Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1977. december 3., szombat Miskolc kisugárzása Ha a városi rang elnyeré­sétől számítanánk az időt, úgy Miskolc ez évben 612 éves. Születése természetesen sokkal régebbi, mégis van egy közelebbi születésnapja. Az a nap, amikor ma 33 éve felszabadult. Egy emberöitő- nyi idő telt el azóta, a város lélekszámúban megháromszo­rozódott, az ország második városa lett, valamennyi ma­gyar város közül — mert roppant hátránnyal indult — a legdinamikusabban fejlő­dött. Áll ez a dinamikus fej­lődés a kulturális életre vo­natkoztatva is, még akkor is, ha sokan szeretik egybevet­ni Miskolc kulturális állapo­tait a nagyobb humán mű­veltségi múlttal rendelkező más városokkal. évtizedes fennállása alatt már természetes, hogy ott van a borsodi városokban, közsé­gekben, ipari és bányatele­peken, hogy elvigye a nemes zenét mindenkihez, és már az is természetes, hogy rend­szeresen megjelenik budapes­ti pódiumokon, a rádió stú­dióiban, meg külföldi kon­certtermekben is. Miskolc nemcsak egyszerű­en megyeszékhely, hanem kulturális centrum is, műve­lődési jellegű kisugárzása a megyehatáron túl is érezhe­tő és vonzó. Ennek a kultu­rális kisugárzásnak néhány jelentkezési formáját érde­mes e születésnapon felje­gyezni. Az egyik legfiatalabb kul­turális intézménnyel kezdjük a sort. A Nehézipari Műsza­ki Egyetem már az új világ, az új Miskolc szülötte. Ha bányász és kohász karának voltak is elődei más egyete­meken, a legjelentősebb há­nyadot kitevő gépészmérnöki karnak a miskolci nehézipar volt a bázisa, az ma is. Ezen az egyetemen nevelődnek a nehézipar több ágazatának mérnökei, majdani vezetői. A Miskolcon megszerzett tudást viszik el a távoli bányákba, gyárakba, olajmezőkre. Az itt szerzett tudás nyomán tör fel a földgáz, kerül vezetékbe az olaj, a kazánokba a szén, formálódik Dunaújvárosban a vasöntvény, és alakulnak, készülnek a gépek szerté az országban. Ha egy kicsit rapszodiku­san csapogunk a művelődési élet területei között, egy még fiatalabb intézményt kell em­lítenünk: a Miskolci Szimfo­nikus Zenekart, amely mind­össze 14 éves, és , az ország első tanácsi fenntartású, füg­getlenített szimfonikus zene­kara a magyar vidéki váro­sokban. Nem egészen másfél Lehetne nagyon hosszan sorolni, hogy Miskolc oktatá­si és kulturális intézményei­nek milyen kisugárzó ereje van a megyére és a megye­határon túli országrészekre. A most 155 éves színház el­látja a szomszéd megye szín­házi szolgálatait is, s ennél­fogva kevesebb ereje jut a megye színházi szolgálataira. De vonzereje vitathatatlan. Nemcsak négy, illetve —Sá­toraljaújhely művelődési in­tézményeinek átalakítása után —, öt helyen játszik, nemcsak kisegyüttesei járják a legkisebb településeket is, hanem a megye tanintézetei­ből, gazdálkodó egységeiből rendszeresen járnak be cso­portosan Miskolcra is szín­házat nézni. Ez a kapcsolat kétirányú, de mindenképpen értékes hatású. Hasonló mó­don említhetjük kéozőművé- szeinket. A borsodi képző­művészek döntő többsége Miskolcon él, azonban nem zárkózik be a városba. Kiál­lításokkal, különböző szerep­lésekkel segít a legtöbb, a megyében is a képzőművé­szeti kultúra terjesztésében, az igaz művészeti értékek megszerettetésében. A Zene- művészeti Főiskola miskolci tagozatán tanulnak a zene majdani oktatói, akik a ké­sőbbiekben borsodi városok­ban. sőt falvakban lesznek a zeneoktatás anostolai. és igen nagy örömmel regisztrálhat­juk. hogy a miskolci zene­oktatási rendszer gyümölcse­ként Borsod megye hány te­lepülésére jut el a felkészült zeneoktató, gyermekek százai és ezrei miként válnak évről évre zeneértő emberekké. Egy egv városban, vagy nagyobb községben az odatelepült miskolci zenészek csináltak valóságos zenei forradalmat. Szükségtelen megemlíteni már a miskolci közéoiskolá­VENDÉGEINEK KES7ITSEN tif SZE'NDVÍCSÉT ~ TRAPPISTA sajtból!; lOdkg 4.60 Ft KING ITROM Magas szénsavtartalmú ÜDÍTŐIT AL,-Kt)LÖNLEGESS£GEK Gyártja és forgalomba hozza a Kisvárdai Szeszipari Vállalat Demecserí Gyára kát, szakközépiskolákat, egyéb tanintézeteket, ahol igen nagy számban tanulnak vidéki fia­talok és viszik haza maguk­kal a városban szerzett kul­túrát. És felesleges részletez­ni a város közművelődési intézményeinek tevékenysé­gét, a munkahelyi művelődés alkalmait, amelyek mind­mind rányitják a Miskolcon kívül élő, de itt dolgozó, vagy rendszeresen megfordu­ló borsodiak szemét az iga­zab b művészetre, a szépre, a nemesre, az értékes kultúrá­ra. Sokszor aztán az otthoni lehetőségeiket a miskolci mércével is mérik és egész­séges türelmetlenségüknél fogva, nem egyszer jó értel­mű erjesztői lakóhelyük mű­velődési élete — esetleg las­sabban induló — pezsgésé­nek. Természetesen a születés- napi emlékezés sem jogosít­hat fel e kulturális kisugár­zó feladat fehér foltjainak, hiányosságainak figyelmen kívül hagyására. Miskolc — ismételjük: — roppant hát­ránnyal indult a felszabadu­láskor, és miközben ezt a lemaradást „ledolgozta”, máris új feladatokra vállalko­zott. Mint megyeszékhely, mint kulturális centrum, igén so­kat tett a környékért, a me­gyéért is. A 365 településes megye azonban okkal kíván még többet. Több es jobb kulturális kisugárzás kell például környezetkultúrában, kulturált emberi magatartás­ban, életmódban, a szabad idő hasznos eltöltésében és a mozdítható, „házhoz vihető” kultúrák — színház, zene stb. — további javításában. Nem is olyan régen a Borsod me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága ülésén került szóba Miskolc kisugárzó ereje, és ezen a tanácskozáson a vá­rosi pártbizottság első titkára a kultúra és a közművelődés eddiginél erőteljesebb támo­gatását sürgette. Többek kö­zött azt, hogy az emberek tu­datának formálására több szellemi és anyagi erőt ál­dozzunk a jövőben Miskol­con, mint eddig tettük. Ez pedig nemcsak tanácsi fel­adat, hanem minden társa­dalmi és gazdálkodó szerv teendője is. A Miskolc kul­turális életének javítására- fordított szellemi erőfeszíté­seink és forintjaink nemcsak a város, hanem a megye tár­sadalmának életében is gyü­mölcsöznek. Az eltelt, lassan egy em­beröl tőnyi idő szellemi kisu­gárzása értékes. De ennek az értéknek a növelése minden­nap meg-megújuló feladat valamennyiünk számára. Benedek Miklós Jubileumot köszöntünk — Ady Endre születésének szá­zadik évfordulójára emlékez­tünk és emlékezünk, a költő­fejedelemnek kijáró, s a „jo­gos örökösöktől” illő tiszte­lettel. Adyra emlékezik most megjelent, decemberi számá­ban a Napjaink is; írások egész sorát, az életmű, s az életmű egy-egy részletének megközelítését segítő, cikk­sorozatával. Az újra, s hang­súlyosan kirajzolódó Ady-kép- hez hozzáteszi tehát a magá­ét a Napjaink is, s örömünk­re szolgál, hogy nem arról az Adyról bővíti ismereteinket, akiről mostanság divatos hal­lani; nem a beteg, nem.az élete alkonyához közeledő Adyról ír, hanem a nyugta­lan keresőről, az önmagát és a maga helyét kereső, tettre és tenni kész költőről — ar ról az Adyról. akinek végül is örökösei vagyunk bizonyos értelemben. ' Meglehet, rész rehajlás, de a legnagyobb örömmel Kiss Gyula cikkét olvastuk, amely Ady és Mis­kolc kapcsolatát, a korabeli sajtóban megjelenő Ady-t mutatta be. A megemlékezés­nek, a helybeli „hozzátétel­nek” jó lehetősége ez az írás. De szívesen említjük meg az „ ... egyetlen és utolsó ma­gyar” című, Kulin Ferenc tollából megjelent írást is, amely a költőhöz „tapadt jelző társadalmi és magatar­tásbeli hátterére világít rá, alapos, sokoldalú megközelí­téssel. A jubileum ihlette írá­sok közül most csak felsorol­juk Láng József: Ady utolsó szerelme című cikkét, Nagy László; A föltámadás szorno rúsága című versét és Feren czi László: Ady vigyázó szel lerne című írását. A Napja­inkat kézbe vevő olvasó per­sze több megemlékező írást talál a lapban, amelyeket ér­demes