Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-29 / 305. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. december 29., csütörtök Schmidt Kairóban tárgyal A portugál kormányválság Szavazási színjáték Libanon fővárosában nagygyűlést tartott a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért. Najef Kavatmeh, a szer­vezet főtitkára felhívta a palesztinokat: indítsanak harcot Szadat politikája ellen. (Folytatás az 1. oldalról) Helmut Schmidt nyugat­német kancellár szerdán Sza­dat egyiptomi elnökkel és Mamduh Szalem miniszter- elnökkel tárgyalt Kairóban. Szadat és Schmidt tár­gyalásairól nem adtak ki közleményt, szerdán délután azonban a -két államférfi sajtóértekezletet tartott. Ezen mindketten a közel-keleti béke szükségességét hangoz­tatták. Szadat elnök tovább­ra is derűlátóan nyilatkozott „egy közel-keleti békerende­zés” kilátásairól. Elismerte a „nehézségeket”, de hozzátet­te: bizakodásának forrást az a Begin-kijelentés, misze­rint „mindenről tárgyalni le­het, csupán Izrael megsem­misítéséről nem”. Tovább tart a háború Ogadenben Mohammed Sziad Barre Szomáliái államfő és Reza Pahlavi iráni sah szerdán Teheránban kétórás megbe­szélést tartott — közölték il­letékes forrásból. A találko­zón az ogadeni harci hely­zetről és az Indiai-óceán biztonságáról esett szó. A Szomáliái elnök kedden érkezett háromnapos hivata­los látogatásra Teheránba, hogy — mint a hírügynöksé­gek megjegyzik —, katonai és politikai támogatást sze­rezzen Irántól az Etiópia el­len folytatott háborújához. A Sah a múlt hónapban közöl­te a nyilvánossággal, hogy országa már szállított köny- nyű fegyvereket Szomáliá­nak. de az amerikai korláto­zások miatt nem annyit, amennyit az szeretett volna. A mogadishui rádió állítá­sai szerint etiópiai repülőgé­pek kedden bombázták Ber­bera és Hargeisa Szomáliái városokat. A rádió közölte, hogy három támadó gépet lelőttek. A hírrel kapcsolatban a UPI hírügynökség megjegy­zi: Mogadishu egyre gyak­rabban vádaskodik azzal, hogy az Ogaden térségében kibon­takoztatott etiópiai ellentá­madások célja Szomália észa- -i részének elfoglalása. Már korábban is többször állítot­ta azt, hogy etiópiai repülő­gépek bombatámadást intéz­tek Hargeisa tartományi köz­pont ellen. Az etiópiai veze­tés cáfolta ezeket a híreket. Mengisztu Hailé Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke egy, a közelmúltban adott nyilatkozatában ismét hatá- ozottan leszögezte, hogy or­szágának nem áll szándéká­ban Szomáliái területeket tá­madni vagy elfoglalni. A mikóházi Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet keres minél előbbi belépésre. Követelmény: — egyetemi vagy szakirányú főiskolai képesítés, — legalább 5 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a termelő- szövetkezet személyzeti vezetőjénél. A Miskolci Közlekedési Vállalat felvételre keres „D” vizsgával rendelkező gépkocsivezetőket, tehergépkocsivezetőket legalább 2 éves szakmai gyakorlattal, 3 általános iskolai végzettséggel, akik részére a KPM Autóközlekedési Taninté­zetnél ,,D” tanfolyamon való részvételt biztosítunk. Szirrnabesenyő, Kistokaj községekből személy­zeti járatok biztosítják a munkábajárást. Felvételre keres továbbá a vállalat kocsitakarí­tónőket. " Bővebb felvilágosítás a vállalat munkaügyi osz­tályán, Miskolc, Szondi Gy. u. 1. sz. A portugál köztársasági el­nöki palota kedden este rö­vid közleményben jelentette be, hogy szerdán tartják meg az utolsó konzultációkat az új kormány megalakításával megbízandó személyiség kije­löléséről. Mario Soares a volt kor- márnyfő. aki ügyvezető mi­niszterelnökként változatla­nul a végrehajtó testület élén áll. az A Luta című esti lap­nak kedden azt nyilatkozta, hogy a pártoknak közös ne­vezőre kell jutniok, mert ..máskülönben az egyetlen al­ter ..tíva az idő előtti általá­nos választások kiírása lesz”. A stuttgarti tartományi bíróság szerdán életfogytig­lani börtönbüntetésre ítélte a terrorcselekmények elkö­vetésével vádolt Verena Beckert. A nyugatnémet hatóságok a terrorista közeg egyik leg­veszélyesebb szereplőjének tartják a 25 éves, öt éve munkanélküli Beckert, aki nevét a „Június 2-a mozga­lom” tagjaként a nyugat­berlini brit jachtklub fel- robbantásával tette ismertté. Ezért 1974-ben — még fia­talkorúként — hat évi bör­tönbüntetésre ítélték. Egy évyel később azonban — az emberrablók fogságába ke­rült Peter Lorenz nyugat­berlini képviselőért cserében — négy társával együtt ki­szabadult. Külföldre távo­zott, majd fél évvel később viszatért az NSZK-ba, ahol a rendőrség a svájci határ közelében, heves tűzharc után elfogta. Társaságában volt Günter Sonnenberg, akit a Buback nyugatnémet fő_ államügyész elleni gyilkos merénylet elkövetésével vá­dolnak. Beckert a stuttgarti bíró­ság ötszörös rendőrgyilkos- ságban és rablásban találta bűnösnek és az NSZK-ban érvényes legsúlyosabb bün­tetést rótta ki rá. Rómában szerdán délelőtt ismeretlen szélsőségesek az utcán agyonlőtték az újfa­siszta olasz szociális mozga­lom (KSI) egyik aktivistáját, a 30 éves Angelo 1 Pistolesit. A gyilkossággal egyidőben pokolgép robbant az újfa­siszta párt egyik körzeti he­lyiségében és teljesen szét­zúzta berendezését. Noha az akciókat eddig még egyetlen szervezet sem vállalta magára, feltételez­hető, hogy ahhoz a kará- rácsonykoq újra fellángolt terrorhullámhoz tartoznak, amelynek főszereplői a szél­sőjobboldali és az álbalolda­li, illetve ,szélsőbaloldali cso­portok. Megfigyelők emlé­keztetnek rá, hogy a kom- musta párt a legerélyeseb­ben elhatárolja magát min­den terrorakciótól, bármi­lyen politikai színezetben je­lentkezzék is. A demokratikus erők, köz­tük az OKP már régóta ha­tározott fellépést követel a kormánytól az állampolgá­rok biztonságát és a demok­ratikus rendet mind jobban fenyegető politikai terroriz­mussal szemben. C hilében az ötödik karácsonyt árnyékolta be a fasiszta junta terrorja. Igaz, Pinochetéit karácsony és szil­veszter éjszakájára felfüggesztették az 1973. szep­temberi katonai puccs óta érvényben levő kijárási tilal­mat, mindez azonban aligha tette boldoggá az ünneDeket. Ellenkezőleg, ismét letartóztatásokról érkezik hír, mintegy nyitányaként a január 4-ére meghirdetett népszavazási komédiának. A monoklis tábornok újabb akciójának célja nyilván­való: törvényesíteni szeretné a törvénytelenséget. Kötele­zővé tették valamennyi felnőtt chilei számára, hogy meg­jelenjék az urnák előtt, s szavazatával fejezze ki hűségét a rezsim iránt. Pinochet így kívánja visszautasítani az ENSZ közgyűlésének úgynevezett chilei határozatát, amely keményen elítélte az emberi jogok lábbal tiprását. Ismerve a fasiszta diktatúrák módszereit, nem lehet kéi- ségünk afelől, hogy a „népszavazás” milyen eredménnyel zárul. Sokakat a megfélemlítés visz maid az urnákhoz, másokat az elhelyezkedés reménye: Chilében a munka- nélküliek aránya meghaladja a húsz, sőt, az éoitő- és fém- feldolgozó iparban a 40 százalékot. Lesznek bizonyára olyanok is, akik abban bíznak, hogy állampolgári köteles­ségük teljesítése visszaadja bebörtönzött hozzátartozóju­kat: a junta sok ezer embert tart fogva anélkül, hogy jog­erős bírósági ítéletet hoztak volna ügyükben. Más a hely­zet az „eltűntekkel”. Megbízható források legalább 2500 ilyen személyről tudnak, akiknek egyetlen vétkük az voll, hogy a népi egység hívei közé,, vagy valamely haladó párt sorába tartoztak. A fasiszta junta szavazási színjátéka ellen széles körű tiltakozási hullám bontakozott ki. A Chilei Kommunista Párt nyilatkozata szerint a referendum megrendezésével „gúnyt űznek a nép akaratából”. Az ugyancsak betiltott Chilei Kereszténydemokrata Párt felszólította a chileieket: szavazzanak nemmel. Hasonló értelemben foglalt állást a Chilei Szocialista Párt is. A Chilei Népi Egység Berlinben székelő végrehajtó titkárságának nyilatkozata megálla­pítja: groteszk dolog, hogy a népszavazást az ENSZ-halá- rozatban elítélt junta rendezi meg. Chilében ma fasiszta terror tombol. Ilyen körülmények között a népszavazás — arcátlan kihívás nemcsak a chilei néppel, hanem a világ demokratikus közvéleményével szemben is. A január 4-i komédia eredménye semmikép­pen nem tükrözi majd a nép őszinte véleményét. A sza­badságjogok teljes korlátozásában, a legalapvetőbb emberi jogok megsértésében, a szólási, a gyülekezési, a vélemény­nyilvánítási szabadság felfüggesztésében, a politikai pár­tok, diákszervezetek és szakszervezetek törvényen kívül helyezésében joggal elmarasztalt