Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
! i 1977. november 13., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 ad es inti ír éj Sin1 ‘'ást légi ve Ukc ; K; kön vná víg; : öt cl hin eg» tusi asz1 ük mf t. lék íézó uk. lí r( oly! töt kivi len triei ke tsz« x-pcj közi Visí ra cl és .1 ic tői imo ■s I iltkf hűi'-' illet érf álad szil 3f vas c K cici > a ö k‘ if i 0 •i8': löt öss* az Ítélt lene >)ü éve ezt ezt vi 1 Z ít IciS« telt; a t’1 : i* ílak ■auf ill* tg; és ! ;m ki N ftl ,yú) seí szfi if iái* llCi ;fc? 0 bb ni Sri1, rttf1 ez ár rif cr je' ,(■0 ;5-zt'1 |í és l> be ízt’11 ii k J '4 Nagy megtiszteltetés érte a huszonötödik születésnapjára készülődő Diósgyőri Vasas Táncegyüttest: szovjetunióbeli testvérme- gj'énkben, Vologdában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom »60. évfordulójának ünnepségein szerepelhetett, összesen 6 alkalommal lépett fel az együttes, rangos ünnepségek aktív résztvevője volt és osztatlan sikert aratott szovjet barátaink körében. Miként az egész Szovjetunióban, Vologdában is komoly megbecsülésnek örvend a népművészet.. Féltő gonddal ápolják hagyományait, tudatosan beépítik a kulturális rrevelőmunka folyamatába. Olyan alapvető tényezőnek tekintik, amely nem hiányozhat a szocialista, kommunista tudatformálás rendszeréből. A vologdai csipke művészi szépségeiből nem is olyan régen a miskolciak is ízelítőt kaptak. Ez év augusztusában pedig — a barátságfesztivál alkalmából — egy lelkes, és magas művészi színvonalú öntevékeny együttesnek, a cse- repoveci táncosoknak tapsolhatott a borsodi közönség. Megtisztelő, egyben igen nehéz feladat volt ilyen előzményele után méltóképpen képviselni Vologdában a „borsodi színeket”. Kiváltképpen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a „Vasas” vendégszereplésére éppen a Nagy Október 60. évfordulója kapcsán került sor. A „Vasas” mesterségbeli tudását, kitűnő repertoárját és nagy felelősségtudatát dicséri, hogy sikeresen eleget tett ennek a nem könnyű feladatnak. Aligha lenne igazságos 'egy-egy előadás nézőszámából következtetni a siker nagyságára. A hat fellépés egyikét azonban ebből a szempontból is érdemes kiemelni. Azt, amikor az együttes Cserepovecben az Almaz (Gyémánt) elnevezésű kulturális és sportpalotában lépett fel — közel 6 ezer néző előtt. Ez a fellépés annak az impozáns politikai nagygyűlésnek volt méltó' befejezése, amelyen Cserepovec város lakossága ünnepelte a Nagy Októbert és a város alapításának 200. évfordulóját. A politikai nagygyűlést követően először a ese- repoveciek kulturális műsorában gyönyörködhetett a közönség, majd a „Vasas” műsora következett. Jellemző, hogy a díszünnepség közönsége, elnöksége — köztük A. Sz. Drlgin élvtárs, az SZKP Vologda megyei Bizottságának első titkára — az utolsó számig érdeklődéssel és nagy tetszéssel kísérte figyelemmel a műsort. A másik cserepoveci szereplés színhelye az Építők Művelődési Háza volt. Itt a „Vasas” a cserepoveci építők öntevékeny művészeti együttesével adott közös barátsági műsort. A két együttes külön-külön is emlékezetes élményt tud nyújtani a közönségnek. Ez alkalommal azonban többről volt szó ennél: két kitűnő együttes" révén az orosz és magyar népművészet találkozott egymással. Méltó partnerek voltak, színvonalasan oldották meg feladatukat: kicsiben a két nép találkozását, összetartozását is sikerült