Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1978. február 26., vasárnap Az elmúlt év őszén tudósítottunk arról a bűnperről, amelynek vádlottjai Veres János és két társa; sértettje idős Csáki Antal volt. Valamennyien tiszalúciak. A vád: emberölés. Végigkísértük a bizonyítási eljárást, ezt követően többször érdeklődtünk az ítélet várható időpontjáról. Ekkor tudtuk meg: a megyei bíróság a per anyagát, az orvosszakértői véleményeket felterjesztette az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak felülvéleményezésre. A miértről kérdeztük dr. Koha- rek József megyei tanács- vezető bírót: — Idős Csáki Antal halálát követően, a boncolást végző orvosoknak még nem állt rendelkezésükre adat arról, hogyan keletkeztek • az elhunyt sérülései; ki, vagy kik okozták azokat és mivel? Ekkor úgy nyilatkoztak, hogy a halált okozó sérülés rúgástól származik. A nyomozati eljárás későbbi szakaszában bocsátották rendelkezésükre a bűnjelként lefoglalt karót, ekkor újabb véleményt kellett adniuk. Ez a vélemény nem volt egyértelmű. A vádlottak is ellentmondó vallomásokat tettek arra nézve, hogy ki, milyen ' sérülést okozhatott. Mind ennek tisztázása az ügy lényegét érintette. Kihat a jogi minősítésre és a büntetés kiszabására is. Ezért döntöttünk úgy, hogy beszerzi a bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának a szakvéleményét Európában először Az igazságügyi orvosszak- értők véleményének felül- bírálatáról, e munka jelentőségéről és jelenlegi helyzetéről kértünk tájékoztatást az írás elején idézett eset kapcsán is — dr. Somogyi Endre egyetemi tanártól. a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének igazgatójától, az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának elnökhelyettesétől. — Magyarországon 1890- ben hívták életre az Igazságügyi Orvosi Tanácsot — utalt a történetiségre dr. Somogyi Endre. Alapvető feladata az orvosszakértök véleményének felülvéleményezése volt. Ez a munka, abban az időben, korszak- alkotónak számított, s Európában nálunk kezdődött el először. Talán érzékelteti e tevékenység fontosságát, az Igazságügyi Orvosi Tanács tekintélyét az a fény is, hogy elnökét az államfő nevezte ki. Ez a tanács 1951-ig működött, akkor hozták létre — az Egészségügyi Minisztériumon belül —, az Egészségügyi Tudományos Tanácsot, s ennek egyik munkacsoportjaként az Igazságügyi Bizottságot. Ez a jelenlegi működés kerete. Az Igazságügyi Bizottság tehát a jogutód, s tagjait — háromévi időtartamra —, az egészség- ügyi miniszter nevezi ki, az igazságügyi miniszterrel és j a legfőbb ügyésszel egyetértésben. — Milyen esetekben kerül egy-egy ügy a bizottság elé? — Előfordulhat, hogy ellentétes orvosszakértői véleményeket kapnak a hatóságok, ebben az esetben jogukban áll ezt felterjeszteni felülvéléményezésre. Ugyanígy: ha a bíróság aggályosnak találja az orvosszakértői véleményt és nincs mód, helyben, annak feloldására, szintén a felterjesztés mellett dönthet. Évente mintegy háromszáz, ötven ügyben kell felülvéleményeznie a tizenöt tagú bizottságnak. Ezen alapvető feladatunk mellett, megbízásunk arra is kiterjed, hogy adott esetben — például, valamely sérelmes ügyben érkezett panaszlevél kapcsán — referáljunk, vagy más kérdésben szaktanácsot adjunk; a bizottság ilyen tekintetben tanácsadó szerve is az egészségügyi miniszternek. Állást foglalunk továbbá — elvi álláspontot fejtünk ki — alapvető orvosetikai kérdésekben, és egy-egy bizonyítási eljárás bevezetésében. Példaként említhetem a szár- mazásmegállapítási