Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-06 / 286. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. december 6., kedd A képernyő eíőtt Liliről, hélkrapokril, Az elmúlt héten ismét nem a művészeti témák, hanem a közéleti töltésű adások — dokumentumaim, riport — ragad­tak meg inkább. Ezekről szólunk bővebben. * Hogy a lifttel mennyi baj van!... — sóhajtotta előre a keddi dokumentumfilm címe. Aki liftes házban lakik, már a cím láttán általában egyetértőleg bólinthatott, de aki az alkotópáros — Vitézy László rendező és Szegvári Katalin riporter, a kitűnő művészházaspár — korábbi munkáit is is­meri, tudhatta, itt többről lesz szó, nem a meglevő liftek bosszantó üzemzavarairól, egyéb hétköznapi bosszúságokról. Valóban többről szólt a dokumentumfilm. s talán helyesbí­teni is lehetne a címét, mert úgy tűnik, sokkal több baj van azokkal a főhatósági szervekkel és azok egyes, döntésre hiva­tott vezetőivel, akik a liftek gyártása, találmányok elfogadása, értékesítése, illetve külföldi licencek vásárlása ügyében dönt­hetnek. Miről is volt hát szó? Egy magyar feltalálópáros min­denütt kitűnőnek minősített felvonótalálmányáról, annak kál­váriájáról, a vele szembeni konok értetlenségről hazai illeté­keseink részéről, no meg arról, hogy ugyanakkor drága pén­zen vásároltunk egy svájci felvonólicencet, annak alapján gyártott liftekkel árasztja el egy hazai nagyüzem az új bér­házakat, s vonja sokféle hivatal vezetőinek fejére az ilyen liftekkel felszerelt házakban lakók kívánságait. A találmány körüli huzavona — sajnos — ismerősnek tetszett. Szomorú példája ennek itt, Miskolcon a sokszög-eszterga körüli ha­sonló elzárkózás, s még olyan halvány happy end-ről sem tu­dunk ezzel kapcsolatban, mint amit a lift esetében Szegvári bejelenthetett: a film elkészítése és bemutatásának meghir­detése után hazai nagyüzemünk végre hajlandónak mutatko­zott az érdeklődésre. Vitézy és Szegvári a tőlük megszokott szigorú következetességgel járták végig a téma már-már labi­rintusba vezető .útjait. Nem az olcsó szenzációtálalás, nem a hatásvadászat volt a céijuk. Higgadtság, a közérdek iránti elkötelezettség, a közérthetőség, segíteni akarás a nyilvános­ság erejével, a minden magyarázatnál többet érő alkalmas vágások voltak a film legfőbb jellemzői. A korábbi Rejlett hiba, a Mecénások, meg a Mai telepesek után ismét olyan dokumentumfilmet alkottak, ami nemcsak leleplezett, nemcsak sokakat — okkal — felháborított, hanem egy jelentékeny ügyet ki is mozdított eddigi holtpontjáról. Tanulságként is érdemes lesz még újra bemutatni. Mi újság van? — kérdezte augusztus végén borsodi falvak­ban, most meg a Pest megyei Örkényben és Dabason Vér- tessy Sándor az újra jelentkező Hétköznapi krónikában. Augusztus óta sokat fejlődött ez a műsor, s ez nemcsak az adások öt perccel való növelésében mérhető le. Sikerült e riportoknak az országot a bemutatott települések életének — örömeinek és gondjainak — részesévé tenni. Kiegyensúlyo­zottabb, plasztikusabb volt mint korábban a borsodi adások, amelyek e sorozat kezdő, bizonyos mértékig kísérleti darabjai voltak. Örkényben kicsit hosszúra nyúlt a tsz egyesülési közgyűlésén a beszámoló, de egészében hangulatos, jó képet kaptunk a község egy sorsdöntő eseménnyel gazdag napjá­ról, a szakközépiskolai és egyéb, különösképpen a 200 forin­tos havi tiszteletdíjas könyvtárossal készített riport érzékle­tesebbé tette a látottakat. A dabasi bemutatás még színe­sebbre sikerült, itt elsősorban a modern nyomda és annak a községben betöltött szerepe dominált, de több volt a rövid, friss riport, kevesebb a „kötelező megnyilatkozás”; mindkét alkalommal kitűnő a napközben készített riportok és az esti élő adás ötvözete. Talán csak az adási időpont nem volt a legjobb, mert lehetett volna kicsit később is. Nővérkék volt a címe Szűcs László rendező dokumentum­filmjének (ő volt egyébként a rendezője a Mi újság van? két adásának is!). A kecskeméti megyei kórház ápolónőinek, egyéb, egészségügyi középkádereinek életéből mutatott fel egy szeletet, azt megjelenítve, mennyire fontos munkát végeznek azok az áldozatkész fehérruhás nők, akiket általában csak nővérkének szólítunk és emlegetünk, milyenek ők közelről, milyen hivatástudattal lépnek pályájukra, miként végzik azt, mit vár tőlük a hivatás. Hajnal László Gábor forgatókönyve talán nem bízott az élet szolgáltatta anyag bizonyító erejé­ben, kicsit „überolt”, azaz bizonyításképpen önvallomásokat és tanúvallomásokat halmozott, holott kevesebb vallomás is cáfolhatatlanul bizonyította volna mindazt, amiről a Nővér­kék meg akart győzni. Ezzel együtt értékes, jó, célszerű do­kumentumfilmet kaptunk. Márton József operatőri munkája külön figyelmet érdemelt. Benedek Miklós Az MHSZ B.-A.-Z. megyei Gépjárművezető-képző Iskola gyakorlati oktatásra szakoktatói felvételt hirdet Feltétel: legalább 3 éves hivatásos jogosítvány, középiskolai érettségi, szakoktatói bizonyítvány Jelentkezés, bővebb felvilágosítás: Miskolc, Rákóczi u. 12. sz. Megnyílt a IX. országos grafikai biennále Formációs táncok a sportcsarnokban Mielőtt bővebben szólnánk a Miskolcon immár ötödik alkalommal megrendezett formációs táncbemutatóról, engedtessék meg néhány mondatos emlékeztető erről a műfajról. Elsősorban azok számára, akik művelik, de az érdeklődőknek is. Az 1930-as évek közepén egy Viktor Silvester nevű an­gol táncművész kezdett el a világon elsőként formációs táncműveket' alkotni. Lénye­gük, hogy a kor divatos tán­caiból készült a koreográfia 6—12 pár részére, szigorú lé­pésrend szerint, hasonlóan a régi korok táncai (francia négyes, mazurka) dekoratív, látványos képéhez. Nos, Angliában ez a tánc­ág hamarosan nagyon nép­szerűvé vált, kontinensünkre azonban csak a második vi­lágháború után kezdett átsu­gározni. Hazánkban pedig alig egy évtizede kezdett el vele foglalkozni néhány meg­szállottnak tartott táncpeda­gógus. S mindaddig, míg a Népművelési Intézet megke­resésére 1973-ban Miskolc nem vállalkozott az első be­mutató megszervezésére, csak önmaguknak táncolhattak a csoportok. A rendezvénynek így min­denekelőtt az lett a feladata, hogy az együttesek megis­merjék egymás munkáját, évről évre tanuljanak, ta­pasztalatokat cseréljenek kül­földi vendégegyüttesekkel is. Tavaly hangot adtunk a látottak alapján annak, hogy úgy tűnt: valami megmoz­dult, a magyarossá s ezáltal érdekesebbé válás útjára lép­tek az együttesek. Ezzel a várakozással, s az eddig még Miskolcon nem szerepelt együttesek iránti kíváncsi­sággal tekintettünk tehát a december 3-i rendezvény elé. Óriási érdeklődés előtt zaj­lott a délutáni bemutató. Ne­héz dolga lehetett a zsűrinek az esti gálába jutó együtte­sek kiválogatásában, mert hi­szen az a bizonyos, igazi nagy sikert jelző tapsorkán mindössze egyetlen egyszer jött be (!). Persze ez nem je­lenti, hogy nem láthattunk szép produkciókat. Tetszett, szép volt például a győriek lendler-je. Néhány idősebb (de nem koros) tán­cossal megerősített fiatal gárda mutatta meg a formá­ció minden csínját-bínját Pontosan ennek ellenkezőjét adta a szomszédos Csehszlo­vákiából érkezett Kromericz- Túlzottnak tűnő akrobatikus elemekkel tarkított polkáju­kat fáradtan, rezignáltan jár­ták. Sokat vártunk a közönség­gel együtt a Jánosi László-' Gruber Márta magyar baj­nokpárostól. Bár a vállalko­zás — hogy párosban for­mációt táncoljanak — bizarr- nak tűnt, el kell mondani nem is volt rossz. Igazán azonban akkor mutatták meí tudásukat, amikor a HVDSZ csoportjával fergeteges, cso­dálatosan szépen koreografál* és kitáncolt polkát adtak elé S mindehhez szép ruhák, ra­gyogó mozgás, összeszokott együttes. Természetes volt a szűnni nem akaró taps. S a magyar táncok életké­pességére is ismét bizonyítás született. A kapuváriak