Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
I 1978. február 5., vasárnap aMmaHnMMMnMmram Lehetett volna másképpen 1 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Másadéit taiáikozás Hat munkás tan' .iá.tint h scfelt B . Ferenc sátoraljaújhelyi lakos, három gyerek apja éveken keresztül alkoholista volt. A férfi 1977. november 16-án — felesége kérésére — bevonult a helyi kórházba al'koholelvonó kúrára. A kezelés, amely két hónapig tartott, eredményesen zárult. B. Ferenc meggyógyult. Es elmaradtak mellőle a szesztestvérek is, aminek nemcsak a felesége és gverekei, hanem ő is őszintén örül. Az ilyen esetben sokszor emlegetett új életnek a megkezdése azonban nem ment minden akadály nélkül. Szerinte erről volt munkahelye, az Üj Erő Termelőszövetkezet tehet. # A Széchenyi téri lakásban B.-n kívül felesége is otthon tartózkodik. Az asszony takarít. Bent a szobában ülünk, s a férfi láthatóan zavarban van, amikor „előző életéről” beszél. — Nem volt az jó sehogy sem. Ha akkoriban néha-néha magamba néztem, tudtam, megvetnek. Feleségem, a gyerekek és a munkatársak is. Karbantartó asztalosként helyezkedtem el a sátoraljaújhelyi Űj Erő Termelőszövetkezetben 1977 májusában. Nem tagadom: volt úgy, hogy ittasan dolgoztam. Látszik, nem szívesen emlékezik ezekre az időkre a már gyógyult ember. — Nem akarom magamat mentegetni, de a munkámat elláttam. Idézet B. Ferenc szerkesz- • tőségünkhöz írt leveléből: „1977. november 16-án be kellett feküdnöm elvonókúrára, ahonnan 1978. január 16-án bocsátottak el. Másnap, 17-én a tsz elnöke minden előzetes indok nélkül azonnali hatállyal munkaviszonyomat megszüntette, személyi igazolványomba pedig november 16-át vezette be. Megtagadta a TIL-lap kiadását, azzal az indokkal, hogy kérje ki az a vállalat, ahol majd elhelyezkedem.” B. Ferenc azt is panaszolja, hogy betegségi segélyt nem kapott a termelőszövetkezettől, mert — arra hivatkoztak — hogy nincs meg az ilyenkor szükséges 150 bedolTermészetes dolog, hogy a termelő jellegű pártalapszer- vezetek beszámoló taggyűlésein nagy hangsúlyt kapnak a gazdasági jellegű kérdések. Így volt ez — egyébként arányaiban és tartalmában helyesen — pénteken délután a Diósgyőri Papírgyár kommunistáinak számadásán is. Cselényi Imre, az alapszervezet titkára által ismertetett beszámoló kollektív munkára épült: benne van a mi munkánk, a mi véleményünk is — mondotta hozzászólásában egy idős párttag. Pártcsoport- és pártcso- portbizalmi értekezleteken, különböző beszélgetéseken összegyűjtött vélemények után alakult ki a vezetőség beszámolója — így kollektív értékelést tükrözött. A nagyon kritikus és önkritikus beszámolóban és az ezt követő vitában a gazdaságpolitikai kérdések mellett nagy hangsúlyt kapott a pártalapszervezet belső élete, a pártmunka hogyanja is. Értékelték az alapszervezet politikai irányító, belső szervező, mozgósító tevékenységét, a politikai oktatást. A papírgyár nehéz évet zárt, összességében 98 százalékos tervteljesítésről adhatnak számot. Sok objektív tényező nehezítette a kitűzött célok maradéktalan megvalósítását: energiaköltségek emelgozott munkanapja. Szerinte becsapták. — Ügy tudom, beadott egy felmondást 1977. szeptemberében. Miért akart eljönni, a tsz-ből, amikor még négy hónapot sem dolgozott? — Amikor