Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

7978. január 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A középső év kulcsfeladatai smét eltelt egy esztendő. Ha voltak is gondok, nehézségek gazdasági cél­jaink valóra váltása közben, alapjá­ban véve eredményesen dolgozlak megyénk ipari és mezőgazdasági üzemei. Az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság az címűit év­ben a tervezettnél gyorsabb ütemben -fej­lődött. Jó irányban haladtunk előre az ötödik ötéves terv időarányos feladatainak teljesítésében, bár a mindennapi munka során jelentkező kedvezőtlen hatások bizo­nyos mértékig hátráltattak bennünket az ország gazdasági helyzetének erősítésére irányuló törekvéseinkben. Most, hogy átléptük az új év küszöbét, Borsod ipari és mezőgazdasági dolgozói újult erővel, megalapozott tervekkel foly­tatják a munkát, s fognak hozzá az idei feladatok megoldásához. Nem titok, hogy az 1978-as esztendő nehezebb lesz, mint az előző volt. A középső év munkája, ered­ménye — minthogy 1978. az ötödik ötéves terv harmadik esztendeje — ugyanis dön­tően meghatározza az egész középtávú nép- gazdasági terv teljesítését. Mindegyik évnek megvannak a sajátos feladatai. Az idén a gazdasági munka ha­tékonyságának erőteljes fokozásán van a fő hangsúly. Éppen ezért valamennyi gaz­dálkodó szervezet arra törekszik, hogy a népgazdaság további dinamikus fejlődését, a nemzeti jövedelem gyarapodását hatéko­nyabb társadalmi termeléssel, magasabb munkatermelékenységgel biztosítsa. Az új esztendő alkalmával megkértük a vállalatok gazdasági vezetőit, vázolják azo­kat a főbb tennivalókat, amelyek a közel­múltban elfogadott népgazdasági tervből rájuk hárulnak. Petites Entitás, az Óztli KeMszaii üzentek vezérigazgatója — Nehéz esztendő, sőt esz­tendők vannak a hátunk mö­gött. Rendkívül ellentmondá­sos tendenciák' között végzi vállalatunk 14 ezer fős kol­lektívája tevékenységét. Ezek­re azért kell röviden kitér­nünk. mert vizsgálatuk, elem­zésük alapján határozhatók meg azok a feladatok, ame­lyek ránk várnak. Ilyen el­lentmondás például az, hogy az elmúlt három évben üze­münk eredményei állandóan növekedtek, míg a nyereség­részesedési alapunk csökkenő tendenciát mutat. Mi sem vagyunk mentesek a tőkés világ piaci és pénzügyi prob­lémáitól. Míg 1974-ben 1 mil­liárd 200 millió nyereséget értünk el, 1977-ben már csak alig több mint 100 millió fo­rintot. Annak érdekében, hogy dolgozóink közel a tavalyi nyereségrészesedés mennyisé­gét kapják meg, a tartalék- alaphoz kell nyúlnunk. Emel­lett részben belső, vállalati okokból is, a termeléssel kap­csolatban anyagköltség-emel­kedés lépett fel. Itt jegyzem meg, hogy 1977-ben az ener­giaköltségekből a tervezettől jóval több, 42 millió forintos megtakarítást értünk el. Fel­adataink. a felsőbb szervek határozatai és elvárásai, vala­mint a tőkés világ piaci és pénzproblémái arra késztet­nek. illetve kényszerítenek minket, hogy a jövőben a ter­melés gazdaságosságára for­dítsuk a legtöbb figyelmet. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a közgazdasági szemlé­let erősítésére van szükség a fejekben és a gyakorlatban egyaránt. Természetesen ez elsősorban a vezetőkre vonat­kozik, a vezérigazgatótól kezdve a művezetőkig. — Ennek érdekében rend­szeresebb és hatékonyabb költségelemzést kell végez­nünk, az így kapott követ­keztetésekből kiindulva intéz­kedéseket kell foganatosíta­nunk. Minőségi változást sze­retnénk elérni a munka- és üzemszervezés területén is. Eddig ugyanis főleg a köny- í.ven és gyorsan feltárható és felhasználható tartalékokra fordítottuk a figyelmet. Hely­zetünk nehézsége és a nehe­zebb feladatok kötelezővé teszik számunkra, hogy a munka- és üzemszervezés te­rületén mélyebbre hatoljunk és hosszabb távra kiható in­tézkedéseket foganatosítsunk, 1977-ben a munkafegyelemről szóló vezérigazgatói utasítás következtében lényegesen ja- vrilt ezen a területen a hely­zet, de a munkaidő jobb ki­használását továbbra is fo­kozni kell. Ezen a területen sok függ a munkahelyi ve­zetőktől és a szocialista bri­gádoktól. Fontos feladatnak tartjuk, hogy szigorú takaré­kosság érvényesüljön minden területen. — A feladatok számokban kifejezhető oldalát, tekintve, összehasonlításul, meg kell említenem, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek a hagyo­mányoknak megfelelően tel­jesítette, illetve túlteljesítette a vállalati terveket. Nagy se­gítségünkre volt ebben a ju­bileumi munkaverseny. Emel­lett eredményesen és határ­időben megvalósítottuk az acélgyártás fejlesztésének ki­emelt nagyberuházásként ke­zelt első szakaszát. Mivel az acélmű vállalati tevékenysé­günk meghatározó része, s mivel népgazdaságunk első­sorban és főként Ózdról vár­hat több acélt, kiemelten ke­zeljük ezt a témát. 1977-ben a beruházás megvalósítása so­rán fellépett sok olyan aka­dályt és zavaró tényezőt kel­lett leküzdenünk, amely Hát­ráltatta, vagy nehezítette az acélgyártási terv teljesítését. Ennek ellenére az acélműi gyárrészleg, év eleji vállalá­sának megfelelően közel 20 ezer tonnával túlteljesítette az egyébként is szigorú prog­ramot. 1978-ban 1 millió 360 ezer tonna acél gyártása sze­repel előzetes tervünkben, ami 110 ezer tonnával több, mint az 1977. évben termelt mennyiség. Ugyanakkor ha­táridőre, 1978. június 30-ra, és az előírt költségkereten belül' be kell fejeznünk az acélgyártás fejlesztésének nagy programját. Nem kis feladat vár a nyersvasgyár- tókra sem, hiszen az I-es számú kohó térfogalbővító átalakítása viszonylag hosz- szadalmas munkát igényel, s ennek ellenére 910 ezer ton­na nyersvasat kell termel­niük. Az 1978-as előzetes tervben 934 ezer tonna hen­gerelt készáru szerepel, amely 27 ezer tonnával több az 1977. évi eredménynél. — Csak a legfontosabb fel­adatainkat emeltem ki ezút­tal. Nehéz esztendő volt 1977 számunkra és hasonlóan ne­héz lesz 1978 is. Ezért nagy szükség van a szocialista munkaversenyre, a munkás­kollektívák helytállására. És nemcsak a termelés területén, hanem szinte minden téren. Jobban kell vigyázni az em­berre, jobban kell vigyázni egymásra. Hiszen az élet ki- fejezhetetlenül több minden értéknél. Mmos János, a Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatója — Tizennyolcezres kollek­tívánk 1977-ben a vele szem­ben támasztott követelmé­nyeknek eleget tett. A terv­ben megfogalmazott 5 millió 100 ezer tonna szén helyett 5 millió 270 ezer tonna tü­zelőanyagot adtunk a nép­gazdaságnak, az iparnak, a lakosságnak. Nem kis erőfe­szítésre volt szükség ennek érdekében. A Borsodi Szén­bányák Vállalat nehéz évet zárt, sok gondunk és prob-, lémánk volt, feladatainkat törvényes munkaidőn túl, a szabad szombatokon és vasár­napokon is dolgozva teljesí­tettük túl. örvendetes, hogy 1977-ben már megvalósítot­tuk az 1980-ra tervezett gé­pesítési szüntet, ami viszont arra is utal, hogy az idő sür­get, a követelmények, az igények egyre növekednek. Hárommillió tonna szenet a hazánkban használatos leg­fejlettebb technológiával, ön­járó biztosító berendezéssel felszerelt tömegtermelő fron­tokról adtuk. A kitermelt szén 75 százaléka gépi jö- VAsztésű, 84 százaléka gépi rakodásé, 95 százaléka pedig Képi szállítású volt. Folyta­tódott az aknák és a szén­mezők koncentrációja is. Fi­gyelemre méltó, hogy míg 1960-ban 52 aknából, 1977- ben már csak 15 aknából 1978-ban pedig 12 aknából kell összesen 5 millió 130 ezer tonna szenet kitermelni. Ezt szolgálja a már megva­lósítás fázisában levő Egy akna, egymillió tonna szén programunk. 