Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

1977. november 13., vasárnap

Múzeumi hónap után

«I rr | n J r t 8 rt f r r

is es m

eteiepes

IVAN OV

Csehov színművének bemutatója a Miskolci Nemzeti Színház!)

Befejeződött az idei múzeumi és műemléki hónap, s ha statisztikai adatok nem is állnak pillanatnyilag rendelkezésre — bár nem is szükségesek —, érdemes visszatekinteni október heteire, november első napjaira, s számbavenni, mit eredményezett a rendezvények sora Borsodban, mit jelentett a tudományos és a közművelődési életben.

Dr. Szabadfalvi Józseffel, a Herman Ottó Múzeum igazgatójával, a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság vezetőjével tekintjük át a múzeumi hónap eseményeit.

Már a múzeumi hónapot megelőző nyilvános beszélgetésünkben is hangot kapott az a törekvés, hogy az idei akció során nem a számsze- rüs g növelése, a sokfelé tartandó rendezvények sora a cél, hanem a koncentráltabb, summ ázol (abb alkalmak) szervezése, előkészítése és — természetesen — célszer lebonyolítása. A hónap végeztével úgy tűnik, e törekvés helyes volt, jó eredményekkel járt, s érdemesnek mutatkozik a jövőben további koncentráltságra, ugyanakkor a kevesebb helyen és alkalommal mind tartalmasabb előadások. tanácskozások szervezésére összpontosítani az erőket. Az elmúlt hónapban a megyeszékhelyen ' is kevesebb volt a múzeumi rendezvény, mint a korábbi hasonló időszakokban, de ez semmiképpen sem jelentett minőségi visszalépést. Ugyanakkor egyes vidéki helyeken, ■elsősorban Szerencsen viszont nagyobb arányú előrelépés tanúi lehettünk. Szerencsen a helyi múzeum tízéves jubileuma adott jó keretet a tartalmasabb sorozathoz. A borsodi múzeumi hónap — ismereteink szerint — országos összevetésben is figyelmet érdemel, eredményeivel az élen járók közé sorolandó.

m

A kevesebb, de kiemelkedőbb rendezvény azt a követelményt támasztotta, hogy a különböző kiállításokat, tanácskozásokat, egyebeket fokozottabb gonddal válogassák és készítsék elő. Miskolcon feltétlenül kiemelkedik, s joggal tart számot országos visszhangra A Peiró-gyűjte- mény remekei című, a múzeum Képtárában megnyílt kiállítás, amelynek látogatottsága az eltelt tietek alatt soha nem tapasztalt méreteket öltött. Lehet, hogy e magas látogatottságban közrejátszik a kuriozitás, némi kí- váncsiskodás is, de a bármilyen indíttatású képtárlátogatás végül is érdeklődést kelt, megfogja a látogatót, fontos közművelődési funkciót' lát el. A Petró-gyűjlemény egyébként külön elemzést, bemutatást, külön gondolatsorokat kíván.

A tudományos életben kiemelkedő éseménynek tekinthető az a tanácskozás, amit a múzeumi1 hónap keretében Miskolcon tartottak a manufaktúrák történeti kutatásáról, s amely ez országos kutatási folyamat, sok esztendős tudományos munka központi irányítójaként a miskolci Herman Oltó Múzeumot jelölte ki. Ebben a munkában országos történelemtudományi intézmények, a tizenkilenc megye múzeumi szervezetei működnek közre, és legelső feladat e közös munkával megszerkeszteni azt a topográfiát, amelyre a további kutató- és feldolgozómunka majdan alapul, A XVIII. század közepétől a XTX. század közepéig terjedő ■gy évszázadnyi időszak ipar- történeti kutatása eddig meglehetősen elhanyagolt terület voll mind az időszakot, mind pedig az arra jellemző ipari jellegzetességeket illetőleg. A manufaktúrák mostohagyermek sorsát kívánják most feloldani, hiszen az ipari kapitalizmust megelőző korszak termelési viszonyainak feltárása nélkül a társadalmi ismeretek sem lehetnek teljesek, s ezért igen nagy a jelentősége ennek a tudományos kutatási akciónak. Ennek pontos körülhatárolása az elmúlt múzeumi hónap borsodi eseményeinek talán legértékesebb tudományos eredménye.

