Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
1978. február 26,, vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Szakácsvirlns Szerencsen ÉTLAP kerül elénk a szerencsi Rákóczi étteremben és a felsorolt ételek alatt egy megjegyzés: vendégeink kérésére az étlapon nem szereplő ételeket is elkészítjük. Ez a kijelentő mondat virtust, bátorságot hordoz' magában és provokál is egyben, _ mert szakács legyen a’ talpán, aki fejből tudja, mihez is kapjon, ha azt a húst, holstein, vagy elszászi módra, vagy cigá- nyosan, a csülköt pékné módra kéri a vendég pillanatnyi hangulatában. Meg aztán az sem utolsó szempont, hogy van-e mihez kapni, van-e kéznél hal, fácán, vaddisznóhús, mert ugye a vendég, az vendég, és itt bármit kérhet. ez áll az étlap alján. Kérjünk. A szakács térül- fordul a konyhán és egykettőre ott gőzölög az asztalon a finom halászlé, aztán fűszerillatban a pacal- pörkölt. A halászlé nemcsak piros a paprikától, de erős is. A próba megtörtént, a folytatásra legfeljebb más alkalommal kerülhet majd sor. A fantáziának azonban nem parancsolhat sem a pénztárca. sem a teli gyomor, soroljuk, ami ételféle egyáltalán eszünkbe jut, töredékei a vékonyabb szakács- könyveknek. Gulyás László, az étterem vezetőhelyettese az étlapon levő megjegyzés értelmi szerzője mosolyog a válaszokhoz, magabiztossága vet véget a kérdéseknek. Ö áll oda a szakács mellé ha kell. Műszakokat főzött át tanulmányai befejezése után a Lucullus- ban a főváros egyik ínyenc- éttermében, aztán a Sza- badság-híd melletti Matróz csárda konyhájának tűzhelye mellett sütött-főzött. Megfáradt, éhes hajósoknak. kontinenseket keresztülautózó kamionosoknak, olyan vendégeknek, akik egyik héten Bécsben, a másik héten Belgrádban vacsoráztak, Brüsszelben, Rómában ebédeltek, és hogy sehol se érje meglepetés őket, lehetőleg személyesen is ismerték a konyhafőnököt. a szakácsot, mert a bor. a rum. a kóla lehet egyforma mindenütt, de az étel. ami az asztalra kerül? Órák tellek el, és amíg Kovács László az országutak vándorairól, folyami, tengeri hajósokról beszélt, repült velünk az idő. és közben „főztünk, főztünk”, sokat, de nem eleget. Májat, ezer módra, borjút és malacot pirítottunk, sörrel locsoltuk. Aztán az ételek királya, a bifsztek mindenkiről elnevezve és talárosán. Mi is ebben a magyaros? Hát, hogy a vendég jogán kérhetek valahol, amit szeretnék, nincsenek X-ek az ételek mellett, és ahogy a pincér kedvét néztem, ő sem csak savanyú uborkát evett aznao. Milyen kár. hogy ez a rövidke kijelentő mondat egyetlen étlapon szerepel és félő. nem terjed a híre sem olyan gyorsan, mint az ízetlen, egyforma levesek receptje. a savanyú paradicsomleveseké, vizes pörkölteké, zsemléből, borsból készített vagdalthúspogácsáké terjedt. A SZERENCSI szakács bátorsága a vendéglátóhelyek beállt ételsorainak korszakában virtusnak számít, ami azonban őt föléemeli vállalkozásával a többieknek. Mert más lesütni, megfőzni egy adott mennyiségű húst. levest, aztán X-eket pipálni az étlapra, meg egészen más azt ajánlani: kérjen, mi elkészítjük! Minden nap. minden órában készenlétben egy-egv új kérés teljesítésére, melyék. között esetleg nehéz pillanatokat teremtő óhajok is lehetnek. A magyaros vendéglátáshoz, mint látszik, nemcsak paprika, sói liszt, zsír, hal és vad kell. de jó szakmai felkészültség és bátorság is. Nagy József Sárváriak Belgiumban Id. Gerencsér "Ferenc könyvéről A magyar munkáséletnek különleges és