Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-09 / 289. szám

1977. december 9., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Kette n a brigádból

Bútoralkatrészeket gyárt az új olasz gyártmányú gépsor a BTJBIV Encsi Gyárában.

A MÉH ajánlata

i 1 Síiinl „Islísiii”

A kohászat várja a mezőgazdaságból az ócskavasat

Alsózsolcán, a házgyár túlsó végén vagyunk. Üres tréler, tréler után érkezik, aztán megpakolva indul Borsod különböző építkezéseinek színhelyeire. Farkas László, az ÉPFU házgyári kirendeltségvezetője hangosan töpreng.

— Még nyolc fuvar kell Dunakeszibe. Nem tudom, hogyan oldjuk meg.

Dobos József, a Táncsics szocialista brigád vezetője már kész is a javaslattal.

— Meg kell érdeklődni, hogy ludnak-e szombaton fogadni. Igaz, szabadnap következne, de mi jövünk. Pénteken este itt megrakodunk a házgyárban, és szombaton hajnalban már indulhatunk is. Vállalati érdek. Igyekszünk, rajtunk nem múlik.

Ez a párbeszéd kitűnően jellemzi a brigádvezető és a kollektíva hozzáállását, áldozatvállalását. A 3. számú EPFU trélerei bejárják szinte az egész országot. A hálom nagy brigád, az 53 gépkocsivezető az alsózsolcai házgyárból december elejéig jóval több mint háromezer lakás elemeit szállította ki a borsodi építkezésekhez. Emellett jut; idejük, hogy Alsó- Zsolcáról Dunakeszibe, valamint Vácra 30—20 tantermes iskolához szállítanak építőelemeket, és utána Eger következik, hasonló igény kielégítésében.

Ez évben a három közül a Táncsics brigád munkája, vállalkozása emelkedik ki. A Rákóczi és a Petőfi kollektíva elsősorban a megyei építkezéseket szolgálja ki. Dobos József és társai az ország túlsó részébe „törtek be”. Dobos ezt mondja önmagáról és a kollektíváról:

— 1969. január óta dolgozom az ÉPFU-nál és. 70-től Vagyok a házgyárnál. Hogy hány lakás elemét szállítottam már ki? Nem tudom. Nagyon sokat, az biztos. Biztos, hiszen gyakorlatilag minden két napban kiszállítok egy-egy lakást. Szeretek dolgozni, és jólesik látni, hogy abban a lakásban, ahoMeglepő kéréssel fordult a minap Kiss Kálmán, a Szerencsi Községgazdálkodási Vállalat irányítója a járás egyik vezetőjéhez. Azt kérte, segítsen nekik, bogy a Módi Szakszövetkezet részére épülő bekötő út alapozásához kavicsot kapjanak. Mint elmondta, le kellett állni a munkával, mert a nyéki ád- házi kavicsbánya nem szállít 0,5-ös méretű sódert a BVM I bodrogkeresztúrl üzemébe, ahonnan a betont kapnák. Elpanaszolta; érthetetlen számukra a dolog, mivel Nyék- ládházán kavicshegyek sorakoznak, s a bánya jelentős mennyiséget exportál is. Hiánycikk lenne — éppen Borsodban — a kavics? Vagy j csak mi nem kapunk? — kérdezte.

Z. Nagy Sándort, a nyék- ládházi kavicsbánya vezetőjét jobban meglepte a panasz, mint bennünket. Hiszen valóban hegyekben áll náluk a kavics. Mind közüle- teknek, vállalatoknak, mind Pedig az egyéni megrendelőknek korlátlan mennyiséget tudnak átadni. Igaz — telte hozzá — csak közúti, vagyis géokocsis szállításban, mert a MÁV nem tud elegendő vasúti kocsit biztosítani a „sínes” továbbításhoz.

A szóban forgó út alig több mint 2700 négyzetméternyi területű, a betonigenye i is mindössze 600 köbméter.

Kiss Kálmán: ... szerettük volna még a hideg idő beállta előtt, legkésőbb december 6®-ig befejezni az építést,

vá én is szállítottam az elemeket, emberek laknak, családok élnek. A brigád? A házgyár színe-java a Táncsicsban van. Az átlagéletkor 32 év, dolgozni mindegyik szeret, mindig munkára kész. Igaz, kocsijaink mái- eléggé elértek, elhasználtak, ez van, ezzel kell dolgozni.

A Táncsics nagy érdeme, hogy tagjai segítettek kiszállítani a győri házgyár elemeit is. Mindennap két fuvar várt rájuk, az egyik út Szombathelyre, a másik Székesfehérvárra vezetett. Előnye volt. hogy jó az üt. s nagyobb volt a kereset, jól szervezett a fogadás, de a vezetők távol éltek a családtól, így aztán hetenként, kéthetenként, vagy havonta váltották egymást.

— Megváltozott az időjárás, a vezetés nagyobb figyelmet kíván. Az öntudat is, a pénz is hajt bennünket, de nagyobb a felelősség is, és ez mintegy óv bennünket.

Az igazsághoz tartozik, hogy a járművek egy része felett eljárt az idő, erősen igénybe veszik a pilóták tudományát. A kocsik le-lerob- bannak, falják az üzemanyagot. Ennek ellenére, ahogy Dobos összeszámlálja, ez évben eddig 17 ezer liter hajtóanyagot takarított meg a brigád. A szakmai fogásról csak annyit mond, hogy a

16.5 méter hosszú járművel mindig óvatosan haladnak, és ha a biztonság, az energiatakarékosság úgy kívánja, akkor 10—15 kilométerre csökkentik a sebességet.

Az emberekről faggatom. Azt mondja, hogy nehéz különbséget tenni, mégis elsősorban Lajhó Gyula és Galambos Ferenc nevét említi, akik vállalkozásban, öntudatban túltesznek társaikon is.

Véletlenül éppen befut járművével Galambos Ferenc. O 61 óta dolgozik a vállalatnál, és 73-tól van a házgyári Táncsics brigádnál. Jólesően beszél róla:

— A brigád szelleme igen

jó. Ha valamelyiknek lerobban a kocsija, átadja neki a másik a járművét, s úgy van

ám erről ma már szó sem lehet. Legkorábban az esztendő végére ígérhetjük a kavics, pontosabban a transzportbeton hiánya miatt ugyanis az útnak csak eg.v- harmadát tudtuk eddig elkészíteni.

Elmondása szerint a további késést megelőzendő. Ongá- ról viszik a kavicsot, amit. azután saját kis gépükkel kevernek betonná. Aligha szükséges bizonygatni, hogy a házi betonkeverő, még ha é.i- jel-nappal egyfolytában működtetik is, nem pótolhatja az eddigi kiesést, aligha lehet vele fokozni, meggyorsítani az építés menetét. Pedig a tél sürget! Abban reménykednek, hátha kegyes lesz hozzájuk december végéig az időjárás.

Z. Nagy Sándor: 11 ezer tonna kavics elszállításához kértünk vasúti kocsit — 4500 tonnához kapunk. Ezeket a legfontosabb beruházásokhoz; a bélapátfalvi cementmű, a kábái cukorgyár és a nagyarányú nyíregyházi lakóházépítésekhez kell igénybe vennünk. Hiába van deponiák- ban 70 ezer köbméter, nem tudjuk elszállítani csak gépkocsikkal. Csehszlovákiába is így viszik ...

Ami a téli betárolást illeti, a jelenlegi készlet, a kitermelt mennyiség fedezi a január-februári igényeket. A tavaszi, nyári megrendelések teljesítése érdekében pedig további 150 ezer tonnával növelik a bányászást, vagyis 2 millió köbméternél is toboz az országúton is. Mindig megállunk a bajba jutott gépkocsi mellett, segítünk. Nagyobb részben fiatalok vagyunk, szép teljesítményt érünk el, nemcsak a szállításban. hanem a társadalmi feladatok végzésében, megoldásában is.

Ö is arról beszél, hogy most egy kicsit nehéz az átállás. A köd, a jeges, havas, sáros út nagy ellenségük. Különösen nehéz fel-, illetve az Avasról lefelé haladni a teherrel, a 20—15 százalékos lejtőn gyakran megcsúszik a nagy jármű, kipörög a kocsikerék. Nemrégiben B. Gy. úgy megcsúszott, hogy a dózernek kellett kihúzni. Előfordul, hogy a trélerrel egykét. óráig állnak az Avasnál, míg az útról el nem tűnik a jeges simaság. H. Gyula, a neves, rutinos pilóta egy esős napon meg sem tudta közelíteni az építkezés színhelyét.

Most annak örvendeznek, hogy „nyugdíjba küldenek”' néhány öreg járművet, s úgv tudják, hogy 15 MAZ-t és 6 KRAZ-t kapnak. Ezek jobban bírják a borsodi utakat, és ami fő. ennél a motor nem a vezetőfülkében van. így nyáron nem kínozza a pilótát az 50—60 fokos bőség, és a kipárolgó hajtóanyag nehéz, nyomasztó szaga.

A kirendeltségvezető gyors, előzetes számítást esinál. Kiderül, hogy a három házgyári brigád várhatóan 3350 lakás, illetve iskolai tanterem elemeit szállítja ki ez évben Alsózsolcáról Borsod és a szomszédos megyék területére. A produktumot növeli, hogy a győri házgyárakból is mintegy 300 lakás elemeit szállították ki, iletvc szállítják ki a különféle építkezésekhez. Olyan eredmény ez, amelyre az év elején nem nagyon mertek gondolni, túl nagy feladatnak tekintették volna, s a három — a Táncsics, a Rákóczi, a Petőfi — brigád tagjai újból bebizonyították rátermettségüket, jó hozzáállásukat és áldozatvállalásukat.

Oorba Barnabás,

bet hoznak a felszínre. Ezt egyébként az építőipar megrendelése is indokolja, emellett: az, bogy a Csehszlovákiába szállítandó mennyiség sem csökken jövőre, ismét eléri a 110 ezer köbmétert.

Van-e hiány kavicsból? A kérdésre egyértelmű a válasz: nincs! Különösen megyénkben nincs. Pusztán arról van szó, hogy a termelő vállalat, a nyékládházi üzem a termelt mennyiség zömét csak közúton való szállításra tudja biztosítani. Arra viszont bármilyen mennyiségben! Ami a községgazdálkodási vállalat panaszát illeti, valóban vétlen az útépítés késedelmes megkezdésében, a bodrogkeresztúri BVM-gyár ugyanis nem tudott előre megkevert betont biztosítani. Am. minderről a nyékládházi kavicstermelök sem tehetnek — ők több sódert bányászlak, tárolnak, mint amire ebben az évben szükség' lenne. A fő ok elsősorban az, hogy vasúti szállításra nincs elegendő kocsi. A 3. sz. Volán teherforgalmi osztálya szerint jelenleg 30 kocsiból álló autóparkjuk van a kavics- i bánya területén — ez jelenleg ellátja a megrendelésekből reá háruló feladatokat. Ha a kavicsbánya kéri, más területekről is irányítanak ide sóderszállító autókat.

Ha a kavicsbánya kéri ... Ügy tűnik: a bánya csak akkor kérhet plusz gépjárművet, ha annak kapacitása, minél jobb kihasználása folyamatos fuvarral biztosítva

A nagyüzemi mezőgazdaságban nincs „holtidény”, a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban már alig beszélhetünk téli szünetről, de azért, a mostani időszakban, miután minden őszi munkát sikerült idejében befejezni, munkaerőben, s szál- lítójármüveknél is szinte mindenütt akad egy kis szabad kapacitás. Azokban a gazdaságokban, ahol jól, körültekintően tervezik és szervezik az év .végi hetek munkáját, nem hagyják kihasználatlanul ezt a szabad kapacitást. A gépudvarokban, a javítóműhelyek, tanyák környékén ugyanis bőven akad tennivaló. Mégpedig sürgős tennivaló, ami egy-egy mevan, máskülönben sem az említett vállalatnak, sem a BVM bodrogkeresztúri üzemének nem kifizetődő az üzlet. Tény, hogy a félig sem kihasznált autók fenntartása nem gazdaságos. Mint ahogy az sem az igazi megoldás, hogy az említett szerencsi vállalat ezekben a hetekben túlóráztat, minden rendelkezésre álló eszközzel „hajtja” az útépítést.

Joggal vetődik föl: ha az építő nem hibás, ha a kavicsbánya is minden tőle telhetőt megtesz, mi okozta ezt a fonák helyzetet. A legvalószínűbbnek a legegyszerűbb mulasztás látszik. Nevezetesen az, bogy a bodrogkeresztúri üzem „anyagosai” feledkeztek el a kavics időbeni biztosításáról, az ehhez szükséges szállítóeszközök megrendeléséről. A szerencsi vállalat útépítőinek a gondja megoldódott! Mégsem árt a tanulságok miatt megírni a néhányszor tíz kocsi kavics beszerzése körüli huzavona történetét. Bizonyára okulnak belőle a közeljövőben sódert vásárló építővállalatok illetékesei, s talán az anyagbiztosítási megállapodásokat is úgy kötik meg, hogy figyelembe veszik. mérlegelik: tudják-e teljesíteni?

A beszélgetések közben minden megkérdezett fölvetette: miért nem lehet ilyen egyszerű megrendelést, természet adta anyagot, annak beszerzését elintézni. Valamennyien hozzátették: csupán gondosabb ügyintézés, jobb szervezés, nem pedig plusz anyagi ráfordítás az ok. Semmi más nem kell tehát, mint az. hogy mindenki teljesítse saját kötelességét, ne a másikra várjon.

N. I.

zőgazdasági üzem számára százezer, vagy néhány tízezer forintnyi haszonnal járhat. de megyénkben összességében jó néhány millió forint „talált” árbevételt jelenthet.

A gépudvarokban ugyanis nagy mennyiségű kiselejtezett gepet, ócskavasat, színesfémhulladékot tárolnak. Sajnos, a legtöbb gazdaságban igen szakszerűtlen ez a „tárolás”. Ezek az itt felesleges, de másutt igen jól hasznosítható „hulladékok” sok gépudvarban szanaszét hevernek, feleslegesen foglalják el a helyet, esztétikailag is rontják a környezet képét, nem is szólva arról, hogy értékük egyre csökken.

Most itt van az alkalom, a lehetőség, hogy a gépudvarok hasznos hulladékát össze- gyűjtsék, és jó pénzért értékesítsék. Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat a megye minden átvevőhelyén várja, még decemberben bármilyen

mennyiségben fogadja a mezőgazdasági üzemekben fellelhető ócskavasat, színesfémeket, minden hasznos hulladékot. Néhány gazdaságban vagonszámra található, s hever kihasználatlanul ilyen hasznos hulladék. Egy-egy termelőszövetkezet még az idei zárszámadásig tetemes forintösszeggel növelheti ezzel bevételét.

A mezőgazdasági üzemekben jól jönnek ezek a forintok, a megye két kohászati

Az encsi járásban 12 esztendeje működik már eredményesen a Magyar Agrártudományi Egyesület járási csoportja. Az. agrárszakemberek e fórumának, egyesületének alapvető célkitűzése, hogy eszközeivel, lehetőségeivel segítse a mezőgazdaság előtt álló termelési és fejlesztési feladatok minél eredményesebb teljesítését.

A MAE encsi járási csoportjának munkáját értékelték, s további, még eredményesebb működésének feltételeit. hogyanját, mikéntjét beszélték meg e mezőgazda sági lag fontos terület agrárszakemberei a járási hivatal nagytermében megtartott tisztújító közgyűlésükön. Az egybegyűlteknek Újhelyi János, a járási csoport elnöke tartott értékes előadást e körzet egész élelmiszergazdaságának helyzetéről és továbüzemének alapanyag-él látásához pedig nagyon kell az ócskavas. Különösen most, a sz.ükséges téli készletek maradéktalan biztosításához várják a kohászatok a gépudvarokban heverő, hasznosítható ócskavasat..

A MÉH Vállalat további ajánlata a mezőgazdasági üzemeknek, hogy a megfelelő méretekre vágott, darabolt ócsakavasért tonnánként 320 forinttal magasabb árat is fizet. Ha pedig a mezőgazdasági üzemek, tsz-ek, állami gazdaságok saját gépjárművel szállítják be a hasznos hulladékokat a MÉH-tele- pekre, a vállalat a fuvarköltséget is megtéríti. Így a most részben kihasználatlan szállítójárművek is „hozhatnak” forintot.

Remélhetően megyénkben minden mezőgazdasági üzem él ezzel a hasznos hulladék- értékesítési, egyben forintszerzési és udvarrend-csiná- lási lehetőséggel, s ezzel a népgazdaságnak is hasznot, hajt, nagymértékben hozzájárul a kohászati alapanyagellátás megjavításához.

Érdemes megemlíteni, hogy az Észak-masyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat megyénkben az idén már negyedmilliárd forint értékű hasznos hulladékot mentett meg a különböző iparágak számára, s ezen belül 42 ezer tonna ócskavasat küldött a kohászati üzemeknek.

bi feladatairól. Farkas Fémioné, a csoport járási titkára pedig a MAE működéséről adott; számot.

Cselekvési programot, éves tervet dolgoztak ki annak érdekében. hogy mind eredményesebb munkát végezhessenek a járás mezőgazdaságának magasabb színvonaláért, az ötödik ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseinek megvalósításáért. Eredményes munkájuk egyik előfeltétele, hogy lehetőleg minden agrárszakember tagja legyen a MAE-nek. s aktív részese legyen a járási csoport munkájának. Az újjáválasztott vezetőség a tagságtól, a járás agrárszakembereitől határozott ígéretet kapott arra vonatkozóan. hogy a MAE encsi járási csoportja még szervezettebben, tervszerűbbe* segíti a jövőben a járás ni«» zőgazdaságát.

Hiánycikk-e i kavics?

fi magasabb színvonalért