ügyeket i ,4 Az igazság nyomában Az Igazságügyi Bizottság tagjai országosan elismert szakemberek, orvosproíesz- szorok. Elmegyógyászok, nőgyógyászok, sebészek, belgyógyászok, akik klinikai munkájuk mellett látják el a megbízásból adódó feladataikat. Természetesen, a bizottság tagjai között vannak igazságügyi orvosok is, akik megfelelő jogi képzettséggel rendelkeznek. — Az Igazságügyi Bizottság feladata nem az — — mondja dr. Somogyi Endre professzor —. hogy jogi szempontból véleményezze az előterjesztett ügyeket. Ez a bíróság dolga. Mi minden esetben igazságügyi orvosi szempontból döntünk a mindenkori joggyakorlat ismeretében, a legmodernebb orvosi álláspontot tükröző, körültekintő, megfontolt szakvélemény elkészítésével. Az már, hogy egy-egy per részleteinek, egyéb összefüggéseinek ismeretében a bíróság mennyiben fogadja el az Igazságügyi Bizottság felülvéleményezését, az mérlegelési jogkörébe tartozik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy százból kilencvenöt esetben a bíróság magáévá teszi a bizottság álláspontját, vé- ményét. — Hogyan történik a felülvéleményezés ? — Amennyiben az iratok alapján nem lehetséges szakvéleményt adni, vagy a bíróság úgy rendelkezik: mi is vizsgálattal alakítjuk ki véleményünket, foglalunk állást a kérdéses ügyben. Minden egyes 'ügynek — így az említett borsodinak is —, van egy külső szakértő referense és egy „belső” — azaz bizottsági — korreferense. Ha a kettőjük véleménye nem egyezik, akkor a külső szakértő meghívást kap az ülésre, és ott vitatják meg a kérdést. Azt feltétlenül hangsúlyozni szeretném: a vélemény mindig testületi, soha nem egy ember álláspontját foglalja magába. — Milyen típusú ügyek foglalkoztatják leginkább a bizottságot? — Az esetek közel felében elmeorvos-szakértői kérdésekben kell állástfog- lalnunk. Büntetőügyekben a beszámíthatóság; polgári, perekben a cselekvőképesség elbírálásában kell — felterjesztés esetében — szakvéleményt adnunk. Az utóbbi esetben például ilyen lehet annak eldöntése: végrendelkezhet-e az ügy szereplője? De sok esetben kell munkajogi — például üzemi baleset —, és származási perekben felülvéleményeznie a bizottságnak. Egy elítélt nem bűnös Beszélgetésünk közben könyvek kerülnek az asztalra. Az azonos cím alatt — Orvosi segítséggel az igazság nyomában — számok különböznek a köteteken, jelezve, hogy egy sorozat egy-egy példányáról van szó. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának munkájából folyamatosan közreadnak már jogerős ítélettel lezárt eseteket. Számos példa kívánkozna ezekből is, hogy bemutassuk e felelősségteljes — olykor perdöntő — szakvéleményezői tevékenységet A konkrét példáért azonban nem kell „messze mennünk”, kínálkoznak borsodiak is. Ezek közül idéz fel egyet — mint az ügy tanácsvezető bírája —. dr. Koharek József: — 1967-ben a megyei főügyészség emberölés bűntette miatt állítatta bíróság elé a két vádlottat A bíróság a bűnösség megállapítását nagymértékben az orvosszakértői véleményekre alapozta, melyek azt állították, hogy a sértett koponyáján, három, ütéstől származó sérülés keletkezett, s ez bizonyítja, hogy mind a két vádlott részt vett a sértett bántalmazásában. A nyomozás során ezt a vádlottak sem tagadták. Bűnösségüket tehát megállapítottuk. Az ügy fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol aggályosnak találták a nyomozás és az első fokú bíróság előtt elhangzott szakvéleményeket. Az ítéletet hatályon kívül helyezték, és a megyei bíróságot új eljárásra utasították. Ennek során, a sértett holttestét exhumáltattuk, a sértett koponyáját és az iratokat a korábban adott szakvélemények felülvéleményezése céljából az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságához terjesztettük fel. Az Igazságügyi Bizottság a koponyát megvizsgálta, a törött ko- ponyacsontdarabokat a helyükre illesztette és megállapította, hogy a koponyán milyen törési vonalak láthatók. Megállapította, hogy a sérülés keletkezésére nézve a koponyacsontok vizsgálata értékesebb adatokat nyújt, mint a lágyrészsérülés vizsgálata. Véleménye szerint, a koponyát két nagy erejű, kemény tárgytól származó tompa erőbehatás érte, de az sem zárható ki, hogy a sérülések egyetlen ütés következtében jöttek létre. Megvizsgálták a bűnjelként lefoglalt karót, vasvillát és ennek, alapján kifejtették, hogy nincs semmi alap annak feltételezésére, hogy a sértett fejére karóval olyan ütést mértek volna, hogy az súlyos agysérüléssel járt. E szakvélemény birtokában, amivel a nyomozás során eljáró szakértők is egyetértettek, a megyei bíróság a másodrendű vádlottat felmentette. Időközben, míg ez az „anyag összeállt”, megérkezett a megyei bíróságra az írás elején felidézett tisza- lúci bűnperben felterjesztett orvosszakértői álláspontok szakvéleményezése. Az ítélet márciusban várható ... Ténagy József 7S éve született Julius Fuűtk csehszlovák kommunista íré, újságíró, ebből az alkalomból közöljük könyvének részletét. Ezek a ni gyerekek MESE ÉS VALÖSAG Krisztina és Tibiké a hintánál ácsorognak. Szemmel láthatóan unatkoznak. Kriszti éneklő hangon megszólal: — Játsszunk valamit! — Mit? — Papásmamást. Te leszel az apuka, én meg az anyuka. — Jó. — De én királynő is szeretnék lenni! — Akkor én meg király leszek. — Itt van a koronád — a kisfiú fejére tesz egy homokozóvödröt. — Főzök ebédet a gyerekeknek — a játékedényekkel kezd szöszmötölni. — Jó. Én meg megyek a gyárba dolgozni. — Szervusz, apuka! — Szervusz, anyuka! — két kis kezével megfogja a nemlétező kormányt, a lábával berúgja a motorbiciklit, a szájával brummog egyet-kettőt, és már száguld is Icörbe-körbe a téren. Így játszanak boldogan, egyetértésben. Üzenet az élnek 1943. május IS. Ma éjjel viszik el Augusztámat Lengyelországba „munkára”. A gályára, a tífuszhalálba. Nekem pedig néhány hetem, talán két- három hónapom van még hátra. Irataimat ugyanis átadták már a bíróságnak; így hát talán még négy hétig ülök itt vizsgálati fogságban a Pankrácon; s azután még egy vagy két hónapom marad. Ezt a riportot nem tudom már befejezni. Mindenesetre igyekAuguszta, íme, ez ő: Az ostromállapot idején történt, az elmúlt év júniusában. A letartóztatásunk óta eltelt hat hét után először látott, ama szörnyű napok múltával, melyekben egyedül gondolkozott él zárkájában a halálomról szóló híreken. Hozták, hogy megpuhítson. „Beszélje rá — szólt hozzá velem való szembesítésekor az ügyosztály főnöke —, beszélje rá hogy legyen józan. Ha saját magára nem szem folytatni, ha e néhány nap alkalmat ad rá. Ma azonban nem tudok tovább dolgozni anyagával. Agyam és szívem ma Augusztával van tele, ezzel a nemes, mélyen hivő emberrel és odaadó élettárssal az úton, mely mindig meredek volt és mindig nyugtalan. Estéről estére azt a dalt éneklem neki, amit nagyon szeretett: a dalt a sztyeppe kéklő füvéről, mely partizánharcok mondáit zizegi, a kozák asszonyról, aki férje oldalán harcolt a szabadságért páratlan bátorsággal. Így bizony, harcos felem! Mennyi erő van ebben a kis teremtésben, határozottan metszett arccal és nagy gyerekszemekkel, melyekben annyi