szemlélet tévességét bizonyítja az a hagyományos gyakorlat is, hogy a hallgatók mind nagyobb számban társadalmi ösztöndíjasok, s fél évvel a diploma megvédése előtt már mindenki tudja, hol fog elhelyezkedni. A kiírt álláshely sokszorosa a végzős hallgatóknak. Sok minden magyarázhatja tehát, hogy miért csökkent az, elmúlt években az érdeklődés a műszaki pályák iránt, de bármiféle magyarázat sem igazolhatja ezt az érdeklődéscsökkenést. Az viszont valósnak látszik, hogy addig, amíg a hatvanas évekhez képest a felsőoktatásban résztvevők száma 232 százalékkal emelkedett, a középfokon továbbtanulóké csak 182 százalékkal.

A felsőoktatásnak tehát mélyebben kell merítenie a középiskolákból. S ma még elsősorban a gimnáziumok tanuló pályázzák meg a felvételiket. Aminek magyarázata lehet — de nem megoldhatatlan magyarázata —, hogy a szakközép- iskolában ugyan a szakirányú képzés és a szakirányú továbbtanulás megalapozottabb, de az elméleti és elsősorban a fizikaj ismeret- anyag gyengébb. De nem pótolhatatlan!

Csutorás Annamária j

1h úiiipzé liprap?

S Szarul Háta februári szántáról