Figyelmet érdemel a nemzetközi együttműködésben tett előrelépés is. A* Herman Ottó Múzeum hosszú évek óta tart kapcsolatot a kelet- szlovákiai múzeumi szervekkel, s a Herman Ottó Múzeum Közleményei című kiadványsorozatában ,— Szlovákiai téka címmel — rendszeresen számot ad a szomszédos, területek etnográfiai tevékenységéről. Ez a kapcsolat most jelentős mérföldkőhöz érkezett, mert A múzeumok szerepe, közművelődési eredményei és feladatai Kelet-Szlovákjában címmel, az ottani múzeumi élet több vezetőjének részvételével, illetve közreműködésével tanácskozást tartottak — az előadó és a korreferensek egyaránt a vendégek közül kerültek ki —, s ez a további együttműködést sok tekintetben előbbre segítette.

<©

Szinte csak felsorolásszerűen, de feltétlenül megkell ; múzeumi hónap eredményei között említeni a szerencsi múzeumi névadást: az intézmény' október 14-töl Zempléni Múzeum néven működik, s ezzel egy történelmi

tájegység neve ily módon is hangsúlyt kapott. (Hasonlóan a történelmi Abaúj is az En- csen megnyitott gyűjtemény nevében.) A szerencsi múzeum tízesztendős, s a múzeu- mi hónap ;ó alkalom volt a számvetésre. Az új kiállítás — Művészetek a képes levelezőlapokon — pedig egy kísérleti kiállítás-sorozat második ígéretes darabja. Ismeretes', hogy a Zempléni Múzeum sok százezres képes levelezőlap-gyűjteménnyel rendelkezik, s annak anyagából tavaly, a Történelem a képes levelezőlapokon című kiállítás anyagát válogatták ki, most bedig a művészeti témát, s ezt a tematikus válogatássorozatot kívánják kísérletként, de már érzékelhető sikerrel folytatni. A szocialista üzem és a múzeum kapcsolatában évek óta kiemelkedő eredmények mutathatók fel a LÁEV és a Herman Ottó Múzeum együttműködésén belül. Most Őskori cmfekek Borsodban címmel rendeztek üzemi kiállítást —. amely bármely nagyvárosban is megállta volna helyét —, és több előadást tartottak a helyszínen.. Kondor Béla emlékkiállítását Lenin városban mutatták be, felújították a Múzeumi hétfők népszerű előadás-sorozatát, amelynek sikerére jellemző, hogy nem egy esetben nem fértek el az érdeklődők a Herman Ottó Múzeum előadótermében. Végül, feltétlenül említést érdemel a Borsodnádasdi Helytörténeti Gyűjtemény szervezte kiállítás és találkozó, amely a vasasok szakszervezetének hatvan évvel ezelőtti helyi megalakulására, illetve a helyi csoport megszületésére emlékeztetett.

Az ‘ Észak-magyarországi üveghuták című időszaki kiállításról, amely a jövő év tavaszáig a Herman Ottó Múzeumban látható, már korábban megemlékeztünk, de ismételten a. hónap kiemelkedő közművelődési eredményei közölt kell rá emlékeztetnünk.

©

Visszatekintő számvetésünkben nem soroltuk fel az összes előadásokat, rendezvényeket, csali azokat említettük, amelyek a tudományos, illetve közműv.elödési előbb- relépésben különösen jelentősek. Feltétlenül közművelődési eredménynek kell tekintenünk a. legreprezentatívabb kiállítás, a Petró-gyűj- temény iránti érdeklődést, a szerencsi és az üvegtörténeti kiállítások, a LÁEV-rendez- vények őszinte sikerét, s azt, hogy a kiemelkedő tudományos eredmények mellett e hónap során is közelebb kerüli a múzeum a nagyközönséghez.

Benedek Miklós

Uj könyvek

A Kossuth Könyvkiadó megjelent újdonságai közül első helyen említjük Kádár János Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista haza- fiság című kötetét. A 450 oldalas, szép kiállítású könyv Kádár Jánosnak a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó ításait. beszédeit, interjúit tartalmazza, folytatásaként a közelmúltban megjelent belpolitikai témájú előző kötélnek. A könyv, alapján az olvasó áttekintést nyer az MSZMP nemzetközi. tevékenységéről, a magyar külpolitikáról. a- nemzetközi munkásmozgalom aktuális kérdéseiről, s mindarról a nagy változásról, amely az elmúlt két évtizedben a nemzetközi életben végbement. Marx—Engels Műveinek sorozatában most. jelent meg a 38. kötet: Kari Marxnak és Friedrich Engelsnek 1891— 92-ből származó levelezése. Kooeczi Béla A magyar kultúra harminc éve (1945— 1975) második, átdolgozott és

bővített kiadásban látott napvilágot. A szerző bemutatja a szocialista művelődéspolitika főbb jellegzetességeit és szakaszait, a tudomány funkcióit az új társadalomban; az irodalom és a művészetek társadalmi hivatását, valamint a magyar kultúra és a világkultúra összefüggéseit. Ugyancsak újabb, átdolgozott kiadásban került a könyvesboltokba a Közgazdasági Lexikon (szerkesztette: Gyenis János). A lexikon újabb megjelentetését a közgazdaságtudományok fejlődése, s nem utolsósorban a közgazdaságtudományok és a gazdasági élet iránt érdeklődő olvasóközönség növekvő igénye tette szükségessé.

A Móra Könyvkiadó újabb kiadásban megjelentette Miliők Éva Fogoly a vártoronyban című Ady-életrajzát. A népszerű Delfin-sorozat új kötete, Szombathy Viktor könyve Az őrnaszád foglyai.

Az érdekes, izgalmas gyermekregény a reformkorról szól, arról, hogy a komáromi gyerekek az erőd mellett horgonyzó őrnaszádról magyar politikai foglyokat szabadítanak ki, majd a bécsi rendőrség kopói elől együtt menekülnek. A magyar— csehszlovák közös könyvkiadás keretében látott napvilágot — a pozsonyi Madách Kiadóval közös gondozásban —, Jan Navraül, Az igazi nagy szív című ifjúsági regénye. A könyv főszereplője Alica. az érettségi előtt álló diáklány, aki — mint a többi vele egykorú, sok más fiatal — sehogy sem tud összhangba kerülni környezetével. A Búvár zsebkönyvek sorozatában jelent meg a háziasított madarakat és emlősállatokat bemutató Háziállatok című kötet. Patay László és Mu- vay Róbert közös munkája., A mai Leningrádot mutatja be csaknem száz fekete-fehér fotó segítségével Csathó István könyve.

„Voltam fiatal, lobogó, őszinte, okos . . . dolgoztam es reméltem, tíz másik helyeit, szélmalmokkal verekedtem. . . És ime, most milyen kegyetlen bosszút állt rajtam az élet, amellyel csatáztam! Kettétörtem! Harminceszten- dös fejjel már öreg vagyok, házikabálot ■vettem fel. Nehéz fejjel, lusta lélekkel, fáradtan. letérten, lerongy ol- tan, hit nélkül, cél nélkül, mint az árnyék tengődöm az emberek között, és nem tudom, ki vagyok, miért élek, mit akarok?!”

A magával meghasonlott és megrekedt életéből kiutat nem találó. kétségbeesett Ivanov e vallomásában az akkor huszonhét, éves, de már sikeres Anton Pavlovics Csehov összegzi szinte valamennyi színpadi műve alap- gondolatát: tettenérni és leleplezni azt a r.Jcizmát. amely az orosz szellem, közélet és közgondolkodás levegőjét mérgezi, amely megbénítja az értékes ambíciók, a gondolatok és tettek kibontakozását, amely a tehetséget lehetség- telenséggé sorvasztja, az értelmes életet pedig tengődés- sé nyomorítja. Az orosz spleen, az „oblomovizmus” kórokozóját kutatja az orvos megszállottságával, s azzal a kivételes érzékenységgel, amel3' a tüdővészesek sajátja, a pályakezdés humoreszkjei, szatírái után már a Szürkületben című kötet (1886) elbeszéléseiben, s ahogy első színpadi művében, az Iva- novban fölfedezhetjük a későbbi nagy Csehov-drámák hőseit .és mellékalakjait, konfliktusait, e^yes szituációit is, ugyanúgy a csehovi , széppróza is következetes maradt mindvégig a pályán elindító eszméhez, vállalkozáshoz.

Illés Istvánnak rendezői vállalkozásában elŐbb-utóbb el kellett jutnia az Ivanov színpadra állításáig; előbb tán jobb is lett volna a mostani pillanatnál. Hiszen az Ivanov ismeretében a művek költői szépségei mellett érzékenyebben figyeltünk volna a Cseresznyéskert vagy a Sirály mondanivalójának társadalmi tarlalmúru-dény egére. S bizonyára ha az Ivanovo! a Ványa bácsi követi a sorban, ez a mostani élmény segíthet teljesebben megértenünk ott az emberi ki- íosztottság, megtiprotíság megrázó tragikumát.

Az Ivanov az író első színpadi müve lévén, nyilvánvalóan nem kiérlelt, stílusában egységes csehovi alkotás még. Érezhető ez az alakok és helyzetek sajátos elvontságában — a valóságrajznak, a társadalmi és emberi környezetnek az a pontos és gazdag ábrázolása, amely az író legsajátabb előnyei közé tartozik később, itt még hiányzik. Romantikus hatáselemek keverednek a realista lélekrajz és hely- zetteremtés eszközeivel, a cselekmény sajátosan „színpadias”, itt-ott érzékeljük a későbbi Csehov dramaturgiájának, a „víz alatti áramlásnak” feszültséget teremtő jelenlétét is a történetben, amelynek egyenetlenül lassuló-gyorsul ő a tempózása. Felmerülhet mindezek után a kérdés: van-e mondandója az Ivunovpak a ma embere számára. Olyan, amely indokolja. hogy a ráborított fehér bútorhuzatot füllebbent- sük? Olyan, ami a darabbeli életet a mi életünk részévé teheti, visszhangozva bennünk, viszonyainkban, gondolatainkban és érzelmeinkben? Ügy gondolom, nem véletlen e korai Csehov-mü ma tapasztalható népszerűsége. Ügy gondolom, nem egy lezárt, történelemmé vált korszak problematikája csupán a tehrtséges ember és a kibontakozását bénító közönyös és kicsinyes átlagközeg konfliktusa. S ezért is zavaró Illés rendezésének ez az „elidegeníteni” akaró megoldása, azon túl, hogy a játékteret körülfogó fehér drapéria a mű már említett elvontságát húzza alá, és kisebbítve a mozgás terét, zavaróan hal a játékra is, különösen u sátorszerű előfüggöny alkalmazásával. A dráma ebben a megoldásban irodalomtörténeti illusztrációvá szelídül; bármennyire katartikus erejűek is egyes mozzanatai, a néző képtelen belülről azonosulni a játék alakjaival, vívódásaikat, szenvedésüket, s bukásukat szemléli csupán. Pedig Csehovtól itt is, és később is, idegen a látásnak ez a fajta értelmes szenvtelensége, ez a brechti racionalizmus. Cseho- vot nem az különbözteti meg például Shakespeare drámáitól. hogy nála nincsenek szenvedélyek, indulatok, hanem hogy, ő ezeket a szenvedélyeket nem gáttalan kiáradásukban' ábrázolja; hogy nála az indulatok a hamu alatt izzó parázshoz hasonlóak. S épp ez a lefojtoüsá- guk, szavak nélküli, szavalt mögötti jelenlétük adja l'e- szültségteremtő erejüket. Épp e rejtett érzelmességből faltad, hogy Csehov drámáiban gyakran szimbolikus jelentősége van a kellékeknek, a leghétköznapibb emberi tárgyaknak. S már itt is; gondoljunk csak a gyertyákat oltogató Zinaida Szavisna szinte önkéntelen gesztusára, amely nemcsak fukarságának minden kimondott szónál hatásosabb leleplezését adja, ^e jelképesen utal arra is, hogy kíméletlen, nyers erőszakossággal, célratörő önzéssel viszi keresztül, átlépve mindenen-mindenkin, az akaratát. S a fekvő néma hangszer láttán sírva fakadó gróf számára a néma hangszer így válik a halott Anna Petrovna jelképévé. Kár, hogy az első részbeli „szonátá- zást” csak zongora hangok illusztrálják, így nem válik világossá a néző számára a gordonkához asszociált emlék. amely kiváltja Sabelszkij könnyeit.