junta a szavazási szín­játékkal szeretné magát „szalonképessé” tenni. A terror­ral kikényszerített voksok azonban nem alkalmasak erre. A szovjet népek családjában Magyar nyelvű üdvözlet a kaucsukgyár szakiskolájának kapujában. Nem a véletlenen múlott, hogy a ma­gyar internacionalisták emléke ma is elevenen él a távoli Szibériában. Ennek bizonyításául néhány feszes tény. A monarchia több mint kétmillió katonája közül az orosz fronton 500 ezer a ma­gyar. A szovjet fegyveres erők sorába lépett különböző nemzetiségű katonák 40 százaléka magyar, a fogságba eset­teknek csupán egynegyede. Az Usszuri folyó és a Bajkál menti arcvonal har­coló alakulatainak egyharmada a nem­zetköziek közül került ki, ezek többsége is magyar. A front vezérkari főnöke egy ideig Omaszta Frigyes, a Bajkál flottila parancsnoka pedig Fried Dezső. Az omszki felkelés vezérkarának ma­gyar tagja is volt: Radó Ödön. A kí­sérlet bukása után Somogyi József, Kenda András és Polacsek István lép helyére. Az omszki magyar bolsevik szervezethez hasonló illegális csoportok tevékenykedtek Tomszkban, Barnaul- ban, Krasznojarszkban, Irkutszkban, Blagovescsenszkben és másutt. Az a kétszázezer német, osztrák és magyar hadifogoly, aki fegyveresen is az orosz proletariátus mellé álltait, a nemzet­közi munkásosztály legkézzelfoghatóbb segítsége. Mi magyarok büszkék lehe­tünk arra, hogy a kétszázezer harcosból százezer hazánkfia volt. Vörös magya­rok voltak Csapajev hadosztályában, Bugyonnij lovashadseregében és Ko- tovszkij lovasdandárjában. Sok ezer magyar internacionalista küzdött utolsó csepp véréig a szovjet hatalomért, kö­zülük sokan Omszkban estek el. Meg­halt Somogyi József, az omszki illegális .városi bizottság tagja, a magyar párt- szervezet vezetőségi tagjai közül Ber­ger Aladár, Dénes Miklós és mások. Az internacionalista magyarok leg­többje hazatért és fontos szerepet ját­szott a Magyar Tanácsköztársaság ide­jén, de nem kevés azoknak a száma, akik letelepedtek és családot alapítottak a Szovjetunióban. Omszki barátaink sokat beszéltek a városban élt vörös magyarokról Schwim­mer Sándor kolhozelnökről, a szocia­lista munka hőséről. Gorszky Vilmosról, Sesvák Mihályról, Németh Józsefről és Nagy Károlyról. Egy baráti összejövetel keretében alkalmunk volt találkozni le- származottaikkal és elbeszélgetni velük szüleik és saját sorsuk alakulásáról. Nagy Károly fia, Ferenc, rendőr őr­nagy. Elmondta, hogy édesapja 1894- ben Párádon született és fűtő volt a Széchenyi grófok birtokán. 1914-ben behívták katonának, majd 1918-ban a Bruszilov áttörés idején esett fogságba és az omszki hadifogolytáborba került; illegális neve Krutoj. Előbb belép a Vörös Gárdába, majd szolgál a novo- szibirszki csekaban. Ezután különböző katonai tiszti iskolákon tanul. 1926-ban leszerel és Leningrádban pártmunkás. 1927—28-ban egy gyári szakszervezeti tanács elnöke. 1942-ben visszaköltöznek Omszkba. 1965-ben halt meg. Nagy Fe­renc fia köszörűs egy műszergyárban, kalinyi születésű édesanyja ma 81 éves. Gorszkv Vilmos leánya Margarita, an­gol tanárnő az omszki mezőgazdasági fő­iskolán. Elmondotta édesapjáról, hogy 1896-ban Gégényben született. 1915-ben kerül hadifogságba. A polgárháború után, járási pénzintézeti vezető. 1935- ben a nyenyec nemzetiségi körzet ta­nácselnöke. 1941-től Omszkban kerületi tanácselnök-helyettes. 1945-től nyugdí­jazásig megyei pénzügyi főellenőr. 1971- ben meghalt. Anyanyelvét nem felejtet­te el, gyakran szerzett magyar könyve­ket. Munkálkodott az omszki Szovjet— Magyar Baráti Társaságban. Zeneértő ember volt. Szeretett hegedülni, gyak­ran játszott Brahmsot. Liszt-műveket és Kálmán operetteket. Járt a felszabadult Magyarországon is. Margarita Gorszky édesanyjáról is beszélt, aki 80 éves, párttag. Nővére tudományos munkatárs egy kutatóintézetben, fia pedig mérnök. Sajnos, sem ő, sem Nagy Ferenc nem beszélik a magyar nyelvet. A megkérdezettek, csakúgy mint azok, akikkel nem találkoztunk, részt vállal­tak a szovjet hatalom megszilárdításá­ban is, és családjukkal együtt beillesz­kedtek a szovjet népek nagy családjába. Boros Béla (Következik: Emberek és feladatok) Map iAficíoiliil patai (II.) Terrarisfager, terrorhollái

Next

/
Thumbnails
Contents