jelképezniük. Itt, illetőleg az ezt követő fellépéseken „mindössze” 5—600 főnyi közönség előtt szerepelt a „Vasas”. Cserepovecből egy másik városba, Seksz- nába vezetett az együttes útja. Seksznában a Volgo—Balt csatorna fontos láncszemét képező zsiliprendszer kollektívájának ünnepi nagygyűlésén lépett fel nagy sikerről. Ezután egy Vologda melletti, országos hírű kolhoz, a Rogyina (Haza) következeit. Másnap este Szokol városában a Szuhonszkij Cellulóz- és Faipari Kombinát dolgozói alkották a „Vasas” nézőközönségét. A hatodik fellépés Vologdában, a Városi Művelődési Házban zajlott le — a csipkegyár dolgozóinak ünnepi nagygyűlésén. A szovjet emberek művészet iránti rajongása közismert. Ebből egyenesen következik, hogy nagyon is igényesek a művészetekkel szemben. Nemtetszésüket igen egyszerű, de annál félreértheletlenebb formában fejezik ki: elhagyják a nézőteret. A „Vasas” valamennyi bemutatkozását értő és hálás közönség nézte végig. Az együttes minden alkalommal, már a műsor első perceiben megérezte ezt. Tudása legjavát nyújtva hálálta meg a közönség rokonszenvező figyelmét. Szovjet vendéglátóink minden fellépés után meleg hangon gratuláltak a „Vasas” teljesítményéhez. Egyikük valahogy így fogalmazott: „más népek művészetét, dalait, táncait, zenéiét — jó előadásban — mindig érdeklődéssel fogadja a hazai közönség. A „Vasas” azonban többet ért el ennél. Ügy adta elő a magyar népművészet mintadarabjait, hogy a szovjet emberek nemcsak érdeklődlek irántuk, hanem sajátjukká fogadták, megértették és átérezték azokat”. Ügy gondoljuk, ez a vélemény felér a legnagyobb dicsérettel. Hasonló volt a helyzet a két énekesnő — Beliczky Józsefné és Dobó Lászlóné — népdalcsokraival. A magyar népdalok melleit. mindketten orosz népdalokat, románcokat is énekeltek. A közönség minden alkalommal csatlakozott hozzájuk, és — nem véletlenül — különösen a „Katinka” ■J '-P küzös éneklésénél érződött színpad és nézőtér találkozása. Az Oláh József vezette népi zenekar nagy mesterségbeli tudással és a szükséges mértékig háttérben maradva oldotta meg a tánckar és az énekes-szólisták kíséretét. Jelentős részük volt abban, hogy a látvány és a hangzás szerves egységet alkotott. önálló zenekari számaiknál azonban azt tapasztalhatta — és megfelelően honorálta is — a közönség, hogy igazi művészei hangszereiknek. A ráadásként előadott orosz dalokat lelkes taps fogadta. Külön színfolt és nagy siker volt, amikor a zenekar egyik tagja — Faragó Péter — egy ott megtanult, Vologdáról szóló dalt adott elő furulyáján. A tánckar számai — nógrádi, szatmári, kalocsai, bodrogközi, tardonai és doma- hózi táncok — kivétel nélkül nagy sikert arattak. A táncok „lelőhelyének” megfelelő népviselet szerinti kosztümök szépsége, változatossága, színgazdagsága már . önmagában is megragadó volt. A táncosok felkészültsége, szinte a hivatásos szintet elérő tudása, az egyéni technika kidolgozottsága a szép kosztümökkel együtt jó alapot adott ahhoz, hogy minden tánckari szám valóban közös produkcióvá , válhasson. Nagyszerű teljesítményt nyújtottak, ezért, ha — szovjet vendéglátóink véleményét továbbítva — kiemelünk három egyéni produkciót, ezt csakis a jók közül is a legjobbak elve szerint tesszük. Barabás Ildikó, Boncsér Lajos és Graman- tik Géza tánctudását külön is elismeréssel illették a vologdaiak. Hozzátesszük, hogy Boncsér Lajos nemcsak mint táncos, hanem