1978-ban leg­fontosabb feladatunknak tartjuk a számunkra előírt nagy mennyiségű szén ma- adéktalan kitermelését, il­letve termelési tervünk túl­teljesítését. Az egy aknára jutó egyre nagyobb mennyi­ségű termelés csak úgy ér­hető el, ha a termelés to­vábbi koncentrálásával, a műszaki fejlesztéssel, továb­bi gépesítéssel növeljük az egy munkahelyre és az egy főre eső termelést is. 1978- ban kulcskérdés számunkra eddigi eredményeink meg­erősítése és a jövő előkészí­tése. — Ezt azonban úgy kell végrehajtanunk, hogy köz­ben nagy gondot kell fordí­tani a termelés gazdaságos­ságára, a költségek csökken­tésére is. 1978-ban 640 mil­lió forintos állami hitellel teljesítmény és minőség, va­lamint termelési költségja­vító beruházást hajtunk vég­re. Ezt a hitelt három év alatt kívánjuk visszafizetni. Szerepel ebben a szállítás rekonstrukciója, az üzemek­nél, az aknáknál, valamint mintegy 100 millió forintos mértékben a központi szén­osztályozó berendezéseinek a felújítása annak érdekében, hogy elsősorban a dió- és a kockaszén minőségét 3 ezer kalóriára növeljük, s ezzel minőségét nagymértékben ja­vítsuk. Fontos feladatunknak tartjuk a jövő megalapozá­sát, az újabb szénmezők meg­kutatását, feltárását és ter­melésre való előkészítését. Huszonöt millió forintot for­dítunk kutatásra, részben sa­ját, részben a Földtani Ku­tató Intézet kivitelezésében. A kutatást elsősorban Put- nok és Dubicsány térségé­ben, illetve Lyukóbánya és Bábony között koncentrál­juk. 1978-ban összesen 67 ezer méter feltáró és terme­léselőkészítő vágatot kell ki­hajtanunk. Ezek mellett ter­mészetesen termelési szint­tartó beruházások megvaló­sítása is szerepel tervünk­ben. Lyukóbánya után sze­retnénk elérni, hogy minta­bányává váljék a Fekete- völgyi és a putnoki Szeles- akna, valamint Ormosbánya is. — Megfeszített munkánk nyomán örömmel szólhatok . arról is, hogy életünk 1977- ben gazdagabb, tartalmasabb lett. Munkásállományú dol­gozóink bérfejlesztése meg­közelítette a tíz százalékot, ami a tervek szerint 1978- ban vállalati szinten folyta­tódik. Sokat léptünk előre szociálpolitikai téren is, amit 1978-ban tovább folytatunk, elsősorban a kormányhatá­rozatban szereplő bányász- lakás-építési akció megvaló­sítása irdekében. Mint eddig, a továbbiakban is nagy gon­dot fordítunk a munkabizton­ság fokozására. Az egészség- ügyi, szociális- és munkakö­rülmények vállalatunknál to­vább javultak. Munkahelye­ink biztonságosak, jól szel­lőzőitek. Az elmúlt időszak­ban nagymértékben csök­kent a nehéz fizikai munka. A munkabiztonság fokozása érdekében a vágatkereszte­ződések biztosításának meg­oldásával, a tűzvédelem to­vábbi fokozásával, a fizikai munka megkönnyítésével el akarjuk érni, hogy megvál­tozzék az egész bányamunka jellege. — A munkaverseny foly­tatására szólító Láng Gép­gyár felhívásához vállala­tunk munka- és szocialista brigádjai is csatlakoznak, amelyek ezekben a napok­ban dolgozzák ki a felaján­lásaikat céljaink maradékta­lan teljesítése, túlteljesítése érdekében. Legfontosabb fel­adatuknak azt tartják, hogy lényegesen kevesebb pótmű- °zakkal, a szab d szombato­kon és vasárnapokon végzett munkával feleljenek meg az általuk támasztott követel­ményeknek. Ezeket a válla­lásokat. felajánlásokat. írá­sos szerződésekben rögzítjük,' Téli! Pál, a Borsodi Vegyikombinát Bőszoki igazgatóhelyettese — Mielőtt az új esztendő ten­nivalóiról szólnék, — ha csak néhány mondatban is —. be­szélni szükséges az elmúlt év mérlegéről is. Eszerint tavaly a BVK-ban a terme­lési érték elérte a három- milliárd négyszáz millió fo­rintot. Ez lényeges ' tétel a vállalat munkájában és gaz­dálkodásában, hiszen — tud­valévőén — a termelőüze­mekkel párhuzamosan tör­tént a 11 milliárd 300 millió forint értékű nagyberuházás, az új PVC-gyár építése. Amikor jóleső érzéssel mond­hatom el, hogy a gyár az utolsó fillérig teljesítette ér- téktervéf. azt is el kell mon­dani, hogy egyes üzemeink jóval a határidő előtt tettek eleget kötelezettségüknek. El­sőként a stabilizátorüzem, nem sokkal később a szek­szárdi gyáregység, ahol a 3 ezer darab műanyag abla­kot nemcsak határidőre le­gyártották, de el is juttatták a megrendelőkhöz. Ez a gyáregység egyébként erő­teljesen fejlődik, termékei iránt mind nagyobb a ke­reslet, amit tanúsít: redőny­ből például ma már 8 millió métert gyártanak évente. Az sem titok, hogy a vál­lalat minden tekintetben igyekezett közvetlen módon is segíteni a beruházás ki­vitelezésén. Saját létszá­munkból mintegy 800 dolgo­zót irányítottunk át a mun­kálatokhoz. Az így ide küldött emberek egy jelentős része továbbra is az új gyárnál marad, itt lesz a munkahe­lye. — S mit hoz 1978? — Mint ismeretes, a Bor­sodi Vegyikombinát ötéven­ként mindig megduplázza termelési értékét. Erre most a jelenlegi tervidőszak vé­gén kerül sor. Azt sem sza­bad azonban elfelejteni; hogy évről évre mind nagyobb feladatokat kell megoldani, hiszen — a termelést tekint­ve — a méretek is mindig nagyobbak. Előzetes számítá­saink szerint a gyár terme­lési értéke 1978-ban eléri a 4 milliárd 730 millió forin­tot. Ezen belül pvc-porból több mint duplájára növek­szik a termelés. Amíg a múlt évben 43 ezer, addig ebben az esztendőben 90 ezer tonna pvc-port gyárt a BVK. — Milyen feltételek, mi­lyen előkészületek biztosítják ezt a fejlődést? — Mindenekelőtt az új gyár belépése a termelésbe. E nagyberuházás 1978 első negyedévében ér abba a sza­kaszba, amikor a technoló­giai üzemek is munkához látnak. Ezek az előkészüle­tek természetesen már a múlt évben megkezdődtek. Azzal, hogy a beruházás lé­nyegében befejeződött, bizo­nyos , „tételek” áthúzódnak 1978-ra. Az ütésálló adalék­anyagot gyártó üzem példá­ul csak ebben az évben épül fel. A szennyvíztisztítónál is hasonló a helyzet, „ E fontos objektumnak az elkészítése a tervek szerint az év első három hónapjára szól, ami­ből — természetesen — csak akkor lesz valóság, ha az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalát teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket ezzel kapcsolatban vállalt. Tovább fejlődik a műanyag-feldolgozás is. — Á gyár dolgozik, termel, amiből az is következik, hogy a legyártott termékeket el is kell adni. Van-e piac, milyenek a kilátások? — Erre csak azt mondha­tom: kilátásaink kedvezőek. Hadd mondjam el: amikor a BVK csak 6 ezer tonna pvc- port termelt, sokan aggód­tak, ki fogja ezt a mennyi­séget megvásárolni? Azt kér­dezték: hol kell az ország­nak ennyi termék? Azóta 43 ezer tonnát termelünk és ez is kevés. Az új gyár belépé­sével 190 ezer tonna lesz a kapacitás, ami természetesen nagyobb, mint a hazai igény. A hazai fogyasztás és a ter­melés közötti differenciából adódó mennyiséget exportál­juk. Tavaly 500 millió fo­rintnak megfelelő értéket exportáltunk, 1978-ban pe­dig 1 milliárd forint értékű pvc-port értékesíthetünk ha­tárainkon túl. Termékeink iránt nagy az érdeklődés mind a szocialista, mind a tőkés relációjú kivitelben. A távlatokat figyelembe véve 1985—90 között — vár­hatóan — a BVK-ban gyár­tott pvc-port teljes egészében itthon tudjuk majd értékesí­teni és feldolgozni. — Milyen feladatok várnak a gyár kollektívájára? — Dolgozóink az elmúlt években is bebizonyították: a BVK-t magukénak érzik. Ennek szép példája és do­kumentuma az elmúlt négy ev alatt Végzett munka, amelynek alapján a gyár háromszor nyerte el a Ki­váló Vállalat és egyszer a SZOT és a Minisztertanács Vörös Zászlaja kitüntetést. A jövőt illetően feladataink nagyobbak, aminek ezután is mindig maradéktalanul igyekszünk eleget tenni — s a gyár kollektívájával egyet­értésben mondhatom: —1 eleget is tudunk tenni. Fejes László, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese — Ahhoz, hogy tömören vázolhassam megyénk mező- gazdaságának legfontosabb