Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
1978. január ZZ., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 A 2 milliós veszteség oka „Keserű igazság: a Hegyközben csak tengődik a mezőgazdaság. A fák, a vadak, a hegyek, s a fagyot lehelő idő, mind az ember termelőmunkáját nehezíti. Pálházán a Rákóczi Xsz'-bcn ezelőtt két evvel 51 ezer forint nyereséggel zárták az «vet, 1977-ct viszont már 2 millió forint veszteséggel.. Munkáskezek integrációja A drótgyáriak a távvezetékért Folyamatosan szerelik és állítják a távvezeték tartóoszlopait A magyarázat vizsgálattá váltqzik, meddő önmarcango- lássá; a „mit kellett volna tenni, vagy mit lehetett volna tenni” ma már késői, de a jövőre nézve lényeges elemző mérlegeléssé. Hárman üljük körül az asztalt, a szó a íöagronómusé, Sinkó Istváné. — A múlt évben az időjárás teljesen ellenünk fordult. Június elején jég pusztította a gabonát, szeptember közepén pedig az őszi fagy „búcsúztatta” remélt napraforgó- és kukoricatermésünket. Átlagok? — a főagronó- mus csak legyint. — A kukorica lü mázsás, a napraforgó 2 mázsa 34 kilós hektáronkénti terméssel „dicsekedhetett”. Ehhez, csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy egy közepes gazdaságban is, ugyanezekből a kultúrákból 40, illetve 15 mázsás átlagokat érnek el. Kedvezőtlen év esetén is! A Hegyközben mikor jó az idő? — ötévenként kétszer •— «értette el a kérdést Jurkó László főkönyvelő. — Annyiszor érik be nálunk az állat- tenyésztés legfontosabb növénye, a kukorica. Éppen ez a tény adja a növénytermesztés legnagyobb ellentmondását, hogy évről évre változatlan és nagy önköltség mellett — a szolnoki GTR termelési rendszer tagjai — a bizonytalanra termelünk. •Példaként felhozom: idén is 3(1 mázsás búzatermésre tápláltuk be tápanyaggal talajainkat, s csak a harmadát takarítottuk be. így persze, a kultúra eleve ráfizetéses.,. És még egy kérdés a növénytermesztés másik ágazatáról. A főagronómus említette, hogy adottságaik lehetővé teszik, hogy hektáronként 30 mázsa körüli búzatermést érjenek el. Mikor volt ennyi? — Eddig még nem. Ügy tudom, 1972—73-ban értünk el 25—20 mázsa közötti termést. Azóta nem engedi az időjárás ... Nem engedi! Sőt, úgy is mondhatnám, megtiltja. Túlságosan nagy kockázatot vállal a tsz, amikor a növény- lermeszlési ágazatát „erősíti”, ami a beruházások zömét leköti. Mert egyszerűen nincs garancia arra, hogy a 30 mázsát állandóan el lehet majd érni. Az ellenkezőjére annál inkább, s az alacsony átlagok alapjában kérdőjelezik meg a gazdálkodás pénzügyi hasznát. Ennek ellenére hitelből és az 1,1 millió forintos fejlesztési támogatás igénybevételével a növény- termesztés kapott új gépeket. — A búzával mindenképpen foglalkoznunk kell — érvelt a főkönyvelő. — A népgazdaság igényli, s nekünk, ha nem is ad nagy nyereséget, egy kis jövedelmet mégis biztosit. Más kérdés a napraforgó és a kukorica. Még a legkorábbi hibrideket is fenyegeti az őszi fagy, s számunkra észszerűbb lenne, hogy elkerüljük a dér termést csökkentő veszélyét, s csak olyan kultúrákat termesszünk, amelyek nyáron betakaríthatok. És járható a másik út is, .az, hogy tömegtakarmány-t'er- mesztésünket teljesen gépesítjük ... Hogy ne menjen veszendőbe a drága takarmány, most a kaszáláson kívül mindent kézzel végeznek, a forgatást, boglyázást — villával rakodnak. A jól összeállított pillangós vetésszerkezet termése gyakran a tarkón megy tönkre, amikor az eső kilúgozza az értékes bel- «tartalmú szénát, A tehené- «zet?l — Ennek megfelelően gyenge. Szinten szégyellem kimondani, 1380 litert fejünk csak egy tehéntől, és ez az átlag minősíthetetlenül gyenge. Ez éves veszteségünk másik forrása... Hát, igen. Ahol gyenge lábakon áll a növénytermesztés, ott az állattenyésztés sem dicsekedhet. Csak éppen Palháza esetében ez kevésbé érthető, hiszen rendelkeznek a legolcsóbb takarmány- nyal, a gyeppel, sőt jól beállt pillangós véleménnyel is. De mivel a betakarítás megoldatlan, a rossz minőségű takarmány rányomja bélyegét az egész ágazatra. Éppen ezért kérnek megint fejlesztési támogatást a megyei tanácstól új gépeit megvásárlására. De vajon nem lett volna jobb az egészet megfordítani, és a takarmány- termesztést az árunövénytermelés előtt gépesíteni? (És még egy szempont, amelyre jobban kellene figyelni. Hogy kihasználnak-e minden lehetőséget? Emlékszem, ősszel a járási tanácskozáson szóba került, mint egy új ágazat, a kecsketenyésztés lehetősége. A szakemberek akkor magukban kuncogtak — ha nem is hangosan —, mit is kezdhetnének a volt idők, ma már alig tartott állatfajával. Nos ez a, tehéntől jóval igénytelenebb állat, amely a hegyvidéken — tehát a Hegyközben — ki. valóan tartható, a jelenlegi tejtermelés! szinttől alig ad kevesebbet. De teje drágább, és olcsóbb „előállítani”.) így viszont a bizonytalan növénytermesztés és egy még bizonytalanabb állattenyésztés melleit egyetlen biztos maradt: az erdő. Az 1826 hektárt borító — ez a terület 300 hektárral nagyobb a szántónál — vegyes állományú erdő. A főagronómus: — Itt is gondjaink vannak. Jelenleg csak gyéríteni, tisztítani tudunk, kevés a végtermék, az olyan fa, amelyből rönköt tudunk előállítani. És idén pont ennek ment fel az ára, s így hiába építettünk korszerű faüzemet, az 1,6 milliós nyereség helyett csak 900 ezer forint haszonnal számolhatunk. Egy közbevetett kérdés: — A nagyarányú erdőtelepítések javíthatnának-e a helyzeten? — Távlatokban igen, a közeljövőben nem. Hacsak a telepítések költségét vesszük figyelembe, az olyan magas, hogy gazdálkodásunkat még jobban „megrázná”. így évente 10 hektárt telepítünk és ez elegendőnek tűnik. A telepítés összege csak évtizedek múlva térülne meg. A tsz vezetése az idei veszteséges év után egyet tehat: ésszerűbb vetésszerkezetet kialakítani, és nagyobb gdndot^ fordítani az állattenyésztésre, amely már azért is hasznos, hogy az erdők közeli szántókon a gyepben a vad nem sok kárt tehet. Igaz, a kukoricát úgyis megtalálja. De az erdők szorította tájon a gazdálkodás mai formájában tovább nem folyhat, mert újabb veszteséges év forrása lesz. A „mit tehettünk volna” jellegű felmérés, elemzés ezért hasznos, mert az idén már lehet javítani. És törekedni kell olyan új ágazatok „felfedezésére” — akár melléküzem- ágként is — és megteremtésére, amellyel az idei 2 milliós veszteséget gyorsan el lehet majd felejteni, — kármán — Folytatják a versenyt Az építőanyagipar idei feladata, hogy 4 százalékkal bővítse termelését és a termelési többletet a termelékenység 4. százalékos emelésével alapozza meg. Ennek megfelelően a gazdálkodás hatékonyságának javítását, a zavartalan anyagellátást állították felajánlásaik középpontjába az építőanyagipari üzemek, ahol munkásgyűléseken elhatározták, hogy folytatják a munkaversenyt. Az épületasztakss-ipari és faipari dolgozók a múlt évinél 50 százalékkal több, összesen 169 . ezer festett és üvegezett ajtót és 49 ezer ablakot és 66 ezer műanyag borítású ajtót, tokot szállítanak az építőiparnak. Az üvegipari művek gyárainak dolgozói különösen sok felajánlással segítik a műszaki fejlesztés meggyorsítását, a tavaly munkába állított új gépek, új üzemrészek mind teljesebb kihasználását. A múlt évinél 157 millió forint értékűvel több terméket akarnak gyártani. Tízezer brigád A tavalyi termelési eredmények értékelésével egy- időben a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsában összesítették a jubileumi munkaverseny eredményeit. Ezek szerint a tsz-ek több mint 10 ezer brigádja teljesítette vállalását. Ez azt jelenti, hogy összesen másfél milliárd forint értékkel növelték a termelést. A versenyben 150 ezer dolgozó vett részt, a tagság csaknem 80 százaléka. Kiemelkedő tavalyi eredmények nyomán a verseny 1978-ban folytatódik, de módosított formában. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy helyesebb, ha a brigádok, tsz-ek ágazatonként mérik össze tudásukat, és tesznek felajánlásokat, ebben az esetben ugyanis könnyebb az értékelés, az összehasonlítás és h legjobb módszerek közvetlen átadására is lehetőség nyílik. A szocialista versenymozgalom legnagyobb eredménye, hogy az üzemi demokratizmus szélesítésére kötelez. Nem lehet versenyvállalást tenni úgy, hogy a tagok ne ismerjék részletesen gazdaságuk feladaíait. Jelentős, értékét, tekintve több mint félmilliárdos beruházás megvalósításához kezdtek hozzá 1975-ben a Borsodi Szénbányák Putnoki Bányaüzemében. A fejlesztés része annak az országos törekvésnek, amely a szénkészletek maradéktalanabb feltárására, kiaknázására irányul. Mit tartalmaz a program? Hogyan haladnak a munkálatok kivitelezésével? Mi a beruházás végső célja? Meg- térülnek-e a költségek? A sokakat érintő, érdeklő kérdésekre az üzem műszaki csoportjának vezetője, Sziman Pál válaszolt. — Sz;ikberkekben köztudott: az ország egyik legnagyobb, legkorszerűbb aknáját alakítjuk ki Putnolc község térségében — kezdte tájékoztatását a szakember. — Népgazdasági igény van a szénre, s nekünk 1981-ben 2100, 1984-ben 2600 tonnát kell kitermelnünk naponta. A jelenlegi feltételek ekkora mennyiségű szén lcibá- nyászását nem teszik lehetővé, ezért fel kell készülnünk a nagyobb feladatokra. Elsőként a szállítás rekonstrukcióját tűztük célul, majd a fejtési területek bővítését határoztuk el. A munkálatok az ütemezésnek megfelelően haladnak, s 1984-re eleget teszünk a program előírásainak. A miskolci December 4. Drótművek Auróra brigádjának tagjait, bár személyesen nem ismerem, nevük hallatán már bizonyosra veszem: megint készülnek palamire... Valamire, ami több egy hétköznapi tettnél; ami kimagaslik a brigádnak kenyeret adó gyár életében is. A brigád nevéhez számos kezdeményezés, újítás fűződik és a termelőmunkában elért si- * kereik tavaly a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja cím elnyeréséhez vezettek. A minap újból szóba került a-brigád neve. Dr. Imre Ferenc igazgatóval és Kiss Béla főmérnökkel a drótmű egyik kooperációs munkájáról, a 750 kilovoltos távvezeték építésének részfeladatairól beszélgetve, mintegy a vállalt, kötelezettség teljesítésének biztosítékaként megjegyezték : — A kábeleket az Auróra brigád készíti. Hazánk számára a KGST- együ.tműködés egyik igen. hatékony és gyümölcsöző formája részvételünk a nagy ipari termelőkapacitások közös beruházásában. Ezek révén országunk hosszú időn át garantáltan hozzájut azokhoz a fontos nyersanyagokhoz, amelyek nélkülözhetetlenek ipari termelésünk fenntartásához, különösen pedig növeléséhez. Ezzel az előnnyel azonos súllyal esik latba az is, hogy Magyaror— Beszéljen kicsit részletesebben a tennivalókról, a végrehajtásról. — A két és fél évvel ezelőtt megkezdett első ütemben egy 760 méter hosszú lejtős akna lemélyítését, üzembe helyezését kezdtük meg, saját erőből. A régi aknán naponta mindössze 1200 —1300 tonna szenet tudunk felszínre küldeni naponta, nekünk pedig ennek a kétszeresét kell majd kiszállítanunk. A korszerű lejtős akna nyitásával szinte korlátlan mértékben növelhetjük a termelést, hiszen óránként 400 tonna szenet, képes kiszállítani. — A megvalósítással nincs különösebb gondunk — folytatta Sziman Pál. — Megemlítem, hogy újszerű, úgynevezett lőttbetonos biztosítást alkalmaztunk a vágat biztosítására. Csaknem elkészültek már a kapcsolódó bányatérségek is. Jelenleg betonidomkővel való átíala- zásokat végzünk, továbbá a szállító gumiszalagok beszerelésén dolgozunk. A fél év végére üzembe helyezendő gumiszalagok a bányászok kényelmét is hivatottak szolgálni, miután személyszállításra is alkalmasak lesznek. Hátra van még 106 méter bányafolyosó kihajtása és 500 méter vágat átfalazása. Miután beszereltük a gumiszalagokat az aknába, ósszeszág a többoldalú együttműködés során megvalósított beruházásokhoz, azon kívül, hogy magyar munkáskezek is tevékenyen részt vállalnak az építkezésekből, különféle termékek szállításával is letesz- szük obulusunkat A 860 kilométer hosszú és 2000 megawatt átviteli kapacitású távvezeték építésében 1974 elején állapodott meg Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió. A vezetéket a Szovjetunió és Magyarország építi, míg a többi ország berendezések, anyagok szállításával járul hpzza a közös beruházáshoz, amelynek résztvevői hozzájárulásuk arányában részesülnek majd a távvezetéken érkező szovjet villamos energiából. Magyarországon az országhatár és Albertirsa közötti, csaknem 270 kilométeres szakaszon az építés már 1975 őszén elkezdődött és a távvezetékoszlopok elkészítésével, alapozásával, összeszerelésével és felállításával egyidej űleg megkezdődtek a technológiai szerelési munkák is. A Szovjetunióban, a viny- nyicai alállomáson az építés és a szerelés nagyrészt már be is fejeződött. Jól halad a 750 kilovoltosról leágazó 400 kilovoltos távvezetékek építése is, amelyek a többi részt vevő országba szállítják az energiát. Magyar részről nagyobbrészt az OVIT kivitelezői koordinálásával számos kapcsoljuk a szállítórendszert. Egyébként a beruházás befejezése az év végére várható. — Hogyan akarják biztosítani a fejtési mezőket. Lesz-e elegendő szén a szállítókapacitás hasznosítására? — Szén van, még az unokáink is bányászkodhatnak — felelte magabiztosan a műszaki csoport vezetője. — A feltárás alatt levő Putnolc —Sajómercse szénmező vagyonát 40—60 millió tonnára kalkuláljuk, s a kutatás még nincs befejezve. A szén- vagyonpótló beruházáshoz, mint a fejlesztés' második üteméhez, az elmúlt évben kezdtünk hozzá. Ezen munkálatok költsége teszi ki az összes ráfordítás 85 százalékát, egészen pontosan: 472 milliót. Sok ez a pénz, elismerem, de idővel kamatostól megtérül. — Mivel a nagy területű szénmező messze van a jelenlegi aknától, ezért egy új függőleges aknát kell lemélyítenünk, mellé üzemteret kell létesítenünk. A 270 méteresre tervezett, hat méter átmérőjű akna helyét Mo- esolyáson jelölték ki, elkészítésére a Bányászati Aknamélyítő Vállalat borsodi körzete kapott megbízást. Az aknamélyítők az elmúlt év október 6-án vonultak fel a helyszínre, s márciusban kezdik meg az akna ténylevállalat, üzem járul hozzá a hat országot, összekötő vezeték határidőre történő megépítéséhez. Ezek egyike a December 4. Drótmüvek. * A már annyi hazai és nemzetközi sikert elért drótgyári kollektíva röviddel a nemzetközi egyezmény megkötése után értesült megbízatásáról. — Számunkra — mondja a gyár igazgatója — megtiszteltetést jelentett, hogy a nagy jelentőségű munkának részesei lehetünk. A gyárunkban készített drótkötelek, laposkötelek és általában a December 4. Drótművek termékei nem ismeretlenek a világban, de a tudat, hogy közvetve a Sajó-parti gyár dolgozói is hozzájárulnak a nagyberuházáshoz, egyszersmind felelősségünket is növelve, jó érzéssel töltött el bennünket. A határidő betartásának biztosítása végeit a vezetéképítésben részt vevő vállalatok, köztük mi is, szocialista szerződést kötöttek. Gyáron belül pedig az Auróra brigád kapta a megbiza- tást. A brigád nevéhez számos munkasiker fűződik, s a 21 tagú kollektíva ezúttal is bizonyított. Az 1977-re előirányzott kábelmennyiséget határidő előtt legyártották és az Idei I—III. negyedévre esedékes mennyiség is a kívánt időre, a kívánt helyen lesz. Miattunk egyetlen nap határidőcsúszás sem lehet, a kábelek, ha úgy kívánják, az oszlopok tövében lesznek, a szerelők akár fűzhetik a helyükre. Teljes mennyiségben legyártottuk már az oszlopkikötő sodronyokat is. Felsorolni is sok lenne, hogy a tervezéstől kezdve hány vállalat vesz részt, a hat országból — mint hazánkból is — a nagy munkában, amely magas fokú kooperációt. szervezettséget — a legapróbb részleteiben is — a munkáskezek összehangolt cselekvését kívánja. A drótgyáriakon nem múlik!... Ö ha fénylő kábeldobokkal megrakott tehervagonok gördülnek lei a gyári rakodóból, a szerelvény a nemzetközi vállalkozás egy fontos alkotóelemét viszi. Ősztől kezdve azon folyik az áram ... ges mélyítését. A határidő ez év vége. — Konkrétan: milyen előnyökkel jár az új akna üzembe helyezése? — Megkönnyíti a bányászok munkahelyre való jutását, kevesebb lesz a termelésből kieső idő' Lényegesen javul a föld alatti vágatok szellőztetése, ami a bányászok egészségének megőrzése szempontjából megfizethetetlen. Lerövidül a szállítási úrimnál, csökkennek a költségek. Maximálisan gépesíthetjük az anyagok kies beszállítását, a meddő felszínre juttatását. Végül, de nem utolsósorban: lehetővé válik a termelés további koncentrálása, ezáltal kedvezőbbek lesznek a feltételek a munkaszervezés fokozására. — Ismert a királdi bányászok előtt, hogy bezárják az aknájukat. Mi lesz az itt dolgozók sorsa? — A királdi bánya bezárása csak a nyolcvanas évek első felére várható, attól függően, hogyan haladunk az említett fejlesztésekkel. A létszámot ezt követően átcsoportosítjuk Put.nokra, ahol jobb körülmények között dolgozhatnak majd az emberek. Gépesített frontok ontják itt a szenet, s ennek eredményeként duplájára, 3 tonnára növekszik az egy műszakra és bányászra jutó termelés- Nagyon lényeges szempont: az űj aknában nyereséges lesz a bányászkodás — mondta befejezésül Sziman Pál műszaki csoportvezető. Kolaj László Önodvári Miklós Erik szorításában Megint a pulnrii szénbányászai
