Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-06 / 286. szám

1977. december 6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 az avasi ©zésen 3 3 /. 1, b á •t ó g s » IC li Ahogy kapaszkodom felto­ló Miskolc „öreg dombján”, az Avason, szánkozó gyere­kekkel találkozom. Gyorsan siklik velük a ródli a fagyos földet takaró vékony hóréte- Sen, s szemmel láthatóan örülnek a most már minden bizonnyal véglegesen bekö­szöntött télnek. No, és az építők — őket hogyan érinti a tél? Milyen Rondot jelent számukra az egyre zordabbá váló időjá­rás? Egyáltalán: hogyan ha­lad az Eger nagyságú város­rész, a csaknem 12 ezer la­kás és a kapcsolódó létesít­mények építése? * A hegy tetején sűrű köd * üli meg a tájat, a iák ágain Zúzmara-virágok csillognak. A hőmérsékletet mínusz 5 [fokra saccolom. j — Van is annyi — helye­sel Tólli Imre, a Közlekedési s, építőipari Vállalat ácsa. — k érzem a csontjaimban.., 3 s ■i­6 ó V IC r> 1 k 3 i S 3 t i c Két faállványon deszka- hulíó fekszik, azt fűrészelik ketté. Néhány méterrel odébb Wz lobog; a lángnyelvek fel­felcsapnak a most nem lát­ható égbolt felé. — Bizony, elfér már a me­leg — húzódik közelebb a 'Őzhöz Ladóczlcy András. A Sípokban ünnepelte az 57. Névnapját. — Meg is kínálnám egy kupicával, ha közelebb len­génk az öltözőhöz — mond­ái, fogadva a jókívánságokat. A koccintás elmarad, sür­get az idő. Van mit pótolni­uk a KÉV munkásainak. Még Mindig baj van az építési 'őrületek előközművesitésé- vel. — Erről a vezetőink tud­nának bővebben beszélni. A Ni hattagú brigádunk min­denkor megteszi a magáét — íegyzi meg Lutz Mihály bri- tádvezető. Témát váltva, arról érdek­lődöm: mit jelent számukra a tél? —- Rosszabb munkakörül­ményeket — vágja rá Bcren- Csl/ Simon. — Vastagabban kell öltözködnünk, nehezeb­ben mozgunk. A csizmába, !l talpunk alá hőszigetelő la­kot teszünk, hogy ne fázzon a lábunk. , A gépkocsik kerekei által J'ájt, megfagyott mélyedése­ken, kavicshalmokon, íage- rendákon bukdácsolok ke­resztül. Középkorú, vastag kufaj kanad ragba, -kabátba, Rumicsizmába, füles sapkába j öltözött férfi térdepel a föl­dön, s belonidomköveket rak egymás mellé. Gebei András' kőműves, ugyancsak a KÉV dolgozója. — Megköt még a cement? — állok meg mellette. — Letakarjuk nádpallóval — válaszolja. — Hét foknál azonban ez sem segít, meg­fagy a habarcs. Utána me­hetünk belső munkára. * Daruk magasodnak ki a tájból, óriási karjaikkal több­tonnás vasbeton paneleket emelgetnek. A falakon Rác- kevi Sándor 21 tagú brigád­jának délelőtti harmada van műszakban. A kollektívát két szerelő és egy betonozó cso­port alkotja. Ráckeviék el­nyerték már a Vállalat Ki­váló Brigádja címet. — Jelenleg viszont csak a harmadikok vagyunk — só­hajt Lénárt Pál, aki 29 éve szolgálja a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatot. Toporognak az emberek a negyedik emeleten, nincs munkájuk. Érthető módon rossz a hangulatuk. — Késik az anyag szállí­tása — magyarázza Vevezel József csoportvezető. — Te­temes az állásidő, kisebb a teljesítmény. Természetesen fizetéskor is vékonyabb a bo­ríték. Félre értés ne essék; nem ellenzik ők az alapanyagnak a központi telepen való elő­állítását. Pusztán azért per­lekednek, hogy ha híg a be­ton, akkor a harminc száza­léka útközben lefolyik a te­hergépkocsiról, ha viszont sűrű, nekik kell a helyszínen újra keverniük. — Mi lehetne a megoldás? — Mixer kocsit kellene be­állítani, kérjük már egy éve — felelik egyszerre többen. — Hetek óta mondogatjuk, adjanak egy berendezést, amivel kiolvaszthatjuk a ha­vat a betonelemek közötti hézagokból. De, ahogyan ma­ga nem kapott semmit, úgy mi sem. — Mondhatok még vala­mit? — szegezi nekem a kér­dést Lénárt Pál. — Azt kér­jük a vezetőinktől, ne rakos­gassanak bennünket egyszer ide, másszor oda. Ha elkezd­tünk építeni egy épületet, fe­jezzük is be mi a munkát, Hideg, van idefent, még a golyóstollba is befagyott a tinta. •— Védőital, fagypótlék ... — Fagypótlék nem jár. Vé­dőitalt eddig mi még nem láttunk. Tavaly kaptunk há­rom deci teát fejenként és műszakonként, ám a cukrot, a citromot kifelejtették be­lőle ... * A házakban dolgozó mun­kásokat kevésbé viseli meg az időjárás. A 215 jelű épü­letben találkozunk Szabó La­jos lakatossal és társával. — Villamos mérőszekrényt készítünk — mondja. — A BÁÉV-töl huszonnyolcán va­gyunk lakatosok az építkezé­sen. Oda helyeznek bennün­ket, ahol a legnagyobb szük­ség van ránk. A ház előtt Gál János, a Miskolci Mélyépítő Vállalat szerelője a gázvezetéket el­lenőrzi. — Valahol ereszt — mond­ja. — Keressük, hol a hiba. — Tél van. Lehet még sok­kal hidegebb is ... vezetem rá a „témára”. — Elég baj lesz az nekünk — feleli egykedvűen. — Szű­kösen vagyunk az egyetlen lakókocsiban. Munkaruhában, sárosán utazunk a villamo­son, a buszon, a József Attila úti munkásszállásra. Tehet­nének valamit a vezetőink... Kevés asszonyt és lányt látni az építkezésen. A „fe­hér hollók” egyike a BÁÉV gépkezelője, nevét eltitkolja. Nem szereti a nyilvánossá­got ... — Félek-e a hidegtől? — kérdez vissza. — Ugyan, mi­ért félnék? Azelőtt kulcsos voltam, de kikértem maga­mat a szabadba. Ugyanazt a pénzt kapom ... Ács Tamás építésvezetővel csak sokára sikerül találkoz­nom. Valahogy mindig el- mellőzzük egymást. — A 216 A, B, C épülete­ket adtuk át — mentegetód- zik. — Milyen évet zárnak? Eleget tesznek-e a tervek­nek? — A programban előirt 1217 lakásból mar csak 132 a tartozásunk. December 20-ra ezeket is átadjuk, akárcsak a 200 személyes óvodát. — A minőség? — Egyre kevesebb a rek­lamáció. — Mennyi lakást kell fel­építeniük itt jövőre? — Kereken kétezret. Ehhez 200-al növelik a jelenlegi fél­ezres létszámot * Köszönöm a tájékoztatást, indulok lefelé. A gyerkőcök még mindig ott szánkóznak a hegy oldalában. — Nem fázol, öcsi? — szó­lítom meg az egyiket — Dehogy is. Szeretem a telet — feleli, s szánkóján elviharzik. Az építők viszont jobban örülnének már a tavasznak. Csakhát ilyen a természet: az őszt a tél követi. Hosszú hónapokig tél lesz az építke­zéseken is. Kolaj László Üzemi csendélet, Fuvarozási gyorsmérleg Várakozáson felül sikerült a november a vasútnak, kü­lönösebb fennakadás nélkül teljesítette szállítási kötele- zetisegeit a Volán — állapí­totta meg a két nagy köz­lekedési agazat múlt hónapi munkáját értékelő gyors­mérleg. A MÁV, valamivel túltel­jesítve tervét, novemberben 11,6 millió tonna árut to­vábbított, 334 ezer tonnával többet a tavalyinál. A vasút eredményét nagy­ban segítette a kedvező idő­járás, a szovjet vasutakkal es a belföldi fuvaroztatókkal való szorosabb együttműkö­dés, valamint a MÁV belső operatív intézkedései. Siker­rel zárult a fuvaroztatók ra­kodási versenye Is, vala­mennyi tárca túlteljesítette a feltételként megszabott ter­vet, összességében 7 száza­lékkal. Novemberben több mint 36 ezer kocsit raktak meg vasárnap, köztük aNIM vállalatai 9 ezret. A MÉM területén 8100-at, az ÉVM te­rületén pedig több mint 6 ezret. Annak ellenére, hogy a kocsiellátásban voltak fe­szültségek, s az igényeket napra készen továbbra sem tudták kielégíteni, sikerült összhangot biztosítani a vi­szonylag optimálisan jelzett igényele és a rendelkezésre álló kapacitás között. Végeredményben 11 hónap alatt 123 millió tonna árut szálított el a vasút, a ter­vezettnél mintegy 2 millió­val, a tavalyinál 3,3 millió­val többet.. A tőlük megszokott egyen­letes teljesítményt nyújtot­ták a Volán dolgozói is. özdi Kohászati Üzemek egy részlete. Hogy lieldjék az export Az ötödik ötéves terv gaz­daságpolitikai célkitűzései­nek megvalósítását segítik a minden piacon értékesíthető, konvertálható, exportáruala­pokat bővítő fejlesztések. Erre a célra a, kormány két évvel ezelőtt 45 milliárd fo­rint kedvezményes hitelke­retet hagyott jóvá. A döntés meghozatalakor az illetéke­sek abból indultak ki, hogy az ország fizetési mérlegé­nek egyensúlyban tartása csak az export célú fejlesz­tések gyorsított ütemű meg­valósításával érhető el. Is­meretes. hogy termelésünk fejlesztésében növekvő im­portra szorulunk, amit vi­szont csak az export erőtel­jes növelésével tudunk ellen­súlyozni. Tehát, napjaink­ban, amikor a világgazda­ságban bekövetkezett válto­zások, nagyarányú áremelke­dések következtében kedve­zőtlenebbé váltak az ország fejlődésének külgazdasági feltételei — nagyarányú ex­portot kell lebonyolítani, s mindemellett figyelembe kell venni, hogy termékeinkkel szemben mind a szocialista országok egymás közötti for­galmában, mind pedig a tő­kés piacokon rohamosan nö­vekszenek a minőségi köve­telmények. Mint azt a Központi Bi­zottság október 22-i állás- foglalása is megfogalmazta: ,.... népgazdaságunk csak úgy tud megfelelni az új és magasabb követelmények­nek. ha meggyorsítjuk a gazdaság intenzív fejleszté­sét, a termelési szerkezetet, a belső és külső követelmé­nyeknek megfelelően átala­kítjuk”. Az elmondottak alapján az egész népgazdaság számára alapvető fontosságú, hogy olyan exportstruktúrát ala­kítsanak ki a vállalatok, amelynek révén mind a mi­nőséget, mind pedig a piaci ár- és értékviszonyokat fi­gyelembe véve. egyre inkább versenyképessé válhatnak termékeink a világpiacon. Ezt a törekvést támogatják a kormányzati szervek az 1975-ben meghirdetett ked­vezményes hitel biztosításá­val. A hitel folyósításakor a Nemzeti Bank a szokásosnál szigorúbb feltételeket tá­maszt a vállalatokkal szem­ben. így például a beruhá­zásnak 3, kivételes esetek­ben öt év alatt meg kell té­rülni és lehetőleg már az öt­éves tervidőszakban tőkés devizabevételt kell biztosíta­nia. A benyújtott pályázat elbírálásánál az Országos Tervhivatal, a Magyar Nem­zeti Bank és a szakminiszté­riumok igen erős szelekciót hajtottak végre. Még csak szóba sem jöhetett az olyan ajánlat, amelynél bizonyta­lan volt a piaci értékesítés lehetősége, illetve nem lát­tak megfelelő garanciát a fejlesztés gazdaságosságát il­letően. Csak azokat a pályá­zatokat fogadták el. amelyek minden tekintetben össz­hangban voltak a népgazda­ság érdekeivel. Az év közepéig benyújtott és engedélyezett hitelajánla­tok Borsodban mintegy 900 millió forint összegű beruhá­zásra vonatkoznak. Ezt a te­vékenységet a Nemzeti Bank 594 millió forint konvertál­ható, exportárualapot bővítő hitellel támogatja. A megye üzemei részéről egyébként a pályázat meghirdetése óta több mint 7 milliárd forint értékű fejlesztésre vonatko­zó ajánlat érkezett be, 3 mil­liárd forintot meghaladó hi­teligénnyel. Ezek többségét különböző okok miatt maguk a kérelmező vállalatok idő­közben visszavonták, illetve a bíráló bizottság elutasítot­ta. Az olvan kérelmeket pe­dig, amelvek különben jöve­delmező és szükséges fejlesz­téseket tartalmaztak, de nem illettek bele ebbe a hitel­konstrukcióba, a bank egyéb hitelkontingens terhére elé­gítette ki. Megyénkben az egyik leg­jelentősebb fejlesztés a Ti­szai Vegyikombinát olefin­gyárának bővítése, melynek keretében egy, a pirolízis benzin továbbfeldolgozásáru építenek, viszonylag rövid idő alatt megtérülő üzemet. A leendő létesítmény olyan fontos vegyipari alapanyagot állít majd elő, mint, az izo- prén, illetve a benzol, amit eddig csak tőkés importból lehetett beszerezni. A beru­házás teljes költségelőirány­zata meghaladja a 400 mil­lió forintot, amelyből 260 milliót az exportfejlesztési célokat szolgáló hitelből a Magyar Nemzeti Bank bizto­sít. A beruházást a vállalat már megkezdte, s várhatóan 1979 közepén a létesítmény üzembe helyezésére is sor kerül. A beruházásra fordí­tott költség — az ajánlatban szerenlő számítások szerini, az úi termékért kanott tő­kés devizából — másfél év alatt teljesen megtérül. L. L. Dó alatt a A szezont záró mezőgazda­sági munkákon dolgoznak a határban, amely december első felében lassan elnépte­lenedik. A mezőgazdasági gépek levonulnak a földek­ről, a szerelőműhelyben még idén megkezdik a javítást a felújítást, az előkészületeket a jövő évi munkákra. Az év hátralevő részében a mélyszántás ad munkát a traktorosoknak. A kijelölt te­rület 86 százalékán már megforgatták a talajt, a hát­ralevő időszakban addig já­ratiák a vontatókat amig az időjárás megálljt nem naran­csot A csúszós, jeges földfe­lület ugvnn némileg akadá­lyozza a traktorosokat: több üzemben, ahol csak kisebb gének vannak. egvszeTé két. vontató húzza az ekét. a nagv traktorok azonban megbirkóznak a fagyos ta­lajjal. s ígv lényegében nem okoz gondot a szántás. A ku­korica morzsolása már csak néhány napra ad munkát mindössze 500—600 hektár­ról kell lehozni a termést. Az utolsó lábon álló kukori­catáblákba a mezőgazdasági üzemek kombájnokat küld­tek. s a génekkel nemcsak letörik a csöveket, hanem nvomban raktározásra készí­tik elő a termést azzal, hogy a kombájn egyúttal lemor­vetések zsolja a szemeket. Kevés káposzta és karfiol van még kinn a földeken, a néhány hektáros területről folyama­tosan szedik fel a zöldség­félék utolsó „adagját”. A mezőgazdászok decem­beri határszemléken ellenőr­zik az ősszel elvetett növé­nyek kelését, állapotát. A föl­deket az ország túlnyomó többségében 5—10 centimé­teres hótakaró borítja, s ez viszonylag jó védelmet nyújt az erős. mínusz 10—15 fo­kos éjszakai fagyok ellen. Csupán ott okoz gondot az őszi gabona telelése, ahol ..meztelenek” a földek, vi­szont az agronómusok bíz­nak abban, hogy a közismer­ten jó télállóságú szovjet és az új nemesitésű magyar fajták átvészelik majd ezt az idő­szakot. Hordják a határba a mű­trágyát. A mezőgazdasági üzemek kihasználják az AG- ROTRÖSZT kedvezményes akcióját, féláron vásárolják meg a rétek és legelők ja­vítására igen alkalmas mész- ammonsalétrom műtrágyát. A gazdaságokban megkez­dődött a téli szabadságolási szezon. A nagy őszi munkák befejezése után a traktoro­sok és kombaj nosok megér­demelt pihenőjüket töltik.

Next

/
Thumbnails
Contents