A címszereplő, Ivanov alakítójaként Bács Ferencnek, a színház társulata új tagjának tapsoltunk. S ez..a taps nem a bemutatkozást méltányoló udvarias gesztus volt itt; egy kiemelkedő tehetségű színész megküzdött-átélt, valódi belső meggyőződésből, létókmélybői táplált játékát jutalmazta. Upor Péter halála óta első ízben' van a színház társulatának • olyan l'érl'iszínésze, aki képes az akkor, s azóta mostanáig üresen maradt szerepkör betöltésére. Reméljük, a színház a továbbiakban gyümölcsöztél! majd a miskolci közönség örömére, s hozzá méltó feladatokban Bács színészi képességeit. Szenvedélyes monológja kiemelkedő, emlékezetes mozzanata az előadásnak, s lenyűgöz nemcsak a textus pontos értelmezésével, a mondatok és a gesztusok-mozgások példás összehangolásával, de szép, tisztán -zengő színpadi beszedővel is, amivel mai színészetünk nem kényezteti túl gyakran közönségét. Alkati, s hangbeli adottságainak, színészi erényeinek sajátos „bosszúja”1, hogy lvanovja a műbél inéi kissé hősibbre .formálódott, .vívódásában a kellőnél több a hevület, s kevesebb a lemondás, az enerváltság.

Gyöngyössy Katalin a szeretett férfiba kétségbeesett hiábavalósággal kapaszkodó, haldokló asszony, Anna Petrovna .szerepében imponáló a színészi eszközöket fölényes biztonságeal használó érett tehetségre valló alakítással ragadtatta meleg tapsra a bemutató közönségét. Az első rész kettősében feledhetetlen a szavakból kifogyó, már csak kinyújtott kezeivel kérő-esdeklő asszon- megjelenítése.

Sabelszkij, a gróf szerepében ugyancsak színészi bemutatkozásnak tapsoltunk. A 1i .olcra szerződött Reri- c~y Gábor sikerre! kiizdöu meg az öregemb . -alakítás külön nehézségével. .Játéka, beszéde, gesztusai elhitetik — saiát harmirtcegynéhány éve ellenére — a szerep hatvanas években járó életkorát; talán csalt a Lebegyevéknél való látogat pében válik fiatalosai) mozgása, esik ki eg óvatlan pillanatra a sz( bői. S mert színészi ad gait az öregség hiteles zolására kell koncén« úgy tűnik, kevés' erej rad a cinizmussal, guf sémbelódéssel folyvást dőlt gróf ilyesféle meí? tusára is. Ha sorra vs a sikeres „bemutató kai”, feltétlenül ide K kozik Vitéz' László kő# imponáló, bár Csehovné sé felszínesebben víg, alakítása, Borkin. az öt élelmes falusi kupec. 9 resznyéskert Lopahilí előképe szerepében.