mint az együttes „csapatkapitánya” is példamutatóan helytállt. A táncok koreográfiáját Kerekes Antal és Timár Sándor dolgozta ki. A vologdai vendégszereplésre Timár Sándor készítette fel az együttest. Egyéb elfoglaltsága miatt sajnos nem élvezhette Vologdában a megérdemelt, szép sikert. A fellépéseken túl hasznosan és kellemesen töltötte a vologdai vendégszereplés idejét az együttes. Vendéglátóink kitűnő ellátásról gondoskodtak, üzemlátogatásokat, városnézéseket szerveztek számunkra. Alkalmunk volt jó néhány művelődési ház munkájával megismerkedni. Találkozhattunk a vologdai Drámai Színház vezetőivel, vezető művészeivel. Tapasztalatcserét folytathattunk a Vologda megye kulturális életét irányító szervek vezetőivel, képviselőivel. Valamennyiünket meghatott az a mélységes tisztelet, amellyel a szovjet emberek a kultúra, a műveltség iránt viseltetnek. Tetszettek impozáns, ugyanakkor hangsúlyosan emberközpontú politikai ünnepségeik. Elvtársakból kölcsönösen barátokká lettünk állandó kísérőinkkel: Ny. A. Agafonovval és G. P. Makrouszovával. Feszített, nehéz, mégis igen kellemes vendégszerep 1 ésen vett részt a „Vasas” Vologdában. Hírül vitte testvérmegyénkbe a magyar népi táncművészet hazai ápolását, egy darabkát adott népünk életéből, művészetéből, múltjából, jelenéből. Ennélfogva nem egyszerűen csak kulturális, hanem fontos politikai küldetést teljesített. Jókedvvel, derűsen adta elő műsorszámait, emlékezetes élményt szerzett vologdai barátainknak nagy ünnepükön, közös ünnepünkön. Bizonyítékul hadd iktassuk ide az SZKP Vologda megyei Bizottságától kapott elismerő oklevél szövegét: „Kedves Magyar Barátaink! A Diósgyőri Vasas Táncegyüttes Vologda megyei látogatása az öntevékeny művészet ünnepe, Vologda megye kulturális életének fontos eseménye volt. A nézőket elkápráztatta az együttes mély átéléssel, belső azonosulással, lelkesedéssel és magas művészi színvonalon előadott műsora. Az SZKP Vologda megyei Bizottsága szívből jövő elismerését, hálás köszönetét fejezi ki az együttes tagjainak, vezetőinek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségeken való aktív közreműködésért. Kívánunk önöknek újabb művészi sikereket, jó egészséget, boldogságot, minden jót. Kívánjuk, hogy öntevékeny művészetükkel a jövőben is szolgálják a Magyar Nép- köztársaságban a fejlett szocialista társadalom megteremtésének ügyét, erősítsék tovább a Vologda és Borsod dolgozói közötti testvéri barátságot. Vologda, 1977. november. V. ZSUKOV, az SZKP Vologda megyei Bizottságának titkára” Helytállásukért, felelősségteljes magatar fásukért külön is köszönet illeti őket. Ki vánunk az együttesnek boldog „születésnapot”, a következő negyedszázadban pedis a vologdnihoz hasonló sikereket és azt hogy a hivatalos minősítésen is olyan sikerrel szerepeljenek, mint az igényes szovjet közönség előtt! í Kövér Árpád A Budapesti Fehérnemű-szövetkezet Uangonyi üzemében Fotó: Mizcrák István KÉi ÜZ-iffitsétj A Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttsége, amely Luis Orlando Domin- queznek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának, a Kubai KISZ első titkárának vezetésével tartózkodik hazánkban, szombaton az Egyesült Izzóba látogatott. A vendégeket elkísérte Hámori Csaba, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára. A kubai ifjúság képviselőit a nagyüzem vezetői köszöntötték. Draskócy László gazdasági igazgató adott tájékoztatást az Egyesült Izzó tevékenységéről. A kenyér becsületéért A magyar szabvány szerint a sütőüzemekben készült kenyér, illetve péksütemény a sütés napjától számított következő 72 óráig hozható forgalomba, ami azt jelenti, hogy ehető még a hetvenkettedik óra után is, csak eladni nem szabad a három nap leteltével. A bolti tapasztalatokat, a mai vásárlói szokásokat ismerve, e szabvány felidézése valami megmagyarázhatatlanra hívja fel a figyelmet. A vevő ugyanis a délutáni, esti bevásárláskor már a reggeli sütésü cipót is csak fanyalogva viszi cl. Az a válasz pedig, hogy a kenyér tegnapi, már-már sértésszámba megy. Ezek az igények olyan határokat, is súrolnak olykor, hogy a valamirevaló vevő már csak a gőzölgőén meleg kenyérre néz jó szemmel. A kenyér így aztán hamar „száraz” kenyér lesz. Ráfogjuk. Nem mintha ennek már semmi becsülete sem volna, mert vannak, akik kifejezetten ezt keresik, kutatják, pénzt ígérnek érte és nekik az a legjobb, ha a vevő minél többel hágj' meg a számukra. Valószínű nem vagyok egj'edül a felfedezésemmel, hogy az új lakótelepek szemétgj'űjtöi körül újabban már jól öltözött, céltudatosan guberáló „kenyérkeresőket” látok, akik olyan buzgalommal szórnak szét minden mást, hogj' ha valami véletlenül kidobott értékre bukkannának, sem látnák meg. Nekik csak a kenyér, a száraz kenyér kell. Van persze a kenyérgyűj- tésnek ennél sokkal elegánsabb formája is. A boltokban összegj'űlt -— napi 12— 14 mázsa — kenj'érért megjelel) ik a vevő. kocsiba rakja, vagy a saját kis teherautójára, fizet, és tiszta kézzel távozik, mert néhány forintért a tanulók, kereskedelmi dolgozók össze is gyűjtik, fel is rakják a kenyeret. Ez a módszer pazarlásunk eredményeképpen már polgárjogot is nyert. A sertéstenyésztő-szakcso- portnak nincs űgyan sem szerződése, semmiféle írásos megállapodása az ilyeniajta kenyérvásárlásra, csak csöngetnek és viszik. Olcsó és nagj'on jó „takarmány”, mázsaszámra lehet hozzájutni. Nyilvánvaló, ha nem szégyellnék, és ha megkaphatnák, elvinnék a frisset is, hiszen az árában még az is bőségesen megtérül. Egy nemrég megtartott vizsgálat kiderítette, hogy a szerdán elszállított szaraz kenyerek között jócskán volt keddi címkével ellátott egynapos, a szakemberek fogalmazásával élve, friss kenyér is. Ebben már nemcsak a felvásárló a vétkes, az is, aki ezt odaadja. Védekezésül persze elmondhatja, ez már nem kell a vevőnek. Ami ráadásul igaz, nincs benne túlzás. Pedig csak a mezőgazdaságban dolgozók a megmondhatói, mennyi munka, törődés, gond halmozódik fel a gazdaságokban, amíg eljön az aratás. A mag porba, vagy sárba kerül, a tsz, a jó gazda aggódhat, mert sok az eső, vagy mert hetekig nem éri csapadék a száraz földbe került magot. Gép kell, alkatrész, nem utolsósorban ember, aki mindezt a lehető legjobb termés érdekében elvégzi, szervezi, irányítja. A kenj'érben még ott van a molnár, a pék munkája, a hajnali és éjszakai műszakok, hogy friss legyen, omlós, szánk ize szerinti. Aratás végén mindenkihez eljut a hír, újságból, rádióból, tévéből, hogy megtermett az ország kenyere. Nem minden évben egj'formán könnj’en, mert még aratás előtt is földre fekteti a kalászt a zápor, a szél, és néha még a kézi kaszákat is elő kell venni. Ha jobban végiggondoljuk, talán a kenyér árában — hogy olcsó, hogy mindenki számára a legtermészetesebben hozzáférhető bárhol, bármikor — egyben a pazarlás oka is ott található. Ha otthon megszikkad, pár forintért újabb kilót veszünk. Frisset. Azok, akik kenyér helyett kiflit, zsemlét esznek, hogy súlj'ukat tartsák, vagy valamit leadjanak belőle, egj’re többen vannak. Országosan csökken a kenyérmegrendelés és emelkedik a sütemények iránti kereslet. Ha ez ezreket segít hozzá az egészségesebb súlyarányok kialakításához, biztosan jónak kell ítélnünk e tendenciát. Ha az állattartók a miskolci boltokból nem vihetnének el 12—14 mázsa száraz ’ kenyeret naponta, hanem az állatok tartásához, hizlalásához megfelelő egyéb takarmá- nyokat kellene megvásárolniuk, talán ez a keresletváltozás még inkább szembeszökő volna. A megj'ében és Miskolcon ugyanis az országos tapasztalatokkal szemben nem, vagy alig fogj' kevesebb kenj'ér. A kenyérgyárak korszakában természetszerűleg nem lehet kiszámítani mázsára, kilóra a várható fogyasztást, a vásárlók igényeinek változásait. Jóllehet, évtizedek óta ismert a szakemberek előtt, hogy például melyik kettes ünnep számít kalácsosnak, melyük húsosnak. melyiken fogy sok kenj'ér stb., ez nagy pontossággal mégsem található el. Rátartás, biztonság kell. hogy' senki se maradjon kenyér nélkül. Az viszont korántsem szükséges, hogy hizlaldáknak termeljen a sütőüzem drága lisztből, drága géoek segítségével, szakértelemmel, a technológia feszesen precíz betartásával — takarmányt. Egyelőre ugj'anis úgy tűnik, senki sem érdekelt még a száraz kenj'ér mennj'iségének csökkentésében. Sőt, ha alaposabban vizsgáljuk, nyilvánvaló a száraz kenyér utáni kereslet és ez nem az asztalra kell. nem az éhség csillapítására. hanem inkább kevesek oépzsi» sógének cs’lln- nf+hatatlánságát szolgálja. Peiig ellenőrzésekkel, meg- fele1n közeazdásági érdekeltség kialakításával véget lehetne vefnj a száraz kenyér utáni étvágynak. Nagy József A Magyar Közlöny 79. számában megjelent a mezőgazdasági üzemek szabályozó rendszeréről szóló minisztertanácsi határozat módosítása. A határozat szerint a termelőszövetkezetek az adózott nyereség 4 százaléka helyett ezentúl B százalékot kötelesek a tartalék- alapba helyezni. Az intézkedés a lsz-ek gazdálkodási- biztonságának növelését szolgálja, miután a megnövelt tartalékalap lehetőséget ad a kedvezőtlen évekből adódó pénzügyi hiányok rendezésére. valamint az előző évben elért jövedelemszint tartására, illetve legfeljebb 2 százalékkal való növelésére, llymodon a mezőgazdasági termelés jellegéből adódé termésingadozások pénzügy- hatása mérsékelhető. A termelőszövetkezete! Hl. kongresszusa -átlásfogla lásának megfelelően a határozat intézkedik arról, hog' a tsz-ek kölcsönös támogatási alapjának pénzforrása1 bővüljenek azzal, hogy a gazdaságok az alap javé re befizethetik az évente képzett és a jelenlegi rendelettel felemelt tartalékalap 25 százalékát. A megnövelt alapból a gazdaságok nem zsák egy-egy kedvezőtlen év hatásait ellensúlyozhatják. hanem lehetőség 'an a tagszövetkezetek fejlesztésének finanszírozására is. A tartalék- i’apnal kapcsolatos határo- •atot már az 1977 évi zár- "■madás során alkalmazni cell. A határozat, kimondja, hogy : gépbeszerzési támogatásban részesülő géoek és technológiai berendezések egyes meghatározott alkatrészeihez az eddigi 34 helyett 14 százalékos támogatás adható. A minisztertanácsi ha- 1 'ozat 1973. január 1-vel lép életbe.