Szab« László koreográfiájával arat­tak nagy sikert, magyaros ruha, színes forgatag nélkül egyszerű fehér ingben-bl úr­ban, fekete szoknyában-öl" tönyben. Itt kell szólnunk * szombathelyi Savaria tánc­klub csoportjáról is, mer1 utánpótlásuktól várhatjuk talán leginkább ennek az út­nak a követését. Tizenegy együttes vett rész1 a szombati bemutatón. ► mindössze 4—5 olyan pro dukciót láttunk, amely méltó volt az esemény nevéhez rangjához. Elgondolkodtat« arány! Főként azzal a neiá éppen szép emlékkel össze­vetve, amelyet a nyári, sze­gedi néptáncfesztivál hagyott- Az az érzés erősödött meSj bennem, hogy mindkét ren­dezvény megtorpant, vissza­esett. És bármennyire fáj is- ezt ki kell mondani. Ugyan'5 azt rebesgetik (hivatalos be­jelentésére nincs felhatalma­zásom), hogy 1978-ban Mis­kolcon rendezik meg a for' mációs táncosok Európa-baj nokságát! — vásárhelyi — Téli könyvvásár Elbeszélések, regény levelekből Miskolc képzőművészeti életének egyik legrangosabb eseményeként tartja számon a szakmai és a nagyközönség egyaránt a kétévenként meg­rendezésre kerülő országos grafikai Hennáiét, amely az első tárlatnyitása — 1961 — óta nemcsak nevében, hanem vonzását tekintve is országos rangot vívott ki magának. Miskolc város felszabadulásá­nak jubileumán, vasárnap, december 4-én délben immá­ron kilencedik alkalommal nyílt meg a magyar grafika művelőinek ez a nagyszabá­sú seregszemléje a Miskolci Galéria Kossuth utcai kiállí­tótermében. A Borsod megyei és a Mis­kolc városi Tanács, a Ma­gyar Képzőművészek Szövet­sége Észak-magyarországi Területi Szervezete, a Kiál­lítási Intézmények és a Mis­kolci Galéria gondozásában megrendezett kiállítás most már hagyományosan három részre tagozódik. A Henná­iéval egyidőben ugyanis ka­marakiállításon mutatkozik be az előző biennále nagydí­jasa — 1975-ben Rékassy Csaba nyerte el Borsod me­gye Tanácsának díját, s így az ő kiállítását láthatják az érdeklődők a Kossuth utcai Minigalériában —, s immá­ron harmadik alkalommal sor kerül szocialista ország grafikusainak bemutatkozá­sára is. A József Attila Klub­könyvtárban vasárnap dél­előtt 11 órakor nyitotta meg Sztojan Radev, a Bolgár Kul­turális Központ igazgatója a bolgár grafikusok kiállítását. Húsz alkotóművész közel száz lapját tekinthetik meg az ér­deklődők. A kiállítás meg­nyitásán egyébként részt vett a bolgár képzőművészek egy küldöttsége is. Az idei grafikai biennále megnyitását rendkívül nagy érdeklődés kísérte; a Kossuth utcai kiállítóterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, s igen sok kiállítóművészt is üdvözölhettünk a tárlat meg­nyitásán. Dusza Árpádné, a Miskolci Galéria vezetője kö­szöntette a megnyitó ünnep­ség résztvevőit, köztük Bor­sod, Heves és Nógrád megyék megjelent párt- és állami ve­zetőit. A kiállítás megnyitá­sán köszöntötte Kiss István Kossuth-díjas, érdemes mű­vészt, a Magyar Képzőművé­szek Szövetségének elnökét, valamint a felszabadulási ju­bileumi ünnepségre érkezett katowicei, kelet-szlovákiai és közép-szlovákiai, valamint a bolgár delegáció tagjait és vezetőit. A IX. országos grafikai biennálét dr. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes nyitotta meg. Megnyitójában szólt róla, hogy Miskolc jó házigazdája és mecénása az immáron ki­lencedik alkalommal meg­nyitásra kerülő grafikai bi- ennálénak, s alkalomról al­kalomra bizonyítja készségét a megúiulásra is. A grafikai biennále — mondotta többek között a kulturális miniszter- helyettes — kihat a magyar grafika fejlődésére, s ma már rangot, művészi elismerést jelent a miskolci kiállítás nagydíjasának lenni, hiszen az eddigi biennálék nagydí­jasai jelentős szerepet töl­töttek be a magyar képző- művészeti életben, s gazda­gították az egyetemes grafika­művészetet is. A kulturális miniszterhe­lyettes beszélt arról, hogy a sokszorosított grafika milyen jelentős szerepet tölt be a vizuális, esztétikai nevelés­ben, majd a következőket mondotta: — A művek a tárlatokon válnak közkinccsé. Az alko­tómunka így éri el végső cél­ját. Értékelése a művészek, a közönség és a kritika közös feladata lesz. De módot ad a kiállítás arra is, hogy rákér­dezzünk a magyar grafika helyzetére, s ez a rákérdezés segítheti a további kibonta­kozást. Az ünnepélyes megnyitó után Bujdos János, a Bor­sod megyei Tanács elnökhe­lyettese adta át a IX. orszá­gos grafikai biennále díjait. A hatvanöt kiállító művész több mint 110 lapját bemu­tató idei biennále nagydíja­sa (ezt a díjat a Borsod me­gyei Tanács alapította) So­mogyi Győző. Miskolc város díját kapta Feledj/ Gyula és Banga Ferenc. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját Ágotha Mar­gitnak ítélte oda a zsűri. A KISZ Központi Bizottságának a díját Kovács Tamás vette át, míg a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját Valkó László kapta. Ka­zincbarcika város díját Bit­tenbinder János nyerte el. A Kondor Béla-emlékéremmel Kovács Tamást tüntették ki. A IX. országos grafikai bi­ennálét (a kiállítást Szamosi Ferenc művészettörténész rendezte, a katalógust Sza­kái Edit tervezte) december 31-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. A tőlünk nagyon távoli Kolumbia falvainak élete, a kolumbiai falu kiszolgálta­tottjainak mindennapjai ele­venednek meg Gabriel Gar­da Márquez elbeszélésköte­tének, A bölömbika éjszaká­jának lapjain. Ez a világ so­kaknak a szerző korábban nálunk is megjelent, Száz év magány című regényéből is­merős, de most még köze­lebbről tekinthet bele ebbe az életbe, mintegy közelké­pekben láthat meg érdekes részleteket. Gábriel Garcia Márquez úgy számol be cso­dálatos, valószínűtlen dol­gokról, mintha legtermésze­tesebb események lennének, ugyanakkor körülményesen, a rendkívüli történéseknek kijáró áhítattal és alaposság­gal ír le mindennapos apró­ságokat. Ezzel teremt sajátos belső feszültséget és sejtel- mességet. A tizenhét elbeszé­lést — köztük nem egy kis­regény terjedelmű — tartal­mazó kötethez Benczik Vil­mos írt a szerzőt méltató utószót. A könyv a Móra Ki­adó Kozmosz könyvek soro­zatában jelent meg. Több mint két évtizedet ölel fel Venyijamin Kaverin regénye, a Tükör előtt. A könyv első írása egy 1910. januárjában keltezett levél, s az utolsó részlet 1932-b«' való. A regény levelek fűzé' re, egy szerelem metamorfóz'' sainak tükre. Két tehetségé müveit, mély érzésű embd előbb együtthaladó, máj« kettéágazó életpályájának áH lomásai követhetők belőliri nyomon. Egyiküket. Lizi1 művészi törekvései és a tőé ténelem vihara mind mesf szebb sodorják. Hazájától té' vol, remények és kudarcai váltakozása közepette, lab'j kadatlanul kitart nagy cél'j ja, a festészet mellett. L«'j velezése Kosztyával, ritK,| találkozásaik tartják benne «j lelket, ez jelenti számár« múltját és gyökereit, ez s«' gíti a művészi önmegvalósí' tásban. Ez a szerelem fői" mália jellemüket, sorsukat'' életük fogytáig... A neh«' zen megszerezhető és soksz«* elérhetetlennek tűnő érté’’ utáni vágyakozás regénye 11 Tükör előtt. Enregény a sF igaz értelmében, legszebb' lyesebb problémájáról, a m11' vészét és az élet igazságé nak összeegyeztethetőségért vall benne az alkotás proú'i lematikáját közelről és al"' posan ismerő kitűnő író. A könyvet az Európa Könyvi kiadó adta közre. A’VOLÁN 3. sz. Vállalat (Miskolc, József A. u. 70., bejárat a Tüzér utcai személykapunál) az Autóközlekedési Tanintézetnél irat es gépmívezeiel képez ki A költségeket a vállalat téríti Jelentkezési feltétel: — legalább 8 általános iskolai végzettség, — büntetlen előélet, — nőknél 18. férfiaknál 20 éves életkor, — szakmával nem rendelkezés Jelentkezés 1977. december 9-én és 13-án, 7 órakor a vállalat ebédlőhelyiségében *-* rr oá c: as eo 3 & íc"7 cr. ^ r.-w <• >-i fr1 ^ ^ ‘r' <-+ yi n m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents