Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-28 / 304. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. december 28., szerda Biezsiiysv bonni látogatása, az eyyütiiüűífiés fejlődése Vlagyimir Lomejko, az AP-N szovjet sajtóügynökség politikai megfigyelője írja: Leonyid Brezsnyev mind­össze néhány napja, a Prav­dának adott nyilatkozatában erősítette meg azt a szándé­kát. hogy a közeljövőben az NSZK-ba utazik. Ez a köz­lés ismét időszerűvé tette a szovjet—nyugatnémet kap­csé’atok Nyugatnémet szakértők egyetértenek Leonyid Brezs- nvevvel abban. hogy. bonni látogatása és Schmidt kancel­lárral tartandó tárgyalásai nemcsak a sokoldalú szov­jet—nyugatnémet együttmű­ködés további fejlődését se­gítik elő, hanem megfelelnek az európai enyhülés érdekei­nek is. Ez a meggyőződés azokon a kedvező változá­sokon alapul, amelyek az SZKP KB főtitkárának el­ső, 1973 májusában tett bon­ni látogatását követték. Nemzetközi megfigyelők többször is említést tettek árról a magas fokú kölcsö­nös megértésről, amely Leo­nyid Brezsnyev és. Willy Brandt. valamint Helmut Schmidt találkozóit jellemez­te, s megkönnyítette a bo­nyolult problémák együttes megoldását. >Ez az egyetér­tés nyilvánul meg a két kül­ügyminiszter, Gromiko és Genscher találkozóin és az együttműködés más szint­jein is. Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt tárgya­lásai a leszerelésről, s ezen belül a haderőcsökkentések­ről haladást eredményezhet­nek. A moszkvai szerződés alá­írása óta az NSZK az első helyre került a Szovjetunió nyugati kereskede'mi part­nerei között. Az 1970 és 1976 között a két ország árufor­galma ötszörösére növeke­dett és elérte a 11 milliárd márkát. Brezsnvev bonni látogatá­sa újabb ösztönzést ad en­nek az együttműködésnek és ú.i megélianndások aláírásá­hoz vezet. Ez azért , is va­lószínű, mivel a szibériai kőolaj- és földgázlelőhelyek fejlesztése további kedvező koonerációs lehetőségeket te­remt. Az epvüttműködés fejlesz­tésére vonatkozó újabb lé­péseket nehezíti, hogy a szovjet—nyugatnémet kap­csolatok javításának ellen­zői — köztük például Strauss — sem ülnek ölbe tett kéz­zel. A két ország kapcsola­tainak jelenét azonban nem ők határozzák meg. Az NSZK legszélesebb körei he­lyeslik a kölcsönösen elő­nyös együttműködés bővíté­sét — írja befejezésül az ÁPN politikai szemleírója. fi Szadat—Begin talál! ezó semmit sei oldalt meg (Folytatás az 1. oldalról) Dajan izraeli külügymi­niszter rádió- és televíziós nyilatkozatában Beginnél jó­val borúlátóbb hangnemben beszélt a találkozóról és a kilátásokról. Elégedettségre csak az ad okot, — mondot­ta —, hogy az iszmailiai megbeszélések nem omlottak össze a nézeteltérések miatt. Elismerően szólt arról, hogy a egyes bizottságokat sike­rült létrehozni, mondván, hogy ez „a nehézségekkel való szembenézés szándékát” jelzi. De rendkívül szélesnek nevezte a két álláspont kö­zötti szakadékot, és elmond­ta, hogy nemcsak a Jordán­folyó nyugati partjának kér­désében és a Gaza-ö vezet sorsát illetően van ellentét Izrael és Egyiptom között, hanem a Sínai-félszigettel kapbsolatban sem teljes az egyetértés, pontosabban: né­zeteltérés van a védelmi be­rendezések, a csapatok át­csoportosítása és az izraeli kivonulás menetrendje te­kintetében. Egyiptom a lehető legha­marabb megkezdi a „bará­tinak” titulált országok tájé­koztatását. Elsőként Helmut Schmidt nyugatnémet kan­cellárral ismertetik a részle­teket; Schmidt kedden érke­zett az 'egyiptomi fővárosba. Merényietek Glaszorsziikin is Tucatnyi pokolgépes me­rénylet és politikai gyilkos- ságlusérlet ürömé vegyült az olaszok karácsonyának ünne­pi hangulatába. A terrorakciók központja Róma volt: karácsony előes­téjén szélsőjobboldali fiatalok pisztolylövéssel súlyosan megsebesítették a „Loíta Continua” nevű szélsőbalol­dali szervezet egyik szimoa- tizáosát. Ezt még két revol­vers merénylet követte az ünnep két naoján. A demokratikus erők még szombaton tüntetéssel vála­szoltak a terroristák akcióira. A megmozdulás kommunista és a szocialista szónokai megbélyegezték a demokrati­kus rend felforgatóit. Gyűlé­süket provokátorok próbálták megzavarni. Pokolgépes merényletekről, gyújtogatásokról érkezett je­lentés Triesztből, Torinóból, Trapaniból, Comóból, Stezza- nóból és San Bonifacioból is. Rómában egy álbaloldali szervezet tüzet rakott az örök város egyik legszebb műemlékének, a hatalmas üvegkalitka alatt védett Ara pacis Augustae (Augusztus békeoltára) tövében, hogy akciójával „a forradalom tü­zének” fellángolását érzékel­tesse. A járókelők • szerencsé­re azonnal értesítették a tűz­oltókat, akik megakadályoz­ták a komolyabb kárt. Megfigyelők a társadalmi feszültséget szító újabb ak­ciókat összefüggésbe hozzák a jobboldalnak, azzal a tö­rekvésével, hogy minden esz­közzel megakadályozza a baloldal befolyásának növe­kedését. a kommunista párt javasolta szükségkormány megalakítását. Januárban a legfontosabb politikai eseménynek az a fejlemény ígérkezik, hogy az Andreotti-kormányt új kabi­net váltja fel. „Nélkülözhe­tetlenül szükség van már olyan kormányra, amely azt a programot hajtja végre, amelyben esetleg megegye­zünk” — jelentette ki Ema- nuele Macaluso, az Olasz Kom unista Párt vezetőségi tagja az olasz rádió hétfő esti magazinjában elhang­zott nyilatkozatában, amely­nek a belföldi hírügynöksé­gek azonnal nagy visszhan­got adtak. A kommunista vezetőtől megkérdezték: nem tart-e pártja attól, hogy az OKP követelésére a keresztényde­mokrata párt rendkívüli vá­lasztások kiírásával válaszol. Macaluso így felelt: „Fon­tolóra vettük ennek lehető­ségét is. Ügy véljük: a töb­bi párt és a közvélemény elég erős nyomást képes majd kifejteni, hogy erre ne kerüljön sor, ne tartsanak rendkívüli választásokat, és ■' hogy demokratikus megol­dást kényszerítsen ki. Mi mindenesetre mindent elkö­vetünk, hogy elkerüljük a rendkívüli választásokat”. Ki ez illetékes ScsaraRSzkij iiykss? Zsarolásnak minősíti a Lityeratumaja Gazela ked­di számában azoknak a nyu­gati köröknek az akcióit és kijelentéseit, amelyek had­járatot kezdtek a kémtevé­kenység gvanúiával letartóz­tatott Anatolij Scsaranszkij védelmében. A lap hangsú­lyozza, hopv egyes ameri­kai személyiségeknek az úgy­nevezett Scsaranszkij-üggyel kapcsolatos fellengzős állítá­saiban szemernyi igazság, lo­gika sincs. — Scsaranszkij védelme­zői rekedtre kiabálják ma­gukat — folytatódik a cikk —, hogy csupán azért tar­tóztatták le, mert „harcolni merészelt a Szovjetunióban élő zsidók kutazási jogáért”. Különféle önjelölt bizottsá­gok, csoportok és ügyvédek gyűléseken és értekezleteken „tanulmányozzák a Scsa- ranszkij-ügvet”. „Végzéseket hoznak ártatlanságáról”, s a Scsaranszkiira váró bírósági eljárás felfüggesztését köve­telik. Az7,al fenyegetőznek, hogy ellenkező esetben meg­szakítják az üzleti kapcsola­tokat a Szovjetunióval, meg­torpedózzák a SALT-tárgya- lásokat és a belgrádi találko­zót. De fenyegetőznek egyéb­bel is, ha Scsaranszkijt nem helyeznék szabadlábra. A szovjet irodalmi lap fel­teszi a kérdést: nem tesz­nek-e túl merész kijelenté­seket egyes amerikai szemé­lyek? Értelmes dolog-e ez és egyáltalán megfelel-e az ame­rikai nép érdekeinek? A cikk szerzői anélkül, hogy pálcát törnének Scsa- ranszkij felett, aláhúzzák: legalább kétezer éve áll fenn á világ jogi normáiban az az £lv, hogy csakis bíróság dönt­heti el valakinek a bűnössé­gét, bűncselekménye súlyos­ságát. Másnak nincs joga ítélkeznie ebben az ügyben. — Az emberi jogokért ví­vott harc — amennyiben azt komolyan veszik és nem rek­lámcélokra használják fel, amint ezt egyes államokban teszik — a lehető legde­mokratikusabb jogrenddel párosítva, a szovjet nép bel­ső ügye — állapítja meg vé­gezetül a Lityeratumaja Ga­Iszmaiiia ólán szmailiában, Szadat elnök egyik rezidenciáján befe­I jeződött az egyiptomi—izraeli csúcstalálkozó. Az nem tűnt valószínűnek, hogy a megbeszéléseket bár­milyen értelemben teljes siker koronázza, de az eredmé­nyek a két fél által vártnál is sokkalta szerényebbek. Sőt: a legtöbb nagy hírügynökség kommentátora'úgy fogalmaz, hogy egyáltalán nincsenek eredmények, A két álláspont közötti szakadék minden megvitatott kérdésben — a Sínai-félszigetről való kivonulás méretei­től és menetrendjétől kezdve a Gaza-övezeten át a Jordán folyótól nyugatra eső területek bonyolult, katonai telepü­lésekkel súlyosbított problémáiig — látongóan mély ma­radt. A véleményeltérések részletezése oldalakat töltene.meg, de a dilemma lényegét szellemes tömörséggel így fogal­mazza meg a moszkvai Pravda elemzése: „Annak maxi­muma, ameddig Izrael hajlandó volt elmenni, jóval keve­sebb annál a minimumnál, amire Szadat törekszik.” Nem tudni, mit hoz a jövő, de egyelőre látványosan be­bizonyosodott a Szadat-féle kezdeményezés arab és nem arab bírálóinak figyelmeztetése: az egyiptomi elnök ..gesz­tusai” nem bírták engedékenységre Tel -Avivőt, ahogvan azt a jelek szerint Kairó remélte, hanem ellenkezőleg, minden vonatkozásban megkeményítették Izrael állás­pontját. Moszkvában változatlanul azt tartják a különös Szadat— Begin dialógus legfőbb tanulságának, hogy a közel-keleti rendezés csak valamennyi érdekelt fél összehangolt lépé­seinek eredményeként érhető el és semmiképpen nem valamiféle törékeny, megalapozatlan „különbéke” lobogója alatt. Ezen a legfőbb tanulságon túl levonható néhány egyéb következtetés is az iszmailiai és az azt követő fejlemé­nyekből. Az egyik az, hogy az izraeli vezetésben — az ed­dig gondosan óvott kulisszák ellenére — enyhén szólva nem minden kérdésben teljes az összhang. A kommentátorok figyelmét nem kerülte el, hogy Mose Dajan külügyminiszter az iszmailiai találkozó után nem osztotta' Begin „kincstári optimizmusát”, hanem nyers borúlátással beszélt az ottani eredménytelenségről. Ezúttal nem valószínű, hogy munkamegosztásról van szó. Dajan célja kettős lehet: 1. megszerezni az izraeli „héják” támo­gatását, akik csalódtak, vagy csalódni fognak Beginben és ezzel 2. előkészíteni a talajt egy későbbi politikai offenzí­vára, amelynek félreérthetetlen iránya a kormányfői bár­sonyszék ,. Éj olasz kormány januárban? \ Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke és miniszterelnök * beszédet mondott a kubai nemzet- gyűlés szombaton befejező­dött második ülésszakán. A szónok Kuba és az Egyesült Államok kapcsola­taival is foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy Kuba az Egyesült Államokkal való diplomáciai kapcsolatainak helyreállítása érdekében egy jottányit sem enged elvei­ből. Az új amerikai kor­Szilveszter a világűrben Két földlakó a világűrben köszönti az új esztendőt — Jurij Romanyenko és Geor- gij Greesko, a Szaliut—6 szovjet tudományos űrállo­máson dolgozó űrhajósok szilveszter éjszakáján a ter­vek szerint a Távol-Kelet fe­lett repülnek majd. A Szojuz—26 űrhajó pa­rancsnoka és fedélzeti mér­nöke vasárnap harmadik munkahetét kezdte el az űr­laboratóriumban. mányzat pozitív megnyilvá­nulásaira Kuba megfelelően válaszolt. Hozzáfűzte: az Egyesült Államoknak azon­ban nincs joga' ahhoz, hogy a gazdasági blokádot a Ku­ba ellen irányuló nyomásként használja fel vagy kubai ka­tonáknak más országokban való jelenlétét feszegesse ak­kor, amikor az Egyesült Ál­lamok törvényellenesen álló- másoztat katonákat Kuba és más országok területén. Kuba számára, a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolat a legfontosabb. Romanyenko és Grecsko hétfőn tervszerű megelőző és karbantartó munkálatokat végzett. Az űrállomás több fedélzeti berendezését és mű­szerét vizsgálták meg, s megállapították, hogy vala­mennyi kifogástalanul mű­ködik. Folytatták a biológiai kí­sérleteket is. Ezúttal azt fi­gyelték meg, hogyan fejlőd­nek a kétéltűek az űrállo­máson. Vörös magyarok i Szeptember derekán Szibériában már igazi ősz yolt. Az ezüstfehér törzsű nyárfák lombjai sárgultak, s hullottak a levelek. Nappal még 20 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérő higanyszála, de hajnalban már fagypont alá süllyedt. Négy kollégámmal szeltük Szibéria légi útjait. Alattunk órákon át hatalmas gabonatáblák szabályos négyszögei és téglalapjai tűntek tova, amelyeket oly­kor ritkás nyárfaerdők tagoltak. A re­pülőterek óriásiak, s míg a főépület elé gurulunk végigtekinthetjük a legkülön­bözőbb nagyságú repülőgéneket a két- fedeles „tévé”-től, a legmodernebb IL— 62-es gépekig. Egy-egy repülőtér váró­terme, kisebb népvándorlás képét mu­tatja. Olyan irdatlan távolságok, ame­lyek Szibériát jellemzik, ma már szinte elképzelhetetlenek repülőgépek nélkül. A távoli Szibéria településeit egykor csak több hónapi utazással lehetett el­érni, később vasúttal is hetekbe tellett, míg célba értek az utazók. A modern szuperszonikus repülőgépeknek ez csu­pán néhány óra. S ahogy a technika behatol Szibéria mérhetetlen térségeibe, úgy hódítja el a szovjet ember a zor­don természettől az „alvó föld” meg­annyi. kincsét, a Szibir szó ugyanis „al­vó földet” jelent. Kollégáimmal 10 napon át magyar internacionalisták nyomában jártunk az­zal a céllal, hogy felkeressük azokat a helyeket, ahol harcollak, majd a békés építőmunka évei alatt dolgoztak. Az is érdekelt bennünket, mi történt az el­múlt évtizedekben, ezen az akkor még fejlődésben elmaradt területen. A szobor tövében nyugszik tizenhárom vörös magyar. Radiscsev, a dekabristák, a száműzött lengyel felkelők, s a száműzött bolse­vikok hozták ide magukkal a civilizáció és kultúra megannyi értékét. S míg alig több, mint fél évszázada kőszén- és aranybányászat, fémipar és a nemes prémek jelentették a gazdaságot, a patriarchális társadalmi viszonyok kö­zött élő emberek 85 százaléka írástudat­lan volt, s huszonötezer ember jutott egy felcserre. Szibéria földjén a szovjet hatalom csak 1922-ben Kolcsak leveré­sével győzött, s ebben a hadifoglyokból lett úgynevezett vörös magyarok is je­lentős szerepet játszottak. Omszki barátainkkal első utunk a Forradalmárok terére vezetett. A nagy emlékmű mellett kedves szibériai fe­nyőktől és szomorúfüzektől övezetien gránitból faragott szobor áll, alatta fia­tal költő sorai, ami nyers fordításban körülbelül így hangzik: Bar más tájak neveltek bennetek, Hálásan őrzi az emlékezet, Szovjet-Oroszország óv és vigyáz Mint anya a legkedvesebb fiát. Egyébként a szobor tövében nyugszik tizenhárom vörös magyar, a fehérgár­disták végezték ki őket 1918 júniusában. Az emlékműre friss virág kerül, leróva kegyeletünket a hősök előtt. Az emlék­helyet egyébként egy sor piros muskát­li, a magyar földnek is e kedves virága díszíti. Az omszkiak nem felejtették el a vö­rös magyarok, Ligeti Károly, Somogyi József, Rabinovics József és mások ne­vét, emlékét. Omszk központjában a te­rületi pártbizottság és a területi végre­hajtó bizottság székháza melletti utca Ligeti Károly nevét viseli. \ • Boros Béla (Következik: A szovjet népek családjában) Magyar iÉnialisi isyomában (I.) Kuba és az USB

Next

/
Thumbnails
Contents