a gyöngédség. A harc és az egymástól való állandó távoliét örök szerelmeseket formált belőlünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első ismerkedés, az első simogatások heves pillanatait. És mégis mindig együtt ver a szívünk, egy a lélegzetünk, a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban. Évekig dolgoztunk együtt és segítettünk egymásnak, ahogy csak bajtársak tudnak bajtársakon segíteni: évekig első olvasóm, első bírálóm volt, s nehezen írtam, ha nem tudtam magam mögött kedves tekintetét. Évekig álltunk egymás mellett a harcokban, amikben kettőnk élete cseppet sem volt szegény. És kéz a kézben évekig csavarogtunk együtt azokon a tájakon, melyeket nagyon szerettünk. Sok nehéz órát éltünk meg együtt, de sok nagy örömet is, hiszen gazdagok voltunk a szegények gazdagságával. gondol, gondoljon legalább önre. Egy órája van a gondolkozásra. Ha viszont makacs marad, még ma este mindkettőjüket kivégzik. Mi ndkettőjüket!” Ö tekintetével végigsimogatott és egyszerűen válaszolt: „Biztos úr, számomra ez nem fenyegetés, hanem utolsó kívánságom teljesítése. Ha kivégzik őt, végezzenek ki engem is!” íme, ez Auguszta: csupa szeretet és határozottság. Életünket elvehetik, ugye Auguszta, de becsületünket és szerelmünket nem. Ó, emberek, el tudjátok képzelni, hogyan élnénk, ha újból meglátnók egymást e sok nélkülözés után! Ha újból találkoznánk a szabad, tágas és teremtő életben! Akkor, amikor megvalósul mindaz, ami után vágyódtunk, amire törekedtünk, és amiért most a halálba megyünk! Igen, minden bizonnyal holtan is élni fogunk, valahol nagy boldogságtok egy kis zugában, hiszen erre tettük fel egész életünket, és ez vigasztal most, amikor szomorúak vagyunk, mert búcsúznunk kell. Azt sem engedték, hogy megöleljük egymást vagy kezet szorítsunk. Csak a Károly teret a Pankráccal összekötő fogházi együttes ad hírt kölcsönösen sorsunkról. Tudod, Auguszta, én is tudom, hogy valószínűleg többé már nem látjuk egymást. Mégis hallom, amit a távolból kiáltasz: „Viszontlátásra, kedvesem!” „Viszontlátásra, Augusztám!” (Peéry Rezső fordítása) PEDIG A NAGYPAPA A KEDVENCE! j A nagymamát a négyéves Pétiké is elkísérte az állomásra. Útközben beszélget- ! tek. S — Mamika, ne menj haza! I — Muszáj, kisfiam. Hol- i nap dolgoznom kell. | — És mikor nem kell dolgozni? — Majd, ha nyugdíjas leszek. Akkor majd ideköltözünk hozzátok. — Norbert nagymamája miért lakik Norbertoknál? — Mert Norbertnek meghalt a nagypapája. — És ha az én nagypapám meghal, akkor te is hozzánk költözöl? — Igen. — És akkor mindig hazaviszel az óvodából délben? — Haza. kisfiam. A kisfiú szeme felcsillant, majd váratlanul megkérdezte? — És mondd, nagymama, mikor hal meg nagypapa! SZÜLETÉSÜNK TITKAI ! ■ I Zsoltiba és az anyukája sétálnak. A kórház épülete i leire. előtt megállnak. Az anyuka felmutat a harmadik eme— Itt születtél, kisfiam. A gyerek csak áll és néz fölfelé. Töpreng. — Anya, amikor születtem. huncutkodtam? Az anya elképed a kérdésen, de gyorsan válaszol: — Igen. Ezzel azonban nem szabadul meg. — Anya. és hogy huncutkodtam? — Hát, tudod... — az arcán a most mit mondjak bizonytalansága tükröződik —. hol kidugtad a fejed, hol visszahúztad. A gyereknek tetszik a válasz. Kacag. Aztán újra kérdez. j — Anya, és csupaszban ; voltam? — Igen, kisfiam, csupasz voltál. — És örültél, amikor születtem. — Nagyon, kisfiam, nagyon örültem. A gyerek megáll, hálásan néz az édesanyjára, majd boldogan felkiált: — Anya. én is örültem! Bagi Aranka / Perdöntő lehet Bozsik István rajza