jelentkeztem — mondja —, ígértek fűt-fát. A fizetésemre nem is lett volna panaszom, bár lehetett volna több is. Am a munka- körülrúények már nem voltak kielégítőek. Gépekkel dolgoztunk, a műhely sötét volt. — A termelőszövetkezet elfogadta ezt a felmondást? Levelet vesz elő. „ ... a termelőszövetkezetből történő kilépéséhez a vezetőség hozzájárulása szükséges... a vezetőség előreláthatólag úgy határoz, hogy addig, amíg az ön helyére megfelelő szakembert állítani nem tud, kilépéséhez nem fog hozzájárulni.” — Ezt írták —mondja, s akkor közölték, hogy ez az értekezlet szeptember utolsó hetében ül össze. B. tehát dolgozott tovább. Értesítést azonban sem szeptember utolsó hetében, sem kórházi kezelése alatt nem kapott. — A kórházból január 16- án jöttem ki. A következő napon a papírokkal bementem a termelőszövetkezetbe. Amikor leadtam a papírokat, találkoztam az elnökkel. Nem is fogadta a köszönésemet, hanem közölte, hogy felmondásomat elfogadták és mehetek a munkakönyvemért. Amikor a TIL-lapomat kértem, ideges lett, kiabált és azt mondta, hogy majd kikéri az a vállalat, ahol el- helyezkedek. Persze, hiába próbáltam az eset után munkahelyet keresni, mindenhol azt mondták, hogy csak akkor vesznek fel, ha a TIL- lapomat bemutatom. B. megkapta a TIL-lapját. Igaz, nem akkor, amikor kérte, hanem január 25-én. Postán küldték utána. — Nem akartam az előzmények után bemenni — hozza fel indokként. ■* Jó lett volna B. Ferenc ügyét a sátoraljaújhelyi Üj Erő Termelőszövetkezet elnökével megbeszélni. Jó lett kedése, gyenge minőségű alapanyagok, a PIÉRT Vállalat rendeléscsökkentése és sok egyéb körülmény. Természetesen nem lehet minden gondot, problémát objektív körülményekkel magyarázni. A pártalapszervezet az éves munkatervében, cselekvési programjában megfogalmazott feladatok döntő többségét végrehajtotta. Most is megfogalmazták, hogy a párttagság és a dolgozók minden rétege készen áll a megnövekedett gazdasági íel- adatdk megoldására, de ehhez jó munkaszervezést, a vezetés színvonalának emelését, összehangolt irányító munkát igényelnek. Aktívabb, szorosabb együttműködés szükséges a gazdasági és politikai vezetés, valamint a társadalmi és tömegszervezetek között. Fokozottabb mértékben kell támaszkodni az alakuló, fejlődő szocialista brigádmozgalomra. A dolgozók öntudatára, áldozat- vállalására, tettrekészségére akkor lehet igazán hivatkozni és építeni, ha ennek megvannak a feltételei a 'termelésben, a munkaszervezésben. A vezetők példamutatása éppúgy követelmény, mint ahogy hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a párt-; volna, de nem sikerült, ugyanis amikor ott jártam, a tájékoztatásra a tsz főkönyvelőjét utasította. Ezen a beszélgetésen derült ki az is, hogy B. kórházba menetele előtt nem volt éppen angyal. Amit természetesen ő sem tagadott. Elmondta azt is, hogy volt jegy ügye, amikor fát adott el a műhelyből, amit — jóllehet a tsz tulajdonában volt — hulladékként próbált értékesíteni. — A betegségi segély sem jár B. Ferencnek, hiszen csak 139 napja van bedolgozva — mondja a főkönyvelő. Hogy bizonyítsa, utánaszámol. A számolásnál azonban már nem az előzőleg megállapított szám jön ki, csak 124,5 nap. — B. azt állítja, hogy sokszor kért szabadságot. — Nem szabadságot kért, csak igazolt