végigolvasni. A decemberi szám más jellegű anyagából emelnénk ki, hogy a közelmúltban el­távozott Koós Károlyról most emlékeznek meg, s érdekes Kovács Lajos; Zugfestők és tanár urak című elbeszé­lése is. Csakúgy, mint Gyar­mati Béla: Volt egyszer egy szüret című írása, amely minden bizonnyal érdeklő­désre is számot tarthat. A lap filmrovatából Benedek Mik­lós Kajtárék, kajtárság című publicisztikáját ajánljuk még a gazdag képzőművészeti és versanyaggal megjelenő Nap­jaink decemberi számából az olvasók figyelmébe. József Attüa Medvetánc Fürtös, láncos, táncos, nyalka, aj de szép a kerek talpal Hova vánszorogsz vele? Fordult a szép lány fele! Brumma, brumma, brummadza. Azért járom ilyen lassún, aki festő, pingálhasson. A feje a néninek éppen jó lesz pernszlinek. Briímma, brumma, brummadza. Híres, drága bunda rajtam, húsz körömmel magam varrtam. Nyusziból, nyeslből, mókusból, kutyából, meg farkasból. Brumma, brumma. brummadza. Kinek kincse van fazékkal, mér a markosnak marókkal. Ha nem azzal, körömmel a körmösnek örömmel. Brumma, brumma, brummadza. Oyöngyöt őszig válogattam, fogaimra úgy akadtam. Kéne ott a derekam, ahol kilenc gyerek van. Brumma, brumma, brummadza. Szép a réz kerek virága, ha kihajt a napvilágra! Egy kasznárnak öt hete zsebbe nőtt,a két keze. Brumma, brumma. brummadza. Állatnak van ingyen kedve, aki nem ád, az a medve. Ha megfázik a lába, takaródzzék deszkába. Brumma, brumma, brummadza. Ismerkedni a leendő pálya # Ma negyven éve halt meg József Attila Egy esztendővel ezelőtt született határozat arra, hogy a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Borsod megyei Bizott­sága, a gazdasági termelést segítő vállalásként, a Borsod megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézettel karöltve megrendezi a megyei ■ pálya- választási hónapot. Néhány nappal ezelőtt, november 30- án, a miskolci körzeti rádió közreműködésével a rádió- hallgatók nyilvánossága előtt megtartott megyei pályavá­lasztási vetélkedő döntőjével már véget is ért az első íz­ben megrendezett pályavá­lasztási hónap. Pontosabban szólva: véget ért az az egy­hónapos időtartam, amikor koncentráltan, s igen sokféle formában, és nagyon sok fia­talt tájékoztattak a pályavá­lasztás lehetőségeiről, azaz megkísérelték olyan jelentős ismeretanyaghoz juttatni őket, amelyek megkönnyíthetik a döntést a 14 éveseknek és a 18 éveseknek egyaránt. S, ha már említettük az üzemeket és a szakmunkás- képző intézeteket, hadd je­gyezzük meg azt is, hogy nemcsak a kiállítások meg­rendezésében vállaltak jelen­tős feladatokat, hanem a ve­télkedők ék az üzemlátogatá­sok megszervezésében is. El­sősorban a nagyüzemek, a Lenin Kohászati Művek, és a Diósgyőri Gépgyár, valamint a Borsodi Vegyikombinát for­dított nagy gondot az üzem­látogatások m egszer vezésére. sőt a diósgyőri nagyüzemek­ben még külön kiállítást is rendeztek, a tanműhelyeket is megmutatták az érdeklődők­nek. De hasonlóképp dicsé­ret illeti a Felsőzsolcai ME­ZŐGÉP Vállalatot, amelyik például a vetélkedő megren­dezését vállalta. S, ha már különböző rendezvényeké szó esett, meg kell említ* nünk, hogy rendkívül siker* sek voltak a szülők fórum*! amelyeknek megrendezését)*] a művelődési osztályok is atj tívan közreműködtek. A sí rospataki és a Miskolc vár**! szülők fóruma volt talán j leglátogatottabb, de általáb* bebizonyosodott — újból b* bizonyosodott! —, hogy ( érintett gyerekek szül*1 igénylik a pályaválasztási tá­jékoztatásokat, az olyan j**‘ legű felvilágosításokat, arn* lyekben nemcsak a lehetősí] gekről, hanem a. különböí szakmákról is részletes elei1 zést kapnak. Már ezekből a felsorol* sokból is kitűnik, hogy pályaválasztási hónap idej* tulajdonképpen nem valami féle alapvető újdonságra tö rekedtek, hanem a korábba is bevált, a gyakorlatban ki próbált különböző tájékozta - tási formákat valósította meg. Ami viszont ennek rendezvénysorozatnak az el° nye, elvitathatatlan előny* időben — hiszen a végleg* döntésig még jó két honik áll a tanulók és a szülő- rendelkezésére . —, és kot* centráltan igyekeztek segíts^ get nyújtani. S a két fő ren dező a Pályaválasztási T* nácsadó Intézet és a KIS- Borsod megyei Bizottság igyekezett széles körű társ* dalmi összefogást is biztosi tani a siker érdekében. Első sorban az üzemektől és szakmunkásképző intézetet tői várták a segítséget, s ál tálában elmondható, hog meg is kapták. Az üzemel ugyanis mindenkinél jobbal érezhetik és szerencsére egy re inkább érzik is a fiatalo! pályaválasztásának és a pá lyairányításnak a fontosságé* Ám, ha igazságosak akarunl lenni, és reális értékelési* törekszünk, akkor azt is meí kell mondanunk, hogy a tár sadalmi összefogást a jövő ben tovább fokozni szüksé ges. Érdemes lenne elgondol kozni azon például, hogy szakszervezetek miképpen se gíthetnék még jobban a pá' lyaválasztást, hiszen a meg' felelő orientálás, az egészség gesebb szemlélet kialakítás* népgazdasági érdek. Nemcsat a Pályaválasztási Tanácsai Intézet, s nemcsak az üzO' mek érdeke, vagy a szak munkásképző intézeteké, hogí a pálya megválasztásánál * reális népgazdasági igényel* érvényesüljenek. A KIS^ Borsod megyei Bizottság* tiszteletre méltó feladató* vállalt magára akkor, ami' kor elvállalta a pályaválasz­tásnak ilyesfajta mozgalmi úton való segítéséi: ' is. Mi több, jelentős feladatot is- Remélhetőleg nem egyszeri alkalomként, s nem akciójcl leggel. A jövőben viszoP* szükségeltetik, hogy maguk mellé felzárkóztassák a kü­lönböző szerveket, s még job­ban az üzemeket is. MárcsaK. azért is, mert a pálya válasz-j tás segítése, a pályaorientálás nem időszakos, hanem állan­dó feladat. A pályára ugyan­is, a szakmunkáspályára is« készülni kell. És az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes kiemelten fog­lalkozni azokkal a fiatalok­kal, akik a munkáspályát vá­lasztják. Társadalmi érde­künk ez. Szokás, hogy egy-egy ren­dezvénysorozatot valamiféle mérleg zár, amikor sorba ve­szik annak eredményeit és esetleges kudarcait; azt, hogy mennyire sikerült megvalósí­tani az eredeti szándékot, ebben az esetben azt, hogy mennyire sikerült reális in­formációkat nyújtani az olyan, a népgazdaság szem­pontjából is jelentős szak­mákról, mint amilyenek a vegyipari, építőipari, gép­gyártási, vagy éppenséggel a kohászati szakmák? És per­sze kérdés az is, hogy milyen körhöz juttatták el ezeket az információkat ? Nos, azt hisszük, a képze­letbeli mérleg pozitív serpe­nyőjébe lehet többet betenni. Hiszen eléggé jellemző a pá­lyaválasztási hónapra, hogy például a vetélkedő kapcsán mintegy 12 ezer iskoláshoz jutottak el, s elsősorban azok­hoz a fiatalokhoz, akik ér­dekeltek voltak abban, hogy tájékozódjanak a különböző szakmatanulási lehetőségek­ről, a különböző, szakmun­kásképesítést igénylő pályák előnyeiről és hátrányairól. S , talán még ennél is többen tekintették meg szervezetten azokat a kiállításokat, ame­lyeket az üzemek és a szak­munkásképző intézetek kö­zösen rendeztek meg, s ame­lyek részletes tájékoztatást nyújtottak a fiataloknak a körzetükben levő szakmun- munkúsképző intézetek kép­zési lehetőségeiről, a válasz­tott .szakmunkáspályáról. Ti­zenkét pályaválasztási kiállí­tást rendeztek novemberben, s noha ezek nem valamiféle új kezdeményezések — pá­lyaválasztási kiállítást, mi több, pályaválasztási vetélke­dőt is többször rendeztek a megyében —, a járási-városi szintű kiállítások minden­esetre közvetlenebb és konk­rétabb tájékoztatást nyújtot­tak az érdekelt fiataloknak. Különösen jól sikerült a sá­rospataki és a mezőkövesdi pályaválasztási kiállítás, ta­lán e két kiállításnál ,érvé­nyesült legjobban, hogy az üzemek és a szakmunkáskép­ző intézetek közös feladatuk­nak érezték a leendő tanulók, s a jövő munkásainak infor­málódását. Csutorás Annamária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents