Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. december 9., péntek Értékes hagyományok folytatói Bányászok amatőr együttesei A munkáskultúra múltjában igen jelentős szerepet játszottak a bányászok önművelő egyesületei, a bányász olvasókörökhöz kapcsolódott amatőr művészeti csoportok, zenekarok, kórusok. Egyik-másik nagy múltú munkáskönyvtár, mint például a perecesi, vagy a sajó- szentpéteri, ormosbányai történetében egybenfonódott a közvetlenebb tudatformálást biztosító olvasómozgalom és a közvetettebb ráhatást jelentő, de nem kevésbé értékes amatőr művészeti munka. A könyvtárakkal párhuzamosan a színjátszó csoportok, kórusok, zenekarok voltak a bányászok kultúráló- dásának legkedveltebb forrásai, önművelésük és tudatosodásuk forrásai. Csak a borsodi bányák környékén kell szétnéznünk, s ma is ott találjuk azokat a régi művelődési házakat, vagy azok megújult utódait, amelyeket hajdan a munkások tartottak fenn, ahol a munkások önmaguk és társaik szórakoztatására és épülésére műsorokat mutattak be, gondoskodtak a nemes szórakoztatásról, művelődésről. Egyik-másik bányatelep munkás amatőrjei messze földön híresek voltak. . Napjaink merőben megváltozott életkörülményei, kulturálódási lehetőségei között természetesen más a bányászok közötti amatőr művészeti munka megjelenése, más a fogadtatása is. Mindenhová eljut a hivatásos művészet, eljut a televízió, ott a könyvtár, a városi színházba eljutás lehetősége, és napjaink önművelési és szórakozási lehetőségeinek tucatnyi más formája. Sok tekintetben visszaszorul a bányászok körében az amatőr művészeti munka, kevesebb az együttesek száma, szűkült azok tevékenységi köre. Munkájuk mégis jelentős, napjainkban is figyelmet érdemlő, és sok helyen hiánypótló, sőt nélkülözhetetlen. Mindezt az juttatta eszembe, hogy olvastam a Borsodi Szénbányák Vállalat szak- szervezeti bizottságának a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának kulturális, agitációs és propagandabizottsága elé terjesztett tájékoztatóját a vállalat területén működő kulturális intézmények amatőr művészeti együtteseinek munkájáról. Tekintettel arra, hogy a jelentés a rudabányai vasércbánya és egy-két kisebb ásványbánya kivételével az e^ész borsodi bányavidéket felöleli, megállapításai, adatai a megyére jellemzőnek fogadhatók el. Személyes tapasztalat, sok évi együttműködés adatai alapján igazolhatjuk a jelentés azon kitételét, hogy a borsodi bányászoknál az amatőr művészeti mozgalom politikai irányítása a szakszervezeti nevelő munka egyik igen fontos területe, s ez a fontosság nemcsak deklarációban él, hanem a mindennapi munka gyakorlatában, s annak igen értékes tükre az évenként megrendezett bányász kulturális hetek gazdag eseménysorozata. (Az idei éppen mostanában ér véget, értékelésére esetleg érdemes lesz még a későbbiekben visszatérnünk.) Jól látják a vállalat szakszervezeti bizottságánál az amatőr művészeti munka jelentőségét, feladatait, közművelődési, politikai fontosságát. Jelenleg a bányavállalat területén tizennégy művelődési intézményben húsz felnőtt és tizenöt gyermekcsoport tevékenykedik. A csoportok fejlődését . agy mértékben segítette elő a minőségi szemlélet előtérbe kerülése. A haladó hagyományok á jolásával és fejlesztésével, igényesebb műsorpolitikával szín tnalasan segítették és segítik elő a munkásműveltség növelését, a dolgozók művészi ízlésének fejlesztését, szórakozását, a szabad idő kultúráltabb eltöltését. Nem törekedtek mennyiségi sikerekre. A művészi színvonal megőrzése végett az életképtelen, az alapminősítés köve- telményeinfek meg nem felelő csoportokat megszüntették, a belső nevelő munkában pedig a tagság politikai nevelését, a művészi képességek fejlesztését, a produkciós szemlélet leküzdését helyezték előtérbe. Nem a mindenáron való szereplés, hanem az évfordulók, politikai ünnepségek színvonalának segítése, a bányászlakta települések rendszeres látogatása, a társadalmi ünnepségek műsorellátása a fő feladatuk. Ugyancsak sokat foglalkoznak a munka hatásával, a mozgalom és a közönség kapcsolatával. Az irodalmi színpadok és színjátszó csoportok — ösz- szesen hat működik — az aknáknál, a bejárók lakóhelyein adnak rendszeres műsorokat, sokszor közéleti problémákat tárnak fel sajátos eszközeikkel. Kiemelkedő munkát végez az alberttele- piek színjátszó csoportja, de elismeréssel kell szólni a sa- jószentpéteriek és edelényiek közéleti problémafelvető műsorairól, az edelényiek és farkaslyukiak költői estjeiről. A fúvószenekarok rendelkeznek talán a leggazdagabb múlttal. Népszerűek, a dolgozók szeretik, ugyanakkor — sajátos ellentmondás — az utánpótlásuk nincs biztosítva. Tevékenységük eléggé ismert, legutóbb a miskolci alakzati bemutatón vívtak ki osztatlan sikert, a miskolci fúvószenekar pedig most kapcsolódott egy országos kísérA VOLÁN 3. sz. Vállalat (Miskolc, József A. u. 70., bejárat a Tüzér utcai személykapunál) az Autóközlekedési Tanintézetnél A költségeket a vállalat téríti Jelentkezési feltétel: — legalább 8 általános iskolai végzettség, — büntetlen előélet, — nőknél 18. férfiaknál 20 éves életkor, — szakmával nem rendelkezés Jelentkezés 1977. december 9-én és 13-án, 7 órakor a vállalat ebédlöhelyiségében letbe a munkáskoncertek rendezésével. Mindössze három kórus van a területen, de figyelmet érdemlő eredményekkel. A tánc ma csak a gyermekcsoportoké. Ez a terület feltétlenül továbbfejlesztést kíván. Üj színt jelent a ritmikus sportgimnasztika. Szólni kell még a képző- és díszítőművészeti, valamint fotós tevékenységről, amelyek — sajnos — még szűk kört vonzanak. Az utánpótlás minden csoportnál gondot jelent, kevés a megbecsülésük is, de a fennálló gondok ellenére a művészeti söpörtök nagy segítséget nyújtanak a bányász művelődési élet komplex programjainak megvalósításához. Ha a bevezetőben felidézett múltbeli bányász amatőr életet tekintjük, kicsit meghök- kentőek a jelenlegi számadatok. A 35 csoportból 15 gyermekcsoport, a 726 állandó résztvevőből 415 a gyermekkorú, illetve 16 éven aluli. A 311 felnőtt résztvevőből 206 fizikai dolgozó. A legtöbb fizikai dolgozó a fúvószenekarokban található — 196-ból 117 —, meg az énekkarokban, ahol az 55 felnőttből 49 kórustag fizikai munkás. A csoportokban való részvétel, a tagság felnőtt és gyermek-, illetve fiatalkorú, valamint a felnőtteken belül a fizikai dolgozók számának arányai igen tanulságosak, s egyben feladatot is jelölnek. A borsodi bányászok szakszervezeti vezetői ismerik, látják feladataikat, s törekszenek az egészségesebb arányokra. A bányász amatőr mozgalom szép és gazdag múltja kötelezi is őket e hasznos tevékenység újjáélesztésére, napjaink körülményeihez alkalmazott továbbfejlesztésére. Benedek Miklós A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60., Miskolc város felszabadulásának 33, évfordulója, valamint a magyar sajtó napja alkalmából a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat és a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat KISZ- szervezete közösen, szellemi vetélkedőt rendezett tegnap a Sajtóházban. A vetélkedőn részt vevő nagyszámú fiatal történelmi, földrajzi, irodalmi, képzőművészeti és sportismeretekből vizsgázott kitűnően. A versenyt végül is szoros küzdelemben Szendrei Lőrinc, a Diósgyőri Munkás munkatársa nyerte, Kármán István (Észak-Magyarország), Sol- tészné Béres Ágnes (Borsodi Nyomda) és lllésy Sándor (Déli Hírlap) előtt. A szellemi vetélkedő első tíz helyezettje értékes könyv- jutalomban részesült. Szalagavatók idején a pénztárcákról Meglehet, pusztán a véletlen műve, de a tavalyinál, a tavalyelőttinél, no és a még azelőttinél valamivel kevesebb szó esik mostanság a sza’agavatókról. Nem mintha a szalagavatók kimentek volna a divatból — ilyen régi, majdhogynem örök diákszokások szilárdan (ártják pozíciójukat — de úgy tűnik, szerencsére megcsendesedtek. Legalábbis erre a következtetésre jutottam abból, hogy negyedikes diákok egymás közötti villamos- és autóbusz-beszélgetésein viszonylag elvétve beszédtéma a ruha, ami az elmúlt években már- már ruhaköltemény-számba ment Meglehetős rossz szokásként osztályról osztályra, iskoláról iskolára terjedt el a Jkis HELYEN ELFÉR, f Mjj TELJESÍTMÉNYŰ. ' L#ll OLCSÓ I E!IJS11OLCSO «ntrifnga. az IMPORTALT« ÁRA;1150 Ft OTP-hiteL am d KSRAVJUftfil kapható. r*„majd mi megmutatjuk” elv, s mi sem volt természetesebb, minthogy alkalmi egyenruha készült a szalagavatóra, s később a ballagásra és a bankettre. Mi több, néhány évvel ezelőtt még ar- r- is citálhattunk volna példákat, hogy más ruhát viseltek a lányok a ballagáson, s megint mást az érettségi banketten. Csak egy volt közös: osztályegyenruhák készültek, amelyeket azután — mert ugyan ki szeret egyformában járni? — jószerével soha többé nem vettek fel. A szülőknek viszont alaposan bele kellett nyúlniuk a pénztárcájukba annak örömére, hogy fiúk vagy lányuk a tanév végén remélhetőleg sikerrel birkózik meg az érettségi vizsga követelményeivel. Mostanság viszont — ismétlem: szerencsére — szolidabb formákat ölt a divat, s a licitálós hangulat is mintha alábbhagyott volna. Bízunk benne, hogy a középiskolák vezetőinek szigorúbb elvei, no és a józan ész következtében idén az érettségi körül különböző rendezvények diákosabbá válnak, s mértéktartóbbakká, már ami azok anyagi khatásait jelenti. Nem szerencsés dolog ugyanis az egyébként is „kiadásokkal teli” tanévben — márpedig a szalagavató, a bankett, a tablócsináltatás egyébként is pénzbe kerül — még ráfejelni is a szükséges ösz- szegekre pusztán azért, mert néhányan, úgymond, „megtehetik”. Hiszen az is igyekszik lépést tartani, nem lemaradni, aki mögött kevésbé vastag pénztárcájú szülők állnak, vagy l-'galábbis nagyobb számú családban nőnek föl. Szóval, akiknél otthon a divat szülte kiadások alapos megterhelést jelentenek. Vannak és voltak iskolák, ahol következetesen a diákegyenruha, az iskolai egyenruha volt a kötelező viselet a szalagavatón és a ballagáson egyaránt. S mégis, emlékezetesek voltak ezek a diák- rendezvények az érintetteknek. Az egyik ilyen iskolában mondta egyszer néhány fiatal: „Attól még jókedvünk lehet, ha nem jártunk kollektive varrónőhöz. Hiszen végül is diákok vagyunk! Vagy nem?” Diákok bizony! És persze fiatalok, akiket olykor-olykor elragad a hév. S éppen ezért valljuk, hogy az osztályfőnökök és az iskola igazgatójának a feladata, hogy helyükre tegyék a dolgot. Úgy véljük, nem törvényszerű, hogy a negyedikes tanév végére érve több ezer forintos kiadásokkal terheljék meg a szülőket. Mint ahogyan az sem feltétlenül szükséges, hogy az érettségi bizonyítványért — amely olykor éppen csak megfelelt eredményt jelent — tízezer forintos aranyékszereket, európai körutazást, uram bocsa’ autót kapjon a gyerek. Mert bizony ezek is jobbára olyan ajándékok, amelyeket „az én majd megmutatom” szándéka szül. Sajnos, ebbe nem tudunk beleszólni. De az iskolai rendezvény maradjon meg iskolai rendezvénynek. S ezért a pedagógusok végül is nem is keveset tehetnek. Sőt, úgy tűnik, egyre inkább tesznek is. Szerencsére. Csutorás Annamária >z Ez év december 24-e és 31-e szombatra esik. Ezért e napokon a kollektív szerződésben — vagy az azt helyettesítő rendelkezésben — az adott szombati napra előírt munkarendet kell alkalmazni. Figyelembe véve a hagyományt: at és a közlekedés rendjét, a több műszakos vállalatoknál a második, illetve a harmadik műszak elhagyható. A műszakelmaradás miatt kieső időre munkabér nem jár. A dolgozók keresetcsökkenése és a termeléskiesés elkerülése érdekében célszerű, ha a kieső munkaidőt előzetesen ledolgozzák, a munkarend-változtatás nem érinti a megszakítás nélkül, folyamatosan üzemelő vállalatoknál, illetőleg az ilyen munkakörben tog- lalkoztatott dolgozók munkarendjét. A kereskedelem és közlekedés területén dolgozók munkarendjét — a szolgáltatások zavartalanságának biztosítását szem előtt tartva — a belkereskedelmi, illetve a közlekedés- és postaügyi miniszter állapítja meg.