távollétet — mondja a főkönyvelő, és az ágazatvezető, aki B. közvetlen főnöke. — Egyébként — teszik hozzá — az sem igaz, amikor B. azt állította, hogy nem adtuk ki a TIL-lapját — mert ő ordítozott itt és azon gondolkodtunk, hogy a rendőrségre telefonálunk... * B. Ferencnek csak részben van igaza. Bizonyítják ezt azok az akták, amelyeket a sátoraljaújhelyi Üj Erő Termelőszövetkezetben vezetnek. De lehetett voln}-i másképpen is intézni egy olyan ember ügyét, akit manapság ha alkoholistaként is könyvelnek el, végső soron beteg. B. Fe- rencből nem szeretnénk mártírt csinálni. Ám mindenképpen meg kell jegyezni, hogy egy embernek, aki új életet akar kezdeni, s aki — ha szégyenkezve is, de megtagadja volt önmagát, szabad-e ilyen buktatókat állítani ? Visszatérve még arra a bizonyos TIL-lapra. Ha B. Ferenc kellőképpen alá tudja támasztani állításait — kártérítésre jogosult. Kártérítésre, amit a TIL-lap kiadásának elmulasztásáért, pontosabban az emiatt kiesett napokért: a termelőszövetkezet köteles megfizetni. Pusztafalvi Tivadar tagok a munkában, a pártéletben és a magánéletben legyenek fegyelmezettek, pél- damutatóak. A hatékonyság és a minőség. Ez a két fogalom tért vissza egyértelműen, vagy akaratlanul-ön- kéntelenül „körülírva” a hozzászólásokban. Az energiaproblémákat, a termékek gyártását is csak a meglevő régi gépek, berendezések hatásfokának. hatékonyságának növelésével lehet megoldani. A termékek minőségének megőrzésével és fokozásával kell óvni és őrizni a patinás, régi gyár hírnevét, A szocialista brigádmozgalom fejlődése is csak a termelés emberi oldalának erősítésével, a hármas jelszó követelmény- rendszerének egyenlő értékű teljesítésével képzelhető el. A papírgyári kommunisták tanácskozása, hasznosítható javaslatokat, jó módszereket felszínre hozva újabb erőforrást jelent és lendületet ad a vállalat ez évi munkájához. A megnövekedett feladatokat, pedig az elmúlt időszakban már kialakult cselekvési egység megőrzésével és továbbfejlesztésével, minden tekintetben követke; zetes munkával lehet és kell is megoldani. A politikai munka hatékonyságának fokozásával. (Petra) Az egyéves pártiskola hat hallgatójával találkoztunk az oktatási év elején, s arról beszélgettünk, hogyan kezdenek a tanuláshoz, milyen érzelmekkel indulnak a hónapokig tartó, bentlakásos tanulóéletbe, mit várnak, milyennek képzelik ezt a szokatlan „munkát”. Beszélgetésünkről lapunk 1977. szeptember 11-i számában közöltünk cikket, s akkor ígértük, hogy az első vizsgák után, félévkor újra találkozunk. A félidő elérkezett, a vizsgák lezajlottak, s most újra összejött a kis társaság: Kiss László vasesztergályos (DI- GÉP), Fazekas Imre szervesvegyész (Északmagyarországi Vegyiművek), Leskó Sándor marós (ELZETT Sátoraljaújhely). Kovács László műszerész (BVK), Nagy PálLászló- né műszerész (LKM). Tóth Erzsébet betanított munkás (December 4. Drótművek). Amitől féltek — és az eredmény Mi tagadás, az év elején a kis csoport egy része komolyan aggódott, hogy meg tud-e majd felelni a magas követelményeknek. Nagy Pál Lászlóné akkor így nyilatkozott: „... egyelőre kicsit félek, olyan a fejem mint a méhkas ...” Tóth Erzsébet amiatt aggódott, hogy előzőleg nem járt marxista középiskolába, hogy fogja majd leküzdeni ennek hiányát. Kiss László vasesztergályos alaposan nekigyürkő- zött, hogy megtanuljon tanulni. És most egy félév elteltével? Vidámak, felszabadullak. Nagy Pál Lászlóné, Tóth Erzsébet, Kovács László filozófiából és munkásmozgalomból is ötösre vizsgázott. Az a félelmetes filozófia! Amiről Nagyné azt hitte, soha nem fogja megemészteni, s íme sikerült. Kiss Lászlónak is sikerült megtanulni tanulni, s kedvenc tárgyából, a munkásmozgalomból jól vizsgázott. Erről most így beszél: — Sokáig úgy éreztem, elborít a tananyag, a rengeteg olvasnivaló. Két hétig még az is zavart, hogy egy helyben kell ülnöm órákig. Aztán úgy lett ahogy reméltem, mindig akadt két-három elvtársam, akikkel együtt tanultunk, s lassan én is tudtam már rendszerezni. Biztos, alapos ismeretek Első találkozásunkkor egy kicsit megfaggattuk a csoportot, hogy felmérjük, miMint egy jól- szervezett kis zenelcar, olyan az összetétele a Farkas János által vezetett szocialista brigádnak. A Lenin Kohászati Művek gép- és villamos karbantartó gyáregységének vasszerkezeti üzemében dolgoznak, öten lakatosok, ketten szegecse- lők, egy pedig hegesztő. Így kell ennek lennie, mert ezt kívánja meg munkájuk jellege. A brigád 1962-ben alakult meg. Tagjai: Kovács Sándor, Gazdót József, Komor Sándor, Barna László, Barna József. Kalicki István és Rusz- ka Lajos. Van közöttük, aki 1961-ben jött a gyárba, de van olyan is, aki már 39 évvel ezelőtt itt volt tanuló. Valamennyien családosok; Íven ismereti szinttel kezdik. Akkor bőven voltak hiányosságok, s fél évvel ezelőtt adott válaszaikon ma már csak mosolyognak. Bizony ma már minden világosabb. Az idősebbek bővitették, pontosították ismereteiket, de a fiatalok most örömmel beszélnek arról, mi minden újat tanulták. Tóth Erzsébet szinte rajongva beszél a dialektikáról, amit most értett meg. Különösen figyelemreméltó a tudományos szocializmus tanulmányozása során elért eredmény. A Tanácsköztársaságról már az iskolában is tanultak, de a kommunista párt harcai, tevékenysége csak most lett világos. Homályos, olykor zavaros volt az ötvenes évekről alkotott vélemény. A fiatalok erről tudtak a legkevesebbet. De most már ez is érthetőbb. Fazekas Imre már a kezdetkor úgy érezte, hogy a filozófia lesz a kedvenc tárgya, s valóban úgy is lett. Azt mondja, ha vége az iskolának továbbra is keresni, olvasni fogja az ide vonatkozó irodalmat, tanulmányokat. Ez az oktatás egyik igen nagy eredménye! Emlékezetesek maradnak azok az osztályfoglalkozások, amelyeken a fasizmus kérdéseit tárgyalták, s különösen érdekesnek találták, amit a magyar fasizmus sajátosságairól hallottak, tanultak. Kapcsolat a munkahellyel Mind a hat munkás jóleső érzéssel beszél róla, hogy változatlan, közvetlen, jó kapcsolatot tartanak munkahelyükkel. — Ha csak tehetem, bemegyek az üzembe — mondja Leskó Sándor, a sátoraljaújhelyi ELZETT marósa. — Mi lett a brigádjával, amit otthagyott? — A brigád feloszlott, azaz három brigád lett belőle. Jobb-e így, ezt most ők tudják. Ezután arról beszél, milyen változások történtek fél év alatt az üzemben, arról, hogy új üzemcsarnok épül és hogy fontos exporttervek vannak kilátásban. — Ha csak tehetem részt veszek a pártbizottsági üléseken most is, ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a kapcsolatom megmaradjon. — Hetenként bejárok az LKM-be én is — mondja Nagy Pál Lászlóné —, igen jólesik, hogy szeretettel fogadnak munkatársaim, mindig érdeklődnek, hogy megy a tanulás, hogy érzem magam az iskolában. Ez nagyon jó, erőt ad az itteni munkához. nyolcuknak összesen 20 gyermekük van. Az átlagéletkor 43 év, átlagkeresetük 4000 forint. — A nélkülözhetetlen összhang tart bennünket együtt — vallják egyöntetűen. — Munkánk eléggé veszélyes. Sokat dolgozunk magasban, könnyen történhet baleset, ha nem vigyázunk egymásra. Hozzánk tartozik a daruk javítása is. Legutóbb például a martinacélműben a rakodódarut, az elektroacélmüben a mágnesdarut és a félportál öntődarut javítottuk. Rendszeresen részt veszünk a tmk-javításokban, a hengerműi és nagyolvasztói felújításokban is. Így munkahelyünk eléggé változatos, talán nincs is olyan üzem, ahoi — Nekem az igen jó érzés,’ hogy amikor benn járok a DIGÉP-ben, mindig azt érzem, hogy hiányzók a munkatársaimnak, s visszavárnak, — teszi hozzá Kiss László. Kollektív élet és szórakozás Az egyéves pártiskola nem csupán tanulást jelent, hanem együtt-tanulást, együtt- gondolkozást, elmélyült, hasznos vitákat is. — A kollégiumban délután és este gyakran folytatjuk az osztályfoglalkozási vitákat — beszél erről Kovács László. — Az úgy van, hogy több osztályba járunk, más tanárokhoz, s természetes, hogy minden tanárnak más a módszere. Ezeket mi összevetjük, megvitatjuk, s ugyancsak megvitatjuk a tananyag bizonyos részleteit is. Az ötvenes évek dolgainak megértéséhez bizony sokszor jól jött az idősebb elvtársak közvetlen tapasztalata. — És a szórakozás? A’ munka mellett jut-e idő erre is? A válasz eleinte hümmö- gés, ami bizonyára azt jelenti, hogy az első félév a nagy nekigyürkőzés ideje volt. — Én színházba járok sokat — szólal meg Tóth Erzsébet, — Igazán nem tudom miért maradt ez ki az utóbbi időben az életemből, most újra örömmel rátaláltam. — Moziba járunk gyakrabban — veszi át a szót Leskó Sándor. — Mivel Sátoraljaújhelyen lakom, így hét végén hazautazom, s a színház most is kimarad. De majd tavasszal! Nagyon sok jó elképzelésünk van a társas együttlétre. Többek között meghívtam az osztályomat hozzánk az ELZETT-be. Tervezzük, hogy itteni nagyüzemeket is meglátogatunk, kirándulásokat szervezünk. — A sportot ki ne hagyjuk! — lelkesednek a társaság nőtagjai. — Női focicsapatot alakítottunk.... meg kézilabdázunk-... a heti sportfoglalkozás igen nagyszerű és hasznos! így zajlott le második találkozásunk a hat munkással, akik nagy buzgalommal tanulni kezdtek az egyéves pártiskolán. Letelt az első félidő, senki sem vallott szégyent — sőt! Csak így tovább! Év végén újra találkozunk __ A damovics Ilona ne dolgoztunk volna. Sokat vagyunk szabadban, kitéve az időjárás szeszélyeinek, de az sem könnyű, ha a martin csarnokában fenn, a darun kell dolgozni, ahová felcsap a hőség, száll a por, a füst, a gáz. Mégsem cserélnénk munkahelyet, összeszoktunk, jól megértjük egymást. — Idei terveink? — Tavaly vállaltuk, hogy 107.1 százalékra teljesítjük tervünket, ezt 1 százalékkal túlteljesítettük, és az idén 108.6- re szeretnénk emelni. Természetesen továbbra is megőrizzük a kialakult jó bri- gádszeílemet; az összhangot, mert ez éltet, ez tart együtt bennünket. K. J. ! hniuiisták számadása Egv pl „iMiifll” iriiád