Sok emberi me légi talajé apró gesztus! nagy színpadi tapasz)

' gazdag eszköztárának használásával oldja mf hér Tibor feladatat 1 gyev szerepében. Játék s ebben talán a nézi idegzésci is hibásak is inkább komikusnak, tragikomikusnak k érezzük. S egy-egy f< időzített poén mosol)'1 kaszt ott, ahol a töt másféle hangulatot kW

Zinaida SzaVisnát, > gyev fukar és ridegen feleségét Kovács Maria ni ti meg: a szerep Ue kínál a kitűnő színészi)! neánya, Szasa szerep? ugyancsak bemül atkoz1 'vagy pontosabban: viss rö — Holl Zsuzsára szereposztásbeli tévedés A színésznő képtelen a sülni az egyéniségétől nyira. távolé,sö, álnk* naiv és romantikus 1 alakjával. Külsőségeké sokszor istílustörő hátsággal próbálja betölti)1 átélés hiányát. Ügy ér* ez a feladat meghalad rokonszenves fiatat szí) nő erejét. Lvov, a járás) orvos alakjában BlasM lass inkább szánalmas mint ellenszenves; a Df let nevében ágáló lticí rosszindulata inkább 3 ,nőitekre irigyen néző & szók rosszindulatát i*j mint'egy kicsinyesen t’°; kodó pitiáner irig): mindarra, ami nála lök szebb. Ezért nagy ős3' közőse Ivanovvul az részben épp oly hite)'' mint a befejező jeleé való igazságosztó célú

8:

1

g

S

ü

k

ü

ti

r

d

H

g

11

V

n

t,

9

it

a

il

s

t

s

v

k

b

v

é

c

c

s

t

t

s

1

i

l

5

1

i

1

1

\

1

1

I

s

i

t

t

t

1

I

ránykeltésben. Nem én i igazán veszélyesnek ez' 1 gutát, s az általa meg'' ' síiéit magatartást; s e*> előadás épp a csehovi j ! gondolat ellen vét. az leplező kü 1 de 1 ésvá 11 alás*’ len. Blaskó Balázs te'1) ges, fiatal művész, ha f) a szerepben adósunk ') radt a jó színészi als'' sal. Babakinát., a rai'J kéjsóvár özvegyet & Márta jelenítette meg; hogy a vázlatos, kevés : nel megírt figura nem. bicionálja eléggé a W színésznőt. Avdotya r rovna epizódjában y Éva jóval többet nyúl megírt szerepnél: jó $6» ge ^bben a nagysZf megválasztott maszk k kártyás Koszih epizódJ- Palóczy Frigyes gör^ „drámai”: megszállottság kábfc Puskint idézi. ( Csehovot. Az ügyefcf Jegoruslta alakjaban gi Elek hiteles. Kisebb adatokban M. Szilágy'1., ,..st, Utes Józsefet. Sv) Tibort. Milviusz Andre1, Bús Erikát láttuk. M . adás díszletei — a má1' lített fehér kördraoéri* vételével — jók. VaveÉ más érdemeként. A ,)c ,zeltet Hruby Mária tért néhány kivételiül A ooerettes lovagjókossd-. 'ni.) eltekintve a tőle 11 szokott korismerettel & lusérzékkel.

Az évad első hetei. lú^

í nem kényeztették öj tatokkal a színház kört t gél. Érdeklődve varjú'1 [ első prózai premie iidm folytatást. jl