soron következő teendőit, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának 1977. december 1-én megtar­tott kibővített üléséről kiadott közleménynek, e nagy fon­tosságú dokumentumnak az egész ország mezőgazdaságá­val foglalkozó néhány részle­tét keli idéznem — mondotta Fejes László. — Elsősorban azt az irányszámot, amely szerint a mezőgazdasági ter­mékek termelésének tervezett növekedése 197S-ban 2—3 szá­zalékos. A dokumentum a termelés e tervezett növeke­déséhez szükséges feladatokat a következőkben rögzíti: „A mezőgazdasági terme­lésben fő feladat az 1977. év­ben .elért eredmények meg­szilárdítása és a hozamok to­vábbi emelése. A termelés 2—3 százalékos növelésének a feltételei adottak. Az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek hasznosítsák job­ban termelési adottságaikat, fokozzák a gazdálkodás ered­ményességét. Tegyék meg a szükséges intézkedéseket a gépek és az állattenyésztési telepek jobb kihasználására. Ésszerűbben és takarékosab­ban használják fel a műtrá­gyát, a növényvédő szereket és a takarmányt." — Mindezeket azért tartom fontosnak idézni a jövő év "feladatait, rögzítő dokumen­tumból. mert megyénk mező- gazdaságának minden szekto­ra, a mezőgazdasági üzemek minden vezetője, felelős szak­embere csakis ezek ismereté­ben, ezek szem előtt tartásá­val tudja jól megtervezni, s végrehajtani az 1978-as esz­tendő legfontosabb helyi te­endőit. — Mint minden területen, megyénk mezőgazdaságában is döntő jelentősége van an­nak, hogy az V. ötéves terv e „középső” esztendejében maradéktalanul megvalósul-^ janak a célkitűzések. 1977-” ben a megyénk mezőgazda­ságát sújtó valóságos termé­szeti csapások (árvíz, belvíz, jégverés, késő tavaszi és kora őszi fagyok) miatt csak igen nagy erőfeszítésekkel sikerült az 1975-ös bázishoz viszonyít­va 8,9 százalékkal növelni a mezőgazdaság termelését. Az 1978. évi tervezett 2—3 száza­lékos növelés csak látszólag alacsony. Az 1977. évi magas bázishoz viszonyítva ez az előirányzat feszített munkát, az elmúlt évhez hasonló helytállást, még tervszerűbb cselekvést, az erők jobb kon­centrálását követeli meg me­zőgazdaságunk minden dol­gozóiától. — És nem szabad megfe­ledkeznünk arról sem, hogy megyénk sajátos gondokkal küzdő, mostoha adottságú me­zőgazdasága — annak ellené­re, hogy az előző tervciklus­ban szocialista nagyüzemeink termelésnövekedésének üte­me meghaladta az országos átlagot — még nagyon sok vonatkozásban’ el van marad­va az országos átlagoktól, s kötelességünk azok jobb meg­közelítése. — Ami az előkészítést, az „alaoozást” illeti, ez az előző éveknél jobban sikerült. Az őszibúza-vetéseket optimális időben, jó minőségben, a ter­vezettnél valamivel nagyobb terűimen végezték el mező­gazdasági üzemeink. Sikerült nemcsak „befejezni”, hanem el is végezni az őszi mély­szántásokat. De ez a jó „ala­pozás” csak akkor vezet jobb eredményekhez, ha minden munkát, a termelés egész fo­lyamatát végigkíséri a tech- i ológiai fegyelem szigorú be­tartása. a jó munkaszervezést Szakértelemre, fegyelmezett­ségre. a szakszerű munka megkövetelésére van szükség! — Nagyon hosszan sorol­hatnám — akár ágazatonként is — a legfontosabb tenniva­lókat, és sorolhatnám a jo­gosan elvárt átlagterméseket és hozamokat. De mindezek jól ismertek a mezőgazdasági üzemek vezetői körében. In­kább azt említeném, hogy az élen járó mezőgazdasági üze­mek már a legjobb utat. a nagy eredmények „hogyan­ját”, „mikéntjét” is évek óta megmutatják. Csak a példá­jukat kell követni, a tapasz­talataikat kell átvenni 1978- ban mind több gazdaságban, s altkor nem esik majd any- nyi szó. nem lese annyi szem- rehányó oéldálcdzás a ter­mésátlagok, a hozamok nagy „szóródásáról” a szomszédok, s hasonló körülmények között gazdálkodók indokolatlan nagy különbségeiről.

Next

/
Thumbnails
Contents