sajátos mozaikja, egy belgiumi műse- lyemgyárban dolgozók, s a gyár barakkjában élők sorsa ismerhető meg idős Gerencsér Ferencnek, a Magyar Rádió' nyugdíjas vezetőjének könyvéből. A szerző, mint a vendégmunkások egyike, több évet töltött a harmincas években a savgőzös műhelyekben, a tömegszállásnak, éppen csak éjjeli menedékhelynek mondható munkáslakásokban. A mintegy kétezer kivitt sárvári munkás között egyike volt azoknak, akik öntudatos szóval, újságírói tollal küzdöttek a gyáros és az ügyvivő túlkapásai ellen, akik magasabb bért mertek kérni, ha fokozták a munka ütemét és szót emeltek, ha a vállalkozó még a szerződésbe foglalt minimális kötelezettsége alól is igyekezett kibújni. A csekély számú, a közösségért kiálló bátrak példája nyomán egyre növekedett a hazától messzesza- kadl sárváriak öntudata. Sok botlással, vargabetűvel, a hirtelen elpusztulás, vagy a holnapi meggazdagodás kételyei között vergődve, sok drámai megrázkódtatás után, roppant hitelesen formálódnak minden helyzetben helytállni tudó emberré. Szívük csordultig telve az otthoniak iránti aggodalommal, a haza szeretetével és ugyanakkor a hontalanság érzetével. A flamandok és a vallonok között még az olaszoknál, törököknél is számki vetetteb bek. mert nekik kell megmutatni, hogy a fogásokat megtanulva mind több és több gépen képesek dolgozni, erejüket a végsőkig feszítve, s ezzel ugyancsak a végsőkig foltozva a hazai munkások, vagyis a belgák ellenszenvét is mindaddig, míg a szédületes iramú termelés után megtelnek a raktárak, túltermelési válságba jut a gyáros, leáll a gyár, s a sárváriakat is elbocsátják. E magában is izgalmas tét, izgalmasan alakuló egyéni sorsok szövevényén át bontakozik ki. A fiatal sárváriak szenvedélyes emberek. Mindenekelőtt a megismerés vágya fűti őket, de nem kevésbé a becsvágy, jól csinálni azt, amit csinálni kell, önfeledten örülni, ha van minek, álmodni a majdan otthon megépítendő házat, pénzzel segíteni az otthoniakat és inni is egy keveset, ha a zseb megengedi, hiszen a műhely pokol, kénköves pokol, még a csontvelőt is felfalja a sav. Halnak is szép számmal a sárváriak. Meggyászolják és nem felejtik el egymást. Egy-egy munkás halála és temetése egy-egy katarzis a megtisztulásban, az emberré válásban. Oly nemes szíve és olyan tragikus sorsa senkinek sincs, mint Varga Tibornak, aki molnárinasként kezdte, majd asztalosszakmát tanult, volt vendégmunkás Kubában, s az itteni mű- selyemgyári munkásközösség kirhondatlanul is vezetőiének tekinti. Az is. Ö szól mindig a többiek érdekében, ő kevesli a bért és ő t mer bukást is vállalni, mivel ő nem otthoni viskókban gondolkodik. Milyen tragikus, hogy ez az ember már sejtve a sárváriak kiűzetését, önkezével vet véget életének. Keménysége, harcossága magávalra- gadó. de ugyanakkor nála találjuk a leglíraibb elérzé- kenyülést is. éppen karácsony estéjén. A Sárváriak Belgiumban értékes olvasmány. A magyar vidéki munkásság életének ritka dokumentuma. Borsodi Gyula Készilidík az GER8FL0T Előzetes számítások szerint az olimpia idején az Aeroflotnak napi 60 ezer utassal kell számolnia. A nagy tapasztalatokkal rendelkező szovjet légi közlekedési vállalat idejében felkészül az előtte álló feladatok megoldására, így például naffv változások lesznek a Seremetyevoi repülőtéren, ahol az új felszálló pályán és az új re-, pülőtéri épületen kívül érkezési csarnok és szálloda épül. Az Olimpia—80 vendégeinek fogadására készül a Vnukovói és a Domogye- dovói repülőtér is, továbbá a Tallini repülőtér, ahol a hajóversenyek kerülnek lebonyolításra. Naponta 30 tonna- N Süvítő mozdonyok, tömény, fehér gözoszlop, emberáradat. Percenként kél a megafon hangja, az első vágányra befutó szerelvényekhez menetrend szerint gördülnek a csomagszállító kézikocsik. Miskolc. Tiszai pályaudvar, 2-es számú postahivatal. A Borsodba érkező és az innen induló csomagok srác- pontja. Dermesztő a hideg a csarnokban, az ablakokon bevág a hó. A postán érkező csomagok raktárában — ahol rendeltetési helyük szerint irányítják, rendszerezik a küldeményeket — kocsikon halmozódnak a pakkok. A nap 24 órájában háromezer darab fordul itt meg: a tavaszi és az őszi hónapokban ezerrel több. év végén pedig duplájára nő a számuk. Budapestről éjfél előtt és hajnali 4 óra után érkezik a mozgóposta. A 2-es posta raktáraiból — sugáralakban. a megye településeire — kilenc irányba indul tovább az elosztott küldemény'. A több mint 30 postás — csomagrakodó és raktáros.— naponta 30 tonnányi csomagot emel-válogat, hogy a címzetthez minél hamarabb eljusson. De ugyancsak kilenc irányból futnak be ide a küldemények, hogy a mozgóposta továbbítsa az ország legkülönbözőbb pontjára. Olexa József, a postahivatal vezetője az elmúlt évi eredmény'ekről beszél: — Jóleső érzés, hogy elmondhatjuk: időben és sértetlenül szállítottuk a címzettekhez a csomagokat. Nemcsak a szakmai képzés, hanem a „postás lelkiisme- ret” is hozzájárult ahhoz, hogy megfeleltünk az élüzem cím támasztotta követelményeknek. Célunk továbbra is a gyors, pontos, kulturált kézbesítés. Öt éve már, hogy' — a munkaerővel való takarékosságból — megoldottuk az eg.yedüli kézbesítést: maguk a gépkocsivezetők adják át a címzetteknek a csomagot, Miskolcot n.voic körzetre osztottuk. naponta mintegy' ezer küldeményt szállítunk szét. Tegy'ük hozzá: majd’ csak panaszmentesen. A tapasztalatok szerint, a legnagyobb csúcsidőben is szépen, pontosan megérkeznek a csomagok. S ugyanakkor a miskolci körzetből 20 postahivatalból hozzák a járatok az innen feladott pakkokat. S hogy' a csomag érkezését milyen nehéz munka fedezi? A postások hideg, huzatos munkahely'éről már szóltunk, de emellett nem elhany'agolható. hogy a rakodást, szállítást is kézi erővel végzik. A Tiszai pályaudvar postájának feltételei még messze elmaradnak a korszerű követelményektől. A munkások. Sz. Horváth József. Nagy István meg a többiek, nem panaszkodnak, de a hivatal vezetői ismerik munkájuk nehézségeit. És értékelik heh'tállásukat is: mindennapi tevékenységük nagy odafigy'elést. pontosságot követel, nemcsak a gyorsaság miatt, hanem azért is, mert a vasúton fokozottabb a balesetveszély’. A jövő útja itt is a gépesítés: főképp a pályaudvari postahivataloknál szükséges a fejlesztés. Jó példát találunk erre Szolnokon, ahol a cso- magirányítás szinte minden munkafolyamatát gépesítették már. A miskolci postások a legfontosabb feladatuknak tartják: a feladóknak, a címzetteknek a legnagyobb megelégedésére továbbítsák a csomagokat. Szolgáltatásuk jó minőségének a háttere,, hogy érezzék: ajándékcsomagot küldeni és kapni öröm. Mi mindent küldenek egymásnak az emberek? Nos. ottjártunk- kor a csomagraktárban volt madáreledel, lámpatest. disznótoros, művirág, könyv', ruha, kerékpár, de a múlt héten továbbítottak több galambot, sílécet, azelőtt méheket. kutyát, még kismacskát is. Természetesen, a csomagok között akad nem egy különleges kezelést igény’lö is. Az élő állatokat például 48 órán belül kézbesíteni kell — a raktárban a munkások etetik-itatják őket — és szakszerűen továbbítják a gyors és törékeny külde- mény'eket is. De kedves feladók! A gondos csomagolás. címzés — mindenkinek a saját érdeke. A raktárban pedig nem egy' szakadozott, címe sincs csomag vesztegel. ki tudja, milyen sorsra ítélve.. . (mik.es) Balogh Benjámin, a miskolci Avas Bútorgyár csoportvezető asztalos szak. munkása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenyben elért kiváló eredményeiért a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsa által adományozott „Szocialista munka verseny győztese” kitüntetésben részesült. Egy' történetet mesélnek róla. Ö talán már el is felejtette. A gyár két vezetője fogadásból belopózott éjszaka három órakor a kapun. A fogadás témája az volt. hogy' találnak-e valakit a munkapad mellett, avagy' üres az üzem. Az előzmény az volt, hogy délután egy sürgős, rendkívül fontos munkára hívták fel a középvezetők figyelmét. Az egyik vezető, aki jobban ismerte Balogh Benjámint, tudta, hogy valamire készül a fiatal szakmunkás, ö nyerte a fogadást. A munka hajnali négyre elkészült. Egy’es egy’ediil végezte el azt, ami akkor egy gyárnak gondot okozott, Ehhez persze tudni kell, hogy a feladat elvégzéséhez nem volt elég a lelkesedés, hanem kitűnő szakismeret is kellett. Ennyit mondtak el a gyárban Balogh Benjáminról : nagy teherbírású, lelkes, jó szakmunkás. Ö brigád tagságának első évével kezdi a bemutatkozást. aztán a Csillag brigád életével folytatja. Munkájától és életétől elválaszthatatlan ma már ez a kis kollektíva. — 1968-tól vagyok a brigád vezetője, talán azért választottak éppen engem, mert akkor kaptam meg a „Szakma ifjú mestere” címet. Huszonnégy tagú brigádunkban sok a törzsgárdatag, de örülünk, ha fiatal szaktársakat is felvehetünk a Csillagba. Érthető a vonzódás ehhez a brigádhoz, mert aki' bejutott, az egy jól kereső, sokszor jutalmazott csoport tagjának érezheti magát. A brigádpénztárban most például 10 ezer forintot őriznek, remélhetőleg az idén is jön hozzá valamennyi.. Külföldi útra készülnek, szeretnének megnézni egy külföldi bútorgyárat — valahol. Aki ide bejutott annak nem kell feltétlenül elfelejtenie családi gondjait munkakezdéskor: jobban teszi, ha beszél róla. hiszen enny’i ember már sok mindenre talál megoldást. De aki egy’szer bejutott ebbe a brigádba, annak le kell küzdenie azokat a tulajdonságait. amelyek közösségi érdekeket sértenek. Itt nem lehet szemet hunyni egy-egy' selejt fölött, még akkor sem, ha valaki más követte el a hibát. A felületkezelő üzemrészben valaha állhatták stószban a selejt bútoralkatrészek, néhány éve megváltozott az üzem képe. Aki a Csillag brigád tagja lesz. vállalnia kell. hogy’ gyermekintézményeket patronál. szabad szombatján kommunista műszakra jön; általában többet tesz annál, mint amennyit a fizetéséért, követelnek tőle. — Nehéz brigádvezetőnek lenni ? — Igen. nehéz. De a tapasztalat sokat segít. A mi brigádunknak állandóan résen kell lennie, mert roppant nagy a konkurrencia. Jó a gyárban a brigádmozgalom, a Kossuth, az Avas. a Fórum és újabban az Üj Élet szocialista brigád erős iramot diktál. Ez az én szerencsém. Ha lany'ha lett v’olna a verseny, nem kaphattam volna ezt a kitüntetést. amelymek nagy'on- n a gyón örülök. Győzni — különben is — csak iók köpött érdemes. — lévay — Csssapt Mi a peas Ifimi csak jík közalt crimes
