Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

T977. november 6., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 p*' ef'l Élmény volt n repülőút 'íosloszkvából Uljanovszkba, él- flylény volt az éjféli megérke- rn/'fes a villanyfényben tiindök- vl'í, csendes méltóságú Volga- iflSbrti városba, de az igazi ör'm-tós és feledhetetlen él- Ú'jpényt másnap, a Lenin-em- iiwflthelyek felkeresése jelen­öl-'I rá'| zc Uc i ,bb\ Látogatás Uljanovszkban, az egykori Szimbirszkben ;; Naponta friss virág Lilla Hanzarova, aki aznap Sgyeletes idegenvezető volt vlZ|bban az iskolában, ahol Le- e,,1|in tanult, még csak hato- ell'(jikos. Sötétkék ruhában, fe­dj® lér kötőben fogadta a láto- u”’|atókat az előcsarnokban. cf’'Nem volt nála papír, scm- ajj'biféle feljegyzés, saját lelkes cl jjzavaival kalauzolt végig az ®!?,p>ületen, s közben beszélt, L'1.'' beszélt... cl'i — Itt a Szovjetszkaja ut- u 'kában, a régi szimbirszki íiú- b1'gimnáziumban tanult Vlagyi- i1il-’,(nir lljics 1879-től 1887-ig. l'L'több neves ember is tanult ;l/'£bben az iskolában, vala- <°'riennyiükre emlékezünk, de sf'különös kegyelettel őrizzük id' Lenin emlékét. Mi valameny- íel1hyien kitüntetésnek érezzük, e"’hogy ebbe az iskolába jár— a*'’** hatunk. in Lilia elmondotta, hogy í'1'blinden szeptember elsején gazzal kezdik az . évet, hogy i’1 ez iskola tanulói virágot he­ti0 iyeznek el a város főterén ’■c" fellő Lenin-emlékműnél. Ezt követően az elsőoszlályosok v}' lépnek be az épületbe, s vi- dr> fágot tesznek az előtérben ó1' ievő Lenin-szobor talapzaté­rt ra. id' j Az az osztály, amelybe Le- t^tiin járt, ma is úgy van be­rendezve, mint annak idején el' Volt. Még a tanári asztalon -ß<- is ott áll az egykori petró- ek leumlámpa. Ebben az osz- jii' tályban nincs tanítás, csak öt' egy évben egyszer. Erről így ele. beszélt a kislány: cát — A gyerekek itt töltik az jin első tanítási órát, de Lenin [a' I Padjába, az ő helyére nem •K' ül senki. De amikor az ulol- lő' só évfolyam végez, az utolsó nK tanítási napon minden diák p' 'beülhet abba a padba egy le' iPercre. Sok mindent el lehet c' ■ telejteni az iskolában töltött [■/,' ! évekből, de az első tanítási gy jóra emlékét, s azt a percet, ,"t- janiig valaki Lenin padjában li- Ülhet, soha nem lehet elfe- // 1 lejteni. ■Ki 3k •i' ■/.t b' tárgyak, játékok, amelyeket más országok gyermekei küldtek az iskolának. Lát­tunk mongol, magyar, NDK- beli, holland, japán emlék­tárgyakat. Magyar gyermekek leveleit is őrzik. Ennek a te­remnek az iskola internacio­nalista barátság klubjának tagjai az őrzői, ápolói. Az Uhanov-család szó Imi Li ii Elbúcsúzva Lenin iskolájá­tól, s a lelkes, kedves Lilia Hanzarovától, felkerestük azt a másik emlékhelyet, amit az uljanovszkiak olyan na­gyon megbecsülnek, s olyan nagy szeretettel mutatnak meg a vendégeknek, a Mosz- kovszkaja 58. számú házat. Ebben a házban élt az Ul- janov-család 1878-tól 1887­ig. Az épület 1929-től Len . - múzeum. A kétszintes épület ma is ugyanúgy van beren­dezve, mint annak idején. Több olyan tárgyat őriznek itt, amely' az Uljanov-csa- ládé volt. A nappaliban ott áll a zongora, rajta annak a dalnak kottája, amelyet oly'an sokszor és szívesen játszott Lenin édesanyja. Az egész ház berendezése arról tanúskodik, hogy egy nagy, barátságos és munka­szerető család élt itt. Egy alkalommal, amikor kikérték Lenin nővérének, Maria Ilji- nicsnának a véleményét, hogy sikerült-e az Uljanov- ház berendezését oly hűen visszaállítani, mint akkor volt, így válaszolt: — Igen, olyan szeretettel és gonddal készítették el, hogy ma újból átéltem gyer­mekkoromat, szinte újra lát­tam apát, anyát, Vologyát, Szását, mindenkit! A ház előtt egvmásra vár­nak a csoportok, hogy be­Manyar Gyermekek levelei í Azon a régi, sötétzöld is­kolapadon váza áll, s abban ’ mindig friss a virág. A gye­rekek gondoskodnak róla. Az egész iskola szinte mú­zeum. Külön teremben vit­rinben őrzik Lenin egykori tankönyveit, kitüntető, elis­merő okleveleit. Itt találha­tók a helyi képzőművészek : Lenint ábrázoló alkotásai, szobrok, rézkarcok, olajfest­mények. Egy másik helyi­ségben az iskola nemzetközi kapcsolatait őrző dokumentu­mok találhatók. Kis emlék­Ebben a paciban ült Lenin Emléktábla az Uljanov-ház falán jussanak. Így is egyszerre két. három idegenvezető is követi egymást vendégeivel egyik kis szobából a másik­ba. Az emberek el-eltünődné- nek egyik-másik jellegzetes bútordarabnál, has-nálati tárgynál, végigsimítják a fa­lépcső korlátját, de haladni kell, mert kint még sokan várnak rá, hogy bejuthassa­nak. Az emlékőrző város Uljanovszknak ma több mint 200 ezer lakosa van, dinamikusan fejlődő város, széles utcákkal, modern la­kóházakkal. A város rekonst­rukciójának során azonban Újabb csoport várakozik, hogy bejusson a házba, ahol Lenin élt érintetlenül hagyták azt a részt, ahol az Uljanov-család élt. Ez a városrész megma­radt olyannak, mint volt an­nak idején, fákkal szegélye­zett utcácskák, kis házak. Az emlékőrző városnak azonban ez csak kis része. A cente­nárium alkalmából hatalmas méretű múzeum épült, a Le­ni n-emlékzóna. Ez az emlék­övezet a város központi, ma­gaslati részét foglalja maga ha, s egészen a Volga part jáig terjed. A Volga-parti sétányon épült fel a monumentális épületegyüttes, az emlékköz­pont, karéliai márványból. Egyik termében a Központi V. 1. Lenin Múzeum fiókin tézete helyezkedik el. Féltve őrzik itt azokat a dokumen­tumokat, fényképeket, szob­rokat és festőművészeti al­kotásokat, amelyek Lenin alakját ábrázolják. Van itt könyvtár, előadóterem, film­színház, képtár és egy 1400 férőhelyes ülésterem. Egyszerű, mint az igazság Az emlékközpont boltozata alatt kis házikó áll. Ide tele­pítették át azt az épületet ahol Lenin született, s ahol korai gyermekéveit töltötte. Az emlékövezethez tarto­zik a pedagógiai főiskola amely Lenin apjának nevét viseli. Ez a város igen nagy megbecsüléssel és szeretettel őrzi Lenin apjának, a kitűnő pedagógusnak emlékét is: akinek hatalmas szobra a vá­ros egyik terét díszíti. Az emlékövezet része a hatal­mas Lenin-emlékmű, amely a Volga partján áll, a Köny­vek háza, az 1000 személyt befogadó modern szálloda, a drámai színház és az I. szá­mú, V. I. Lenin nevét viselő középiskola. Az egykori Szimbirszk ma nemcsak iparilag fejlett nagyváros, hanem a Szovjet­unió egyik leglátogatottabb idegenforgalmi központja is. Sok mindent tanulhat, olvas­hat, tudhat az ember Lenin­ről, de sehol nem kerülhet hozza gondolatilag olyan em­berközelbe, mint éppen itt, szülővárosában. Gorkij írta le a következő esetet: ,.1918 őszén megkérdeztem Dimitrij Pavlov szormovói munkást, hogy véleménye szerint, Leninnek mi a leg­kiválóbb tulajdonsága? — Az egyszerűség. Egysze­rű. min; az igazság.” Igen, talán ez az. ami leg­mélyebben megfogja az em­bert, miközben Lenin házá­ban, emlékhelyein jár. Az egyszerűség. Az egyszerűség, amely olyan, mint az igaz­ság. az egyszerűség, amelyből minden megcáfolhatatlan igazság fakad. Adamovics Ilona Emberi kapcsolatok Akiket a jelenben ba­rátság köt ösz­sze, azok a múlt közös em­lékeit is jobban számon ósgyöri mun káshagyományok sok vonatkozásban kötőd­nek a Szovjetunióhoz, a szov­jet emberekhez. A diósgyőri munkások, akik 1943-ban és 1944-ben béketüntetésen kö­vetelték a háború befejezé­sét és segítették a felszaba­dító szovjet csapatokat, azok barátként és felszabadítóként várták és fogadták őket. Az elmúlt több mint harminc évben pedig a miskolci nagy­üzemek — köztük a Diós­győri Gépgyár — sok-sok terméke öregbítette a vas­gyári munkások jó hírnevét, és erősítette a magyar— szovjet barátságot. A Diós­győri Gépgyár 1971-ben — az országban elsők között — lépett be kollektív tagként a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saságba. A gépgyár 80 MSZBT-bri- gádja közül a prototípus üzemben dolgozó Malinovsz- kij szocialista brigádot ke­restük fel. A rendezett és tiszta műhely falán azonnal feltűnt egy vitrin, amely te­lis-tele volt serlegekkel, ok­levelekkel, különféle kitün­tetésekkel. Susztig Miklós, a brigádvezető elmondotta, hogy tizenegyszer nyerték el a Szocialista Brigád címet, ebből négyszer az ezüst, há­romszor az arany fokozatot, 1976-ban pedig megkapták a Vállalat Kiváló Brigádja cí­met. A tizenöt éves múltra visszatekintő brigád 1969-től vesz részt az MSZBT-moz- galomban. A brigádnak na­gyon jó, régi, kialakult kap­csolatai vannak a Szovjet­unióval, szovjet emberekkel. Erről kérdezem a brigádve­zetőt: — Közel tíz éve elhatá­rozta brigádunk, hogy vállal­juk három szovjet katona sírjának a gondozását, akik a Miskolc felszabadításáért ví­vott harcokban estek el. A brigád 220 óra társadalmi munkával és jelentős válla­lati segítséggel 1971. decem­ber 3-ra egy nagyon szép beton síremléket készített el, s ezt azóta is rendszeresen, egész évben, állandóan gon­dozza. Közben hosszabb ku­tatómunkával sikerült meg­találnunk az egyik szovjet katona — az 1944. december 24-én, karácsony este elesett Ivan Nyikolajevics Melnyik öccsét — Grigorij Ivanovics Melnyiket, egv vinográdi vasgyár üzemmérnökét, aki ma a vállalat igazgatója. 1970-től már három alkalom­mal találkoztunk, kétszer voltunk kint a Szovjetunió­ban, Melnyik elvtárs egy al­kalommal járt itt nálunk, a DIGÉP-ben. Jelentős össze­get kaptunk 1975-ben a szo­cialista brigád cím arany- fokozatáért, s a kollektívánk úgy döntött — bár különfé­le célokra mindenkinek nagy szüksége volt a pénzre —, használjuk fel egy mindany- nviunk számára hasznos, em­lékezetes, közös programra. A vállalati szakszervezeti sát. hallgatják, 1970-től rend­szeresen figyelemmel kísérik az adásokat Susztig Miklós még egy kézzel írott dolgo­zatot mutat: „Hogyan hatott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a világesemé­nyek alakulására”, ezt most fogják beküldeni a 60. év­fordulóra indított pályázat­ra. Híre, szép brigádnapló­juk megjárta már az Or­szágházat. a szocialista bri- gádvezetök IV. országos ta- táncskozását, de vannak benne kijevi, moszkvai és leningrádi bejegyzések is. Büszke vagyok, hogy ezek­nek a fiataloknak én lehetek a brigádvezetőjük — mond­ja a brigádjáról Susztig Mik­lós. A brigád átlagéletkora 34 év, és én a 49 évemmel már lassan öregnek számí­tok közöttük. Persze a fiata­lok lendülete és az idősebbek tapasztalata jól kiegészíti egymást. Az eredetileg tizen­két fős brigád most egy ki­csit megfogyatkozott — töb­ben nyugdíjba mentek, ket­ten katonák, az egyik fiatal műszaki főiskolára került. „Kádernevelő” brigád va­gyunk, a brigád tizenöt éves története során kikerült tő­lünk egy mérnök, tizenkét technikus és négyen egyéb középiskolai érettségit sze­reztek. A brigád tagjai esz­tergályosok, köszörűsök, ma­rósok, akik itt a prototípus üzemben nagyon felelősség- teljes munkát végeznek. Eb­ből az üzemből kerülnek ki a vállalat új gyártmányai, azok a gépek, amelyek egy- egy nemzetközi vásáron kép­viselik a Diósgyőri Gépgyá­rat, vevőt és piacot terem­tenek, növelik a patinás gépgyár jó hírnevét Részt veszünk a jubileumi munka­versenyben, szeretnénk az eddigi eredményeinkhez mél­tóan szerepelni. A Malinovszkij tnarsallról elnevezett szocialista brigád hosszú évek közös, megfeszí­tett munkájával érte el ki­magasló eredményeit vált olyanná, mint amilyen most A Szovjetunió, a szovjet em­berek életének minél jobb megismerését szolgáló prog­ramok, rendezvények mellett rendszeresen járják az orszá­got szűkebb hazánkat, a kö­zelmúltban tíz autóbusz-ki­rándulást szerveztek, ame­lyen a brigádtagok családos­tól vettek rész*. Ahogy ezt mostanában szokás mondani, magasan kvalifikált szak­munkások, akik a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem fiataljaival is kapcsolatot tartva — nyolc alkalommal találkoztak eddig — igyekez­nek a mai követelményeknek megfelelő magas szinten tar­tani és állandóan továbbfej­leszteni szakmai műveltsé­güket. Ez a gépgyári gád példamutatóan dolgozik és társadalmi munkájával, szovjet hősök emlékét és sír­ját kegyelettel ápolva erősí­bizottság segítségével három­napos utat tettünk a Szovjet­unióba, amely mindenki szá­mára nagyon emlékezetes volt. A brigádvezető elmondotta, hogy az elmúlt években több alkalommal részt vettek a Fáklya és a Szovjetunió cí­mű folyóiratok, valamint a Moszk ai Rádió magyar adá­sának különféle pályázatain. Az egyik rádiós pályázaton, 1974-ben első díjat nyertek, több alkalommal voltak kü­lönféle ankétokon a buda­pesti Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában. Úttörői voltak annak a mozgalom­nak, amelynek résztvevői a Moszkvai Rádió magyar adá­mányokat. a magyar—szov­jet barátságot. És ahogy a fa gyökerei is egyre mé­lyebbre hatolnak a földbe, úgy válik ez a barátság mind rendszeresebbé, kiter­jedtebbé és emberileg is foly­ton tartalmasabbá. A Mali­novszkij marsall vezette 2. Ukrán front csapatai szaba­dították fel megyénket. Napjainkban, a NOSZF 60. évfordulóján, a magyar és szovjet emberek barátsága a proletár nemzetköziség nagy hadseregét erősíti. Petra József .

Next

/
Thumbnails
Contents